Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-14 / 291. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 14. Családi kör Gyertyák, csillagok, csengettyűk, szalagok asztalon, falon, ablakon..., s persze az ajándék is saját kezű A várakozás ideje CSALÁDI KÖR ünnep hangulatát az apróságok is meghatározzák: mint például a terítés. Gyertyák, csillagok, csengettyűk, szalagok minden mennyiségben elférnek a lakásban. Az asztalon, falon, ablakon... Kezdjük az ablakkal. Varázsoljunk csillaghullást! Az ezüst- vagy aranypapírból kivágott csillagokat fűzzük színes szalagra, és rögzítsük az ablakkerethez. Hogy ne lyuggas- suk ki a keretet, kössük a csillagokat borostyánra vagy fenyőágra, és azt rögzítsük. A csillagokat kétféle papírból is készíthetjük. Ha a belső oldalon levő papírt kivágjuk, és aláragasztjuk színes celofánnal, az ellenfényben mintás csillagot kapunk. (1. kép) Diót, mogyorót az ablakba! Néhány szem dió, apró alma pálcikára tűzve és pohárba állítva, egy virágcserépben fenyőágak, szárított narancsszeletekkel díszítve, égő gyertyák... régi idők emlékét idézik. (2. kép) A ház bejárata is a várakozást idézi. Az ajtón adventi koszorú, az ajtófélfát fenyőgirland övezi-villanygyertyákkal és díszekkel. A cserepes örökzöldeket is felöltöztethetjük, s így nemcsak az ünnep hangulata emelkedettebb, hanem a növények is védve vannak a fagytól. (3. kép) Ajándék s.k. Mutatós mappa készülhet bármilyen méretben maradék hullámpapírból. (A bonbonos dobozok is rejtenek ilyet.) Az alapmérefét vastagabb kartonból vágjuk ki, és különböző méretű és formájú négyzeteket ragasztunk rá a hullámpapírból, illetve kartonból kivágott szíveket. Díszíthetjük még összetekert papírspárgával. A kész művet be is lehet festeni, de natúr is szép. (4. kép) Ez a szobanövényjól bírja a mostoha körülményeket, nem kell öntözni. Egy vastagabb, tetszőleges formájúra hajtogatott drótot körültekerünk vízbe áztatott papírcsíkokkal (kartondobozt használunk e célra), és műanyag szalaggal, spárgával rögzítjük, amit a száradás után leveszünk. A (drót) virágszárat cserépbe ültetjük (ez joghurtos doboz is lehet), a cserepet bevonjuk összegyűrt csomagolópapírral. UgyanebKülönleges üvegvázát készíthetünk a közönséges palackból. Színes műanyag lapokból nagyon vékony csíkokat vágunk, összetekerjük, és belecsúsztatjuk az üvegbe. Ha megtöltjük vízzel, egészen különös látványt kapunk. A szélesebb szájú be- főttesüveg a radiátorra helyezve, párologtatóként is hasznosítható. (6. kép) Van, aki forrón szereti, de van, aki csípősen. Ez utóbbiaknak fonjunk koszorút méregerős apró pirospaprikából, és kössünk rá egy szép masnit is. (7. kép) A koszorút megtold- hatjuk egy (vagy több) üveg eltett cseresznyepaprikával is, természetesen az alkalomhoz illő csomagolásban. (köp) Hullik a karácsonyfa levele? Zöldebb marad és nem hull le olyan hamar a levele, ha a feldíszítés előtt egy-két napig egy vödör glicerines vízbe állítjuk. Csináljunk gyertyát! Hogy hogyan kell gyertyát csinálni? Roppant egyszerű: feküdjünk le a földre, támasszuk meg a kezünkkel a csípőnket, és lendítsük a levegőbe lábainkat...! Ez is egy módszer, ám most inkább a mécseskészítés gyakorlati rejtelmeibe avatjuk be kedves olvasóinkat. Itt az utolsó előtti adventi vasárnap, a lakás kitakarítva, kinn csípős hideg. Mihez kezdhetünk üyenkor gyermekeinkkel? Festegessünk, rajzolgassunk, barkácsoljunk együtt! Most a gyertyakészítés alapfogásait mutatjuk be. Igazán nem nagy ördöngösség, ha pedig gyerekeinkkel közösen fogunk hozzá, akár ők is megtanulhatják az apró fortélyokat, sőt a díszítéséhez szükséges terméseket együtt is beszerezhetjük a kertből, a parkból. Hozzávalók: paraffin, raffia, pamutfonál (fontos, hogy a kanóc pamut alapanyagú legyen, hogyne legyen kellemetlen szaga az égéskor), hurkapálcika, csipesz, ragasztópisztoly, gumi, kés, fogó, fazék az olvasztáshoz, öntőforma - pontosan akkora, amekkora gyertyát szeretnénk készíteni (legjobb egy WC-papír hengere), szárított növények, gyümölcsök, termések. Hogyan csináljuk? Az öntőforma aljára előzetesen kiválogatott terméseket teszünk. A kanócot ruhacsipeszekkel kifeszítjük az öntőforma közepére. Ezután következik a gyertyaöntés: a paraffint felmelegítjük kb. 80 °C-ra, majd az öntőformába csurgatjuk. A paraffin nagyón lassan hűl ki, ezért jobb, ha fokozatosan hideg vízbe tesszük az egészet, így a papírhenger is leázik róla. A hűtés során ügyeljünk a folyamatosságra, mert ellenkező esetben a gyertya berepedezhet, rücskösödhet. Ha még több díszt szeretnénk tenni a gyertya külsejére, azt ragasztópiíztollyal rögzíthetjük. Ügyeljünk arra, hogy a szirmok, ha odáig leég a kanóc, lángra lobbannak, ezért az ilyet lehetőleg csak díszgyertyának használjuk. Kellemes időtöltést kívánunk! (horváth) bői az anyagból formáljuk meg a virágot is, és ráerősítjük a szárra. Bólogató növényt kapunk. (5. kép) .4-» -2 ÜNNEPVARO CSALÁDI KÖRBEN otthonról hozott, kisbirtokosi beállítottságot érezte sajátjának. Annak ellenére, hogy a második világháború után vagyonuk nagy részét elvesztették, mi ketten a bátyámmal mind érzelmileg, mind anyagi vonatkozásban gazdag körülmények között nevelkedtünk és nőttünk fel. Legfontosabb érték számukra mi, gyerekek voltunk, és a mi tanulásunkért, fejlődésünkért nagyon sokat tettek. Fontosnak tartották a református értékek elsajátíttatását, ami nagyban meghatározta a karácsonyok ünnepélyességét, és édesanyámnak köszönhetően, varázsát is. A mai napig bennem cseng a „Református magyar vagyok, amíg élek az maradok, hitemet holtig tartom, ámen” fogadalom, melyet mi, gyerekek gyakran skandáltunk. Hasonlóan élnek bennem a karácsonyi dalok, melyeket a karácsonyfa előtt állva énekelt végig a család, s amit az ajándékok kibontása követett, szinte mindig nagy meglepetéseket és örömet szerezve. Egyediek voltak a karácsonyi illatok is, hiszen a széntüzelésű kályhák a fenyőből csodálatos illatokat hívtak elő, melyek keveredtek a sütemények illatával. A karácsony varázsához jelentősen hozzájárult az időjárás is. Nem emlékszem gyermekkoromból olyan karácsonyra, amikor ne lett volna csikorgó hideg és hó. A családi fészekből kirepülvén, voltak nagyon kínosan megélt karácsonyaim is, és akkor döbbentem rá, hogy milyen „súlyos” ünnep ez. És hogy amit a szüleim tudtak és természetesen tettek, az nagyon nagy érték. Gyakran a legjobb igyekezetem mellett sem sikerült gyermekkorom csodálatos karácsonyainak hangulatát még kicsit sem visszahozni, és nem értettem, hogy miért. Ma már pontosan tudom, mi hiányzott, annak ellenére, hogy megvolt hozzá minden kellék, ami a karácsonyhoz kell: karácsonyfa tele szaloncukorral, díszek, ajándék, sütemény, ínyencségek stb., de nem volt meg a legfontosabb: a szeretet, a megértés, a kölcsönös megbecsülés. Már több éve nagyon szép és varázslatos karácsonyaim vannak, mivel meglettek a hiányzó „kellékeim” is. Minden, ami ahhoz kell, hogy ne csak a karácsonyaim legyenek csodálatosak, hanem a hétköznapjaim is. Véleményem szerint, aki az év napjait konfliktusban, gyűlöletben, önmagával és a világgal haragban éli, annál a karácsony sem lehet más, még akkor sem, ha gyémánt- gyűrűt, esetleg luxusautót raknak a fa alá.
