Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-03 / 281. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 3. KOMMENTÁR Félelem és függőség LOVÁSZ ATTILA Még döbbenettel sem fogadhattuk a hírt, hiszen sokan még most, a választási kampány végén sem tudják: a közszolgálati Szlovák Rádió a helyhatósági választási kampány tisztaságának érdekében egyszerűen letiltotta a helyi képviselő- és polgármesterjelöltek szerepeltetését a műsorban. Alapjában véve érthető is lenne a döntés, hiszen 2600 községben százezrek versenyeznek a választó kegyeiért, és ha mindegyik patikamérlegszerűen időt kérne az adásban, a kampány akár a 2006- os választásokra is ez idő tájt indulhatna. Ha viszont végiggondoljuk, milyen abszurditásokat szülhet egy-egy ilyen döntés, a végkövetkeztetés akár tragikomédiába illő is lehetne. A közszolgálati rádió ugyanis olyannyira komolyan veszi önmagát, hogy az éter hullámain még azok sem szerepelhetnek, akik évek óta dolgoznak (vagy bedolgoznak) a fordított piramisban, de az idén képviselőjelöltek lettek. Még egyszerűbben: a helyi képviselőjelöltek hangja a kampány idején nem szólalhat meg a közszolgálati adó hullámhosszán. Tévedés ne essék, a kirekesztés nem leendő hivatásos, jól fizetett, kormányzati és parlamenti posztokra áhítozó jelölteket érint, hanem olyan embereket, akik a választási sikert követően szabad idejükben, térítés nélkül, munkájuk mellett képviselik majd választóik regionális politikai érdekeit. Ad absurdum: ha a rádió értelmezését komolyan vesszük, újságíró, publicista, szakértő, riporter mondjon le a szakmájáról (legalább egy hónapra) , ha helyi képviselő akar lenni Bivalymocsoládon. A rádió sokszor és szívesen hivatkozik etikai kódexére, melynek forrása állítólag a nagy múltú angol királyi BBC kódexe volt. Gyanítom, nem olvasták. Elképzelheteüen ugyanis, hogy az egyébként őfelsége külügyminisztériuma által üzemeltetett (mégis független) rádió hallgatással intézze el a briteknél nagyon is komolyan vett helyhatósági választást. A BBC függetlensége nem párthermaffoditizmust jelent, ismert „hangjai” (a BBC vüágtelevízió ismert „arcai”) nem egyszer párttagok, sőt tisztség- viselők. Ez egyébként Németországban sem ritka, még a közszolgálati adókban sem. A függedenség nem státusz, hanem életforma, rendelettel előírni nem lehet, esedeg jól működtetett szabályozással a függedenség veszélyeztetése gátolható meg. Amit a szlovák - korántsem királyi - rádió művel, ahhoz már pelenka kell, mert a félelem olyan megnyilvánulása, ami - mai kifejezéssel élve - kompatibilis a pelenkahasználat ereded okával. S ugye, azt nem kell elmagyarázni, hogy a félelem a nagyfokú függőség szinonimája is lehetne. A félelem pedig függőség - az önmagát függedennek hirdető intézményben is. JEGYZET Csáv, csűrni, csőtészta! KORPÁS ÁRPÁD Szóval, csáv, csűrni, csőtészta, itt van nekünk ez az izé, ez a kiszavazás. Pénteken kettő volt. Kiszavazták Lorenzót. Mondott még valamit, beült egy autóba, furikázott egyet, és hetvennyolc nap után hazakerült. Úgy látszik, tovább már nem maradhatott bent. „Kiszavazták” M. C.-t is. Beült egy páncélautóba, furikázott egyet, mondott még valamit, és négy év * háromszáznegyvenöt nap után hazakerült. Úgy látszik, tovább már nem maradhatott bent. Ott a lét a tét. Itt letették a lét, hogy lejjebb tegyék a lécet? S lejjebb tették a lécet, mert akik letették a lét, nem ismerik az élcet? Ott Majka elbúcsúztatta Lorenzót, s most egy ideig védettséget élvez. Itt M. C. még csak el sem búcsúzott, s örökké védettséget élvez? Kit hoz ki Majka a villából? Kit nem hoz ki ez az ország a sodrá- . ból? Lorenzo kivonult a villából, M. C. tán bevonul egybe. Lorenzót teljesen nyíltan, hatszázezer sms-sel és telefonhívással szavazták ki a villából (ennyi vokssal támogatták Majkát), M. C.-t zárt ajtók mögött néhányan „szavazták ki” a zárt ajtók mögül. (A jogi állásfoglalás szabadsága szent. Jogerkölcs meg van-e?) A villában bennmaradtak hatan, Kassán már korábban kijöhettek heten, azt meg, hogy bennünk mi maradt, elmondhatjuk a riportszobában. A villában biztosan hatról ötre jutnak, mi így biztosan nem jutunk ötről hatra. Lorenzo egy valóságshow-ból jött ki, M. C. pedig a valóságba. Lorenzót azok is maguk közé szavazták ki, akik Majkát választották, M. C.-t „kiszavazták” nekünk. Ott valóság- show, itt a valóság show. Ági sírt Lorenzo miatt. Mi mit csináljunk? Sírjunk, mint Ági, aki elkeseredettségében azt kérdezte: mi a sz..t keres a villában? Vagy kapcsoljunk át a Big Brotherre? Hogy még ott is legyen egy Nagy Testvérünk? Vagy csomagoljuk össze a bőröndünket, tegyünk oda egy jelet az ország neve mellé, és menjünk egy nekünk való vüág- ba? Egyiket se tegyük, várjunk! Most, hogy sokan a maguk udvarába tolnák Fortuna szekerét, most, amikor több szelvényt töltünk ki, mint magyarigazolvány- kérelmet, várjuk meg, mi lesz ezzel a lottóval. Tudják, egy, aki mindent visz! Ha közülünk nem egy lassan már minden pénzét oda viszi ki, akkor talán közülünk való lesz az az egy is, aki mindent hoz. És várjuk meg a hét végét, akkor is lesz egy „kiszavazás”. „Kiszavazás”, mert ki szavaz, ki meg nem. És lesz, akit kiszavaznának, de - mert nincs más választás, legfeljebb az, hogy otthon maradunk a „villáinkban” - csak beszavazhatják őt, még akkor is, ha a fél falu szemében „kiesőjelölt”. A választás több helyütt felér egy show-val, hiszen már most is csak egyvalaki van, aki biztosan mindent visz. így lesz a kiszavazásból beszavazás, és az a valaki (megint) négy évre beköltözhet a falu villájába. A va- lóságshow-val ellentétben a különbség csak annyi, hogy itt Mikulás után is mind bent maradunk, a titokszobába meg csak négy év múlva mehetünk be újra. Ez túmaccs, mondhatná Lorenzo, ha nem szavazták volna ki. Szóval, csáv, csűrni, csáv, csőtészta, és addig is éljen az Újpest..., na meg, persze, a Fradi is, mert mit csinálna nélküle az Újpest kemény magja. S őszintébb pillanatainkban ne feledjük, hogy a túlzott reményekkel teli elvárások és az aggodalmaskodó jövővárás mellett itt az advent, az igazi várakozás ideje. BRIT LAPOK A The Times szerint Szomáliában szerezték be azokat a rakétákat, amelyekkel a múlt héten Kenyában megpróbáltak lelőni egy izraeli utasszállító gépet. „Mogadis- huban könnyen lehet ilyen kínai rakétákhoz jutni” - idéz a The Times egy biztonsági szakértőt. A Daüy Telegraph közben azt írja: az említett rakéták ugyanonnan származhatnak, mint azok, amelyekkel a cseh hatóságok szerint Prágában tavaly le akarták lőni Simon Peresz izraeli miniszterelnök gépét. A lap izraeli biztonsági forrásokat idéz, melyek szerint a rakétákat nem Kínában, hanem a Szovjetunióban gyártották. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Már a szlovák titkosszolgálat is vizsgálja a Corriere della Sera értesülését, mely szerint a világszerte keresett Oszama bin Laden által vezetett al-Kaida terrorszervezet kenyai robbantásos merénylete során állítólag Szlovákiából szerzett rakétákat használtak fel. Az olasz napilap a következőket írja: „A nyomozáskor az amerikai hírszerzés első nyomai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a terroristák Kelet-Európá- ból, pontosabban Szlovákiából szerzik be a rakétákat.” A hírről Vladimír Mitro, a szlovák titkosszolgálat igazgatója is értesült: „Ez az információ ismert számunkra, foglalkozunk vele” - mondta a lapnak, további részleteket azonban nem kívánt elárulni. A Národná obroda szerint a rangos olasz napilap állításának van valóságalapja, mert az említett rakétákat 1959-ben kezdték kifejleszteni a Szovjetunióban, s a több mint 50 ezer legyártott darabból több ezer Afganisztán, Líbia és Irak területén van. A hírről vasárnap Szlovákiában még sem a bel-, sem pedig a külügyminisztérium nem tudott, legalábbis mindkét tárca szóvivője ebben az értelemben nyilatkozott. Kampányfinis (Lubomír Kotrha rajza) Az orvosok félnek, hogy visszatér a pofa szerinti bérezés, ezért nem csoda, hogy teli szájjal tiltakoznak ellene Leporolt régiség mint újdonság A fehérköpenyesek több ezer fős tábora felemás érzésekkel fogadta az új tárcavezetőnek az egészségügy megrendszabályozást célzó elképzeléseit. PÉTERFI SZONYA Főleg azért, mert a rendszerváltás óta a bársonyszékben ülők „ágazatmegváltó” ígéretei rendre nem valósultak meg. Nincs értelme elemezni az eltelt tizenvalahány év történéseit, de egyet nem árt tudatosítani: annak ellenére, hogy az ágazat eladósodásához hozzájárult néhány kinevezett kórház- igazgató hozzá nem értése, tegyük fel, hogy több száz (?) orvos gyógyszerfelírási (rossz) szokása is, ám a milliárdos hiányért a kormánytok) átgondolatlan egészségpolitikáját terheli a felelősség. A választások előtt Rudolf Zajac keményen bírálta a tárcavezetők hozzá nem értését, s nem tagadta, majd ő megmutatja. Most mutatja, s az orvosok, az ápolók, az egészségügy megannyi szürke katonája nem tapsikol örömében. S nem örvend a beteg sem, mert úgy érzi, rajta csattan az ostor, az ő zsebébe nyúl a miniszter, s onnan akarja elővarázsolni az ágazat működéséhez szükséges anyagiak egy részét. Ezért duplán fizetteti meg vele, hogy volt bőr a képén, és mert orvoshoz menni, ne adj’ isten, műtétre befeküdni a kórházba, s arcátlanság az is, hogy orvosságra is szüksége van! Nem számít, hogy az egészséges emberre az egészségbiztosító évekig egy fillért sem költött, tehát ha volna számlája, a befizetett biztosítási díjból szép summa gyűlt volna össze, pardon nélkül hozzá kell járulnia a költségekhez. A szolidaritás elve alapján, az egészségbiztosításán keresztül az anyagilag rászorulókéhoz is, hiszen a miniszter úr szociálisan érzékeny! Hogy ki dönti el a rászorultságot, arról senki sem beszél. Mellesleg arról sem, hogy bizony harmincvala- hány évvel ezelőtt a kórházban kezelt idős emberek öregségi járadékából a nyugdíjat folyósító szerv levont egy bizonyos összeget, vagyis kevesebb nyugdíjat kapott kézhez. Ergo: Rudolf Zajac újítása egy leporolt régiség. Azzal a különbséggel, hogy átvállal olyan lépést, amelyet a szociális ágazatnak kellene. Abból csinálnak a hivatalnokok rászorulót, aki meghálálja. Esetleg majd pofa szerint megy ez is - állítják sokan. A pofa szerinti elbírálástól az egészségügyi dolgozók is tartanak. A miniszter ugyanis bejelentette, ideje megreformálni az ágazat bérrendszerét, véget kell vetni annak, hogy az életkortól függjön a fizetési boríték vastagsága. A kórház- igazgatók, illetve az intézmény menedzsmentje döntsön a jutalmazás mértékéről, keressenek csak sokat a jók, a rosszak viszont keveset - hangoztatja a miniszter. „Az elképzelés pazar, a véghezvitel kérdéses. Félő ugyanis - mondott véleményt nem kis keserűséggel a hangjában egy főorvos -, hogy újra eljön a talpnyalók ideje. Nem mintha eddig nem az kapott volna jutalmat, aki benyalt az igazgatónak, aki mindig egyetértett vele, akinek Akivel a kórházvezetés ki akar szúrni, ezentúl megteheti. nem volt önálló véleménye... De a gerinces orvosok néhány száz koronáért nem alázkodtak meg. Most viszont a létünk kerül veszélybe. Akivel a kórházvezetés ki akar szúrni, ezentúl megteheti. Nem is olyan régen a párttagok eleve magasabb alapbért, jutalmat kaptak, ezentúl a főnökök kegyeltjei lesznek a kiváltságosak. Valaha épp ezért hagytam el az országot, ám jött 1989. Hittem abban, hogy néhány éven belül kizárólag a szakmai rátermettséget, a tudást értékelik majd Szlovákiában is. Reméltem például, csak azok tanulhatnak tovább, akik sikeresen felvételiznek, nem pedig azok, akik szülei lefizetik az egyetemi méltóságokat. Hogy megszűnik a korrupció, a sógorság-komaság, s nem annak munkáját ismerik el, aki úgy tesz, mintha dolgozna. Végre nem a vezetők kegyeltjeié, netán (ivó) cimboráié, a bólogató- ké lesz a világ... Tévedtem, és noha főorvos vagyok, kórházat cserélek. Országot is, mert szeretem tudni, hogy kizárólag a munkám minőségétől függ a bérezésem, nem pedig a fizimiskámtól.” Az ágazat dolgozóinak szinte egybehangzó véleménye szerint nem lehet a miniszter annyira naiv, hogy azt gondolja: az alkalmazottak ilyen vagy olyan érdekképviselete kiharcolja a bérek igazságos elosztását. Ki vállalná a „hatalommal való ellenszegülést”, amikor tudja: tartania kell majd a bosszútól. Nem csoda, hogy „teli pofával” tiltakoznak az ellen, hogy pofa szerint bérezzék őket. Bizonyos köröknek a terv állítólag csak arra szolgál, hogy újra megnyíljon a Gripenek megvásárlásához vezető út Cseh-szloválc vagy visegrádi légvédelem? KOKES JÁNOS Jaroslav Tvrdík cseh védelmi miniszter nem látja értelmét annak, hogy a cseh-szlovák légtér közös védelmének tervét a visegrádi országok közös légvédelmi elképzelésével váltsák fel. „Határozottan ellenzem, hogy a légtér közös védelmét a visegrádi csoport összes országának keretében oldjuk meg” - jelentette ki Jaroslav Tvrdík abban az interjúban, amelyet hétfői kiadásában közölt a Hospodárské noviny című cseh gazdasági és politikai napilap. Álláspontja magyarázatául a miniszter kifejtette: a cseh vadászgépek szükség esetén 1,5-3 percen belül elérik a Dukovanyban, illetve Te- melínben levő atomerőművet. A magyar és a lengyel gépeknek ez „több tucat percbe” kerülne, hasonlóan a német vadászgépekhez. Magyarország és Lengyelország bevonását a Közös Ég nevű cseh-szlo- vák légvédelmi tervbe az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt javasolta. Vladimír Spidla kormányfő szintén úgy nyilatkozott, hogy nem lenne ellene az elképzelés kiterjesztésének a két másik országra is. Jaroslav Tvrdík szerint a terv Magyar- országra és Lengyelországra való esetleges kibővítése esetén „paradox módon” az is problémát jelent, hogy ezek az országok rendelkeznek hangsebességen felüli vadászgépekkel, míg a cseheké csak 2005- ig lesznek hadrendben. Leszögezte, hogy a projektben való részvételnek az egyenjogúságon kell alapulnia. A miniszter megjegyezte: még A projektben való részvételnek az egyenjogúságon kell alapulnia. ha létrejön is a cseh-szlovák megállapodás a közös légvédelemről, Prágának akkor is vadászgépeket kell vásárolnia. „Ellenkező esetben nagyon megbízhatatlan partner lennénk. Légterünket pedig egy másik állam védené. Másként fogalmazva: Csehország elveszítené nemzeti szuverenitását” - nyilatkozta Jaroslav Tvrdík. A cseh-szlovák közös légvédelem tervét szombaton Pozsonyban a két ország kormányfője is támogatásáról biztosította. A cseh kormány november elején végérvényesen elvetette azt a tervet, hogy a légvédelmet Gripen típusú vadászgépek vásárlásával oldják meg, mert erre jelenleg az országnak nincs pénze. A 24 új vadászgép mintegy kétmilliárd eurójába került volna a cseh államnak. Ugyanakkor a sajtóban megjelent információk szerint a közös cseh-szlovák, illetve visegrádi légvédelem tervének nincs egészen egyértelmű támogatása a cseh politikai erők körében. A Respekt című tekintélyes prágai politikai hetilapban olyan vélemény is megjelent, hogy a közös cseh-szlovák légvédelem terve bizonyos köröknek csak arra szolgál, hogy ezzel újra megnyíljék a Gripenek megvásárlásához vezető út. Mások szerint a Gripenek megvásárlását azért vetették el, hogy később Prága amerikai vadászgépeket vásárolhasson. Juhász Ferenc magyar honvédelmi miniszter saját szavai szerint a NATO prágai csúcstalálkozóján jelezte cseh kollégájának, hogy Magyarország szívesen bekapcsolódna a közös légvédelmi elképzelésbe. A lengyeleket állítólag néni érdekli az elképzelés, s légvédelmüket saját erejükből kívánják biztosítani. Tekintetbe véve azt, hogy Lengyelországnak milyen a területe és hogy 40 millió lakosa van, míg a többi három partnernek együttesen is csak 35 millió, akkor Varsó álláspontja nem érthetetlen. Ugyanakkor valószínűleg abban lenne ráció, ha az érintett országok bizonyos lépéseiket egyeztetnék, s bizonyos dolgokban meg tudnának állapodni. Éveken át folytak például háromoldalú cseh-magyar-len- gyel tárgyalások a hadseregek korszerűsítéséről, de azt eredmény szinte a nullával egyenlő. Szóval, ideje lenne már, hogy a szép szavakból végre kézzel fogható tettek is legyenek. A probléma ugyanis jóval szélesebb, s nem merül ki abban, hogy hány perc alatt érik el az egyes országok vadászgépei a temelíni atomerőművet.
