Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-08 / Különkiadás, vasárnap
ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 8. Helyhatósági választások Az önkormányzati választások sok helyen nem a 2002-es értékrendkeresés, illetve kontinuitás, hanem az 1998-as változás jegyében zajlottak Választási irányvonalak Dél-Szlovákiában Engedjék meg, hogy egy, a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokról szóló elemzéssel huzakod- jak elő. Abban azzaj a felsorolással kezdtem, hogy a dél-szlovákiai magyarok lakta városokban hol választottak meg független vagy nem MKP-párti polgár- mestereket, valamint ön- kormányzati képviselőket. JARÁBIK BALÁZS Az 1998-beli okok keresésénél elsősorban a Magyar Koalíció Pártja (MKP) szerkezetében bekövetkezett változásokat, a helyi egyéni érdekek közösségi érdekek elé helyezését neveztük meg, valamint pár helyen a párt jelöltjeinek kiválasztási módja is befolyásolta az eredményt. Csupán az érdekesség kedvéért idézem fel a négy évvel ezelőtti regionális választások után az Új Szóban megjelent elemzés sorait: „A magyar sikerek mellett nem ártana megkavarni kissé a helyi struktúrák állóvizét. Az MKP- nyitás nélkül eljön az idő, amikor a magyar választó nem(csak) „fegyelmezetten”, etnikai alapon választ, hanem a jelöltek „minőségét” is jobban figyelembe veszi.” Társadalmi feszültség és az értékrend hiánya Egyre inkább érzékelhető, hogy a választók nagy része - az 1998- ban bekövetkezett változás óta - értékrendet keres a politikában. Az értékrend hiánya, illetve a választási ígéretek és a politikai pártok felszínes magatartása közötti különbség okozta azt a társadalmi feszültséget, amely a 2002-es választások évét jellemezte, és amely a „blbá nálada” - azaz hülye hangulat - néven vonult be az ország történelmébe. Az év jellemzője a politikai alternatíva hiánya volt. Ennek legyőzése okozta a legnagyobb gondot mind a politikai pártoknak, mind azoknak a nem kormányzati szervezeteknek, amelyek a szavazók számának növelését tűzték ki célul. A választópolgárok pálfordulását egyebek mellett az okozta, hogy megértették: az értékek keresése a politikában kompromisszummal jár. Nincs tökéletes párt, mint ahogy tökéletes választó sem létezik. Sok a független jelölt Az önkormányzati választások sok helyen nem a 2002-es értékrendkeresés, illetve kontinuitás, hanem az 1998-as változás jegyében zajlottak. A helyhatósági voksolás jellemzője a független jelöltek nagy száma, ami az országos parlamenti választásokon - a törvényi szabályozás miatt - szinte elképzelhetetlen. Ugyanis, míg a parlamenti választási rendszer arányos, addig az önkormányzati többségi és többkörze- tes, és ez utóbbin kiegyenlített eséllyel indulhatnak a függetlenek. Az idei önkormányzati voksolás Dél-Szlovákiában azonban mégiscsak különbözött az 1998- astól. A Magyar Koalíció Pártja jelöltjei A megyei önkormányzati választások után úgy tűnt, az MKP csúcsvezetői szintén levonták a következtetéseket a regionális pártjelöltek felemás szerepléséből, de főleg fogadtatásából. Több elemző felvetette, hogy a párt elszalasztottá a fiatalítás lehetőségét, és nem követi a nyugati demokráciákban bevett szokást, miszerint a politikusi pályára készülőket először helyi, illetve regionális szinten próbálják ki. Változást az MKP országos parlamenti választások előtti jelöltállítása jelzett. Mind regionális, mind országos szintről megpróbáltak fiatal szakembereket a lista elejére helyezni. A fiatalítás azonban elsősorban a párt csúcsvezetőségének az akaratából ment végbe: vagy ők maguk harcolták ki a helyet a fiatal szakembereknek, vagy regionális szinten voltak kénytelenek lobbizni értük. Ezzel azonban az MKP ismét elkerülte helyi struktúrájának megreformálását, amelynek hiánya ismét teljes fényében tárult fel az önkormányzati választások pártlistáinak felállításakor. Az MKP vezetősége - mind a regionális, mind az önkormányzati választásokkor - demokratikus módon a helyi elnökségekre hagyta a jelöltek kiválasztását. A párt alulról való építkezése azonban sok járásban csak fikció. A jobbára 1998-ban, a három magyar párt egyesülésekor kialakult helyi érdekcsoportok békésen uralják a párt helyi döntéshozatalát és élvezik az ebből adódó pozíciókat. Klasszikus példa a Dunaszerdahelyi járás egyik kis községe, ahol az elmúlt évben a falucska MKP-s polgármestere tevékenységének csak egy bírósági végzés vetett végett. Az időközi választásokon pedig a párt - mit ad Isten - az elítélt és leváltott polgármestert indította, aki ugyan csak pár szavazattal, az ellenzék megosztottsága miatt, de ismét nyert. Mint kiderült, a helyi pártszervezetet a polgármester és néhány igaz barátja és rokonsága uralta. Az effajta helyi viszonyokban járatlan, de tenni akaró és függetlenül gondolkodó embereknek nincs és nem is lesz helye az ilyen struktúrában. A polgári szervezetek és a politika Bár a választójogi törvény nem teszi lehetővé, hogy a választásokon a civil szerveződések is induljanak, érdemes azonban foglalkozni polgári szervezetekkel. A társadalmi intézményekbe vetett bizalom és a társadalmi elvárások kényszerítő ereje nemcsak nálunk gyengül drámaian, hanem a fejlett demokráciákban is. A legnagyobb vesztesek ezekben az országokban is a kormányok és a végrehajtó hatalom intézményei. A fejlett demokráciákban azonban e kétségbevon- hatatlanul kimutatható negatív változásokkal együtt egy ellentétes hatás is érvényesül, éspedig a civil szerveződések és a civil szféra erősödése. A rendszerváltás óta, úgy tűnik, két érdekképviseleti fórum áll a polgárok rendelkezésére: egy politikai és egy nem politikai, civil fórum. Kérdés: hogyan illeszkedik egymáshoz a két érdek- képviseleti forma, helyettesíthetik-e, felvállalhatják-e ugyanazokat a feladatokat? A civil mozgalmak iránt erősödő bizalom a politikai tér iránti bizalmatlanságot növelte. Természetesen a politikai pártok szerepe, a politikai képviselet nem helyettesíthető vagy mellőzhető. Bizonyos értelemben a politika reneszánszát éljük (a közélet fontos problémái közé tartoznak a politikai cselekvés módjának, terének újraértelmezésére, újraértékelésére vonatkozó kísérletek). Érdemes tehát újragondolni, hogy a politika milyen sajátos formáját jelenti a civil, illetve közösségi szerveződésnek, ön- fenntartásnak. Mi a civil szféra? Simái Mihály akadémikus értelmezése szerint a civil társadalom az egyén felett és az államszervezet alatt álló önkéntes társulások hálózata, gyakran csupán informális érdekcsoportok. A polgári társadalmak intézményesített formáit a köztudat olyan önkéntes szerveződésekben látja, amelyeket a nemzetközi élet „nem kormányzati szervezeteknek” keresztelt (NGO-k). Vannak helyi, nemzeti és nemzetközi NGO-k. Vannak közöttük jól szervezett és igen aktív csoportosulások és laza hálózatok. Elsősorban olyan országokban virágoznak, ahol a demokratizálódási folyamat lehetőséget ad a hivatalos hatalom mellett egy másik közeg kialakítására. Működésük, szerepük nem függetleníthető a politikai kultúrától sem. Magyarországon egyre növekszik a civil társadalom (az önkéntes társadalmi szerveződések) részvétele a városok kormányzásában, illetve a régiók irányításában. Ez a jelenség a másodfokú önkormányzati választások, illetve a magyar regionális civil társadalom fejlettségére vezethető vissza. A polgárosodás folyamata Magyarországon sokkal korábban indult, illetve tért magához a rendszerváltás után, valamint gyorsabban fejlődtek az egyes magyar régiók nagyvárosai, amelyek megfelelő teret biztosítottak a jogilag is könnyen létrejövő civil szerveződéseknek. A folyamatot a nagyvárosi régióknak a nemzetállamtól átvett politikai, szabályozási, külkapcsolati funkcióinak erősödése is jelentősen befolyásolta. Nem véletlenül mutat rá a miniszterelnöki hivatal egyik 1999-es tanulmánya, hogy a közeljövőben a regionális politikában a civil szerveződések akár a politikai pártok komoly ellenfeleivé nőhetik ki magukat. A civil szféra és az MKP A polgári szerveződések ebben az évben - a független jelőlieket öszszefogó, egyfajta regionális pártként működő szerveződésekként - több helyen Szlovákiában is felbukkantak: néhány településen megpróbáltak a nagyobb logisztikai és szervezettséggel bíró politikai pártoknak méltó ellenfelei lenni. így próbáltak valamilyen változást elérni. Tornaijától kezdve Pozsonyig több helyen indult független polgármesterjelölt, például Pozsony Újvárosában Richard Frimmel választotta ezt az indulási módot. Ebből a szempontból ezen a téren kétségkívül Dunaszerdahelyen volt a legnagyobb összefogás, ahol a Városunkért Polgári Társulás 25 független képviselő- és polgármesterjelöltet állítva próbálta leváltani az eddig egyeduralmat gyakorló helyi MKP-t és annak nyolc év óta hivatalban lévő polgármesterét. A helyzetet jól jellemzi, hogy a szerveződés alapítói között egyrészt prominens MKP-tagok is vannak, akiket a párt helyi szervezete minden eszközzel igyekezett kiszorítani a város irányításából, másrészt olyan polgárok csatlakoztak a társuláshoz, akikben a városért való tenni akarás nem párosult a minden áron áhított pártkarrierrel. A függetlenek polgári szervezettsége az önkormányzati választásokon intő jel az MKP számára. Azt mutatja, hogy nem ajánlott tovább halogatni a pártstruktúra megreformálását. A demokrácia még egy politikai párt zárt hierarchiájában sem jelentheti azt, hogy amit a helyi csoport vagy járási elnökség eldönt, az mindig rendben van. A párt nyitottsága, a szakmaiság felkarolása és a jelöltek rátermettsége közhelynek számít a politikában, de egyelőre korántsem az MKP helyi szervezeteiben. A szerző bölcsész Komáromban a polgárság szervezete olyan volt, mint a királyi városi polgároké - a három státusbeli bírák a városi tanáccsal együtt vezették a várost A város képviselője a tanács által választott főbíró volt BESE GABRIELLA Komáromban az 1600-as évek végén és az 1700-as évek elején a „három státusbeli bírák” a városi tanáccsal együtt vezették a város köz- igazgatását. A három státus a nemesi, a katonai és a polgári rend volt, melyeket a szolgabíró, seregbíró és a városi főbíró képviselt. A polgárság szervezete olyan volt, mint a királyi városi polgároké. A város képviselője a tanács által választott főbíró volt. A városházán minden év Szent György napján ösz- szeült a hatvanas tanács, valamint az esküdtek és a „közönség” képviselői. A lemondott bíró egy, a tanács két, a közönség pedig egy jelöltet ajánlott az összegyűltek figyelmébe, akik azután szavazással választották meg az új bírót. Ajelöltek általában az esküdtek közül valók voltak, de választható volt bárki más is, mégpedig egymásután többször is. Még arra is volt példa, hogy a katonai rendből választották a város bíráját. A megválasztott új bíró a tanács kíséretében először a Szent András- templomba ment, ahol ünnepélyes hálaadás után letette a hivatalos esküt. A bíró nemcsak a tanács, hanem a városi törvényszék ülésein is elnökölt. Ha valamilyen oknál fogva nem tudott megjelenni, akkor a helyettese nem a nemesi vagy a katonai rend bírája volt, hanem az e célból választott esküdt. A szoros értelemben vett városi tanács a 10 esküdtből (jurati) állott, akiket később tanácsosoknak (sena- tores) neveztek el. Ezen esküdteket a hatvanas tanács választotta meg egész életük hosszára. Ők voltak a város sorsának intézői, közéjük tartozott a város pénztámoka és jegyzője is. Önállóan és mindenkitől függetlenül ők gyakorolták a bírói és végrehajtói hatalmat. A politikai, közigazgatási, rendőri és egyéb ügyeket azonban csak a hatvanas tanács beleegyezésével intézhették el. A másik, a város ügyeire befolyást gyakorló testület volt a hatvanas vagy külső tanács (sexagintavira- tus). Ők választották meg a város bíráját, az esküdteket, a jegyzőt, az ügyvédet és a többi hivatalnokokat. Ilyenek voltak: a város kapitánya (dux civitatis), a vajdák (vaivodae), a tizedesek (decuriones) stb. A hatvan tagból álló külső tanácsnak a képviselője volt a népszószóló (tri- bunus plebis) is. A tanácstagok egy részét a katolikus, a másik részét pedig a nem katolikus polgárság jelölte ki. A jelölteket aztán a tanács a „maga kebelébe választotta”, de vissza is utasíthatta. A kép mellett közöljük a főbíró hivatalos esküjének szövegét, lejjebb a szószólóét és a bábaasszonyét. A könyvben, melyben ezeket a fogadalmakat találtuk, a keltezés nincs feltüntetve. Az azonban megállapítható, hogy még 1745 előtt íródott, tehát mielőtt Komárom elnyerte volna a szabad királyi városi jogot, mivel a szövegben több helyütt az új írnok utólag jelölte be a „szabad” szócskát. Betűhű forrásközlésünkben a szöveget minden változtatás nélkül adjuk közre. Az elírásokat, következetien- ségeket sem javítottuk ki. A szószóló szövege: Juramentum Tribuni plebis Hungáriáim Én N: N: Esküszöm égy élő Isténre, tellyes Sz. (szent) Háromsághra, Bol- dogságos Szűz Máriára, és Istennek minden Szemeire. Hogy én mindennémő állapotokban tisztám, s hivatalom szerént eljárok, és minden gyűlőlséget, irigységet, ellenkő- ziseket, félre tévén Kedvezést, Attyafiságot, és Ajándékot, hivenn, igazán és Szorgalmatossan az én hivatalomat, vighbén viszem, és ezén Városunktól reám bízott Titkokat el halgatom, és az Nemes Tanács, melleitek való Tisztek bőcsűletit segéttem oltalmazny, és az Nemes Tanács hiré, egyenlő Consénsussa, és akarattyán kivűl magamtul, vagyis Polgársagh Gyűlekezetiben semmi Újságot, vagyis Szokatlan Dolgokat élő hozny, és végezny, haném mindenékét az Közönséges Varasunk javára, és Szerencsés előmőneteliré békességh, Szerétet mégh maradására igyekezem, és az Váras Szabadsághát minden jó Statútum, és Szokásában, szolgálatommal bé tellesétteny segéttek, égy Szóval ezen Némes Városnak Privilegiumit minden Punctumiban megh tartom, és tehetségéin szerént megh oltalmazom. Isten éngémet etc. Instruc. A bábaasszony szövege: Juramentum Hungáriáim Obstetricum Én N: N: Esküszöm az Attya Fiú, Szent Lélek, tellyes Szent Három- ságh égy bizony Őrök Istenre, Bol- doghságos Szűz Mariára és Istennék minden Szentyéire; Hogy én ézen Babo Aszszony Tisztemben valakitől hivattatom, híven és igazán eljárok, félre tévén mindennémű Irigységet, haragot, gyűlőséghet, Szegénnek, Gazdaghnak Gyermekeit magam röstségébűl, Irigyseghbűl, vagyis Haragomból Körösztőletlenül ném hagyom, hanem tehetséghem szerént Babó Aszonyi Tisztembén híven és igazán eljárván az Templomban bé viszem, és az igaz Romai Catholica Annya Szent Egyháznak réghi bé vőtt szokása szerént még Kőrősztőltetőm; - s ha pediglen á Szükségh úgy hozna magával, hogy á Templomban bé nem vihetném, magham is az Romai Catholica Annya Szent Égyháznak rendi szerént az Attya, Fiú Szent Lélek neve által á mint Szokás nevet advan reája megh Kőrősztelem, és Semmi némű Babonaságokkal, hogy valamely Aszony magtalan légyen nem fogok élni, vagy más akármibenis, hanem tisztán, és igazán Istenessen fogok Babo Aszonságomban el járni; és á Sérelmes Aszonyokatis kifekvén magokat á Templomban avatásra bé vézetőm. Isten engém úgy segéllyen, és á Szent Evangélium). A szerző levéltáros A főbíró esküje (képarchívum) juramentum Hungaricum D: Judicis Primary Én Fő Biró, N: N: Esküszöm égy élő Isténre, tellyes Szent Háromságra, Bol- doghságós Szűz Máriára, és Isténnek minden Szentéiré; hogy ézen Szabad Nemes Komárom Királyi Városának mindén némő Privilegiumit, mint magam szorgalmatossan meg ártom, mint pedigh mások által megtartattn? el ném mulatom, Sőt azokat mindénnémő ellénzői ellen még oltalmazom, azonban minden előttem liendő pőrlekődő feleknek akárHáromső dologban az mely az én tisztemet illetni fogh- ja, minden személy, úgymint Szégény, vagy Gazdagh válogatás nélkül, félre tivén könyörgést, ajándékot, égiretét, fi- lelmét, haragot, szeretetet, és egyéb kedvezést, valamint Istén, és az eő igas- sága szerént elmémmel fői irhetém,- igaz és valóságos ítéletet, és igazságot, ném kűlőmben szükséges executiót mindennemő dolgokban tehetségéin, és hivatalomhoz képest té- szék. Isten engémet ügy Segéllen, és az eő Szént Evangeliomi
