Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-30 / 279. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 30. Családi kör Az Alzheimer-kór könnyű és közepesen súlyos fokánál megállítható az emlékezet romlása Hóvirágból nyert ellenszer PÉTERFI SZONYA Alzheimer-kór- nak igazi gyógyszere nincs; a terápia célja a megelőzés, a tünetek késleltetése, illetve az emlékezőképesség javítása. A gyógyításban a legjelentősebb lépést a galantamin hatóanyagot tartalmazó új orvosság jelenti. Az idegtudományok területén a XX. század utolsó évtizedében elért eredmények az Alzheimer-kór megítélésében is változást hoztak. A szakértők megegyeznek abban, hogy a harmadik évezred súlyos problémájával néznek szembe, hiszen a 65 éven felüli népesség 10 százaléka a betegség könnyebb, 4-5 százaléka már súlyos Alzheimer- kórban szenved, Európában a 75 éven felüliek 9,3 százaléka érintett. A WHO 1997-ben nyilvánosságra hozott felmérései szerint a világ 29 millió lakosa a dementia valamelyik formájában betegedett meg, más források 17-25 milliónyi Alzheimer- kórban szenvedőre figyelmeztetnek. És arra: ha korán kezdenek foglalkozni a beteggel, javulnak kilátásai, életminősége. Az Alzheimer-kór a központi idegrendszerjellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt- pusztulással járó betegsége. Általában 40 éves kor felett jelentkezik a pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás. Memória-, a tájékozottság és tájékozódás zavara, a gondolkodási folyamatok károsodása, viselkedésváltozás, az önellátás képességének csökkenése jellemzi. Általában szórványosan fordul elő, családi öröklődése 10 százalék alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén a megjelenés körülbelül négyszeres. Az Alzheimer-kór kialakulása nagyon sok tényezőtől függ, és az intenzív kutatások ellenére nem valószínű, hogy a közeljövőben találni fognak egyetlen olyan faktort, amely elegendő a pontos diagnózis felállításához. A betegség kialakulásának kockázati tényezői jól ismertek ugyan, de mentális tünetek vizsgálata nélkül nem lehet biztosan megállapítani, valóban Alzheimer- kórról van-e szó, vagy más, elsődleges, másodlagos dementiát okozó tünetegyüttesről. (Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.) Felmerül a kérdés, számít-e, hogyan élt a kórban szenvedő a betegség kialakulása előtt? Bizonyára. Van néhány tényező, amely segít a megelőzésben, bár nem tehetünk mindegyikről, ahogy a kockázati tényezőket sem tudjuk mind befolyásolni. Például nem tehetünk arról, hogy az életkorunk előrehalad, és nem befolyásolhatjuk a nemünket sem. A nők ugyanis gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes koponyasérülések, bizonyos pajzsmirigybetegségek és a keringés rendellenességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) is fokozzák a kockázatot. Ä legtöbbet talán a depresszió, a mértéktelen alkoholfogyasztás és a tartós stressz ellen tehetünk. Sokat számít a megelőzésben az iskolázottság, a gondolkodás, az összegyűjtött ismeretek, és az igény mindezek karbantartására és bővítésére. A jó genetikai adottságok mellett az előzőleg szedett gyulla- dásgádók, nőknél pedig a korábban alkalmazott ösztrogén-terápia védőfaktorként működhetnek.- A dementia-tünetegyüttes mögött számos különböző szervi vagy mentális betegség állhat. Elsődleges dementiákban, s ilyen az Alzheimer-kór is, az agyszövet, az agysejtek elhalása okozza a tüneteket - ismertette a tudnivalókat dr. Pavel Traubner ideggyógyász professzor, az egészségügyi minisztérium neurológiai szakértője. Ezért a nehézségek észlelése esetén elengedhetetlen az egész szervezet vizsgálata. Ha olyan betegség derül ki, mely másodlagosan okozza a dementia-tünetegyüttest, nyilván teljesen más terápiát kell választani, és van rá esély, hogy a folyamat megfordítható. Az Alzheimer-kór esetében, sajnos jelenlegi tudásunk mellett, csak lassítani lehet. Azt viszont nagyon hatásosan: a hóvirágból nyert galantamin hatóanyagot tartalmazó orvosság javítja az emlékezést, a figyelmet és a határozóképességet. A depresszió is járhat a szellemi tevékenység hanyatlásával, de míg ilyenkor a rövid és a hosszú távú memória zavara közel azonos mértékű, dementiában kifejezettebbek a rövid távú memória problémái, és a beteg sem panaszkodik annyira teljesítményének csökkenésére - folytatta dr. Pavel Cérnák pszichiáter, minisztériumi szakértő. Dr. Izabela Mátéfíy geronto-pszichológus szerint a fontos az volna, hogy a köztudatba beépüljön: nem törvényszerű az idősek szenilitása, nem kell bogarasnak lenniük, és nem feltédenül áll be a szellemi leépülés. - Nem divat magunkat az idős emberekhez mérni, elismerni bölcsességüket, élettapasztalatukat, pedig sok minden van, amit az idősek, igen is, jobban tudnak! Az idős ember intelligenciája, gondolkodásmódja, problémamegoldó képessége jó esetben egyáltalán nem tompul el, sőt tapasztalatainak, életbölcsességének köszönhetően inkább javul. Ha azonban mégis zavar áll be, akkor az kezelendő. Nincs ugyan garancia rá, hogy minden alzheimeres folyamat megállítható, de van rá esély. A galantamin hatóanyagú gyógyszer mellett, amelyet térítenek a beteg- biztosítók, bizonyított az E-vitamin, a Gingko biloba pozitív hatása. Az állapot súlyosságától függően alkalmazhatók továbbá olyan gyógyszerek, amelyek a pszichés tüneteket enyhítve betegnek és környezetének egyaránt megkönnyítik a hétköznapokat. Magatartászavarok, halluci- nációk, szorongások, agresszivitás, ingerlékenység, ismédődő hangulatzavar - általában depresszió - ellen számos gyógyszer adható. Jellemző, hogy a betegek életritmusa nem felel meg a nappalok és éjszakák váltakozásának: éjjel alvászavarokkal küzdenek, szintén ezzel ösz- szefüggésben a szürkületi órákban nem találják helyüket, útnak indulnak, „mehetnékjük” van (naplemente-jelenség), nappal viszont álmosak. E zavarok egy része esd altatókkal, melatoninnal és fényterápiával javítható. Figyelni kell arra, hogy az idős ember környezete, színes, változatos, ingerekben gazdag legyen. Minél tovább önellátó tud maradni, vannak saját feladatai, annál inkább lehet késleltetni a betegség elhatalmasodását. A száraz és igénybevett hajat ápolni kell, úgy akár 30 százalékos javulás is elérhető Új minőség, kedvezőbb hatás PÉTERFI SZONYA Manapság egyre több lehetőség kínálkozik hajunk állagának, mennyiségének megváltoztatására. Természetesen nemcsak esztétikailag meghatározó, az adottságokon túl egészségi állapotunknak is függvénye a hajminőség, tehát érdemes odafigyelni rá. A hajkoronát ápolni kell - állítják a szakértők. Nem véletlenül használják a hajápolás szót, ugyanis nem simán hajmosásról van szó, a kifejezésnek sokkal mélyebb jelentése van. A szép haj először is a fejbőr gondozásával kezdődik, és mivel mindenkinek más típusú a haja, ezért körültekintően kell sampont, balzsamot és egyéb hajápoló szert választanunk. A hajmosást nem szabad elkapkodni, időt kell hagynunk fejbőrünk karbantartására is. Legalkalmasabb módszere ennek a masszírozás A könnyű masszírozásnál a fejbőrnek szinte nem szabad megmozdulnia, az erőteljes dörzsölés tilos. A helyes masszírozás serkenti a vérkeringést, ezáltal kicsit mérsékelheti a hajhullást és a fagy- gyúképződést. Minden típusú sampont hígítva ajánlatos használni. A legújabb Schwarzkopf & Henkel sampon tejproteint tartalmaz, s az új hajépítő vitaminnak, a B3- és a B5- provitaminnak köszönhetően a haj bizonyítottan akár 30 százalékkal erősebbé válik. A hajszálak megőrzik természetes nedvességtartalmukat, a haj érezhetően - és láthatóan is - selymesebb és fényesebb lesz. A mosás utáni hajápolás ugyancsak el- engedhetetíen része a hajhigiéniának. Ugyanúgy, mint a samponok kiválasztásánál, balzsamot, zselét, hajlakkot és egyéb szépítő szert minNYERŐ 1. Mit tartalmaz az új Schauma sampon? 2. Hány százalékos hajerősödést eredményez? dig hajtípusunknak megfelelően válasszunk. Ezután jöhet a szárítás, nedvszívó frottírtörölközővel a haj tövét, majd a hajvégekre lecsorgó vizet itassuk fel. Ily módon a hajban maradt nedvesség akár 70%-át is eltávolíthatjuk, amivel alaposan lerövidül a hajat nem éppen kímélő hajszárítás ideje. Ha meleg helyen maradunk, ez a fázis akár teljesen el is hagyható. EMBERNEVELŐ Olyan iskolát keresnék... VEKERDY TAMÁS En L tehát olyan iskolát keresnék iskolába lépő gyermekemnek, ahol tudják, hogy az ] iskolába lépő még óvodás, és csak lassan, fokozatosan lesz, hat- és nyolcéves kora között iskolaéretté (a fiúk mindig egy kicsit később, mint a lányok). Olyan iskolát keresnék, ahol mindennap beszélgetnek a gyerekemmel, ahol mesélnek neki, ahol játszanak vele, ahol nem veszik el a kedvét a világ megismerésétől, nem törik le a kíváncsiságát, nem utasítják vissza, fojtják el a kérdéseit, kérdező kedvét; ahol tudják, hogy mikor van pihenésre szüksége, ahol nem gondolják, hogy egy kis elsősnek 45 percet nyugodtan kellene végigülnie - és ha nem ilyen, akkor erről „az óvoda t'ehet” -, egyszóval, ahoi igyekeznek megismerni a gyerek testi és lelki fejlődésének törvényszerűségeit, az ezekből fakadó szükségleteket, és mindezt tekintetbe véve alakítják az iskolai élet mindennapjait. Áhol tehát testi és lelki biztonságot - érzelmi biztonságot - adnak a gyereknek, minél szorosabb és minél hosszabb időre egy tanítóhoz kötve őt, amit személyiségének fejlődése és tájékozódásának módja - amelyik mindig személyes - ebben a kisiskolás korban megkövetel. Ma már szerencsére többfelé is találunk ilyen iskolákat, vagy legalábbis ilyen tanító néniket, tanítókat az országban. Nem egy helyen szülők és tanárok hoztak létre új, alapítványi, egyesületi iskolákat, hogy egy nekik tetsző pedagógia - esetleg reform- vagy alternatív pedagógia - szerint nevelhessék, iskoláztathassák gyerekeiket. És ahol ilyen iskolák nincsenek, ott vannak olyan tanítónők és tanítók, akik hasonló úton járnak. Persze, mindig lesznek olyan szülők, akik - esedeg saját be nem vallott lelkiismeret-furdalásuktól űzve, ami abból fakad, hogy nem tudnak elég időt és jelenlétet áldozni gyermekeikre - „kemény”, „szigorú”, „követelő”, „teljesítményelvű”, „elit” iskolát keresnek gyermeküknek, azzal vigasztalva magukat, hogy „így teszek jót neki is, hiszen a világ ma ilyen, ez készíti fel őt az életre”. Meg szeretném említeni a japán iskolarendszer példáját. Sokat hallhattunk arról, hogy a japán iskola- rendszer milyen kegyeden. Milyen sokat követel. Milyen gyerekkínzó- an teljesítményelvű. (Nem egyszer az öngyilkosságba, az öngyilkossági kísérletbe hajszolja a kamaszkorú gyerekeket.) Mindebben sok igazság van, ami a középiskolákat illeti. De ritkábban szoktuk elmondani, hogy az első hat osztály a japán iskolákban milyen álomian nyugodt, milyen elnyújtott, lassú megalapozás folyik, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy csakis erre lehet a későbbiekben jól építeni. A gyerekek sokat rajzolnak, énekelnek, táncolnak, gyönyörű környezetismerettankönyvük kinyitott két oldalán három dologról van szó, melyből kettőt a gyerek már jól ismer. (A magyar környezetismereti munkáltató tankönyv egyeden oldalán több tucat kipipálandó feladat lehet, ahol is a kipipálás jelenti a munkáltatást.) A japán kisgyerek fagyos téli napon ecsetestálkáhan vizet visz ki az udvarra. Másnap megnézi. A víz belefagyott a tálkába. Most olyan vizet visz ki, melybe egy pamutfonalat is beáztatott, két vége kilóg. Másnap megnézi: ki tudja-e húzni. Aztán olyan pamutfonalat tesz a vízbe, melyet előzőleg bezsírozott. És ezt vajon ki tudja-e húzni a következő napon? Harmadikban a japán gyerekek esedeg bodzapuskát készítenek. Lassan, ráérősen, sokszor elkezdve, pontosan. Hogy tényleg jól lője ki a kis dugónyi lövedéket. Hatodikban aztán, amikor a szivattyúelvről tanulnak, már csak visszagondolnak a bodzapuskára és arra, hogy hogyan is kellett azt megcsinálni, hogy tényleg működőképes legyen... Az érzéki megtapasztalás és a saját cselekvéssel létrehozott munka kitűnő előiskolázása a későbbi intellektuális fejlődésnek. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001) CSALÁDI KORBEN AZ ORVOSSAL Keressen gasztroenterológust Jön-e még ötödször is? jeligére: „Egy tyúktojás nagyságú gennycsomó ■ jött ki a végbelem mellett a jobb oldalon, melyet megoperáltak. Ez a dolog egy év alatt még háromszor megismétlődött. Az előjelei mindig ugyanazok. A bal lábam és bal (ágyékom tájékán képződik valami folyadékféle, ami fokozatosan szétömlik, van mikor egészen a mellemet nyomja. Mindaddig, amíg az említett helyre nem kerül, és meg nem operálnak, ugyanis magától nem jön ki. Szeretném tudni, hogy mitől lehet ez, és hogy mivel lehetne gyógyítani. A betegség miatt ugyanis a munkámat is elvesztettem..." ( Panaszai alapján végbél körüli tályogra gondolok. Ez a betegség férfiaknál • gyakoribb, a végbél apró sérülései, berepedése, aranyeres csomó és a végbél tájékán található mirigyek fertőződése nyomán alakul ki. A fertőzést az itt előforduló bélbaktériumok okozzák leggyakrabban. A többszöri előfordulás miatt ritkább okokat is ki kellene zárni, pl. tuberkulózist, a bélrendszer egy ritka gyulladásos betegségét, a Crohn-betegséget stb. A végbél körüli tályog kezelése egyértelműen sebészre tartozik, de az említett ismételt előfordulás miatt feltétlenül keressen fel egy gasztroenterológust, aki elvégzi a részletesebb elkülönítő vizsgálatokat, amelyek tisztázzák az ismételt előfordulás okát, és így pontosíthatják és hatásosabbá tehetik a kezelést. Szükség lesz műtétre Őszirózsa jeligére: „Prosztatamegnagyobbodásban szenvedek, már ■ több mint egy éve járok kezelésre. Omnic vagy Xatral nevű gyógyszert szedek és Peponen tökmagkivonatot, de nem nagy sikerrel. Éjjelente 8- 10-szer is kell vizelnem, s néha fáj is. A vizeletvizsgálat eredménye mindig negatív volt. Ezen kívül 25 éve cukorbeteg is vagyok." ( Az ötvenedik évüket betöltött férfiak gyakori betegsége a prosztatamegna- • gyobbodás. A férfihormonok viszonylagosan csökkent szintje miatt a dülmirigy (prosztata) egyes részei megnagyobbodnak és nehezítik a vizelést. Az első tünetek közé éppen a gyakoribb éjjeli vizelési inger tartozik. A későbbiekben a vizelet vékony sugárban, nehezen üríthető, sőt bizonyos esetekben teljesen lehetetlen a vizelés. Elhanyagolt esetekben akár a veseműködés is leállhat, ez már az életet közvetlenül veszélyezteti. A vizeletürítést rontják a fűszeres ételek, az alkohol, forró ülőfürdő, fertőzés, ezért a kiváltó tényezőket tanácsos elkerülni. Nem ajánlatos éjjelre nagy mennyiségű folyadékot inni. Ha a vizelet teljesen elakad, a húgyhólyagban fel- gyülemlődve kínzó, feszítő érzést okoz. Ez az állapot gyors orvosi ellátásra szorul, amikor egy gumicsövet vezetnek fel a húgyhólyagba (katéterezés), és elvezetik a vizeletet. A katétert gyakran hetekig-hónapokig is bent hagyjuk, de nem ez az ideális megoldás, a kényelmetlenség és a fertőzésveszély miatt sem. Enyhébb esetekben segíthetnek a levelében említett és egyéb hasonló hatású gyógyszerek. Általában csak átmeneti enyhülést hoznak, s előbb-utóbb szükséges a műtéti megoldás. A műtét időpontját az urológus a tünetek súlyossága, a prosztata nagysága, valamint a vizelés után a húgyhólyagban visz- szamaradó vizelet mennyisége alapján dönti el. A műtét módjáról is ezek alapján döntenek. Az ún. transzuretrális reszekci- ókor a túltengő részeket „faragják” le a húgycsőbe, illetve húgyhólyagba bevezetett speciális eszközzel. A radikális műtéteknél az egész prosztatát eltávolítják. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a prosztatamegnagyobbodás jóindulatú betegség. Viszonylag gyakori a prosztata rákos daganata is, amelyet ma már nagyon korán tudunk diagnosztizálni egyrészt általános urológiai vizsgálattal, egyrészt egy PSA-nak (prosztata specifikus antigénnek) nevezett anyag vérből való kimutatásával. Feltételezem, hogy az Ön esetében a közeljövőben szükséges lesz a műtét. Azért is, mert cukorbetegként egy esetleges húgyúti fertőzés is súlyosabb lefolyású, ezért érdemes megelőzni. Krónikus hörghurut Jelige nélküli levélre: „77 éves vagyok és 1950 óta kezelnek bronchitis ■ chronicával (idült hörghurut). Ismételten voltam légcsőtükrözésen. Kezeltek Chloramphenicollal, INH-val. A Dr. Balázs Ferenc kardiológus-belgyógyász betegség nem múlt el, csak lecsillapodott, azóta is gyakran fellángol. Ilyenkor inhalálással, kamillateás, martilapus párolással próbálom leküzdeni, sajnos eredménytelenül, csak az antibiotikum segít. A Vasárnapban olvastam, hogy a diófa juglont tartalmaz, és ez öli a Staphylococcusokat. Nálam Streptococcus volt megállapítva, ez okozza a mandula- és ízületi gyulladásokat." I A légúti betegségek idejében történő és következetes kezelése a legjobb • megelőzése a krónikussá válásnak. A légköri szennyeződés, valamint az allergiás betegségek népbetegséggé válása, és még sok tényező egyre gyakoribbá teszi a különféle visszatérő légúti fertőzéseket. Levelében említi, hogy Önnek már krónikus hörghurutja van. Ezt maradéktalanul sajnos már nem lehet meggyógyítani. Az említett eljárások hasznosak, de ma a kezelés sokkal sokrétűbb. Fellángolás esetén szükséges a tüdőgyógyászt felkeresni, hogy a rosszabbodást ritkábbá és rövidebbé tegyük. Az utóbbi évtizedben komoly haladást értek el a légúti betegségek kezelésében, főleg a helyileg ható, inhalátorral adagolható szerekkel. Ezek meggátolják a hörgők elhúzódó összehúzódását, elősegítik a légutak természetes öntisztulását, ezáltal a baktériumok nehezebben telepszenek meg tartósan a légutakban, nehezebben alakul ki idült fertőzés. Az Ön számára is van megfelelő gyógyszer, amely legalábbis enyhít a panaszain. A diófa említett hatóanyagát hatásos koncentrációban belsőleg sajnos nem lehet alkalmazni. Nem minden Streptococcus kórokozó, amire Ön utal, az a Streptococcus haemolyticus, az ún. Str. viridans a légutakban normálisan is előforduló, nem kórokozó baktérium. Zárógondolatként említem meg, hogy a krónikus hörghurut egyik leggyakoribb oka (és még sok betegségé) a dohányzás. Az