Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 30. Családi kör Az Alzheimer-kór könnyű és közepesen súlyos fokánál megállítható az emlékezet romlása Hóvirágból nyert ellenszer PÉTERFI SZONYA Alzheimer-kór- nak igazi gyógy­szere nincs; a te­rápia célja a meg­előzés, a tünetek késleltetése, illet­ve az emlékezőképesség javítása. A gyógyításban a legjelentősebb lé­pést a galantamin hatóanyagot tar­talmazó új orvosság jelenti. Az idegtudományok területén a XX. század utolsó évtizedében elért eredmények az Alzheimer-kór meg­ítélésében is változást hoztak. A szakértők megegyeznek abban, hogy a harmadik évezred súlyos problémájával néznek szembe, hi­szen a 65 éven felüli népesség 10 százaléka a betegség könnyebb, 4-5 százaléka már súlyos Alzheimer- kórban szenved, Európában a 75 éven felüliek 9,3 százaléka érintett. A WHO 1997-ben nyilvánosságra hozott felmérései szerint a világ 29 millió lakosa a dementia valamelyik formájában betegedett meg, más források 17-25 milliónyi Alzheimer- kórban szenvedőre figyelmeztetnek. És arra: ha korán kezdenek foglal­kozni a beteggel, javulnak kilátásai, életminősége. Az Alzheimer-kór a központi ideg­rendszerjellegzetes klinikai és pato­lógiai elváltozásaival, idegsejt- pusztulással járó betegsége. Általá­ban 40 éves kor felett jelentkezik a pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó men­tális hanyatlás. Memória-, a tájéko­zottság és tájékozódás zavara, a gondolkodási folyamatok károsodá­sa, viselkedésváltozás, az önellátás képességének csökkenése jellemzi. Általában szórványosan fordul elő, családi öröklődése 10 százalék alat­ti, de egyenes ági leszármazottak esetén a megjelenés körülbelül négyszeres. Az Alzheimer-kór kialakulása na­gyon sok tényezőtől függ, és az in­tenzív kutatások ellenére nem való­színű, hogy a közeljövőben találni fognak egyetlen olyan faktort, amely elegendő a pontos diagnózis felállításához. A betegség kialakulá­sának kockázati tényezői jól ismer­tek ugyan, de mentális tünetek vizs­gálata nélkül nem lehet biztosan megállapítani, valóban Alzheimer- kórról van-e szó, vagy más, elsődle­ges, másodlagos dementiát okozó tünetegyüttesről. (Abszolút bizo­nyossággal csak az agyszövet bonco­lásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.) Fel­merül a kérdés, számít-e, hogyan élt a kórban szenvedő a betegség kiala­kulása előtt? Bizonyára. Van néhány tényező, amely segít a megelőzés­ben, bár nem tehetünk mindegyik­ről, ahogy a kockázati tényezőket sem tudjuk mind befolyásolni. Pél­dául nem tehetünk arról, hogy az életkorunk előrehalad, és nem befo­lyásolhatjuk a nemünket sem. A nők ugyanis gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes kopo­nyasérülések, bizonyos pajzsmirigy­betegségek és a keringés rendelle­nességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) is fokozzák a kockáza­tot. Ä legtöbbet talán a depresszió, a mértéktelen alkoholfogyasztás és a tartós stressz ellen tehetünk. Sokat számít a megelőzésben az iskolá­zottság, a gondolkodás, az össze­gyűjtött ismeretek, és az igény mindezek karbantartására és bőví­tésére. A jó genetikai adottságok mellett az előzőleg szedett gyulla- dásgádók, nőknél pedig a korábban alkalmazott ösztrogén-terápia védő­faktorként működhetnek.- A dementia-tünetegyüttes mögött számos különböző szervi vagy men­tális betegség állhat. Elsődleges dementiákban, s ilyen az Alzheimer-kór is, az agyszövet, az agysejtek elhalása okozza a tünete­ket - ismertette a tudnivalókat dr. Pavel Traubner ideggyógyász pro­fesszor, az egészségügyi minisztéri­um neurológiai szakértője. Ezért a nehézségek észlelése esetén elen­gedhetetlen az egész szervezet vizs­gálata. Ha olyan betegség derül ki, mely másodlagosan okozza a dementia-tünetegyüttest, nyilván teljesen más terápiát kell választani, és van rá esély, hogy a folyamat megfordítható. Az Alzheimer-kór esetében, sajnos jelenlegi tudásunk mellett, csak lassítani lehet. Azt vi­szont nagyon hatásosan: a hóvirág­ból nyert galantamin hatóanyagot tartalmazó orvosság javítja az emlé­kezést, a figyelmet és a határozóké­pességet. A depresszió is járhat a szellemi te­vékenység hanyatlásával, de míg ilyenkor a rövid és a hosszú távú me­mória zavara közel azonos mértékű, dementiában kifejezettebbek a rö­vid távú memória problémái, és a beteg sem panaszkodik annyira tel­jesítményének csökkenésére - foly­tatta dr. Pavel Cérnák pszichiáter, minisztériumi szakértő. Dr. Izabela Mátéfíy geronto-pszichológus sze­rint a fontos az volna, hogy a köztu­datba beépüljön: nem törvényszerű az idősek szenilitása, nem kell boga­rasnak lenniük, és nem feltédenül áll be a szellemi leépülés. - Nem di­vat magunkat az idős emberekhez mérni, elismerni bölcsességüket, élettapasztalatukat, pedig sok min­den van, amit az idősek, igen is, job­ban tudnak! Az idős ember intelli­genciája, gondolkodásmódja, prob­lémamegoldó képessége jó esetben egyáltalán nem tompul el, sőt ta­pasztalatainak, életbölcsességének köszönhetően inkább javul. Ha azonban mégis zavar áll be, akkor az kezelendő. Nincs ugyan garancia rá, hogy minden alzheimeres folyamat megállítható, de van rá esély. A galantamin hatóanyagú gyógyszer mellett, amelyet térítenek a beteg- biztosítók, bizonyított az E-vitamin, a Gingko biloba pozitív hatása. Az állapot súlyosságától függően alkal­mazhatók továbbá olyan gyógysze­rek, amelyek a pszichés tüneteket enyhítve betegnek és környezetének egyaránt megkönnyítik a hétközna­pokat. Magatartászavarok, halluci- nációk, szorongások, agresszivitás, ingerlékenység, ismédődő hangu­latzavar - általában depresszió - el­len számos gyógyszer adható. Jel­lemző, hogy a betegek életritmusa nem felel meg a nappalok és éjsza­kák váltakozásának: éjjel alvászava­rokkal küzdenek, szintén ezzel ösz- szefüggésben a szürkületi órákban nem találják helyüket, útnak indul­nak, „mehetnékjük” van (naple­mente-jelenség), nappal viszont ál­mosak. E zavarok egy része esd alta­tókkal, melatoninnal és fényterápiá­val javítható. Figyelni kell arra, hogy az idős em­ber környezete, színes, változatos, ingerekben gazdag legyen. Minél to­vább önellátó tud maradni, vannak saját feladatai, annál inkább lehet késleltetni a betegség elhatalmaso­dását. A száraz és igénybevett hajat ápolni kell, úgy akár 30 százalékos javulás is elérhető Új minőség, kedvezőbb hatás PÉTERFI SZONYA Manapság egyre több lehetőség kí­nálkozik hajunk állagának, mennyi­ségének megváltoztatására. Termé­szetesen nemcsak esztétikailag meghatározó, az adottságokon túl egészségi állapotunknak is függvé­nye a hajminőség, tehát érdemes odafigyelni rá. A hajkoronát ápolni kell - állítják a szakértők. Nem vélet­lenül használják a hajápolás szót, ugyanis nem simán hajmosásról van szó, a kifejezésnek sokkal mélyebb jelentése van. A szép haj először is a fejbőr gondozásával kezdődik, és mivel mindenkinek más típusú a ha­ja, ezért körültekintően kell sam­pont, balzsamot és egyéb hajápoló szert választanunk. A hajmosást nem szabad elkapkodni, időt kell hagynunk fejbőrünk karbantartásá­ra is. Legalkalmasabb módszere en­nek a masszírozás A könnyű masszí­rozásnál a fejbőrnek szinte nem sza­bad megmozdulnia, az erőteljes dörzsölés tilos. A helyes masszírozás serkenti a vérkeringést, ezáltal kicsit mérsékelheti a hajhullást és a fagy- gyúképződést. Minden típusú sam­pont hígítva ajánlatos használni. A legújabb Schwarzkopf & Henkel sampon tejproteint tartalmaz, s az új hajépítő vitaminnak, a B3- és a B5- provitaminnak köszönhetően a haj bizonyítottan akár 30 százalékkal erősebbé válik. A hajszálak megőr­zik természetes nedvességtartalmu­kat, a haj érezhetően - és láthatóan is - selymesebb és fényesebb lesz. A mosás utáni hajápolás ugyancsak el- engedhetetíen része a hajhigiéniá­nak. Ugyanúgy, mint a samponok kiválasztásánál, balzsamot, zselét, hajlakkot és egyéb szépítő szert min­NYERŐ 1. Mit tartalmaz az új Schauma sampon? 2. Hány százalékos hajerő­södést eredményez? dig hajtípusunknak megfelelően vá­lasszunk. Ezután jöhet a szárítás, nedvszívó frottírtörölközővel a haj tövét, majd a hajvégekre lecsorgó vizet itassuk fel. Ily módon a hajban maradt nedvesség akár 70%-át is el­távolíthatjuk, amivel alaposan lerö­vidül a hajat nem éppen kímélő haj­szárítás ideje. Ha meleg helyen maradunk, ez a fázis akár teljesen el is hagyható. EMBERNEVELŐ Olyan iskolát keresnék... VEKERDY TAMÁS En L tehát olyan isko­lát keresnék isko­lába lépő gyer­mekemnek, ahol tudják, hogy az ] iskolába lépő még óvodás, és csak lassan, fokoza­tosan lesz, hat- és nyolcéves kora kö­zött iskolaéretté (a fiúk mindig egy kicsit később, mint a lányok). Olyan iskolát keresnék, ahol min­dennap beszélgetnek a gyerekem­mel, ahol mesélnek neki, ahol ját­szanak vele, ahol nem veszik el a kedvét a világ megismerésétől, nem törik le a kíváncsiságát, nem utasít­ják vissza, fojtják el a kérdéseit, kér­dező kedvét; ahol tudják, hogy mi­kor van pihenésre szüksége, ahol nem gondolják, hogy egy kis elsős­nek 45 percet nyugodtan kellene vé­gigülnie - és ha nem ilyen, akkor er­ről „az óvoda t'ehet” -, egyszóval, ahoi igyekeznek megismerni a gye­rek testi és lelki fejlődésének tör­vényszerűségeit, az ezekből fakadó szükségleteket, és mindezt tekintet­be véve alakítják az iskolai élet min­dennapjait. Áhol tehát testi és lelki biztonságot - érzelmi biztonságot - adnak a gyereknek, minél szorosabb és minél hosszabb időre egy tanító­hoz kötve őt, amit személyiségének fejlődése és tájékozódásának módja - amelyik mindig személyes - ebben a kisiskolás korban megkövetel. Ma már szerencsére többfelé is talá­lunk ilyen iskolákat, vagy legalábbis ilyen tanító néniket, tanítókat az or­szágban. Nem egy helyen szülők és tanárok hoztak létre új, alapítványi, egyesü­leti iskolákat, hogy egy nekik tetsző pedagógia - esetleg reform- vagy al­ternatív pedagógia - szerint nevel­hessék, iskoláztathassák gyerekei­ket. És ahol ilyen iskolák nincsenek, ott vannak olyan tanítónők és taní­tók, akik hasonló úton járnak. Persze, mindig lesznek olyan szü­lők, akik - esedeg saját be nem val­lott lelkiismeret-furdalásuktól űzve, ami abból fakad, hogy nem tudnak elég időt és jelenlétet áldozni gyer­mekeikre - „kemény”, „szigorú”, „követelő”, „teljesítményelvű”, „elit” iskolát keresnek gyermeküknek, az­zal vigasztalva magukat, hogy „így teszek jót neki is, hiszen a világ ma ilyen, ez készíti fel őt az életre”. Meg szeretném említeni a japán is­kolarendszer példáját. Sokat hall­hattunk arról, hogy a japán iskola- rendszer milyen kegyeden. Milyen sokat követel. Milyen gyerekkínzó- an teljesítményelvű. (Nem egyszer az öngyilkosságba, az öngyilkossági kísérletbe hajszolja a kamaszkorú gyerekeket.) Mindebben sok igaz­ság van, ami a középiskolákat illeti. De ritkábban szoktuk elmondani, hogy az első hat osztály a japán isko­lákban milyen álomian nyugodt, mi­lyen elnyújtott, lassú megalapozás folyik, abból a tapasztalatból kiin­dulva, hogy csakis erre lehet a ké­sőbbiekben jól építeni. A gyerekek sokat rajzolnak, énekelnek, táncol­nak, gyönyörű környezetismeret­tankönyvük kinyitott két oldalán há­rom dologról van szó, melyből ket­tőt a gyerek már jól ismer. (A ma­gyar környezetismereti munkáltató tankönyv egyeden oldalán több tu­cat kipipálandó feladat lehet, ahol is a kipipálás jelenti a munkáltatást.) A japán kisgyerek fagyos téli napon ecsetestálkáhan vizet visz ki az ud­varra. Másnap megnézi. A víz bele­fagyott a tálkába. Most olyan vizet visz ki, melybe egy pamutfonalat is beáztatott, két vége kilóg. Másnap megnézi: ki tudja-e húzni. Aztán olyan pamutfonalat tesz a vízbe, melyet előzőleg bezsírozott. És ezt vajon ki tudja-e húzni a következő napon? Harmadikban a japán gye­rekek esedeg bodzapuskát készíte­nek. Lassan, ráérősen, sokszor el­kezdve, pontosan. Hogy tényleg jól lője ki a kis dugónyi lövedéket. Ha­todikban aztán, amikor a szi­vattyúelvről tanulnak, már csak visszagondolnak a bodzapuskára és arra, hogy hogyan is kellett azt meg­csinálni, hogy tényleg működőképes legyen... Az érzéki megtapasztalás és a saját cselekvéssel létrehozott munka kitűnő előiskolázása a ké­sőbbi intellektuális fejlődésnek. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001) CSALÁDI KORBEN AZ ORVOSSAL Keressen gasztroenterológust Jön-e még ötödször is? jeligére: „Egy tyúktojás nagyságú gennycsomó ■ jött ki a végbelem mellett a jobb oldalon, melyet megope­ráltak. Ez a dolog egy év alatt még háromszor megismétlő­dött. Az előjelei mindig ugyan­azok. A bal lábam és bal (ágyé­kom tájékán képződik valami folyadékféle, ami fokozatosan szétömlik, van mikor egészen a mellemet nyomja. Mindaddig, amíg az említett helyre nem ke­rül, és meg nem operálnak, ugyanis magától nem jön ki. Szeretném tudni, hogy mitől le­het ez, és hogy mivel lehetne gyógyítani. A betegség miatt ugyanis a munkámat is elvesz­tettem..." ( Panaszai alapján végbél körüli tályogra gondolok. Ez a betegség férfiaknál • gyakoribb, a végbél apró sérülései, berepedése, arany­eres csomó és a végbél tájékán található mirigyek fertőződése nyomán alakul ki. A fertőzést az itt előforduló bélbaktériu­mok okozzák leggyakrabban. A többszöri előfordulás miatt rit­kább okokat is ki kellene zárni, pl. tuberkulózist, a bélrendszer egy ritka gyulladásos betegsé­gét, a Crohn-betegséget stb. A végbél körüli tályog kezelése egyértelműen sebészre tarto­zik, de az említett ismételt elő­fordulás miatt feltétlenül keres­sen fel egy gasztroenterológust, aki elvégzi a részletesebb elkü­lönítő vizsgálatokat, amelyek tisztázzák az ismételt előfordu­lás okát, és így pontosíthatják és hatásosabbá tehetik a keze­lést. Szükség lesz műtétre Őszirózsa jeligére: „Prosztatamegnagyob­bodásban szenvedek, már ■ több mint egy éve járok kezelésre. Omnic vagy Xatral nevű gyógyszert szedek és Peponen tökmagkivonatot, de nem nagy sikerrel. Éjjelente 8- 10-szer is kell vizelnem, s néha fáj is. A vizeletvizsgálat eredmé­nye mindig negatív volt. Ezen kívül 25 éve cukorbeteg is va­gyok." ( Az ötvenedik évüket betöl­tött férfiak gyakori beteg­sége a prosztatamegna- • gyobbodás. A férfihormo­nok viszonylagosan csökkent szintje miatt a dülmirigy (prosztata) egyes részei meg­nagyobbodnak és nehezítik a vizelést. Az első tünetek közé éppen a gyakoribb éjjeli vizelé­si inger tartozik. A későbbiek­ben a vizelet vékony sugárban, nehezen üríthető, sőt bizonyos esetekben teljesen lehetetlen a vizelés. Elhanyagolt esetekben akár a veseműködés is leállhat, ez már az életet közvetlenül veszélyezteti. A vizeletürítést rontják a fűszeres ételek, az al­kohol, forró ülőfürdő, fertőzés, ezért a kiváltó tényezőket taná­csos elkerülni. Nem ajánlatos éjjelre nagy mennyiségű folya­dékot inni. Ha a vizelet teljesen elakad, a húgyhólyagban fel- gyülemlődve kínzó, feszítő ér­zést okoz. Ez az állapot gyors orvosi ellátásra szorul, amikor egy gumicsövet vezetnek fel a húgyhólyagba (katéterezés), és elvezetik a vizeletet. A katétert gyakran hetekig-hónapokig is bent hagyjuk, de nem ez az ideális megoldás, a kényelmet­lenség és a fertőzésveszély mi­att sem. Enyhébb esetekben segíthetnek a levelében említett és egyéb hasonló hatású gyógyszerek. Általában csak átmeneti eny­hülést hoznak, s előbb-utóbb szükséges a műtéti megoldás. A műtét időpontját az urológus a tünetek súlyossága, a prosz­tata nagysága, valamint a vize­lés után a húgyhólyagban visz- szamaradó vizelet mennyisége alapján dönti el. A műtét mód­járól is ezek alapján döntenek. Az ún. transzuretrális reszekci- ókor a túltengő részeket „fa­ragják” le a húgycsőbe, illetve húgyhólyagba bevezetett speci­ális eszközzel. A radikális mű­téteknél az egész prosztatát el­távolítják. Szükségesnek tar­tom megemlíteni, hogy a prosztatamegnagyobbodás jó­indulatú betegség. Viszonylag gyakori a prosztata rákos daga­nata is, amelyet ma már na­gyon korán tudunk diagnoszti­zálni egyrészt általános uroló­giai vizsgálattal, egyrészt egy PSA-nak (prosztata specifikus antigénnek) nevezett anyag vérből való kimutatásával. Fel­tételezem, hogy az Ön eseté­ben a közeljövőben szükséges lesz a műtét. Azért is, mert cu­korbetegként egy esetleges húgyúti fertőzés is súlyosabb lefolyású, ezért érdemes meg­előzni. Krónikus hörghurut Jelige nélküli levélre: „77 éves vagyok és 1950 óta kezelnek bronchitis ■ chronicával (idült hörg­hurut). Ismételten voltam lég­csőtükrözésen. Kezeltek Chloramphenicollal, INH-val. A Dr. Balázs Ferenc kardiológus-belgyógyász betegség nem múlt el, csak le­csillapodott, azóta is gyakran fellángol. Ilyenkor inhalálással, kamillateás, martilapus párolás­sal próbálom leküzdeni, sajnos eredménytelenül, csak az anti­biotikum segít. A Vasárnapban olvastam, hogy a diófa juglont tartalmaz, és ez öli a Staphylococcusokat. Nálam Streptococcus volt megállapít­va, ez okozza a mandula- és ízületi gyulladásokat." I A légúti betegségek idejé­ben történő és következe­tes kezelése a legjobb • megelőzése a krónikussá válásnak. A légköri szennyező­dés, valamint az allergiás be­tegségek népbetegséggé válá­sa, és még sok tényező egyre gyakoribbá teszi a különféle visszatérő légúti fertőzéseket. Levelében említi, hogy Önnek már krónikus hörghurutja van. Ezt maradéktalanul sajnos már nem lehet meggyógyítani. Az említett eljárások hasznosak, de ma a kezelés sokkal sokré­tűbb. Fellángolás esetén szük­séges a tüdőgyógyászt felkeres­ni, hogy a rosszabbodást rit­kábbá és rövidebbé tegyük. Az utóbbi évtizedben komoly ha­ladást értek el a légúti betegsé­gek kezelésében, főleg a helyi­leg ható, inhalátorral adagol­ható szerekkel. Ezek meggátol­ják a hörgők elhúzódó össze­húzódását, elősegítik a légutak természetes öntisztulását, ezál­tal a baktériumok nehezebben telepszenek meg tartósan a légutakban, nehezebben alakul ki idült fertőzés. Az Ön számá­ra is van megfelelő gyógyszer, amely legalábbis enyhít a pa­naszain. A diófa említett ható­anyagát hatásos koncentráció­ban belsőleg sajnos nem lehet alkalmazni. Nem minden Streptococcus kórokozó, amire Ön utal, az a Streptococcus haemolyticus, az ún. Str. viridans a légutakban normáli­san is előforduló, nem kóroko­zó baktérium. Zárógondolatként említem meg, hogy a krónikus hörghurut egyik leggyakoribb oka (és még sok betegségé) a dohányzás. Az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom