Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 30. TOLLVONÁS Nosztalgia ALMÁSI SÁRA Először van a direkt biznisz: ezüst gyertyatartó - párja nyolc­vanezerért, szecessziós váza negyedmilláért, egy-két Jassusch akár már ötven alatt is kapható, de szerezhetünk a nappalinkba Kompáneket, Galandát, Jankovicot, Benkát, Alexyt, vagy éppen óarany ra- gyogású ikont is. Zsebórák, ci­garettatárcák, kelyhek, üveg csecsebecsék, garantáltan antik pásztorlánykák és farkukat csó­váló kutyusok jutányos áron. S az elmaradhatatlan darabok: bőgő szarvasbika dús lombú er­dőben, csermelynél szomját oltó szarvascsalád - nagy méretben, olajban, exkluzív, patinás arany- szín keretben. Kispénzűeknek egyszerű metszetmásolatok: Jé­zuska születése, a pozsonyi vár látképe, vadászjelenetek. Még soványabb pénztárcájúaknak képeslapok, szimbolikus egy szlovák koronától. Galériák, ré­giségkereskedések válogatott kí­nálata. Azután vannak a szolgáltatók: elsősorban restaurátorműhe­lyek, a műkincsek értő szemű becsüsei. Bemutatkozik a malte- ros kartell: ha valakinek műem­lék épület van a birtokában, ná­luk garantáltan megleli a meg­felelő vakolatot, festéket. De megjelennek az új idők új szelei is. A legfigyelemreméltóbb boxban egy biliárdasztal, vala­mint néhány leplezetlen keblű hölgyet ábrázoló reneszánsz festmény reprodukciója hirdeti a játékgolyók, valamint a női mellbimbók közötti misztikus összefüggést. Az első jelentéssí­kon. Mert a másodikon egészen másról van szó: az X-generáció igényes menedzserei formater­vezett bútoraik mellé a tökéle­tes, személyiségüket, üzletpoli­tikájukat leginkább kifejező mű­tárgyakat szerezhetik meg e he­lyütt. Pontosabban: legjobb, ha az egészet - a választástól, ter­vezéstől kezdve az utolsó szögig - a kiállító cég képzett munka­társaira bízzák. Vannak műemlékvédők meg múzeumok is. Ez utóbbiakból van mezőgazdasági, műszaki, pedagógiai, szlovák nemzeti... Ez utóbbi idén a kastélyaival és a kisebbségeivel büszkélkedik. Egyik emeleten a Csákyak, Andrássyak, Révayak kincseit mutatja, a másikon a kárpátnémetek, csehek, horvá- tok, ruszinok-ukránok, romák, zsidók és magyarok egyházi-val­lási tematikájú tárgyait. Néha egy-egy kósza érdeklődő is feltűnik. Vasárnap egyig még bárki eljö­het. Pozsonyba, a Szlovák nemzeti felkelés terére, a Népművelési Központ székházába. Az előcsarnokban plakátot talál­nak majd, Nostalgia expo 2002 felirattal. A sorok fölött két unott arcú puttó pillant össze. Kórusfesztivál Kassán Kassa. A Csermely Polgári Társulás a hétvégén második alkalom­mal rendezi meg a Kárpátok Eurorégió Kórusainak Fesztiválját. A ma kezdődő rendezvény fő védnöke a Magyar Köztársaság kassai főkonzulátusa, a vendégkórusok pedig három országból érkeznek. Délután 15 órától a premontrei templomban a kassai Csermely kó­rus lép fel, őket a Jantár utcai gyermekkórus követi, majd a Nowy Saczból érkező lengyel énekkar műsorára kerül sor. Ezután a Karpaty kórust, a Cesky Tesín-i Slezan kórust, valamint az Országos Széchényi Könyvtár Énekkarát hallgathatják meg az érdeklődők. A műsor egy összkari számmal, Mozart Ave Verumával ér véget. Holnap három helyszínen hallhatók a meghívott kórusok: a Slezan 9.30-tól a Ferencesek templomában, a lengyel kórus 10.00-tól a Szentháromság templomban, a budapesti vendégek pedig 12.00-től a Szent Erzsébet Székesegyházban. (Juk) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus szombat 19 KIS SZÍNPAD: Pi­casso a Lapin Agile bárban sz. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Madarak vacsorája sz. 19 Közelebb tőled vasár­nap 19 /MOZI POZSONY HVIEZDA: Libido - Vissza az ösztönökhöz! (amerikai) sz. 16, 18 Anyádat is! (mexikói) sz. 20.30 v. 18, 20.30 AU PARK - PALACE: A sárkány csókja (amerikai-francia) sz., v. 16.10, 18.20, 20.30 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (amerikai) sz., v. 16.20,18.30 Kocka 2 (kanadai) sz., v. 19.40 A kárhozat útja (amerikai) sz., v. 15.20, 17.40, 20 Beszélj hozzá! (spanyol) sz., v. 18, 20.15 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) sz., v. 16.20, 18.25, 20.30 Szökés Budára (cseh­szlovák) sz., v. 21.45 A vörös sárkány (amerikai) sz., v. 17.20,19.55 A kismenő (amerikai) sz., v. 15.40 A Bourne-rejtély (amerikai-cseh) sz., v. 17.25, 19.50 Jelek - Signs (amerikai) sz., v. 14.50, 17.10, 19.20, 21.30 Jégkorszak (amerikai) sz., v. 16, 17.55, 19.50 A kaptár (amerikai-angol-német) sz., v. 15.05, 20.40 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A vörös sárkány (am.) sz., v. 19.30 KO­MÁROM - TATRA: Álmatlanság (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A kaptár (am-ang-ném.) sz., v. 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Beszélj hozzá! (sp.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Mérges pó­kok (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER- SLOVAN: Különvéle­mény (am.) v. 19 GYŐR PLAZA: Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (francia-német) sz., v. 11.15, 13.30 Atomcsapda (amerikai-angol) sz., v. 14.45, 17.30 Hangyák a gatyában 2. (német) sz., v. 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20 Jégkorszak (amerikai) sz., v. 12.15, 14.15 Jelek - Signs (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20.15 A kárhozat útja (amerikai) sz., v. 20 A kísér­let (német) sz., v. 20.15 A kismenő (amerikai) sz., v. 16.15, 18.15, 20.15 Lilo és Stitch - A csillagkutya (amerikai) sz., v. 12, 14,16,18 Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) sz., v. 11, 13 A szállító (francia) sz., v. 12.15, 14.45, 17.15, 19.45 A szmokinger (amerikai) sz., v. 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Télapu 2. - Veszélyben a kará­csony! (amerikai) sz., v. 11,13.15,15.30,17.45, 20 A Szívderítő NAPtárban mindenki találhat olvasnivalót, tekintet nélkül nemre, korosztályra és világnézetre Nemes hagyományokra építve Hátam mögött könyvek, bal­ra újságok, női és bulvárla­pok, irodalmi, kritikai, mű­vészeti, tudományos folyó­iratok halmaza, mely csak növekszik, növekszik, ha megpróbálok kihúzni vala­mit belőle, csúszik az egész. BODNÁR GYULA Ilyen rakás még van legalább kettő a lakásban, az egyik ott, ahová a ki­rály is gyalog jár, aztán van öt ki- sebb-nagyobb rádió, egy a fürdő­szobában, televízió a nappaliban és a hálóban, nem a legújabbak, de működnek, na és van a számító­gép, melyen most ugyan éppen írok, de azért a monitorjára időn­ként lehozom-húzom a világnak egy-egy szeletét, via Internet ter­mészetesen. Hatvannégy négyzet- méteres panellakásunkban mintha információs kiskertben volnék te­hát, ahol minden megtalálható, sőt annál több, hiszen az aktuális ter­mést sem bírja elfogyasztani az ember. Következésképpen fölve­tődhet a kérdés: a híreknek, új is­mereteknek, érdekességeknek, gondolatoknak, üzeneteknek, hasznos tanácsoknak, művészi szövegeknek ilyen, naponta ránk zúduló áradatában nem tűnik-e anakronisztikus, azaz idejétmúlt vállalkozásnak - könyv formáját öltő - kalendárium megjelenteté­se. Egyik ismérve ugyanis ennek a műfajnak, hogy a naptári fejezet mellett ebből is van benne egy ki­csi, abból is van benne egy kicsi - egyebek között ezért is volt valami­kor családok szinte egyetlen becses olvasmánya egy teljes esztendőn át -, manapság viszont heti lebontás­ban akár többször találkozhat az ember olyan információkkal, té­makörökkel, melyekhez képest a kalendárium összeállítója nehezen tud újdonsággal előállni. Vagy mégis? Mielőtt erre a kérdésre vá­laszolnánk, ne hagyjuk nyitva az előbbit: anakronizmus ide, anak­ronizmus oda, napjainkban is ta­pasztalható igény mutatkozik a ka­lendárium iránt, különben aligha invesztálnának bele pénzt kiadóik, akik persze összevernék a bokáju­kat, ha eme vállalkozásuk eredmé­nye 80 400 példányban látna nap­világot, mint például a Népnaptár 1957-ben a Szlovákiai Szépirodal­mi Könyvkiadó gondozásában, Ta­nya Pál és Hubik István szerkeszté­sében. Igaz, akkoriban évenként ez az egy volt itt ilyen jellegű magyar kiadvány (csupán az érdekesség kedvéért, 6,50 KcS-ért). Valószínű, hogy az említett igényt egyrészt a hagyományos vagy öröklődő em­beri reflexek éltetik, másrészt az a varázs, az a hangulat, melyet - az információs társadalom már-már követhetetlenül gyorsan változó vi­szonyai közepette az állandóság érzetét keltve - a kalendárium ké­pes hordozni-sugározni, hiszen ősi AZ MKKI HÍREI December 2-ári 17 órakor Kodály Zoltán születésének 120. évfordu­lója alkalmából Zuzana Vitálová zenetörténész és zeneterapeuta Ér­telmi nevelés a Kodály-módszer alapján című előadása hangzik el a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézetének székházában. December 3-án 17 órakor kezdő­dik Závada Pál új regényének be­mutatója az intézet székházában, melyen Milota című kötetét az író jelenlétében Grendel Lajos mutatja be. Závada Pál Jadviga párnája cí­mű nagysikerű regénye után, mely 1997-ben jelent meg, most új regé­nyével lépett az olvasóközönség elé. December 3-án este 19 órákor hall­hatják a Kor-Zár együttes koncert­jét az intézet székházában. Az együttes tagjai: Madarász András - gitár, fúvós hangszerek, dob; Andrej Fújás - basszusgitár; Zsapka Zsolt - gitár, tökcitera, ének; Zsapka Attila - gitár, tökcite­ra, ének; Pikier Attila - hegedű; Miklósné Zsapka Mónika - ének. „őszi műfajként” az éppen folyó esztendő végének, egyszersmind az újnak a közeledtét jelzi megje­lenése, és ebben van valami áhítat, valami derűvel elegy ünnep, mint a karácsonyban vagy a szilveszter­ben. Ha ez utóbbi feltételezést mint az egyik lehetséges követel­ményt állítjuk szembe a naptárral, akkor elmondhatjuk, hogy ennek a követelménynek megfelel a dunaszerdahelyi NAP Kiadó Szív­derítő NAPtára, a család kalendá­riuma 2003. Mint a Szalutációból megtudjuk, a kiadó műhelyéből először kerül ki ilyen munka, vala­mint hogy „nem nagyon próbál­koztunk különösebben a kísérlete­zéssel, amikor ez a szellemi táplá­lék készült. Hagyományos, hazai ízekre hangolódtunk inkább. A va­lamikori legendás Kincses Kalen­dáriumok legjobb hagyományai­nak szellemében készítettük ezt a miénket.” Ebből következtethe­tünk a szempontokra, melyek mentén a szerkesztő, Cs. Liszka Györgyi haladt, akinek a szemé­lyében, nem mellesleg, az egyik legtehetségesebb, legfelkészül­tebb, s mi külön kiemelendő, jó íz­léssel megáldott könyv- és lapszer­kesztőnket tisztelhetjük. Tudniil­lik, mint bizonyos irodalmi antoló­giák összeállításának, a kalendári­umkészítésnek is számos irányból neki lehet futni, a kérdés pusztán KÖNYVAJÁNLÓ Csak erős gyökerekkel rendelkező közösség tudja kiállni az idő viszon­tagságait. A most megjelent mono­gráfia első ízben próbálja a rendel­kezésre álló tárgyi, de főleg levéltári források alapján Farkasd múltjának lapjait eseményekkel, évszámokkal, nevekkel betölteni. Ez a könyv sok mindenről tanúskodik. Egyebek kö­zött rámutat arra, hogy a település lakói a sok-sok évszázad alatt is hű­ek maradtak szülőfalujukhoz. E tényről leginkább a forrásokban ta­lálható családnevek beszélnek. Két­séget kizárva bizonyítják, hogy bár Farkasd szívós, becsületes lakói há­borúktól, járványoktól, elemi és po­litikai csapásoktól megfogyatkozva, de maradtak, konokul ragaszkodtak őseik földjéhez. Átlapozva a múlt lapjait, ugyancsak vüágossá válik, hogy a település életében voltak fé­nyes és kevésbé fényes időszakok. A dicső évek főleg a mezővárosi jog megszerzését követő évtizedekhez, az, melyiket választjuk, továbbá, hogy mennyi idő áll rendelkezé­sünkre, és ha nem csupán ollózott anyagból kívánjuk egybehozni a művet, kik azok, akiket mint szer­zőket mozgósítani lehet, és akik idejében szállítják is az írást. Cs. Liszka Györgyi a nevekből ítélve mindenekelőtt a közelében dolgo­zó, illetve a hozzá közelálló írókat, újságírókat, szakembereket szólí­totta meg. Elképzelhető, hogy má­sokat is, akik azonban valamilyen oknál fogva nem tudtak eleget tenni a felkérésnek. Mindenesetre egy-két eredeti anyagot (interjúfü­zért) elbírt volna még a NAP első naptára. Ezzel együtt, hogy most már válaszoljunk a fennebbi kér­désre, szerkesztőnk ugyancsak szolgál kínálatában újdonsággal az érzékeny kézzel válogatott, többnyire évfordulóhoz kötődő klasszikus darabok, továbbá a szlovákiai magyar szellemi élet képviselőiről sem megfeledkező eseménynaptár, a gazdanaptár, a horoszkópok, a receptek, a név­napok, a viccek, a rejtvények és megannyi más érdekes és hasznos anyag mellett. A rovatcímek - mint az ABC-naptár, Család, Idő­utazás, Tudomány, Anyanyelvűnk, Szépirodalom, Világjáró, Házior­vos, Sport, Divat, Gyermekkalen­dárium, Nyerő - valóban inkább a hagyományokra utalnak, miként a a 18. század végéhez és a 19. század első feléhez köthetők. A 17. század­ban a török fosztogatások ellenére a környék legjelentősebb települése volt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Farkasd lakói fizették a legmaga­sabb adót a környező mezővárosok és települések közül. Ez a könyv a fa­lu történelmét csak 1947-ig, ese­tenként 1948-ig követi. A szerzők az ezt követő időszakot, az egy- pártrendszer bemutatását nem vállalták fel, hiszen az 1948 utáni korszak érzelmektől és indulatok­tól mentes, objektív értékelésére még várni kell. Ez a következő nemzedékek feladata lesz, ame­lyek bizonyosan új rálátással bír­nak majd erre az ellentmondások­kal teli korszakra. A könyv szerzői között találjuk Izóf József régészt, Bukovszky László, Gál Margit és Novák Veronika levéltárosokat, Danter Izabella, Molnár Benő nép­rajzkutatókat, valamint Seres Ró­bertét, aki amatőr helytörténész­ként végzett értékes munkát. Ta­dinamikus szerkezet, a formai-ti­pográfiai megoldás, mely ugyan­csak ismérve minden jó kalendári­umnak, még akkor is, ha sajátosan új alkotói szemléletet tükröz. Az más kérdés, hogy előfordul né­hány következetlenség, elsősorban a színes és fekete-fehér képek al­kalmazásában, azonban ez aligha írható a szerkesztő, illetve a grafi­kai szerkesztő rovására, és mintha a Kislexikonnak is inkább csak hé­zagtöltő funkciója lenne, itt-ott tű­nik fel egy-egy oldal alján. De mindez nem zavar abban, hogy - ha már szellemi étekről, táplálék­ról beszél a kiadó - élvezzük e ka­lendárium ízeit. Tallósi Béla Elme­nőben című irodalmi riportját, Szabó G. László beszélgetését, melynek címe Esterházy kedven­ce: Jónás Tamás, Liszka József passaui naplójegyzeteit, Vajda Barnabás írását Babits Mihályról és George Orwellről, de szerepel Jókai Mór is egy önvallomással, cí­me Én és a zsidók, szintén magára vonja a figyelmet az a levél, melyet báró Eötvös József írt fiának, Eöt­vös Lorándnak. Röviden, a Szívde­rítő NAPtárban, ahogy mondani szokták, mindenki megtalálhatja a neki tetsző olvasmányt változatos tematikai-műfaji skálán, és tekin­tet nélkül nemre, korosztályra, vi­lágnézetre. Persze, ki több, ki ke­vesebb olvasmányt. Cs. Liszka Györgyi szerintem jól tette, ha szándékosan tette, hogy elkerülte a politikumot, még a hamarosan véget érő 2002-es esztendőre visz- szapillantó eseménynaptár szint­jén sem szerepel (merthogy ilyen rovat nincs is itt), mindössze egy beszélgetésben jelenik meg köz­vetve, mely A. Nagy László politi­kusról és családjáról szól Malik Éva tálalásában Összetartó család címmel. És nem csap át ez a kalen­dárium bulvárba, mellyel mostan­ság, példányszámra, nézettségi mutatókra gondolva, rekordokat lehet döntögetni. Csak azt nem ér­tem, miért szívderítő. Tűnjék bár kukacoskodásnak, miért kellett ez a jelző a NAPtár elé? Legyen vala­mi a kincses, a nép-, a vidám, a há­zi, a családi mintájára? Legyen, csakhogy a szívderítő ebben az összefüggésben semmitmondó, ráadásul nem igaz. Ez egy rendes, szabályos naptár, a család kalen­dáriuma. A tény, hogy először je­lent meg a NAPnál ilyen kiadvány, illetve az ebből fakadó kiadói- szerkesztői öröm nem ok arra, hogy efféle jelzőt emeljünk címbe, miként az sem, amit a Szalutáció vége felé olvashatunk: „Ha csak annyit értünk el, hogy immár hu­szonegyedik századi emberekként visszataláltunk legbecsültebb elő­deink nyomdokaiba, akkor bizo­nyos, hogy nem csupán a mi szí­vünk derülhet, Tisztelt Olvasó, ha­nem az Öné is.” Az enyém - infor­mációs kiskertem igazán gazdag választéka mellett is - derül. De nem azért, mert a cím sugallja. kács József tollrajzai gazdagítják a könyvet, melyet holnap 16 órakor, ünnepélyes keretek között mutat­nak be a nyilvánosságnak. (AB­ART, 2002) (N. V.) A helytörténeti monográfia 1113-tól 1948-ig mutatja be a település életét Múltba vezető gyökerek nyomában

Next

/
Oldalképek
Tartalom