Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-30 / 279. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 30. TÉMA: ADVENT 9 A komáromi Etnológiai Központ hét dél-szlovákiai településen vizsgálta meg az adventi koszorú ismertségét Gyertyagyújtás advent idején (Képarchívum) Napjainkban Európa-szerte advent első vasárnapján meggyújtják egy asztalra helyezett vagy a mennyezetre felfüggesztett, fenyőgallyakból, télizöldből készült, négy gyertyával ellátott koszorú első gyertyáját. LISZKA JÓZSEF A többi gyertya a következő adventi vasárnapokon lobban lángra. Térségünkben, a szlovákiai magyarság körében a szokás viszonylag új keletű, s fölbukkanása, elterjedése az utóbbi évtizedre tehető. 1989 előtt adventi koszorút jószerével csak az osztrák televízióban vagy külföldi karácsonyi üdvözlőlapokon láthattunk, mára ott van városaink piacain, képes újságjaink karácsony előtti számaiban. Hermann Bausinger vizsgálódásaiból tudjuk, hogy az adventi koszorú meglehetősen új képződmény. Északnémet területen, protestáns egyházi körökben alakult ki a 19. század első felében (az első egyértelmű nyoma 1833-ból származik), majd elsősorban polgári, ipari környezetben, az iskolai képzőművészeti nevelés és a virágkereskedelem közvetítésével terjedt. A katolikus délnémet és osztrák területeket a szokás csak az első világháború után érte el. Bécsben is a húszas években bukkan fel. Utána a katolikus egyház és a hívek révén terjedt. Bár maga az adventi koszorú és a vele rokon adventi kalendáriumok új keletű találmányok, egyes elemei (örökzöld, idő- és fényszimbolika) sokkal régebbi gyökerűek. Az adventi koszorú napjainkban az egész német nyelvterületen ismert, a kapcsolódó kopogtató koszorúkkal és egyéb, karácsonyi hangulatot árasztó külső ablak- és ajtódíszekkel együtt. Ajelenség ma szinte világszerte hódít. Német telepesek révén az adventi koszorú már a két világháború között fölbukkan a Kárpát-medencében is. Gelencsér József a Mórivölggyel és a Zámolyi-medencével kapcsolatban az alábbiakat írja: „Valószínűleg német hatásra a két világháború között Csákváron néhány családnál feltűnt az adventi koszorú. Fenyőágból fonták, az adventi négy hetet szimbolizáló négy gyertyát tettek rá, és a sublótra helyezték. Minden adventi vasárnap az esti imádságnál eggyel több gyertyát gyújtottak meg rajta, így karácsonyhoz közeledve egyre erősödött a fénye. Csókakőn, Sőréden, Bodajkon a templomban - az emlékezet szerint - hosszabb ideje helyeznek el adventi koszorút. Napjainkban is az a szokás, hogy a plébános a mise előtt gyújtja meg az esedékes számú gyertyát. A lakásokba viszont itt nem került be”. A magyar néprajz legutóbbi összefoglalásában Tátrai Zsuzsanna az adventi koszorú magyarországi megjelenéséről a következőket írja: „Az adventi koszorú a ma nép- szerűsödő karácsonyi szimbólumok közé sorolható. A feltehetően német eredetű szokás Ausztriában a két világháború közötti időszakban kezdett terjedni. A virágüzletek hazánkban számtalan változatban, színes gyertyákkal és szalaggal készítik, népszerűsítik az adventi koszorút”. Az 1995-ben megjelent szlovák néprajzi enciklopédia külön címszóban nem foglalkozik ugyan az adventi koszorúval, de az advent utolsó két mondata rá vonatkozik: „Az utóbbi időszakban városi környezetben elterjedt a szobabelső adventi koszorúkkal való feldíszítésének a szokása. Ez a hagyomány elsősorban a germanofón vidékekre jellemző”. 1989 előtt szlovákiai magyar képes hetilapban nem találtam adventi koszorúra utaló cikket, ám utána már szinte kötelező erővel, gyakorlatilag minden év karácsony előtti számaiban fölbukkan. Az 1990- ben indult katolikus hetilap, a Remény december 9-i számában László János adventi eszmefuttatása alatt már egy adventi koszorú fényképe látható, a következő szöveggel: „Amikor az adventi koszorú negyedik gyertyája is lángra gyúl, ez azt jelenti majd, hogy felkészülten, tiszta szívvel vátjuk a kis Jézust.” A Hét ugyanebben az esztendőben karácsonyi ötlet címmel bemutat egy adventi koszorút, és leírja a készítés módját is. Bálint Anna a Losoncon megjelent Nógrádi Szó című lapban „régi medvesalji karácsonyok”-ról a következőket írja: „A halottak napja után még egy alkalom nyílt a koszorúkészítésre. Az adventi koszorút fenyőgallyakból fonták, szárított virággal, fenyőtobozzal díszítették. Szerves tartozéka volt a négy gyertya, amelyeket advent vasárnapokon gyújtottak meg”. Az Új Nő című képes folyóiratban 1997-ben jelent meg egy képes összeállítás arról, hogyan készítsünk egyebek között adventi koszorút. A Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja 1999 adventjében egy kérdőíves felmérést végeztetett el. Hét dél-szlovákiai településen vizsgáltuk meg az adventi koszorú ismertségi és elterjedtségi fokát. Boldogfán 125 háztartást kerestünk fel, ebből 49-ben találtunk adventi koszorút. A templomban évek óta van adventi koszorú, advent kezdetekor a pap is beszél róla, a megkérdezettek döntő része a templomból, hittanóráról ismerte meg a szokást. Sókszelőcén több mint ezer ház található, ebből 300 családot látogattunk meg (ezek vallási megoszlása: 233 katolikus, 67 református és 26 roma, akik egyéb ként szintén katolikus vallásúak). A vizsgáltakból 41 háztartásban találtunk adventi koszorút (25 katolikus, 16 református). A 26 roma háztartásból 7-ben volt adventi koszorú. A faluban van római katolikus és református templom is. Adventi koszorú egyikben sem volt. Komáromban 349 háztartást látogattunk végig, ebből 156-ban volt adventi koszorú. Megvizsgáltuk egy lakótelepi utca összes háztartását, 289-ből 121-ben találtunk adventi koszorút. A város kertes- ház-övezetében 60 értékelhető kérdőívünk lett, melyből 34 pozitív választ tartalmazott. 1999 advent első vasárnapján a Szt. Rozália-templomban a reggeli misén kb. 20 adventi koszorút szentelt meg a pap. Az evangélikus és a református templomban is van évek óta adventi koszorú. Kisújfalun 239 családot kerestünk fel, 21-ben találtunk adventi koszorút. A református lelkész 1998 adventján egy adventi koszorút helyezett az úrasztalra, ami nagy felháborodást keltett a hívek körében. Elsősorban a „gyertyák miatt”. Baraca 66 háztartásában egyetlen adventi koszorút sem találtunk. A faluban 3-4 éve egy német misszionárius pap (Lorenz páter) tevékenykedik, aki a magyar hívekkel szlovákul beszél. Ő az utóbbi években a templom első padsora fölé fölakasztat egy viszonylag nagy méretű adventi koszorút, négy hatalmas piros gyertyával. Amíg a helyi alapiskolában voltak hittanórái, addig oda is elvitte az adventi koszorút, és a gyerekeknek elmagyarázta a lényegét. Rudnán 244 háztartást látogattunk meg, 44-ben találtunk adventi koszorút - 25 római katolikus, 12 evangélikus és 7 református családnál. A faluban evangélikus és református templom van. Adventi koszorú egyikben sem volt. Rekenyeújfalu 220 háztartását látogattunk meg, mindössze 16-ban találtunk adventi koszorút, illetve arra való hivatkozást, hogy idén ugyan nincs, de tavaly volt (9 evangélikus, 6 római katolikus és 1 ateista családban). A római katolikus templomban körülbelül öt éve, az evangélikusban pedig három éve van adventi koszorú. Az adventi koszorú tehát a kilencvenes években kezdett elterjedni a szlovákiai magyarság körében, annak is elsősorban nyugati szállásterületein. Elsősorban városi, továbbá értelmiségi, vállalkozói körökben ismert. Egyik legfontosabb terjesztője a katolikus egyház. (Részletek egy hosszabb tanulmányból) A koszorú a karácsonyra való lelki felkészülés tartozéka Perpetuus toursi püspök hatheti előkészületet kívánt Advent jelképe a fény A megtérés időszaka ISMERTETÉS Advent (Adventus Domini - az Úr eljövetele) karácsony előkészületi időszaka. Az egyház a VI. században vezette be, teljessé téve ezzel a karácsonyi ünnepkört. Advent első vasárnapja az új egyházi év kezdete is. Az egyházi évnek ebben az időszakában Jézus születésének ünnepére készülünk. A Krisztus ünnepe utáni vasárnappal, pontosabban annak előestéjével kezdődik, és december 24-ig tart. Négy hétből áll, a negyedik hét legtöbbször csonka. Az egyház tanítása Jézus hármas eljöveteléről emlékezik meg ebben az időszakban. Jézus történelmi eljöveteléről: Az ősbűn által megfertőzött emberiség ígéretet kapott Istentől. Ez az ígéret az ószövetségi nép várakozása, Jézus Betlehemben való megszületésével teljesedett be. Azután Jézus kegyelmi eljöveteléről: A hívő ember Isten Igéje és a szentségek kegyelmi ereje által Krisztus folytonos lelki kegyelmét éli át. Végül Jézus utolsó eljövetele: A Biblia és a szent hagyomány tanítása szerint Jézus az idők végén ismét eljön, hogy ítélkezzék élők és holtak fölött. Ennek megfelelően alakult ki az egyházban az adventi idő kettős tartalma: a várakozás és a bűnbánat. Ebben a várakozásban már benne van a karácsonyi öröm, ugyanakkor magába foglalja a bűnbánat komolyságát és mélységét is. Ezért advent (liturgikus) színe a lila. Az adventi idő a felkelő napra, a világvilágosságára mutat, ezért az advent legfontosabb jelképe a fény. Az adventi fény annak a Jézusnak a jelképe, aki az élet gazdagságát, színét, fényét és szépségét adja. Az adventi idő liturgikus szokásai közül első helyen kell említenünk a roratét, azaz hajnali misét, és az ádventi koszorú készítését. Régen a családok advent első vasárnapja előtti szombaton együtt készítették el a koszorút, és advent minden estéjén együtt imádkoztak és énekeltek körülötte. A hívő ember számára a koszorú nem csupán dísz, vagy divatos szokás, hanem a karácsonyra való lelki felkészülés igazi tartozéka. ÖSSZEFOGLALÓ A karácsony központi ünnepe előtti négy hét az adventi időszak. Mivel a karácsony mindig a hét más és más napjára esik, így az advent első vasárnapjának dátuma ehhez igazodik. Legkorábban november 27-én lehet, legkésőbben december 3-án. Az advent szó már előfordul Ter- tullianus (150-225.) egyházi írónál is. Az advent megünneplésére az első biztos adat Perpetuus toursi püspöknél található. Ő hatheti előkészületet kívánt, böjttel. A négy adventi vasárnap ünneplése először az itáliai Kapuai Epistola- listában olvasható. Az első adventi prédikációk Nagy Gergely pápától (590-604), a gregorián ének elindítójától maradtak ránk. A négy adventi vasárnap értelme az, hogy Krisztusnak négyféle „adventura” van: 1. testben; 2. megtéréskor a szívben; 3. halálunk óráján és 4. az utolsó ítéletben. Ez a magyarázat III. Ince pápáig megy vissza. Az ő fogalmazása: Krisztus eljön 1. a test felhőjében; 2. a kegyelem harmatában; 3. a halál forgatagában és 4. az ítélet tüzében. Érdekes megfigyelni, hogy az óegyházi perikóparend (a vasárnapokra kijelölt igeszakaszok sorozata, melynek eredete az 5. századig nyúlik vissza), mely igéket tartotta kiváltképpen jelentősnek: Episztola Evangélium 1. vasárnap Róm 13,8-14 Mt 21,1-9 2. vasárnap Jk 5,7-8 Lk 21,25-33 3. vasárnap Fü 4,4-7 Mt 11,2-10 4. vasárnap lKor 4,1-5 Lk 3,1-6 Az adventi koszorú készítését a német Evangéliumi Ifjúsági Mozgalom kezdeményezte a két világháború közt. Szintén német eredetű szokás az adventi csillag készítése és kifüggesztése. Az advent egyik vonása a bűnbánat (ezt szimbolizálja egyes egyházakban a liturgikus lila szín): az a tény, hogy az ember önmagára hagyatva bűnben és halálban vesztegel; másfelől az az öröm, amely karácsonyról sugárzik előre, hogy Isten nem hagyta magára az embert vakságában és kárhozatra méltó voltában, hanem Megváltót küldött. (Sz. S.) ADVENTI VASÁRNAPOK 1. Az utolsó ítélet Eltunyuló lelkiismeretünket gyakorta ébresztik fel sokkoló statisztikák. Milliók halnak éhen, vagy a rosszul tápláltság miatt fellépő betegségekben. Millióknak nincs tiszta, egészséges ivóvizük. Milliók Vándorolnak, menekülnek, mert menteniük kell az életüket a hazájukban fenyegető erőszaktól. Vajon befogadják, megetetik, felru- házzák-e őket valahol? Betegek milliói nem kapják meg a legalapvetőbb orvosi ellátást sem. Es milliók sínylődnek börtönökben, embertelen körülmények között. Kilátástalan ennyi nyomorúság megszüntetése a Földön? Jézus nem azt mondja, hogy akkor jutok be a Mennyek Országába, ha megszüntetem az éhezést. Arra biztat, ne legyek rest akár a legkisebbel elkezdeni jót tenni. Ha egyedül akarok boldogulni, valóban kilátástalan az ügy. De ha barátokat, tanítványokat szerzek a jót cselekvésre, akkor már nem reménytelen a jövő. 2. Keresztelő János bűnbánatot hirdet János választott. Isten igéjét hirdeti. így teljesíti be az írást: „a pusztában kiáltó szava”. Egyszerű életkellékű, megszállott élet. Meggyőződés, ami minden mást elnyomott. Érthető hát az indulat, amit egy ilyen elkötelezett életvitelű ember azoknak az embereknek életvitele kapcsán érez, akik még nem döntöttek. Vagy talán sosem kötelezik el magukat. Próbálják az evilág lehetőségeit is kihasználni, aztán megpihennek Ábrahámnál. Isten fiai számára nincs kényelmes élet. A választás, a döntés fájdalmát nem lehet megspórolni. A meggyőződésért áldozatot kell hozni. Aki igazi kincset talál, eladja mindenét. A mi életünkben is vannak olyan korszakok, amikor erőteljesebben éljük át Istenhez tartozásunkat. Tudunk lelkesek, megszállottak lenni, de e megszállottság olykor kíméledenséggel társul, s nem mindig az motiválja, ami Jánosnál elsődleges, az Úr útjának egyengetése. Ha mi, emberek példát mutatunk, ha komolyan vesszük Isten dolgait, példa- mutatásunkba vegyülhet egy kis nárcizmus is. Nem könnyű egy élet áldozatával csak közvetítőnek lenni. Rámutatni egy nálunk nagyobbra, akinek mi „saruit sem vagyunk méltók megoldani”. János félelmetes képet fest az utána jövőről: majd ő igazságot tesz. Megbünteti azt, aki megérdemli, elválasztja a jót a rossztól, a búzát a pelyvától. Teheti, mert O - az utána jövő - más dimenziókat lát, mint amit egyik ember a másik életéből. Nincs félelmetesebb, mint a fekete és a fehér, az igen-igen és a nemnem egyértelműsége, ahol már nincs lehetőség magyarázkodásra. János nemcsak utat készít, példát is mutat az elkötelezett életre. Adjon ez erőt a mi tanúságtételünkhöz! 3. Keresztelő János követsége Az ember sajátja a bizonytalanság. Ezért időről időre bizonyosságot kell szereznie. Elköteleződik, aztán történik valami az életében, bizonytalanná válik, s újra a kérdés: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” A „pusztában kiáltó” börtönben van. A bátor, életét feladatának áldozó most bizonytalan. Megjárja minden ember életének poklát: Jó utat választottam? Jó ügyért hoztam áldozatot? Időről időre kell a bizonyosság. János életének nagy lehetősége, hogy legalább tanítványait elküldheti Jézushoz, hogy őt magát kérdezzék meg. Az így megszerzett bizonyosság János számára megkönnyebbítő: „Nem szenvedek hiába.” Az igaz úton járó ember feltöltődése, erőforrása ez. János áldozatának megvan a jutalma: felismeri őt Isten fiai között. Jézus például állítja elénk: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Példát állít, de túlszárnyalható példát: „Aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb őnála”. A „nagy pedagógus” úgy emeli ki fiát, hogy a leendő többit is melléje emeli. 4. Jézus születése Minden kornak szüksége van példára, példaképre. Egy olyan korban, mint a miénk, amikor sok házasság, sok párkapcsolat válságban van, hálásak lehetünk Józsefnek és Máriának, akik a családosoknak, párkapcsolatot próbálóknak lehetnek példaképei. Cseppet sem ideális Mária és József kapcsolatának a kezdete. Mielőtt egybekelnének, kitudódik, hogy Mária gyermeket vár. Korunkban is sok kapcsolatot sürget meg, vagy épp lehetetlenné tesz egy-egy váratlan terhesség. A pár az áldatlan állapotot képtelen áldottá formálni. A helyzetet nehezíti, hogy a gyermek nem Józseftől van. Ezt a tényt egyetlen kapcsolatban sem könnyű kezelni, még akkor sem, ha József korában a vőlegényt ez sok mindenre feljogosította. József jó ember. Elhatározza, hogy titokban bocsátja el Máriát. Nem akarja tönkretenni menyasszonya életét. A bizalom helyreállítása azonban Józsefnek sem megy segítség nélkül. Álmában megjelenik egy angyal, aki elmondja, mi történt Máriával, kinek a gyermekét hordja, és biztatja Józsefet, hogy ne féljen együtt maradni Máriával. A jó ember, a humánus ember enyhít a büntetésen, esetleg elengedi a büntetést. Isten embere magát a vétket is képes elengedni, képes semmisnek tekinteni. Nála lehet tiszta lapot indítani. Bízni tud abban is, aki ellen tények szólnak. (IN) (Képarchívum)