Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-04 / 256. szám, hétfő
JJ SZÓ 2002. NOVEMBER 4. Nagyszünet Több mint 270 oldal a sztár legbensőségesebb gondolataiból, aki imádja az őszinteséget, de nem őszinte Kurt Cobain arculcsapó naplója Egy rendkívül érdekes, és még talán annál is ellentmondásosabb kiadvány került október végén az amerikai könyvesboltokba. A „Journals” címet viselő kötet nem más, mint Kurt Cobain kézírásos naplóinak, leveleinek, rajzainak, dalszövegeinek terjedelmes gyűjteménye. A tragikus életű rocklegenda gyűlölte az őt körülvevő, szinte fojtogató szorítású média megnyilvánulásait, így a mű igazi ar- culcsapása a kultikus Seattle-i zenész emlékének. KÖNYVAJÁNLÓ Október 28-a, vagyis a megjelenés időpontja sem véletlen. Hosszú küzdelmek után ugyanis a könyvvel szinte egy időben jelent meg a régóta várt Nirvana válogatáslemez, rajta Kurt Cobain „utolsó számával”, a You Know You’re Right- tal. A felkorbácsolt érdeklődés vizébe tehát bedobják a tuti csalit: több mint 270 oldal a sztár legbensőségesebb gondolataiból. A Newsweek magazin nemrégiben cikket közölt a témáról, melyből arra is sikerült választ kapnunk, miért csak most kerültek elő az írások. Cobain 1994-es halálát követően a Hole zenekar gitárosa, Eric Erlandson összegyűjtötte, és gondosan elrejtette barátja naplóit, nehogy avatatlan kezekbe kerüljenek, mint Cobain annyi más tulajdona. Most azonban Cobain hagyatékának kezelői 4 millió dollár körüli összeg fejében a Riverhead Books kiadó rendelkezésére bocsátották azokat. A Newsweek részleteket is közölt a csalódással, haraggal, kétség- beeséssel átitatott bejegyzésekből. Cobain sok érdekes témáról ejt szót: jellegtelen gyermekkoráról, a Nirvana kialakulásáról, különféle párkapcsolatairól, Courtney Lóvéval kötött házasságát is beleértve. Ezen kívül a sztárság átkairól, arról, mennyire hidegen hagyták a Nirvana nyomdokaiba lépő grunge bandák és krónikus gyomorfájásáról, ami végül heroin függőségéhez vezetett. Visszatérő momentum Cobain aggodalma, hogy képtelen megfelelni a saját maga és mások elvárásainak. íme néhány, változatos témájú részlet: „Szeretem a punk rockot. Szeretem a fura szemű lányokat. Szeretem a drogokat. (De a testem és a lelkem nem engedik, hogy használjam őket).... Szeretek rosz- szul játszani a kártyáimmal. ... Szeretek bűntudatot érezni, amiért egy fehér amerikai férfi vagyok. Szeretek aludni. Szeretek parkoló autókba zárt csaholó kiskutyákat hergelni. ... Szeretem, ha sarkos a véleményem, de nincs mögötte semmi, az őszinteségemen kívül. Imádom az őszinteséget, de nem vagyok őszinte.” „Nem egy szánalmas, másodrendű, freudi értékelést olvastam magamról, amiben a személyiségemet elemzik a gyerekkoromtól kezdve egészen mostanáig. És azt írják, hogy egy kib....ott heroinista, alkoholista önpusztító, finom beszédű, neurotikus kis seggfej vagyok, aki bármelyik pillanatban túladagolja, vagy fejbe lövi magát, vagy leugrik egy háztetőről, esetleg mindhármat egyszerre. Ö Istenem, nem tudom kezelni a sikert! A sikert! És hihetetlenül bűnösnek érzem magam! Bűnösnek, amiért elhanyagoltam azokat, akik már évekkel ezelőtt is hűséges támogatóink voltak. És tíz év múlva, amikor a Nirvana a Kajagoogoo szintjére süllyed majd, ők lesznek egyedül, akik ellátogatnak a pelenkacégek támogatta újraegyesülési bulijainkra a vidámparkba. A szombati program: bábszínház, hullámvasút és Nirvana.” „Ha gettóba kerülnék, inkább olyan bandák közé szeretnék jutni, mint a Mudhoney, a Jesus Lizard, a Melvins vagy a Beat Happening. ... sok olyan zenekar van, melyek alternatívnak kiáltják ki magukat, holott pár évvel ezelőtt még semmi közük nem volt hozzá. Semmilyen közösséget nem szeretnék vállalni a Pearl Jam-mel, vagy a Nymphs- szel, és a hozzájuk hasonlókkal.” „1991 októbere és 1992 decembere között négy naplót írtam tele, legalább két évre elegendő költészettel és személyes gondolataimmal. Nem is a média pletykáit és túlzásait éreztem a legsértőbbnek, hanem gondolataim megerőszakolását. A lapokról beszélek, melyeket kórházakban, szállodákban, repülőgépeken téptek ki (a naplómból). Kényszerét érzem, hogy azt mondjam, b...a meg mindenki, aki semmilyen mértékben nem tisztel engem, mint magánszemélyt. Nagyobb erőszakot követtetek el rajtam, mint azt valaha is sejteni fogjátok.” Ez utóbbi sorokból az is kiderül, hogy Cobain valószínűleg ellenezte volna intim dolgai kiteregetését. A négymilliós vételárból viszont arra következtethetünk, hogy a kiadó (joggal) óriási közönségsikerre számít. A haszon reménye ezúttal is nagyságrendekkel erősebb, mint az elhunyt énekes iránti tisztelet, így még a diszkréció legapróbb illúzióját sem próbálják kelteni. (MTI) Nem készült táncosnak, és mégis egyetlen másodperc alatt harmincötöt szteppel. Évente 100 pár cipője bánja. A világ leggyorsabb lábú táncosa LEGEK VILÁGA És igen, megint elérkezett a nagy pillanat, hogy kiránduljunk egy kicsit a legek világában. Mert hogy ez egy nagyszerű világ. Rengeteg rekord vár arra, hogy mi felfedezzük őket. Most pedig belenyúlok a kalapba, és meglátjuk, hogy merre felé vesszük az irányt. Á, szóval a világ leggyorsabb lábú táncosát keressük most fel? Máris induljunk! Szóval, ha rekord, akkor mindent bele. Ezt teszi a világ leggyorsabb lábú táncosa is, aki a sztepp műfajában minden elismerést magáénak tudhat. De még mielőtt elárulnánk, hogy ki ő, vegyük szemügyre azt a híres rekordot. Nekem tátva maradt a szám a hír olvastán. Ugyanis az a szám nagyon durván hangzik. S most figyelj! A világ leggyorsabb lábú táncosa, egyetlen másodperc alatt harmincötöt szteppel. Harmincötöt! Ez elképesztő! Ráadásul ez a láb milliókat, pontosabban milliárdokat ér. Mert hogy a biztosítók ezeket a fantasztikus végtagokat negyvenmillió dollárra, azaz tízmilliárd forintra biztosították. S ha még nem jöttél volna rá, hogy ki is ez a géppuskalábú, akkor most elárulom neked. Őt Michael Flatley- nek hívják. A sztepp királya 1958. július 16- án született Chicagóban. Édesanyja és nagymamája is neves ír néptáncosok voltak. Michael ennek ellenére nem táncosnak készült. Sokáig bokszolt, sőt egyszer még a chicagói Arany Boksz- kesztyű Bajnokságot is megnyerte. Aztán mégis csak a tánc mellett döntött. Végleg. S hogy ez így lett, azt a nagymamájának köszönhette. Éppen ezért minden fellépése alkalmával üresen hagyat a nézőtéren egy helyet á nagymama emlékére. Tánccipőből évente 100 párat használ el. Flatley egyébként képzett fuvolis- ta is. Egy alkalommal megnyerte az ír fuvolabajnokságot is. Kedvenc hangszerét minden turnéra magával viszi. Ha turnézik, reggelente marhasültet eszik, ami érthető, hiszen szervezete előadásonként négyezer kalóriát éget el. Ez az összeg 16 Mars csoki energiatartalmának felel meg. Tervei között egy film elkészítése is szerepel. Az álomtáncos című filmben Robert de Niro lesz a partnere. Magyarországi fellépés alkalmával kiderült, hogy rajong a magyar ételekért, a cigányzenéért, de leginkább a nálunk készült palacsinta nyerte el a tetszését. Előadásaira rengetegen váltanak jegyet világszerte. S hogy mi a sikerének titka? Talán az, hogy mindent elért eddig az életben, amit csak akart. Az ember pedig csak úgy valósíthatja meg az álmait, ha hisz azokban és önmagában. Egyébként a sztár 44 évesen is nőtlen, és még mindig keresi az igazit, akivel megoszthatja az életét. A fellépés előtti órákban még magában gyakorol. Az utolsó negyedórában nem beszél senkivel, végül pedig imádkozik Istenhez, hogy megköszönje a lehetőséget, hogy táncolhat. Ezek után érthető, hogy nők százai rajonganak a világ leggyorsabb lábú táncosáért. (sn) VISSZHANG Sehol nem láttam ennyi megértő embert A múlt hét szerdán megjelent interjúra beérkezett két hozzászólás, az olvasók szerint Amerika nem annyira az álmok országa, mint amennyire ez első pillantásra tűnik. Tibi hozzászólása: Az amerikaiak jól tudnak kommunikálni, dum- csizni, és tudják hogyan kell udvariasan viselkedni. Ennyi, nem * több. Én már vagy 4 éve dolgozom egy amerikai szoftvermulti egyik nyugat-európai részlegén, sok amerikai kollégám (is) van, és csak ezt tudom mondani. Bár amikor idekerültem, én is eleinte ilyen rózsaszínűén láttam a dolgot. Idővel azonban rájön az ember, hogy a világ mégsem fehér hanem inkább szürke ... Először is, a mosoly az amerikai kultúra szerves része. Csakhogy végképp nem őszinte. PL az amerikai cégeknél mindennapos dolog, hogy egy szerencsétlent az amerikai menedzsere mosolyogva behív az irodájába, és közli vele, hogy két órája van a csomagolásra, mert ki van rúgva... Mosolyogva! A külföldieket NEM szeretik, bár igaz, hogy NEM IS gyűlölik. Egyszerűen hasznot látnak bennük. Humánusnak sem humánusok, még annyira sem, mint mi. Ha nincs tudásod, nem értesz a dolgokhoz tényleg nagyon jól, akkor el vagy veszve, kíméletlenül elintéznek. A hibá- záshoz az ún. zéró tolerancia elve érvényesül, ami ugye szintén nem fair, mert csak egyszerű emberi lények vagyunk, s nem hibátlanul működő szuperteremtmények, és ugye nem születünk mindnyájan kellően magas humán/matematikai intelligenciával sem. És még sorolhatnám, és még sorolhatnám ... Gabi hozzászólása: Egyetértek. Az amerikaiak túl magas lovon ülnek ahhoz, hogy más kultúrák után érdeklődjenek, nagyon is megfelel nekik a hamburgert majszoló és akciófilmeket bámuló életmód. Európát annyira ismerik mint a Hold sötét oldalát. Ami pedig a „mások” kifejezést illeti, Amerikában mindenki más. Az angolok, franciak, spanyolok kíméletlenül bántak az őslakosokkal, kegyetlenül pusztították őket, hogy ők ott a lábukat megvethessék. Senki sem idegenebb a most ott élőknél. Órarendbe iktatják a konfliktuskezelést is Drága személyi tanár MAGYAR HÍRLAP Vannak iskolák, ahol a gyerekeknek ebédet is nehezen tudnak adni, kevés a pad, zsúfolásig telnek a termek, és tanszerekből is nagy a hiány. Emellett súlyos kontrasztként hatnak azok az alapítványi elit iskolák, ahol a legmodernebb számítógéppark már nem számít luxusnak, a saját uszoda és a személyi tanár is mindennapos. Az utóbbiért jelentős összegeket, akár másfél millió forintot is fizethetnek a szülők. A Tizenkét Karátos Magángimnáziumba általában vállalkozók csemetéi járnak. Itt többek között marketinget, vállalkozói szemléletet is oktatnak, egyszóval mindent, amire szükség lehet ahhoz, hogy a gyerekek idővel a „papa nyomdokaiba léphessenek”. A budai iskola ügyvezető igazgatója, Marosi Endre szerint iskolájuk az első alapkőtől az utolsóig különbözik egy hagyományos iskolától. A diákok egyharmada egyéni tanrend szerint tanul, eszerint egy gyerekkel egy tanár foglalkozik. A létszám is limitált, maximum tizennyolcán lehetnek egy osztályban. A tanárok - szemben a hagyományos iskolákkal, ahol 22 órában tanítanak - hetente tizenhat órát adhatnak, a fizetésük is jóval magasabb, mint máshol tanító kollégájuké. „A felvételi arány közel 100 százalékos, - büszkélkedik az igazgató - s diákjaik nemcsak költségtérítéses egyetemekre nyernek felvételt. A tandíjak ennek megfelelően igen borsosak. Ha valaki csak vizsgázni jár az iskolába, 150 ezer forintjába kerül évente, míg az a gyerek, aki rendesen, osztályban tanul, 600 ezer forintot fizet. Másfél millió forintjába kerül viszont annak a szülőnek az iskola, aki szeretné, hogy gyermekével külön foglalkozzanak, egyéni tanrend szerint.” A náluk tanuló diákok német érettségit kapnak, ami nem csak az Unióban, de világszerte ismert és elfogadott. A német iskolában a tanulók 60 százaléka magyar. Ők az itteni követelményeknek megfelelően tanulják a magyar nyelvet és irodalmat, a történelmet viszont mindkét nyelven hallgatják. Azok a gyerekek, akik kikerülnek tőlünk, anyanyelvi szinten beszélik a németet. Ezt sem adják azonban ingyen. Egy magyar gyereknek 1425 eurót kell ezért fizetnie évente, német társának pedig közel a dupláját. Hasonló ehhez az Osztrák-Magyar Európa-iskola szellemisége is. Itt osztrák tanrend szerint tanulnak a gyerekek, minden osztályfőnök osztrák, őket egészítik ki a magyar pedagógusok magyar tantárgyai. A magyar nyelvet és irodalmat, a történelmet, honismeretet és hittant magyarul hallgatják a diákok. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a kreativitás fejlesztésére, az épületben van színházterem, játszópark és videoterem is. Mindezekért a szülők évente 260 ezer forintot fizetnek. Az iskola az egész világon működő Keresztény Iskolatestvérek rendjének szellemében neveli a gyerekeket keresztény felelősségre. Az elemi iskola tagja egy osztrák-magyar képzési központnak, amely az óvodától az érettségiig vezeti a gyerekeket, s hasonlóan a budapesti német iskolához, kétnyelvű bizonyítványt kapnak. A személyközpontúságot rengeteg iskola emeli ki fő sajátosságként. Hogy mit is jelent ez? A Rogers Általános Iskola Gimnázium és Szakközépiskola szerint a kommunikáció minden fajtájára nagy hangsúlyt fektetnek. Nemcsak a diákok beszélik meg egymás között a problémákat, a tanárok a konfliktuskezelést órarendbe is iktatják. A szülőkkel is rendszeresen tartják a kapcsolatot, és iskolaszinten is működik a problémamegoldás. A hagyományos tantárgyak mellett a gyerekek évente megismerkednek valamelyik kultúra hagyományával.. Az, hogy a nebulók a Rogersbe járhassanak, a szülőknek 35 ezer forintjába kerül havonta. Ebbe a tankönyvek egy része, úszásoktatás és kézműves foglalkozás is beletartozik. Figyelembe veszik minden diák tempóját, és próbálnak ahhoz alkalmazkodni. Azt azonban, hogy az ott végzett gyerekek hogyan boldogulnak az életben, még nem tudták lemérni, jövőre érettségizik az első évfolyam.
