Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-16 / 267. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 16. Találkozó Vujity Tvrtkóval Komárom. Vujity Tvrtko Utolsó pokolbeli történetek című legújabb könyvének november 18-án, 17.15-kor a komáromi Tatra moziban tartják a bemutatóját, a szerző jelenlétében. A könyvbemutatóra a belépés díjtalan, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő szombat 11 Werther sz. 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Oidipusz király sz. 19 KIS SZÍNPAD: Titkárnők sz., vasárnap 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Furcsa pár (Teátrum Színházi Társulás) sz. 19 Nem félünk a farkastól (Rév Színház, Komárom) v. 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Közelebb tőled sz. 19 Az élet különös öröme II. v. 19 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: Kakukkfészek sz., v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A kárhozat útja (am.) sz., v. 16, 18, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Dons Plum Bar (am.) sz., v. 19,21A kárhozat útja (am.) sz., v. 14.35, 16.55, 19.15, 21.35 Beszél vele (sp.) sz., v. 17.35, 22.05 Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 14.30,16.25,18.30, 20.30, 22.30 Sexy Boys (fr.) sz., v. 15.20 Kocka 2. (kan.) sz., v. 14.45,16.45,18.45 Jelek - Signs (am.) sz., v. 17.20, 19.30, 21.45 Jégkorszak (am.) sz., v. 15.15, 17.10 Szökés Budára (cseh-szl.) sz., v. 20.45 AU PARK-PALACE: Akár­hozat útja (am.) sz., v. 15.15, 17.30, 19.45, 22 Beszélj vele (sp.) sz., v. 18.15, 20.30, 22.45 Dons Plum Bar (am.) sz., v. 14.55, 16.55, 18.55, 20.55 Bazi nagy görög lagzi (am.) sz., v. 14.25, 16.25, 18.30, 20.35 Szökés Budára (cseh-szl.) sz., v. 18.45,21.20 Mexikói utazás (mex.) sz., v. 16.50,21.25 A vörös sárkány (am.) sz., v. 17.20,20,22.35 A kismenő (am.) sz., v. 16.40 A Boume-rejtély (am.-cseh) sz., v. 22.10 Jelek- Signs (am.) sz., v. 14.50,17.05,19.20, 21.3 A kaptár (am.-ang.-ném.) sz., v. 15 XXX (am.-cseh) sz., v. 17,19.35 Kegyeden örömök (szí.) sz., v. 19.10 Különvélemény (am.) sz., v. 18,21 KASSA TATRA: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) sz., v. 17 Kocka 2. (kan.) sz., v. 20 CAPITOL: Darázsfészek (fr.) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: A kárhozat útja (am.) sz., v. 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Valami Amerika (magy.) sz., v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: Katonák voltunk (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A Monty Python filmvilága: Gyalog galopp sz. 17.30 Brian éle­te sz. 19.15 Az élet értelme sz. 21.30 Csavard be, mint Beckham (ang.) v. 17,19.30 LÉVA - JUNIOR: Jégkorszak (am.) sz., v. 16.30 Álmatlan- ság (am.) sz., v. 19 GALÁNTA - VMK: A kaptár (am.-ang.-ném.) sz. 17.30, 20 v. 20 VÁGSELLYE - VMK: A Bourne-rejtély (am.) sz., v. 18 NAGYMEGYER - SLOVAN: Stuart Little, kisegér 2. (am.) sz., v. 17 ROZSNYÓ - PANORÁMA: XXX (am.-cseh) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Az arany markában (am.-kan.) sz., v. 12.30, 15, 17.30, 20 Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (ff.-ném.) sz., v. 11, 13.15, 15.45,18 Atomcsapda (am.-ang.) sz., v. 12.30, 13.15, 15.45, 18 Han­gyák a gatyában 2. (ném.) sz., v. 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20 Jelek - Signs (am.) sz., v. 13.30,15.45,18,20.15 A kárhozat útja (am.) sz., v. 17.15,19.45 A kismenő (am.) sz., v. 16.15,18.15, 20.15 Mérges pókok (am.) sz., v. 20.15 A falusi színjátszók országos fesztiválja Hangulatos kezdet ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Szepsi/Buzita. A csütörtök este hat órai kezdés megakadályozott bennünket abban, hogy már a teg­napi számban hírt adjunk a falusi színjátszók Szepsiben és Buzitán zajló országos fesztiváljának meg­nyitójáról. E sorok íróját így csupán az a tudat „vigasztalhatja”, hogy terjesztési zökkenők miatt keletre amúgy sem jutott el a pénteki szám, úgyhogy hiába törte volna magát. Ha egy szóban kellene összefoglal­ni a fesztivál légkörét, a „barátsá­gos” jelző lenne legmegfelelőbb. A seregszemle mára igazi otthonra talált, a szervezők mellett a város, illetve Buzita község vezetése is mindent megtett ezért, a csoportok tagjai pedig immár kedves ismerő­sökként köszönthettél egymást. Fontos, hogy a falusi színjátszók nemcsak a zsűri, hanem a „kollégá­ik” kegyeiért is versengnek, érdek­lődve figyelik egymást, a büfében pedig komoly szakmai elemzések folynak, szintén nem csak zsűri­tagok részvételével. „Számomra mindenek felett ez a semmivel sem mérhető, de minden­nél fontosabb belső kohézió és em­beri elszánás jelenti az igazi értéket, azt az értéket, amely a fesztiválra ér­kezett együttesek emberi-erkölcsi non plus ultrájából sugároz ránk. Hagyományt őrzünk és hagyományt folytatunk. Olyan hagyományt, amely két évezred fordulóján átívelő hidat épít, átjárható vüágot a globá­lis elbutulás lehetőségével szemben” - mondta a megnyitón Gál Sándor író, a Csemadok területi választmá­nyának elnöke. A szepsi művelődési ház az első es­tén szinte teljesen megtelt, sokan kí­váncsiak voítak az egyeüen verse­nyen kívüli produkcióra, a duna- szerdahelyi Fókusz Diákszínpad elő­adására. A vendégek Lorca Ber- narda Álba Háza című drámáját ad­ták elő, amellyel egyébként meg­nyerték az idei Jókai Napok nagydí­ját. Ezek után kisebb színvonalesés következett. A nagykürtösi Palóc Varietas nevű csapat kabaréval pró­bálkozott, kevés sikerrel. Az értéke­léskor a rendező beismerte, hogy sebtében összerántott produkciót láthattunk, és hogy a humoros mű­faj nehezebb, mint gondolnánk. Az Áj községből érkezett Árvalányhaj vegyes kórus saját népi hagyomá­nyokból állított össze egy ízes blok­kot, Andrásolás címmel. Természe­tesség, tiszta forrás, jó szerkesztés és remekül beépített improvizációk. Ézek a vélemények hangzottak el a zsűritagok szájából. A tegnapi prog­ramba összesen hat előadás fért, ma délután Buzitán pedig további négy csoport lép színpadra, (juk) Dráfi Mátyás hatvan évéhez - személye által távolabbi viszonyítási pontok, tágabb összefüggések felé nyílik tér A Színész Rangot adott a színészetnek, rangot adott annak a (szűkebb) közösségnek, amelynek tagja, s mércévé, védjegy- gyé - a minőség, az igényesség, a tartás védjegyévé - tette a Dráfi Mátyás nevet. (Dömötör Ede felvétele) Ha színészekről, színészetről gondolkodom, mindig Gyö­keres György barátom egyik régebbi, ám rendkívül jellem­ző fotóját látom magam előtt. A képen egy színházte­rem üres nézőtere látható, néptelen széksorok síri csendjével, de ezt a már-már létezésen túli nyugalmat mégis megtöri valaki, az üres nézőtér valamelyik középső sorában, az előtte levő szék támlájára dőlve mégis ül va­laki, beburkolózva legtelje­sebb magányosságába, s el­merengve szemléli: mi törté­nik a vüágban - mi történik a színpadon. TÓTH LÁSZLÓ A kép címe - mintha csak egy vég­zetesen és végletesen fordított hely­zetre akarna utalni, mintha a világ egyszerre valós és egyszerre ab­szurd voltára kívánna célozni: A színész. A férfi pedig, aki e beszélő helyzethez a fényképen a testét, életét kölcsönzi: Dráfi Mátyás. Számomra a színész-lét beszédes metaforáját, kettős egységét, leg­teljesebb ellentmondását jelenti ez a kép: „a komédiásfajzat” reflektor- fényben is kozmikussá növekvő magányosságát, az alkotó magára hagyatottságát, aki - mit számít: fényben-e vagy árnyékban, a szín­padon-e vagy a nézőtéren - végső soron egyedül csak magára utalta­tott a teremtésben. Számomra a Színészt (így, nagy Sz-szel) jelenti Dráfi Mátyás, aki azért lett színész, mert minden, ami a Teremtésben előtte volt, oda irányult, hogy ő az legyen. De az is lehet, hogy mindez fordít­va volt. Valahogy így: Túl az Operencián, de egy lehelet­nyivel még a Csallóközön is túl, ám Gömörön s Honton már innen, pon­tosan hatvan esztendővel ezelőtt, Galántán született egy színész. Lát­szatra olyan volt ő, mint a többi cse­csemő: elkeseredetten oázott, ha éhes volt (elégedetten böfizett, ha megszoptatták (gondtalanul gőgi- csélt egy kicsit, majd édesdeden el- szundizott édesanyja karján (aztán négykézlábra emelkedett, felállt, feldőlt... felállt, feldőlt... felállt... megtette az első lépéseit... feldőlt... kiejtette az első szavakat, aztán egy­re többet, már egyszerűbb monda­tokat is mondott... és így ment min­den, ahogy általában az menni szo­kott az ember fiával. Mi azonban tudjuk, hogy az igaz­ság egészen más. Az igazság az, hogy újszülött Színé­szünk a legnagyobb tudatossággal eljátszotta, hogy ő pontosan olyan, mint a többi csecsemő (eljátszotta, hogy elkeseredetten oázik, elége­detten böfizik, gondtalanul gőgi- csél, édesdeden szundizik (elját­szotta, ahogy mászni kezd, ahogy feláll... ahogy feldől... ahogy fel­áll... ahogy megteszi első lépéseit, ahogy kiejti az első szavakat, ahogy óvodába megy, ahogy megtanulja az első versikéket és dalocskákat, ahogy iskolába megy és megtanul írni és olvasni( eljátszott mindent, amit az iskolás gyerekek általában csinálni szoktak, s amikor elérke­zett a pályaválasztás napja, színé­szünk elhatározta, hogy... ...hogy ő Dráfi Mátyás lesz. S ha egyszer elhatározta, így is tör­tént. És színészünk már negyven-vala- hány éve Dráfi Mátyás a pályán (a színpadon ennél is régebben az). Ez alatt a több mint négy évtized alatt volt Moór Károly (a Harami­ákból), Benvollo (a Rómeó és Júliá­ból), John Proctor (A salemi bo­szorkányokból), Húsz János (az Is­ten, császár, parasztban), volt Ma­dách, volt Ádám (Sütő András Káin és Ábeljében), volt Lucifer, Othello, Kreón, Kolhas Mihály, Coriolanus, Magellán, IV. Béla, Tiborc, Báthory István, de volt Lúdas Matyi, Svejk, a Revizor Polgármestere, Ä beszélő köntös Lestyák Mihálya, volt Peachum (Koldusopera), Diadalov (Gőzfürdő), Doc a West Side Sto- ryból, s Tevje is a tejesember. Vilá­gokat teremtett körénk, s népeseb­bé tette a világunkat. De nemcsak népesebbé: tartalmasabbá, moz­galmasabbá, igazabbá, elviselhe­tőbbé - azaz: élhetőbbé is. Rangot adott a színészetnek, rangot adott annak a (szűkebb) közösségnek, amelynek tagja, s mércévé, véd­jeggyé - a minőség, az igényesség, a tartás védjegyévé - tette a Dráfi Mátyás nevet. Személye által a (cseh) szlovákiai magyar színját­szásból távolabbi viszonyítási pon­tok, tágabb összefüggések felé nyí­lik tér, és az egyetemesség fuvallata áramlik be ebbe az olykor bizony meglehetősen áporodott levegőjű provinciába, s mintha ezt bizonyí­tanák a végre-valahára megérke­zett és egymás után sorjázó szak­mai visszaigazolások is: az Érde­mes Művész cím után a Márai Sán­dor Alapítvány Nyitott Európáért Díja, a Határon Túli Magyar Szín­házak Kisvárdai Fesztiváljának Életmű Díja, az Egressy Gábor-díj, a Jászai Mari-díj. Magányról, magára hagyatottság­ról beszéltem az imént. Teremteni, igazán érvényes világokat létrehoz­ni csak a semmivel szembesülve le­het. De Dráfi Mátyás a közösség embere is. A kezdetektől fogva az: gondoljunk csak arra, micsoda len­dületet jelentett az ő és társai meg­jelenése a csehszlovákiai magyar színpadon az 1960-as évek első fe­lében. Gondoljunk csak rövid, de annál súlyosabb időszakban vállalt színigazgatói tevékenységére, gon­doljunk csak az előadóművészre, a színészpedagógusra, a rendezőre, legújabban a színházalapítóra, a behódolástól, a langyosságtól való mindenkori elhatárolódására, de legfőképpen a husáki posztsztáli­nista konszolidáció legsötétebb éveiben, amikor - hogy a nevével ne lehessen takargatni a talmit - még azt a színházat is képes volt el­hagyni, amely akkorra már nem kis részben az ő színészete révén lett méltó a színház rangjára, vagy ar­ra, hányszor múlott a (cseh) szlo­vákiai magyar színészetben a minő­ség ügye azon, hogy Dráfi Mátyás hova áll, s mennyit lendít rajta. Színészünk, aki azt választotta hi­vatásául, hogy Dráfi Mátyás lesz, a magyar nyelvben, szlovákiai ma­gyar közegben, Komáromban lett az, ami. Abban a városban, ahol a magyar nyelvű színjátszás eggyel több mint százkilencven esztendős múltra tekint vissza. Volt idő, ami­kor a város a legfontosabb magyar­országijátszóhelyek közé tartozott, s az 1990-es évek első felétől újra visszanyerni látszik valamit régi rangjából a magyar színházi élet­ben. Az említett csaknem két évszá­zad alatt a magyar színháztörténet múlhatatlan érdemeket szerzett alakjai fordultak meg a komáromi játékhelyeken. Már Benke József - Jókai Mór apósa lett később -1811- es társulatában is olyan neveket ta­lálunk, mint Láng Ádámét, Balog Istvánét, Murányi Zsigmondét, Mu- rányiné Lefevre Terézét vagy a ti­zennyolc éves Schenbach Rózáét, aki később Déryné néven lett a ma­gyar színészet állócsillaga. De idéz­zük fel az utánuk következők közül Kultsár István, Kilényi Dávid, Komlóssy Ferenc, Pály Elek, Eg­ressy Béni, Megyery Károly, Szent- pétry Zsigmond, Lendvay Márton, Blaha Lujza, Kassai Vidor, Beöthy Gábor, Lászi Vilmos, Latabár Ár­pád, Újházy Ede, s a vidéki színé­szet jeles direktorai: Komjáthy Já­nos, Faragó Ödön, Földes Dezső nevét, de akár a közvetlenül Dráfi előtt járó komáromiakét: Király De­zsőét, Korai Ferencét, Palotás Gabi­ét, Udvardy Annáét is (most csak a már a nagy mennyei társulatban játszók közül emelek be néhányat ebbe a hosszan sorolható névsor­ba) - és máris fogalmat alkotha­tunk arról, mit is jelenthet ebben a városban lenni komédiásnak. A százkilencvenegy évből negyven- három a mi Színészünké. E több mint négy évtized alatt neki sem adatott feladatul más, mint elődei­nek - sokszor az övékénél szemer­nyivel sem jobb körülmények kö­zött: rangot adni egy nyelvnek, hi­telt a művészeti ágak talán legne- hezebbikének, legösszetettebbjé­nek, csengést adni a Dráfi Mátyás névnek, s ezen a néven táplálni a hitet az emberekben, hogy élni nemcsak kell, hanem érdemes, hogy embernek lenni - nemcsak a természet kaján játéka velünk, ha­nem áldottan, átkozottan - csodá­latos feladat. Meggyőződésem: az Isten adta nekünk (éltesse ugyanő - na meg persze a művészet heve és a mi sze­retetünk - Dráfi Mátyást! Pozsonyban, a Mladost' moziban hétfőtől Pasolinitől, Fassbindertől, Kieslowskitól, Tarkovszkijtól vetítenek Az európai film hete az egész kontinensen ELŐZETESÜNK Pozsony. Az európai filmművészet értékeinek népszerűsítésére hívták életre (az Európai Bizottság és a Europa Cinemas Alap kezdeménye­zésére) az idén első alkalommal, ám éves periodicitással számolva ha­gyományteremtő szándékkal Az eu­rópai film hete elnevezésű szemlét, melynek idején egy hétig a konti­nens ötvenöt mozijában 138 vetítő- vásznon európai filmeket láthat a közönség. Ebbe a projektbe Szlová­kiából a Mladost’ mozit választották be, így november 18. és 24. között ez a pozsonyi filmszínház európai fil­meket vetít, mégpedig elsősorban mára már klasszikussá vált alkotáso­kat, mivel a szemle megszervezésé­nek egyik feltétele az volt, hogy csak 1995 előtt készült mozgóképeket válogathatnak be a programba. A szemle ideje alatt egyrészt nemzeti filmnapokat tartanak, másrészt te­matikai besorolással alakították ki a műsort. A lengyel filmnapon Krzysztof Kieslowsld filmjeiből vetí­tenek hármat: Az amatőrt, a Rövid­film a szerelemrőlt, valamint a meg- rázóan komor hangú Rövidfilm a gyilkolásról című munkáit. Az olasz filmnapon Pier Paolo Pasolini klasz- szikusaiból vetítenek kettőt: a Canterbury meséket, valamint Jézus életéről készített fekete-fehér moz­góképét, a Máté evangéliumát. A cseh filmnapon Jan Svankmajer Va­lami Alenkából és Ondfej Trojan Zengjük a dalt! című munkáját. A francia filmnapon Maurice Pialat Cannes-ban Aranypálmát nyert, Georges Bernanos regénye, A sátán árnyékában alapján forgatott alko­tása, valamint Bernardo Bertolucci nagy vihart kavart Utolsó tangó Pá­rizsban című mozgóképe látható majd. Andrej Tarkovszkijtól két sci-fi szerepel a programban: a Stalker és a Solaris. Ä film és a zene témába Fassbinder Lili Marleen című mun­kája, Emil Loteanu a Cigánytábor az égbe megy című opusa és Jim Sharman Rocky Horror Picture Show című mozgóképe került be. Ahogy a szemlével kapcsolatban tar­tott sajtótájékoztatón elhangzott, akár csak az egész kontinensen, az Európai Film Hetének megrendezé­sével Pozsonyban is elsősorban a fia­talabb nemzedékeknek az európai filmkultúra iránti fogékonyságát akarják növelni, (tébé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom