Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-16 / 267. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 16. Agrárvilág 9 Gyümölcstermő növényeink ápolása. A legtöbb gyümölcsfaj igényli a téli fagyhatást A téli és tavaszi fagyok hatásai A téliaraszolók tömeges elszaporodásuk esetén akár tarrá is rághatják a gyümölcsfáinkat Már ősszel rajzanak, tavasszal károsítanak A téliaraszoló hernyója (A szerző archívumából) Amikor a fákról már lehullott minden levél, s a kert élővilága téli nyugalomba vonul, akkor kezdődik a téli araszoló lepkék rajzása és násza. Az araszolós években a lepkék tömeges rajzása, csapongó röpte a hózáporra emlékeztet. Novemberben nem ritkán a rajzás valóban sűrű hóeséssel is párosul. CSEKES ZOLTÁN Az araszolóhernyók nevüket a mozgásuk után kapták. Csak a testük elején és végén vannak lábaik, a lábatlan középső testrészük az előrehaladásuk közben magasra fölpúposodik, mint a dühös macskáé. Nyugalmi helyzetben a hernyók csak a hátulsó lábpárjaikkal kapaszkodnak a növényeken, a testüket hegyesszögben mereven kinyújtják. Ebben a helyzetben a zöld hernyók megtévesztésig hasonlítanak a lemezétől megfosztott levélnyélhez, a barna színűek pedig kis ágcsonkhoz. A téliaraszolóknak csupán a hímjei tudnak repülni. Négy jól fejlett pikkelyes szárnyuk van, amelynek színezete és rajzolata nem olyan díszes, mint a nappali lepkéé, repülésre azonban kiválóan alkalmas. Az igen apró termetű nőstényeknek nincsenek szárnyaik, legfeljebb apró csonkjaik vannak, így repülésre képtelenek. A hímeknél a jól fejlett szárnyak és a dús csáp egyaránt a helyhez kötött nőstények felkeresését szolgálják. SzíA hosszú meleg ősz ismétlődő esőkkel elősegíti az araszolok elszaporodását. nük kezdetben szalmasárga, majd a világosbarnától a világos gesztenyebarnáig sötétedik. A hímek csápja érzékeny szaglószerv, amely a nőstény illatára van „hangolva”. Nélküle a párok nem találnának egymásra. Az egész nyáron át a talajban nyugvó bábokból október végétől kezdenek előjönni a lepkék, rajzásuk alkonyaikor kezdődik. A nőstények az útjukba kerülő legelső gyümölcsfa törzsére felmásznak és a kéregre tapadva várják a hímeket. Karmaikkal olyan erősen kapaszkodnak, hogy kézzel alig tudjuk őket lefejteni a fatörzsről. A hímek is alkonyaikor vetik le a báb- ingjüket és hagyják el a talajt. A kezdetben még gyűrött szárnykezdeményük kisimul, repülésre alkalmassá feszül. Néhány perces pihenő után szárnyra kelnek és a nőstények keresésére indulnak. A nász után a nőstények rövidesen lerakják az ágakra a rügyek mellé a tavaszig nyugalomban maradó tojásaikat. Ezekből még a rügypattanás előtt, tehát a gyümölcsfák nedvkeringésének megindulása előtt, kikelnek az áttelelt téliaraszoló hernyói. Megközelítőleg 20-30 cm hosszú selyemszálon leereszkednek, és az egyre hosz- szabb fonál végén csüggnek. A szél hatására a fonál elszakad és a kis hernyó továbbvitorlázik, így akár 1-2 km távolságra is eljuthat. A fiatal hernyók a fakadó rügyekbe rágják bele magukat, majd egyre több rügyet fogyasztanak. Először csak a rügyek belsejét odvasítják ki, majd a fakadás után a kis hajtások leveleit, virágzáskor a sziromleveleket rágják. Az elkésetten fejlődő hernyók pedig a már megkötött virágokat, terméskezdeményeket károsítják. Május elejére már teljes pusztítást végeznek, majd a talajba húzódnak. Itt 10-15 cm mélységben szövedék nélküli üregben bábbá alakulva a számukra kedvezőtlen nyári hónapokat tétlen helyzetben átvészelik. A hosszú meleg ősz ismétlődő esőkkel elősegíti az araszolok elszaporodását. Ezzel szemben a kártevő nem kedveli a hideg, csapadékos tavaszt. A kis téliaraszoló szárnyatlan nősténye 5-8 mm-es. Lábai hosszúak, potroha duzzadt. Hímje 2,5 cm hosszú, fától fáig lebbenve keresi a nőstényét. A nőstény a megtermékenyítés után az almazöld tojásait a törzsre, az ágakra, a vékonyabb vesszők rügyei mögé rakja le egyesével. A hernyók rügypattanáskor teljesen berágják magukat a rügybe, szemben a nagy téliaraszoló- val, amely csak félig rágja be magát. Lombfakadás után laza szövedékkel összeszövi a levélcsomókat, nappal e rejtekhelyen tartózkodik, éjjel szabálytalanul lyuggatva, ka- réjozva tovább rágja a leveleket. Tömeges felszaporodáskor ez a levélpusztítás a tarrágásig fokozódhat. A tarrá rágott fákon az alvórügyek ugyan kihajtanak, de a fák legyengülnek, fagyra érzékennyé válnak és az ilyen fákat a másodlagos kártevők - például szúbogarak - is megtámadják. A védekezés irányelvei: ősszel a fák törzsére erősített hernyóenyves övékkel összefoghatok a talajból előjövő és a fákra felmászó szárnyatlan nőstények. A kártevő tömeges elszaporodása esetén tavasszal a rügyfakadás és a fehér- bimbós állapot között ajánlatos permetezni. Erre a célra Idválóan alkalmas az Oleoekol készítmény 1%-os töménységben. A hernyók - különösen a tömegszaporodás éveiben - a rovarölő madarak fő táplálékai, így ezek jelenlétével, illetve megtelepítésével a nagyobb kártétel vegyszeres védekezés nélkül sem alakul ki. A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Gyümölcstermesztésünk egyik legsúlyosabb problémája a fagyokkal, fagykárokkal kapcsolatos. Biológiai okokból meg kell különböztetnünk a téli fagykárokat és a velük kapcsolatos fagy- és télállóságot, a már vegetációs időben előforduló, késő tavaszi és kora őszi fagykároktól. Számításba kell venni, hogy legtöbb gyümölcsfajunk kifejezetten igényli a téli fagyokat, tehát az úgynevezett fagyhatást, ajarovizációt. A téli fagyok mértékével szemben egyes gyümölcsfajok (pl. szilva, alma) meglehetősen nagy rezisztenciát mutatnak, mások viszont jóval kisebbet (mandula, őszibarack, dió). A fajok és a fajták között a termelés kockázata ennek arányában különböző. A fagy károsító hatása alapvetően vízelvonást jelent, hiszen a biokémiai reakciók többsége a plazmakolloidok vízburkában zajlik. Ha a fagyás következtében ez a vízburok kifagy, a kolloid- rendszer megszűnik, az adott szövet elhal. A fagy károsító hatása akkor a legnagyobb, ha a növényt hirtelen éri. Abban az esetben, ha a lehűlés fokozatosan következik be, valójában előnyös folyamatról beszélhetünk, hiszen a fagyellen- állóságot növelő szénhidrátváltozások időben lezajlanak. A lehűlés mértéke természetesen nem közömbös, hiszen tartósan - 15 °C fok alatti értékek kivétel nélkül ki- sebb-nagyobb fagykárosodást okozhatnak az egyes gyümölcsfajoknál. A gyümölcsfák felkészülése a téli fagyokra fokozatos. A legnagyobb fagyállóság normális körülmények között a tél második felére (január közepe-február közepe tájára) alakul ki. A téli fagykárok valószínűsége a növényi szervek fagyérzékenységének sorrendjében, illetve a fagy mértéke szerint a következő: legérzékenyebbek a termőrügyek, ezt követik a hajtórügyek, a vesszők, a törzs- és vázágak, végül a gyökérzet. Gyakoribb tehát a rügykár, amely arról ismerhető fel, hogy a rügy alapja sötétbarna színeződé- sű. Erősebb fagyokban a vesszők kambiuma és háncsrésze pusztul el. A legkomolyabb fagyok a törzset- és vázágakat, tehát a kérget, a háncsot vagy a kambiumot pusztítják (részleges, besüppedt fagyfoltok keletkeznek). A csonthéjasok a fagykárok következtében gyakran mézgásodnak. A talaj lehűlése a gyökérzónában mérsékeltebb, mint a levegőé, ennek ellenére térségünkben is számolni kell a gyökérzet esetleges fagykárosodásával. Meglehetősen gyakoriak az erős téli fagyok, s mivel a termesztett gyümölcsfajok évelő növények, ezért számításba kell venni a téli fagykárok lehetőségeit és minden technológiai eszközzel segíteni kell az áttelelést. Ősszel, a hőmérséklet csökkenésével bekövetkezik a lombhullás és gyümölcstermő növényeink nyugalmi állapotba kerülnek. A téli nyugalmi időszak első része a biológiai vagy mélynyugalmi állapot: a nálunk termesztett növényeknek az ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodás során kialakult természetes tulajdonsága. Mélynyugalmi időszakban a növények fagy rezisztenciája általában jónak mondható, ugyanakkor a kényszernyugalmi időszakban észlelhető átmeneti felmelegedések, majd az azt követő hirtelen fellépő erős fagyok kifejezetten veszélyesek. A talajhőmérséklet elsősorban a tápanyag- és vízfelvétel ütemét és a gyökérnövekedést szabályozza. Ennek megfelelően hideg talajból a vízA termelőnek minden technológiai eszközzel segítenie kell az áttelelést. felvétel vontatott. Intenzív gyümölcstermesztésre elsősorban a könnyen felmelegedő talajok alkalmasak. Néhány szót a hótakaró sajátosságáról is szólni kell, hiszen nagy levegőtartalma által kitűnő hőszigetelő: megvédi a talaj raktározott hőkészletét, mivel mind a kisugárzásra, mind a hővezetésre jelentős gátlást gyakorol. A hó alakjában lehulló téli csapadék ugyancsak nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy kedvezőbb feltételeket teremt a tavaszi olvadékvizek beszivárgásához. A vastagabb hótakaró viszont elősegíti a vadkárokat. A túlzott mennyiségű hó a fákra rakódva esetlegesen ágakat törhet le, károsíthatja a korona különböző részeit. (Az Agronapló alapján) A fagy károsító hatása akkor a legnagyobb, ha a növényt hirtelen éri. Abban az esetben, ha a lehűlés fokozatosan következik be, valójában előnyös folyamat, hiszen a fagyellenállóságot növelő szénhidrátváltozások időben lezajlanak. (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) ZÖLDSÉGPIACI ÁRSÉTA Pozsony november 14-én Komárom november 14-én Zseliz november 14-én Rimaszombat november 14-én Losonc november 14-én sárgarépa 12-14 Sk/kg 10 Sk/kg 7 Sk/csomó 20 Sk/kg 14-15 Sk/kg petrezselyem 25-28 Sk/kg 20 Sk/kg 20 Sk/csomó 30 Sk/kg 28-30 Sk/kg burgonya 11-12 Sk/kg 8-10 Sk/kg 12 Sk/kg 10 Sk/kg 8 Sk/kg körte 40 Sk/kg 25-35 Sk/kg X X 18 Sk/kg paprika 46-60 Sk/kg 25-38 Sk/kg 25 Sk/kg 38 Sk/kg 28-60 Sk/kg karalábé 20 Sk/kg 6-8 Sk/db 8 Sk/db 15 Sk/kg 13 Sk/kg zeller 26 Sk/kg 4-10 Sk/db 7 Sk/db 15 Sk/db 8-10 Sk/db káposzta 12-14 Sk/kg 8-10 Sk/kg 8-12 Sk/kg 11 Sk/kg 10 Sk/kg bab 70-110 Sk/kg X 60 Sk/kg 60 Sk/I X gesztenye 50-70 Sk/kg X X X 80 Sk/kg hagyma 14-16 Sk/kg 12-14 Sk/kg X 12-15 Sk/kg 10-15 Sk/kg paradicsom 42-60 Sk/kg 30-42 Sk/kg X 37 Sk/kg 30-70 Sk/kg mák 90 Sk/kg 90 Sk/kg 85 Sk/kg 70 Sk/kg 80 Sk/kg szőlő 45-60 Sk/kg 55 Sk/kg X 79 Sk/kg cékla 12-14 Sk/kg 8-10 Sk/kg 15 Sk/kg X 13 Sk/kg kel 16-18 Sk/kg 15 Sk/kg 12 Sk/db 18 Sk/kg 15 Sk/kg alma 19-30 Sk/kg 16-24 Sk/kg X 15-20 Sk/kg 29-35 Sk/kg saláta 12-14 Sk/fej 6 Sk/fej 6 Sk/fej X X fokhagyma 50-70 Sk/kg 55 Sk/kg 70 Sk/kg 60 Sk/kg 50-65 Sk/kg uborka 35-50 Sk/kg 20 Sk/kg X X 49 Sk/kg tojás 3,00-3,20 Sk/db 2,90 Sk/db 3,00 Sk/db 2,20 Sk/db 2,60-2,70 Sk/db karfiol 25-30 Sk/kg 15-25 Sk/db tr-vi.’ Jfiinlinlk rí 33-35 Sk/db 2040 Sk/fej MAI VALUTAÁRFOLYAMOK Aktuális jegybanki középárfolyamok Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 41,564 Lengyel zlotv 10,534 Angol font 65,357 Magvar forint (100) 17,507 Cseh korona 1,359 Svéd korona 4,577 Dán korona 5,595 Szlovén tollár (100) 18,114 Jaoán ien (100) 34,313 Sváici frank 28,332 Kanadai dollár 26,287 USA-dollár 41,407 VÉTEL - ELADÁS Bank euró dollár cseh korona forint Volksbank 40,52-42,82 40,28-42,68 1,33-1,39 16,56-18,56 OTP Bank 40,62-42,74 40,35-42,59 1,33-1,39 16,91-18,20 Postabank 40,4142,71 40,05-42,77 1,33-1,39 15,71-19,31 Szí. Takarékpénztár 40,58-42,56 40,31-42,38 1,32-1,40 16,78-18,36 Tatra banka 40,62-42,78 40,42-42,58 1,32-1,40 16,90-18,28 UniBanka 40,61-42,69 40,44-42,51 1,32-1,39 15,83-19,30 Általános Hitelbank 40,65-42,81 40,50-42,65 1,32-1,40 16,720-18,64 Az első adat a valuta vételére, a második adat a valuta eladására vonatkozik. A forint esetében 100 egységre vonatkozik az árfolyam. (Forrás: SITA)
