Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-02 / 255. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER VENDÉGKOMMENTÁR Ki virágos-lei virradtig BODNÁR GYULA Amilyen erősek voltak ellenzékben azoknak a pártoknak a vezéregyéniségei, akikből Dzurinda csapata verbuválódott a kilencvennyolcas választások után, olyan gyengének bizonyultak a hatalom bársonyszékeiben. Ha nem tudnám, hogy a különböző koalíciós politikai alakulatokon belüli és közötti állandó villongások mennyi időt és energiát emésztettek fel a mosolyok mögött, akár azt is leírhatnám, a győzelem mámorát követően rögvest a kényelem uralkodott el rajtuk. Négy esztendő alatt országok épültek csaknem teljesen újjá a második világháború romjaiból, mifelénk meg tizenkét év alatt majdhogynem több a rom. Pozsonytól tekintsünk el, amúgy meg kelet felé. A fazekasdarázst ide sem hozom példának, szégyenében világgá repülne, ha nem teljesítené programját. Az most mindegy, hogy az ő alapanyaga agyag, az emberé a tégla. A honatyák sem ölték meg az ördögöt, olykor mintha tévedésből kerültek volna a parlament épületébe vagy elnézték a bejáratot, aztán amikor rájöttek, hol vannak, észrevétlenül kioldalogtak, már csupán azért is, nehogy leszólítsák őket pimasz újságírók, esetleg éppen kellemetlen ügyben, nem esett volna kellemesen. Eztán minden másként lesz - ígérik most majdnem ugyanazok (merthogyvannak azért néhányan, akik kiestek a premiere league-ből), és nekünk semmi okunk hinni benne, de végül is mi mást tehetnénk, megszoktuk, mindig miénk a hit, a remény és persze a szeretet. Ezekből fizetjük majd januártól azokat a bizonyos közüzemi számlákat, melyeken még nagyobb számokat fogunk látni. De jó nekünk. És milyen jó lesz az önkormányzati választások után?! Egy ideje megvannak a képviselő- és polgármesteijelöltek, akik mostanában nagyon igyekeznek minden nyilvános eseményen megjelenni. Hogy eddig hol voltak, ne firtassuk, ismerkedési estekre is hívnak majd, abban biztosak lehetünk, s hallani fogunk szép szavakat a közjó gyarapításának módjairól, „prodzsektekről” és programokról, miközben kebeldagasztó érzések emelnek bennünket mennyei magasságokba, s képzeletünkben egy virágzó település képe rajzolódik ki - lakóhelyünk. Hiszen akiből netán képviselő lesz és polgármester, az nem azért lesz, hogy jelképes áron jusson ingatlanhoz, ingyen bérelhessen épületet, lehessen beszállítója a képviselőtárs cégének, lobbizhasson a haver érdekében, províziókat kasszírozhasson be, á dehogy, hanem a köz szolgálatának vágya hatja át egész lényét. Csak az a szomorú, hogy ezúttal a legtöbb településen feleannyian nem lesznek, mint eddig, mármint képviselők a helyi parlamentben, ugyanakkor továbbra sem lehet több egy polgármesternél. Ezért aggódom is kicsit, mert hát így előfordulhat, hogy virágzó lakóhelyünk csupán a képzeletünkben létezik majd. JEGYZET Szikvíz cukorral TALLÓSI BÉLA Hezitálnét még az ág is húzza. Talán kerek e világon nincs olyan peches ember, mint ő. Ahányszor koronás jeggyel elbuszozik a városba, mindig baj éri. Egyik alkalommal, ahogy téblábolt a macskaköves járdán, ráhullott vagy hat négyzetméter vakolat. Szirénázva érkeztek helyszínelni sorban rendőrök, mentők, tűzoltók, Hezitálná pedig fizethetett minden költséget. A vizsgálat ugyanis kiderítette, a rajta esett testi sértés miatt maga Hezitálné a felelős. Az épület falán ugyanis, másfél embemyi magasságban elhelyezett jelzőtábla figyelmeztetett az omlásveszélyre. Más alkalommal barlangmentők emelődaruval vonszolták ki a járda és az úttest közti mély vájat- ból. Akkor nemcsak a mentés és a gyógyítás költségeit, hanem az általa okozott kárt is meg kellett térítenie. Mi több, büntetést is kiróttak rá. Mivelhogy nem vette komolyan az információs táblán figyelmeztető szöveget: útkarbantartás és burkolatfelbontás miatt a járdán közlekedni veszélyes. Rálépett a nem biztonságos járdaszakaszra, és az beomlott alatta, hatalmas mélyedést idézve elő a járda és az úttest között. Megesett vele olyasmi is, hogy amikor az orvosi váróban rájött a kisdolog, megkereste a toalettet, de dolgavégezetlenül kellett kifordulnia a helyiségből, mert a kabinok ajtajára felragasztott cetliken a takarítónő reszkető kézírása arra kérte a sürgős esetben érkezőket, hogy ne használják a vécét, mert meghibásodott. Hezitálné átballagott a rendelő szomszédságában üzemelő kávéházba. Ott viszont dohogtak, hogy a vécét csak a fogyasztóvendégek használhatják, rendeljen valamit, aztán elfoglalhatja a kabint. Mondta, nem orvos ő, hogy rendeljen, de aztán kényszer- és vészhelyzetben mégiscsak leült az egyik asztalhoz, és hozatott magának két deci forró szikvizet, három kockacukorral és tejszínnel. (A táskájában ugyanis gyógyszeres fiolában mindig van instant kávépor.) Ezt az esetet viszonylag kisebb megrázkódtatás nélkül megúszta. Nem úgy, mint azt a téli kalamajkát, amellyel egy egész City Centerben okozott galibát. Az áruházváros üvegkockákkal kirakott bejárati portálja előtt tábla hirdette, hogy „hódarás, síkos felület, óvatosan közlekedjenek”. Hezitálné ide-oda csoszogott, imbolygott, aztán elvágódott, és nekizuhant az áruházváros üvegfalának, amely nagy robajjal úgy hullott le, mint a leszakadt függöny. Védekezett ő, hogy nem elég tényként megállapítani és kiírni, ha valami meghibásodik, nem működik vagy veszélyes, hanem rendbe kell tenni a dolgokat, eltávolítani a hiányosságokat, kijavítani a hibákat. Rendre utasították azzal, hogy ne jakubinoskod- jon, és ne akaijon forradalmat csinálni. Hiába lettünk frankofón ország, Szlovákiában a dolgok továbbra is úgy fognak működni, ahogy eddig. Figyelmeztették, ha itt akar élni, igazodjon az itteni trendhez. Melynek lényege, hogy ha a polgár későn indult, és nem akarja lekésni a vonatot, nem futni kezd, mint az eszement, hanem megállítja az órát tíz perccel az indulás előtt, hogy időben odaérjen. FIGYELŐ Medgyessy a FAZ-nalc Teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy az EU tagjelöltjei között Magyarország a legjobban felkészült a tagságra - jelentette ki Medgyessy Péter a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. A magyar termőföld eladásának kérdésére, illetve a moratóriumra kitérve a magyar kormányfő azt mondta a német lapnak, hogyjo- gilag kötelező érvényűnek tekinti az előző kormány és az EU megállapodását. - A korábbi kormány most támadja saját megállapodását, de én azt mondom: jobbat én sem köthettem volna - közölte.- Azért már meglátszik az új belügyminiszter szigora. Végre találtunk olyan kollégát, aki nem ittasan ült be a kocsiba... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ WSJE Ivan Ribkin, az orosz duma ve elnöke, a nemzetbiztonsági t nács volt vezetője az amerikai TI Wall Street Journalban kifeji hogy a csecsen konfliktusnak nei sok köze van az al-Kaida fé pániszlá-mizmushoz. „A mi háb< rúnknak helyi eredete van, e orosz birodalom történetébe gyökerezik. Az USA, ahelyett hog átlátott volna a soványka hasonh ságon, belement a játszmába, mé erősítette is kormányunkat abba a makacs véleményében, hog Csecsenföld újabb Afganisztái Aszlan Maszhadov elnök pedi Oszama bin Laden Oroszország kiadása”. Felidézi, hogy Ahme Zakajev csecsen megbízott tavai novemberben Moszkvában tál gyalt és példátlan ajánlatot tett: csecsének elfogadják a nagyfok autonómiát, aminek a bevezetésé ig közvetlen moszkvai kormány zás alá kell helyezni a körzetet. A orosz kormány sajnos nem reagál az ajánlatra. HÉTVÉG(R)E Moszkva krokodilkönnyei Hogy Moszkva minek hisz, azt egyre inkább nehéz lenne megmondani, azt könnyebb, hogy én igazán soha nem hittem Moszkvának, most pedig már egyáltalán nem. Ami az orosz főváros terroristák által elfoglalt színházában történt, igazi tragédia volt, hatalmas dramaturgiai hibákkal, katarzis nélkül. MOLNÁR NORBERT Moszkva könnyekben úszik- úszott, hol örömkönnyekben, hol a bánatéiban, hol a gázfakasztot- tában. Múlt héten szombaton az egyik komoly szlovák napilapban egy elismert biztonsági szakértő arról értekezett, hogy nem támadhatják meg az orosz biztonságiak a színházat, nem kockáztathatják vagy nyolcszáz túsz életét, bár támadás nélkül is a halál kapujában vannak, mert a terroristáknak egy dolog nem számít igazán: az élet; sem a túszoké, sem a sajátjuk. Mire ez a vélemény megjelent, a biztonságiak már rég bevették a színházat, mert a szélsőséges őrültek elkezdték kivégezni a túszokat. Halkan jegyzem meg, a hivatalos orosz álláspont szerint csak egy túsz halt meg lövés által, arról pedig hallgatnak, hogy hova tűnt a csecsének által kivégzett két túsz. Az orosz biztonságiak örömmel nyugtázták, hogy külföldi és gyermek nem halt meg, a sajátjaik élete nem olyan fontos. Később kiderült, külföldi áldozat is van, sőt pechükre egy külföldi gyermek is meghalt. Az igazán megdöbbentő ebben a rossz drámában az, hogy az író elfelejtette a forgatókönyvöz írni, mitől halt meg százhúsz túsz. Mi a fészkes fenével kábították el a színházlátogatókat a biztonságiak. Ópiumtól szarinig jutott találgatásokban a világ, de az oroszok még mindig hallgattak. Nem mondták meg az orvosoknak, milyen ellenanyaggal menthetik meg a külföldieket és sajátjaikat. A kitartó külföldi tiltakozás kicsalt belőlük egy fen- tanil szót, ami elég ártatlannak hangzik, főleg annak fényében, hogy műtétekhez altatógáznak használták. Igen ám, de ha altató, miért halnak meg tőle az emberek? Lassacskán kiderült, a hetvenes években kivonták a forgalomból ezt az altatót, mert veszélyes, az erősen legyengült szervezetre kiszámíthatatlan hatással van, s ami a legfontosabb, a beteg súlyához mérten kell adagolni. Ezt nem én találom ki, orvosok mondják. Az elmúlt napok orosz módszereinek - amelyek erősen kopírozzák a szovjet időket - ismeretében azt kell írjam, lehet, hogy a fentanil csak az egyik enyhébb hatású összetevője lehetett a befecskendezett koktélnak. Ezek után felmerül a kérdés, mennyivel jelent többet az orosz biztonságiaknak az élet, mint a csecsen terroristáknak, akik részben elérték céljukat, róluk beszél Egy biztonsági szakértő azt fejtegette, a kommandósok nem támadhatnak. az egész világ, a fele pedig még sajnálja is őket. Míg Moszkvában folyt a túszszaba- dítási tragédia, egy másik dráma is zajlott: ott tárgyalt Zjuganov elvtárssal Sevc elvtárs, a mi kommunista vezérünk. Főideológusa, Hopta elvtárs pedig egy nap múlva csó költ kezet a pápának a Vatikánban ahova Rudolf Schuster elnök elvtári vitte őt. (Megjegyzem, három hétté ezelőtti írásomra reagált egy kedve: olvasó, akit nem hívnak sehogy, de eperjesi, s azt kérdezte, meddig ír hatja még le ebben az országbar bárki azt, amit gondol, például az elnökünkről. Hát ez az! Remélem még nagyon sokáig. Azt is remélem, hogy ezt a többség is reméli.) Elvégre Krisztus volt az első kommunista, ahogy a KSS egyik keleti bölcse fogalmazott. Schuster atyánk kapott egy keresztet lánccal a Szentatyától, jól mutat majd a hulló csillagok közt a vitrinben. A kormány napi szinten jelenti be gazdasági óvintézkedéseit, amelyekről egy cikkel lejjebb olvashatnak. Teszi azonban ezt olyan rossz PR-ral, hogy összeszorul a gyomrom tőle. Mindenki csak azt a következtetést vonhatja le, hogy szívni fogunk, de hogy miért és meddig, elfelejtették közölni. Csak eszükbejut, ha majd a szak- szervezetek - ahogy erősen elfogult, alaposan jobboldali barátom fogalmazni szokott: minden fejlődés kerékkötői - kezdik diktálni az utcai tempót. Nyugdíjreform: indítás álomcsapattal TUBA LAJOS Lezárult a licit, a kormány szerdán pontot tett a jövő évi áremelések fejezete után. Emellett pedig a miniszterek szorgalmasan dolgoznak az új rendszeren. Közelebbről minden egy kicsit más - mondhatnánk Ivan Miklós bejelentésére, amely szerint a tervezett áremelések családonként 400 koronás havi többletkiadást jelentenek. A sajtóban eddig megjelent emelések szerint egy középréteghez tartozó család ennek akár a négyszeresével is találkozhat, egy nyugdíjas család a duplájával, míg egy kisgyermekes fiatal házaspár kb. 300 koronával lesz kénytelen többet kiadni, mint ma. Ehhez persze még sok egyéb begyűrűzik majd, így ne nagyon osszuk Miklós kincstári optimizmusát. A fiatal pénzügyminiszter egyébként is sarokba szorult az elmúlt napokban. Korábban bevallotta: a hozzáadottérték-adóhoz (DPH) csak akkor nyúlnak, ha másként nem képesek összeállítani a költségvetést. Amikor ez megtörtént, zavarukban még hozzájuk nem illő propagandisztikus elemekhez is hozzányúltak. Mondjuk ki: a hoz- záadottérték-adó változása újra csak azokat sújtja, akik családi költségvetésében az alapvető élelmiszerek teszik ki a nagyobb részt. Ha erre nem figyelmeztetik az embereket, akkor januártól még váratlanabbul éri őket és még dühösebbek lesznek. Egyébként a szükségből kovácsolt erény, vagyis a hozzáa- dottérték-adó két sávjának 2004-es összeolvasztása egyáltalán nem elvetendő dolog. Az új árakat majd valahogy elviseljük, az ehhez kötődő adócsalások kiküszöbölésével viszont az állam olyan bevételekhez jut, amit már nem kell a mi zsebünkből kiszednie. Az áremelésekkel kapcsolatban megszólaltak a szakszervezetek is, nyomásgyakorló akciókat kilátásba helyezve. Magyarországon a 90-es évek derekán, a szociális forradalmat jelentő Bokros-csomag idején a szakszervezetek megállapodásban vállalták, hogy elállnak az értelmetlen, propagandisztikus akcióktól. Ennek köszönhetően most, amikor az akkori nagy robbantás eredményeként a gazdaság működőképessé vált, a szakszervezetek hiteles partnerként sok mindent meg tudnak valósítani abból, amiért tagjaik A fiatalabbak tőkeszámláikon végre maguknak takarékoskodhatnak. be fizetik a tagdíjakat. Az áremelések és megszorítások hosszú listáját figyelve annyit azért írjunk az új kormány javára, hogy ezúttal bevallja: ezzel még semmit sem old meg, legfeljebb időt nyer a rendszer átalakítására. Dolgozunk: üzeni mindenki. Az első 22 törvénymódosítás már a parlamentben is van, ezek is csak a sürgősségi esetek, a java januártól jön. Ez így jól is van, ha bírják a tempót, az első félévben meggyőzhetnek bennünket, hogy ezúttal nem hiába pucolják ki a zsebünket. Ebben a témában a héten a nyugdíjreformról kaptunk felettébb buzdító híreket. A szociálisügyi minisztériumban az új rendszer kialakítására összegyűjtöttek mindenkit, aki ebben az országban valamit számít. A sajtó által egyszerűen „álomcsapatnak” titulált társaságot a világ eddigi leghíresebb nyugdíjreformját összehozó chilei Pinera által ajánlott világbanki szakemberek egészítik ki. Az újak nem csinálnak titkot abból, hogy a sok szomorú év után a lehető legtöbbet igyekeznek elérni. Még akkor is, ha akár az összes privatizációs bevételt arra kell szánni, hogy a saját számlánkra történő nyugdíjspórolás miatt fedezni lehessen a mostani nyugdíjasok igényeit. Ludovít Kaník szociálisügyi miniszter karácsonyi olvasmányként kapja meg az új rendszert, a parlamentnek pedig 2003 első félévében kellene elfogadnia a törvényeket. Addig pedig maradjunk annál a kockázatos kijelentésnél, ha valóban keresztülviszik az elképzelésüket, akkor ez a hazai lakosság számára több generációs ajándék lesz azért, mert idén szeptemberben jobboldali kormányt juttatott hatalomra. Egyetlen dolgot nem sikerült kideríteni (de néhány nap után ezt nem is várhatjuk el tőlük): kiknek, melyik korosztálynak lesz érdemes még átmenni az új rendszerbe. Kaník mindenesetre egyik, A változása nagyobb részt az alapvető élelmiszerek árát érinti. nyilatkozatában elképzelhetőnek tartja, hogy akár még az ötvenes éveikben járóknak is megérné a váltás. Mivel új dolgokról van szó, jó tudni, hogy akik már évekig, évtizedekig fizették a mai rendszerbe a kötelező elvonást és átlépnek az új rendszerbe, a tőkeszámlájukra is kapnak majd jóváírást. Ez elsősorban attól függ, sikerül-e a privatizációs bevételek, nagy részét ide irányítani - az új hatalom egyelőre kétség kívül nagyon elszánt ebben az ügyben. Az ideológiai indoklás mindenesetre már megszületett: ezzel az idősek abból részesednek, hogy évtizedekig építették az országot, a fiatalabbak pedig a tőkeszámláikon végre maguknak takarékoskodhatnak öreg napjaikra.
