Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-18 / 243. szám, péntek

Gondolat ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 18. Egy-egy ember életében, de szervezetek, intézmények életében sem árt olykor megállni, s visszapillantani a megtett útra, esetleg az előttünk álló feladatokat áttekinteni Az Etnológiai Központ öt éve LISZKA JÓZSEF ölgyeim és Uraim, kedves Kollégák, Vendégeink! Mintha tegnap lett volna, amikor 1996 decemberében a Lilium Aurum kiadói estjén Dunaszerdahelyen Tóth Károly ba­rátommal először beszéltünk an­nak lehetőségéről, hogy az akkori­ban létrehozott Fórum Intézeten belül egy néprajzi részleget is ki le­hetne (vagy talán kellene?) alakí­tani. A beszélgetés többé-kevésbé elméleti szinten mozgott, hiszen a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának voltam akkor a vezetője, éppen Humboldt-ösztöndíjasként Mün­chenből látogatóban itthon. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy akkor azért „valami lógott már a levegőben” (Meciar „harma­dik országlásának” közepén jár­tunk éppen), ami nagyon gyorsan meg is mutatkozott, hiszen a külső körülmények aztán rövidesen „hozzásegítettek“ ahhoz, hogy az imént említett elméleti fölvetések­nek gyakorlati érvényt is szerez­zünk. 1997 júniusában, hazaérkez­ve, akkor már Marburgból, azon vettük észre magunkat feleségem­mel együtt (aki ugyanannak az in­tézménynek volt dokumentátora), hogy munka nélkül maradtunk. Néhány keserves hónap követke­zett, majd 1997. október 1-jével megalapítottuk az Etnológiai Köz­pontot. Azóta eltelt öt szép, mun­kában és eredményekben gazdag esztendő, és álmomban sem gon­doltam volna, hogy egyszer még hálás leszek azoknak, akik annak idején az utcára tettek. Hadd ne örökítsem meg nevüket azzal, hogy most itt előszámlálom őket. Mindenesetre, ha ők nincsenek, akkor lehet, hogy Etnológiai Köz­pont sincs, legfeljebb elméletileg, a tervek szintjén... Egy-egy ember életében, de szer­vezetek, intézmények életében sem árt olykor megállni, s vissza­pillantani a megtett útra, esedeg az előttünk álló feladatokat átte­kinteni. Ezt tettük éppen négy esz­tendeje is, amikor az Etnológiai Központ egyéves jubileumát ünne­peltük ugyanitt. Akkor - bár a szlo­vákiai magyar néprajzi bibliográ­fia, valamint a NOTITIA HISTO- RICO-ETHNOLOGICA c. soroza­tunk első kötete már megjelent, sőt a Szakrális Kisemlék Archívum gyűjteményéből is tudtunk a győri Xantus János Múzeummal karölt­ve egy kiállítást összehozni, szóval akkor még azért jószerével inkább csak a tervekről, célkitűzésekről beszélhettünk. Most, amikor táv­irati stílusban elősorolom őket, már az időközben éjért eredmé­nyekkel feldíszítve tehetem ezt. S ez jó érzés. Az Etnológiai Központ fő célkitű­zéseként és feladataként tehát azt fogalmaztuk meg annak idején, hogy:- a szlovákiai magyar népesség né­pi kultúrájának tudományos igé­nyű néprajzi kutatása, továbbá- az eredmények dokumentálása, valamint- az eredmények közzététele lesz a fő tevékenységi köre. Ami a tudományos kutatómunka fő súlypontjai illeti, megemlíten­dő, hogy a néprajztudomány ha­gyományosan „nemzeti” keretek között zajló kutatási területeinek vizsgálata mellett a Központ nagy hangsúlyt fektet az interetnikus kapcsolatok kutatására éppúgy, mint a változásvizsgálatokra, vala­mint a történeti (főleg település- történeti) aspektusok figyelembe­vételére. A néprajztudomány (et­nológia) legfrissebb elméleti-mód­szertani eredményeinek figyelem- bevételével és alkalmazásával az európai etnológia modern szlová­kiai magyar műhelye kíván lenni. Céljai elérése érdekében (ország­határokon is átnyúló) kutatási programokat dolgoz ki és bonyolít le, illetve ilyen projektumokba be­kapcsolódik. A továbbiakban a tu­dományos kutatómunka főbb prio­ritásait tekintem át röviden: Az interetnikus kapcsolatok kutatása Mivel a mai Szlovákia déli határ menti sávjában, elsősorban falva­kon és kisvárosokban lakó több mint félmilliós magyarság az el­múlt évszázadok során szomszéd­ságban, egymással állandó köl­csönhatásokban élt más etniku­mokkal (elsősorban szlovákokkal, németekkel, horvátokkal, ukrá­nokkal, ruszinokkal, zsidókkal és romákkal), népi kultúránk lényege egyszerűen nem érthető meg az ezekkel az etnikumokkal való interetnikus kapcsolatok feltárása nélkül. A Központ ezen kapcsola­tok történeti gyökereit éppúgy vizsgálja, mint mai megnyilvánulá­si formáit. A szakrális kisemlékek néprajzi kutatása Míg Európa számos részén a népi vallásosság emlékeinek kutatása, dokumentálása, prezentálása nagy múltra tekint vissza, és ma is intéz­ményes keretek között működik, Pozsony Ferenc, Liszka József, Jarábik Gabriella és Mácza Mihály Öt esztendővel ezelőtt, 1997. október 1-én jött létre a Fórum Társa­dalomtudományi Intézet komáromi székhelyű Etnológiai Központja abból a célból, hogy a szlovákiai magyar néprajzi kutatások intéz­ményes műhelye legyen. Az eltelt időszakban a Központ kutató és koordináló, valamint dokumentáló szerepe mellett intenzív publi­kációs tevékenységet is kifejtett. A 2002. október 5-én, a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében megtartott konferencia célja az elmúlt fél évtized eredményeinek az áttekintése és a szlovákiai magyar néprajzi kutatásra, azon belül az Etnológiai Központra váró felada­tok megfogalmazása volt. Az eredményeket és problémákat Liszka József, az Etnológiai Központ igazgatója vázolta nyitóelőadásában, majd a Központ egyes kiadványtípusait neves magyarországi és szlovák néprajzkutatók értékelték. Liszka József A szlovákiai ma­gyarok néprajza c. szintézisét Kosa László akadémikus magyar, Ján Botík professzor pedig szlovák szemszögből elemezte. Az L. Juhász Ilona összeállításában készülő Szlovákiai magyar néprajzi bibliog­ráfia eddigi négy kötetét Lukács László professzor, a Lokális és Regi­onális Monográfiák első három darabját pedig Sehneczi Kovács At­tila, a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa mu­tatta be. Voigt Vilmos professzor (aki egyébként zárszavában az egész rendezvényt és a szlovákiai magyar néprajzi kutatás összered- ményeit is méltatta) az Interethnica c. sorozatról, valamint a Köz­pont Acta Ethnologies Danubiana c. évkönyvéről szólt. A tanácsko­zás második felében az Etnológiai Központ külföldi kapcsolataiba engedett bepillantást Pozsony Ferenc, a kolozsvári egyetem nép­rajzprofesszora, valamint Halász Albert lendvai néprajzkutató beszámolója. A Szlovákiában működő többi magyar néprajzi mű­hely képviselői is szót kaptak. így Jarábik Gabriella és Mácza Mi­hály a pozsonyi, illetve komáromi magyar kultúra múzeuma célki­tűzéseiről beszélt, B. Kovács István a most alakult rimaszombati re­formátus egyháztörténeti gyűjteményt, Pusko Gábor a tornaijai Kul­turális Antropológiai Műhelyt, Danter Izabella a Mátyusföldi Muzeológiai Társaságot, Huszár László pedig a dunaszerdahelyi Népzenei Adattárat mutatta be. A konferencia résztvevőit köszön­tötte Zuzana Benusková, Szlovákia Néprajzi Társaságának az elnöke is. Az alábbiakban Liszka József bevezető előadását és Voigt Vilmos zárszavát közöljük. A konferencia előadói: Voigt Vilmos, Végh László (elnöklő) és Selmeczi Kovács Attila (L. Juhász Ilona felvételei) addig Kelet-Közép-Európában en­nek nincsenek számottevőbb ha­gyományai. Amikor az Etnológiai Központ megkezdte tevékenysé­gét, az egész magyar nyelvterüle­ten, valamint Szlovákiában nem volt egyetlen olyan intézmény, mú­zeum, szervezet, amely e fontos egyház- és kultúrtörténeti, népraj­zi és művészettörténeti jelentőség­gel bíró emlékcsoporttal kiemelten foglalkozott volna. A népi vallásos­ságnak, a magánáhítatnak pedig éppen ezen emlékei a legveszé­lyeztetettebbek, s ha nem lépünk időben, pótolhatadan veszteségek­kel számolhatunk! A települések belterületén, illetve határában az utak mentén álló feszületekről, képoszlopokról, a fák törzsére erő­sített képekről, szentek szobrairól, valamint kis kápolnáiról, továbbá a temetői sírjelekről van szó, ame­lyek dokumentálásával, védelmé­vel mind ez ideig gyakorlatilag senki nem foglalkozott. E hiányt kiküszöbölendő az Etnológiai Köz­pont megalakulásával egy időben létrehozta a Szakrális Kisemlék Ar­chívumot, amely akkor egyedülál­ló volt a térségben. Mára már né­hány szlovákiai múzeum is belefo­gott a szóban forgó objektumok dokumentálásába, ám - ismerete­im szerint - ezek a kezdeményezé­sek még csak embrionális állapot­ban vannak, és szűk regionális ke­retek között maradnak. Az Etnoló­giai Központ Szakrális Kisemlék Archívumáról részletesebben dél­után szólok majd, annyit azonban előre bocsáthatok, hogy az álta­lunk számon tartott kisemlékek mind mennyiségi, mind minőségi szempontból legalábbis figyelemre méltóvá teszik Archívumunkat. Változások a szlovákiai magyarság népi kultúrájában A hagyományos népi kultúra teljes mértékű felbomlása előtt a magya­rok (is) lakta egykori felsőma­gyarországi területek Csehszlová­kiához kerültek. Tanulságos ered­ményeket hoz annak vizsgálata, hogyan hatottak az impériumvál- tozások (1918, 1938, 1945, 1993), továbbá a szövetkezetesítés, illetve egész máig hatóan az 1989-es vál­tozások az amúgy is egyre alakuló népi kultúrára. A Központ hosszú távon egy olyan néprajzi összefog­lalás létrehozására vállalkozott, amely egyrészt megkísérli rekonst­ruálni Szlovákia magyarok lakta területeinek népi kultúráját a 20. század első évtizedeiben, másrészt bemutatja azokat a hatásokat, vál­tozásokat, amelyek e' népi kultúrát az elmúlt nyolc évtized alatt érték. Lényegében ezen kutatások egyik részeredménye a közelmúltban megjelent szlovákiai magyarok néprajzi összefoglalása is, bár a té­mát folyamatosan vizsgáljuk és do­kumentáljuk a jövőben is. Az eredmények dokumentálása Elsősorban a néprajzi-honismereti szakkönyvtár (több mint 4000 kö­tet), az általános szlovákiai ma­gyar néprajzi adattár (több mint 20 000 lap) és a Szakrális Kisemlék Archívum (több mint 2000 adat­lappal rendelkező objektum), vala­mint az ehhez kapcsolódó temető­dokumentáció (csaknem 5000 fel­vétel), továbbá a digitalizált általá­nos néprajzi fotótár fejlesztésében és állandó gondozásában valósul meg. Most van kialakulófélben a Nemzeti Jelképek Adattára, amely a Dél-Szlovákiában fellelhető olyan szabadtéri nemzeti szimbó­lumokat, építményeket dokumen­tálja, mint a különféle alkalmakból felállított kopjafák, székelykapuk, turulos emlékművek stb. Az eredmények közzététele Különböző, igen sokrétű formában valósul meg:- ACTA ETHNOLOGICA DANUBI­ANA címen tudományos évkönyvet jelentetünk meg, nemcsak magyar és szlovák nyelven, hanem adott esetekben világnyelveken (német, angol) is. Mind ez ideig az év­könyvnek két kötete látott napvilá­got.- NOTITIA HISTORICO-ETHNO- LOGICA című könyvsorozatunk­ban a kisebb terjedelmű, általános néprajzi, történeti és összehasonlí­tó néprajzi tárgykörű kutatási eredményeket adjuk közre. Első darabja Szolgálatban címen a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére írott folklorisztikai tanulmányokat tartalmazta, míg a második, Nagy Endre tollából, Tardoskedd és Udvard földrajzi neveit vette szám­ba.- A LOKÁLIS ÉS REGIONÁLIS MONOGRÁFIÁK c. sorozatban a térségben végzett monografikus igényű néprajzi kutatások eredmé­nyeit adjuk közre. Első darabja, Viga Gyula szerkesztésében, Kis- géres változó népi kultúráját pre­zentálja, a második L. Juhász Ilona jóvoltából a rudnai temetkezési szokások, hiedelmek és a temető­kultúra 20. századi változásait ve­szi számba, a rudnai temető teljes dokumentációjával kiegészítve. A harmadik kötet viszont teljesen „kemencemeleg”, s Pukkai László Mátyusföld c. összegzése, amely a térség társadalmi-gazdasági válto­zásait mutatja be a második világ­háború utáni időszakban.- Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia-sorozatunkat a Bib­liotheca Hungaricával közösen ad­juk ki. Ezt a munkát L. Juhász Ilo­na végzi, s ez ideig négy kötetben összesen nyolc év (1987-1994) anyaga jelent meg. Most van elő­készületben az ötödik kötet, amely az 1995-1998 közötti időszakot öleli fel.- Komoly vállalkozásunk volt a szlovákiai magyarok népi kultú­rájának a szintézise, amely az idén tavasszal a budapesti Osiris és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó közös gondozásában meg is jelént. Kezdetben úgy terveztük el, hogy a szlovákiai magyarok nép­rajza mellett, amolyan szatelit- kötetekként, az INTERETHNICA c. sorozatunkban megjelentetjük ma­gyarul a többi szlovákiai etnikum (így a szlovákok, horvátok, ukrá­nok, németek, romák, zsidók stb.) néprajzi összefoglalásait is. Amel­lett, hogy ezek az összefoglalások mind a tudományos közélet, mind a szélesebb nagyközönség számára is hasznosak lettek volna, egyszer­smind jelképes értékűnek is szán­tuk ezt a vállalkozást. Mások azon­ban nyilván nem így gondolták, mivel a magyar nyelvű kötetekre egyszerűen nem tudtunk pénzfor­rást előkeríteni. Arra viszont igen, hogy szlovákul (is) megjelentessük a szlovákiai magyarok néprajzát, továbbá, hogy a szlovákiai horvá­tok, ukránok és németek néprajzi összegzéseit is kiadjuk. A horvát- kötet, Ján Botík munkájának kö­szönhetően kooperációban már meg is jelent. Nyomdában van, s az Interethnica 2. köteteként lát majd napvilágot Miroslav Sopoliga ösz- szegzése a szlovákiai ukránokról (az első kötet Bodnár Mónika munkája, s Etnikai és felekezeti vi­szonyok a Felső-Bódva völgyében címen látott napvilágot). A nyom­dai előkészítés stádiumában van Margaréta Horváthová összegzése a szlovákiai németek néprajzáról, valamint a szlovákiai magyarok néprajzának szlovák verziója is. A Passaui Egyetem Néprajzi Tanszé­kével közösen lát napvilágot a- szlovákiai magyarok néprajzát prezentáló német nyelvű kötet is, ami viszont nem a magyar tükör- fordítása.- Rendszeresen rendez(t)ünk szakmai szemináriumokat, (nemzetközi) tudományos ta­nácskozásokat is. Ezek közül itt 01 H k< Vf ________ “ de

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom