Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-02 / 229. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 2. Kultúra 9 A Magyar Intézet szervezésében Gömörben járt Duba Gyula, Gyüre Lajos, Koncsol László és Mács József Sokan vágynak az élő szóra Élőszó címmel szervezett körutat a Magyar Köztársa­ság pozsonyi Kulturális Inté­zete Gömörben, amelyen négy író - Mács József, Koncsol László, Gyüre Lajos és Duba Gyula - mutatkozott be a rozsnyói, a tornaijai és a rimaszombati közönségnek. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Tavasszal Kelet-Szlovákiában ren­dezte az első hasonlójellegű irodal­mi körútját az intézet, s most ebben a három városban is bebizonyoso­dott, hogy sokan vannak még, akik vágynak az élő szóra. Sokan van­nak a mai olvasók közül, akik ezen a vidéken még nem is láttak hús­vér írót. A műsor házigazdája, a Csemadok Területi Választmányá­nak titkára megnyitó beszédében külön is kérte az intézet vezetőit, hogy gyakrabban tekintsenek kelet felé, hiszen a rimaszombati, rozs­nyói vagy a nagykaposi köszönség is kíváncsi lenne egy-egy, az intézet által szervezett programra, legyen az kiállítás, író-olvasó találkozó, könyvbemutató, de akár a nemzet színészeit is nagy örömmel látnák vendégül. Az írótársakat Koncsol László, a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­nak elnöke mutatta be. Jelenleg a társaságnak 107 tagja van, s bár már az idén is többen távoztak az Bár Duba Gyulának van­nak regénytervei, nem tudja, kinek írjon... élők sorából, Koncsol László öröm­mel számolt be róla, hogy Hizs- nyan Géza kezdeményezésére ala­kulóban van a színikritikusi albi­zottság. Külön kiemelte a pozsonyi Magyar Intézet azon nemes szán­dékát, hogy az írókat ismét testkö­zelbe hozza, hiszen a jelenleg még olvasó közönség se fiatal, se idős írót nem ismer. A gömöri délelőtti iskolai matinék hallgatóságának többsége nem találkozott az asztal másik oldalán ülők nevével sem. Örvendetes volt, hogy az esti hall­gatóság korban igencsak megosz­lott. Olyanokkal is találkozhat­tunk, akik először vettek részt ilyen találkozón, de a közönség között Mács József, a jelen lévő írók do­yenje saját egykori tanárnőjével is „összefutott”. Gyüre Lajos volt talán a gömöri kö­zönség számára az est legkevésbé ismert alkotója, aki az Ung-parton nőtt fel, s Kassán él évtizedek óta. Bemutatkozás helyett felolvasta Márai emlékére írott versét, hiszen mint mondta, Márai a mai magyar irodalom egyetlen világhírű alko­tója. Beszélt a kassai színházhoz fűződő kapcsolatáról, s egy olvasói kérdésre elárulta, hogy három me­sejátéka várja megjelenését, ame­lyek közül kettőt annak idején be­mutatott a Thália Színház, a har­madikból pedig hangjáték készült. Koncsol László a szlovákiai magyar drámairodalmat feszegető kérdésre válaszolva elmondta, hogy ahol az írók nem fontosak a színháznak, ott ne várjanak új drámákat, hisz a drá­maírót csak a színház éltetheti. Erre az egy-egy alkalommal kiírt dráma­pályázat nem megoldás. Duba Gyula a generációk közötti, elmélyült szakadékról szólt, s ar­ról, hogy 1989 után az írót magára hagyta a társadalom. „Mi lassan már csak olyan világnak vagyunk az elkötelezettjei, amelyik ben­nünk él” - mondta. A mi vidéki tár­sadalmunk, a falvaink lassacskán kihalnak, az értelmiségiek cser­benhagyták a falut, az építkezési engedélyeket betiltották, olcsó ipart és ezzel együtt hegyvidéki szlovákokat importáltak vidékünk­re, ami a szlovákiai magyarság asz- szimilálódásához vezetett. Duba Gyula legújab regénye, a Ha­lódó parasztvilág igen pesszimista alkotás, s bár az írónak vannak re­génytervei, például bohózatot sze­retne írni az ún. rendszerváltásról, nem tudja, kinek írjon, s nem érzi a háta mögött az olvasó szeretetét. Hasonlóan szomorú hangot ütött meg Mács József is, aki szeretné Mács József legújabb re­gényéből egy rimaszom­bati történetet idézett. bővíteni dokumentum tetralógiá­ját, az ötödik részben a rendszer- változás utáni éveket idézné fel. El­mondta, hogy a Szélfúvásban című regényéből Boráros Imre filmfor­gatókönyvet írt, s a Teátrum Polgá­ri Társulás szeretné színre vinni. A megjelent írók közül a legderű­sebb Koncsol László volt, aki mesélt a diósförgepatonyi csodáról, Lelkes Vince polgármesterről, akinek a se­gítségével és a Kalligram áldásával elindulhatott az a honismereti könyvsorozat, amelynek Kará­csonyra jelenik meg a 32. kötete. Koncsol egy-két év alatt képezte át magát történelemkutatóvá, megta­nult latinul és németül. De nem­csak ezt hozta a patonyi modell, ahogyan ő nevezte, hanem azt a fi­atal társaságot is, amelyet Koncsol munkája során maga köré gyűjtött. Mács József legújabb regényéből egy rimaszombati történetet idé­zett, majd a délelőtti matinéra visszaemlékezve szomorúan álla­pította meg, hogy ahogyan abból az iskolából hiányzik a Danis-szel- lem (az iskola legendás tanárára utalt), a városból is kiveszett a Ve­res-szellem, annak a korszaknak a hangulata, amelyet a Tompa Klub akkori vezetője, Veres János terem­tett meg. A hosszúra nyúlt találkozás dedi­kálással ért véget. Csordás János íróból hangosan fakadt ki a sóhaj: „De jó lenne minél gyakrabban így összejönni!” A magyar Közösségi Ház erre kitűnő hely lehet. VISSZHANG Ad: „Egy kiadvány margójára" 2002. szeptember 26-án az Új Szó hasábjain megjelent Puntigán József személyemet sú­lyosan sértő, egyértelműen a lejá­ratásom céljából készült írása. A szerzőt nem ismerem, nem tu­dom, mivel foglalkozik (és nem is érdekel!), de hogy nem nyelvész, az biztos. Válaszomban a cikkel kapcsolatban a következőket kí­vánom közölni: Az írás elején a szerző tudatja a tisztelt olvasókkal, hogy hosszas nyomozás után, nagy nehézségek árán, a kiadón keresztül sikerült a könyvemhez jutnia. Ez enyhén szólva ferdítés, ugyanis azt - saját kérésére - tőlem kapta ajándék­ba, benne a „Tisztelettel és szere­tettel Puntigán Józsefnek” dedi- kációval'. P. J. a temetők sírfeliratainak vizsgálatát különleges, ritka nyelvészeti témának tartja. Ez sincs egészen így. A nyitrai Kons­tantin Egyetem Hungarisztika Tanszékének (mert ez a nevünk, nem az, ami a fent említett írás­ban többször ismétlődik) a tanár­képzésen túl egyéb, legalább ennyire fontos feladatai vannak: magyarságunk értékeinek, még fellelhető kincseinek mentése. Éppen ezért kutatási területeink egyike az onomasztika (névtan), ezen belül pedig a magyarlakta települések temetőinek feltérké­pezése, a sírfeliratok gyűjtése, rendszerezése, elemző értékelé­se. 1996-tól én is évente több ilyen tárgyú szakdolgozatnak voltam és vagyok a konzulense. A hét év alatt sikerült a témával kapcsolatos (minden vallási fele­kezet temetkezési szokásait érin­tő) szakirodalmat megszerez­nem és elolvasnom. Az eltelt év­tizedek során - egy esetleges komparatív (összehasonlító) vizsgálatra is lehetőséget kínálva - Teleki tanárnő kialakította az adatok feldolgozásának legered­ményesebb módját. A témához tartozó legfontosabb irodalom felhasználásával (pl. BALASSA: A magyar falvak temetői. Corvi­na, 1989. BIEDERMANN: Szim­bólumlexikon. Corvina, 1986; HOPPÁL-JANKOVICS-NAGY- SZEMADÁM: Jelképtár. Helikon Ki-adó, Kner Nyomda, Békéscsa­ba, 1990 stb.) számos hasonló szerkezetű munka íródott már korábban is a tanszéken, és így lesz ez a jövőben is. P.-né munká­ja, ahogy az enyém is, csak egy a sok közül. Ettől persze nem ér­téktelen, de nem is nóvum. Igazi jelentősége azonban csak az adott település lakosai számára van. Ez mégsem jelenti azt, hogy „ha a szakdolgozat adatainak egy részét kicserélik, altkor na­gyon rövid idő, pár óra alatt meg lehet írni egy új dolgozatot”, ahogy azt P. állítja. Én magam - néhány éves tapasztalattal ren­delkezve - például hónapokig éjt nappallá téve dolgoztam a tanul­mányomon, mert bár a temetők általános jellemzése a szakiroda- lomra épül, a szimbólumok (jel­képek) pedig minden temetőben ugyanazt jelentik (itt újat mon­dani nem lehet), a tanulmány fő része, a sírfeliratok értékelése nagyon igényes munka. A dolgo­zatoknak ez a része a legizgalma­sabb, legfontosabb és leginkább eltérő. Sajnos nem értek olyan jól a számítógépekhez, hogy programot tudjak írni az adatok feldolgozásához, ezért a terepen készített jegyzeteimből toll és pa­pír segítségével dolgoztam. És ezeknek az adatoknak a hiteles­ségét, az értékelés pontosságát, a tanulmány elkészítésére fordított időt és energiát még P. J. sem vonhatja kétségbe! És még valami: 1. Óva intek mindenkit attól, hogy hozzám hasonlóan - akár a legőszintébb jóakarattal - meg­ajándékozza P. J.-t, mert úgy jár­hat, mint én. 2. P. J. pedig a hasonló írások­ban legalább felesége jó hírére lehetne tekintettel. Azt írja ugyanis, hogy: „segítettem a te­metők adatainak összegyűjtésé­ben és feldolgozásában”, majd „Elkészítettem egy - azóta is fej­lesztett - kis, csak saját haszná­latra írt programcsomagot, amely biztosította az acjatok sok­szintű, s a temetőkkel foglalko­zó, általunk ismert irodalomban addig nem, vagy csak ritkán tár­gyalt témaköröket is érintő ki­mutatások, statisztikák elvégzé­sét, azaz gyors feldolgozását.”, holott P. J.-nének az egyetem ha­gyományaihoz híven bizonyára aláírásával kellett igazolnia, hogy önállóan készítette el dok­tori dolgozatát. Befejezésül: A jövőben is ösztö­nözni fogom hallgatóimat arra, hogy saját településük temetői­nek sírfeliratait összegyűjtsék és feldolgozzák, mert hiszem, hogy az adatgyűjtést és -feldolgozást követően még erősebben kötőd­nek majd szülőföldjükhöz. S ahogy eddig is tettem, minden se­gítséget megadok az adatok sok­oldalú feldolgozásához, ha kell, saját tanulmányaimat is. Héder Ágnes A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM FOLYÓIRAT-PÁLYÁZATI FELHÍVÁSAI A Színház folyóirat szeptemberi számáról Báb- és gyerekszínjátszás A Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatot hirdet az Építőművészeti, Iparművészeti, Népművészeti Szakmai Kollégiumok tárgykörébe tartozó folyóiratok 2003. év folya­mán történő megjelentetésének tá­mogatására. A pályázaton hazai bejegyzésű, va­lamint határon túli magyar nyelvű folyóirat tulajdonosa vagy kiadója vehet részt a főszerkesztő - felelős szerkesztő - ellenjegyzésével. A pályázónak csatolnia kell a jelen helyzetnek megfelelő adatokat tar­talmazó lapbejegyzés másolatát, határon túli folyóirat esetében a lapbejegyzés hitelesített magyar fordítását, kivéve, ha már 2002-ben támogatást kapott. A kollégiumok a folyóirat papír- és nyomdaköltségére, valamint a szer­zői honoráriumokra kívánnak tá­mogatást nyújtani. A folyóirat szer­kesztőségénél felmerülő munkabé­rekre és járulékaira, valamint rezsi­re támogatás nem igényelhető. A pályázathoz nyilatkozatot kell mellékelni, amely tartalmazza a megjelentetni kívánt példányszá­mot, és a terjesztés módját részlete­ző kiadói elgondolást. Összevont lapszám egy megjelentetésnek szá­mít! A pályázati adadapon a pályázónak meg kell neveznie azt a kollégiu­mot, amelyhez pályázatát benyújt­ja, valamint jelölnie kell a hozzá tar­tozó kódszámot (altéma kódszám): Építőművészed Szakmai Kollégium Altéma kódszáma 2401 Iparművészeti Szakmai kollégium Áltéma kódszáma 1701 Népművészeti Szakmai Kollégium Altéma kódszáma 1901 A meghirdetett pályázatok 2002. október 28-ig beérkezően nyújt­hatóak be kizárólag postai úton az NKA Igazgatóságának címére (H.-1062 Budapest, Bajza u. 32.). A határidőn túl érkező pályáza­tok érvénytelenek. Általános tudnivalók A támogatott pályázó a támogatás összegére a 2003. évben számíthat. Pályázni az NKA Igazgatóságának 2002. január 1-jétől érvényes adat­lapján lehet. Minden pályázati té­mához külön adadapot kell kitölte­ni és benyújtani. Áz adatlapokat csak pontosan kitöltve, illetve az előírt mellékletekkel - beleértve a folyóirat-támogatáshoz szükséges betétlapot is - felszerelve fogadjuk el. A feltételeket nem teljesítő pályáza­tok érvénytelenek! Nem nyújthat be pályázatot az, aki korábbi, az Alapprogram bármely kollégiumától kapott támogatással kapcsolatos beszámolási és pénz­ügyi elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Minden esetben pénzügyi lebonyo­lítót kell felkérnie személyi jövede­lemadó-köteles támogatás igénylé­se esetén magánszemélynek, továb­bá bankszámlával nem rendelkező, részben önállóan gazdálkodó költ­ségvetési szervnek, valamint külföl­di székhelyű pályázónak. A lebo­nyolító magyarországi önállóan gazdálkodó jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági tár­saság lehet. Az Igazgatóság felhívja a pályázók figyelmét, hogy 2002-ben vala­mennyi pályázónak/lebonyolítónak a pályázat beadásakor be kell nyúj­tania jogi dokumentációját az adat­laphoz mellékelt tájékoztatóban kö­zölt követelmények szerint. Azok a pályázók/lebonyolítók, akiknek a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál 2002. évben már volt támogatott pályázatuk, és azt követően jogi és/vagy személyi változás nem tör­tént, e mellékletek ismételt becsato­lása alól mentesülnek. A határon túli pályázóknak - a tájé­koztatóban foglaltaktól eltérően - pályázatukhoz mellékelniük kell a hatályos alapító okirat és a bírósági bejegyző végzés közjegyzővel hite­lesített másolatát és azok magyar fordítását, valamint az érvényes aláírási címpéldányt. Folyóiratok és kiadványok támoga­tására pályázó hazai kérelmezők­nek igazolniuk kell, hogy a jogsza­bályban előírt kötelespéldány-be- nyújtási kötelezettségüket a tárgy­évben és a megelőző két naptári év­ben az Országos Széchenyi Könyv­tárral szemben teljesítették. Az iga­zolást a könyvtár Kötelespéldány Osztályától (1827 Budapest, Buda­vári palota F épület, 302. szoba) kell kérni és a pályázathoz csatolni. A pályázatot egy példányban kell benyújtani. A szükséges adadap le­tölthető az NKA honlapjáról ( www.nka.hu ), továbbá személye­sen beszerezhető az NKA Igazgató­ságán és a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának ügyfélszol­gálati irodáján (1077 Budapest, Wesselényi u. 20-22.) Az adatlap postai úton is igényelhető - bélyeg­gel ellátott A/4-es válaszboríték mellékelésével - az NKA Igazgató­ságától. Az Alapprogramból nyújtott támo­gatás építési beruházásra, felújítás­ra, állandó fenntartási és üzemelte­tési kiadásokra, alaptőke-emelésre nem használható fel, illetve harma­dik fél részére át nem ruházható. A pályázatokat a kollégium a be­nyújtási határnaptól számított 60 napon belül bírálja el. A végleges döntésről további, legfeljebb 30 na­pon belül a pályázó értesítést kap. A döntés felülbírálatát kérni nem le­het. A nem támogatott pályázatok­hoz csatolt anyagot (pl.: kézirat, forgatókönyv, fotó, kazetta stb.) nem őrizzük meg és nem küldjük vissza, azok az Igazgatóságon átve­hetők a döntésről szóló értesítés dá­tumától számított 60 napon belül. A határidő eltelte után - külön értesí­tés nélkül - a fenti anyagokat meg­semmisítjük. A pályázattal kapcsolatos felvilágo­sítás az NKA Igazgatósága ügyfél- szolgálatától kérhető (tel.: 351- 5461/141-es mellék). Ügyfélfogadási idő: hétfőtől csü­törtökig 9-15 óráig; pénteken 9-12 óráig. FOLYÓIRATSZEMLE A Színház című kritikai és elméleti folyóirat szeptemberi számában a gyermekszínjátszásé és a bábszín­házé a főszerep. Ahogy a lap fő­szerkesztő-helyettese, Nánay Ist­ván is megjegyzi bevezetőjében, az utóbbi időben kétségtelen, hogy tapasztalható valamiféle felélén­külés a magyarországi gyermek­színjátszás körül, de a kritikai-el­méleti még mindig nem az igazi; a lap ebbéli adósságát is törleszteni kívánja e számmal. Nánay István a mai magyar báb- és gyermekszínjátszás főbb irányait és lehetőségeit mutatja be, rámu­tatva a szorongató gazdasági hát­térre: „Az előadás lebonyolítása nagyságrendileg azonos összegbe kerül, akár hatvan, akár hatszáz néző előtt játsszák, de a - ma még magától értetődően redukált - jegybevételi különbözet már nem jelentéktelen, ui. minél kisebb a nézőtér, annál kevésbé térülnek meg az aznapi produkció költségei, tehát folyamatos a deficitgyártás.“ Váry Orsolya írása a Kaposvári Bienáléról tudósít, miközben an­nak is keresi az okát, miért nem ér­zik kihívásnak a művészek a gyer­mekelőadásokat. Sőregi Melinda a Békéscsabai Nemzetközi Bábfeszti­vál történéseit ismerteti, valamint az UNIMA, a Bábművészek Nem­zetközi Szövetsége főtitkárával, Miguel Arrechével beszélget annak kecskeméti látogatása kapcsán. A szeptemberi szám másik na­gyobb blokkja a kecskeméti Ciróka Bábszínházát mutatja be. Az épületről azt kell tudni, hogy ez az első olyan épület Magyaror­szágon, mely eredetileg is báb­színháznak készült. Interjút olvas­hatunk az épületet tervező építé­szekkel, Rumi Lászlóval, aki az in­tézmény alapító tagja, valamint a színház két báb- és díszlettervező­jével. Galántai Csaba rendező két kecs­keméti előadást elemezve arra hív­ja fel a figyelmet, hogy „az elmélet és a kritika gyakorta csak költői jel­zőket, romantikus és misztifikált kifejezéseket használ, s olyan defi­níciókat próbál az előadásokra al­kalmazni, amelyek a bábművészet korábbi fokának eredményeit ösz- szegzik, s amelyeknek keretei közt a ma létrejövő produkciók jelentős része értelmezhetetlen.“ Kovács Ildikó, az ismert kolozsvári bábszínházi rendező pedig saját Pi- nocchio-előadása létrejöttének kö­rülményeiről ír. A lapban beszélgetést olvashatunk Sándor Ivánnal, a legendás Film Színház Muzsika egykori szerkesz­tőjével, akinek a közelmúltban je­lent meg Drága Liv című (kulcs?)regénye. (K. L.) írók az asztal mögött: Mács József, Duba Gyula, Koncsol László és Gyüre Lajos (Gecse Attila felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom