Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-19 / 218. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér KOMMENTÁR Kényszerű kötéltánc SIDÓ H. ZOLTÁN Nem hangzik túl biztatóan az az állítás, hogy bármilyen összetételű kormány kerül is ki a holnap kezdődő vokscsatából, az év utolsó negyedévében, de legkésőbb 2003-ban fájdalmas áremelések megtételére kényszerül. Ebből eredően jövőre ismét nekilódul az infláció és elmarad a reálbérek növekedése. Bár sokan eddig sem érezték, mégis tény: tavaly és az idén a pénzromlás ütemét határozottan megelőzve nőttek a fizetések, miközben az infláció egyes hónapokban a nullával volt egyenlő. Ehhez járult még a kormány - hiába, választási év van - a lehetőségekhez képest viszonylag bőkezű osztogatása. Emellett sajnos önmagához, az állami intézményekhez is nagyvonalú volt a kabinet, ezért Szlovákia napjainkban nem csupán az újra a 100 milliárd koronás, korántsem álomhatárt jelentő külkereskedelmi mérleghiány rémével néz szembe, hanem az állami költségvetés veszélyes mélyülésével is. E kettős deficit szorításában nem lehet sokáig őrlődni, különösen, ha hozzátesszük: az elmúlt egy évben a reálbérek emelkedése látványosan megelőzte a termelékenység és a beruházások növekedési ütemét, ami gazdasági szempontból nézve hosszabb távon tarthatatlan állapot. Arról nem is szólva, hogy a közeledő európai uniós csatlakozásunk miatt az államilag szabályozott árakat fokozatosan fel kell szabadítani. Mindezen tényezők együttesen pedig azt eredményezik, hogy a leendő kabinetnek a szokásos kezdeti habozás, bizonytalankodás után hozzá kell látnia a megszorító, karcsúsító, áremelkedést kiváltó intézkedések meghozatalához. Mindezt, ha csak nem akar politikai öngyilkosságot elkövetni, a kormányciklus első évében kell megtennie. Hiába, Szlovákia egyik fájó gondja, hogy a polgárok még alig kezdik érzékelni a szerényen emelkedő jólét gyümölcseit, máris belefutnak egy újabb, a pénztárcájukat apasztó intézkedéscsomagba. Az viszont már nem csak Szlovákia drámája, hanem az összes, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó volt szocialista országé, hogy lázas utolérési igyekezetükben gazdaságuk folyamatos egyensúlyhiányban szenved, hol emiatt, hol amiatt kell embernyúzó kiigazításokat tenniük. Hosszú az út a félperifériáról a centrumot jelentő Unióig, s e példátlan kísérlet folyamatos kötéltáncra kényszeríti térségünket. így tériszonyunkat leküzdve nem marad más hátra, minthogy botcsinálta kötéltáncosként át- evickéljünk a túlsó partot jelentő Európai Unióba. JEGYZET Chlebo első visszahívása JUHÁSZ LÁSZLÓ Május végi határozata alapján a kormány visszahívta funkciójából Jaroslav Chlebót. No nem azért, mintha Dzurindáéknak nem tetszett volna a külügyi államtitkár eddigi ténykedése, ellenkezőleg, Chlebo tegnap tulajdonképpen feljebb bukott, hiszen ezentúl excellenciás úrnak kell őt szólítani. Szlovákia újdonsült athéni'nagykövete Alexander Dubcek fiát, Milant váltja föl ezen a poszton, aki hazajöhet, és kirándulhat az Akropolisz helyett a pozsonyi Szamár-hegyre, hogy az Agóra után az édesapjáról elnevezett térben gyönyörködhessen. Végkielégítés gyanánt különleges és meghatalmazott pozícióba került tehát Chlebo. Ezzel nincs is semmi baj. Nekem azonban sajnos néha túl jó az emlékezőképességem, most is beugrott, milyen kísértetiesen hasonlít Dzurindáék kinevezési eljárása az általuk négy évvel ezelőtt alaposan kritizált módszerhez, amikor is ténykedésük végnapjaiban Meciarék bizalmas, hű szolgáikat zsíros, CD-rendszámos, pirosútleveles nagyköveti állásokhoz juttatták. Az új kormánynak aztán úgy kellett szégyenkezve visszahívnia a nagyköveteket: Kanadából Kramplovát, a kül- ügy szőke bombázóját, Bécsből az államtitkárként egy petákot sem érő Sestákot, Ljubljanából a korábbi külügyi szóvivőt, Tokárt. „Ha dicsérnének, az annak a jele volna, hogy valamit rosszul csinálok” - jelentette ki annak idején Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár, amikor Bugár Béla parlamenti alelnök a szemére vetette, hogy nem túl jól kezelte a magyar státustörvény körüli hercehurcát. Nem állítom, hogy Chlebo valamit rosszul csinált volna, amikor elvállalta a nagyköveti tisztet, ezért sincs okom arra, hogy dicsérjem a külügyi tárca (egyik) második emberét. A szerkesztőségben pedig már kötjük a fogadásokat, hogy ha változik Szlovákiában a politikai széljárás, hány hét telik el Chlebo második visszahívásáig.- A madarak már repülnek melegebb vidékre, csak a jómadár politikusok nem repülnek jól tejelő állásaikból, pedig már hányszor küldtük őket melegebb égtájakra! (Peter Gossányi karikatúrája) ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 1 TALLÓZÓ PRAVDA A Szlovákiai Kis- és Közepes Kórh; zak Klubja követeli, hogy az ilye egészségügyi intézmények r 2003 januárjától kerüljenek önko mányzati hatáskörbe, mint ahi gyan azt a törvény előírja, hanei ennél később. Ellenkező esetben í a veszély fenyeget, hogy a vált; következtében e kórházak teljese tönkremennek. A klub elnök Somló Péter, az ipolysági kórh; igazgatója szerint az intézménye a jelenlegi pénzelési rendszer me lett nem tudnak kiegyensúlyozó költségvetéssel működni, annak e lenére sem, hogy számos rációnál zációs lépést tettek. A jelenlegi f nanszírozási rendszer mellett szí rinte a vidéki kisvárosok kórház: továbbra is csak hiányt fognak fe halmozni, s ezt a deficitet az öl kormányzat nem lesz képes póto ni.Somló szerint a deficit felhalmi zódása nem a kórházak vezetési nek illetéktelenségéről árulkodil hanem a rossz finanszírozási rent szer következménye. George Bush a novemberi kongresszusi választások kampánytémájává tette az iraki elnökkel való leszámolást Selyemzsinór Szaddámnalc Bő másfél ezer éves bölcsesség, hogy miután Róma szólott, az ügy le van zárva. Korszerűsített változatában ez annyit tesz, Washington döntött, a vitának vége. AVAR JÁNOS Hetek óta sürgették Bush elnököt, hogy ne mellőzze a világszervezetet, kérjen BT-felhatalmazást - és persze hazait is a kongresszusától -, tehát ne „egyedül” vágjon bele a Bagdaddal való leszámolásba. S hogy adjon esélyt ne csak a háborúnak, hanem a békének is, azaz természetesen Szaddám Huszeinnek, aki így - a fegyverzetellenőröket beengedve - az utolsó pillanatban kihúzhatja nyakát a hurokból. Nos, George Bush megtette e tőle kért szívességet, hogy ily módon egyszerre állítson kész helyzet elé mindenkit, ellenséget és barátot egyaránt. Csütörtökön az ENSZ szónoki emelvényén kiosztotta ultimátumait a szélrózsa minden irányába. Gondosan megőrizve a látszatot, hogy „Róma döntése” még nem végleges, az alakítható és akár befolyásolható is. Mindennél többet elárult viszont az a Washington Post szerkesztőségéből kiszivárgott hír, hogy a Fehér Ház visszakérte Cheney alelnök és Rumsfeld védelmi miniszter már betördelt cikkét, mert kiolvasható lett volna belőlük Bush elhatározásának visszafordíthatatlansága. Nem mintha ezt nem árulta volna el az ENSZ-beszéd utalása az akár egy éven belül előállítható iraki atombombára. Amikor az elnök a hétvégén a nem hónapokban, hanem hetekben mért határidőt emlegette, akkor voltaképpen önmagának is ultimátumot adott. S hogy mennyire, azt jelzi a hétfői londoni Times - megjósolhatóan megszerzett - értesülése arról, hogy Szaddám tényleg képes lehet hamarosan szert tenni néhány nukleáris eszközre. Vagyis, ahogyan az elnök megmondta, nincs többé idő Bagdaddal lacafacázni. Külügyminisztere közölte is vasárnap, hogy az ellenőrökről való alkudozásra immár ne is számítsanak az irakiak: tőlük bizony feltétel nélküli kapitulációt követelnek. Egy kérlelhetetlen New York-i közíró szerint abban a reményben, hogy Szaddám hű marad önmagához, s mégis megpróbálja. Amint tette az öbölháború előtt, amikor szintén abban a hitben élt, hogy még van miről alkudoznia, holott a probléma akkor is, most is - arzenáljával együtt - éppen ő maga volt. Egy „félreszólás” Bushtól jelezte ezt, amikor a Bagdadhoz intézett követelései sorában felszólította Szaddámot, hogy adjon szabadságot az iraki népnek. Hogyan is mondta a mai elnök példaképe, Ronald Reagan Berlinben? „Mr. Gorbacsov, bontsa le azt a falat!” A hamarosan meg is valósult falbontás természetesen rendszerváltáshoz vezetett Berlinben és másutt, ahogyan a fenti feltételnek a diktátor is rezsimjének felszámolásával felelhetne meg. Különben az ellenőrök „korlátlan” beengedése is felér majd egy falbontással, hiszen sejthetően és szándékosan veszik majd semmibe az iraki szuverenitást, mondjuk zavartalan bejárást követelve Szaddám palotáiba is. Ha nem akarja, hogy (háborúval) lelőjük, lesz szíves öngyilkosságot elkövetni; annak a tájéknak egykori uralkodói ezt a selyemzsinór elküldésével adták értésre. Amerika partnerei viszont illően megkapták az elnöktől a hőn vágyott alibit - a felzárkózásra. Kissé texasi stílusban, hiszen nekik azt adták értésükre, hogy amennyiben nem akarják Bush magánakcióját, akkor bízvást fel is sorakozhatnak mögé. Lám, a szaúdiak máris értettek a szóból. Tagadhatatlanul ügyes diplomáciai húzás felszólítani a Biztonsági Tanácsot, vegye végre komolyan saját korábbi határozatait, s evégett szavazza meg a Bagdadnak adandó ultimátumot. Az elnök a víkenden azt remélte, lesz elég „gerinc” az ENSZ- ben, s legyen is, ha nem akarja, hogy Amerika semmibe vegye. A már eddig is a harmincas évek Churchilljével példálózó washingtoni héják most a Népszövetség szomorú sorsának felidézésével intik a mai világszervezetet. Az otAz ellenőrök „korlátlan” beengedése is felér majd egy falbontással. tani galambok között emlegetett Powell legfeljebb annyi mozgásteret kínál a partnereknek, hogy többes számot használ a BT-határoza- tokról szólván, tehát a - Bagdadhoz intézendő - felszólítás és fenyegetés nem szükségszerűen lenne egyetlen döntés. Am a külügyminiszter washingtoni kollégáinak fejtegetései arra vallanak, hogy nekik már egy határozat is megtenné a háború ürügyeként. Egyedül az elnök belpolitikai ellenlábasai maradtak alibi nélkül, miközben aggódva látják, miként fordítja a novemberi kongresszusi választások célegyenesében Bush a - mostanáig a tőzsdéről és korrupcióról szóló - kampányt a Szaddámmal való (a lakosság körében népszeri leszámolásra kért felhatalmazás ti májává. S miként az ENSZ-he: vissza nem utasítható kérést intéz washingtoni Capitoliumhoz is, ahi sokan emlékeznek a demokrata felsülésére egy évtizede, az ide Bush villámháborúra sikeredett al ciójának botor ellenzésére. S noh arrafelé még Texasban sem szók; önakasztásra biztatni a politikai e lenfeleket, őket is csapdába csalv; Bush mintha valami selyemzsinó félét küldött volna nekik is. Visszatekintve mindenesetre öi gyilkos politikai játszma volt a di mokraták részéről egész nyáron; azt sürgetni a - héják által az iral hadakozás felé taszigált - e nőktől, hogy álljon elő a farbáva terjessze a nemzet elé: mi indoko ja akár a háború vállalását is. H; most Bush pontosan ezt tett megtetézve a netán közeli aton veszéllyel. S ekként a hazai froi ton máris ő ment át offenzíváb; hiszen hogyan is magyarázhat! meg választóinak a novemberbe voksukat kérő demokrata hói atya, hogy e vészhelyzetben mié is nem szavazza meg a felhatalmi zást az elnöknek. Némelyek szí rint az ellenzék már csak úgy tere hetné vissza a figyelmet a neki ki rábban mandátumtöbbletet igéi belpolitikai témákra, ha sietve á dását adná Bush kérelmére (p; naszkodnak is a demokraták, hoj; hasonló helyzetben az elnök ap 1990 őszén csak a törvényhozó választások után kérte a hadviseli si felhatalmazást). Miáltal viszoi a Fehér Ház, a capitoliumi dönté felmutatva noszogathatja vilá; szervezeti partnereit a BT-határi zat meghozatalára. Ügyes. A szerző hírlapíró A volt pártvezetőkre nézve terhelő vallomások erejét gyengíti, hogy a tanúk nem közvetlen tapasztalataikra, hanem másoktól szerzett információkra alapozzák azokat Folytatódik Jakes és Lenárt hazaárulási pere KOKES JÁNOS (CTK-felvéte Prágában a cseh és a külföldi médiák nagy érdeklődése mellett folytatódik két volt magas rangú csehszlovák kommunista politikus, Milos Jakes és Jozef Lenárt pere, akiket a Varsói Szerződés hadseregeinek 1968-as csehszlovákiai bevonulása kapcsán hazaárulással vádolnak. Bár az eddig meghallgatott tanúk többsége alátámasztja a vádat, a védőügyvédek megkérdőjelezik a nyilatkozatok súlyát. A tanúk többsége ugyanis beismeri, hogy nem saját tapasztalatairól, hanem közvetetten beszerzett információkról, tényekről beszél. Jakes és Lenárt határozottan tagadja a vádakat. Jakes 1968-ban a központi ellenőrző bizottság, míg Lenárt a központi bizottság titkára volt. Vének Silhán, aki 1968-ban Prágában a kommunista párt vezetőségi tagja s a reformszárny egyik befolyásos képviselője volt, például egyértelműen azt állította, hogy Jakes és Lenárt vétkesek, mert szerinte bizonyított, hogy a megszállás után több társukkal együtt mindketten részt vettek a szovjet nagykövetségen azon a tanácskozáson, amelyen egy munkás-paraszt kormány felállításáról volt szó, holott Csehszlovákiának volt akkoriban törvényes kormánya, tehát ez a tett hazaárulásnak minősíthető. Sühán ugyanakkor beismerte, hogy az említett tanácskozáson nem volt jelen, s állításait a másoktól szerzett információkra alapozza. Ugyanez volt a gyengéje Josef Spacek, a szűkebb országos pártvezetés egykori tagja vallomásának is. Kissé másképpen vallott Zbynék Soják, aki Alexander Dubceknek, a párt akkori első titkárának egyik legközelebbi munkatársa volt. Soják úgy tudja: egy „forradalmi” kormány esetleges felállításáról már azt megelőzően szó volt, hogy a javaslatot a Moszkvához húzó politikusoknak a prágai szovjet nagykövet megtette volna. Erre akkor lett volna szerinte szükség, ha a szovjetek által fogva tartott csehszlovák vezetőket nem sikerült volna kiszabadítani. Szavaiból az is kiderült, hogy ez a „forradalmi” kormány nem a szovjetek bábja lett volna. Jakes kérésére Soják azt is kifejtette: úgy tudja, hogy sem Jakes, sem Lenárt nem akartak semmiféle új kormányt, s ennek érdekében nem is gyakoroltak nyomást Ludvík Svoboda köztársasági elnökre. Václav Mencl történésznek, aki a kilencvenes években a kérdéssel foglalkozó kormánybizottságot vezette, az a véleménye, hogy a vétkesek és a bűnbakok keresése a még élő volt vezető kommunista politikusok soraiban nagyon hálátlan feladat. „A bíróság előtt elsősorban Vasü Bifaknak, Alois Indránakj Drahomír Koldernek és Oldrich Svestkának kellene felelnie tetteiért” - mondta a bizottság által összegyűjtött és áttanulmányozott dokumentumokra hivatkozva Mencl. Megjegyezte, hogy BiTak kivételével, aki most szlovák állampolgár, sajnos már egyikük sincs az élők közt. Cestmír Císaí, a párt központi bizottságának egykori titkára szerint ma már nagyon nehéz egyértelmű ítéletet mondani. „Akkoriban nagy helyezkedés folyt. TöbLenárt elvtárs, Jakes eltvtárs ben az egyik pillanatban árulók, míg a másikban nemzeti hősök voltak. Ez a bizonytalan, képlékeny helyzetből adódott” - vélte. A bíróság a tanúk között Lubom Strougal volt kormányfőt is k hallgatta, aki 1968-ban az orsz: gos pártvezetőség tagja volt.
