Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-13 / 213. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 13. KOMMENTÁR Sokol érsek üzenete TÓTH MIHÁLY Szerencsés országok, amelyekben az a kérdés, hogy a papok be­avatkozzanak-e a politikába, teljes mértékben elméleti. A Kár­pát-medence országai nem ilyen szerencsések; nem vagyunk olyan helyzetben, hogy Ján Sokol érseknek az elmúlt napokban a templomokban terjesztett, a választópolgári miheztartást érintő röpirata tartalmának megvitatását elméleti kérdésként kezelhetnénk. Egy-egy jelenség tanulmányozása során jobbára a múlt tapaszta­lataival való összehasonlításra vagyunk utalva. Az egyház(ak) politikai aktivizálódásának lehetséges következményeit vizsgál­va mindenkinek, aki csak valamelyest is ismeri térségünk fél­múltjának történelmét, az az 1939 és 1945 közötti szlovák állam jut az eszébe; amelyben római katolikus plébános gyakorolta a főhatalmat. És az a Magyarország jut az eszébe, amelyben 1920 és 1945 között a világi hatalom az egyházzal teljes szimbiózis­ban működött. Most hadd ne térjek ki a két országban ily módon folyó hatalomgyakorlás bűnlajstroma legsúlyosabb tétele, a zsi­dóüldözés adatainak felidézésére... Közismert a katolikus egyházban érvényesülő fegyelem. Sokol érsek röpirata megjelenésének másnapján mégis nyilvánvaló volt, hogy egyéni akcióról van szó, amelytől a klérusnak leg­alább egy jelentős része elhatárolódik. A szlovákiai pártstruktú­ra európaivá válásában reménykedők ezt az alagút túlsó végén pislákoló fénynek tekintik. Lehet, hogy egy egészen fiatal pap ló­bálja az örökmécsest. Olyan egyházi személy, aki le meri vonni a múlt tanulságait, és példát mer venni a modern katolicizmus reprezentánsaitól. Röpiratával az egyházi méltóság konkrét pártot próbált segíteni. A Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőin múlik, van-e ben­nük hajlandóság és kurázsi az érsekkel közölni, hogy az ilyen se-, gítség nem szolgálja sem a KDH, sem Szlovákia érdekeit. A Ján Carnogursky nevével fémjelzett politikai erőt éppen az teszi gyengévé, sérülékennyé, hogy nem a modern katolicizmus tala­ján építkezik. Egyébként minden mérvadó szlovákiai politikai irányzatnak az a gyengéje, hogy a legtöbb vonatkozásban kö­szönőviszonyban sincs a modern európai irányzatokkal. A Kereszténydemokrata Mozgalom alapítója visszavonult. Kér­dés, az ő tudtával történt-e az ominózus röpirat terjesztése, vagy csak arról van szó, hogy őeminenciája már a 19. és a 20. század fordulóján is elavult módszereket alkalmazott. Lehet, hogy a KDH politikusai egyházi fegyelmezettségük okán oly szófukarok a röpirat dolgában. Talán még nem értesültek ar­ról, hogy, mondjuk, egy német vagy francia konzervatív politi­kus számára a papok által gyakoroltatott egyházi fegyelem a templom küszöbénél véget ér, és számukra ettől kezdve marad a zsidó-keresztény erkölcsi értékrend szem előtt tartása. JEGYZET Pénteken, 13-án JUHÁSZ LÁSZLÓ A mai naphoz fűződő babona erejével egy New York-i szállo­dában szembesültem először, ahol a 12. emelet után nem a ti­zenharmadik, hanem az úgyne­vezett 12/A következett. Aztán megtudtam, hogy Amerikában sok toronyházban hiányzik a 13. emelet, a kórházaknak nincs 13-as kórtermük. Nem tudom, ki döntött úgy an­nak idején, hogy az Apolló 13- as űrhajót 13 óra 13 perckor indítsák, mindenesetre a fellö­vési kísérlet a 39-es (három­szor 13!) indítóállványról meghiúsult. Persze, nem kell ilyen messzire utaznunk egy kis babonáért, a statisztikák szerint a németek kétharmada például minden ál­dott nap elolvassa a horoszkóp­ját. Én meg azt olvastam, hogy amikor az angol királynő egy­szer Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a vo­nata indult volna, 13-ról 12-re cserélték. Ezek után érdekelni kezdett a dolog, az interneten „lapozgat­va” megtudtam, hogy a triszkai- dekafóbia, vagyis a 13-astól va­ló félelem ókori eredetű babo­na, és ugyanúgy a számmiszti­kához tartozik, mint a 3-as vagy a 7-es számnak tulajdonított hi­edelmek. A tarotkártya tizen­harmadik lapja a halált ábrázol­ja, ezt most olvastam Győry At­tila regényében, azt meg már régen tudom, hogy az utolsó va­csorán sem hozott sok jót a ti­zenhárom jelenlevő. A 12-es a tökéletességet jelen­ti, hiszen egy évben 12 hónap van, Jézusnak 12 apostola, Iz­raelnek 12 törzse. Ha a tökéle­tes 12-höz hozzáadunk még egy számot, az megbontja az egységet, a harmóniát, ezért veszedelmes. Nem szokásom, most azonban mégis megnéztem a mai napra szóló horoszkópomat, megtud­tam belőle, hogy semmilyen szerencse vagy balszerencse nem vár rám, viszont megélén­külhet a társasági életem. Jó, majd igyekszem, hogy a szer­kesztőségben a lehető legtöbb kollégámmal elcseverésszek egy kicsit. Amúgy soha sem tulajdonítot­tam különösebb jelenőséget a péntek tizenharmadikának, ed­dig soha semmi érdekes nem tör­tént velem ezen a napon. Most mindenesetre írtam a témáról ti­zenhárom mondatot, és még éj­fél előtt keresek egy fekete macs­kát, hogy átmenjek előtte. LEVÉLBONTÁS Október már augusztusban Kevés reménnyel írom ezeket a sorokat, mert hova lettek már a lapból az olvasói levelek? Na­gyon hiányoznak. Nagy ritkán lehet olvasni a Levélbontást he­lyettük. Mint 83 éves magányos ember az Új Szó és a Vasárnap nélkül nem tudom elképzelni a napot, mert már nagyon meg­szoktam mindkettőt, az előbbit 1948 decemberétől. Az Új Szó szeptember 4-én megjelent szá­mának első oldalán olvastam, hogy lesz „valódi” gyógyszerár- emelés október elsejétől. Tor­naiján a Nimród gyógyszertár­ban már augusztus 15-én a nyolcszorosát kellett fizetnem ugyanazért a gyógyszerért. így lett már augusztusban október. Még mondja valaki, hogy nin­csenek csodák! Katona László Beretke- Mondtam neked, hogy a faterom egy hajcsár. Szegény tanító néni a vakáció alatt nála dolgozott napi tizen­két órát, és máig sem pihente ki ezt a strapát... (Lehoczki István rajza) LISTAMUSTRA MKP - régi és új Július harmadiki számunk­ban már elemeztük, milyen változások vannak a listán a négy évvel ezelőttihez képest, így ettől most tekintsünk el. MOLNÁR NORBERT A Magyar Koalíció Pártjának listá­ját Bugár Béla elnök vezeti, máso­dik Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes, harmadik Bárdos Gyula frakcióvezető. Negyedik Gyu- rovszky László alelnök, aki két cég társtulajdonosa. Ötödik Farkas Pál, az országos tanács elnöke, aki egy cég és nagyobb területű föld tulajdonosa. Hatodik Szigeti Lász­ló, az oktatási minisztérium állam­titkára, hetedik Köteles László képviselő, nyolcadik A. Nagy Lász­ló, aki szintén képviselő. Kilence­dik Duray Miklós, aki a Szabad Új­ságot is kiadó Madách-Posonium Kft. társtulajdonosa. Tizedik Kom­lósy Zsolt, aki a Nemzeti Vagyon­alapból távozott felfokozott izgal­mi körülmények között. Komlósy az internetes cégjegyzék szerint egy részben városi tulajdonú, 243 milliós rimaszombati vállalat fel­ügyelőtanácsának tagja. Tizen­egyedik a nagy visszatérő Berényi József, tizenkettedik Bastrnák Ti­bor orvos, tizenharmadik Miklós László környezetvédelmi minisz­ter. Tizennegyedik Farkas Iván, aki Komlósy helyére került a vagyon­alapba, s két cégben is az intéz­ményt képviseli. Tizenötödik Har- na István építésügyi miniszter, ti­zenhatodik Albert Sándor egyete­mi tanár, tizenhetedik az első nő, Bauer Edit, a munka-, szociális, és családügyi tárca államtitkára. Ti­zennyolcadik Gál Gábor 28 éves jogász, aki egy cég társtulajdonosa és a Kalligram Alapítvány jogi elemző csoportjának a tagja. Hu­szadik és huszonegyedik két képvi­selőnő, Dolník Erzsébet és Sárközy Klára, huszonharmadik Duka Zó­lyomi Árpád képviselő. Huszonö­tödik Pásztor István, Királyhelmec polgármestere, egy 1,1 milliós törzstőkéjű részvénytársaság fel­ügyelőtanácsának tagja. Huszon­hatodik Kvarda József egy érték­papírokkal foglalkozó, 1,5 milliós cég igazgatótanácsának tagja. Hu­szonnyolcadik Keszegh Pál, a Du- naszerdahelyi Járási Hivatal elöl­járója, a 44 milliós Fundament-ln­arcok vest pénzügyi vállalkozás igazga­tótanácsának elnöke. Huszonkilen- cedik Sólymos József tornaijai vál­lalkozó, egy cég társtulajdonosa; 37. a listán a Szövetség a Közös Cé­lokért (értsd: státusiroda-hálózat) koordinátora, Pogány Erzsébet. A párt legidősebb jelöltje Rózsa Ernő; a jogász 72 évesen a lista 79. helyéről célozza meg a parlamenti mandátumot. A legfiatalabb - a többi párt Benjáminjához képest doyen - Stugel Tibor 26 éves peda­gógus a 135. helyen van. Bár az MKP-ban hangsúlyozottan nem Hangsúlyozottan nem szempont, ki melyik elődpárthoz tartozott. szempont, ki melyik elődpárthoz tartozott, annyit azért megjegyez­hetünk, hogy az első tízbe öt volt MKDM-, három egykori Együtt­élés- és két volt MPP-tag jutott. A www.cibulka.com szerint az MKP-lista első harminc helyezettje közül egy ember volt, aki együtt­működött a kommunista titkosszol­gálattal, Fyzik fedőnév alatt. IRAK-ÜGY Szaddám kontrázna? Egy Irak ellen indított ameri­kai invázió szinte bizonyosan Szaddám Húszéin bukását eredményezné, ám arra kész­tethetné a diktátort, hogy be­vesse biológiai vagy vegyi fegyvereit - vélekedik egy be­folyásos amerikai intézmény. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) által közreadott jelen­tés arra is rámutat: az Egye­sült Államoknak több hónap­ra volna szüksége egy invázió alapos előkészítéséhez. „Glo­bális katonai erejéhez képest az Egyesült Államok csak hé­zagosán készült fel egy Irak elleni azonnali háborúra” - állapítja meg a tanulmány szerzője, Anthony Cordesman Irak-szakértő. Cordesman, aki korábban elemzőként dolgo­zott a Pentagon hírszerzési részlegén, magáévá teszi Ge­orge W. Bush elnök néhány érvét, amely a háború mellett szól: Irak föltehetően olyan veszedelmes biológiai fegyve­rek előállításán fáradozik, amelyek bevetésük esetén az atomfegyverekéhez mérhető veszteséget okozhatnának. Ráadásul Szaddám továbbad­hatja ezeket a fegyvereket ter­roristáknak. Washingtonnak csak hiányos ismeretei vannak az iraki arzenál telepítési pontjairól és a tömegpusztító fegyvereket gyártó üze­mekről. A legrosszabb es­hetőséget tartalmazó forgató­könyvek szerint biológiai vagy vegyi fegyvereivel Irak képes súlyos veszteséget okozni az amerikai csapatok, illetve az izraeli polgári lakosság köré­ben. Bármelyik változat arra késztetheti az Egyesült Álla­mokat vagy Izraelt, hogy atomfegyverrel fenyegesse, ü- letve támadja meg Irakot. „Szaddámnak tudnia kell, hogy valószínűleg atomhábo­rúhoz vezetne, ha vegyi, bio­lógiai, radiológiai vagy nukle­áris fegyverekkel jelentős csa­pásokat mérne izraeli telepü­lésekre” - olvasható a CSIS ta­nulmányában. Cordesman szerint az amerikai erők je­lentős technológiai, taktikai és tűzerőbeli fölényük alapján legyőznék Szaddám Húszéin hadseregét. Washingtonnak azonban el kellene kerülnie, hogy utcai harcokba kevered­jen Bagdadban és másutt, mi­vel a városi hadviselés terén meglehetősen gyönge, (m) Három hónap a koppenhágai csúcsig; eddig ennyi idő egy közepesen nehéz tárgyalási fejezet lezárására sem volt elég EU-bővítés: nagy akadályverseny a célegyenesben ERDÉSZ JENŐ Heteken belül célegyenesbe fordul­nak az EU-csatlakozási tárgyalások, de a finis mindennek ígérkezik, csak simának és egyenesnek nem; a résztvevők leginkább egy buktatók­kal teli akadálypályára számíthat­nak. Három hónap maradt a december 12-13-án esedékes koppenhágai EU-csúcsig, amikora tizenötöknek- ha tartani akarják a szavukat - a tagjelöltek nagy többségével le kel­lene zárniuk a maratoni tárgyalási folyamatot, s be kellene jelenteniük, mely országokkal bővülhet az unió 2004-ben. Ebben a folyamatban három hónap eddig általában egy közepesen ne­héz tárgyalási fejezet lezárására sem volt elég. Az EU és Magyaror­szág közötti tárgyalásokon van olyan témakör, amely két és fél éve dacol a megoldására irányuló pró­bálkozásokkal. A Koppenhágáig hátralevő időre viszont a három leg­nehezebb fejezet mellett négy parla­menti választás és egy - az egész bővítési menetrend szempontjából sorsdöntőnek tartott - népszavazás is jutott. A szeptember 20-21-i szlovákiai vá­lasztások az uniót csak abból a szempontból foglalkoztatják, mennyire reális eshetőség Vladimír Meciar, az euroszkeptikusként szá­mon tartott volt kormányfő politikai visszatérése. Günter Verheugen bővítési biztos az utóbbi hónapok­ban ismételt és félreérthetetlen cél­zásokat tett arra, hogy Szlovákia csatlakozási esélyeit ronthatja, ha Pozsonyban olyan kormány kerül hatalomra, amely nem tud bizalmat ébreszteni maga iránt Európában. Egészen más természetű a szeptem­ber 22-i németországi választások jelentősége. A május-júniusi francia Minden bizonnyal hivatalosan is rábólinta­nak az értékelésre. választások után - és kimenete­lüktől függetlenül - ezek fogják vég­képp szabaddá tenni az utat az előtt, hogy a tizenötök meghatároz­zák közös álláspontjukat a csatlako­zási tárgyalások politikailag és pénzügyileg legkényesebb témakö­reiben: az új tagállamokat megillető közvetlen mezőgazdasági kifizeté­sek és regionális támogatások, vala­mint a költségvetési hozzájárulások kérdésében. Akkor azonban már alig több mint egy hónapjuk lesz er­re, legalábbis a saját maguknak dik­tált menetrend szerint. Az álláspon­tok közötti jelenlegi távolságok mindenképpen késhegyre menő vi­tákat valószínűsítenek. Ezek még javában tartanak majd, amikor - október 16-án - az Európai Bizottság közzéteszi a bővítési fo­lyamat előrehaladását átfogóan és országonkénti bontásban is érté­kelő idei jelentését. A dokumentu­mokból elvüeg vüágosan ki kell de­rülnie, hogy Brüsszel mely tagjelöl­tekkel lát lehetőséget a csatlakozási tárgyalások ez év végi lezárására. Bár uniós illetékesek az utolsó lehe­letükig védelmezni fogják a tagjelöl­tek közötti differenciálásnak az utóbbi másfél évben erősen megfa­kult tételét, nagyon kevés elemző kételkedik abban, hogy ugyanarról a tíz országról lesz szó, amelyeket már a tavaly decemberi laekeni EU- csúcs teljesen differenciálatlanul esélyesnek nyüvánított erre. A következő fontos állomás az októ­ber 24-25-én tartandó brüsszeli „félidős” csúcs, amelyen a tizenötök minden bizonnyal hivatalosan is rá­bólintanak a bizottság értékelésére - függetlenül attól, hogy ők maguk viszont jó eséllyel még akkor is ha­dakozni fognak egymással a közös álláspontjaik meghatározása körül. Ez idő tájt - október közepe és no­vember eleje között - várható az az esemény is, amely elméletileg kriti­kus fordulóponttá válhat a bővítési menetrend szempontjából: a nizzai szerződésről tartandó második ír­országi népszavazás. Az írek tavaly júniusban egyszer már nemet mondtak a bővítés egyik alapvető politikai feltételének tekintett szerződésre, és a dublini kormány minden igyekezete ellenére a mos­tani kilátások is felettébb bizonyta­lanok. A referendum ügye körül ugyanak­kor sajátos kettősség figyelhető meg. Az uniós vezetők hónapok óta töretlen egységben és konok követ­kezetességgel hangoztatják, hogy a második elutasítás nagyon súlyos következményekkel járna a bővítési folyamatra, s hogy erre az esetre nincsen semmiféle „B terv”. Ez azért kissé nehezen hihető. A folyamat pillanatnyilag sehol sem tart, a tétek viszont magasak. Az unió a folyamatos alkalmazkodás, a rafinált alkuk, a patikamérlegen adagolt kompromisszumok vüága, és akkor is az marad, ha politikai nyomás alá vagy időzavarba kerül. Ilyen közegben három hónap is sok mindenre elég lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom