Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-17 / 191. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti ” (Arany János) # 2002. augusztus 17., szombat 6. évfolyam, 33. szám Szlovákiában nemzeti sportnak számít a törvények megszegése. A szülő a hivatalok előtt olykor „védőpajzsként" használja beteg gyermekét Lehetetlen érvényt szerezni a jognak PÉTERFI SZONYA N em éltek valami fénye- I sen. De mert a házasságból három gyermek 1 született, s az egyik aaaBalBH szellemi fogyatékos, az apa megpróbálta elnézni az asszony számtalan rossz tulajdonságát. Leginkább az hozta ki a sodrából, ha felesége nem látta el a gyerekeket, nem főzött, nem takarított. Olykor nem türtőztette magát, és a vita tettlegességig fajult.- Nem vagyok erre büszke, jogom sem volt kezet emelni rá, bár a szomszédok a mai napig azt állítják, túl elnéző voltam. És ennek iszom a levét ma is. Fedél nélkül maradtam, holott a lakást a szüleim vásárolták nekem - kezd keserű történetének ismertetésébe Cs. Sándor duna- szerdahelyi lakos. Négy évvel ezelőtt, 1998. novemberében az éjjeliőrként dolgozó férfi a szolgálat végeztével haza felé tartva a pihenésre gondolt. A lakást kifosztva találta. Rövidesen megtudta, nem rablók, a felesége szállíttatta el a berendezést. Az asszony tudatta vele, hogy beadta a válókeresetet, a fiaival albérletbe költözött. Az 1999. januárjára kitűzött első tárgyaláson a lelkileg összetört Sándor nem volt képes vallomást tenni, a pert elnapolták. Három hét múlva a bíróság felbontotta a 24 évig tartó házasságot, a gyerekeket az anyának ítélte. Cs. Sándor az üres lakásban élt március közepéig, amikor egy nap nem tudta kinyimi az ajtót. Hiába erőlködött. A volt felesége kicserélte a zárat, ugyanis visszaköltözött. Megjelent az ajtóban és közölte exféijével, hogy ide mától nem jöhet be. - Kiborultam, arcul vágtam. Erre felrohant a hozzá hasonló szomszédnőhöz, de közben megcsúszott. Nem sejtem mikor készíttetett látleletet, de a feljelentésben az állt: agyonrugdostam, és eltörtem a kezét. Ez nem igaz, a felettünk lakók látták, mi és hogyan történt. Nem sokkal ezután hivatott a volt feleségem ügyvédnője. A fia tárgyalt velem, elém tett egy szerződést, amelyben az állt: 100 ezer korona fejében lemondok a lakásról. Megfenyegetett, hogy ha nem írom alá, elítélnek testi sértés miatt. Nem volt erőm ellenkezni - mondta el-elcsukló hangon. A férfit az egész ügy annyira megviselte, hogy azóta is orvosi kezelésre szorul. Két és fél éve munkanélküli, eleinte 1400, újabban 1960 koronás szociális segélyből kénytelen élni. A szerződés értelmében Cs. E. (a volt nej) augusztus végéig vállalta az anyagiak rendezését. De sem az év végéig, sőt a mai napig nem fizetett. Annak ellenére, hogy erre jogerős bírósági végzés kötelezi. - Egyedüli szerencsém, hogy 1999. májusában megismerkedtem egy csodálatos özvegyasszonnyal, aki otthont adott nekem - vallotta a szív- és cukorbeteg 51 éves férfi -, három és fél éve özvegyült meg, eladta a családi házát és egy évvel ezelőtt Dunaszerda- helyen vásárolt lakást. Itt élnek hármasban a hölgy 17 éves fiával. Békességben, nyugodtan, szeretetben, egy hangos szó nélkül. - Az élettársammal hajlandóak vagyunk megvásárolni a volt lakásomat, kifizetni a közel 200 ezer koronás lakbérhátralékot, illetve kisebb lakást találni az asszonynak, főleg a fiaimra való tekintettel. Csak hát vele nem lehet beszélni, csak ordít és szitkozódik, és persze a fiúkat is ellenem uszítja. Még a 23 éves szellemi fogyatékos fiamat is. Épp a beteg fiatalember kapcsán az apa elárulja, szerinte az anyja nem gondozza kellőképpen, holott hatezer korona gondozási segélyt, s a fiú pedig hasonló összegű rokkantsági járadékot kap. A szomszédok a megmondhatói, hogy dührohamai vannak, tör-zúz, főleg a belső ablakokat, sőt, kezet emel az anyjára. Nem hiszem, hogy jól érzi magát. Cs. Sándor az áldadan helyzetre, a gyermek alacsony testsúlyára - csak 38 kiló - felhívta a szociális osztály figyelmét is, akik ugyan jártak a lakásban, de mindent megfelelőnek ítéltek, törött ablakokat nem találtak, rendetlenséget sem, vagyis az apa aggályait indokoladannak tartották. A férfi volt feleségéről elmondja, hogy a rendszerváltás után vállalkozni próbált. A kötödéje csődbe ment és eljárás indult ellene, majd lángos-sütődét bérelt, de ott sem járt sikerrel. Mivel évek óra nem fizette a lakbért és a rezsiköltségeket, lekapcsolták a fűtésről, sőt egy időben a család villany nélkül maradt. A ház lakói nagyon nehezen viselik a házsártos szomszédnőt, de tehe- teüenek. Többen is azon keseregtek, hiába fordulnak panasszal az illetékesekhez, mindenki a beteg gyerek érdekeit veszi figyelembe. Mi arra szerettünk volna választ kapni Cs. E-től, miért nem rendezi adósságait nemcsak a volt félje, hanem a lakásszövetkezet felé sem. Csöngetésünkre előbb a kutya kezdett ugatni (mellesleg ebadót sem fizet), majd amikor bemutatkoztunk, a nappaliba invitált. Sajnos, a lakáson látszott, hogy régen takarítottak benne, a szoba közepén zokni hevert. Az asztalon, a karosszéken morzsák voltak, holott a beteg fiatalember a konyhában evett - bundáske- nyeret. S amit a szociális osztály dolgozója nem látott, mi igen: a belső ablakok töröttek voltak. Cs. E. azzal kezdte, hogy kollégák vagyunk, hiszen újságíró. Amikor utaltunk arra, attól, hogy valaki elvégzi a fizetett - 15 ezer koronás - tanfolyamot, nem biztos, hogy azzá válik, nyomban hangnemet váltott. Hát még akkor, amikor az adósságaira figyelmeztettük. - Nem megyek ki a lakásból, a szövetkezetben megbeszéltem, hogy két héten belül rendezem a lakbérhátralékot. A barátom ideköltözik, őt az elvált felesége fizeti ki, és mindenki, a volt férjem is megkapja a pénzét - jegyzi meg, miközben elárulja, a szomszédnők a többéves kapcsolatát irigylik. Szóba hozzuk, ha nem tudta fenntartani a lakást, miért nem fogadta el volt férje ajánlatát, nem lennének anyagi gondjai. Szinte kiabálva mondja: neki kell a lakás, nem megy sehová. Mit törődünk azzal, hogy 200 ezer koronás lakbérhátraléka van, nincs közünk ahhoz sem, hogy a büntetőkamatokkal együtt 1999. augusztusától több mint 100 ezerrel tartozik volt férjének - mondja a lakás ajtajában. - Nem értem, hogyan lehetséges, hogy jogerős bírósági végzés ellenére senki nem képes behajtani a tartozást - sóhajt egy nagyot Cs. Sándor. Szlovákiában valóban nem lehet érvényt szerezni a jognak? Talán sosem fog kiderülni, hogy valójában mit is siratott: rossz sorsát, az asszonyát, a pénzét, a közös éveket, vagy csak passzióból bőgött... Csapnivalóan rossz férfiak balladája LŐRINCZ ADRIÁN M iiiii?! - üvöltött fel a férfi magából ki- ! kelve, épp abban a pillanatban, ami- kor beléptem a kerti restibe. - Azt mered állítani, hogy az én Micusom egy közönséges céda? Mondd még egyszer, na mondd, és isten- uccse úgy keresztüllőlek, mint egy kutyát! Közben felugrott, az övtáskája körül matatott, majd kis ideig bambán meredt asztaltársára. Az egy ideig tűrte a pillantást, de jobbnak látta inkább lesütni a szemét. Emberünk reménytelenül legyintett, majd az asztalra rogyott, és egy sörtócsa kellős közepébe borulva, zokogásban tört ki. Asztaltársa - és tegyem hozzá: évek óta leghűségesebb társa és legjobb barátja - megszokta már ezeket a kitöréseket. Tudta, hogy amióta az a nő, az a... na mindegy, szóval elhagyta, nem bír magával. Elhanyagolja a munkáját, slamposan jár, megszakította a kapcsolatot a környezetével, és minden szabad percét ebben az ivóban tölti, mintha az alkohol oldaná a bánatát. Most is. Bal kézre a teli, jobb kézre az üres féldecisek sorakoznak, és félő, hogy az asztal rövidesen felbillen. És zokog, állandóan zokog, nagy férfikönnyeket potyogtat hol a sörbe, hol meg a rumba, aztán felhajtja, és kezdi elölről az egészet.- Eh, nehéz az ilyennel...- Ekképp morfondírozva, beleszagolt az előtte sorakozó rumok egyikébe, majd fejét kissé oldalra billentve, illedelmesen tüsszentett.- Te, figyelj már! - ütötte fel fejét hirtelen emberünk, könyörgőre fogva a dolgot - Hát olyan csapnivalóan rossz férfi voltam én?! Hát annyira cudar voltam, hogy ezt érdemeltem? Mondjad már! Hallod ... mondjad már... mit iszol, he? Rumot? Mielőtt társa tiltakozhatott volna, bőszen megragadta az asztal szélét, kicsit megemelkedett, félfordulatot tett balra, és magasba lendítette egyik kezét. Elveszítve így egyensúlyát megtántorodott, és a másodperc egy tört részéig úgy nézett ki, hogy mindjárt kibukik a kocsmaasztal mellől, de az utolsó pillanatban visszahőkölt, és úgy pislogott, mint a levelibéka. A pincér, meglátva rendelési szándékát, rövidesen megjelent az asztalnál.- Parancsolnak? - hangzott a magasból, valahonnan a fejük felül.- Majsztró!... Két izét... két rumot! - nyögte ki párás tekintettel, és rövid időre ismét az asztalra borult, bele a sörtócsa közepébe. Nem tudni miért, de az utóbbi időben legszívesebben a sörtócsákban aludt. A pincér jött, az asztalra tette a két rumot, két vonalat húzott a cédulán az „R” betű mellé, majd arcán a józanok ama undok fölényével, melyet a részegekkel szemben mindig oly szívesen kimutatnak, távozott. A másik újfent beleszagolt a rumba, majd tüsszentett - persze csak amúgy illedelmesen.- Pedig mindent megadtam neki kezdte újból monológját, távolba, valahová az alkonyodó ég aljára révedt tekintettel -, mindent, amim volt. Kapott lakást... aztán nyaralót vettem. Tudod te, menynyit kell egy lakásra meg egy nyaralóra gürizni? El tudod te azt képzelni, mit kellett nekem ahhoz hajtanom, hogy mindene meglegyen?... Aztán kocsit is kapott. Igaz, először csak egy Fiatot, de aztán Fordot vettem, ő meg összetörte, de akkor sem szóltam semmit... nem szóltam én egy büdös szót sem! Még akkor sem, amikor azon az egyiptomi nyaraláson lelépett egy arabbal, meg amikor Görögben eltűnt három napra... Vártam, állandóan csak vártam, ő meg visszajött. Kapott aranyat... kapott bundát... mindenhová elvittem, ahová csak lehetett... most meg lelépett azzal a nyikhaj- jal! Azzal a... azzal a... Micus!... mér’ tetted ezt velem... Nem bírta tovább, ismét zokogásban tört ki. Talán sosem fog kiderülni, hogy valójában mit is siratott: rossz sorsát, az asszonyát, a pénzét, a közös éveket, vagy csak passzióból bőgött, mint azok szoktak, akiktől elvárják, hogy állandóan kemények legyenek, aztán egyszer csak előtör belőlük. Bárhogy legyen is, nem mindennapi látvány volt azon a nyári estén a lenyugvó nap vöröses fényében a kerti resti asztalán sörtócsában zokogó holtrészeg rendőrőrmester. Az asztalnál vele szemben helyet foglaló termetes farkaskutya pedig ismét beleszagolt a rumba, és illedelmesen tüsszentett.
