Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-01 / 177. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS CLOSSZA Mari néni veres kakasa SZÁSZI ZOLTÁN Gömör kies lankáinak csendjébe belebrummognak a kamionok. Mari néni hátul a kertben is hallja. Egyedül van már, a gyerekek bent a városban, az öreg meg hat éve kint a dombon. Kis házacskája most egy európai főút mellett áll. Mert a falu főutcája pillanatnyilag az. Meg is látszik rajta. A nyáron megolvadt aszfaltba vályúkat taposnak a nehéz tonnákkal szemrebbenés nélkül rohanó monstrumok. Mari néni kerítése, amit még az öreg tákolga- tott össze vagy negyven évvel ezelőtt, nem is nagyon bírja a nagy rázkódást. Mindig kilazul néhány léc. így esett meg, hogy Mari néni péntekre összehívta a családot egy kis tárgyalásra, mert valamit tenni kéne. Délutánra meg is jöttek valahá- nyan, ültek a diófa alatt, élvezték volna a jó levegőt meg a csendet - ha lett volna. Volt helyette tömény gázolajszag meg olyan dübörgés, mintha Jerikó falai omlanának. El kéne adni, csak ki veszi meg? Nem kéne eladni, majd lesz elkerülő út! Költözzön a városba a mama! Menjen a nővéréhez a mama, egy kieső kis faluba! De mi lesz az állatokkal? Mármint azzal a tíz tyúkocskával, egy szem veres kakassal, amik itt téblábol- nak az udvaron. Meg a kerttel. Meg a szilvafákkal meg a negyven tőke Irsai Olivérrel. Mert hát milyen jó is az a pár liter borocska karácsonyra. Nem nagyon lehet már öreg fát átültetni. Amint így vitatkozgatnak, tervezgetnek, jön szomorúan Jani szomszéd, kezében a még verdeső veres kakassal. Kiszé- delgett a gyámoltalanja a sánc partjára, valami árva papsajtot csipegetni. Aztán elcsapta egy nagy gép szele. Mari néni szemében könnyek harmatja, kedvence volt a veres kakas. Mármost csak a fazékban lesz a helye. De abból ő nem eszik. Már pedig legyen akárhogy, levelet ír a minisztereknek. Hagyják már végre úgy élni őt meg az ő valaha csendes kis faluját, ahogy azelőtt lehetett. Vigyék azt a rusnya utat, amerre akarják, még a nyugdíjából is ad rá egy százast. A veres kakasból meg majd csinál pörköltet a gyerekeknek. Azok nem ismerték személyesén. Csak most meg majd a tyúkok fognak szo- morkodni, aztán tojás se lesz a tortához, amit az unokának akarna csinálni a születésnapjára. MAJSKY BIRODALMA Tanítóból cégvezér Az 1946-ban Galgócon született Jozef Majsky, Szlovákia egyik meghatározó fontosságú nagy- vállalkozója, cégbirodalmának, a Sipox Holdingnak alapjait még 1989 végén fektette le. Az azóta eltelt közel 13 évben több mint 140, döntően gépiparban tevékenykedő vállalatban szerzett tulajdonjogot vagy többségi részesedést. A közgazdasági és jogi végzettségű Majsky napjainkban becslések szerint mintegy 12 ezer főt foglalkoztat Szlovákiában és Csehországban. Holdingjának zászlóshajója a Tatra Sipox, amely a cseh Tatra Kopriv- nice teherautógyárnak álh't elő félkész termékeket. A nagyvállalkozó néhány hónappal ezelőtt még inkább a teherautók piacára helyezte a hangsúlyt, miután megvásárolta a libereci Liaz céget. A Tatra Sipox egyébként saját haszonjárműveket is gyárt, teherautóinak fő vásárlója a szlovák hadsereg; a haderő révén Majsky gépei eljutottak Ciprusra és Etiópiába is. Természetesen nem ez a két ország számít a Sipox Holding fő felvevőpiacának, hanem az Európai Unió, ahol az előállított termékek mintegy felét értékesítik. A korábban Vladimír Meciart lelkesen támogató Majsky tavaly azt vallotta, eltávolodott a HZDS első emberétől, ennek ellenére felesége, Diana Dubovs- ká most a HZDS listáján indul a választásokon, (só) Jozef Majsky VISSZHANG Az Új Szó július 26-i számában találtam néhány velem kapcsolatos, súlyosan rágalmazó mondatot Tóth Mihály: Kipróbált státuspuding című kommentárjában. A szerző azt állítja, hogy „több magyar- országi újság” közölte, „Komáromban több tízmillió forintos támogatással adja ki Batta György a Göncölszekér című gyermeklapot...”. A Népszabadságról van szó, amely pozsonyi tudósítója tollából értesült az állítólagos több tízmilliós támogatásról. A cikkben nincs megnevezve, ki az az „egyik kommentáríró”, aki úgy tudja, hogy a lapnak már két száma jelent meg. „Galántán már arról pletykálnak, hogy Budapest 100 millióval dotálta a Göncölszekeret” - írja Tóth Mihály, de itt sem nevezi meg, ki (kik) a galántai pletykálko- dók. Megfelelő dokumentációval, bíróság előtt tudom igazolni, hogy nem „pénzeltek több tízmillió forinttal” magyarországi „pályázatokon”. A Göncölszekér, a magyar gyermekek világmagazinja - éppen a megfelelő anyagi támogatás híján - csupán egyszer jelent meg és nem kétszer. Batta György, a Göncölszekér kiadója és főszerkesztője Visszhang a visszhangra Ne csak írjunk, olvasni is tanuljunk meg! Ezt a - némely toliforgatók és lapalapítók rovására megfogalmazott - fanyar riposztot juttatja eszembe Batta György ingerült, de annál mellébeszélőbb reagálása. Nem támadtam, ő mégis védekezik. Mintha mégis érdemes lenne szoros elszámoltatást szorgalmazni az úgymond összmagyarságnak juttatott pénzek tekintetében! Mindössze azt a sajnálatos tényt tűztem tollhegyre, hogy Szlovákiába minimális példányszámban jutnak el a magyarországi napilapok, így az érintetteknek nincs módjuk meggyőzően reagálni. Tóth Mihály TALLÓZÓ ? KRÓNIKA Az erdélyi napilap a magyar-romi kisebbségi vegyes bizottság társé nőkéinek bukaresti találkozóját é tékelve megállapítja: a felekne egyszerűen nem volt közlendőjü A tartalom és a koncepció hiány Cristian Diáconescu és Szabó V mos társelnökök olyan formulákk igyekeztek leplezni, hogy „politik egyeztetés”, illetve „szakértői ko: zultáció” folyt. - Nehéz lenne eldö; teni, melyik félen múlik, hogy a kei vezménytörvény vitatott pontjaim kérdésében továbbra sincs haladé Joggal lehet azt mondani, hogy magyarországi kormányváltás vis szalépést jelentett a határon túli m gyarság támogatásának ügyébe Arra is lehet hivatkozni, hogy a r mán fél nyilvánvalóvá tette: nyűg! számára már ez a vita, és a kolozsv rí Medgyessy-Nastase találkozó született megállapodás ellené: nem kíván egyeztetni. Arról, ho; müyen megfontolásból kellett a m gyár államnak csupán azért állnia repülőjegy árát, hogy Szabóék B karestben ebédelhessenek, a romá nak pedig állami protokollpénzek költenie ugyanerre a célra, a kínos: vált helyzetben a kulisszák möge született meg a hivatalos verzi- Érzem, hogy öregszem. Csak azt remélem, hogy még megélek egy rátermett kormányt... amely röviden így foglalható ossz (Peter Gossányi rajza) meg kellett beszélniük a követkéz augusztusi díszebéd menüjét. Noam Chomsky szerint a cél: távol tartani a politikától a közembert, aki hivatalosan már nem zárható ki a döntésekből A nyugati demokrácia csődje A vesztegetéssel, adócsalással, könyvelési hamisítással és más korrupciós ügyekkel vádolt Silvio Berlusconi a legújabb törvénymódosításoknak köszönhetően már szinte teljesen megközelít- hetetlenné vált a bíróságok számára - így összegezte az olasz miniszterelnök helyzetét az Economist. HÁTTÉR Mindezzel kapcsolatban a választói érdektelenség nagyobb, mint a morális felháborodás - amiben Noam Chomsky amerikai filozófus és aktivista a politikai elit törekvéseinek eredményét látja. Chomsky kifejti: az olasz helyzet csak egy példája annak a nyugati tendenciának, miszerint a közvéleményt a politikai elitnek világszerte sikerült teljesen eltávolítania a közélettől, aminek következtében azt csinálnak a feje fölött, amit akarnak. A Berlusconi-jelenség ráirányítja a figyelmet arra, hogy mi minden iránt képes közönyt mutatni a választó. Angliában vagy az Egyesült Államokban lényegében ugyanilyen közöny mutatkozik morális kérdések iránt - mondja Noam Chomsky a Znet portál számára adott interjúban. A Guardian munkatársa, Domenico Pacitti az olasz demokrácia működéséről kérdezte Chomskyt, aki szerint az olasz probléma csak hab a tortán. A Harvard egyetem tavalyi felmérése szerint az Egyesült Államok választóinak hetvenöt százaléka érezte úgy, hogy az elnökválasztások semmilyen módon nem befolyásolják a politikát, amely tulajdonképpen a pártokat támogató gazdagok, a politikusok és a média játéka. A PR-szakemberek betanítják a jelölteket olyan gesztusokra és kulcsszavakra, amelyek a felmérések szerint szavazatokat hoznak - így írja le Chomsky a választások mai menetét bárhol a nyugati demokráciákban. - De ajelöltek nem gondolják komolyan, amit mondanak, és a választónak sem kell értenie belőle semmit, ilyen a reklámkampány. Chomsky szerint a Nyugat a húszas években ismerte fel, hogy mivel az embereket nem lehet többé erőszakkal alávetni, finomabb módszerekre lesz szükség. így született a mai képviseleti demokrácia, amelyben ugyan minden választókorú részt vehet, de az emberek gondolkodását a politikai propagandagépezet irányítja. A cél: távol tartani a politikától a közembert, aki hivatalosan már nem zárható ki a döntésekből - mondja Chomsky. A legfejlettebb országokban a demokratikus jogok kiszélesedésével az erőszakszervezetek helyét átvette a propagandagépezet, amely ugyanazt a célt szolgálja: a nép kordában tartását. Chomsky állítása szerint Silvio Berlusconi működése semmi ahhoz képest, amit az amerikai külpolitika tett az olasz demokrácia eróziójáért. A második világháború után ugyanis attól féltek, hogy a baloldal megnyerheti a választásod kát Olaszországban. A baloldal az ellenállási mozgalomban szerezte a presztízsét, ráadásul mögötte álltak a szakszervezetek is. Ezért az Egyesült Államok Chomsky szerint egészen a hetvenes évekig igyekezett különféle eszközökkel aláásni a baloldal tekintélyét. 1990-ben Berlusconit bűnösnek találták amiatt, mert eskü alatt tagadta, hogy köze lett volna a P2 nevű szabadkőműves páholy anti- kommunista szervezethez, amely az állami titkosszolgálatokkal is együttműködött. Nem lehet kizárni, hogy a P2-t az Egyesült Államok támogatta a második világháború után - állítja az interjúban a kérdező, Domenico Patti, aki mellesleg közel háromszáz cikket írt már az olasz korrupcióról. Az amerikai és angol hadsereg támogatta a Mussolini által szétvert maffia újraszervezését is, amelyet mint a baloldal és az antifasiszta ellenálErőszak helyett már propagandával tartják kordában a népet. lás lejáratására létrehozott ügynökséget állítottak talpra. A korabeli amerikai külpolitika hasonló törekvéseire derült fény Japánban, amit egy Pulitzer-díjas tanulmány hozott napvilágra - hívja fel a figyelmet Chomsky, aki szerint mindez nagyságrendekkel károsabb a demokráciára, mint amit Berlusconi ma tesz. A közvélemény iszonyatos nyomás alatt áll, ami nem csak Olaszországra jellemző, hanem elsősorban Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra, másrészt az egész világon terjedő tendencia - mondja Chomsky. A közvélemény kiszorítását a politikából a hatvanas évek lázadására adott válaszként értelmezi. Mint mondja, akkoriban a nemzetközi politikai elit megrettent attól, hogy korábbi apolitikus rétegek szerveződ: kezdtek. Nők, munkások, örege kisebbségek és általában a lakó ság szélesebb körben aktivizál dott, aminek nyomán önállói kezdett gondolkodni az oktatás,; egyház és a média. E tendenciát többféle úton igyek zett ellensúlyozni az észak-amei kai, az európai és a japán politik elit. Egyik máig ható törekvés a hogy az állam szerepét minél k sebbre igyekeznek szabni az orsz gok életében a neoliberalizrm szabta keretek között - állít Chomsky. így a döntések jelenti része kikerül a közélet köréből, pénzügyi hatóságok működés* centralizálják. És legújabban a ki zellátás privatizációja készítik e világszerte; most éppen az oktatá az egészségügy, az ivóvízellát; privatizációjáról van napirenden. Mindez többek között arra jó, ho$ az embereket kontroll alatt tartsák vélekedik Noam Chomsky. A stimi Iáit fogyasztás ugyanazt a célt szc gálja, mint a politikai propagand Világszerte őrült fogyasztásba űz az embereket. Az Egyesült Államo ban a háztartások adóssága megh ladja az összes rendelkezésre ál pénzügyi forrás nagyságát. Tehát < emberek adósságcsapdába keni nek, még keményebben kell dolgo niuk, miközben ömlik rájuk a fi gyasztást stimuláló propaganda. Chomsky szerint ma nem lehet cil kekkel és könyvekkel harcolni demokrácia eróziója ellen. Sze vezkedni kell - mondja olya összefogásra van szükség, mii amely a közelmúltbéli nemzetkö akciókhoz vezetett. A Népszabadságból átvéve Az 1917-es bolsevik forradalom után államosították az ortodox egyház hárommillió hektárnyi földjét Mi lesz az orosz egyházak elkobzott földjeivel? MTI-HÁTTÉR Az orosz parlament felsőházának vezetői azt javasolják, hogy még az ősz folyamán dolgozzanak ki törvényt az orosz ortodox egyháztól, illetve a többi történelmi egyháztól 1917-ben elkobzott földek visszaadására. A kezdeményezés máris vitákat váltott ki. A felsőház alelnöke megbeszélést folytatott II. Alekszijjal, egész Oroszország és Moszkva pátriárkájával, és sietett leszögezni, hogy nem a földek teljes tulajdonjogának visszaadásáról van szó, hanem csupán az ingyenes földhasználat lehetőségéről. Rámutatott, hogy a mezőgazdasági földek adásvételét lehetővé tevő új földtörvény nem rendelkezik az egyházak történelmi földjeinek tulajdonjogáról, sőt az egyházak által jelenleg használt földek jogi státusát is kérdésessé teszi. Jelenleg az egyházak ingyenesen használhatják e földeket, de a 2003! január í-jén életbe lépő földtörvény alapján bérleti díjat követelhet a tulajdonos. Az orosz államiság alapját képező ortodox egyház jelenlegi nem túl kedvező anyagi helyzete teszi lehetővé, hogy az Oroszország történelmi hagyományaitól idegen, jóval gazdagabb vallási szervezetek aktívan terjeszkedhetnek az országban. II. Alekszij kedvezően vélekedett a kezdeményezésről, és kész az együttműködésre, akár egyházközi alapon is. Oroszország történelmi egyházai közül az ortodoxnak volt a legnagyobb földbirtoka, de az 1917-es bolsevik forradalom után államosították az összesen hárommillió hektárra kiterjedő földet. A többi történelmi egyház 100-300 ezer hektár körüli földet birtokolt. A korábbi egyházi földek vissz: adása több problémát is felve Egyrészt kérdéses, hogy az orti dox egyház képes-e megbirkózi hárommillió hektárnyi föl megművelésével, illetve hajlandi e magára vállalni ezért a feíelőss* get. Másrészt a tulajdonjog vissz; adása precedenst teremten amelynek alapján a bolsevikok á tál elkobzott földek más tulajdi nosai is visszakövetelhetnék ki rábbi földjüket. A probléma más: oldala az, gy jogilag milyen fo mában és milyen szinten határo zanak az egyházi földekről.
