Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-01 / 177. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS CLOSSZA Mari néni veres kakasa SZÁSZI ZOLTÁN Gömör kies lankáinak csendjé­be belebrummognak a kamio­nok. Mari néni hátul a kertben is hallja. Egyedül van már, a gyerekek bent a városban, az öreg meg hat éve kint a dom­bon. Kis házacskája most egy európai főút mellett áll. Mert a falu főutcája pillanatnyilag az. Meg is látszik rajta. A nyáron megolvadt aszfaltba vályúkat taposnak a nehéz tonnákkal szemrebbenés nélkül rohanó monstrumok. Mari néni keríté­se, amit még az öreg tákolga- tott össze vagy negyven évvel ezelőtt, nem is nagyon bírja a nagy rázkódást. Mindig kilazul néhány léc. így esett meg, hogy Mari néni péntekre összehívta a családot egy kis tárgyalásra, mert valamit tenni kéne. Dél­utánra meg is jöttek valahá- nyan, ültek a diófa alatt, élvez­ték volna a jó levegőt meg a csendet - ha lett volna. Volt he­lyette tömény gázolajszag meg olyan dübörgés, mintha Jerikó falai omlanának. El kéne adni, csak ki veszi meg? Nem kéne eladni, majd lesz elkerülő út! Költözzön a városba a mama! Menjen a nővéréhez a mama, egy kieső kis faluba! De mi lesz az állatokkal? Mármint azzal a tíz tyúkocskával, egy szem ve­res kakassal, amik itt téblábol- nak az udvaron. Meg a kerttel. Meg a szilvafákkal meg a negy­ven tőke Irsai Olivérrel. Mert hát milyen jó is az a pár liter borocska karácsonyra. Nem na­gyon lehet már öreg fát átültet­ni. Amint így vitatkozgatnak, tervezgetnek, jön szomorúan Jani szomszéd, kezében a még verdeső veres kakassal. Kiszé- delgett a gyámoltalanja a sánc partjára, valami árva papsajtot csipegetni. Aztán elcsapta egy nagy gép szele. Mari néni sze­mében könnyek harmatja, ked­vence volt a veres kakas. Már­most csak a fazékban lesz a he­lye. De abból ő nem eszik. Már pedig legyen akárhogy, levelet ír a minisztereknek. Hagyják már végre úgy élni őt meg az ő valaha csendes kis faluját, ahogy azelőtt lehetett. Vigyék azt a rusnya utat, amerre akar­ják, még a nyugdíjából is ad rá egy százast. A veres kakasból meg majd csinál pörköltet a gyerekeknek. Azok nem ismer­ték személyesén. Csak most meg majd a tyúkok fognak szo- morkodni, aztán tojás se lesz a tortához, amit az unokának akarna csinálni a születésnap­jára. MAJSKY BIRODALMA Tanítóból cégvezér Az 1946-ban Galgócon született Jozef Majsky, Szlovákia egyik meghatározó fontosságú nagy- vállalkozója, cégbirodalmának, a Sipox Holdingnak alapjait még 1989 végén fektette le. Az azóta eltelt közel 13 évben több mint 140, döntően gépiparban tevé­kenykedő vállalatban szerzett tulajdonjogot vagy többségi ré­szesedést. A közgazdasági és jogi végzettségű Majsky napjainkban becslések szerint mintegy 12 ezer főt foglalkoztat Szlovákiá­ban és Csehországban. Holding­jának zászlóshajója a Tatra Si­pox, amely a cseh Tatra Kopriv- nice teherautógyárnak álh't elő félkész termékeket. A nagyvál­lalkozó néhány hónappal ezelőtt még inkább a teherautók piacára helyezte a hangsúlyt, miután megvásárolta a libereci Liaz cé­get. A Tatra Sipox egyébként sa­ját haszonjárműveket is gyárt, teherautóinak fő vásárlója a szlovák hadsereg; a haderő ré­vén Majsky gépei eljutottak Cip­rusra és Etiópiába is. Természe­tesen nem ez a két ország számít a Sipox Holding fő felvevőpiacá­nak, hanem az Európai Unió, ahol az előállított termékek mintegy felét értékesítik. A korábban Vladimír Meciart lelkesen támogató Majsky ta­valy azt vallotta, eltávolodott a HZDS első emberétől, ennek el­lenére felesége, Diana Dubovs- ká most a HZDS listáján indul a választásokon, (só) Jozef Majsky VISSZHANG Az Új Szó július 26-i számá­ban találtam néhány velem kapcsolatos, súlyosan rágal­mazó mondatot Tóth Mihály: Kipróbált státuspuding című kommentárjában. A szerző azt állítja, hogy „több magyar- országi újság” közölte, „Komá­romban több tízmillió forintos támogatással adja ki Batta György a Göncölszekér című gyermeklapot...”. A Népsza­badságról van szó, amely po­zsonyi tudósítója tollából érte­sült az állítólagos több tízmilli­ós támogatásról. A cikkben nincs megnevezve, ki az az „egyik kommentáríró”, aki úgy tudja, hogy a lapnak már két száma jelent meg. „Galántán már arról pletykálnak, hogy Budapest 100 millióval dotálta a Göncölszekeret” - írja Tóth Mihály, de itt sem nevezi meg, ki (kik) a galántai pletykálko- dók. Megfelelő dokumentációval, bíróság előtt tudom igazolni, hogy nem „pénzeltek több tíz­millió forinttal” magyarországi „pályázatokon”. A Göncölsze­kér, a magyar gyermekek vi­lágmagazinja - éppen a megfe­lelő anyagi támogatás híján - csupán egyszer jelent meg és nem kétszer. Batta György, a Göncölsze­kér kiadója és főszerkesztője Visszhang a visszhangra Ne csak írjunk, olvasni is ta­nuljunk meg! Ezt a - némely toliforgatók és lapalapítók ro­vására megfogalmazott - fa­nyar riposztot juttatja eszembe Batta György ingerült, de an­nál mellébeszélőbb reagálása. Nem támadtam, ő mégis véde­kezik. Mintha mégis érdemes lenne szoros elszámoltatást szorgalmazni az úgymond összmagyarságnak juttatott pénzek tekintetében! Mind­össze azt a sajnálatos tényt tűztem tollhegyre, hogy Szlo­vákiába minimális példány­számban jutnak el a magyaror­szági napilapok, így az érintet­teknek nincs módjuk meggyőzően reagálni. Tóth Mihály TALLÓZÓ ? KRÓNIKA Az erdélyi napilap a magyar-romi kisebbségi vegyes bizottság társé nőkéinek bukaresti találkozóját é tékelve megállapítja: a felekne egyszerűen nem volt közlendőjü A tartalom és a koncepció hiány Cristian Diáconescu és Szabó V mos társelnökök olyan formulákk igyekeztek leplezni, hogy „politik egyeztetés”, illetve „szakértői ko: zultáció” folyt. - Nehéz lenne eldö; teni, melyik félen múlik, hogy a kei vezménytörvény vitatott pontjaim kérdésében továbbra sincs haladé Joggal lehet azt mondani, hogy magyarországi kormányváltás vis szalépést jelentett a határon túli m gyarság támogatásának ügyébe Arra is lehet hivatkozni, hogy a r mán fél nyilvánvalóvá tette: nyűg! számára már ez a vita, és a kolozsv rí Medgyessy-Nastase találkozó született megállapodás ellené: nem kíván egyeztetni. Arról, ho; müyen megfontolásból kellett a m gyár államnak csupán azért állnia repülőjegy árát, hogy Szabóék B karestben ebédelhessenek, a romá nak pedig állami protokollpénzek költenie ugyanerre a célra, a kínos: vált helyzetben a kulisszák möge született meg a hivatalos verzi- Érzem, hogy öregszem. Csak azt remélem, hogy még megélek egy rátermett kormányt... amely röviden így foglalható ossz (Peter Gossányi rajza) meg kellett beszélniük a követkéz augusztusi díszebéd menüjét. Noam Chomsky szerint a cél: távol tartani a politikától a közembert, aki hivatalosan már nem zárható ki a döntésekből A nyugati demokrácia csődje A vesztegetéssel, adócsalás­sal, könyvelési hamisítással és más korrupciós ügyekkel vádolt Silvio Berlusconi a legújabb törvénymódosítá­soknak köszönhetően már szinte teljesen megközelít- hetetlenné vált a bíróságok számára - így összegezte az olasz miniszterelnök helyze­tét az Economist. HÁTTÉR Mindezzel kapcsolatban a válasz­tói érdektelenség nagyobb, mint a morális felháborodás - amiben Noam Chomsky amerikai filozófus és aktivista a politikai elit törekvé­seinek eredményét látja. Chomsky kifejti: az olasz helyzet csak egy példája annak a nyugati tendenci­ának, miszerint a közvéleményt a politikai elitnek világszerte sike­rült teljesen eltávolítania a köz­élettől, aminek következtében azt csinálnak a feje fölött, amit akar­nak. A Berlusconi-jelenség ráirányítja a figyelmet arra, hogy mi minden iránt képes közönyt mutatni a vá­lasztó. Angliában vagy az Egyesült Államokban lényegében ugyan­ilyen közöny mutatkozik morális kérdések iránt - mondja Noam Chomsky a Znet portál számára adott interjúban. A Guardian mun­katársa, Domenico Pacitti az olasz demokrácia működéséről kérdezte Chomskyt, aki szerint az olasz probléma csak hab a tortán. A Harvard egyetem tavalyi felmé­rése szerint az Egyesült Államok választóinak hetvenöt százaléka érezte úgy, hogy az elnökválasztá­sok semmilyen módon nem befo­lyásolják a politikát, amely tulaj­donképpen a pártokat támogató gazdagok, a politikusok és a média játéka. A PR-szakemberek betanít­ják a jelölteket olyan gesztusokra és kulcsszavakra, amelyek a felmé­rések szerint szavazatokat hoznak - így írja le Chomsky a választások mai menetét bárhol a nyugati de­mokráciákban. - De ajelöltek nem gondolják komolyan, amit monda­nak, és a választónak sem kell ér­tenie belőle semmit, ilyen a rek­lámkampány. Chomsky szerint a Nyugat a hú­szas években ismerte fel, hogy mi­vel az embereket nem lehet többé erőszakkal alávetni, finomabb módszerekre lesz szükség. így szü­letett a mai képviseleti demokrá­cia, amelyben ugyan minden vá­lasztókorú részt vehet, de az em­berek gondolkodását a politikai propagandagépezet irányítja. A cél: távol tartani a politikától a közembert, aki hivatalosan már nem zárható ki a döntésekből - mondja Chomsky. A legfejlettebb országokban a de­mokratikus jogok kiszélesedésével az erőszakszervezetek helyét át­vette a propagandagépezet, amely ugyanazt a célt szolgálja: a nép kordában tartását. Chomsky állítása szerint Silvio Berlusconi működése semmi ah­hoz képest, amit az amerikai kül­politika tett az olasz demokrácia eróziójáért. A második világhábo­rú után ugyanis attól féltek, hogy a baloldal megnyerheti a választásod kát Olaszországban. A baloldal az ellenállási mozgalomban szerezte a presztízsét, ráadásul mögötte áll­tak a szakszervezetek is. Ezért az Egyesült Államok Chomsky szerint egészen a hetvenes évekig igyeke­zett különféle eszközökkel aláásni a baloldal tekintélyét. 1990-ben Berlusconit bűnösnek találták amiatt, mert eskü alatt ta­gadta, hogy köze lett volna a P2 nevű szabadkőműves páholy anti- kommunista szervezethez, amely az állami titkosszolgálatokkal is együttműködött. Nem lehet kizár­ni, hogy a P2-t az Egyesült Álla­mok támogatta a második világhá­ború után - állítja az interjúban a kérdező, Domenico Patti, aki mel­lesleg közel háromszáz cikket írt már az olasz korrupcióról. Az ame­rikai és angol hadsereg támogatta a Mussolini által szétvert maffia újraszervezését is, amelyet mint a baloldal és az antifasiszta ellenál­Erőszak helyett már propagandával tartják kordában a népet. lás lejáratására létrehozott ügy­nökséget állítottak talpra. A kora­beli amerikai külpolitika hasonló törekvéseire derült fény Japánban, amit egy Pulitzer-díjas tanulmány hozott napvilágra - hívja fel a fi­gyelmet Chomsky, aki szerint min­dez nagyságrendekkel károsabb a demokráciára, mint amit Berlusco­ni ma tesz. A közvélemény iszonyatos nyomás alatt áll, ami nem csak Olaszor­szágra jellemző, hanem elsősor­ban Nagy-Britanniára és az Egye­sült Államokra, másrészt az egész világon terjedő tendencia - mond­ja Chomsky. A közvélemény kiszo­rítását a politikából a hatvanas évek lázadására adott válaszként értelmezi. Mint mondja, akkori­ban a nemzetközi politikai elit megrettent attól, hogy korábbi apolitikus rétegek szerveződ: kezdtek. Nők, munkások, örege kisebbségek és általában a lakó ság szélesebb körben aktivizál dott, aminek nyomán önállói kezdett gondolkodni az oktatás,; egyház és a média. E tendenciát többféle úton igyek zett ellensúlyozni az észak-amei kai, az európai és a japán politik elit. Egyik máig ható törekvés a hogy az állam szerepét minél k sebbre igyekeznek szabni az orsz gok életében a neoliberalizrm szabta keretek között - állít Chomsky. így a döntések jelenti része kikerül a közélet köréből, pénzügyi hatóságok működés* centralizálják. És legújabban a ki zellátás privatizációja készítik e világszerte; most éppen az oktatá az egészségügy, az ivóvízellát; privatizációjáról van napirenden. Mindez többek között arra jó, ho$ az embereket kontroll alatt tartsák vélekedik Noam Chomsky. A stimi Iáit fogyasztás ugyanazt a célt szc gálja, mint a politikai propagand Világszerte őrült fogyasztásba űz az embereket. Az Egyesült Államo ban a háztartások adóssága megh ladja az összes rendelkezésre ál pénzügyi forrás nagyságát. Tehát < emberek adósságcsapdába keni nek, még keményebben kell dolgo niuk, miközben ömlik rájuk a fi gyasztást stimuláló propaganda. Chomsky szerint ma nem lehet cil kekkel és könyvekkel harcolni demokrácia eróziója ellen. Sze vezkedni kell - mondja olya összefogásra van szükség, mii amely a közelmúltbéli nemzetkö akciókhoz vezetett. A Népszabadságból átvéve Az 1917-es bolsevik forradalom után államosították az ortodox egyház hárommillió hektárnyi földjét Mi lesz az orosz egyházak elkobzott földjeivel? MTI-HÁTTÉR Az orosz parlament felsőházának vezetői azt javasolják, hogy még az ősz folyamán dolgozzanak ki tör­vényt az orosz ortodox egyháztól, illetve a többi történelmi egyház­tól 1917-ben elkobzott földek visszaadására. A kezdeményezés máris vitákat váltott ki. A felsőház alelnöke megbeszélést folytatott II. Alekszijjal, egész Oroszország és Moszkva pátriárkájával, és sie­tett leszögezni, hogy nem a földek teljes tulajdonjogának visszaadá­sáról van szó, hanem csupán az in­gyenes földhasználat lehetősé­géről. Rámutatott, hogy a mezőgazdasági földek adásvételét lehetővé tevő új földtörvény nem rendelkezik az egyházak történel­mi földjeinek tulajdonjogáról, sőt az egyházak által jelenleg használt földek jogi státusát is kérdésessé teszi. Jelenleg az egyházak ingye­nesen használhatják e földeket, de a 2003! január í-jén életbe lépő földtörvény alapján bérleti díjat követelhet a tulajdonos. Az orosz államiság alapját képező ortodox egyház jelenlegi nem túl kedvező anyagi helyzete teszi le­hetővé, hogy az Oroszország törté­nelmi hagyományaitól idegen, jó­val gazdagabb vallási szervezetek aktívan terjeszkedhetnek az or­szágban. II. Alekszij kedvezően vé­lekedett a kezdeményezésről, és kész az együttműködésre, akár egyházközi alapon is. Oroszország történelmi egyházai közül az ortodoxnak volt a legna­gyobb földbirtoka, de az 1917-es bolsevik forradalom után államo­sították az összesen hárommillió hektárra kiterjedő földet. A többi történelmi egyház 100-300 ezer hektár körüli földet birtokolt. A korábbi egyházi földek vissz: adása több problémát is felve Egyrészt kérdéses, hogy az orti dox egyház képes-e megbirkózi hárommillió hektárnyi föl megművelésével, illetve hajlandi e magára vállalni ezért a feíelőss* get. Másrészt a tulajdonjog vissz; adása precedenst teremten amelynek alapján a bolsevikok á tál elkobzott földek más tulajdi nosai is visszakövetelhetnék ki rábbi földjüket. A probléma más: oldala az, gy jogilag milyen fo mában és milyen szinten határo zanak az egyházi földekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom