Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-26 / 172. szám, péntek
11 ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 26. alizált kedvezmények nem annyira vonzóak a szlovákiai magyarok számára, mint például a romániai magyaroknak (az utazási kedvezmények, a három hónapos munkavállalás). A bizalmadanság oka lehet a személyi adatok kiszolgáltatása - ez máig nem megoldott probléma -, illetve egyes szlovákiai politikusok által hangoztatott lehetséges szankcionálás (családi pódék, illetve szociális segély megvonása, a kedvezmény megadóztatása, illetve a munkahely elvesztése). Utóbbiak inkább a középnemzedéket befolyásolják döntésében, elsősorban egzisztenciális okok miatt. A jelenség regionális szinten is megfogható, főképp a nagyobb munkanélküliséggel sújtott területeken (Rozsnyó és vidéke). A kérelemmel járó minimális költségek is (pl. fénykép) olykor már komoly kiadást jelentenek a családoknak, ezért további megfontolás tárgyává válik a magyar igazolvánnyal kapcsolatos további utánajárás.26 Például a kész igazolványért valamely magyarországi megyeszékhelyre kell utazni. A szlovák-magyar nyelvhatáron a vegyes házasságok is befolyással vannak a magyarigazolvány iránti alacsony igényre. Sokszor nem eldöntött, hogy a szlovák házastárs igényt tart-e a hozzátartozói igazolványra (eddig a kérelmezők mindössze 1%-a igényelte a hozzátartozói igazolványt). A bizonytalanság másik oka lehet, hogy nem egészen tisztázott a hozzátartozóknak nyújtott kedvezmények köre sem. 5. A kedvezmények A törvényalkotók abból indultak ki, hogy a magyar társadalom 60%-a támogatná azt a kezdeményezést, hogy a határon túli magyarok Magyarországon jogokat és kedvezményeket kapjanak, saját hazájukban pedig támogatást. A magyar társadalom 30%-a ezzel szemben ellenzi a határon túliakkal szemben alkalmazandó üyen jellegű pozitív diszkriminációt.27 A gazdasági indok az volt, hogy Magyarországon 60-70 ezer ember dolgozik feketén, ennek túlnyomó többsége határon túli magyar (romániai, és ukrajnai), és így a törvény legalizálná a munkavállalást. A magyar gazdasági fejlődésnek a munkaerőhiány szabhat gátat a közeljövőben, hiszen jelenleg csaknem százezer betöltetlen munkahely van Magyarországon.28 A magyar költségvetésnek legális bevételt jelentenének a legális munkavállalók. Ugyanakkor a törvény a külföldiek esetében nagyon szigorú, csak alapos munkaerő-piaci felmérés után alkalmazható. A munkavállalási engedély a státustörvény szerint csak három hónapra adható ki, indokolt esetben meghosszabbítható további három hónappal. Az eredeti elképzeléseknek azonban ellentmond az eddigi gyakorlat. Szlovákiában eddig minimális érdeklődés mutatkozott a munkavállalás iránt (8 kérelmező). A három hónapos munkavállalás ugyanis egyrészt nem oldja meg a munka- nélküliek helyzetét, másrészt a bonyolult ügyintézés sem készteti a hosszasan munkanélkülieket arra, hogy Magyarországon munkát keressenek. Arról nem is beszélve, hogy ez a lehetőség elsősorban a képzetlen munkaerőt vonzza, és ad neki lehetőséget, miközben a kereseti különbség nem sokkal különbözik a szlovákiaitól, aminek legalábbis Szlovákiában nincs motiváló hatása. Ezért valószínű, hogy a jövőben sem kell jelentős munkaerő elvándorlástól tartani. A szlovák fél kifogásai nem is elsősorban erre vonatkoztak, hanem a törvény egy másik passzusára. Nevezetesen arra a gyermekenkénti húszezer forintos támogatásra, amelyet azok a határon túli magyar családok kapnának, amelyek legalább két gyermeküket magyar iskolába járatják. Az Orbán- kormány erre 4 milliárd Ft-ot szándékozott elkülöníteni a költségvetésből.29 A szlovák fél kifogásai miatt azonban a családoknak már pályázat útján kell igényelniük a családi támogatást. A törvénynek ez a kedvezményformája csak 2002 szeptemberétől, a következő tanév kezdetétől lesz érvényes, és alkalmazható, ezért még kérdéses, mennyiben ért egyet a jelenlegi struktúrával a szlovák fél. A státustörvény kedvezményezettjeinek következő célcsoportját a pedagógusok és diákok alkotják. Feltételezések szerint Szlovákiában a pedagógusigazolványt 30 ezren váltják majd ki, ám ez csak a magyarigazolvánnyal együtt lesz érvényes. Magyarországon a pedagógusok eddig semmiféle külön kedvezményben nem részesültek, ilyet először a határon túli magyar pedagógusok kaphatnak. Ezek elsősorban utazási kedvezmények lesznek (50%-os engedmény), illetve szakkönywásárlá- si kedvezmények. Ezek a kedvezmények az általános és középiskolai pedagógusokra és az egyetemi otaa^ tokra vonatkoznak. Ezentúl magyar- országi szakmai továbbképzésben csak azok a pedagógusok vehetnek részt, akik a törvény hatálya alá esnek. Konkrét adat még nincs arról, hány pedagógus veszi igénybe ezt a lehetőséget, mivel a törvény erre vonatkozó rendelete csak 2002. március elején lépett érvénybe. A diákkártyák nyújtotta kedvezmények azonosak lesznek a magyarországi diákokat megillető kedvezményekkel: a kedvezmény (67%-os) utazásra, ületve kulturális intézmények látogatására vonatkozik. Ez utóbbi esetben a dolog szépséghibája az, hogy a kulturális kedvezmény megítélése a fenntartótól függ, aki lehet az állam, az önkormányzat vagy magánszemély. Ezért a kedvezmény mértékének meghatározása az egyes fenntartók szabad akaratán múlik, és ezt a törvényalkotó sem tudja befolyásolni. A várakozások szerint kb. 150 ezer diák veszi igénybe majd ezt a lehetőséget, ám ez a rendelet is csak márciustól érvényes, ezért még nem lehet mérni a diákkártyák iránti valós érdeklődést.30 A státustörvény alapgondolata a szülőföldön való maradás támogatása. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a Magyarországon tanuló, határon túli magyar fiataloknak csak a 10%-a tért haza szülőföldjére. Ez jelentős agyelszívást jelent a határon túli magyar közösségek esetében. Ezt kívánja a törvény megakadályozni a szülőföldi oktatási támogatással, melynek keretében tankönyv- és taneszköz-támogatást, ill. nevelési támogatást kaphatnak a családok. Az otthoni felsőoktatási intézményekben tanulók ösztöndíj-támogatásban részesülhetnek. A potenciális érdeklődők száma 60-90 ezer lehet, de ezt a támogatást is csak a magyarigazolvány tulajdonosai vehetik majd igénybe.31 Ezt a támogatást az Apáczai, ül. az Illyés Közalapítványnál lehet megpályázni. 6. Magyarigazolványok: Kinek és miért? A törvény hatályba lépésétől áprilisig Szlovákiában mindössze 30 ezren kérvényezték a magyarigazolványt, ami a szlovákiai magyarság 5%-át teszi ki.32 A pedagógusigazolvány és a diákkártyák intézése csak márciusban kezdődött el, ezért az érdeklődés valós nagysága majd az őszi hónapokban mérhető. Ez az alacsony arány a törvény negatív politikai fogadtatásával, a törvény hiányos ismeretével, és a végrehajtási rendeletek késésével egyaránt magyarázható. Ám nem kizárt, hogy a magyarországi kormányváltást követően megszületik a két ország közötti megállapodás a törvény alkalmazhatóságáról, és ez az érdeklődés növekedését fogja jelenteni minden téren. A magyarigazolvány-kérelmek intézését a státusirodák vállalták fel. Az első területi iroda 2002. január 10- én nyílt meg. Ezt követően sorjában nyütak meg az irodák a kiválasztott helyszíneken. Január végéig kialakult a 11 területi irodából álló teljes irodahálózat. Az irodák felszerelése és a munkatársak kiképzése magyarországi pénzforrásokból történt.33 Az irodák helyszínének a kiválasztása politikai és nemzetiségi hovatartozást sugall. Az irodák megnyitása meglepetésszerű volt, ugyanúgy, mint a Szövetség megalapítása. Talán éppen a várható támadások miatt a nyilvánosság kizárásával zajlott a folyamat. Nem volt nyilvános a munkatársak kiválasztása'sem, amint arra már az előzőekben utaltunk. A 11 irodának 33 alkalmazottja alapos felkészítésben részesült, főleg Magyarországon.34 Valószínűleg komoly szakmai, kommunikációs, és pszichológiai tréningen mentek keresztül, ahol elsajátíthatták a pozitív meggyőző technikák és érvrendszer alkalmazását, amelynek segítségével pozitív propagandát kifejtve minél több szlovákiai magyart kell az ügynek megnyerniük. Az általuk használt érvelés nem kirekesztő, hanem befogadó, (lásd a hozzátartozói igazolványok propagálása).35 Feladatuk a bizonytalankodók meggyőzése, és a státustörvényből származó előnyök ismertetése. A helyszíneket meglátogatva egyrészt az irodai alkalmazottak munkakörét térképeztük fel, másrészt a magyarigazolványt igénylők motivációját vizsgáltuk, illetve tájékozottságukat a státustörvény nyújtotta kedvezményekről. Első ízben január végén (2002. január. 29) látogattuk meg Nyugat-Szlovákia négy területi irodáját Duna- szerdahelyen, Komáromban, Galántán, Érsekújváron, és a pozsonyi központi irodát. Az alkalmazottak elmondása szerint az érdeklődés az első napokban hatalmas volt. Naponta átlagosan 100 kérvényt fogadtak. Dunaszerdahe- lyen az iroda megnyitásától kezdve 1500 kérvényt adtak le, Komáromban 400-at, Ersekújvárott 900-at. Az irodák munkatársai szerint az érdeklődők általában nem rendelkeznek elegendő információval, ezért gyakran kell elmagyarázni a törvény lényegét. A tapasztalat szerint az érdeklődőkre egyfajta generációs megoszlás jellemző: az idősebbek érzelmi okokból, a fiatalabb nemzedék a kedvezmények miatt kívánja kiváltani a magyarigazolványt.36 Áz érdeklődőkre hatással van a szlovák belpolitikai helyzet: az egyes pártok képviselőinek nyüatkozatai elbizonytalanítják az embereket. Sokakat arról is meg kellett győzni, hogy személyi adataikat bizalmasan fogják kezelni az irodák, majd a magyar nagykövetség, végül a magyar állam. Induláskor az irodák munkatársai csak a státustörvény kivonatára tudtak hivatkozni, mivel a többi információs anyagok többsége, illetve a végrehajtási rendeletek még csak készülőben voltak. Mára nagy részük elkészült. Mint megtudtuk, február elsejétől bővül a státusirodák munkatársainak hálózata az úgynevezett külsősökkel, akik részben önkéntesen, részben alkalmazottakként végzik munkájukat a területi irodákon kívül eső falvakban.37 Feladatuk felkeresni és tájékoztatni az itt élőket a státustörvény nyújtotta kedvezményekről, és segíteni az érdeklődőket a nyomtatványok kitöltésében. A Szövetség bizalmi feladatként38 kezeli ezt a munkát, és elvégzéséhez a helyszíneken a közösség által elfogadott köztiszteletben álló embereket keresett (pedagógusokat, iskolaigazgatókat, polgár- mestereket).39 A magyarigazolványt kérelmezőkkel a helyszíneken (státusirodákban) folytatott beszélgetésekből a következő tapasztalatok származnak:-Az érdeklődők többsége tájékozatlan a törvény nyújtotta kedvezményekről- Az idősebb nemzedék viszonyulása a magyarigazolványhoz érzelmi alapú: a magyar nemzethez való tartozás szimbólumát látják az igazolványban, a kedvezményekre nem tartanak igényt, erkölcsi elégtételt látnak benne, („emlék az unokáknak, valaki befogad” )- A fiatalok részben a munkavállalás lehetőségét keresik, ezért érdeklődnek a magyarigazolvány iránt. De vannak téves elképzelések is, például, hogy a magyarigazolvány a magyarországi letelepedést segíti elő, illetve hogy gyorsítja a magyar állampolgárság megszerzésének folyamatát.- A pedagógus- és diákigazolvány iránt érdeklődőket ebben az időszakban még elutasították azzal az indokkal, hogy a részletek még nem ismertek (végrehajtási rendeletek)- A középnemzedék érdeklődése visszafogott, mérlegelő. Az érintettek pontosabb, konkrétabb információkra vártak, tekintettel a Szlovákiában elhangzott fenyegetésekre, amelyek a családi pótlék, illetve a szociális segély megvonására, sőt még az állás elvesztésére vonatkoztak. Ez a csoport azt is mérlegeli, milyen hátránya származhat abból, ha kiváltja a magyarigazolványt. Ezért sokan még gondolkodási időt kértek- A vizsgált időszakban a hozzátartozói igazolvány iránti érdeklődés elenyésző volt. Másodízben április első dekádjában (2002. április 7-9.) jártuk végig a közép- és kelet-szlovákiai területi irodákat (Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc, Léva). Ebben az időben összesen 30 627 kérelmet tartottak nyüván a magyar nagykövetségen. Ebből Kelet-Szlovákiából (Királyhelmec, Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat) 7500-at, Nyugat-Szlovákiából (Dunaszerdahely, Komárom, Galánta, Érsekújvár, és Pozsony) pedig 23127-et. Mivel márciustól már igényelhetők voltak az úgynevezett járulékos igazolványok is, felmértük az irántuk megnyüvá- nult érdeklődést. E szerint egy hónap alatt 336 pedagógusigazolványkérelem, 459 diákigazolvány-kérelem, és mindössze 8 oktatói kártya iránti kérelem érkezett az irodákhoz. Összehasonlítva a két hónappal korábbi tapasztalattal, leszögezhető, hogy a státusirodák munkatársai komoly felvilágosító munkát végeztek részben saját munkahelyükön, részben a terepen. Az érdeklődők már sokkal tájékozottabbak voltak a státustörvény nyújtotta kedvezményekről, mint azt a korábbiakban tapasztaltuk. Kiépült és működik a külső munkatársak hálózata is. Irodánként átlagban 10-13 külső munkatárs segíti a tájékoztatást, a nyomtatványok tévesztését, illetve a kérelmek begyűjtését. A szlovákiai politikai helyzet továbbra is hatással van az emberek döntésére, ezért az irodák munkatársainak továbbra is úgymond felvüágosító munkát kell végeznie (nem veszélyeztetheti a magyarigazolvány kiváltása a munkahelyüket, illetve a különböző állami segélyeket). A tájékoztatás aprólékosabb lett, mert az irodák különböző szórólapokkal, prospektusokkal, és különböző információs anyagokkal propagálják saját tevékenységüket különféle kulturális, és társadalmi rendezvényeken. Talán ennek köszönhetően nőtt oly mértékben az önkéntes aktivisták köre, hogy mára G egy jól működő hálózatról beszélhetünk, amelynek a tagsága meghaladja a száz főt is. Az irodák munkatársai nagyon aktívak, agilisak, szinte korlátlan munkaidőben dolgoznak: az esti és a hétvégi kiutazásokat a munkájuk részének tekintik. Bizonyára ennek megvan a megfelelő anyagi motivációja, és nem korlátozottak a költségek sem. Az iroda munkatársai nagyon jól képzettek, azonos érvrendszert használnak. Viszonylag gyorsan (2 hónap) kialakult a külső munkatársak hálózata, úgymond megbízható emberekből,40 főképp a Szövetséget alkotó szervezetek munkatársaiból, aktivistáiból (Csemadok, MKP, pedagógusszövetség), de a szervezőmunkába bevonták az egyházat, a polgármestereket, a pedagógusokat és az iskolaigazgatókat is. Az irodák ez ideig kizárólag a kérelmek összegyűjtésével és továbbításával foglalkoztak, illetve újabban ehhez a fő feladathoz próbálnak társítani újabb feladatokat. Pl. tanácsadás a női vezetéknevek magyarításában, illetve, új felmérést indítanak a szlovákiai magyar családok állapotáról. Általánosságban elmondható, hogy az emberek viszonya a magyarigazolványhoz jelentősen nem változott a kezdetekben tapasztaltakhoz képest. Dominál az érzelmi ok, sokan lelki-erkölcsi támasznak érzik a dokumentumot, az együvé tartozás jelképét látják benne és a közös magyar hazát jelenti számukra az igazolvány („a magyar szent korona fog össze bennünket”, „elteszem ezt a könyvet, és magyarnak érzem magam”, „végre már nem vagyunk megtűrt vendégek Magyarországon”, ,jó érzés”). Az időseket a kedvezmények nem érintik, és nem is érdeklik. A fiatal nemzedéknél továbbra is a munkavállalás lehetősége a mérvadó, és az utazási és egyéb kedvezmények motiválják őket (pl. kereskedelmi jellegű kedvezmények). Bizonyos tévhitek is élnek körükben, például hogy az áttelepü- lést, tartós munkavállalást, tandíj- mentes magyarországi továbbtanulást biztosít majd számukra a magyarigazolvány. A szlovák-magyar nyelvhatáron az irodák alkalmazottai főleg azt az érvet hangsúlyozzák „kampányolásuk” során, hogy a magyarigazolvány nem kirekesztő jellegű (lásd hozzátartozói igazolvány), és elve, hogy összetartsa azokat a családokat is, ahol a házastársak különböző nemzetiségűek. Tapasztalatuk szerint ugyanis a hozzátartozói igazolványt kérelmezők száma messze elmarad az előzetes várakozástól, pl. ott, ahol tipikusak a vegyes házasságok (Léva) is csak a kérelmezők 4,6%-a élt ezzel a lehetőséggel. Az irodákat sehol sem érték atrocitások a szlovákok részéről, a munkatársak szerint a helyi szlovák sajtót is sikerült meggyőzniük jó szándékuk- ról.41 Nem igazolódott be az a szlovák részről megfogalmazott félelem, hogy a magyarigazolvány nyújtotta kedvezmények okán a romák nagyszámban magyar nemzetiségűnek fogják magukat vallani. Ez a feltevés még a romák által legsűrűbben lakott vidéken (Rimaszombati, Rozsnyói, Losonci, Királyhelmeci járás) sem volt helytálló. A tapasztalat szerint a romákat nem érdeklik a kínált kedvezmények, mert külföldi utazásaik célja általában nem Magyarország. Befejezésként elmondható, hogy az első körbejáráskor az irodai alkalmazottak részéről jelentős bizalmatlanság nyilvánult meg a „kíváncsiskodókkal” szemben. Akik munkájuk és az iroda működése iránt érdeklődtek, azokkal szemben szinte kivétel nélkül kétkedők és elutasítók voltak. Két hónap elteltével ez a viselkedés megváltozott, és ezt felváltotta egyfajta határozottabb és meggyőzőbb fellépés. ONDOLAT Egyes irodai alkalmazottaknál megmaradt a bizalmatlanság, például olykor nem akartak konkrét számadatokkal szolgálni.42 A megkérdezettek közül nagyon meggyőzőek voltak az úgynevezett külső munkatársak, akik a terepen több emberrel dolgoznak, a tétovázókkal vagy határozatlanokkal szemben azonban készek - megfigyelésünk szerint - a meggyőzés során egyfajta szelíd erőszakot alkalmazni, ami hatékonynak bizonyult. Az igazolványt nem igénylők, az irodák munkatársai szerint, nem merik vállalni a magyarságukat, így nem is képviselhetik a jövőben hitelesen a magyar közösséget. Ugyanakkor elismerik, hogy mindenkinek jogában áll önállóan dönteni a magyarigazolvány kérdésében. 7. Kormányváltás Magyarországon A státustörvény első fejezete a magyarországi választásokkal, illetve az Orbán-kormány távozásával lezárult. 2002. május 23-án Orbán Viktor távozó miniszterelnök megtartotta Budapesten utolsó, nemzetközi sajtótájékoztatóját. Ezen bejelentette, hogy a Dzurindával kötött barátság oltárán nem hajlandó feláldozni a státustörvényt. A szlovák rádiónak nyüatkozva elismerte, hogy a kezdeti jó viszony megromlott. Szerinte azért, mert van közöttük egy lényeges véleménykülönbség, ami nem az egész törvényre vonatkozik, csupán annak egy pontjára, az oktatási támogatásra. Ez ellen van a szlovák félnek komoly kifogása. Orbán szerint e támogatás megadása olyan fontos cél, amelyről nem mondhatnak le semmilyen barátság kedvéért. Orbán arra kérte Medgyessy Péter leendő kormányfőt, hogy kormánya se mondjon le róla, mert a Kárpátmedence a magyar nemzetstratégia szívügye. Orbánnal ellentétben Martonyi János leköszönő külügyminiszter - ugyancsak az utolsó sajtóértekezletén - beismerte, hogy a státustörvény kérdésében nem jól tárgyaltak a szomszédokkal, és azokat nem tudták megnyerni az ügynek.43 A felálló új kormány ezt szeretné orvosolni. Kovács László kijelölt magyar külügyminiszter, 2002. május 23-án, brüsszeli tárgyalása során kijelentette: „Az új kabinet átértékeli a státustörvény kérdését, s a Szlovákiával támadt vitában olyan megoldást keres majd, amely megőrzi ugyan a státustörvény eredeti céljait, ugyanakkor elfogadható lesz a szlovák kormány számára is. Magyarországnak és a régió minden országának érdeke ugyanis a kapcsolatok normalizálása, és a kialakult feszültség enyhítése”.44 Kovács a megoldás alatt a törvény bizonyos kiegyensúlyozását vagy a kétoldalú megállapodást érti. Az új megoldásnak négy feltételt kell teljesítenie: meg kell őriznie a törvény eredeti céljait, a magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit kell szolgálnia, összhangba kell hozni az európai normákkal - a velencei bizottság ajánlásai alapján -, és végül, de nem utolsósorban elfogadhatóvá kell tennie a szomszédos országok kormányai számára. Kovács László szerint egyformán fontos valamennyi feltétel. A tanulmányt a Kalligram Alapítvány Jogi Elemzések Központja számára készítette Nagy Ildikó újságíró és Horváth Péter politológus. Teijedelmi okokból a tanulmányhoz kapcsolódó, a státustörvény szlovákiai fogadtatását kísérő és meghatározó hazai politikai események kronológiáját nem tudjuk közölni. A teljes tanulmány a kronológiával együtt a www.- cla.sk honlapon és a www.uj- szo.com honlapon olvasható. Jegyzetek: lUj Szó, 2001. május 24. 2 Új Szó, 2001. június 21. 3 Új Szó, 2001. június 21. 4 A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálása és a Közigazgatási reform 5 A román parlament 1998. július 15-én fogadta el a külhoni román közösségeknek nyújtott támogatásról szóló 150. számú törvényt, a szlovákiai státustörvényt pedig még Meäar „országlása“ idején, 1997. február 14-én fogadták el. 6 Uj Szó, 2001. május 14. 7 Ugyanezt Duray Miklós is megerősítette (Új Szó, 2001. május 24.) 8 Ugyanott 9 Új Szó, 2001. június 21. 10 Uj Szó, 2001. május 28. 11 Új Szó, 2001. június 5. 12 Új Szó, 2001. május 23. 13 Új Szó, 2001. július 6. 14 Új Szó, 2001. június 21., illetve a Markíza kereskedelmi televízió Sito (Háló) című vitaműsora, 2001. június 25. 15 Twist kereskedelmi rádió Zumál c. műsora, 2001. június 20. 16 Twist kereskedelmi rádió Zumál c. műsora, 2001. június 20. 17 BBC rádióállomás, 2001. június 22. 18 A Szlovák Rádió Dialógusok c. műsorban, 2001. június 23. 19 A megszületett végrehajtási rendeleteket a magyar fél 2002 januárjában megküldte Szlovákiának magyar és angol nyelven egyaránt, de a státustörvényhez kapcsolódó valameny- nyi végrehajtási rendeletet a Magyar Külügyminisztérium még nem adta ki. A meglévő végrehajtási rendeleteket lásd Magyar Közlöny. 20 Németh Zsolt külügyi államtitkár helyzetjelentése az MTV 1 Aktuális c. műsorában, 2001. március 21. 21A Velencei Bizottság 2001. október 19-én elfogadott jelentésének D pontja: „Értékelés a nemzeti kisebbségek számára kedvezményeket nyújtó, anyaállami belső jogszabályoknak az európai normállal, valamint a nemzetközi jog normáival és elveivel való összeegyeztethetőségéről“ 22 Lásd a végrehajtó rendeletek összefoglalása, www.htmh.hu 23 Lásd Magyar igazolvány kiadására szolgáló nyomtatvány 24 A 2002. március 20-i kormányhatározat értelmében a Nyitrai Kerületi Hivatal beadvánnyal fordult a komáromi járásbírósághoz, hogy vizsgálja meg a SZKC tevékenységét. A hivatal annak felülvizsgálatát kérte, hogy a Szövetség jogosult-e közreműködni a magyarigazolványok kiadásában, illetve jogában áll-e ajánlást kiállítani az igazolványokhoz, lásd Uj Szó, 2002. május 11. 25 Pogány Erzsébet, a szlovákiai státusirodák központi vezetőjének nyüatkozata a Kossuth rádiónak, 2002. február 23-án tartott közgyűlést követően 26 Fábián Edit, a rozsnyói területi iroda vezetőjének nyilatkozata alapján 27 Lásd Németh Zsolt nyilatkozata, uo. 28 uo. 29 uo. 30 Ríz Ádám, a Magyar Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetőjének előadása a Czabán Samu pedagógiai napokon, Rozsnyó, 2002. április 7. 31 uo. 32 A Magyar Nagykövetség konzuli osztályának információja alapján 33 Az információt megerősítették a területi irodák munkatársai, továbbá Mézes Rudolf, az SZKC elnöke, és Pogány Erzsébet központi irodavezető is 34 Ugyanők, a Szövetség a Közös Célokért hivatalos prospektusa alapján 35 Az irodák alkalmazottaival készített beszélgetések alapján szerzett információk 36 Ezen megállapításokra az egyes helyszíneken készített anonim interjúk alapján jutottunk. Ez vonatkozik minden helyszínre, ahol 2002. január 29-én, ületve 2002. április 7-8-án jártunk. 37 2002. április 7-8., Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc területi irodavezetők, ületve maguk a külső munkatársak megkérdezése szerint 38 Nem szolgáltatják ki a birtokukban lévő személyi adatokat 39 Vörös Attila, rimaszombati területi irodavezető szerint, illetve ezt megerősítették az SZKC központi vezetői 40 Pogány Erzsébet a Magyar Rádiónak tett nyüatkozata szerint, 2002. március 22^n 41 Molnár Zsuzsa, a losonci területi iroda vezetőjének tapasztalatai 42 Erdélyi-Jánossal, a lévai területi iroda vezetőjével 2002. április 8-án készített int,eijúból szerzett tapasztalat 43 Elhangzott a Magyar Rádió hírműsorában, 2002. május 23- án 44 Új Szó, 2002. május 24.
