Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-20 / 167. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, C 3ALÁD1 KOR Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2002. július 20., szombat 6. évfolyam, 29. szám A számítógép-függőség hasonló a játékszenvedélyhez, melyben aki szenved, rendszeresen játszik, fittyet hányva a szociális, anyagi, családi vagy munkahelyi kötelezettségekre Ha a számítógép a nyerő PETERFI SZONYA gyszer az apám rám nézett, és annyit mondott: te függő vagy. Éppen érettségi előtt álltam, eszembe sem jutott, a számítógép lesz az oka annak, hogy szüleim meg- orrolnak rám. Pedig ha jól belegondolok, ők tehetnek mindenről. Kiváló tanuló voltam, nem buliztam, marihuánás cigit sem szívtam, mert kizárólag a számítógépek érdekeltek. Persze, hogy kértem őseimet, legyen világháló a gépemben - meséli most már mosolyogva Péter. - Álmunkban sem jutott eszünkbe, hogy az internet kitölti az életét - súgja felém az édesanyja, majd folytatja: - Beletörődtünk abba, hogy egy szem gyermekünk megbolondult. A világhálós szörfözés néhány hónapon belül kizökkentette a „normális” életből. Magányos farkasként élt, hiszen sajnálta az időt arra, hogy sportoljon, sörözzön a haverokkal, vagy csak moziba menjen. Még bennünket is, sőt a szerelmét is megtévesztette. - így igaz - vallja a nemrég még boldogtalan Márta, Péter barátnője. - Eleinte ugyanis abban bíztunk, átmeneti hóbort az egész. Tény, hogy megpróbált bevonni a világába, mindent megmutatott nekünk is, csak hát engem a számítógépek nem érdekelnek. Ha levelet kell írnom valakinek, előveszem az írógépet. Kicsit meg is sértődik, mondván, haladni kell a korral. Márta és Péter egy évfolyamba jártak, a nap folyamán együtt koptatták a padokat. Aztán barátság ide, szerelem oda, Péter mindig rohant haza. Bezárkózott a szobájába, és nem látott, nem hallott. Anyukája az ételét a szobájába vitte volna, de persze nem nyert bebocsátást: a tálcát rendszerint az ajtó előtt hagyta. Éjjelente pedig megpróbálta a fiát ágyba parancsolni. Hasztalan. Péter mesélte, volt, hogy néhány órás alvást engedett csak meg magának, a hajnal ismét a számítógép mellett találta. Engem is mellékvágányra állított. Sokáig türelmes voltam, de egyszer nagyon kiborultam, és válaszút elé állítottam Petit: vagy én vagy az internet. Vesztettem, információ- éhsége nagyobb volt, mint irántam érzett szerelme. Szerencse, ez a „haragszomrád” kilenc hónapig tartott csupán, ahogy jött a vihar, úgy el is ment. Márta mosolyogva emlékezik arra, ahogy szerelme kisfiús mosollyal elé állt, és bejelentette: a világháló már nem érdekli annyira, mint valaha. És moziba mentek. - Örülök, hogy meggyógyult, az eltelt hónapokat nem emlegetem fel neki. Nincs helye a szemrehányásoknak. A pszichiáterek nem tagadják, a számítógép-függőség hasonló a játékszenvedélyhez. A gamblerkóros játékos ismételten és rendszeresen játszik, fittyet hányva a szociális, anyagi, családi vagy munkahelyi kötelezettségekre. A szenvedélybetegek kockára teszik hivatásukat, adósságokba keverednek, hazudnak és törvényt sértenek abban a reményben, hogy pénzhez jutnak, illetve megússzák valahogy az adósságok rendezését. A játékfüggők segítség nélkül nehezen képesek úrrá lenni szenvedélyükön, amint stressz éri őket, visszaesnek. Nem eszik, nem alszik, világhálóz Hajnali négy óra van. János számítógépének kékes fénye dereng az éjszakában, a szobában vágni lehet a füstöt. A billentyűk mellett egy nagy ibrik, benne a régen kihűlt kávé. Tavaly fejezte be tanulmányait, azon gondolkodik, még melyik főiskola lenne neki való. - Ez csak duma, semerre sem hajlandó mozdulni. Pedig a közgazdász haverokkal arra gondoltunk, vállalkozni fogunk. Jani viszont csak ül a számítógép előtt, és semmi mással nem törődik. Ki sem mozdul a lakásból - ismerteti a tényállást a barátja. A továbbtanulásról csak annyit: olyannyira rabja a gépnek, hogy nem ment el a felvételire sem. Amikor jól megmostuk a fejét, elismerte hibáját, ám nem változtatott életmódján. János nem is tagadja, hogy a csodás masina, de főleg a világháló jelentősen befolyásolja életét. Tagadja viszont, hogy szenvedélybeteg volna, a modern kor áldozata csupán. Igaz, keveset és rosszul alszik, sokat dohányzik, és legalább öt csésze kávét iszik meg naponta. A pszichiáterek szerint internet- függőségről Szlovákiában nem lehet beszélni. Inkább a világháló kínálatától, lehetőségeitől veszítik el a fejüket az emberek. A számítógépes játékok vagy akár a chattelés, levelezés rabul tudja ejteni nem csupán a tiniket, hanem a tiszte- sebb korúakat is. Akadnak, akik bridge-világpartikat játszanak, éjjel-nappal. A nagyobb városokban szaporodtak el az internetkávéházak. A zsúfolt termekben szinte csupa fiatal bámulja a képernyőt. - Nyáron nincs üresjárat. Kicsik és nagyok kapnak annyi zsebpénzt, hogy a vakáció idejére szinte ide költöznek - mondott véleményt az egyik pozsonyi kávéház vezetője. Látni a gyerekeken, fűzte hozzá - hogy nem tudnak meglenni számítógép nélkül. Akadnak, akiknek állandóan telefonálniuk kell, nekik - a gép segítségével - a világgal kell beszélgetniük. Gyakran angolul. Nem ritka, hogy a gyerekek szótárral érkeznek. Bevallom, ha van egy kis időm és a gép is szabad, szörfözőm én is. Odahaza pedig, amikor a nejem tévét néz, a csatornákat kapcsolgatom. Zavar, hogy nincs olyan tévém, amelynek szélén az összes adást láthatnám. Tudatosítom persze, ha nagyon ragaszkodunk valamihez, kialakulhat az egészségtelen függőség. Éppen ezért gyakran lezárom fiaim előtt a számítógépet, és játszani küldöm őket a grundra. Aki nem képes mértéket tartani, pórul jár. Dr. Peter Breier pszichiáter nem emlékszik arra, hogy valaki kizárólag számítógépes gondjai miatt kereste volna a segítségét. Feltételezni lehet, hogy az internetfüggők száma valóban magas, csak ezt senki nem ismeri be. - Felnőtteknél én inkább valamiféle személyiségzavarról beszélnék - fogalmaz óvatosan. A számítógépes játékok már veszélyesebbek. Találkoztam olyan fiatallal, aki a szüleitől ellopott pénz egy részét eljátszotta, a maradékból viszont alkatrészt vásárolt a számítógépébe, hogy kedvenc játékát hangkártya segítségével élvezhesse. Mégis: automatikusan nem lehet elítélni azokat, akik a számítógép mellett töltenek el órákat. Meg kell figyelni, mással is foglalkoznak-e, elhanyagolják-e a tanulást, a felnőttek a gyereknevelést, vagy a munkahelyi feladatokat. Össze kell tudni hangolni a kedvtelést a valós élettel - mond véleményt a pszichiáter. Mellesleg, be kell vallanom, a számítógép megváltoztatta az én életemet is. Egészen biztos, hogy többet ülök előtte, mint valaha a hagyományos írógép előtt. És bár tudatosítom, hogy némi rizikóval jár, egyre gyakrabban a világhálóra kattintok. Az emberek követendő példák egész sorát találhatnák a méhecskék társadalmában, főként ami az élet és a munka szervezését, a törvény megtartását, valamint a rendet illeti Kopasz mentség, avagy méhésztanfolyam kezdőknek és halandóknak BODNÁR GYULA A termelést gátolja mindaz, ami a csalá- | dók termelésre éretté fejlődését késlelteti, a uuummuu méhek munkaerejének kifejtését, vagy az üzemterv végrehajtását zavarja. Ilyen a népesség hátramaradása (rossz anya, anyacsere alkalmatlan időben, rossz időjárás, kevés eleség, betegség, rossz fészek, rossz kaptár), a családok számának csökkenése (pusztulás éhezés miatt, pusztulás betegség miatt), a gyűjtőhajlam csökkenése (a rajzó hajlam fölébredése, zsúfoltság, kaptárbeli hőség), az erő szétfor- gácsolása (rajzás alkalmadan időben, túlzott rajzás), a gyűjtés gátlása (legelő hiánya, rossz időjárás, helyhiány, léphiány a kaptárban, szűk kijáró). Idéztem ezt Örösi Pál Zoltán Méhek között című, számomra gyermekkoromtól kedves könyvéből, mely a budapesti Mezőgazdasági Kiadónál látott napvilágon 1952- ben, számtalan szemléletes rajzzal, közel hatszáz oldalon. Kemény borítóján anyabölcső látható, melybe alulról egy méhecske kapaszkodik, de az is lehet, a belülről jövő hangokat hallgatja, valami ok miatt nagyon várja már az új királynőt. Here sehol, az öreg királynővel hancúrozhatnak mézes lépágyon. E korántsem kizárható lehetőség felvetését különben, az idézettel együtt, amolyan kis hídnak szántam, melyen átjutva könnyen párhuzamot vonhatnánk az emberek és a méhecskék társadalma között, követendő példák egész sorára találva az utóbbiban, főként ami az élet és a munka szervezését, a törvény megtartását, valamint a rendet illeti, de hagyjuk a politikát, nyár van. Azért nem állhatom meg, hogy a legfőbb tevékenységről, a gyűjtésről ne másoljak ide még néhány mondatot: „A gyűjtő méh legtöbbször csak nektárt visz haza, vagy csak virágport. A méhek egy része mind a kettővel megrakodik. A napi gyűjtőutak száma nem lehet egyforma... A nektárgyűjtő méh sokszor 30 utat is tesz napjában, máskor csak egyet. A leggyakoribb 10-13 körül van. A méhek két út között megpihennek a kaptárban, a nektárgyűjtő általában 35-45 percig, a virágporgyűjtő 12-16 percig. Ha a gyűjtés körülményei kedvezőtlenek, a pihenés tovább tart... A kaptárból gyűjteni repülő méh nem indul egészen üres mézhólyaggal, hogy repülhessen. Ha gyűjtőútja olyan sikertelen, hogy még a hazarepüléshez szükséges üzemanyagot sem tudja összeböngészni, kinn pusztul... A munkások legnagyobb sebességét óránként 40 kilométerre, az átlagost 24 kilométerre tehetjük... A munkásmé- hek rendesen 1-3 km-re szállnak élelemért... 4-5 km-en túl szállva már ritkán találnak haza. Nagyobb dombon és vízen csak szükségből repülnek át.” Hogy ez manapság is így van-e, vagyis hogy a méhcsaládok képesek-e még a régi tradíciók, elődeik ősi, kemény törvényei szerint élni és dolgozni pont fél évszázaddal Örösi Pál könyvének a megjelenése után, amikor egyre gyakrabban hallani a méhészet alkonyáról, nem tudom. Ifjú éveimben kénytelen voltam korán elbúcsúzni attól a négy méhcsaládtól, bármennyire szerettem őket, szerettem velük foglalkozni, mely apám halálának következtében maradt ránk hatvanegyben. Kettő a kisebbik meggyfa, kettő az odvas barackfa árnyékában. Harminc év alatt meg nem találtam az egykori otthonomhoz képest új környezetemben, rokoni közelségben kertet, hogy legalább két család életvitelében, a gyűjtőméhek röptében, majd a mézűr tartalmának perge- tésében, csordulásának-csöpögé- sének arany színében gyönyörködhettem volna. A méhecske szúr, mondták, ha helykereséssel próbálkoztam, ahol csak egy kaptár- nyi is van, ott például nem lehet kapálni, nekirontanak az embernek. Sejthető persze, hol lelhetők föl a gyökerei, tapasztalati forrásai ennek a tévhitnek, miként az is, sőt sokatmondó, hogy ha valaki előtt kiejtjük a méhecske szót, az illetőnek nyomban a csípés, a fullánkjut róla eszébe, nem a méz, a drága kincs. Még csak nem is az ismert szólás: Szorgalmas, mint a méh. Elgondolkoztató helyzet, jelenség, nevezzük bárminek. Annál is inkább, mert drámai következményekkel jár, nem pusztán a méhecskére nézvést. Aki békésebb állat, mint sokan képzelik. „Egy meggyfát sűrű fátyollal borítottak, hogy méhek ne jussanak virágjaihoz. Mellette egy másik, ugyanakkora meggyfát szabadon hagytak. A virágzáskor betakart fán 1 kg gyümölcs termett, a takaratlanon 18 kg.” Tudniillik, a gyengébbek kedvéért, az utóbb említett fán a méhecske tevékenyen közreműködhetett a porzó és a bibe találkozásában, azaz a virágok megtermékenyítésében. A gyengébbek kedvéért - írtam az imént, mert gyakran tapasztalom, a méhecskét sokan nemcsak hogy összetévesztik a darázzsal, hanem ugyanúgy kegyetlenül eltapossák. Minap. Vízpart, fülledt idő. Egyszer csak ki tudja, honnan hová tartó méhecske szomjas vándorként landolt előttem nedves kavicson. Ivott. Ám jött egy kósza hullám, és magával ragadta, szerencsére nem vitte messzire. Utánaléptem, alányúlva kiemeltem a vízből, melynek felszínén tehetetlenül ringott, majd lágyan áthelyeztem a másik, száraz tenyerembe, fűből alkalmi ágyat készítettem számára, ahonnan, amint megszárad, folytathatja útját. Alig értem vissza a víz közelébe, hogy most már úszom egyet, amikor gyerekhangot hallok a hátam mögött, anyuci, gyeje, bogáj. Pici pucér leányka bámulta guggolva a „bogajat”. Anyuci odament, félrerántotta a csöppséget, nem megmondtam, hogy maradj mellettem, és strandpapucsával, jobb- ra-balra mozgatva a lábát, szétkente a méhecskét, belegyúrta a földbe. Mintha ez lett volna az egyetlen megoldás... „A kijáróban munkások vesztegelnek. Némelyik ívben görbíti testét és szárnyát sebesen rezegteti: szellőztet. Mások fejjel fordulnak kifelé, szemben fogadják az érkező méheket: ezek az őrök. A családhoz tartozó méhet szagáról ismerik meg... Egy méh üggyel-bájjal cipel valamit kifelé. Elpusztult társát hurcolja. A kaptár előtt ledobja. Éz a temetés.” E
