Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-18 / 165. szám, csütörtök

2

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 18.

KOMMENTÁR

Megrendült a bizalom

SIDÓ H. ZOLTÁN

Lám, még a követendő példának tartott Egyesült Államok gazdasága is megbotlik, pedig a közmondásbeli lónál is több lábon áll. Az USA esetében most nem a szokásos és kiküszöbölhetetlen ciklikus válságról, hanem ennél is rosszabbról, bizalmi válságról van szó. Az Enron energiacég tavaly decemberi bukásával kezdődött, az Arthur Andersen könyvvizsgáló megingásával folytatódott és a WorldCom távközlési vállalat könyvelési machinációinak közelmúltbeli nyilvánosságra kerülésével érte el eddigi csúcspontját az a bizalmi válság, aminek nyomán szinte a gazdaság minden szereplőjében megrendült a befektetők hite. Márpedig a bizalom elvesztésének következményei - a Der Spiegel német magazin szerint - súlyosabbak a tavaly szeptemberi, Washington és New York elleni terrortámadásnál.’Ez szigorú állítás, de ha a veszteségeket csak pénzben számoljuk, akkor bizony igaz. Ma már ott tartunk, hogy az amerikai közvélemény őszintébbnek tartja a washingtoni politikusokat, mint a vállalatvezetőket. Ismervén az amerikaiaknak a politikusokról alkotott szkeptikus képét, ez azt feltételezi, hogy a megbízhatósági rangsorban a csúcsmenedzsereknek a használtautó-kereskedők és az ügyvédek társaságába sikerült leküzdeniük magukat. Pedig a politikusok sem vétlenek, elég csupán George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök kétes gazdasági előéletére gondolni. A vállalatvezetők a kilencvenes években még piedesztálon álltak, évente kisebb vagyonokat kerestek, a sajtó dicsérte őket, az utóbbi hónapokban azonban a nimbuszuk odalett. És vele együtt a kapitalizmus amerikai szabad versenyes modellje is. Ezzel együtt megrendült az Egyesült Államok által üdvözítőnek tartott és partnerei, vetélytársai figyelmébe ajánlott vállalatirányítási modell. Az viszont még a jövő titka, hogy a válság, nyomán milyen kapitalizmusmodell születik, és annak kialakításában mekkora lesz az angolszász verzióval szemben mindig is fenntartásokkal viseltető Ázsia, illetve a kontinentális Európa szerepe. Vajon mi ebből a tanulság Szlovákiára nézve? Némi beletörődöm- séggel azt is mondhatjuk, hogy semmi, hiszen nálunk a könyvelési trükköknél, adathamisításnál is sokkal huncutabb cseleket bevetnek. A gazdaság és a politika összefonódása sem újdonság. A cégvezetők önkezűleg osztogatott busás jutalmazása bevett dolog, legutóbb a Szlovák Televízió csúcsvezetése élt ezzel a módszerrel. A különbség az USA és Szlovákia között — többek között - abban nyilvánul meg, hogy a tengerentúlon máris megindult az öntisztulás folyamata, a szenátus e héten elfogadta a számviteli szabályok szigorúbbá tételét, rögvest elkezdik a 90-es évek mámorától még mindig „másnapos” gazdaságba beépíteni az ügyeskedést gátló fékeket. A sebek nyalogatása helyett ezt a rugalmasságot, a problémákkal történő szembenézést kellene eltanulnunk. Persze, ha ez egyszer nálunk is bekövetkezik, sajnos, még akkor sem mondhatjuk, hogy itt van Amerika.

MHS

Pozsonyi

aszfaltbetyár

MOLNÁR IVÁN

Tikkasztó péntek délután a Pozsonyból kivezető Szenei úton. Ameddig csak a szem ellát, kilométeres kocsisorok kígyóznak. Káromkodó, kiabáló sofőrök, a hőségtől tikkadt, mereven maguk elé bámuló utasok. Az izzadság patakokban folyik le a homlokomon, amint autónk a besűrűsödött kocsisorban már vagy negyed órája képtelen akár egy métert is előrejutni. Ha mégis megmozdul a sor, örömujjongásban törünk ki, még ha csak pár méterrel is jutunk közelebb a célhoz. A célhoz, amely egyelőre elérhetetlennek tűnik - a főváros ragaszkodik azokhoz, akik egyszer felkeresték - mondhatnánk. A valódi ok azonban korántsem ilyen lírai. Aszfaltozni kizárólag nyáron a nappali órákban, lehetőleg a legnagyobb csúcsforgalomban kell - állítják a hazai építőipar nagyágyúi, akik persze rögtön magyarázattal is szolgálnak.

JEGYZET

WÍMim

Az aszfalt felviteléhez az útburkolatra ugyanis meg kell lennie a megfelelő hőmérsékletnek, amit csak a nyári hónapok biztosítanak.

Manapság azonban az éjszakák sem túl hidegek, így joggal gondolhatnánk, hogy a rengeteg bosszúságot okozó útlezárásaikat a kevésbé forgalmas éjszakai órákban is elvégezhetnék. Szakembereink azonban erre az esetre is találtak kifogást - éjszaka nem látnak rendesen, így nem is aszfaltozhatnak. Hogy miért épp a legnagyobb csúcsforgalomban kell az útburkolat javítását végezni, arra már a szakemberek sem tudnak válaszolni. A kocsikban utazó csinosabb lányokra füttyögő építőmunkások azonban egész biztosan ezt a kérdést is megválaszolnák...

Fejünk fölött közben helikopter húz el, hogy felmérje a közlekedési helyzetet. A több ezer koronás légi mulatságnak köszönhetően aztán a rádióból mi is megtudhatjuk, hogy egy hatalmas kocsisorban várakozunk, és hogy ne is erőlködjünk, hiszen nincs merre kikerülnünk a dugót.

NÁRODNÁ OBRODA

A nagyszombati egyetem az új felsőoktatási törvényt megkerülve továbbra is pénzt kér a levelező tagozatra jelentkező hallgatóktól, olvasható a szlovák napilapban. A jogi karon a diákoknak úgynevezett szponzori adományokról szóló szerződést adtak, mely szerint a levelező tagozatosok 200 ezer koronával támogatják az iskolát. Az adományokat nem közvedenül az egyetemnek fizetnék, hanem egy társaságnak, mely korábban a távutas képzést szervezte. „Ha valamilyen szervezet a főiskolai képzésért tandíjat vagy adományt követel, a hallgatók ezt ignorálhatják” - mondta Peter Mederly, az oktatási tárca illetékes főosztályvezetője, aki úgy véli: az egyetem nem sértett törvényt, ezért a tárcának nincs oka lépni az ügyben. A jogi kar dékánja az adományokról szóló szerződést azzal magyarázza, hogy az egyetemnek nincs elég pénze.- Na, mondjon már valamit! Tudja, uborkaszezon van... (Pavel Jakubec karikatúrája)

TALLÓZÓ

Az egyetlen működő és Vlagyimir Putyin orosz elnök által megértett ideológia - a birodalmi eszme

Látszatpártok Oroszországban

A közelmúltban két új párt alakulását jelentették be Moszkvában. Az Élet Pártja elnevezésű gyülekezet roppant tiszteletreméltó, ám politikainak nehezen minősíthető célt tűzött maga elé: az átlagéletkor meghosszabbítását, különös tekintettel a férfi lakosság riasztóan magas halálozási mutatóira. A másik pártot Le- onyid Brezsnyev unokája, Andrej jegyeztette be: ő a nagypapa örökségét folytatná mint „új kommunista”.

E. FEHÉR PÁL

Oroszországban rengeteg párt működik, gyakorlatilag feleslegesen. Vlagyimir Putyin és csapata ugyanis semmilyen formában nem függ a pártoktól, a Dumától. Az orosz tévéhíradóban (a Pozsonyban is fogható ŐRT híradójáról írok) az a képsor, hogy Putyin elnök fogadja Kaszjanovot, a miniszterelnököt vagy Szergej Ivanovot, a hadügyminisztert, netán Igor Ivanovot, a külügyért, és a legsűrűbben: Sojgut, a rendkívüli helyzetek miniszterét és lediktálja nekik a végrehajtandó teendőiket - szóval ezek a képek olyan megszokottak, mint amikor több mint húsz évvel ezelőtt Brezsnyev, a nagypapa kapott szinte naponta valamilyen kitüntetést.

Áztán következik a híradóban a parlament, a Duma, ahol vitatkoznak, meg a szó szoros értelmében verekedni is szoktak, mindennek azonban semmi tétje sincsen. A zsidó származású, ám antiszemita nézeteket valló Vlagyimir Zsirinovsz- kij vörös fejjel ordítozik valami nacionalista baromságot. Gennagyij Zjuganov, a tradicionális kommunisták vezére kizárja pártjából a Duma elnökét, Gennagyij Szelez- nyovot, mert nem tartotta be a pártfegyelmet, azaz nem tisztelte őt vezérként. Jevgenyij Primakov pedig ironikusan mosolyog, és teheti, múltja okán, mert teljes joggal nevezhetjük volt újságírónak (mert

Pravda-tudósító volt a Közel-Keleten, egyszersmind KGB-rezidens), volt hírszerző főnöknek (mert ez lett), volt miniszterelnöknek (ilyen funkciót is betöltött) és valóságos akadémikusnak (állítólag az arab irodalom és történelem szakértője) és pártvezérnek (talán ő annak a pártnak a tényleges irányítója, amelyik Putyint támogatja). Grigo- rij Javlinszkij, a Jabloko vezetője ugyan a legértelmesebb orosz politikus, hallgat, mert csekély támogatottsága okán másra nincs is jogosultsága. Viktor Csemomirgyin volt miniszterelnök, az egyik leggazdagabb orosz ember, a Gazprom korábbi mindenható ura viszont kijevi orosz nagykövetként éppen Ulüaj- na megvásárlására tesz figyelemreméltó kísérleteket, a Dumát, természetesen, kihagyva az üzletből. A helyzet olyan, mint őfelsége, II. Mildós idején, amikor a cár atyuska kénytelen volt a parlamentet, azaz a Dumát megcsinálni, abban még szociáldemokrata (mensevik és bolsevik) képviselők is voltak, de a kormány neki tartozott felelősséggel, a Duma csak a legalázatosabb tanácsokat adhatta, amelyekre azonban senki nem figyelt oda, se a cár, se a kormány. Persze, Sztálin sem arról volt híres, hogy érdekelte volna a Legfelsőbb Tanács bármely határozata. Ilyen ez az ország... Ä címere a cárok által hagyományozott kétfejű sas, a himnuszának szövegét és dallamát pedig Sztálin hagyja jóvá. Leningrad - Putyin szülővárosa - visszakapta egyik régi nevét, tehát Szentpétervár lett, viszont azt a kormányzóságot, melynek székvárosa, továbbra is „Leningrádi terület”-nek nevezik. Persze, nagyon sok változást regisztrálhatunk Oroszországban. Elvben tehát nem lenne akadálya annak, hogy a pártoknak ideológiai háttere legyen. Csakhogy, amiként a „szamizdat” szó jelentésváltozása - magának az ideológiának nincsen hitele. És támogatottsága sincsen, legfeljebb az értelmiség szűk köreiben. Az orosz egyház fejét, aki még a függeden Észt Köztársaságban született 1929-ben és német neve

van (Alekszej Ridiger), II. Alekszijt minden állami rendezvényen láthatjuk, Putyin is szorgalmasan jár templomba, amit feltehetően a KGB tiszteként korábban nem tett, ám a pravoszláv eszmerendszert legfeljebb Alekszandr Szolzsenyicin, az író vallja, ő viszont haragban áll a hivatalos egyházzal. A lenini eszméket már Sztálin sikeresen kiforgatta, utódai pedig egy nyomorult idézetgyűjteménnyé silányították, amelyből mindenre és mindennek az ellenkezőjére lehet citátumot találni. Ez sem működik tehát, s tekintélye sincsen, legfeljebb nosztalgiát tapasztalhatunk iránta a nyugdíjasok gyorsan kihaló korosztályaiban. Sőt: igazi szociáldemokrata vagy liberális koncepciók alig-alig léteztek Oroszországban. Ideológiamentes ország lenne orosz föld? Ez nem állítható. Az egyetlen működő, érvényes és az országot egységbe tömörítő, Putyin

Oroszországgal nem csak számolni kell, hanem érdemes is számolni vele.

által megértett és használt ideológia - a birodalmi eszme. Putyin szerint a demokrácia akkor valósulhat meg, ha Oroszország korábbi hatalmi helyzete helyreáll, s függetlenül valós gazdasági eredményeitől, valós katonai potenciáljától a világ mint döntő tényezővel számol vele. Hogy ennek a koncepciónak köze lehetne egy tényleges demokratikus rend kialakulásához, felettébb vitatható. Viszont nyugalom- és rendteremtő ereje lehet és Putyin egyelőre nem mutat diktátort hajlamokat. Ezért ha valóságos demokratikus viszonyok nincsenek is Oroszországban, sok demokratikus intézmény létezik és működik. Ezért mutat komoly készséget Putyin és csapata látványos támogatására az Egyesült Államok, illetve személyes elkötelezettséggel az ifjabb Bush meg Tony Blair és Gerhard Schröder. Megértették ezt a helyzetet a finnek és lengyelek, talán a csehek is. A magyar külpolitikában a rendszerváltás után sokáig abból a téves feltételezésből indultak ki (és Orbánék képviselték a leginkább ezt a vonalat), hogy Moszkva ugyanúgy bolsevik, mint volt. Nem értették, hogy Putyin azért ébreszti *a cári hagyományokat és keveri össze tudatosan a második világ- háborús sztálini hagyományokkal, mert a Birodalomban és nem ideológiában gondolkoznak. Az öntörvényű Oroszország érdekli őket és nem a terjeszkedés. A cárok Kons- tantinápolyra vágyakoztak még az első világháború idején is, merthogy Moszkva lett volna „a harmadik Róma”, amely azonban mégiscsak Isztanbul; Sztálin világuralomra tört a kommunizmus nevében, pedig ha valami távol állt Marx ideáitól, akkor az a világuralom volt. A bezárkózás, az orosz földre koncentrált politika folyamatát, amelyet a Nyugatra való nyitás törvényszerűen követett, még Borisz Jelcin indította el. Az a politikus, aki a hetvenes években földig romboltatta azt a szverdlovszki épületet, ahol az utolsó cárt és családját kivégezték, majd pedig a kilencvenes években a cári kultuszt kezdeményezte, amit az orosz értelmiség ugyancsak megütközéssel fogadott. Putyin azért utazza be a világot, mert nyugalmat akar. Az orosz medve aludni vágyik. És begyógyítani a sebeit.

Áz új magyar kormány megértette ezt, hogy ezzel a birodalommal nem csupán számolni kell, hanem érdemes is számolni vele. Ugyanúgy, ahogyan ezt teszi Rudolf Schuster is, aki már jónéhányszor találkozott Putyinnal, míg magyar államfő nem jutott el Moszkvába. Egyre világosabb, hogy stabil európai rend és fejlődés Moszkva nélkül nem képzelhető el. Ezt tudják az Európai Unióban éppen úgy, mint a NATO-ban. Együttműködni hasznosabb, mint szemben állni. Együttműködni azonban fantomokkal nem lehet, csak egy reálisan becsült Oroszországgal.

LEVÉLBONTÁS

’V4 vrigi-"'

Mire jó a nővérek kamarája?

A parlament által tavasszal elfogadott, az egészségügyi nővérek jogállását meghatározó törvény több tekintetben is hátrányos a nővérek számára. Kötelezővé vált például a kamarai tagság. A nővérek kamarájába az egyszeri belépési díj 1500, az éves tagdíj pedig 340 korona. Újabb anyagi megterhelést jelent számunkra az is, hogy ötévenként újra kell regisztráltatnunk magunkat - azaz a kamara minden ötödik évben újabb 1500 koronával gazdagodik műiden tagja után. Időközben meg is emelhetik ezt az összeget - például az inflációra hivatkozva mint ahogyan megemelték 800 koronáról 1500-ra a kötelező tagság bevezetését követően. Ügyelnünk kell arra is, hogy időben fizessük az éves tagdíjat, mert késlekedés esetén rögtön megszüntetik a tagságunkat; aki pedig újra tag szeremé lenni, az újabb 1500 koronát fizethet. A tagság megszüntetésére példa azon nővérek esete, akik munkájukat megszakítva gyermeküket gondozták. Nekik újra belépési díjat kell fizetniük, habár korábban már tagjai voltak a kamarának. Arra sem figyelmeztették őket, hogy be kell fizetniük a tagsági díjat; egyszerűen megszüntették tagságukat. A belépési és a tagsági díj összege sokunkat sokkolt, mivel fizetésünkhöz viszonyítva nem kis összegről van szó. Kérdésünkre, hogy mit kapunk pénzünkért, a kamara azt a választ adta, hogy nem értünk, hanem a páciensekért, a betegekért van. A magas belépési és tagsági díjat a beszedett összeg kezelésének magas adminisztratív költségeivel magyarázták, vagyis jól meg akarják fizetni az alkalmazottaikat. Miért nem lehet ezt egyszerűbben és főleg olcsóbban megoldani? A nővérek szakszervezetének is tagja vagyok; ők kevesebb pénzért - a fizetésünk egy százaiéul®-" .♦.«ixn

káért - többet nyújtanak. Újabb gondot jelent a törvény által előírt, kötelező szakmai továbbképzés. Egyik napról a másikra visszaminősítettek bennünket, egészség- ügyi érettségivel csak segédnővérek lehetünk. Eddig önállóan adhattuk be az injekciót, infúziót, ha nem volt jelen orvos, most már estik asszisztálhatunk egy szakvizsgával vagy diplomával rendelkező nővérnek. Habár 2010-ig a törvény mindenkinek lehetőséget nyújt a nővérdiploma vagy a szakvizsga megszerzésére, de a tanulmányok költségeihez - a tandíjhoz, a jegyzetek árához, az utazási költségekhez - senki sem járul hozzá. Az esélyegyenlőség sem

biztosított valamennyi nővér számára: a felvételi vizsgán előnyben részesítik az intenzív osztályon dolgozó nővéreket. A többiek akár 2-3 évet is várhatnak, amíg sikerül valahová bekerülniük. Mindenki mindennel törődik, csak azzal nem, hogy az egészségügy hogyan néz ki. Semmire sincs pénz, a nővérek létszámát a minimumra csökkentik. Okos egészségügyi vezetőink szerint - akik kórházat csak kívülről láttak - túl sok nővér dolgozik az egyes osztályokon. Ők előnyben részesítik a papírmunkát, lassan többet töltünk az íróasztal mellett ülve, jelentéseket körmölve, mint a betegek ágya mellett. Pedig a legtöbb beteg mmmmmmmmmfflMtmtfflmmtmmmmmK;;

csak a nővérekre támaszkodhat, főleg az idős emberek, akik egész életükben még orvosnál sem jártak, és hirtelen ágynak dőlve, magatehe- tetlenül egy másik emberre kell támaszkodniuk. Ez azonban már senkit sem érdekel. így képviseli a nővérek kamarája a pácienseket? Egy ilyen szervezet senkit sem képvisel, csak a beszedett tagdíj érdekli. Állítják, hogy az USA-ban és az Európai Unió államaiban is így működik, csakhogy ezt ott nem az egyik napról a másikra vezették be. Ne rohanjunk fejjel a falnak, nézzünk egy kicsit körül, vegyük észre, milyen lábakon áll ez az állam.

Pacalaj Beáta, Komárom