Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-01 / 151. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 1. Szóláshasonlatok mintájára Akkora a görényszag, hogy rá lehet könyökölni. Akkora a lábad, mint egy he­gedűtök. Akkora a lábad, mint másfél nyúlfekvés. Akkora az arca, hogy nem fér ki az ajtón. Akkora orrod van, hogy a fagylaltos nem töltené meg száz koronáért. Akkora orrod van, hogy nem töltenék meg húsz koronáért mésszel. Akkora orrod van, hogy nyár­ra kiadhatod csőszkunyhó­nak. Akkorát kapsz, hogy a fogaid körmérkőzést játszanak a bennmaradásért. Akkorát kapsz, hogy szent családnak nézed a menekülő cigánybandát. Becsapta a barátját, mint szél a budiajtót. Beleestél a fiúba, mint ló a gödörbe. Betakarlak, mint Moszkvát a hó. Ég, mint a rongy. Elterül, mint szarszag a lakó­telepen. Égtél, mint a Reichstag. Gyenge vagy, mint a tavaszi lepkefing. Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sosem ér­nél haza. Hülyébb vagy helyből, mint más nekifutásból. Hülyébb vagy, mint a sokévi átlag. Kevés vagy, mint árvaházban a szülői értekezlet. Kevés vagy, mint Balaton-sze- letben a hullámzás. Kevés vagy, mint hóemberben a vérkeringés. Kevés vagy, mint lócitromban a C-vitamin. Kevés vagy, mint mackósajt­ban a brummogás. Kevés vagy, mint sivatagban a szökőkút. Kevés vagy, mint sündisznó- ban a dauer. Kevés vagy, mint térdkalács­ban a mazsola. Kiütlek, mint Pistikét a himlő. Kitört, mint a WC-ajtó. Ki van akadva, mint a sezlon- rugó. Les, mint a mozis a lyukon. Magas ez neked, mint tyúk­nak a tűzoltólétra. Néz, mint patikus kutyája az aszpirinre. Olyan a lábad, mint a pipa­szár - de nem olyan vékony, hanem olyan büdös. Olyan a lábad, mint a taka­réktűzhely: vékony és görbe. Olyan a lábad, mint a totóban a döntetlen. Olyan a lábad, mint a zongo­ráé, csak nem lehet kicsavar­ni. Olyan a lelked, mint a kávé: fekete és aljas. Olyan a szemed, mint a sasé, de nem olyan éles, hanem olyan csipás. Olyan az orra, hogy amikor kinéz a buszból, a rendőr in­dexnek nézi. Olyan dagadt vagy, hogy csak a körorvos tud megvizsgálni. Olyan gyenge vagyok, mint a harmatos kutyaszar. Olyan kancsal vagy, hogy a hátadon folyik a könny, ha sírsz. Olyan merev, mintha part­visnyelet dugtak volna föl neki. Olyan, mint a néprádió: nem lehet fogni rajta semmit. (So­vány nőre mondják.) Olyan pofont adtam neki, hogy kishíján matyó mintát harapott az aszfaltba. Olyan süket vagy, mint az ágyú. Olyan vagy, mint a barack: szőrös és ütődött. Olyan vagy, mint a botom, csak nem olyan délceg. Peternek megvan a motivációja: haldokló nagybátyja megígértette vele, hogy képességeit mindig csak a jóra használja majd fel Faltól falig, avagy itt a Pókember ÖSSZEÁLLÍTÁS B ár a képregények aranykora már mesz- sze a múlté, a rajzolt figurák mégis tovább élnek a vásznon. Szu- perman, Batman, Darkman, Spawn, mind hollywo­odi szuperprodukcióvá vált, akár több részben is, ám a legnagyobb sztárnak, Spidermannek eddig még nem jött el az ideje. Eddig, mert most itt van hús vér figura­ként ő is, hogy „születésének“ ke­reken negyvenedik évfordulóján elmondja a saját történetét. A lé­nyeg azonban az, hogy ez a törté­net mennyiben különbözik a ha­sonló korábbi gyerekmesétől. A válasz az, hogy alig. A Pókem­ber ugyanarra a sémára épül, mint megannyi más szuperhős: egy átlagos emberre, aki valami­lyen véletlennek köszönhetően szuperhőssé tud válni, persze csak ha vészhelyzet van. Vész­helyzetben pedig mindig a veszély­ben lévő ártatlanok segítségére siet, kamatoztatva rendkívüli adottságait, ha kell, akkor pedig megküzd a hasonló adottságaikat rossz célra felhasználó ellenlába­saival. Esetünkben Peter Parker- nek hívják az átlagembert (Tobey Maguire), a véletlen pedig egy genetikailag manipulált pók csí­pése. Innentől fogva Peter bármi­lyen falon fel tud mászni, és ami még ennél is hasznosabb, pókhá­lót tud kilőni, amit lengőkötél­ként használ közlekedés közben, miközben segít, ahol tud. Mert Peternek megvan a motivációja: haldokló nagybátyja megígértet­te vele, hogy képességeit csak jó­ra használja, pedig Ben bácsi nem is tudott a pókcsípés követ­kezményeiről. De szükség is van a szuperhősre, mivel egy másik szuperlény is felbukkan, a gonosz Zöld Manó, aki pedig nem más, mint hősünk legjobb barátjának apja (Willem Dafoe), aki szintén véletlen lett ilyen, de ez nem mentség. A rendező, Sam Raimi már készí­tett filmet képregényből (Dark­man) és tudhat egy-két dolgot a szuperhősökről, mivel ő rendezte a „Xena” sorozat néhány epizód­ját, valamint a „Herkules” egyes részeit. Ez azon­ban csak annyira garancia, hogy a Pókember kor­rekt, jól megcsi­nált munka, de sok újat nem ígér. Igaz, ez egy klasszikus darab, amihez nem le­het csak úgy hoz­zányúlni, bele- kontárkodni, hi­szen a kék-piros ruhájú faltornász messze a legnép­szerűbb a képre­gényhősök igen népes táborában. Raimi egyetlen dologban tért el a szokásos feldol­gozásoktól: nem egy daliás, jó­képű sztár csinál úgy, mintha kü­lönben teljesen átlagos emberke lenne, hanem egy valóban hétköznapi fiú, Toby Maguire (Az árvák hercege, Po­koli hétvége) bújik a szuperhős bőrébe. Maguire pedig tényleg jó és szimpatikus, bár az rejtély, hogy lesz egyik pillanatról a má­sikra nagyon izmos. A történetbe mindössze annyi újat csempész­tek, hogy erősen kihangsúlyoz­zák Peter Parker személyiség- fejlődését és többször is kiemelik a fiú beteljesületlen szerelmét. Persze 1962 óta többszáz füzet jelent meg, amiket mi alig isme­rünk, szóval lehet, hogy ebben semmi új, de egy jó ötlet biztos, hogy a film készítőinek agyában született meg. Amikor Peter el­kezdi kapizsgálni, hogy milyen képességek birtokában van és el­határozza, hogy kamatoztatja őket, akkor először még nem iga­zán sikerül a szuperhős image ki­dolgozása, és ez tényleg vicces. Persze az egész film vicces, an­nak van megcsinálva, csakhogy túlságosan kiszámíthatóan, mivel mindig jó magasra feldobott csapdát csapnak le. Ettől függetlenül nincs miért szidni a Pókembert, teljesen kor­rekt módon felépített, pörgős ak­ciófilm a 6 és 16 év közöttieknek. Az idősebbeknek már egy kicsit gyerekesnek tűnhet, igaz, az ere­deti képregény sem a felnőttek­nek készült. Mindenkinek szere­tettel ajánlom! (i-t, sn) Az amfetamin és származékai veteli a pihenést, és az amfetamin le­hetővé teszi, hogy akár napokat éb­ren töltsenek. A probléma ott kezdő­dik, hogy ezek a szerek a koncentrá­ciókészséget növelik ugyan, de a ta­nulás közbeni asszociációt, a tanult anyag memorizálását nem segítik elő. A szervezetedet leterhelik, és nem lehet kiszámítani, hogy mikor merül ki a tested, ez lehet akár a vizsga előtti nap is, és akkor hiába­való volt az egész. Arról nem is be­szélek, hogy könnyen észrevehető vizsgázón az amfetamin hatása. Az amfetamin túladagolás jelei: # Magas vérnyomás # Fokozott szívverés # Tág pupillák * Verejtékezés * Tudatzavar * Dezorientáció hogy megismerd önmagad, azt, hogy mire vagy képes, és az elért si­ker növeli az önbizalmadat is. Na­gyon erős pszichés függés alakul ki az amfetamin alkalmazásakor, míg a fiziológiai nem jelentős. Fontos, hogy tisztában legyél azzal is, hogy használatával pszichózis jöhet létre. Ennek az az oka, hogy az amfeta­min az agyban bizonyos idegpályák károsodását idézi elő. A pszichoti- kus viselkedés spontán, a szer hasz­nálata nélkül, vagy alkohol, koffein hatására is megjelenik. Jelentkez­hetnek paranoid reakciók, akuszti­kus hallucinációk (hangokat hall), aggresszív viselkedés. Amfetaminszármazékok: # Metamfetamin, speed # Ecstasy, MDMA # DOM, MDA Az amfetamint 1920-ban szintetizál­ták, és 10 év múlva orvosi célokra kezdték alkalmazni. Kábítószerként való fogyasztása elsősorban a máso­dik világháborúban, a katonák közt terjedt el. Különösen Japánra jel­lemző az amfetamin fogyasztás, ahol a világ más pontjaitól eltérően, önmagában, más élvezeti szerektől mentesen használják. A hozzászo­kás általában alkalomszerű ön- gyógyszerezéssel kezdődik. Jel­lemzően azok alkalmazzák, akiknek tartós figyelemösszpontosításra van szükségük. Használják pl. diákok, kamionsofőrök, művészek. Jó, ha tudjátok azonban, hogy ezek a sze­rek magát a tanulást nem segítik. A diákok általában azért kezdik el szedni, hogy a tanulást megkönnyít­sék, mivel a szervezet csak bizonyos ideig képes fennmaradni, utána kö­Használják az amfetamint fogyókú­rára is, azonban az amfetamin ét­vágycsökkentő hatása nagyon gyor­san elmúlik, viszont megmarad a hozzászokás. Fogyókúrára alkalma­sabb a megfelelő étrend és a sok mozgás, amihez persze nagy akara­terő kell. Ez hozzásegíthet ahhoz is, Sokan az ecstasy használatát biz­tonságosnak tartják, mivel nem kell fecskendőt használni, és ki­sebb a túladagolás veszélye is. Ez megcáfolható azzal az egyszerű ténnyel, hogy számos haláleset esetében kimutatták, hogy a halál­eset kapcsolatban van az ecstasy használatával. Akár néhány tablet­ta elfogyasztása is halálos lehet. Az ecstasy túladagolására jellemző, hogy a használó tánc közben esz­méletlenül összeesik, görcsölhet, nagyon magas a testhőmérséklete, merev az izomzata, tág a pupillája. Kezelése csak tüneti kezelés. Na­gyon fontos, hogy mielőbb orvos­hoz jusson az illető és ott megkapja a megfelelő kezelést, (s) HUMOROS TÖRTÉNETEK Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van. Ä ketrecben egy madza­gon lóg egy banán. A banánt lépcső­kön lehet elérni. Az egyik majom előbb-utóbb odamegy a lépcsőhöz és elkezd felmászni a banánért. Azonban ahogy hozzáér a lépcső­höz, az összes majom hideg zuhanyt kap. Kicsit később egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért - az eredmény ugyanaz. Ez még szá­mos alkalommal megtörténik. Nem­sokára, amikor egy majom csak elin­dul a lépcső felé, a többiek ezt meg­próbálják megakadályozni. Most zárd el a vízcsapot, nem lesz több zu­hany. Cseréld ki az egyik majmot egy újoncra. Az új fiú meglátja a ba­nánt és megpróbál érte felmászni. A többiek azonnnal megtámadják és nem engedik hogy a lépcső közelébe menjen. Amikor minden mászási kí­sérlet kudarcba fullad a többiek tám­adása miatt, az új fiú feladja. Most cserélj ki még egy régi (zuhanyo­zott) majmot egy újoncra. Az új me­gint csak megpróbálkozik a banán­hoz jutással, de a többi négy megtá­madja ezért. Az előző újonc is boldo­gan vesz részt a támadásban. Ami­kor már ez is feladta, cserélj ki egy harmadik majmot. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánéit, a töb­bi négy megtámadja. Pedig a négy támadó majom közül kettőnek el­képzelése sincs, miért nem szabad a banánnal próbálkozni. Miután a ne­gyedik és az ötödik majmot is kicse­rélted, a ketrecben lévő majmok egyikének sincs emléke a hideg zu­hanyról. Mégis, meg sem próbálnak eljutni a banánért. Hogy miért? Mert ez mindig így volt és mindenki így csinálja. így születik a „company policy'1, (vicclap) A somorjai gimisek németországi kiruccanása Kirándulás Diezben KOHUS ZSOLT 2002. június 14. és 19. között le­hetősége nyílt 3 tanárnak és 3 diák­nak a somoijai gimiből 3 nap nyelv- tanulásra ás kirándulásra. A Come- nius Projektnek és a diezi gimnázi­umnak köszönhetően hatan utaz­hattunk Diezbe, ahol megismerked­hettünk az ottani szokásokkal és a mindennapi élettel. A Comenius Projektben 4 iskola (Somorja, Diez, Slapanice és Strass­bourg) dolgozik együtt és az EB tá­mogatásával valósul meg. Péntek éjszaka utaztunk Győrből Münchenig, ahol szombaton pár szabad órát is eltöltöttünk, s éle­tünkben először alkalmunk volt „élesben” is kipróbálni, mennyit ér­nek a megszerzett idegen nyelvi is­meretek. Csak délután háromkor in­dultunk tovább Frankfurtba, így volt pár óránk megnézni a várost. Az időzítés tökéletes volt: aznap ün­nepelték a müncheni sörfőzdék ala­pításának 500. évfordulóját. Az egész város ki volt díszítve, a Mari­enplatz - München főtere pedig ha­gyományőrző nótáktól volt hangos. Az igazi meglepetés az ingyenes sör volt, a legérdekesebb látnivaló a sö­röshordókkal teli lovaskocsi. A frankfurti állomáson már vártak minket a fogadó iskola tanárai, és elindultunk Diezbe. Habár csak há­romnegyed órát utaztunk, mégis ez a szakasz tűnt a leghosszabbnak. Mi, diákok családoknál voltunk el­szállásolva. Már az első találkozás is kellemes volt: körülöttünk forgott a vflág. Még aznap este egy kis séta al­kalmával megnéztük a várost. Más­nap reggeli után a gimnázium taná­raival és Eleonórával, a vendéglátó család lányával ellátogattunk az oreniensteini kastélyba. Diez gyönyörű. 9 000 lakosa van. Az utcák tiszták, rendezettek, a kocsmák és a szórakozóhelyek kul­turáltak és hangulatosak, az em­berek pedig rendkívül kedvesek. Még aznap végigjártuk Limburgot, ahol többek közt, hogy a nap még érdekesebb legyen, az Irish Pub­ban (ír kocsma) néztük végig a spanyol-ír meccset. Hétfőn első utunk az iskolába veze­tett: klimatizált épület hatalmat ab­lakokkal. A gimnáziumban 4 infor­matikaterem található korszerű szá­mítógépekkel, a diákok főzést és háztartástant is tanulnak, ezenkívül külön parkoló várja a motorral vagy autóval érkező tanulókat. A suliból rögtön Koblenzbe men­tünk, megnéztük a „német sar­kot”, I. Vilmos monumentális em­lékművét, mely a város egyik büszkesége. Az utolsó 12 órát Diezben töltöttük, ahol részt vettünk a gimnázium sportnapján. Ez amolyan búcsú­program is volt, ahol köszönetét mondtunk az egész kirándulásért és vendéglátásért. Ez a pillanat volt a legnehezebb, mert mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. A hazautazás már semmiség volt, szinte egy pillanat alatt elrepült az a 12 óra. S már most októbert várjuk, amikor több diáknak lehetősége lesz rra, hogy egy hetet eltölthessen ebben a csodálatos városban. NAGYSZÜNET Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P. O. Box 49, 820 06 Bratislava 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom