Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-01 / 151. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 1. f T - ' ' V/ KOMME NTÁR Kompromisszumlista SZILVÁSSY JÓZSEF Mosolyogni igyekeztek a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsá­nak tagjai vagy éppen a pókerezőre jellemző közömbös arckifeje­zést magukra erőltetni, amikor kiléptek a tanácsteremből. Bárhogy is palástolták azonban az érzelmeiket, a legtöbben szinte sugároz­ták magukból azt a feszültséget, amely a szeptemberi törvényhozá­si választásokra készülő jelöltlista véglegesítése során uralkodha­tott a színhelyen. Végül is csak megszületett a névsor, amellyel nyilván úgy van csak­nem minden érdekelt, mint a focirajongó, aki miután megtudja ked­venc csapatának a felállítását, kapásból felsorol több, a kezdő tizen­egyből szerinte érdemtelenül kihagyott játékost. Nyilván ugyanez a helyzet az MKP jelöltlistájával is, habár erről nem csupán a szövetségi kapitány és a közvetlen stábja döntött. A lista összeállítása előtt ugyan nem rendeztek a párttagság körében olyan választásokat, mint a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióban, ám a végső sorrend megállapításáról a járási és a kerületi szervezetekkel is egyeztettek. A jelöltlista első harminc helyét áttekintve fontosnak tartom, hogy vé­gül remélhetően befutó helyre került Miklós László és Harna István, vagyis az a két személy, akik tárcavezetőként a szlovák szakemberek szerint is eredményes munkát végeznek. Kellő elismerést kapott a re­gionális szinten végzett munka is, amit Berényi József, Bastmák Tibor és Farkas Iván pozíciója is igazol. A végső egyeztetések során az ere­detileg kiszemelt helynél valamivel hátrább szorították Gál Gábort, a Kalligram Alapítvány jogi elemzőcsoportjának a tagját, aki remél­hetően még így is bejut a pozsonyi törvényhozásba. Szakmai szempontból rendkívül fontos, hogy legyenek jogászok is az MKP parlamenti gárdájában. S egyre fontosabb követelmény az is, hogy a feltörekvő nemzedéknek, vagyis a művelt, angolul vagy más vüágnyelven is beszélő, továbbá a szlovák és külföldi kollégáikkal egyenrangú partnerként kommunikáló fiatal szakértelmiségieknek legyen minél nagyobb terük a közéleti szereplésre, egyebek között a parlamenti munkára is. A szombati döntésekkel a Magyar Koah'ció Pártja lezárta a szeptem­beri választások előtti felkészülés együk fontos szakaszát. Már ko­rábban jóváhagyták a választási programot, most pedig azoknak a listáját, akiknek a feladata lesz a megszabott értékrend és a prioritá­sok eredményes képviselete. Ma még senki sem tudhatja, hogy az első harmincból hányán kapnak erre mandátumot a polgároktól. Egy azonban biztos: ha az eddig egymásnak feszülő, olykor betartó érdekcsoportok elássák a csatabárdot, és szellemi energiájukat, hangerejüket nem egymás ellen, egymás lejáratására fecsérlik el, hanem értelmes célok érdekében munkálkodnak egymást erősítve, akkor a Magyar Koalíció Pártjának legalább húsz képviselője lehet az új törvényhozásban. S ha így lesz, akkor erősödni fog a szlovákiai magyarság érdekképvi­selete, egyszersmind annak az esélye is, hogy ősztől talán mégsem lesz visszarendeződés az országban. Középszerű tojástánc TÓTH MIHÁLY A kormánykoalíció és az ellenzék politikusainak nem jelentéktelen ré­sze úgy reagált a köztársasági elnök országértékelő beszámolójára, hogy az embernek az a benyomása, mintha a közéleti szereplők krémje azt várná el az államfőtől, hogy egyfolytában a hatalomgya­korló többség és az oppozíciót képező kisebbség között egyensúlyoz­zon. De még ennél is nagyobb baj, hogy ezt az igényt mintha maga az állam első polgára is akceptálná. Beszámolója nem elsősorban a hely­zet elmélyült, filozófiai megalapozottságú elemzésére, hanem inkább a kormánytöbbség és az ellenzék más-más igazsága közötti tojástánc- ra emlékeztet. Nosztalgiával emlékezhetünk vissza azokra a hónapokra, amikor Mi- chal Kováé köztársasági elnöki mandátumának lejártakor abban re­ménykedett az ország lakosságának többsége, hogy erősebb, tekinté­lyesebb államfőnk lehet, ha megválasztásáról nem pártok döntenek, hanem közvedenül az állampolgárok. Azóta megtapasztalhattuk, hogy az államfő közveden választására való áttérés önmagában nem szavatolja az állásfoglalások államférfiúhoz méltó színvonalát. A köztársasági elnöki beszámoló órájában is abban a kétes szerencsé­ben volt részünk, hogy egy középszerű államfő középszerűen megfo­galmazott beszámolóját láthattuk a televízióban, majd középszerű politikusok minden szellemi szikrát nélkülöző középszerű reagálásai következtek. Láthattuk, ahogy Dzurinda miniszterelnök narcizmusa annál elmélyültebbé válik, minél inkább elkopik mögüle a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió. Számára kevés volt, hogy a köztár­sasági elnök csak az ország nemzetközi helyzetének javulásáról szólt elismerően, a belpolitikai sikerek taglalását inkább mellőzte. A kor­mányfő szerint a nemzetközi elismerés elsősorban a határon belüli eredmények gyümölcse. Szlovákia kivételével ez vüágszerte így is van. Mintha sem Schuster, sem Dzurinda nem vette volna észre a nyil­vánvalót: a Nyugatnak minimum érdeke volt, hogy a Meciar utáni Szlovákia ne legyen elszigetelt. Miniszterelnökünk szerénytelensé­géről pedig csak ennyit: nem nagy bravúr Vladimír Meciamál valami­vel európaibb politikusnak lenni. Az országértékelésről véleményt nyilvánítók legtöbbje úgy volt, mint amikor a házasságközvetító a kancsal leányzó szép hangját dicséri. Rudolf Schuster a nagyarányú választási részvétel mellett agitált. Na­gyon helyesen tette, és dicsérendő, hogy e tanácsát élenjáró politiku­saink is bölcs tanácsnak minősítették. A „leányzó kancsalsága” itt ab­ban nyüvánul meg, hogy még az elnöknél százszorta bölcsebb és ezerszer jobb múltú politikusok se tudnák megállapítani, Szlovákiá­ban most melyik az a párt, amely megérdemli, hogy reá voksoljak. WWW.UJSZO.COM Ad: Hogy kaphatok nyári munkát Magyarorszá­gon? ♦ Barackot lehet szedni a Bala­ton környéki gyümölcsösökben. A parton meg nagyon jó áron el lehet adni. Winnetou ♦ Egy baj van: lefagyott a ba­rack, és ami megmaradt, a gazda is le tudja szedni. Janicsár A közölt vélemények nem fel­tétlenül tükrözik az Új Szó ál­láspontját.- Főnök, ne feledje, hogy ezekben a hetekben mennyire allergiásak bizonyos nevekre. Ezért véletlenül se mondja, hogy bokros teendőink vannak. Ehelyett simán csak annyit közöljön, hogy sok a dolgunk... (Marabu karikatúrája) Az egyik ellenérvtípus azt mondja: „szemforgatás" kipécézni a titkosrendőrséget Ugocsa non coronat Kis János, régi fegyvertár­sam azt mondta: „Med- gyessynek mennie kell”- és igaza volt. Medgyes- synek le kellett volna mon­dania. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS Nem mindent látok úgy, mint Kis János, de úgy érzem, hogy kérdés­föltevésének és álláspontjának jo­gosultságát a rosszhiszemű, vagy érteden vagy átgondolatlan vita­cikkekkel és olvasói levelekkel szemben meg kell védenem - ak­kor is, ha tudom, hogy elfogult em­berek majd azt mondják: ez csak a régi demokratikus ellenzék utó­védharca. Egyébként nem az. Vegyük sorra - vázlatosan - a problémákat. Mert vannak. 1. Az egyik ellenérvtípus azt mond­ja: „szemforgatás” kipécézni a tit­kosrendőrséget, amikor köztudo­mású, hogy a demokratizálódott utódpártok vezetői mind az óre­zsim intézményeiben működtek, s a titkosszolgálat csak egy volt kö­zülük. Ez azért tévedés, mert bár a rendszerváltás evolutív volt, a legi­timációs konszenzus éppen itt hú­zott éles választóvonalat: igenis egyetértés volt benne, hogy a GPU és az ÁVH utódszervezeteit nem ci­peljük át az új rendszerbe. Ez a vá­lasztóvonal vitatható, de annak az erkölcsi jelentősége, hogy egyálta­lán van valamilyen határvonal, ta­gadhatatlan. Szemben minden el­lenkező híreszteléssel, a jogfolyto­nosság nem teljes, ezért is róttak föl némelyeknek pártállami prakti­kákat 1989. október 23-a, a köztár­saság kikiáltása után. 2. Egy másik ellenérvtípus azt ál­lítja, hogy ilyen az élet, c’est la vie. Széchenyi együttműködött Met- ternichhel, Kemény Zsigmond az abszolutizmus idején denunciálta az 1848-as forradalmat. Mit ugrá­lunk itten? Erre csöndesen és sze­rényen azt lehet válaszolni: arra törekszünk, hogy olyan társadal­mat hozzunk létre, amelyben nem kényszerülnek megalkuvásra és önmegtagadásra azok, akik szeret­nének valamit tenni népük érdeké­ben, s akik joggal tartanak retorzi­óktól. Mellesleg a külső és a belső elhárítás tisztjei nem megalkuvók voltak, hanem azok, akik másokat kényszerítettek kompromisszum­ra. Az új igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott, ő megveti a besúgó­kat, de tiszteli az elhárítótiszt alak­ját. Ez egyszerűen az úr és a szolga megkülönböztetése. Akit kénysze­rítenek, az rongyember, aki kény­szerít, az úriember. Ősi nézet, de téves. Ha megaláztatás és kény­szer nélküli társadalmat szeret­nénk, akkor a megalázókat és kényszerítőket nem dicsőíthetjük- bár persze bántanunk se kell őket. 3. A legfontosabb ellenérvet párt­Akit kényszerítenek, az rongyember, aki kényszerít, az úriember. elnökök és jegyzetírók mellett a nagy magyar író, Nádas Péter fo­galmazza meg. Szerinte a demok­ratikus politikában semmi keresni­valója nincs az erkölcsi bírálatnak (ez „totalitárius”); továbbá a de­mokrácia lényege a törvénytiszte­let, ezért az államtitoksértés foly­tán nyilvánosságra került adatot nem kell tekintetbe venni. Különös vélemény. A törvénytisztelet az ab­szolút monarchiára és a porosz fölsőbbségi államra (Obrigkeits­staat) is jellemző volt. A joguralom (rule of law), amelyre Nádas fölte- hetőleg gondol, az nem demokra­tikus, hanem liberális alapelv. A nem jogállami törvénytisztelet: alattvalói magatartás. Amikor a régi demokratikus ellenzék enge­dély nélkül működtetett folyóira­tokat és kis könyvkiadókat, rende­zett illegális összejöveteleket, ak­kor hatályos jogszabályt sértett, de - ha komolyan vesszük a termé­szetjog és „az emberi jogok” fogal­mát, akkor - nem sértett jogot. Mi­chael Kohlhaas is jogtisztelettől (a természetjog „fölsőbb törvé­nyétől”) hajtva gyújtotta föl fél Né­metországot. Magában az alkot­mányosság alapelvében implicit az erkölcsi bírálat. Erkölcsi okokból kifogásolhatunk hatályos törvé­nyeket, s ezeket akár egyetlen hon­polgár is megváltoztathatja, ha pa­naszt nyújt be az Alkotmánybíró­sághoz, az Európai Emberi Jogi Bí­rósághoz, vagy ha népszavazást kezdeményez. De az is erkölcsi fö- lülbírálat, ha lelkiismereti okokból megtagadja a katonai szolgálatot, polgári engedetlenséget tanúsít igazságtalansággal szemben, ül­dözötteket bújtat, betiltott csopor­tokhoz csatlakozik, betiltott elve­ket hirdet. Ezek mind politikai - „közügyi” - aktusok, amelyek megoldása, ha van nekik, egyszer­re erkölcsi, jogi és politikai termé­szetű. A hatályos törvények aggá­lyos betartása olykor erkölcsileg lehetetlen - és ez nem teológusok és filozófusok szakmai belügye. Amikor cigány polgártársaink igazságtalan kilakoltatása ellen tettleg tiltakoztunk, törvényt sér­tettünk - és jól tettük. Éppenség­gel a fönnálló szabályrendszer és szokásrendszer erkölcsi bírálatá­nak lehetősége és politikai tetté változtatása a szabadság záloga, nem pedig e „területek” gépies szétválasztása. A Magyar Narancs vezércikke szerint ezt csak a de­mokratikus ellenzék ugocsai „di­noszauruszai” képviselik. Ha ez így lenne, szomorú lenne, de ha mégis igaz, büszke vagyok ásatag őslény barátaimra, s egye fene, még magamra is. A szerző egyetemi oktató LAPSZÉLEN Megtört bikavér Nemrég Egerben jártunk, és úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, kimegyünk a Szépasszonyvölgy- be borért. Én vezettem, nem akartam inni még kóstolóba sem, ezért aztán a barátnőm ízlelgette a kínálatot az egyik, véletlen­szerűen kiválasztott pincében. Hatvan év körüli asszonyka szol­gált ki bennünket. Egyszer csak megkérdezte: - Ma­guk Pestről vannak? - Nem, a Fel­vidékről jöttünk - válaszoltuk. - Na, ez a szerencséjük, mert kü­lönben a kóstolót is kifizettettem volna magukkal - így az asszony­ka. Majd rögtön így folytatta: -Ezek a piszkos kommunisták megbuktatták a mi jó Viktorun­kat, és ezt a fortéimét főleg pesti- • ekkel érték el. De nem adjuk fel, már szerveződünk sejtekbe, és ha kell, felmegyünk Pestre is, és for­radalmat csinálunk. - De ne­künk, határon túli magyaroknak ez nem tenne jót, mivel nekünk egy gazdaságilag erős Magyaror­szágra van szükségünk, nem pe­dig egy forradalomban vagy pol­gárháborúban szétzilált Magyar- országra - próbáltam érvelni az asszonykának. - Ne féljen maga semmitől sem, maguknak is sok­kal jobb lesz, ha mi győzünk! Még elárulok magának valamit: én kaptam félmillió forintot Or- bánéktól a szőlőre, de ezektől a mocskosoktól egy árva garast sem! - sistergett. További nagy szövegelés után megkaptuk a bort, amelyet bikavérnek neve- • zett az asszony, majd fizettünk és rossz közérzettel távoztunk. Néhány nap múlva művész bará­tainkat vártuk vacsorára, és mi q vei „vörösborivók”, igyekeztem a kedvükben járni az Égerből ho­zott nedűvel. Pillanatok alatt ki­derült azonban, hogy a bor meg­tört és ihatatlan, pedig hűtőládá­ban hoztam és idehaza hűvös he­lyen tároltam. így aztán mind a három liter a lefolyóban végezte. Szerencsére volt otthon palacko­zott magyar borom, így aztán si­került megmenteni a helyzetet. A kiváló ital mellett filozofálgat­tunk, és olyasmik jutottak az eszünkbe, hogy mi lesz, ha Ma­gyarországon ezeket a polgári sejteket valóban feltüzelik, és tényleg forradalom lesz? Valaki (valakik) kiengedte (kiengedték) a gyűlölködés szellemét a palack­ból, de ki tudja majd visszazárni? A hatalomért bármit? Még az ed­dig elért szellemi értékeinket is fel kell áldozni azért, hogy bárki továbbra is megőrizze a hatal- " mát? És vajon hőzöngéssel med­dig lehet anyagi hasznot húzni? Mi lesz vajon azzal az egri árus­sal, akivel véletlenül hozott össze a sors, és aki bor helyett lőrét adott el - nyilván nemcsak ne­kem? Ha majd az Európai Unióban csa- J lásból nem tud megélni, akkor a külföldieket fogja szidni? Ezek a blőd ötletek biztos a testes bortól jöttek, ezért elhatároztuk, hogy a következő utunk Bada­csonyba vezet majd; az ottani hordós szürkebarát iható lesz, és 1 ennek eredményeként derűsebb társalgási témáink lesznek. Erre koccintottunk. ­Bordás Sándor pszichológus Jirí Balvín, a közszolgálati intézmény vezérigazgatója beismerte, hogy a kamerák felszerelésére ő adott utasítást ■ Megfigyelési botrány a Cseh Televízióban , KOKES JÁNOS Négy rejtett kamerát találtak a Cseh Televízió egyik műszaki munkahelyén. Kiderült: a televízió vezetősége szereltette fel őket, hogy ellenőrizze a beosztottakat, akik állítólag a méregdrága gépe­ken magáncégek számára készítet­tek különféle filmanyagokat, ter­mészetesen a felsőbbség enge­délye nélkül, s a bevétel is a ma­gánzsebekbe vándorolt. Jirí Balvín, a televízió vezérigaz­gatója beismerte, hogy a kamerák felszerelésére ő adott utasítást. Azt viszont határozottan cáfolta, hogy a kamerák mellett rejtett mikrofonok is lettek volna, ahogy azt a televíziós szakszervezet ál­lítja. Balvín szerint a gépek értéke 60 millió korona, s megengedhe­tetlen, hogy bárki is saját céljaira használja fel őket, mégpedig min­den ellentételezés nélkül. Kijelen­tette, hogy a kamerákról a leg­felső vezetés tudott, s bírálta az alkalmazottakat, hogy a botrány kirobbantásával megakadályoz­ták az érintett személy, személyek leleplezéséhez szükséges bizonyí­ték megszerzését. Arra a felvetés­re, hogy a kamerák felszerelésé­vel és a megfigyeléssel megsértet­te a dolgozók személyiségi jogait, Balvín megjegyezte: már a televí­zió bejáratánál ki van írva, hogy az épületet kamerák ellenőrzik. Az alkalmazottak szerint ez a fel­hívás a belső munkahelyekre nem vonatkozik. Miután a szakszervezetek ve­zetője Antonín Dekoj éles tá­madást intézett az igazgató ellen, Balvín bírósághoz fordult, hogy tisztázza az ügyet. Szerinte a fel- ^ vételekkel, amelyeket a rejtett ka­merák készítettek, valaki már előzetesen manipulált. Az igaz- ^ gató azt állítja, hogy szó sincs az . alkalmazottak megfigyeléséről, s .1 csak egy súlyos károkat okozó f visszaélést kívánt leleplezni, * amely a vezetőség tudomására jutott, de bizonyítékok hiányá- ban nem tudott vele mit kezdeni. J A zavaros üggyel a Cseh Televízió« Tanácsa is foglalkozott, de nem I foglalt állást. A rendőrség még i vizsgálja az ügyet. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom