Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-08 / 132. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 8. MINDENNAPI KENYERÜNK Igában ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ezt mondta nekem az Úr: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba!” (Jeremiás könyve 27, 2) Hát nemjehetett könnyű a próféta sorsa! Kötéllel és járommal a nyakában járkálni Jeruzsálem utcáin, elviselni az emberek gúnyos megjegyzéseit, a többi próféta ellenvéleményét, vagy inkább ellenséges viselkedését. Nem ez az a szerep, amire az ember általában várni és vágyni szokott. így jól meg tudom érteni Jeremiás próféta panaszát is, ahogyan a 20. fejezet 7-8. verseiben olvashatjuk: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj... Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki... Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.” De mégsem marad számára más, mint az engedelmesség az Úr szava iránt. Vagy ahogy ő mondja ugyanitt a következő versben: „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van re- kesztve. Erőlködöm, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” S ebből fakad mindjárt az első tanulság is számunkra a mára nézve: Lehet, hogy nehéz, vagy látszatra megalázó, lehet, hogy saját elképzelésemmel és vágyaimmal sem egyezik maradéktalanul, mégis a legjobb, legtisztább, legegyenesebb út az, ha Isten szavának engedelmeskedni tudok, mert azon van áldás. A másik dolog, ami nyilvánvaló ebben a bibliai részben, hogy Jeremiás próféta nemcsak hirdette, hogy vegyék magukra a jármot, hanem valóban a nyakába is tette, és hordozta is azt. Prófétai jel volt ez a hallgatóság számára, hogy ne csupán hallják, hanem a szemük előtt rajzolódjon ki, mi is az Isten akarata, amit követendő útként eléjük tár. Volt amikor cserépkorsót tört szét a szemük előtt hirdetve, hogy így töri szét Isten a népet és Jeruzsálemet (19. fejezet). Hóseás prófétának egy más alkalommal azt mondta, hogy vegyen feleségül egy parázna nőt, és hirdesse, hogy rútul paráználkodik az ország, és hátat fordít Istennek. Ma is egy- egy eszmét az rombol le legjobban, és tesz hiteltelenné, ha nem egyezik a meghirdetett szó a mögötte álló cselekedetekkel. Közmondássá vált a „vizet prédikál és bort iszik” magatartás, és valljuk meg őszintén, nem is véletlenül vette az egyházi kifejezéseket. Ha csupán beszélünk a szeretetről, az önzetlenségről, a toleranciáról, a hitről, a megtérésről, de mindezeknek gyümölcsei hiányoznak életünkből, a gyülekezeteinkből, jól vigyázzunk, nehogy mi is a terméketlen fügefa sorsára jussunk, melyen Jézus hiába kereste a gyümölcsöt. Mert hiszen gyümölcséről ismerszik meg a fa! Jeremiásnál a nyakába tett iga Isten ítéletének, fenyítésének ábrázolása volt, és azt mondta el, hogy az menekül meg, aki elfogadja és magára veszi Isten ítéletét. De akik ki akarnak bújni alóla, vagy el akarnak rejtőzni előle, menthetetlenül elvesznek. Mint ahogy a 23. zsoltárban olvassuk és énekeljük: „vessződ és botod megvigasztal engem.” Mégis mindezeken túl lássunk meg egy másik „igát” is, amiről az Újszövetségben Jézus azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,29-30) Hogy lehet egy iga boldogító? - kérdezhetnénk. Úgy, hogy ez olyan iga, mely nem ránk nehezedik, hanem sokkal inkább könnyít rajtunk, hiszen először a bűn terhétől szabadít fel, az önmar- cangolás kétségeit veszi le rólunk. A hittel elfogadott és megvallott keresztség gyönyörű igája ez, amely felismeri Jézusban azt, aki elveszi a világ bűneit. Sőt nemcsak úgy általában a világét, hanem az enyémet személyesen! Amely önző énünk kielégíthetetlen súlyától szabadít meg, hogy fölvehessem a felebarát terhét, és segíthessem őt. Amely a harag és gyűlölet helyett a szelídség lelkét, a gőg és beképzeltség helyett az alázat lelkét, a stressz és békétlenség helyett a megnyugvás lelkét adja szívünkbe. Amely megtenni a Lélek sok ízű gyümölcsét: a sze- retetet, az örömöt, a békességet, a türelmet, a szívességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget, az önmegtartóztatást és az ezekhez hasonlókat, melyekről azt mondja Pál apostol, hogy az ilyenek ellen nincs törvény. (Gál. 5,22-24) A szerző református lelkész Az erős segítse a gyengébbet jelszóval az SPP a júniust ismét a Gyermekalkotások hónapjává avatta A gyengébbek kedvéért... BOROSS AMBRUS N egyedszer hirdette meg • a Szlovák Gázművek (SPP a. s.) a testi és I szellemi fogyatékos Bmmmm gyermekek kreativitá- sát elősegíteni és fejleszteni hivatott Gyermekalkotások hónapját. A speciális iskolák, kórházak és bentlakásos iskolák ifjú alkotóinak részvételével zajló országos rendezvényen az idén is akadt magyar versenyző, s folytatva a hagyományokat, képviseltette magát a Dunaszerdahelyi Speciális Magyar Tannyelvű Általános Iskola is. A munkákat - többségükben rajzokat, festményeket, kollázsokat, há- romkiteijedésű tárgyakat - szakavatott zsűri értékelte. A június 4-i, keddi ünnepélyes díjkiosztón, melyet a gázművek pozsonyi Fa utcai, galériaként ismert székházában tartottak, a meghívott díjazottak, az érdeklődők és a sajtó képviselői megtudták, hogy a versenybe 228 tanintézet és csoport összesen 3572 művel pályázott. Nos, ebben a nagyon erős mezőnyben tizenkét díjat osztott a bírálóbizottság, s az egyiket - a kitartó és folyamatos munkáért járót - éppen a dunaszerdahelyi- ek kapták. A Homík Piroska igazgatóhelyettes felkészítette négytagú csapat tagjai - közülük csak Griga István hiányzott - a képzőművészeti verseny megálmodói, megvalósítói és pártfogói kezéből vehették át az okleveleket és a díjakkal járó ajándékokat. És akkor következzék a kitüntetettek névsora: Pék Zsuzsanna nyolcadik osztályos tanuló (16 éves), Griga István hatodik osztályos (14 éves), Malik Mário kilencedikes (16 éves) és Boráros József hatodik osztályos tanuló (15 éves). Velük paro- lázott a verseny tiszteletbeli elnöke, egyik mecénása, Peter Dvorsky, valamint, csak a mestereket említve - a teljesség igénye nélkül, hiszen a gratulálok sorban álltak a zsúfolásig megtelt galériában - Karol Ond- reicka festőművész, egyetemi tanár. A díjnyertes művekből összeálló tárlat június 9-éig tekinthető meg a már említett Fa utcai kiállítóteremben, de ha minden igaz, akkor a Pozsonyba addig nem látogatók sem maradnak le a megkapó, mert fe- lejtheteden esztétikai élményt nyújtó látványról, hiszen ezt követően az alkotások az SPP intézményeibe kerülnek, szerte az országban, majd a Bibianára, végül, akárcsak a tavalyi győztesek alkotásai: a mindenütt fellelhető, s vélhetően műiden gyermek által ismert McDonald's gyorsbüfékbe. A rendezvény győztesei részt vesznek a kétévente sorra kerülő gyermekkönyv-illusztrációk versenyének gyermekzsűrijében - utóvégre aki most nyert, az már bizonyította, hogy érti a dolgát, s elvitathatatlan köze van az alkotóművészethez. Ők azok - s ezt valóban csak a gyengébbek, a bemutatóról hiányzó újságírók, iskolák, rajztanárok... ked véért említem -, akik mozgáskorlá tozás, Pozsonyba utazással járó fá radság, alig elviselhető hőség idí vagy oda, hősiesen helytálltak saját munkáik felavatását, népszerűsíté sét illetően is. A tőlük elvitathatat lan őszinteséggel és lelkesedéssé igazolva, hogy az alkotás ma má (megint és egyre inkább) nemcsal érték létrehozását jelenti, hanen annak huzamos, folytonos képvise letét, népszerűsítését is. S lehet-< nemesb, emberibb feladat a jó é: értékálló (szép, hasznos, művészi ügyek pártfogásánál? A pályamunkákat méltató Karol Ondreicka, mellette Peter Dvorsky A kitüntetettek és felkészítőjük Ellentétben nagyra becsült sportszakírónk véleményével, mely szerint mit érdekli az a nőket, mikor sugározza a tévé a meccseket, a focirajongás sem kizárólag férfihobbi „Ha bevásároltok, nézhetitek a meccset..." M. CSEPÉCZ SZILVIA „...vagy mi nézzük a sorozatot!” Ez az a felszólítás, mely rendszeresen elhangzik a 17. futball-világbaj- nokság televíziós közvetítésének két félidő közötti reklámblokkjában. A három - enyhén önmaga karikatúrájának tűnő - reklámhölgy három szófogadó férje (barátja, partnere...) természetesen rohan bevásárolni, nehogy már Rosalindát vagy egyéb, vadul A szenvedélyes szappanoperát kelljen bámulniuk Beckham, Batistuta, Vieri, Rivaldo s a lassan, de biztosan gyógyuló Zidane és más futballna- gyágyúk (nem kevésbé szenvedélyes) játéka helyett. A reklám poénja, hogy persze a nők is a meccsre kíváncsiak, nem túl drága. Mert ellentétben (egyébiránt nagyra becsült) sportszakírónk véleményével - aki a labdarúgó vb programját felvezető nyitócikkét azzal fejezte be, hogy: „Mit érdekli ez az asszonyokat, nőket, feleségeket. Nekik megmaradt a fő műsoridő” szóval ezzel a minden nőnemű lényt egy kalap alá vett állítással szemben a focirajongás sem kizárólag férfihobbi. Hogy csak a vb csoportmérkőzéseinek első hétvégéjét említsem, a pénteki Franciaország-Sze- negál nyitómeccsen Papé Bouba Diop gólja után a lelátókon legalább olyan extázisbán táncoltak a dús keblű asszonyok, nők és feleségek, mint csapatuk a szöuli stadion zöld gyepén. A kommentátortól meg két szöglet között olyan apróságokat tudhattak meg a képernyők előtt szurkoló milliók, hogy teszem azt, a szenegáli csapat francia szövetségi kapitánya, Bruno Metsu márciusban nősült, és ifjú neje szintén szenegáli... S a címvédő francia válogatott vereségében a hiányzó Zidane mellett talán az is közrejátszott, hogy az ő feleségeik és barátnőik csupán a meccs után ta- (átkozhattak életük pár- Wf jával „intim körülmények f között”. Ez utóbbit ugyan már inkább csak az annyi- W szór lesajnált „női logika” mondatja velem, de tény, hogy a vezetőedzők örökzöld témája a „nővel vagy nő nélkül jobb-e a csapat erőnléte” dilemma. Visszatérve a mérkőzésekhez és a szurkoló- táborhoz, a dél-koreai és japán nők mellett a vendégdrukkerek között még csadort viselő hölgyek is fel-feltűnnek. És gólhelyzetben pontosan ugyanúgy csápolnak, mint baseballsapkás társnőik. Vagy mint mi, idehaza, a képernyő előtt. Szó sincs arról, hogy a foci ürügyén egy újabb „férfias" területet akarnánk egyenjogúsítani! (Ez a folytonos egyenjogúsítgatás különben is fából vaskarika: feltehetően a kétszáz évvel ezelőtt élt szüfrazsettek sem az egyformaságért, hanem a férfiakkal egyenlő jogokért tüntettek. Ami, ugye, két különböző fogalom.) Ismerek jó néhány férfit, akiket teljesen hidegen hagy a labdarúgás, és egy csomó nőt, akik fociznak, sőt ökölvívnak, birkóznak - igaz, ez már a másik véglet... Ami az átlagszurkoló háziasszonyt illeti, ha nem íratja is ki magát a labdarágó vb idejére - a főzés, mosás, vasalás a mi három műszakos „egyenjogú” társadalmunkban úgyis megváija az asszonyt - de ha átszervezi a „havi normát”, még így is marad esélye megnézni a meccsek egy részét. Válogatottja válogatja, hogy melyiket. Tegyék csak a kezüket a szívükre futballrajongó férfitársaink, hogy ők sem mindig az esélyesebbnek tartott együttesnek drukkolnak a világ kétségtelenül legér- dekfeszítőbb csapatjátékában... Merthogy ez a lényeg: a játék! Számomra például a futballközve- títés majdhogynem az egyetlen nézhető tévéműsor. Pontosan a kiszámíthatatlansága, a kétszer negyvenöt perc (plusz hosszabbítás) valódi és megismételhetetlen izgalmai miatt. (Az akciófilmek tuti biztosra vehető vége, és a mostanság divatba jött reality show ízléstelen, megalázó szituációi ellenében.) És hát igen, a férfiak! Vicces, hogy ezen a téren alighanem megegyezik a két nem szurkolótábora. Egy futballmeccsen mindenki igazi, férfias férfiakat szeretne látni! Akik cseleznek, zsonglőrködnek a labdával, és gólokat rúgnak. Az lehe hogy az ember lánya nem mindi találja el, mikor kellene szabadri gást vagy tizenegyest ítélnie a b rónak, ám ezzel olykor mindi maguk a játékvezetők sem lenni nek teljesen tisztában... Talá mert míg ők ott futkároznak helyszínen, addig mi, nézők belá juk az egész pályát. Jómaga] ezért is szeretem jobban a televíz ós focit. S persze azért is, me ugyan a lelátókon kétségkívül fo róbb a hangulat, mint egy fotelbe ücsörögve, viszont a túlságosan győzelemittas, vagy éppen vés tésre álló és elkeseredett szurkol tábor közelharcának veszélye se fenyeget. Attól tartok, ezen a la darúgó-világbajnokságon kedve: válogatottam legfeljebb a negye döntőig juthat. (Beckham egym ga aligha képes csodákra...) De pályán minden megtörténhet, kell annál jobb szórakozás, mi végigizgulni a vb mérkőzése egészen a döntőig?! Ha úgy al kul, ebédre vagy vacsorára legfi jebb hideget eszik a család... le ..^__< •»y-'fíí t ízelítő a dunaszerdahelyi alkotásokból (A szerző és Daniela Bartosová felvételei)
