Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-06 / 130. szám, csütörtök
Autó motor ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 6. Háromhengeres, takarékos turbódízel motorját az Audi A2-estől örökölte, az összes többi a negyedik generációs, „felnőtt" Polo saját kelléktárából származik Volkswagen Polo 1.4 TDI Comfortline TESZT ellékletünk idei áprilisi számában jelent meg az új Volkswagen Polo első tesztje, konkrétan az 1,2-es, 65 lóerős benzinmotoros változaté. Bő egy hónap múlva - ugyancsak ötajtós karosszériával és Comfortli- ne szereltségben - az autó 1,4-es turbódízel motorral felszerelt típusát is kipróbálhattuk. A negyedik generációs Polo külsejéről az említett nagytesztben minden lényegeset elmondtunk, ezért most csak dióhéjban: hosszúság + 15,4 cm, szélesség +2 cm, magasság + 5 cm, tengelytáv +5,3 cm, csomagtér +25 1. Tömören: terjeszkedés a szélrózsa minden irányában. A felnőttesebb jelleget azonban távolról sem csupán a megnövekedett méretek adják, hanem a kocsi egész építési stílusa - a „mercis” fényszóró-kvartettől kezdve egészen a Passatéra emlékeztető hátsó lámpatestekig. Közöttük jól megformált karosszéria húzódik, amely ötajtós kivitelben a toldalék oldalablakoknak köszönhetően hosszabbnak tűnik, mint a háromajtós, pedig ugyanakkora (3897 mm). Mindez a VW konszern legjobb kiskocsi-padlóle- mezére épül (lásd még: Fabia, ill. az új Ibiza), ami kiváló menettulajdonságokat garantál. Basic, Trendline, Comfortline, Highline - ez az új Polo négy sze- reltségi fokozata. Tesztkocsink tehát a harmadik volt, az alábbi listával (a Basic-ot meghaladó holmik +-szal jelölve): elektrohidraulikus kormányrásegítő, két front- légzsák, két síkban állítható kor- mányoszlop, hőszűrő ablaküvegek, négyhang- szórós autórádió, ciklusos ablaktörlők, állítható magasságú vezetőülés (+), központi zár (+), elektromos elülső ablakemelők (+), elektromosan állítható és fűthető külső visszapillantó tükrök (+), fiókok az elülső ülések alatt (+), a műszerfalból „kiugró” pohártartó (+), osztott hátsó üléstámlák középső könyöktámasszal (+), elülső ködlámpák (+), két hátsó olvasólámpa (+), megvilágított sminktükrök (+). A rádióról okvedenül el kell mondani, hogy nem az alapmodellnél is kínált Alfa, hanem a jóval többet tudó Beta volt (+4300). Ugyancsak az opciós listáról származtak a 185/60-as gumikkal felöltöztetett 14 hüvelykes alufelnik (+24 700), valamint az elektromos ablakemelőkkel ellátott hátsó ajtók is (+21100). Az 1.4 liter hengerűrtartalmú turbódízel motort még az Audi A2 tesztje során ismertük meg (AUTÓ-MOTOR, 2001/8. szám). Hangja, mi tagadás, azóta sem lett szebb, legalábbis alapjáraton nem: a három henger berregése ilyenkor minden, csak nem kellemes muzsika a fülnek. Ejég azonban egy kis gázadás, és minden megváltozik: a kopogó munkaütemek szolid duruzsolássá folynak össze, és a kocsiszekrény, illetve a váltókar enyhe remegése is egy csapásra megszűnik. Az igazi meglepetés azonban indulás után ér bennünkét. A kis olajkályha 75 lóereje (55 kW) ugyanis önmagában sem kevés, de ennél sokkal értékesebb az alig kétezres percenkénti fordulatszám felett megjelenő 195 Nm-es csúcsnyomaték. Elsősorban neki - no meg a jól méretezett ötfokozatú kézi váltónak - köszönhető, hogy a mintegy 1200 kilogramm önsúlyú autó szubjektíve élvezetesen gyorsul, és objektív menetteljesítményeiért sem kell szégyenkeznie (legnagyobb sebesség: 170 km/óra, gyorsulás álló helyzetből 100 kilométeres óránkénti sebességre: 13,6 másodperc). A fogyasztás pedig aztán végképp elfeledtet velünk mindenféle berre- gést-vibrálást, hiszen átlagértéke országúton mindössze 4, városban 5,6, vegyes forgalomban pedig 4,5 liter 100 kilométerenként. Gázolajból, hogy el ne felejtsük. Lehet tehát számolgatni, hogy az 1,4 es TDI motorral felszerelt új, ötajtós Volkswagen Polo Comfortline mikor hozza vissza a befektetett összeget, ami opciók nélkül 488 000 korona. Ha ezt sokalljuk, de a motorból nem engedünk, a háromajtós Basic 443 ezer koronás árából is kiindulhatunk, (vgy) Az utcán nincs miért utánafordulni, belül viszont a szó legjobb értelmében vett praktikus családi autó, amely, ha kell, hét liternél kevesebbel is beéri 100 kilométerenként Mitsubishi Space Star Family 1.3: Benzinkútkerülő „tércsillag" sőnél maradva: ha azt mondjuk, hogy a kocsi nem hivalkodó, még túloztunk is egy kicsit. Formái ugyanis annyira visszafogottak, hogy finoman szólva nincs miért utánafordulnunk. A konstruktőrök egyszerűen mindent a célszerűségnek és a praktikumnak rendeltek alá, amit viszont belül lépten-nyo- mon érezni. A kihasználhatóság szempontjából oly fontos hátsó traktus például többféleképpen variálható: csomagjaink mennyiségének függvényében meredekebbre állathatjuk az üléstámlákat, elóre- hátra mozoghatunk a két részre osztott ülésekkel, külön-külön összehajtogathatjuk bármelyiküket, és természetesen mindkét részt egyidejűleg is. Ekkor kapjuk a kocsi méretéhez képest impozáns 1370 liternyi rakodóteret (lásd az ábrát), de a koffer a teljesen hátratolt hátsó üléssor mögött is 370 literes. Apróbb dolgaink is rendre megtalálják a helyüket a zömmel csukható rekeszek-sufnik valamelyikében. Az 1,3 literes benzinmotortól a hengerenként négy szelep ellenére sem vártunk csodákat, éppen ezért kellemesen meglepett bennünket. Legnagyobb teljesítménye ugyanis 60 kW (80 LE), ami ekkora köbtartalom mellett kifejezetten jó értéknek számít. Ugyanez mondható el a 120 Nm-es csúcs- nyomatékről is. Aszfalttépéshez persze egyik sem elég, 170 km/órás végsebességhez, illetve 14,2 másodperces „százas sprinthez” viszont igen. A gyakorlatban ez elfogadható tempójú és dinamikájú autózást jelent, amellyel a sztrádán sem tartozunk a lomhák közé. A fogyasztás pedig - megér egy külön misét. Tesztjeink során ugyanis számtalanszor megtapasztaltuk, hogy a papíron feltüntetett értékek a gyakorlatban elérhetetlenek; vagy ha igen, csak tisztára sepert úttesten, optimális hőmérséklet és páratartalom mellett, plusz enyhe hátszéllel. A Space Star prospektusában is úgy tekintettünk a 8,6/5,6/6,6-os klasszikus tercre, hogy istenem, hát ennyit írnak, valamennyit írni kell. A gyakorlatban viszont az történt, hogy a teli tankkal átvett koTESZT sokak által minivan- nak tartott japán autó nem tekinthető újdonságnak: dízelmotoros változatát például már egy évvel ezelőtt teszteltük (AUTO-MOTOR, 2001/6). Az újabb teszt időszerűségét az adja, hogy a Family nevű változat 2001-ben gyártott darabjai most nem kevesebb, mint 51 700 koronás árengedménnyel kaphatók - amíg a készlet tart. Egy ilyen példánnyal tölthettünk el mi is egy kellemes hetet májusban, az év talán legszebb hónapjában. A Space Star nem minivan, „csak” rendkívül tágas, magas építésű, va- riabüis belső terű kompakt családi autó. Ha mindenáron skatulyázni akarnánk, 4030 milliméteres hosszúságával leginkább az alsó középkategóriába sorolhatnánk, minivanos jellegét pedig elsősorban 1515 mm-es magasságának köszönheti. Mármint kívülről, mert belül még jó néhány hasonló ismérvet számolhatunk össze. A külcsi benzinórájának mutatója sokáig nem volt hajlandó megmoccanni. Még Komáromban is alig, több mint 110 kilométer megtétele után! Ha hiszik, ha nem, az 55 liter üzemanyag 820 kilométerre volt elég, ami testvérek között is 6,7 literes átlagfogyasztást jelent. Tegyük hozzá azt is, hogy távolról sem úgy autóztunk, mint aki öko- rali-csúcsot akar beállítani. Fogyasztásunkat egyébként fedélzeti számítógép is mérte, ami kizáija az eseüeges számolási hiba lehetőségét. A nagyvonalú belső térkialakítás mellett tehát az alacsony fogyasztást, illetve az adók/biztosí- tások szempontjából kedvező 1,3- as motort találtuk a Mitsubishi Space Star Family legnagyobb erényének. Természetesen az elején említett drasztikus árengedményen kívül, aminek köszönhetően az autó most 499 ezer koronáért hazavihető, (vas) M a A * (A szerző felvétele (A szerző felvételei)
