Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-18 / 140. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 18. KOMMENTÁR Koptatják Dzurindát PÁKOZDI GERTRÚD Amíg lesz a világon közbeszerzési versenypályázat, addig botrányok is lesznek ezek körül. Mi sem könnyebb annál, mint - különösen ha közbeszerzésről van szó - szakmai kérdésből politikai kérdést faragni. Minden bizonnyal ez az egyszerű tény áll a köny- nyű vasúti motorvonatok beszerzésére meghirdetett versenypályázat körül kirobbant botrány hátterében is. Köztudott, hogy a botrány fele Mikulás Dzurinda kormányelnököt is elérte. Pontosabban az általa vezetett pártot (SDKÚ) gyanúsítják az üggyel kapcsolatban korrupcióval. A kormányelnöknek azért is nehéz elhárítania magáról és pártjáról a gyanút, mert rokonsági szempontok is szerepet játszanak. A pályázatok elbíráló bizottság elnöke Mikuláá Dzurinda édestestvére. A botrányt kirobbantók szerint a tender nem volt átlátható, és valószínűleg a jutalék összege motiválta a bizottságot, hogy a kínálatokból a legdrágábbra adta áldását. Mikulás Dzurindának meggyőződése, hogy az ügy mozgatója Pavol Rusko, az ANO elnöke. Dzurinda most megpróbálja tisztára mosni a pártját. Vajon sikerül? Vajon néhány hét alatt (a választásokig) kiderül, hogy a tender elbírálásában valóban személyes érdekek érvényesültek? Volt-e szerepe az ügyben Jozef Macejko közlekedésügyi miniszternek és a tárca hivatalvezetőjének? Nem kell hozzá különösebb politikai éleslátást, hogy a kívülálló is felfedezze: nem is annyira a sokmilliós „többletkiadást” okozók, a tender elrontóinak pellengérre állításáról van szó, hanem az SDKÚ elnökének lejáratásáról. Szomorú, hogy minden jel szerint saját pártbelijei is próbálják tovább koptatni Mikulás Dzurinda már így is jócskán megkopott népszerűségét - amely kopik magától is szépen. Noha az általa vezetett kormány most, működési ideje lejártának közeledésével egymás után hozza népszerűségnövelő intézkedéseit (pl. családi pótlék emelése, a tartásdíj állam általi kényszerátvállalása), hogyha lassan is, de beindítja az elkerülhetetlen reformokat. Lehet, a választókat nem érdekli különösebben a politikai színfalak mögötti küzdelem, az a tény, hogy „bedobják” valamely botrányszagú ügybé valamely politikus nevét, már garancia arra, hogy á részletekről semmit se tudó átlagember szemében az így érintett személy gyanússá váljék. A forgalomba hozott gyanút meg csak erősít, ha az érintett személy - esetünkben a miniszterelnök - azon nyomban és elsősorban ellene irányuló összeesküvésként tálalja az ügyet. Ha nem a saját személyét helyezi az ügy központjába, talán sikeresebb lehetne a vele szemben fellépők elleni érvelése. Félő azonban, hogy így csak politikai ellenfelei malmára hajtja a vizet. VISSZHANG Több korrektséget Vasárnap este, külföldi utamról hazaérkezvén, elővettem az elmúlt három nap újságjait - és elámultam a csodálkozástól. Az Új Szó csütörtöki száma azt állítja, nem az amerikaiakjavas- latára voltam jelen a küldöttségben, a pénteki szám második oldalán a kommentáríró pedig egyenesen azt akarja elhitetni a gyanútlan olvasóval, hogy ezt a témát inkorrekt módon akarjuk felhasználni az MKP-ben egymás ellen. Bizisten, menten jó Arany Jánosunk jutott az eszembe, aki olvasván egyik kritikusa kinyilatkoztatásait arról, mikor, mit, hogyan gondolt Arany János, azt írta a szélére: gondolta a fene. Az igazságnak és az Új Szó olvasóinak viszont tartozunk annyival, hogy elmondjuk: a pénteki kommentár minden szava légből kapott, s az amerikai nagykövetség állásfoglalásában sem található meg az a mondat, amelyet az Új Szó csütörtöki számának első oldalán a címben kiemelt. Azt, ahogyan én az Amerikában járt hivatalos küldöttség tagjai közé kerültem, viszonylag pontosan leírja a SME június 15-ei, szombati melléklete 6. oldalán Matús Kostolny, aki ott volt Washingtonban. Tény, hogy az első névsorban nem szerepeltem, s mivel nem szeretnék inkorrekt lenni, csupán annyit jegyzek meg, hogy a SME-ben leírt történet igaz. Aki kicsit is ért a diplomáciához, az tudja, a látogatás végső változatát rögzítő jegyzékre a protokollfőnök teszi rá a kézjegyét a köztársasági elnök jóváhagyása alapján. Ez a tény azonban nem záija ki az előző mondatok igazát, én minden eddigi állításomat fenntartom. Nem kell tehát bulvársajtóba illő módon negatív szenzációt gerjeszteni ott, ahol nincs ilyen, ha pedig lejáratási kísérletről lenne szó, azt szerencsétlennek érezném. Úgy gondolom egyébként, az egész történetben a Fehér Házban való fogadás ténye a figyelemre méltó. Tisztelettel Csáky Pál (októberig még) miniszterelnök-helyettes WWW.UJSZO.COM ♦ Fél évszázada létezik a füle- ki gimnázium. Június 8-án megemlékezés volt a füleki Alma Mater „létrehozásának” 50. évfordulója alkalmából. Ha valakinek van ideje, írja le, milyenek voltak az ő gimis évei. Varga Csaba ♦ Szépek. így, majd’ 30 év távlatából. S hajói emlékszem, főleg magyar volt, ismert és elismert tanárokkal és ismertté és elismertté vált diákokkal. Hát igen, arra a gimire már csak emlékezni lehet. Egy volt diák ♦ Feledhetetlenek, csodásak voltak! Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott az ünnepségen, de szüleimtől hallottam, hogy mennyire jó volt újra látni a Tisztelt, Nagyra becsült tanáraiflkat, akik felkészítettek bennünket a nagybetűs Életre, azokat az arcokat, akik oly sokra vitték az életben, s ugyanazon padokat koptatták, mint mi. Én nem látom annyira negatívan iskolánk helyzetét, csak nekünk, akik közelebb, ill. távolabb kerültünk, segítenünk kell azokat a mai napig gerincesen küzdő tanárokat, diákokat, hogy ne adják fel a küzdelmet, hogy kitartsanak a nehéz időkben. Tehát ezúton arra kérek minden volt füleki gimnazistát, hogy segítse a megfelelő embereket, diákokat, hogy a Füleki Gimnázium újra visszanyerje eredeti színvonalát, jellegét, önállóságát! Tamás TALLÓZÓ DIE WELT A német napilap szerint Berlin külpolitikájában lényeges változás tapasztalható az EÚ-bóvítéséhez való viszonyulásban. A Die Welt elsősorban az uniós agrárpolitika és az EU bővítés közt vél felfedezni összefüggést. Idézi Gerhard Schröder német kancellárt: „Az agrárreform első eredményeitől függ majd, milyen ajánlatot tehetünk a decemberi koppenhágai bővítési csúcson. A napilap ezzel összefüggésben elsősorban arra figyelmeztet, hogy Berlin a közveden agrártámogatások kérdését nem tekintette az uniós tagjelölt államok csatíakozásának előfeltételéül. A németek nem támogatják, hogy az új tagországok mezőgazdászai kezdettől kapjanak közveüen agrártámogatást, míg az Európai Bizottság azt szorgalmazza, hogy kezdetben a teljes uniós összeg egynegyede járjon nekik, s ezt az arányt fokozatosan növeljék. Berlin számára az okozza a legnagyobb problémát, hogy ha a 25 százalékos támogatást kezdettől folyósítják, az nyolc müliárd euróval növelné Brüsszel éves költségvetését, s az összeg egynegyedét éppen Németországnak kellene a közös kasszába fizetnie. Először született olyan bírósági döntés, amely megkérdőjelezi az elnöki rendeletek alapján hozott hatósági döntést- Papa, lassan már az lesz a vezető hír, ha makulátlan politikust és teljesen tiszta versenypályázatot találnak Szlovákiában! (Peter Gossányi karikatúrája) Mégsem érinthetetlenek a Benes-dekrétumok? Bár a hivatalos prágai és pozsonyi álláspontok szerint a Benes-dekrétumok ma már nem érvényesek és nincs semmiféle hatásuk mindennapjainkra, elég csak egy kicsit jobban körülnézni, s máris észrevehetjük, hogy azért ez nem egészen igaz. KOKES JÁNOS Csehországban például az 1989-es rendszerváltás óta számos olyan eset ismeretes, amely így vagy úgy összefüggésben van a Benes-dekré- tumokkal, s ha bizonyos befolyásos körök érdeke úgy kívánta, akkor az „érintheteüen” rendeleteket is lehetett, hogy mást ne mondjak, legalábbis rugalmasan „értelmezni és kezelni”. Megemlíthető a kárpótiás első időszaka, amikor is meglepetésszerűen - egyes vélemények szerint nem éppen a törvények szigorú betartásával - kapott ismét hazai állampolgárságot több olyan személy, aki cseh nemesi család salja volt és évtizedek óta élt külföldön, mert ez az állampolgárság volt az egyik jogi feltétele a II. világháború után elkobzott vagyon visszakövetelésének. Ma már az is elmondható, hogy a követelések sikeresek voltak, s számos család visszakapta egykori vagyonát. Sajnálatos, hogy ez a rugalmasabb álláspont nem érvényesül például a szlovákiai neve- sítetlen földek ügyének rendezésekor. Úgy látszik, a magyarok ezrei kevésbé fontosak, mint egy-egy nemesi család. Visszatérve azonban a volt nemesi birtokokhoz, a napokban Csehországban egy járási bíróság úgy döntött, hogy a cseh államnak vissza kell adnia az eredeti tulajdonosoknak egy olyan kastélyt, amelyet a II. világháború után a Benes-dekrétumok alapján államosítottak a hatóságok. Az ítélet azonban egyelőre még nem jogerős. Arról, hogy az észak-csehországi kerületben található Opocno reneszánsz várkastélyt, valamint a hozzá tartozó gazdasági épületeket vissza kell adni a Colloredo-Mans- feld családnak, Rychnov nad Kneznouban döntött a járási bíróság. A kastélyt jelenleg kezelő illetékes területi műemlékvédő hivatal ügyvédje bejelentette, hogy a hatóság minden valószínűség szerint megfellebbezi a döntést, amely így Hradec Královéba a kerületi bírósághoz kerül. Pavel Dostál kulturális miniszter szintén bírálta a döntést, s kijelentette, hogy személyesen is harcolni fog annak megváltoztatásáért. Az elkobzott vagyont a nemesi család egyik leszármazottja, Kristina Colloredo-Mansfeld hét évvel ezelőtt kérte hivatalosan vissza, azzal érvelve, hogy édesapja, Josef a II. világháború idején nem veszítette el csehszlovák állampolgárságát, s nem vette fel a német állampolgárságot, ahogy azt a cseh hatóságok állítják, s ezért vagyonának elkobzása a Benes-dekrétumok alapján jogtalan és törvénytelen volt. A vádló, a műemlékvédő hivatal jogi képviselője viszont továbbra is azt állítja, hogy Josef Colloredo-Mansfeld felvette a német állampolgárságot, s ezért a vagyon elkobzása jogos volt. A Benes-dekrétumok kollektív háborús bűnösnek nyilvánították a csehszlovákiai német és magyar kisebbségek tagjait, akik elveszítették állampolgárságukat, s vagyonukat az állam elkobozta. Az eset igen bonyolult. A Colloredo-Mansfeld család vagyonát a náci rendszer kobozta el 1942-ben. UtóA folytatódó bírósági per számunkra is nagyon érdekes és fontos. daik most azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a család mindig is csehnek vallotta magát. A cseh illetékesek ezt azonban kétségbe vonják. A háború utáni törvények szerint a családnak 1948-ig volt lehetősége visszakérni elkobzott vagyonát. A család most azzal védekezik, hogy ezzel a lehetőséggel akkoriban azért nem élt, mert a Benes-dekrétumok alapján 1945-ben kollaboránsnak minősítették őket, így semmiféle lehetőségük nem nyüt a vagyon visszaszerzésére. Az immár hét éve húzódó és rendkívül nagy figyelemmel kísért ügyben korábban a Rychnov nad Kneznou-i járási bíróság elutasította a Colloredo-Mansfeld család keresetét, s ezt tette a fellebbezés után a Hradec Králové-i kerületi bíróság is. Más véleményre jutott azonban a cseh legfelsőbb bíróság, amely az alsóbb fokú ítéleteket megsemmisítette, s az egész ügyet újratárgyalásra visszautalta a járási szintre. Az illetékes járási taláros testület most a korábbival ellentétes döntést hozott, s úgy határozott, hogy a Colloredo-Mansfeld családnak igaza van. Kristina Colloredo-Mansfeld jelenleg felváltva Ausztriában és Olaszországban él. A család egyébként Csehországban az elmúlt években már jelentős vagyont kapott vissza. A Colloredo-Mansfeld családhoz hasonlóan több más cseh vagy cseh-német-osztrák nemesi család is bírósági pert folytat egykori vagyona visszaadásáért. A viták, mivel a Benes-dekrétumokat is érintik, igen bonyolultak, s már évek óta húzódnak. Az opoénói ügy azért nagy jelentőségű, mert Csehországban első ízben született olyan bírósági döntés, amely teljesen nyíltan megkérdőjelez egy, a Benes-dekrétumok alapján hozott II. világháború utáni bírósági és hatósági döntést. Ilyen szempontból a folytatódó bírósági per számunkra is nagyon érdekes, fontos, mert ha a járási bíróság döntését felsőbb szinten is megerősítenék, akkor precedens születne. Nem a jobb- vagy baloldaliak alkotják a legnépesebb réteget, hanem az urnáktól távol maradó apatikusok Chirac császárnak érezheti magát MAUNÁK ISTVÁN Nemcsak a focival van baj Francia- országban: a vasárnapi, második választási forduló legfontosabb tanulsága, hogy a nagypolitikával is, különben nem lenne ekkora a kiábrándultak aránya. Már az egy héttel ezelőtti első fordulóban is negatív rekordot döntött a távolmaradók aránya (35,6%), most pedig már közel 40 százalék nem ment el szavazni. Ami azt jelenti, hogy nem a jobb- vagy a baloldaliak alkotják a legnépesebb réteget, hanem az apatikusok. Ezzel a ténnyel, a bizalomhiánnyal pedig minden politikai erőnek szembe kell néznie, főleg a nyertesnek. Vasárnap bejött a papírforma, a jobboldal elsöprő győzelmet aratott, egészében véve kétharmados a többsége a nemzetgyűlésben, s ezen belül az Unió az elnöki többségért (UMP) egyedül is megszerezte a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget. Már az UMP neve is sejtetni engedi, hogy mire lehet számítani. Megszűnt a politikai társbérlet, amely eddig az egyensúlyt, a hatalmi központok egymással szembeni „ellenőrző szerepét” volt hivatott biztosítani. A rendkívül széles jogkörökkel bíró francia államfőt ezentúl akkora parlamenti többség is megtámogatja, hogy lényegében azt tehet majd, ami csak neki tetszik: Chirac az V. köztársaság császárának érezheti magát. Igaz, némi szeplővel, mert azt, hogy a szavazatok nyolcvan százalékával választották újra, nem magának, hanem Le Pennek, pontosabban a szélsőségesektől való félelemnek köszönheti. Talán furán hangzik, de tény, hogy a „teljhatalom” nemcsak megkönnyíti, hanem meg is nehezíti Chirac dolgát, ugyanis nem lesz mire kibeszélnie magát. Eddig a francia politikai folklór részének számított: az államfő, ha adós maradt ígéreteinek teljesítésével, arra hivatkozott, hogy a baloldali kormány fékezi őt - és fordítva. Egyelőre nem igazán tudjuk, hogy mit fog csinálni Chirac, hiszen átfogó program helyett az egyszerű hármasszlogen is elég volt neki a sikerhez: közbiztonság, jövedelemadó-csökkentés, munkahelyteremtés. Amit igazán jól csinált, az az átmeneti kormányfő személyének a kiválasztása. Az ismeretlenségből jött Jean-Pierre Raffarin három hét alatt a népszerűségi listák élére tört, így nen csoda, Chirac máris felkérte ót hogy alakítsa meg rendes kor mányát. Szintén bizonyított (a ma gyár származású) Nicolas Sárköz; bel- és közbiztonságügyi minisz tér, aki azzal, hogy létrehozta ; közbiztonsági akciócsoportokat é engedélyezte a gumilövedéke! használatát a bűnözőkkel szem ben, egyből népszerű lett. Ami egyelőre nem tudni: lesznek- hangsúlyeltolódások az uniós pol: tikában, például a mezőgazdaság támogatásokat és ezzel kapcsolai ban a bővítés ütemét illetően. A; hogy a szélsőjobb nem jutott mar dátumhoz, jó hír. De csak a többs( gi választási rendszer miatt nim képviselője, az NF azért további is több mint tíz százalékos erő m; radt, ami nem elhanyagolható.
