Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-18 / 140. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 18. FÓKUSZBAN: A WATERGATE-ÜGY Nixon bukását nem is a Watergate-i betörés, hanem az annak elpalástolására irányuló mesterkedés okozta Népszerűségén lendített a kommunistaellenessége is Komplex amerikai tragikomédia Watergate. Az egyik leghíresebb irodaház a világon. (Juhász László felvétele) Nixon, a legliberálisabb republikánus elnök ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ 30 évvel ezelőtt, 1972. június 17-én pattant ki az Egyesült Államokban a Watergate-ügy, amelynek következtében Richard Nixon - az amerikai elnökök közül egyedüliként - kénytelen volt lemondani tisztségéről. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az Egyesült Államok egyik legnagyobb politikai botrányát hozó éjszakán a washingtoni Watergate- épületben, a Demokrata Párt főhadiszállásán tetten értek öt betörőt. A kamerákkal, lehallgatókészülékekkel, mikrofonokkal („poloskákkal”) felszerelkezett hívatlan látogatók letartóztatásakor kiderült, hogy olyan FBI- vagy CIA-ügynö- kökről volt szó, akik a Richard Nixon republikánus párti elnök újraválasztásán munkálkodó bizottság számára tevékenykedtek. Egyiküket, James McCordot a titkos lehallgatás szakértőjeként tartották számon. A kihallgatások során kiderült: a betörés célja a Demokrata Pártot lejárató dokumentumok megszerzése volt, hogy azok segítségével az 1972 őszi választásokon meghiúsíthassák a párt elnökjelöltjének, George S. McGovernnek a megválasztását. Az elnökválasztásnak egyébként Nixon volt az esélyese, s lett a nyertese is: 1972 novemberében 520 elektori szavazattal az ellenfelére leadott 17 ellenében újból megválasztották. Közben egy kongresszusi bizottság irányításával folyt a a Watergate- ügy vizsgálata, felgöngyölítésében a The Washington Post múlhatadan érdemeket szerzett. A lap igen jól értesült informátorának, „Mély toroknak” a kilétét máig homály fedi. Nixon vesztét tulajdonképpen nem is maga a Watergate-i betörés, hanem az annak elpalástolására irányuló mesterkedése okozta - konkrétan pedig az, hogy kiderült, titokban minden beszélgetést rögzítte- tett a Fehér Házban, így a sajátjait is, és ez bizonyítékká vált vele szemben is. A nyomozás során mintegy 3700 órányi hangfelvételt és 44 millió írott lapot foglaltak le az elnöki dokumentációból. Az ügyészségi iratok tanúsága szerint a betöréssel összefüggésben álló cselekményekért 63 személy ellen emeltek vádat, közülük 54-et el is ítéltek. 21 személyről bebizonyosodott, hogy a Fehér Ház munkatársa, vagy a Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság tagja volt, s vagy maga is részt vett a betörésben, vagy legalábbis tudott arról. Nixon - ameddig csak lehetett- tagadta, hogy beavatták volna az ügybe. Amikor végül kénytelen volt megvallani, hogy már hat nappal a betörés után mérlegelte tanácsadóival a várható következményeket, a képviselőház jogi bizottsága azt indítványozta, hogy indítsák meg ellene az a%>t- mányos felelősségre vonási eljárást, az impeachmentet. Megkímélendő az elnököt és a pártot ettől a jogi huzavonától, a republikánus frakció a lemondást ajánlotta. Nixon halogatta a döntést, ám 1974. augusztus 8-án, amikor már sehonnan sem remélhetett támogatást, bejelentette távozását. Utóda alel- nöke, Gerald Ford lett, akinek elnöki kegyelme révén aztán Richard Nixon végül elkerülhette a büntetőjogi felelősségre vonást. A Watergate-ügy furcsa jogi folyománya, hogy - miután már nem kellett tartania az ellene indítandó bűnvádi eljárástól - Nixon pert indított az állam ellen. Kérte, hogy ne hozzák nyilvánosságra a Fehér Házban lefoglalt magnószalagok tartalmát, és kártérítést követelt, arra hivatkozva, hogy az elkobzott anyag az ő személyes tulajdonát képezi. 2000 júniusában a washingtoni területi bíróság helyt adott az időközben (1994 áprilisában, 81 éves korában) elhunyt egykori elnök követelésének, és örököseinek 18 millió dollár kártérítést ítélt meg. Talán ezért is nevezte a Nixon- biográfus és brit parlamenti képviselő, Jonathan Aitken a Watergate- botrányt „komplex amerikai tragikomédiának”. Richard Milhous Nixon (1913- 1994) politikusi arcélét a pályafutása elején határozott kommunis- taellenességgel párosuló republikánus konzervativizmus jellemezte. Jogi tanulmányait követően 1937-től ügyvédként praktizált. A második világháború idején az amerikai haditengerészet tisztjeként harcolt. Karrierje igazából a világháború utáni években kezdődött, amikor az elmélyülő amerikai-szovjet hatalmi szembenállás, az egyre fokozódó hidegháború időszakában antikommunista nézetei hirdetésével felhívta magára a közvélemény figyelmét. Nixon 1947-től 1951-ig a Republikánus Párt kongresszusi képviselője, majd 1951 és 1953 között szenátora. Az ötvenes évek első felét az Egyesült Államokban a Mc- Carthy-féle, már-már rögeszmés kommunistaellenes hajtóvadászat jellemzi, s ez az időszak tovább lendít az ifjú politikus népszerűségén. Akkor aratja a legnagyobb babérokat, amikor az Amerika-el- lenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tagjaként leleplezi Alger Hiss kormányhivatalnokot, aki a kommunistáknak kémkedik. Ni- xont valójában mégis D. D. Eisenhower amerikai elnök emeli országos jelentőségű politikussá, amikor 1953-ban megteszi a helyettesévé. Ezt a hivatalt 1961-ig látja el, s közben fokozatosan az amerikai kormányzat egyik legtekintélyesebb korabeli külpolitika szakértőjévé válik. Népszerű politikusokból azonban nincs hiány az USA-ban, ezért az 1960. évi elnökválasztáson Nixon- ha minimális különbséggel is - vereséget szenved J. F. Kennedy- től. A sikertelenséget 1962-ben újabb kudarc követi, mert Nixon a kaliforniai kormányzóválasztáson is alulmarad. Úgy tűnik, derékba tört az eddig felfelé ívelő pálya, s mintha ezt maga Nixon is tudatosítaná, hiszen évekre visszavonul az aktív politizálástól. Az 1968-as országos megmozdulások idején lép újra porondra: a diáklázadások, a vietnami beavatkozással szembeni és a kispolgári társadalom kötelmei elleni ifjúsági dac idején a régi értékek és a stabil kormányzat híveként nyeri meg a novemberi elnökválasztást. Röviddel a Watergate-botrány kipattanása után 1972-ben nagy többséggel újraválasztják. Ezekben az években érdemli ki „a 20. század legliberálisabb republikánus elnöke” címet. Az Egyesült Államok 37. elnöke 81 évesen, 1994- ben hunyt el. (kor) Nixon hivatalos portréja. Lefagyott arcáról a mosoly (Képarchívum) A harminchetedik amerikai elnök nevéhez nemcsak a Watergate-botrány fűződik, hanem számos reform is Stagfláció, Nixonomics és Nixon-elv A történészek nem akarják rehabilitálni Nixont Sikeres amerikai puccs volt a Watergate-ügy KORPÁS ÁRPÁD Richard Nixon neve menthetetlenül a Watergate-botránnyal fonódott össze. Amerikai elnökként azonban számos társadalmi reform is az ő nevéhez fűződik. Beiktatása után nagy lendülettel kezdte felszámolni az iskolák szegregációját, vagyis igyekezett megszüntetni a tanulók elkülönítését a bőrszínük alapján. Rövid időn belül szövetségi szinten, vagyis központilag megnégyszerezte a művészetek támogatását. Nagy eréllyel lépett fel a szervezett bűnözéssel szemben, s 1970-ben törvényt hozatott a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemről. Az Egyesült Államok már akkor eléggé nyilvánvaló vietnami kudarca láttán, illetve az az elleni ifjúsági lázadást követően 1971-ben megszüntette a sorozást és hivatásos hadsereget hozott létre. Még ugyanabban az évben 18 évre szállította le a választójog korhatárát. Nixon számára a gazdasági helyzet okozta a legnagyobb gondokat. A termelékenység növekedése a hetvenes évek elején megtorpant. A stagnálás legfőbb oka at volt, hogy a büdzsé bevételei nem tudtak lépést tartani a vietnami háború költségeivel, és deficit keletkezett mind a külkereskedelemben, mind az államháztartásban. A helyzetet az 1973-as olajválság is bonyolította. Az elnök először költségvetési és monetáris megszorító intézkedésekkel próbálkozott, ám az árakat így sem sikerült letörnie. Az infláció maradt, a gazdaság pedig lényegében nem mozdult előre. Azóta az ilyen helyzetet „stag- flációnak” nevezik. Az akkoriban „nixonomics” névre keresztelt elnöki kísérletek kudarca után a Fehér Ház drasztikus intézkedésre szánta el magát: békeidőben szokatlan módon központi ár- és bér- szabályozást vezetett be. Nixon 1971-ben felmondta a dollár korlátlan aranyra válthatóságát, és több lépésben le is értékelte az amerikai valutát. Ez azt jelentette, hogy lebegtették a dollár árfolyamát. Mindez viszont diplomáciai téren ütött vissza, mert gyengítette Nyugat-Európa szövetségét Washingtonnal. A gazdasági gondok miatt az amerikai diplomácia is másként viszonyult szövetségeseihez. Összefoglaló néven ezt a magatartást Nixon-elvnek nevezik. A katonai jelenlét helyett Washington a gazdasági és anyagi segítségre helyezte a hangsúlyt, ha szövetségesei fegyveres konfliktusba keveredtek, mert ez még mindig kisebb tételekkel terhelte az Államok kasz- száját, mint a hadászati kiadások. Nixon külpolitikájának volt egy további fontos lépése is, amit részben szintén a gazdasági helyzet sugallt. A hidegháború kétpólusú hatalmi egyensúlyozásában az Egyesült Államoknak Kínával kellett biztosítania magát a Szovjetunióval szemben. Pekingi látogatásával Nixon 1972 februárjában felújította a 25 éve szünetelő amerikai-kínai kapcsolatokat, és egy új, hárompólusú nemzetközi rendszert igyekezett kiépítem. Ugyanez a logika diktálta, hogy 1972 májusában Moszkvában Leonyid Brezsnyewel aláírta a hadászati rakétarendszerek korlátozásáról szóló megállapodást (SALT-I), és 1973 januárjában véget vetett az amerikai-vietnami háborúnak. ÖSSZEFOGLALÓ Len Colodny és Robert Gettlin 1990-ben megjelent Süent Coup (Csendes puccs) című könyvében arra a következtetésre jut, hogy Amerikában egyszer lehetett sikeres puccsot végrehajtani, és ez a puccs Nixon lemondatása volt. A rendkívül jól dokumentált munka nem konstruál nagyszabású összeesküvés-elméletet. Miként Roger Morris történész, egy sokat dicsért Nixon-életrajz szerzője fogalmaz: a szerzőpáros egy amerikai államcsínyt ír le, amelyet nem tankok vittek sikerre, hanem „a könnyelmű dőreség és a számító alattomosság, a kereskedelmi számítás és a public relations, az intézmények manipulálása és ugyanezeknek ebbe való gyáva beletörődése, a hideg szándék és egy jó adag vigyázatlanság”. Sem Colodny és Gettlin, sem pedig a többi, a Watergate-et árnyaltabban látó történész (többek között Jim Hougan, Jonathan Aitken és Roger Morris) célja nem az, hogy Nixont rehabüitálja. Nixon valóban rendkívül erőszakos, erkölcsi, jogi és alkotmányos korlátokat semmibe vevő politikus volt, aki sok mindent elkövetett abból, amivel a Watergate-ügyben vádolták, és még több mindent vett fontolóra, majd vetett el - nem morális vagy jogi aggályok miatt, hanem mert nem tartotta őket kivitelezhetőnek. De nem követett el mindent, amivel vádolták, nem ördögi, hanem ellentmondásos figura volt, és főleg nem angyalok ellen harcolt korábban sohasem hallott nemtelen eszközökkel. (i-t) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: KÁNIKULA - MA 31, HOLNAP 34 FOK ELŐREJELZÉS * 19 L Nap kel 04.53-kor - nyugszik 20.53-kor. L Hold kel 13.10-kor - nyugszik 01.29-kor. L Duna vízállása - Pozsony: 340, apad; Medve:200, apad; Komárom: 170, apad; Párkány: 200, apad. ORVOSMETEOROLOGIA Országszerte derült lesz az égbolt. A legmagasabb nappali hőmérséklet a 27-31 fokot is elérheti. Éjszakára is csak némileg enyhül a forróság: 15-19 fok körüli hőmérsékleti értékekre számíthatunk. Hasonló időjárás várható holnap is. A levegő hőmérséklete napközben a 30-34 fok, éjszaka pedig 1519 fok lehet. Csütörtökön is nagyjából ezek a hőmérsékleti értékek maradnak, délutánra azonban az ország északi és nyugati részén fokozatosan megnövekedhet a felhőzet, és helyenként csadapékra is számítanunk kell. A mai időjárás főként a légúti megbetegedésekben szenvedőket viselheti meg. Az időjárásra érzékeny alacsony vérnyomásúak gyakrabban érezhetnek migrénes eredetű fejfájást. A hőség és a helyenként fülledt levegő miatt a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők esetében is ajánlott az óvatosság. Javallott könnyebb és kevesebb ételt fogyasztani, s jó, ha nem tartózkodunk sokáig a tűző napon. Az időjárás az egyébként reumatikus és a mozgásszervi panaszokkal küsz- ködőket viszonylag megkíméli. wrnmmmmmmmmmmmmmmmrnmmmmmmm Holnap ♦ Benefon ESC - a kémtelefon ♦ Windows, a rossz házasság ♦ Parasztból hős
