Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-15 / 138. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ. 2002. JÚNIUS 15. VENDÉGKOMMENTÁR A nevünk itthon van BODNÁR GYULA Egy magyarországi író szerint Kádárnak is vastagon kijutott a Kádár- rendszerből. Az is lehet, hogy elege volt belőle? Akár így, akár úgy, egy biztos, az ő nevével fémjelzett rezsimben sem szerepelt II. Rákóczi Ferenc azoknak a történelmi személyiségeknek a listáján, akiket tilos volt tanítani az iskolában, akikről nem jelenhetett meg könyv, nem hangozhatott el előadás, családi körben mese gyanánt egy-egy történet. Ehhez képest fölöttébb elgondolkoztató, hogy a népszerű magyar televíziós műveltségi vetélkedő soros milliomosjelöltje nem tudta, mely város székesegyházában nyugszanak II. Rákóczi Ferenc hamvai, Munkács, Beregszász, Lőcse vagy Kassa. Szlovákiai magyar emberrel ilyesmi aligha fordulhatna elő, kapásból kivágná Kassát, sőt Borsit is, ahol az erdélyi fejedelem, a kuruc szabadságharc vezére született. De mielőtt túláradna bennünk az öröm, ne feledjük, efféle kérdés nem kérdés a magyar ember számára, legyen bár az illető Magyarország határain belüli vagy túli, és nem is rendszer-, illetve kormányfüggő, hogy tudjuk-e rá a választ vagy nem. Ha nem, akkor szégyen. És ezen még a magyarigazolvány sem segít, bármilyen büszkén veregetik egyesek a szívük táján, ahol a zakó belső zsebében lapul. Apropó, magyarigazolvány! Duray Miklós nyüatkozta a közelmúltban, hogy „a státustörvényt Szlovákiában érte a legtöbb támadás, és talán ennek tudható be: mindössze 40 ezer magyarigazolványt kértek”. Mi az, hogy talán? De ha már, akkor talán annak is tulajdonítható a mindössze, hogy a szlovákiai magyarságon nem uralkodott el a nyájszellem - ezzel nem akarom megbántani azokat, akiknek a szemében valóban szent dokumentum a magyarigazolvány hogy sokan visszataszítónak találták az Orbán Viktor által megtestesített politizálási stílust és módszert, melyből kedvezménytörvény formájában sem kértek; hogy mindennapi megélhetési gondok játszanak közre, melyek közepette, meg amúgy is, minden csoda három napig tart; hogy nem kevesen gondolják úgy, magyar vagyok én, a magyar nemzet tagja papír nélkül is. És talán a kényelemnek, valamint annak a félelemnek, megalkuvó - pragmatikus? - magatartásnak ugyancsak tulajdonítható az MKP alelnöke által várt gyérebb érdeklődés, melyek kisebbségünk keserves történelmi tapasztalataiban gyökereznek, és amelyek következtében magyar gyerekek szlovák iskolába kerülnek, a szlovákiai magyarság hetven százalékának a neve pedig még mindig szlovákul szerepel a személyi igazolványban - nehogy már pont ebben akadjanak el a hivatalok, vagy ilyen „semmiség” legyen akadálya az előmenetelnek. Ha már, akkor elsősorban a neveinket kéne rendbe tenni, magyarítani. És ezért még csak a határt sem kell átlépni. JEGYZET Apáka politizál BROGYÁNYI JUDIT Apáka csekély mértékben politizál, leginkább inni szeret, meg sokat aludni, zsémbel is miatta Mamáka. Mert Apáka nagyon is igyekszik elbújni előle, naná hova, hát a pincébe a hordócskához. Addig Mamáka Istenhez fohászkodik, neki ő jelenti a megnyugvást, a történelmi beletörődést, azt a hosszú életet, amelyet a „szörnyű ember” mellett el kell töltenie. Apaka és Mamaka a címe annak a tündért szövegű új szlovák regénynek, amely most a könyvesboltok toplistáján van. Koloman Kocúr (álnév) korábbi újságírói pályafutásának idején egy dél-szlovákiai faluban följátszotta nagyszülei egész napi párbeszédét. Ez adja a könyv szövegét, amelyen a szerző, állítása szerint, rengeteget dolgozott, hiszen az öregek azért mégis inkább magyarul, mint szlovákul fogalmaztak. És hát lett belőle egy tündéri keveréknyelv, Philemon és Baucis csallóközi párbeszéde, a nyelvi humor adta helyzetek valamennyi apró szépségével. Kocúr megpróbálkozott azzal, hogy az öregek szövegét lefordítsa irodalmi szlovákra, de rájött, ez nem ugyanaz, így ők nem beszélnek, a szöveg elveszti líraiságát, egyediségét, eredetiségét. Ezért találta ki ezt a sajátos Apáka-Mamá- ka-nyelvet (dukál hozzá egy kis magyar szótár is a könyv végén), amelyen végül Apáka mégis elmondja az ő öregkori világnézeti aggodalmait, és ez nagyjából ekként hangozhatna magyarul: „Mikor megszülettem a tizenkilencedik századba, uhorszkí monarchia volt, és magyarul beszéltünk. Asztán gyütt a prví háború meg gyütt a cseszkoszlovenszkí republika. Akkor nekünk meg költött tanúni sztövenszki. De gyütt hamar a második vojna, itten lett nekünk a Horthy Magyarország, és akkor újra megin minden magyarul lett. És mikor vége volt a második háborúnak, akkor gyüttek a kommonisták... és megincsak lett a szlovenszld beszéd! Tüggyistenmi lesz ezután? Gyünnek megin a magyarok? Vagy mások? Én már másat meg nem tanulok. Nyetreba. Ki tuggya mér élünk ennyi ideig? Cső urobili szme? Nincs is mán öregebb itten a faluba nálunknál. Tán az egész republikába se. Hát mér van ez így? No precso?” Tényleg: miért van ez így? Szállodából - áruházba Néhány esztendős viszonylagos nyugalom után ismét felbolydult szerkesztőségünk, ugyanis a kiadó vezetőségének döntése alapján a belvárosba költözik az Új Szó, a Vasárnap és a reklámosztály is. A Főrévi útról - ahol az Astra Szállóban alakítottuk ki munkahelyünket - a Szlovák nemzeti felkelés terére, a Dunaj áruház harmadik emeletére tesszük át székhelyünket. Bejárat az épület mögül, a Nedbal utcából. Biztosra vesszük, hogy tisztelt Olvasóink itt is könnyen megtalálnak bennünket. Az ilyenkor szokásos adminisztrációs teendők elintézéséig impresszumunkban még a régi címünket közöljük, mert a posta néhány napig még oda jár. Amint megtudjuk új levélcímünket, azonnal közöljük. Új telefonszámaink: Főszerkesztő: Szilvássy József 02/59233-420 Főszerkesztő-helyettes: Juhász László 02/59233-442 Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt 02/59233-422 Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika: 02/59233-439 Sidó H. Zoltán - gazdaság: 02/59233-425 Mislay Edit - kultúra: 02/59233-430 Urbán Gabriella - panoráma, téma: 02/59233-444 Szabó Mónika - régió: 02/59233-437 Zsigárdi László - sport: 02/59233-434- Jenő, hány napig mondogatod még, hogy semmire sem vagy képes, mert teljesen kiborított a francia focisták kiesése?! (Peter Gossányi karikatúrája) M mmm TALLÓZÓ SME „A közelgő parlamenti választások a NATO- és EU-tagságról szólnak majd, s ez annyira szembetűnő, hogy Vladimír Meciar is elfogadta. Igaz, nem itthon és nem a sajátjai előtt, hanem az osztrák APA hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Ha a hazai tömeggyűléseken és sajtótájékoztatókon kijelenti, hogy az Észak-atlanti Szövetség és az Európai Unió nincs sem ő, sem a HZDS ellen, a külföldi sajtónak nyilatkozva másként beszél” - írja a lap. Idézi Meciar APA-nyüatkozatából, hogy a választások eredményét nem jó összefüggésbe hozni az euroatlanti integráció kérdésével. „Tény, hogy nem volna jó összefüggésbe hozni a csatlakozás kérdését a választások eredményével, ha Szlovákia ugyanúgy állna, mint a többi tagjelölt állam. Csakhogy nem áll úgy, amiről a volt kormánygamitúra gondoskodott Vladimír Meciarral az élén. A HZDS elnökével és Szlovákia négymillió szavazójával ezt az amerikai elnök és az Európai Parlament is közölte. Sem a volt kormányfőnek, sem más politikusnak, sőt a szavazó népfelségnek sincs ereje ahhoz, hogy a NATO és az Európai Unió megváltoztassa a viszonyulását Vladimír Meciarhoz vagy a HZDS-hez” - szögezi le a napilap. HÉTVÉG(R)E Méltó képviselet Amerikában Washingtonban egymás kezébe adták George Bush jobbját a szlovákiai politikusok, köztük Csáky Pál és Bu- gár Béla. Az amerikai elnök szívesen találkozott Rudolf Schusterrel is, úgy tűnik, a kommunistáktól csak a cseh választásokon ódzkodnak. JUHÁSZ LÁSZLÓ Feladom. Nem vagyok hajlandó tovább nyomozni. Napok óta hiába próbálom ugyanis megtudni, hogyan került Csáky Pál a köztársasági elnök küldöttségébe. El tudom képzelni, hogy olvasóink is dühösen dobják félre lapunkat: „Miket írnak ezek összevissza?! Először azt mondja a Csáky, hogy az amerikai fél külön kérésére lehetett jelen a fehér házi találkozón, két napra rá meg már azt írják, hogy nem is igaz, mert Schuster köztel- nök akarta így. Inkább veszek Novy Cast, ott legalább minden nap van női mell, az Új Szóban meg csak nagyon ritkán.” Megértem, hogy kusza a kép, és hogy minden verzió gyanús egy kicsit. Én sem tudom elhinni, hogy az USA elnöke bele akarna pofázni abba, kik repüljenek Szlovákia képviseletében Amerikába, meg az is hihetetlen, hogy Csáky Pál nem mond igazat. A bizalom engem is kötelez, így aztán kispekuláltam, hogy kivételesen talán Schuster elnök kapott ihletet (vagy jó tanácsot) az utaslista összeállításakor. A lényeg a lényeg: megvolt a méltó képviselet Washingtonban, egy konferencia után még Bugár Béla is elkölthetett egy estebédet ifjabb Bushsal és lefényképezkedhetett Cheney alelnökkel. Azt nem tudom, az MKP politikusai is vittek-e magukkal ajándékot, mindenesetre Bushnak úgy tűnhetett, Schuster elnök idehaza kirámolta a néprajzi múzeumot, hiszen a hivatalos szlovák ajándékcsomagban volt minden, mi szem-szájnak ingere: fokos, öv, betyárkalap. Szíve szerint államfőnk szlovák népviseletbe öltöztetné az amerikai elnököt, meg is fenyegetette Busht, hogy erre még sort kerítenek, ha eljön Pozsonyba. És akkor a kötelező jellegű faültetést és ásókovácsolást még nem is említette. Ma nyüt nap van az elnöki kertben, el is megyek megnézni, hogy halad az „Ültess fát, nem jöttél hiába!” elnevezésű fásítási program. Amíg a Pozsonyba látogató államfők kényszeredett protokollÁllamfőnk szlovák népviseletbe öltöztetné az amerikai elnököt. mosollyal arcukon szorgalmasan bővítik az elnöki allét, az Európai Unió bővítése még várat magára. Azt csiripelik a brüsszeli verebek, 2005-ig csak toporoghatunk az uniós előszobában, az Európai Parlament képviselői csütörtökön elfogadták a bővítési határozatot, amelynek Szlovákiáról szóló fejezete sok mindenről szól, csak a magyar felsőoktatásról és püspökről, meg a Benes-dekrétumok ról nem. Nem sikerült tehát í strasbourgi lobbizás, ennél még í zámolyi romák is eredményeseb bek voltak annak idején. Az euró pai parlamenterek azért beleírtál a határozatba, hogy Szlovákiábai határozottan többet kell törődni; kisebbségiekkel. Hogy ismét kisebbségi kormán; áll-e fel Csehországban a választá sok után, az még kétséges..Egy va lami biztos csupán: a rendszervái tás óta soha még ilyen jól nem áll tak Kelet-Európábán a kommunis ták. Ahhoz sem kell különöseb jóstehetség, hogy kijelentsük, Prá gában nagyon nehéz lesz kői mányt alakítani. „Valószínűleg élvezetes olvasmán lesz” - jelentette ki Eric van de Linden, az Európai Bizottság szlc vákiai nagykövete, miután Mári Kadlecíková miniszterelnök-hí lyettes átadta neki az ország csai lakozási felkészültségéről szóló j( lentést. Nem irigylem ezt a nég] nevű urat, én maradok a Gyűrű uránál. Az is csak egy tündérmesi HETI GAZDA(G)SÁG Mojzis „mentőöve”, avagy farkas a károsultak élén TUBA LAJOS Nyolc százalék - április óta ennyit romlott a korona, aztán a héten a jegybank megálljt parancsolt. Mint ismeretes, a Szlovák Nemzeti Bank már négy éve nem devalválással, vagyis a garantált árfolyam leértékelésével szabályozza az árfolyamot, hanem úgy, hogy szükség esetén vásárlóként jelentkezik a devizapiacon. Kedden a becslések szerint nem túl nagy összeg, körülbelül 30 millió euró is elég volt az árfolyam stabilizálására. Nyüvánva- lóan azért, mert az érdekeltek inkább csak a jelzésre vártak. A jövőt illetően valószínű, hogy a választások miatti bizonytalanság továbbra is lefelé nyomja az árfolyamot, de nagy ugrásokat a jegybank már nem enged meg. Viszonylag kedvezőnek számít az a hír is, amely szerint az idei költségvetés extrahiánya 10 milliárd korona alatt lesz. Egykor szépreményű kormányunk ugyan egy halovány kísérletet sem tett a kiegyenlített költségvetés elérésére, de most legalább annak örüljünk, hogy elődjével ellentétben legalább nem hagy teljes káoszt maga után. Sőt, pro forma még a jövő évi költségvetést is az asztalra teszi, de ezt persze maga sem gondolja komolyan. Vitaalapnak viszont jó lesz, már csak azért is, mert a hivatalból pesszimista ellenzéken kívül sok független szakember is nagy aggodalommal tekint a jövő évre. Az illetékesek ezt nem tagadják, válaszként viszont csak a lejárt lemezt hallgatjuk: privatizációs bevételek, hatékonyabb adórendszer, az autópálya-építés lassítása stb. A héten a Szlovákiai Biztosítók Szövetsége erősítette meg, amit már korábban is sejtettünk: Szlovákia az egyetlen visegrádi ország, ahol az életbiztosítás költségei nem számolhatók le az adóalapból. Erről például az MKP is véleményt mondhatna, már csak azért is, mert négy évig mind a pénzügyminisztériumban, mind a megoldást leginkább Elődjével ellentétben legalább nem hagy teljes káoszt maga után. akadályozó szociális ügyi minisztériumban meglehetősen magas szinten volt képviselve. Lehet ugyan panaszkodni, hogy az országban még mindig nagyon kevés a hosszú távon befektethető tőke, de azért néha lehetne is érte valamit tenni. A kassai vasműben hamarosan tisztázódnak a viszonyok. A Nemzeti Vagyonalap várhatóan nem meri megtenni, hogy a mindent eldöntő utolsó nagy részvénycsomag is a cápabrókercégek kezébe kerüljön, amelyek az emlékezetes Trans- petrol-ügylet után éppen nagyban berendezkednek a jobb napokat is látott vállalatnál. Ha viszont újra a U. S. Steel kerül nyeregbe, a kuponos privatizáció óta létező sok ezer kisrészvényes számára is érdekes helyzet áll elő: mivel részesedésük meghaladja a 30 százalékot, nyü- vános ajáhlatot kell tenniük a többi részvény megvásárlására, mégpedig 200 korona körüli árfolyamon. A pénzügyi szolgáltatók közül a héten a Drukos, illetve a cég tulajdonosa, Frantisek Mojzis hallatott magáról. Tisztázta, hogy ügyfeleinek két menekülési lehetőséget ajánl: a nála bennragadt pénzüket átalakíthatják életbiztosítási kötvénnyé (a biztosítója saját állítása szerint túlélte a pánikot), vagy kötvény mellett az összeg felére egy tízéves törlesztési ütemtervet is választhatnak. Mojzis közölte: eddig az érintettek fele, 2400 ember élt az ajánlattal. Egyébként furcsa figyelni, hogy a szervezkedő károsultak miként tűrik, hogy afféle megmentóként lépjen fel, és kárpótlási modelleket kínáljon. A célpont ki is lehetne más, természetesen az á lám, ezt hallva még a károsultak elfelejtik, hogy az irreális ígérete kel épp az őket megkopasztó fark mögé sorakoztak fel szorosan. I Mojzis panaszkodni is nagyon tu Az alkalmas országokkal 2004-ben meg kell kezdem a bővítést. amióta elapadtak a számolatlan 1 kossági források, az ő cégei is'é pen úgy szenvednek, mint akánr lyik más hazai vállalkozás. Mindezek mellett a hét az euróf uniós bővítés jegyében telt el. É ideje már nagyon úgy nézett hogy a társult országoknak n< elég a maguk baja, a bővítés véj az uniós országok egymás kö tisztázatlan problémáinak esik dozatul. Csütörtökön viszont az I rópai Parlament egyértelművé t te, hogy az alkalmas országok 2004-ben meg kell kezdeni a be tést. Ez azonnal újabb dátumol szült, a német jegybank elnöke s tint a legfelkészültebbek 2007- válhatnak az eurozóna tagjaivá magunk helyét ebben egyelőre héz felmérni, októberre okosabl leszünk. De csak egy kicsit.
