Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-30 / 124. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ -2002. MÁJUS 3( KOMMENTÁR NATO-puding MALINÁK ISTVÁN Ha lehámozzuk róla a világ vezető politikusainak ilyenkor szokásos hozsannáit, akkor a kedden megszületett NATO-orosz Tanácsra is a puding próbája érvényes. Kétségkívül nagyon fontos lépésről van szó, az új Tanács sokkal több elődjénél, hiszen néhány - lényegében kilenc- kérdéskör megvitatásánál az eddigi 19+1 formula helyett a húszas érvényesül: vagyis egyenrangú partnerek fognak dönteni. De mint egy orosz szkeptikus megjegyezte, attól függ majd, mennyire tekintik a tizenkilencet partnernek Moszkvát, hogy mikor milyen kérdéseket tűznek napirendre. Tény: szeptember 11-e és Putyin ezzel kapcsolatos helyzetfelismerése nélkül ma nem lenne Tanács, a Jelcin-érára az volt a jellemző, hogy Moszkvának volt szüksége a Nyugati segítségre, most viszont fordult a kocka. Ugyanakkor figyelmeztető: a biztonsá­gos tőkeberuházás feltételeit vizsgáló gazdasági elemzők nagy kocká­zati tényezőnek tartják, hogy Putyin maga ellen fordította az orosz politikusok és a hadsereg jelentős részét. Az most jó hír, hogy aligha kezdhetnek ellene valamit, mert Putyin népszerűsége változatlanul nagy, hiszen az orosz embert ma már a külpolitikai-leszerelési kérdé­sek nem izgatják. Ellenfelei azt vetik Putyin szemére, hogy meghát­rált az amerikai teijeszkedés előtt. És itt jön a képbe az, ami bennün­ket elsősorban érdekel: Moszkva nem fogja tudni megakadályozni a NATO bővítését, annak ellenére sem, hogy a prágai csúcson való­színűleg a három balti állam is meghívót kap. A másik érvük: Moszk­va akkor társul a NATO-hoz, amikor a szövetség történetének legmé­lyebb válságát éli, ha nem korszerűsödik és nem reformálják meg, el- satnyul. A szókimondó, konzervatív The Wall Street Journal Europe szerint Bush Berlinben és Párizsban lényegében azt üzente Európá­nak, hogy vagy alkalmazkodjon és költsön többet a katonai fejlesztés­re, vagy pedig tartsa a száját, ne Amerikát szapulja. Orosz elemzők is úgy látják, a brit és a francia haderőt leszámítva pillanatnyilag a NA­TO csak kölönc Amerika nyakán, nélküle Washingtonnak sokkal na­gyobb a mozgástere, és ehhez az önálló hadipotenciálja is megvan. Amerikai gazdasági elemzők szerint Moszkva - Putyin szavaival élve- akkor tagolódhatna be sikeresen a civilizált világba, ha ez először gazdasági téren történne meg. Ugyanis a segélyek és hitelek formájá­ban Jelcin idején Oroszországba pumpált dollármilliárdok kézen-kö- zön elfolytak anélkül, hogy a gazdasági reformok megvalósultak vol­na. Márpedig Moszkvában Bush csak annyit tudott ígérni, hogy támo­gatni fogja Moszkva WTO-tagságát. Az amerikai szenátus épp a Bush- körút előtt mondott nemet arra, hogy megadják Oroszországnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények elvét, ami elég kínos volt, s Bush csak ígérni tudta, hogy újfent a szenátus elé teijeszti javaslatát. E nélkül aligha lehet az oroszoknak keresnivalójuk az amerikai pia­con. A még konkrétabb gazdasági ügyekben jottányit sem közeledett Bush és Putyin álláspontja, sőt az orosz-iráni atomerőmű-üzlettel kapcsolatos amerikai kifogások kifejezetten sértették az oroszok önér­zetét - gazdasági érdekeikről már nem is beszélve. JEGYZET Tegnap új, hatalmas hipermarket nyüt Kassán. A megnyitón sze­rencsére nem uralkodtak buda­örsi viszonyok, testi épség nem forgott kockán, ám kíváncsisko­dókban nem volt hiány. Sokan voltak, sőt elegen ahhoz, hogy kivívják a konkurens láncok me­nedzsereinek aggodalmát. Az új Hypemova közelében működő másik óriás pénznyelde ezért óri­ás kalácsot sütött híveinek, még­hozzá pénzes utalványokkal „töltve”. Az ötlet elég gusztusta­lannak tűnik, bizonyára a termék is az volt. A pénzes kalács mellé egyszeri, hihetetlen, galaktikus méretű árengedményekkel ké­szültek. A Tesco már hetekkel ezelőtt meghirdette a sajtóban fantasztikus pontyakcióját, ezer koronás vásárlásért ingyen ponty járt, persze csak a tegnapi napon, ma már késő rohanni. Jól meg­vendégelték a sajtót is, bár ezt az új market szintén megtette; sült malac, koktélbár, hadd ne részle­tezzem. Ha harc, hát legyen harc, fuvarozzák ingyen kisbuszok a kedves vevőt, osztogassunk neki kólát és csipszet! Csak szolgon ide! Csak fogyasszon! És élvezze, hogy Európa már házhoz jön! Ember, fogyassz! JUHÁSZ KATALIN A kapitalisták már a spájzban vannak. Étkezési szokásainkat, viseletűnket és életmódunkat is szilárdan kézben tartják, azt akarják, vásároljunk minél töb­bet, ne mérlegeljük, vajon való­ban szükségünk van-e a reklámo­zott termékre, lényeg, hogy a reklámozott termék magától ugorjon be kosarunkba, és csak a pénztárnál kapjunk észbe. Fon­tos, hogy a kedves vevő jól érezze magát nálunk, mondják a pláza- és hipermarket-tulajdonosok. Nos, az áruhegyek látványa in­kább nyomasztó, mint felemelő, ám ezekben is rengeteg know­how van, épp tegnap volt szeren­csém végighallgatni egy szakmai előadást a termékek polcokon való hatékony és esztétikus el­rendezéséről. A regionális adott­ságok, a vásárlói szokások folya­matosan nagyítóval vizsgáltat­nak, a konkurenciaharc pedig kí­méletlen. Mondok egy példát. LEVÉLBONTÁS Miért éppen itt, miért éppen így? Valahogy így kezdte gyászbeszé­dét a móri alpolgármester május 17-én. A móri bankrablással és tömeggyilkossággal kapcsolat­ban sokan mutattak rá az erköl­csi és egyházi törvények durva megsértésére. A televízió hozzá­járul a társadalom, főleg a fiata­lok negatív befolyásolásához. A tévéműsorok jelentős részét bru­tális filmek teszik ki, és ezeket az „alkotásokat” már nem csupán a késő éjszakai órákban sugároz­zák. A mai fiatalok egy része ter­mészetesnek tartja az erőszakot és az élet hidegvérű kioltását. A móri tragédiához hasonló esetek meggátolásához nem elég a nyo­mozók munkája és a „komman­dósok” akciója. Le kell győzni a félelmet, aktívan kell támogatni a bűnözőket üldöző rendőrök munkáját, és azt is vállalnunk kell, hogy esetleg bíróság előtt te­gyünk tanúvallomást. Egyébként könnyen megtörténhet, hogy a következő bűncselekményt váro­sunkban, községünkben követik el mindenre elszánt emberek. Le­het, hogy mi leszünk a következő áldozatok. Ha továbbra is hallga­tunk, olyan sorsra juthatunk, mint a „móri nyolcak”. Adja Is­ten, ne úgy legyen! Paulina György Péder- Drágám, ma lesz az utolsó éjszaka, amikor még összebújhatsz a férjeddel, mert holnap reggeltől június vé­géig el nem húzod őt a képernyő elől... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ Ü NÁRODNÁ OBRODA „Annak ellenére, hogy miiilanny an szabadon választunk, integrác ós törekvéseink szempontjából legkisebb kockázatú kormányalak tási lehetőség a nem meäari párto széles vagy szűk koalíciója lehe Noha ezt az elképzelést e pártok hí tározottabb választói, s nyilván töb párt vezetői is csak fogcsikorgatv fogadják majd el, négy hónap mú va aligha lesz más lehetőségül mint ami most, a nyár elején rajzc lódik” - úja a Národná obroda. , lap szerint a pártok - mivel számo nak a széles koalíció lehetőségével „aláaknázzák” a leendő koalíric tárgyalásokat: a Smemek elfogat hatatlan Mikulás Dzurinda és Iva Miklós személye, s például az MKI nak sincs a szája íze szerint Smerrel és a KDH-val lépni köze kormányba. „Ezekről az aláakn; zott területekről azonban a pártol nak valószínűleg vissza kell máj vonulniuk” - véli a napilap. Nemcsak a saját házában járt lovon, hanem lovon ment fel a második emeleti szállodai szobába is „Hiába van palotád Budán” Képződött a fővárosban egy nagyméretű, reprezentatív, de a jelen történelmi hely­zetben fölöslegesnek tűnő ingatlan. Most senki se tud­ja, mi legyen vele. VÁNCSA ISTVÁN Hogy pontosak legyünk, a lekö­szönő kormány építtetett egy két­száz éves házat mintegy hárommil- liárdért, amiből persze a kőműve­sek egy vasat se láttak, de ez már az ő egyéni szociális problémájuk legyen. Hivatalosan ezt az egészet inkább felújításnak nevezik, de hát ismeretes, hogy a Sándor-palotából semmi se maradt meg a puszta fa­lakon kívül, a semmit pedig tata­rozni nemigen lehet.. Részletkérdés, haladjunk tovább. Megírták az újságok, hogy az újon­nan épített kétszáz éves házban a kormányfő dolgozik majd, meg esetleg a kormánynak az a része, ami ott elfér, a többi a Kossuth té­ren, a Szilágyi Erzsébet fasorban és máshol. Mellesleg a kiegyezés és a második világháború közötti idő­szak magyar kormányai elfértek a palotában, mint ahogy nagy való­színűséggel elférne benne az Egye­sült Királyság jelenlegi kormánya is. Nem így a polgári kormány, amely történelmi léptékű feladatokat vál­lalt magára, és ennek megfelelően jókora apparátust működtet. Annak pedig hely kell, sok-sok palota. Azt is megírták az újságok, hogy a polgári kormány elnökének dolgo­zószobájában ezüstszínű lesz a se­lyemtapéta, a pihenőszobájában meg arany. Most viszont úgy tűnik, hogy a polgári erők kormányzati szerepvállalását átmenetileg nél­külöznünk kell, noha a polgári ér­tékeket híven kifejező belsőépíté­szeti álmok immár megvalósultak, ha kifizetve nincsenek is. Nehéz el­gondolni, hogy megfelelő - súlyo­san polgári - tartalmak híján mi le­het méltó arra, hogy e nemes cé­lokra szánt helyszínt átmenetileg birtokba vegye. Eredetileg itt lakóház volt, a Sándor grófoké, utolsó gazdája, gróf Sán­dor Móric (1805. május 23. - 1878. február 23.) az épületen belül is ló­háton közlekedett, lóháton állt ki a palota emeleti erkélyére, ott pipáz- gatott, szemlélte az alant nyüzsgő sokadalmat. Része volt a városkép­nek, benne volt az útikönyvekben, a japán turisták imádták, dőlt a pénz. Sándor Móric arisztokrata volt ugyan, de a viselkedése teljesen pol­gári, mármint a szó legkorszerűbb és egyedül hiteles értelmében az. Nemcsak a saját házában - a Sán­dor-palotában - járt lovon, hanem lovon ment fel a második emeleti szállodai szobába is (noch dazu Bécsben), továbbá lóháton jelent meg a pesti főúri paloták termeiben. Hogy miért ment mindig minden­hova lovon, az nem kérdés. Megte­hette. Ha csak egy esetben is a tak­nyán csúszik ki valahonnan, akkor nyilván újragondolja ezt a kérdést, de hát őt nem dobták ki, népszerű volt. Rajongói imádták, ha Sándor Móric gróf lova a levesükbe szart, mert ez is azt mutatta, hogy a lovas egy istenáldotta tehetség, amellett pedig szép és roppant karizmatikus. Szociális érzékenységét példázza, hogy amikor vén kertésze leesett a lábáról, Sándor Móric gróf megje­lent a betegágy mellett. Lóháton, persze, ami a vén kertész számára nyilván eksztatikus gyönyörérzetet okozott. Sándor Móric gróf egyéb­ként is előszeretettel járt a nép kö­zé, például imádta a várba vezető lépcsősort, naponta számos alka­lommal végighaladt rajta lefelé, az­tán fölfelé, közben a járókelők igye­keztek a fed síkjába olvadni, akinek sikerült, sikerült, akinek nem, nem. Persze Sándor Móric gróf nem kí­vánta céltudatosan agyontapostat- ni az arra sétálókat, ő egyszerűen csak lovagolt, sőt nyilván föl se me­rült benne a gondolat, hogy valami helyteleníthetőt cselekszik. Mért volna ez helyteleníthető? Megtehe­tem, vagy nem? Jó ember volt ő, olyan ember, aki megvalósítja az ál­mait. Szabad volt, megnyerő, tehet­séges, fiatal. Egyébként madárcsontú, nyápic gyereknek született, ám - vagy épp ezért - szenvedélyes sportember vált belőle. De neki nem volt elég a rókavadászat Angliában, a távolsá­gi kocsihajtás, az akadályugratás és a hasonlók, hanem további, le­hetőleg minél valószínűtlenebb fel­adatokat keresett, egyebek között a Sándor Móric gróf egyébként is előszeretet­teljárt a nép közé. Duna jégtábláin lovagolt át egyik partról a másikra, de olyan is több­ször volt, hogy szándékosan neki­hajtott a falnak. Nyilván nem hitte el az első alkalommal, hogy a fal vonakodik kitérni előle, és másod­jára se hitte el, ezért ment neki har­madjára, negyedjére is. Egy idő után mindamellett az akadályugra­tást kezdte preferálni, Pest-Budán a mindennapi élet részét jelentette, hogy elószáguld a semmiből az őrült gróf, és átugorja a lacikony­hát, az esküvői menetet, a halottas­kocsit vagy amit épp lehet. Van egy kép, amely akkor ábrázolja, amikor orvosa fejéről lelő egy al­mát. Az orvos a nézőnek félig háttal áll, de nem látszik boldognak. Sándor Móric gróf győzni akart mindenáron, mindegy, hogy miben. Nos, ennek a nagyon polgári arisz­tokratának az életrajza ötletet kínál arra vonatkozólag, hogy a Sándo palotával mi legyen addig, amíg k jelölt főbérlóje a beköltözésben aki dályoztatva van. Negyvenöt éves korában Sándc Móric gróf teljesen becsavarodot és hosszú éveket töltött el egy pr: gai elmegyógyintézetben, de pe sze igazán normális korábban s volt. Más kérdés, hogy ez az ő esi tében azért nyilvánvaló, mert lov; golt, és így az a tudat, hogy „bárm megtehetek”, nála a lovakkal ka] csolódott össze. Mármost a ló ej nagyméretű jószág, nyerít, előfo dulása bizonyos helyeken - színhi zi páholy, kolostori refektóriun boncterem - némiképp szokatlai ezért szemet szúr. Sándor Mór grófon kívül sokan mások is hitté azt, hogy bármit megtehetnek, c a zömük nem lovagolt. Egy részt majd’ olyan népszerű volt, mii Sándor Móric gróf, és még a prág zárt osztályt is elkerülték. Legyen tehát a Sándor-palotát» pszichiátriai múzeum. Ilyen amúj se sok akad a világon, egy van Béri ben, egy másik London közelébe: egy Rio de Janeiróban, egy Kanad ban, egy a Missouri állambeli St. Ji sephben, egy a törökországi Edim ben, emellett van két Freud-múz um Bécsben, illetve Londonban. L hetne immár egy Budapesten is, Sándor-palotában, legalábbis átm netileg, amíg vissza nem jön a pc gári kormány, és a palotát át ne veszi az, aki magának fölépíttett és kiválogatta a beleülő bútoroto Aztán így váltogathatnák egymás Négy évig miniszterelnöki hivati négy évig Pszichiátriai Múzeum. I is jól mutatna az útikönyvben, aj pán turisták főképp a négyévenké: ti hurcolkodást díjaznák. VUlogn nak a vakuk, surrognának a videó A szerző az Élet és Irodalo: főmunkatársa Csak néhány év elteltével tudhatta meg a nyilvánosság, hogy a furcsa ajándék mögött Milan Srejber teniszező állt Csehország: jó beruházás a választási siker KOKES JÁNOS Múlt szerte a világon, Csehország­ban is sok pénzbe kerül a választási kampány - az idei tegnap kezdődött -, de siker esetén bőven megéri. A pártok ugyanis nemcsak politikai hatalomhoz jutnak, ami önmagá­ban sem kevés, hanem az államtól kapott juttatásokból a kassza is jócs­kán megtelik. Az önálló Csehország megalakulása után megtartott első képviselőházi választások 1996-ban a hozzáférhető információk szerint mintegy 350 millió koronájába ke­rültek a pártoknak. A hivatalos ki­mutatásból kiderül, hogy a legtöb­bet a győztes Polgári Demokratikus Párt költötte el, mégpedig 127 milli­ót. A most kormányzó Cseh Szociál­demokrata Párt akkor 80 milliót költött a kampányra. Az összegeket akkoriban még a gazdag támogatók adták össze, s bár ezt nem mondták ki nyűtan, de többségük bizonyítha­tóan nem önzetlenségből. Nyüván nem véletlen, hogy később éppen ők voltak sikeresek egy-egy jó cég magánosítása során. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a pártok nem egy esetben megpróbálták eltitkolni a valódi támogatót. így kapott pél­dául Václav Klaus pártja milliókat a budapesti Bács Lajostól, holott - mint kiderült - az illető már régen halott volt. Néhány év múlva tud­hattuk csak meg, hogy a furcsa aján­dék mögött Müan Srejber cseh teni­szező állt, aki egy észak-morvaor- szági acélgyárat magánosított sike­resen. Az 1998-as voksolás előtt a pártok megegyeztek, hogy kam­pánycélokra nem adtak ki többet 30 millió koronánál. Sokat spóroltak azon, hogy közös megállapodással senki sem használta fel a kam­pányban a közterületeken elhelye­zett nagy reklámtáblákat. A most folyó kampány szintén a szeré­nyebbek közé sorolható. A kisebb­ségben kormányzó szociáldemok­raták 70-75 milliót, legnagyobb el­lenfelük, a polgári demokraták pe­dig legfeljebb 50 milliót szánnak erre a célra. A jobbközép Koalíció 70, Cseh- és Morvaország Kommu­nista Pártja 17 millióról beszél. Ér­dekes, hogy néhány parlamenten kívüli pártnak is sok a pénze, ho­lott szinte semmilyen esélye sincs bekerülni a Tisztelt Házba. A Cseh Nemzeti Szociális Párt például 50 mülió koronát különített el a kam­pányra. A legkisebb pártok célja, hogy választásokon elérjék a más­fél százalékos támogatottságot, mert az stabü állami tamogatt biztosít nekik. Minden egyes sz vazatért ebben az esetben száz k róna jár. A választás komoly ga dasági sikere viszont három száz lékos támogatottságnál kezdődi Egy ilyen párt már az egész kövi kező időszakban évente hatmill koronát kap az államtól, s mind 0,1 százaléknyi pluszszavazat újabb 200 ezret. Az ötszázalék pártok pedig már bejutnak a pari mentbe. Állami támogatásuk h sonló a háromszázalékos . kon; rukcióhoz, de ugyanakkor mind képviselőre még további 900 ez korona jár évente a pártkasszám Egy sikeres választás a pártkass szempontjából tehát egyenlő a beruházással is. . ■ A szerző prágai munkatársunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom