Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-25 / 96. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 25 KOMMENTÁR Budapesti húrfeszítés JUHÁSZ LÁSZLÓ Eduard Kukán külügyminiszter politikai nyugdíjba küldené Duray Miklóst, aki szerinte szégyellhetne magát fellépése miatt a Fidesz budapesti kampánygyűlésén. A Magyar Koalíció Pártjának ügyve­zető alelnöke egy transzparens szövegét olvasta föl, így mondta ki, hogy a Felvidék Viktorral van. Duray számlájára nemcsak azért ér­kezett annyi bíráló megjegyzés, mert kimondta, hogy „Felvidék”, hanem mert egyáltalán elment a Fidesz mellett kampányolni. Duray Miklós nem akkor követett el hibát, amikor szájára vette a Felvidék szót, hanem akkor, amikor pártja tudomása nélkül be­szállt a magyar választási harcba. Tőkés László, az RMDSZ reform­szárnyának vezetője taktikusabb volt: ő is ott állt ugyan a Fidesz- emelvényen, de nem lépett a mikrofonhoz. Duray később elmond­ta, nem pártja, hanem a saját nevében beszélt. Sem saját magának, sem pártjának nem használt az MKP ügyve­zető alelnöke. Fölöslegesen magára haragította a hamarosan felál­ló magyar kormányt, és támadási felületet adott a szlovák naciona­listáknak, sőt az MKP koalíciós partnereinek is. Ha valaki, Duray Miklós aztán igazán saját bőrén tapasztalhatta, mennyire nem az észérvek és a logikus gondolkodás jellemzi a szlovák nacionalistá­kat. Az ő szótárukban mást jelent a Felvidék, mint a miénkben. Az MKP - nagyon helyesen - nem akart beavatkozni a magyaror­szági választásokba. Ezt a politikát a végsőkig következetesen kö­vette is. Magyarország választott, ősszel pedig Szlovákia lakossága is az urnákhoz járul. Az MKP politikusainak arra kellene törekedni­ük, hogy pártjuk szeptemberben a legnagyobb támogatást kapja nemcsak a szlovákiai magyarok, hanem a többségi nemzet képvi­selőitől is. A magyar pártnak ugyanis meg kell lovagolnia a mosta­ni helyzetet, amelyben a szlovák politikai palettán vagy túl rikító, vagy túl szürke árnyalatok dominálnak. Az MKP-nak a piros-fehér- zöld mellé már csak fel kell vennie a kék színt. Most nem szabad túlfeszíteni a húrt, a választásokon ugyanis nem Duray Miklós, ha­nem az MKP indul. CLOSSZA Pusztuló mikrovilág SZÁSZI ZOLTÁN Gizi mama nyolcvanhét tavasz terhével sepergeti a nyolc­vannyolcadik hulló szirmait. Szent György nap felé jár az idő, a szilvák már elengedték a fehér kis gyűrött nászi keszkenőiket a szélbe, a búzával érő körtén még vígan zsongnak a méhek. Már csak a szomszédéi. Ahogy az öreg elment, az vette át őket. Gizi néne seper, egyet biccen, egyet legyint, semmire se jó már ez az öreg kéz, tegnap már ba­bot ültetni se tudott vele, Irmá­nak szólt, a szomszédasszony­nak, jönne már át befejezni azt a húsz bokrot, amibe belefogott. A csűr mellett a leomlott geren­dák, cserepek, lécek tüskéi kö­zül kivillan a múlt. Az öreg gon­dosan eldugott szekerének szú­ette maradékai. Még ötven­kettőbe felrakta, hogy be ne vi­gyék azt is a közösbe. Ott is ma­radt. Egy faragott ágy fejtámlá­ja. Abba halt meg a mámi, az anyós. Kidobni nem akarták, majd most hát megeszi a tűz, ha lesz, aki megrakja azt is. A régi tekenő hosszában kettéhasadva. Kinek kéne már így, pedig de sok jó kolbászt megkavartak ab­ba valamikor. A kenyérsütő la­pátja is ott mered égnek, mel­lette az ágas, ami a vásznat tar­totta a kelő tészta felett. Lim­lom, mint az egész élet. A hábo­rúból hazahozott vastag kö­peny, avval járt ki a marhát te­relni az öreg. Be szép is volt! Elővette a kürtöt, az még máig az almáriumban van, belefújt, aztán ment végig a falun, nyí­lónak a kapuk, bőgött a sok marha, kolomp, csengő, gyerek­zsivaj kísérte tó a csordát Szent György napján, tó a tágas szép mezőre, az Ipoly mellé, meg fel a Kovács-hegy felé, az erdő alá, a szálas, szép, fenti rétekre. Tán ha nyolc tehén van azóta a falu­ban. Volt úgy, hogy egy se volt. Megnyúzta a sors ezt a vidéket is, de nagyon. A régi kőfejtőnél pattanna már az akác, a vadszil­vák sora fehér párta a temető felé. Tán már gomba is van, az a jó földszagú, apró, kis szent- györgy gomba, amiből friss pet­rezselyemmel szagosított finom kis leveskét lehetne főzni. De nem hoz már olyat senki. Gizi néne egyet biccen, egyet seper, aztán leteszi a seprőt. Megjött a tízes busz, tóballag hát a kapu­ba, mert a postást nézi. Pénzes nap van. Villanyt kell fizetni. Ősz hajára glóriát rajzol a tava­szi napfény. WWW.UJSZO.COM ♦ Medgyessy Péter fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ő csak tízmillió magyar miniszter­elnöke. Azért nem „vesztegetett” egy szót sem a szomszédos or­szágban élő honfitársainkra, mert nem akarja szomszédaink érzékenységét sértem. S pont ez a szocialista hozzáállás lényege: a szomszédos országokkal való diplomáciai konfliktus elkerülése fontosabb a határon túli magya­rok érdekeinél. Miután az utóbbi szinte mindig az előbbivel jár, az esetek döntő többségében való­színűleg nem fogja felvállalni a magyar kisebbségek határozott védelmét. Nehogy probléma le­gyen belőle. zoli ♦ Medgyessy azt mondta, nem 2x5, hanem 10 millió magyar mi­niszterelnöke lesz, és 15 millió magyarért érez felelősséget. Tren ♦ Azt szeretném, ha fogalmunk sem volna róla, hogy tó a minisz­terelnök Magyarországon vagy akár Szlovákiában. Mert a nor­málisan működő demokráciák­ban egyáltalán nem ők a fősze­replők. Nekem nem volt minisz­terelnököm a Viktor, mert nem voltam - nem is akartam - a kli­ense lenni. Mert a magam ura vagyok, ha úgy tetszik, liberális. Ez akkor is így lesz, ha nem sike­rül minden elképzelésem. Az már mégsem normális dolog, hogy a hálószobákban is politizá­lunk. Az a normális, ha a demok­ráciákban választások idején po­litizál a közember, aztán annyi... Én nem szavaztam Orbánra, mert szlovákiai magyar vagyok. Nekem nem miniszterelnököm Medgyessy sem. Mert a hordó­szónoklatokon kívül, nem tudják befolyásolni pozitív értelemben a sorsomat. A nagy szavak, a duma meg a legkevésbé érdekel. Observer A közölt vélemények nem fel­tétlenül tükrözik a szer­kesztőség álláspontját. TALLÓZÓ SME Az SNS és a PSNS szembenállásá elemzi a lap. „Az Anna Malíková féle SNS jövője szempontjából Ján Slota PSNS-elnök, illetve a MKP elleni egyidejű támadás ner lehet hosszútávon is tartható stra tégia, s az ilyen fellépés csak politi kai csődhöz vezethet. A nacionalis ták parlamentbejutását egyedül a SNS és a PSNS kiegyezése szavatol hatná, azonban ez most nem való színű. Szlovákia jövője érdekébe: Malíková és Slota ennél semmi job bat sem tehetne” - állapítja me; gúnyosan a Sme. A napilap szerin Ján Slota gyakorlatiasabban kezel a két nemzeti párt közti viszályt, „i valódi nemzetiek elnökéről nem ál lítható, hogy finomlelkű, de prag matikus politikusként tudatosítjc hogy a konfliktust is csak akkor ka matoztathatja, ha az iránt van ke resiet. A nacionalista szavazó azonban nem kívánnak külö: nemzetieket, valódi nemzetiekei hanem egy a magyarok, a romák é a kozmopoliták ellen irányuló, egy séges nacionalista pártot igényel nek” - úja a lap. A cseh nyilatkozat a dekrétumok kérdését nem oldotta meg, sőt még csak a szőnyeg alá sem söpörte Prága hallgat a sérelmeinkről Bár Prágában sokan bot­ránytól tartottak, a megol­dás végül is politikailag ele­gánsra sikerült, legalábbis cseh szempontból. KOKES JÁNOS AII. világháború után kiadott tör­vényeket - beleértve Eduard Benes volt csehszlovák államfő hírhedt dekrétumait - érintő hivatalos cseh parlamenti nyilatkozat szöve­gét a pártok előbb egymás között egyezették a kulisszák mögött, majd a tervezet elfogadása a parla­mentben már gyakorlatilag formá­lis, szinte ünnepélyes aktus volt. Csupán a pártelnökök emelkedtek szólásra, akik amellett, hogy rövi­den kifejtették pártjuk álláspont­ját, egyhangúan támogatták a do­kumentumot, akárcsak a 200 tagú testületnek az ülésen jelenlévő 169 képviselője. A parlamenti nyi­latkozattal a cseh politikai pártok azt szerették volna ország-világ előtt bizonyítani, hogy egységesen elutasítják a II. világégés után kia­lakult vagyoni és jogi viszonyok fe­lülvizsgálatára, illetve megváltoz­tatására tett - és esetleg a jövőben teendő - mindenfajta kísérletet. Ezért hangsúlyozza a dokumen­tum, hogy a fél évszázada kiala­kult jogi és vagyoni viszonyok „megkérdőjelezhetetlenek, érint­hetetlenek és megváltoztathatatla- nok”, s hogy napjainkban már nem érvényesek. Az sem felejtették tó, hogy az akkori eseményekkel kap­csolatos esetleges bármiféle kár­pótlás terjedelmének és mértéké­nek a meghatározása mindenkor és kizárólagosan a cseh alkotmá­nyos szervek jogkörébe tartozik. Formálisan tehát a csehek megmu­tatták a világnak, hogy egy ember­ként felsorakoznak a Benes-dekré- tumok mögé, mondjon vagy állít­son róluk bárki is bármit. A politi­kai-nemzeti egység szinte példás. Megerősítette ezt Václav Havel cseh államfő is, aki miután az el­múlt évtizedben vezető cseh politi­kusok közül elsőként és igen élesen bírálta a háború utáni eseménye­ket, különösképpen a csehszlováki­ai szudétanémetek kitelepítését, most szintén beállt az egységfront­ba. Előbb (szombaton) egy cikket jelentetett meg Benesről és dekré­tumairól a nemzetközi sajtóban, majd keddi, Václav Klausszal tar­tott találkozója után az újságírók­nak személyesen is hangsúlyozta a nyilatkozat támogatását. Megje­gyezte: véleménye szerint nagyon hasznos lenne, ha Csehország mi­nél ritkábban kapcsolódna be a múlt démonait felidéző vitákba. A cseh politikusok elismerték: a nyilatkozat legfőbb célja meg­nyugtatni a közvéleményt, első­sorban a cseh határvidéken élőket, hogy nem kell a helyzet re­víziójától tartaniuk. A kitelepített szudétanémetek helyét ugyanis azóta természetesen már rég el­foglalták a csehek, akik egy része az európai uniós csatlakozással összefüggésben most attól tart, hogy a dekrétumok esetleges ér­vénytelenítése következtében el­veszítheti vagyonát. A parlamenti nyilatkozat, azon kí­vül, hogy szinte ünnepélyesen me­gerősítette a bebetonozott cseh hi­vatalos álláspontot, a gyakorlat­ban nem oldott meg semmit. Szá­munkra az sem érdektelen, hogy Magyarországgal és a magyarok­kal a dokumentum nem is foglal­kozik. Úgy tesz, mintha a magya­rokat a dekrétumok nem is érintet­ték volna, mintha Benes a németek mellett a magyaroktól nem is akart volna megszabadulni. Mintha nem lett volna Potsdam, amely nem hagyta jóvá a magyarok kitelepíté­sét, minek után Prága kierőszakol­ta a magyar-szlovák lakosságcse­rét, illetve 45 ezer szlovákiai ma­gyart csehországi kényszermunká­ra vittek. Ezek mind sérelmek, jog­talanságok, ismert tények. A ma­gyarok teljes mellőzése azért is furcsa, mert az elmúlt hetekben unos-untalan Csehországban azt A nyilatkozat legfőbb célja megnyugtatni a közvéleményt. hallotta az ember, hogy a Benes- dekrétumok érvénytelenítéséről szóló vitát Orbán Viktor robban­totta tó. S ha már egyszer így van, ám legyen, de azt viszont talán a csehek sem képzelik el, hogy Ma­gyarország miniszterelnöke a kite­lepített szudétanémetek nevében emelt volna szót, s nem pedig a magyarok ügye nyomná szívét... Nyilván a csehek is jól látják, hogy egy parlamenti nyilatkozattal a Benes-dekrétumokkal összefüggő problémákat még nem oldották meg, sőt még csak a szőnyeg alá sem söpörték őket. Bizonyára nem véletlen, hogy Václav Klaus a hé­ten is egy választási gyűlésen hangsúlyozta: a Polgári Demokra­tikus Párt azt követeli, hogy Cseh ország kapjon biztosítékot arra ve natkozóan, hogy uniós csatlakozd sa után senki sem fog hozzányúlr a II. világháború következtében k alakult jogi és vagyoni viszonyol hoz. Érdekes: Klausék ezt anna ellenére is követelik, hogy az Eure pai Unió bővítési biztosa, Günte Verheugen, nemrégiben Prágába: is biztosította a cseheket: a dekré tumok nem függnek össze a csatit kozással, ezért ezt a kérdés Brüsszel nem tűzte és nem is k vánja napirendre tűzni. Minden b: zonnyal tehát másról van szó. Mé ha a németek, osztrákok vagy magyarok hivatalosan nem is fog ják követelni a Benes-dekrétumo érvénytelenítését, azt Prága és Pc zsony valószínűleg nehezen tudjá elkerülni, hogy egyes érintett mt gánszemélyek előbb vagy utóbb n forduljanak magánúton jogorvos latért az európai bíróságokho; ami az unión belül a jövőben lehel séges lesz. Erről egyébként Bern Posselt, a kitelepített szudétane metek szövetségének elnöke i szólt a Cseh Televíziónak adott ir teíjújában. Másrészt a nemzeti éi dekek védelme - legyenek azo valósak vagy csak véltek - Csehoi szágban is olyan téma, amely a \í lasztási kampány idején voksotó hozhat egy-egy pártnak. Klausé bizonyára ezzel is számolnak, h ütik a vasat, amíg forró. Csehoi szágban június közepén válaszú nak, s meggyőződésem: akárcsa a most lezajlott magyar választái kampányban, pártérdekeket nen zeti érdeknek mondva bizony mé sokszor hallunk majd a Benes-del rétumokról. Az új budapesti Országgyűlésben mindössze 35 nő lesz, s ez a képviselők mindössze kilenc százaléka Fáj dalomdíj a kimaradó képviselőknek MTI-HÁTTÉR Fél éven keresztül havonta mini­mum 165 ezer forintot kapnak végkielégítésként azok a magyar- országi parlamenti képviselők, akik - összesen 135-en - az idei választáson elvesztették mandá­tumukat. A váltás, az átadás-átvé­tel teljes technikai költsége 1,85 milliárd forint. A most lezáruló négyéves parla­menti ciklusban tevékenykedő képviselők közül az MSZP képvi­selőcsoportjából 47, a Fidesz- frakcióból 25, az FKGP-ből 21, a függetlenek közül 20, a MIÉP-ből 12 (az egész frakció), az SZDSZ- ből 9, az MDF-ből pedig 1 képvi­selő nem szerzett mandátumot az áprilisi választásokon. A képviselő kérésére az ellátást egy összegben kell kifizetni. A hat hónapra folyósított díjazás időtar­tama is munkaviszonyban töltött időnek számít. Bizottsági tagként az alapdíj további 40 százaléka, 66 ezer forint pótdíj jár a képvi­selőknek, de legfeljebb két bizott­sági helyért jár a végkielégítés. A bizottsági elnökök 100 százalékos pótdíjra, azaz még 165 ezer forint pluszra számíthatnak, a mandátu­mot nem szerzett bizottsági alel- nökök pedig havi plusz 132 ezer forintot kapnak. Az új Országá- gyűlésbe be nem került frakcióve­zetők, illetve a független képvi­selők megbízottja 198 ezer forintot kap még hat hónapig pótdíjként alapdíja mellé. Az elnyert mandátumok várható megoszlása alapján az MSZP 44- gyel szerzett többet, mint 1998- ban, a Fidesz-MDF pártszövetség­nek pedig 23-mal lesz több képvi­selője a parlamentben, mint amennyi négy évvel ezelőtt volt. Az SZDSZ négy mandátummal ke­vesebbet szerzett, mint 1998-ban, így várhatóan 20 képviselője lesz a parlamentben. Független képvi­selő most nem lesz a törvényho­zásban, négy évvel ezelőtt is egye­dül Kupa Mihály jutott be függet­lenként. 1998 és 2002 között hat frakció volt a parlamentben, a mostani választásokon viszont nem jutott be a Független Kisgaz­dapárt és a MIÉP. Egyelőre nem tudni, alakít-e külön képviselőcso­portot az MDF, ha nem, mindössze három frakciója lesz a Háznak. Az új Országgyűlésnek 35 női kép­viselője lesz, hárommal több, mint ahányan 1998-ban bejutottak a parlamentbe. Eszerint a képvi­selőknek mindössze kilenc száza­léka nő. A legtöbb képviselőnő az MSZP padsoraiban fog ülni, a 17Í ból 23, ami azt jelenti, hogy a fral ció 12 százaléka nő. A 20 tag SZDSZ-nek két női képviselőj lesz, ami arányát tekintve 10 szí zalék. A 188 fideszes, illetve MDI es képviselő között csupán 10 n van, azaz a nők aránya alig töb mint 5 százalék. A korelnökségben nem történt vá tozás 1998-hoz képest, a doyen te vábbra is az 1910-ben született Va: ga László fideszes képviselő. I benjáminja van azonban az O: szággyűlésnek, az 1978-ban szüle tett fideszes Szíjjártó Péter. Az e múlt időszak legifjabbja, Zuschla János ismét bejutott, ő azonba egy évvel idősebb Szíjjártónál. képviselők többsége a 41-50 év tó zötti korcsoporthoz tartozik, va három 18-25 év közötti és két 80 é feletti tagja is az új parlamentnél (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom