Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-19 / 91. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 1 KOMMENTÁR Nagyágyú és parittya TÓTH MIHÁLY A magyarországi választási kampány heteiben a szlovákiai magyar még a szokásosnál is jobban ráragadt a budapesti közszolgálati tévé képernyőjére. Mit mondjak, sokért nem adnám, ha feledni tudnám a mérkőzés néhány mozzanatát. Viszont az első forduló előtt elhang­zott egy mondat, amely még ma is kellemes muzsikaként cseng a fü­lemben: .Az a legfontosabb, hogy a vesztes majd gratuláljon a győz­tesnek”. A politológia három neves művelője eszmecseréjének záró­szakaszában hangzott el e mondat, méghozzá annak a helyzetelem­zőnek a szájából, aki érvelésével a korábbi 50 perc folyamán egyér­telműen tudtára adta a nagyérdeműnek, szíve a Fideszért dobban. Nem elhanyagolható jelentőségű momentuma volt a két forduló közötti időszaknak, hogy mindkét nagy párt igénybe vett külföldi „nagyágyúkat” is. Hadd ne soroljam itt fel azokat a nyugati állam­férfiakat, akiknek állásfoglalásából nem volt nehéz kikövetkeztet­ni, melyikük szívéhez melyik magyar tábor áll közelebb. Felsorolás helyett inkább két német politikus nevét írom ide: Gerhard Schrö­der és Helmuth Kohl. Egyikük jelenleg miniszterelnöke hazájának, Kohl pedig a német egység kovácsaként vonult be a történelembe. Hazájukban elképzelhetetlen, hogy választási kampány idején a le­endő vesztest politológusok arra figyelmeztetnék, abban a bús éjfé­li órában, amikor a számítógépek kiköpik magukból a végered­ményt, gratulálni illik a győztesnek. Elképzelhetetlen, mert Német­országban egyeden mérvadó politikust se kell erre figyelmeztetni. A demokrácia ábécéskönyvében ez mindjárt az első oldalon írva va­gyon. Nincs politikus, aki örülne a vereségnek, de olyan pártvezető is kevés van Berlin és Washington között, aki kampány idején azzal pró­bálja elbájolni a választópolgárt, hogy ha nem ő győz, összeomlik az ország. Lehet, hogy a térségünkre jellemző szembetegség, a politikai csőlátás okozta, de a Helmuth Kohl magyarországi látogatásáról ké­szült televíziós felvételen én azt láttam, a volt kancellár annyira tár­gyilagos, hogy noha a CDU testvérpánjának, a Fidesznek a vendége, közvetve az MSZP egyik veteránjának helytállását is kiemelte. Mert amikor nagyra értékelte, amit Magyarország a német egység érdeké­ben tett, akkor voltaképpen azt méltatta, hogy Horn Gyula 1989-ben merte vállalni a magyar-osztrák határ német menekültek előtti meg­nyitásának kockázatát. Lehet, valóban politikai csőlátásban szenve­dek, de én látni véltem, hogy az exkancellár a magyar hozzájárulásról szónokolva hamiskásan kacsintott. Nagyágyú és parittya. Kohl, illetve Schröder és a Kovács Jánosok. A választások végeredménye végül mégiscsak az utóbbiak dönté­sén múlik. Akár kacsintott Kohl, akár nem. Túl nyugodt közgyűlés LAJOS P. JÁNOS Az első hónapokban csak a kisebb, kevesebb munkával és felelősség­gel járó hatásköröket kapták meg az önkormányzatok, melyekhez ke­vesebb pénz is elegendő. Bár eddig csak néhány alkalmazott és szá­mítógép került a hatáskörökkel együtt az önkormányzatokhoz, a Szlovákiai Városok és Községek Társulása (ZMOS) joggal kifogásolja, hogy az átadási jegyzőkönyvek aláírása ennek ellenére - három és fél hónap elteltével - még mindig nem fejeződött be. A bemelegítés még folyik, ám vészesen közeleg az első nagyobb jogkörátruházás; július elsejétől a helyi képviselők és polgármesterek felelőssége lesz az isko­lák, szociális intézmények, az orvosi rendelők fenntartása, üzemelte­tése. Nem vüágos azonban, hogy ezen intézmények tartozásait miből, irályén módon téríti meg az állam, kapnak-e utólagos támogatást az intézményeknek helyet adó épületek felújítására az önkormányzatok. Habár Milan Ftácnik szerint az iskolák aktuális tartozásainak megté­rítése nem okoz gondot a tárcának - a távozó miniszter szerint alig több mint félmilliárd koronáról van szó ennek ellentmond, hogy egyes iskolák mégis kénytelenek napokra szüneteltetni a tanítást, mert tartozásaik miatt a távfűtőművek leállították a melegvíz-szolgál­tatást. Az utóbbi öt évben évi 20 milliárdról 12 milliárdra csökkent az épületek felújítására fordítható támogatás is, ennek fényében is fel­mérhető, müyen állapotban vannak az iskolaépületek, mennyit kell majd a közeljövőben felújításukra fordítani, és ehhez mennyivel járul hozzá a központi költségvetés. Főleg ezekre a kérdésekre akartak vá­laszt kapni a ZMOS 12. kongresszusán résztvevő küldöttek. A közsé­gek ugyan elégedettek lehetnek a gázművesítésbe fektetett pénzük megtérítésével, és több mint valószínű, hogy résztulajdonossá válhat­nak a víz- és csatornázási művekben, de továbbra is csak egy hamaro­san leköszönő kormányfő ígéreteire támaszkodhatnak a pénzügyi rendszer decentralizálását illetően, ami nélkül - hatáskörrel vagy anélkül - továbbra is a központi költségvetés foglyai. Ebből a szem­pontból a ZMOS kongresszusa - talán túlságosan is - nyugodt légkör­ben folyt le. Elégedett lehet a kormány is, a polgármesterek is jólla­kott a kecske és - legalábbis egyenlőre - megmaradt a káposzta is.- Megbolondultál, Jenő? Manapság minden valamirevaló főnök pénzt vagy nagy értékű ajándékot kap, ha szí­vességet tesz. Téged meg ezzel a vacak elektronikus fogkefével kenyereznek le? (Marabu rajza) TALLÓZÓ DIE PRESSE Továbbra is életveszélyes Jós Weingast osztrák dandártábornc állapota, aki szlovákiai hivatali látogatásakor hétfőn lezuhant pozsonyi védelmi minisztériu lépcsőjéről - írja a Die Presse béc napilap. Weingast tegnap heliko terrel hazaszállították. A lap köz hogy a szlovák hatóságok szeri: baleset történt, és kizárt, hogy a más személy okozta volna. A p zsonyi osztrák nagykövetség ej magát megnevezni nem kivár képviselőjének azonban kétség vannak afelől, hogy a dandárt bornok csak a saját figyelmedé sége következtében esett el. A di lomata nehezményezi, hogy nagykövetséggel csak kedden t datták a hétfői baleset tényét. W ingast a védelmi tárca épületéül egy, a haditechnikai piac felkés: téséről szóló értekezletről a to lettre távozott, munkatársai ped csak jóval később találták meg es méletlen állapotban. A hitvesi ágy sem maradhatott ki a megfigyelt terepek közül, Sztálin fiának egyik felesége ügynök volt Vaszilij Sztálin és Putyin Ioszif Visszarionovics Sztálin­nak két fia volt és egy leánya. Az idősebbik fiú, Jakov, né­met hadifogságban halt meg: vagy öngyilkos lett, vagy megölték. Első házasságából származó fiát a diktátor soha­sem szerette. E. FEHÉR PÁL Leányát, Szvetlánát talán kedvelte, mert amíg a fiúk létezéséről alig- alig tudhatott valamit a vüág, a leá­nyát bemutatta Churchillnak is, az angol politikus ironikus megjegyzé­se szerint azért, hogy bebizonyítsa: a bolsevikoknak is van családi éle­tük. A harmadik Sztálin-gyerekről, Vaszilijről a minap a moszkvai tele­vízió vetített egy roppant tanulsá­gos dokumentumfilmet. Amiből kiderül, hogy milyen is volt ez a bizonyos családi élet. Vaszilijjal sem törődött az apja (ugyan, mikor lett volna erre ideje?) és nevelését két emberre bízta: Vlaszik tábor­nokra, személyes testőrségének pa­rancsnokára, illetve Lavrentyij Beri- ja, a rettegett titkosrendőrség rette­netes főnöke mintegy önként fel­ügyelte a fiú életét. Hogy mennyire „gondosan”, az éppen az általam lá­tott dokumentumfilmből derült ki. Vaszilij Sztálin életéről ugyanis ha­talmas mennyiségű film, fénykép maradt fenn, hangját magnetofon­szalagok őrzik. Ezek a dokumentu­mok azonban korántsem szolgáltak olyasféle célt, mint az apáról készült filmek, fényképek. Szóval nem kul­tikus jellegűek, szó sem volt arról, hogy Sztálin arra készült volna - mint ezt tette hűséges koreai tanít­ványa, Kun ír Szén -, hogy fiára bíz­za a birodalmat. Sztálin ilyesmire egyáltalán nem gondolt, s általában sem foglalkozott az utódlás kérdé­sével. A legtöbb, amit hitelesen eb­ben a tárgykörben tudhatunk, Hrus­csov emlékirataiban maradt fenn: az agg Sztálin azt jósolta társainak, hogy halála után, mint vak macska- kölyköket pusztítják el őket. Vaszilij Sztálinról azért maradt az utókorra, illetve az állambiztonság levéltárára ilyen sok dokumentum, mert minden lépését figyelték, le­fényképezték, filmre vették. Termé­szetesen anélkül, hogy Vaszilij erről tudott volna. Katonatiszt, repülő, a kortársak szerint, jó pilóta, huszon- valahány esztendős korában altá­bornagy, a moszkvai katonai körzet légierejének parancsnoka. Az apa szüárd meggyőződése volt, hogy a politikában mindent megengedhet magának. A fiú csak a magánélet szféráiban érezte úgy, hogy azt te­het, amit akar. Négyszer nősült. Ivott, mint a kefekötő. Szórta az ál­lam pénzét. Minderről tudtak azok, akikre az apa a fia felügyeletét bízta. Egyik felesége is állambiztonsági ügynök volt, merthogy a hitvesi ágy sem maradhatott ki a megfigyelt te­repek közül. Vaszilij Sztálint végül saját apja váltja le néhány hónappal a halála előtt parancsnoki posztjá­ról. A diktátor roppant ideges lehe­tett, amikor saját kezűleg fogalmaz­ta a parancsot, mert - szokásától el­térően - teli van a kézirat javítások­kal, áthúzott szavakkal és a kézírás is ugráló. Miért? Csak találgatha­tunk. Nyilván nem fia iszákosságá- ban kételkedett, hiszen ezt saját sze­mével látta. Inkább az idegesíthette, hogy müyen szorosan ellenőrzik a fiát, s felébredt benne a kétely, hogy esetleg őt is megfigyelik... Vaszüij Sztálinnak mindenesetre az volt a meggyőződése, hogy apját megmérgezték. Volt olyan óvatlan, hogy fecsegett is erről. Ezért Berija, akit elsőrendűen gyanúsított, lecsu- katta. Aztán letartóztatták, majd ki­végezték Beriját is. Vaszüij azonban hiába bízott abban, hogy sorsa jobb­ra fordul. Apjának azok a társai, akik az utódlásért folytatott harccal voltak elfoglalva, s akik - egyáltalán nem mellékesen - kisfiú kora óta is­merték, amolyan kényelmetlen ta­núnak tekintették. A hatalmi harc eldőlte, a XX. kongresszus után Va- szilij levelet írt Hruscsovnak, amely­ben szabadságot és állást kér. Hrus­csov, aki már leleplezte az apa rém­tetteit, könnyeivel küszködve öleli magához a fiút, s mindent megígér. Ezek után Vaszüijt visszaviszik a börtönbe és még egy évig ottma­radt. Aztán kiszabadul, újra iszik, alig van pénze, viszont az utcákon altábomagyi egyenruhában botla­dozik. Egyik részeg rohamában be­rohan Kína moszkvai nagykövetsé­gére bepanaszolni Hruscsovot. Ez, természetesen, nem maradhatott következmények nélkül. Újra letar­tóztatják, majd száműzik Moszkvá­Oroszországban min­denkor erős volt a hajlam az önsorsrontásra. ból. Alig negyven évesen halt meg. Elfelejtették. Csupán találgatni tu­dom, hogy miért mondják el ma, több, mint negyven évvel a halála után Vaszüij Sztálin sorsát. A leg­valószínűbb - Tacitusszal szólva -, az „hogy a hitvány szavaknak s tet­teknek félniük keüjen az utókor­tól”. Vaszilij Sztálinra ma azért em­lékeztet az orosz közszolgálati tele­vízió, hogy senkinek ne juthasson eszébe Ioszif Sztálin érdemeit em­legetni. Az idő múlik és múlásával együtt Oroszországban is nosztal­giák ébrednek. Például birodalmi álmok. És ugyan miért ne gondol­nának Sztálinra is, aki eme álmok első számú megvalósítója volt? Ne feledjük el, hogy az orosz tömegek számára Sztálin nemcsak véres­kezű diktátor, hanem a rend képvi­selője volt, aki kemény kézzel a ve­zetőkre is lecsapott. Különösen Brezsnyev idején virágzott ez az lúzió, a korrupció általános urain alatt. Jövő márciusban lesz fél évszázad hogy Sztálin meghalt. Aki akk született, már csak a hajdani bir dalomról tud és szinte semmit se arról, hogy mi volt az ára mindé nek. A személyes sorsok alakulás ban is. Olyan torz jellemek szán; más életében, mint amüyen Vaszi Sztálin volt. Oroszországban - egyebek közi az irodalomból is tudható - mi denkor erős volt a hajlam az önsoi rontásra. A sztálini terror népesed si következményei után az iszony tos méreteket öltő alkoholizmus zedeli főként a férfilakosság! amelynek jelentős százaléka ne éri meg hatvanadik életévét. Puty és kormányzata kevés hasznosai célt tűzött ki maga elé, mint e n pességfogyás elleni küzdelmet. K lönben is, Putyin szereti a némei két. Sokat élt ott, jól beszéli a ny vet, a németek körében - az otta közvélemény-kutatási adatok sz rint - ő a legkedveltebb külföldi: lamfő, és a szokásaikat elsajátítom Például, ha iszik egyáltalán, akk sörözik, s vodkából is két cent, az húsz gramm és nem a klasszik orosz módi szerinti száz gramm, £ az egy deci az alapadagja. Vasz Sztálin a két centet meg sem erei volna... Szóval a televíziót is szigo kézzel irányító Putyin nemcsak diktatúra egyik kicsiny áldozata emlékeztetett, hanem a normá emberi rend szükségességére, még nem jelent feltétlenül demc ratikus áüamrendet, de enélkül demokratikus Oroszország is elké zelhetetlen. Persze, Nagy Péter cár is a néír életformára akarta szoktatni a r pét. Ugyanakkor megölette fiát amikor sörözött, vödörből itta az: palét, a napot pedig kötelezően ve kával kezdte. VISSZHANG Féligazságok Antikor a Riogatás féligazságokkal című írást olvastam (Uj Szó, április 15.), lelkész lévén, Ádám és Éva bűnbeesése jutott eszembe. A kígyó felteszi az egyszerű, de annál rava­szabb, Isten szavát - azaz a valósá­got - elferdítő kérdését: Csakugyan azt mondta Isten, hogy „a kertnek egy fájáról se egyetek?” A célja, hogy azt a bizonyos bogarat bete­gye az asszony fülébe, megingassa ót engedelmességében. Hasonló félrevezetést látok a cikkben. Min­denekelőtt, hogy „a magyar kor­mányfő híveivel együtt miért riadt meg ennyire attól, hogy elveszíthe­tik hatalmukat”. Nem a hatalmukat féltik, hanem az eredményeket. E- zek az eredmények az ország és a nemzet javát szolgálják, nem pedig néhány kiváltságosét (a teljesség igénye nélkül: tandíj eltörlése, diák­hitel, családi adókedvezmény, mini­málbér emelése, tb-járulék csök­kentése, maffiaeüenes törvény és a Btk. szigorítása, fogmegtartó keze­lések ingyenessé tétele, kórháztör­vény stb.). Ilyen vagy ehhez hason­ló eredményekkel a baloldal nem büszkélkedhet, s ami fájó, eüenzék- ben sem támogatta azok elérését. Holdudvarrá minősítem akár csak 3-400 000 embert (tv2, RTL Klub), akik azonban több mint 1,5 mülió- an is lehettek (rendőrségi adat), nem igazán tényszerű. S ez a tömeg csak azokat teszi ki, akik ott voltak. De ennél nagyságrendekkel többen vannak, akik úgy érzik, hogy amit Orbán Viktorék vállalnak, az orszá­gos, közös ügy. Vajon az MSZP mi­ért nem hív össze nagygyűlést? Va­jon miért nem láthattuk soha Med- gyessy Péteréket ennyi ember kö­zött? Mindenki saját lehetőségei szerint küzd: a Fidesz az emberek közé megy, az MSZP a médiát hasz­nálja. S a Magyar Televízió talán az egyetlen, amely nem szolgálja ki őket. Baloldalra alapvetően szükség van, mmt a bal szemünkre, fülünk­re, kezünkre, lábunkra - de nem minden áron. Hiszen, ha egy végtag beteg, nem szabad használni, oly­kor meg is műtik, gipszbe teszik, hogy ne mozduljon. A politikában ezek a tagok ugyancsak megbénít­hatok, de nem nélkülözhetők. Vi­szont, ha csak zavart okoz, akadá­lyoz, akkor valamüyen beavatkozás szükséges, a test egészének meg­mentéséhez. Igenis ép ésszel hihe­tő, hogy Mécs Imre - amennyiben tagja volt 1994-98 között az SZDSZ-nek - „a visszasettenkedő kommunistákkal paktált”. Az MSZP nem az a baloldal, amelyikre szük­ség van. Egy totalitárius, emberi jo­gokat semmibe vevő rendszer egy­kori pártkatonái, akik megszokták a kiváltságot, soha nem lesznek képe­sek olyan értéket képviselni, mint Gerhard Schröder, Tony Blair vagy Lionel Jospin. Kik tehát azok, akik hatalmuk elvesztését féltik? Hiszen, ha most nem nyernek, akkor az föld­indulást jelent a pártnak. Új arcok keüenekmajd, fiatalabbak, hitele­sebbek. Ha most nem nyernek, ak­kor egy generáció végleg búcsút ve­het a nagypolitikától. Mert ez a vá­lasztás a polgári oldal részére nem csak a következő 4 évre szól, hanem győzelme esetén inkább 2x4-re. Es­sék szó „Orbán Viktornak a szom­szédok iránti érzéketlen kampány- megnyüvánulásai”-ról is, melyek „vezettek oda, hogy a nacionalistá­nak semmiképp sem nevezhető po­zsonyi miniszterelnök (sic! - lásd státustörvény) jegelte - remélhető­leg rövid időre - a szlovák-magyar, továbbá cseh és lengyel partnerével együtt a visegrádi politikai kapcso­latokat”. Orbán Viktor nem „kam- pánymegnyüvánult”, hanem egy EU-parlamenti német képviselő kérdésére felelt azon benesi dekré­tumokkal kapcsolatosan, melyekről mi, érintettek, és a képviselőink 12 éve haügatunk. Ez roppan kínos kérdés és Magyarországon egyálta­lán nem kampányszintű téma, ami­vel választást lehet nyerni. A V4-ek találkozója e probléma felvetése miatt maradt el, nem pedig Orbán Viktornak otthon, a kampány során elhangzott bármely kijelentése mi­att. De vajon a szociáldemokrata Gerhard Schröder is kampánymeg- nyüvánult, amikor a szociáldemok­rata cseh kormányfő szudétanéme- tekről tett nyilatkozata után le­mondta prágai látogatását? Szlov kiában egyetlen magyar nyelvű oi szágos napüap van. A felvidéki m gyár embert is megületi a tisztes» ges, valóságot teljességében berni tató tájékoztatás, értékelés-am< gyarországi helyzettel kapcsolati) pedig különösen. Még akkor is, h; az adott újságíró felfogásával eüe tétes véleményről van szó. Ellen­kező esetben kénytelenek vagyun azt hinni, hogy befolyásolni kivár ják a köz véleményét. Nem kellen Markó Béláék nyomdokaiba lépni akik siettek kijelenteni, jó kapcsol taik vannak mind az MSZP, mind SZDSZ soraiban. Ki meri-e bárki j lenteni, hogy az üyen és ehhez ha sonló kijelentések fejezik ki az adi határon túli magyarság döntő töt ségének óhaját, akaratát, imáját? Feszty Zsolt református lelkipásztor, Érsekkéty

Next

/
Oldalképek
Tartalom