Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 15. EZEN A HÉTEN A DUNASZERDAHELYI GIMNÁZIUM IZÉ CÍMŰ DIÁKLAPJÁBÓL TALLÓZTUNK Hahó, jön a tavasz Ébredezik a természet,a nap is szebben ragyog felettünk. Csak most józanodtunk ki az éwégi ün­nepek mámorából, és máris nya­kunkon a tavasz. Úgy rémlik, hogy minden második télbúcsúztató ilyen közhelyekkel van tele. Ha jobban belegondolok, olyan romantikus érzést kelt! Hát, még szép! Mi jut az eszünkbe a ter­mészet ébredésére gondolva? Nem a szervezetünkben lejátszódó bonyolult kémiai folyamatok ösz- szessége jár a fejünkben. Az egy­szer biztos, hogy ilyenkor az agyunk egy apró pillanatra sem pi­hen meg. Nem kell lehetetlen mennyiségű csokoládéval traktál- nunk magunkat, hogy szerveze­tünkben a boldogsághormon szintje a tetőfokára hágjon. Ta­vasszal az emberek ok nélkül is boldogabbaknak látszanak. Talán éppen ezért véste be az idő az em­lékezetünkbe azt a gondolatot, hogy ilyenkor mindenki szerel­mes. Valójában csak a hormontúl- tengésünket nem tudjuk palástol­ni, hiszen akkor az egyéniségünket kéne hét lakat mögé zárni. Ezt pe­dig nem hogy nem akarjuk, de nem is lehet. Ezennel szeretném tudatni a dí­szes társasággal, hogy állítólag szabad országban élünk, és jogunk van nyilvánosságra hozni leghü­lyébb ötleteinket is. Tavasz van! Még mielőtt azzal vádolnának, hogy fellázítom a társadalmat, szeretném helyesbíteni előbbi kije­lentésemet. Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy holnap­tól a sulitáskát dobjuk a sarokba, hogy tegyünk a tanulásra. Nem! Olyasmire gondoltam, hogy nem kell kiverni a képtelen ötleteket a fejünkből, épp ellenkezőleg, barátiaink körében igenis tárgyal­juk meg bugyuta fellángolásain­kat. Néha egy izgalmas traccsparti érdekesebb lehet, mint a szokásos délutáni szappanopera-nézés. No, ez van. Esetleg ezen is elgondolkodhattok... (Vida Bea) Gyerünk már. ^ megöl a kíváncsiság! Melyik a miénk? ARANYKÖPÉSEK- Én má tudom, hogy a tehénbű fejik a tehenet. (Tóth É.)- Amikor én egyedüli lány voltam. (Tibor/gyakornok/ - magyar irodalom)- Az araboknál a férfiak nem borotválhatják le a szakállukat.- De én a nőkre értettem! (Mikóczy M.- Láng É. - földrajz)- Falun sokféle ember élt: pl. Józsi néni. (Simon tanár úr - történelem)- Esküszöm itt valami rohad.- Nem, ez csak az én kajám! (Szabó A.- Ürögi K.)- Adj egy olyan tükröt, amibe nem úgy nézek ki, mint a halál! (Tóth É)- Fényűző szegénység. (Filisztow V.)- Olyan paraszt, hogy náluk a disznóölés államünnep. (Bohuniczky K.) Borzalom az éjszakában Nem tudta mit tesz. Egyszerűen fogalma sem volt róla, milyen kárt okozhat ezzel másoknak. Csak ment egyenesen a célja felé,és nem gondolkodott. A düh irányította. Teljesen elvakította, nem is látta maga körül a világot. Csak egy ér­zés irányította a szívét: a gyűlölet. Törtetett előre, senki sem állíthat­ta meg. Eltökélte megteszi, amire már hetek óta készül. Már besötétedett. Egy árva lélek sem mászkált az utcán. De ő ott volt, egyedül, az éj fekete tengeré­ben. Valami megcsillant a kezé­ben. FEJSZE! Bizony, egy fejsze volt a kezében. Úgy szorította, hogy szinte belelilult a keze. Most sikerült kiszöknie otthonról, most fogja véghezvinni irtózatos tettét. A kanyarnál egy férfi jött vele szembe, de amint észrevette kezé­ben a fejszét, megfordult és sza­ladni kezdett. A lány utána kiáltott volna, de inkább megvárta, míg el­nyeli az éj sötétje. Azt gondolta, jobb is, hogy nem szólt utána, lehet, hogy felismerte volna a hangját. Már közeledett a célja felé. A düh egyre erősebbé vált a lekében. Egyre jobban érezte úgy, hogy meg kell tennie. Végül is odaért. Megállt és nagyot suhintott a fejszével. Meggörbült egy kicsit, de nem dőlt ki. Odavá­gott neki még egyet. Ez a második ütés végül elérte a célját, és fájdal­mas recsegések közepette a földre zuhant. Nem volt neki szimpatikus. Mindig arcon vágta, ha arra ment. Hiába tördelte le az ágait, akkor is arcon vágta. Most végre bosszút állt a fán, és elégedetten indulhatott ha­za. Véghezvitte szörnyű tettét! (Sandi) Szenvedés és szerelem Hosszú utat jársz De a végét nem látod De ha mégis megtalálod Egy szakadék lesz barátod. Társad az élet Nem a részed Fogadd el és Élj vele míg lehet. Ha az áramlat elsodor Ha úszol az árral Már győztél és tiéd a másnap, De ha elvéted a kapaszkodót De nem a győzelem a fontos A részvétel a lényeg, s az, hogy Veled legyen a te egész éned. Szenvedés az élet Szerelem az úr De a legjobb méreg Egy hosszú út. Hosszú az út és ha végigjárod Az ajtónál vár téged A múltad, a családod S mindent elfeledtet Régi jó barátod. Sandi Micimackó és a punkok VERS Semmi Keveredés, kavarodás, Emberáldozás, Vagyonából kiforgatás, Embergyalázás. Középen nincs semmi, Innen-onnan felhő, Nincsen semmi, Megszűnők létezni. Nincsenek fák, Nincsenek bokrok, Nincsenek házak, Síromban forgók. Nincsen élet csak halál, Minden egyszerre megáll, Nincsen állat, nincsen ember, Csak egy nagy lyuk­feneketlen. Egy kereszt van az úton, Fordítva van, nem áll, Sátánt hirdet, S biztos halált. Élet-halál nincsen, Semmi-semmi nincsen, Meghalt minden, Semmi sincsen. Puszta sivárság, Csak egy harangvirág, Áll a pusztán s nevet, Hirdeti az életet. Most pedig egy igazán „izgalmas” történetet fogok elmondani, amely nem egy torz agy szüleményeként jött a világra, hanem valóban meg­történt. Micimackónak egy napon semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fon­tosat. Elment tehát Malackához, és úgy beálltak, mint a csők. És itt kez­dődött a baj. A heroinhoz szokott Micimackót az alkohol olyan mentá­lis állapotba juttatta, hogy szegény Malackát nem egy kis kedves barát­nak látta, hanem egy agresszív, vi­csorgó, vérszomjas kukoricának.- Ááá! - ordított Malacka, és fej­vesztve kezdett menekülni a fák kö­zé. Micimackó utána vetette magát, fogait a gyenge húsba vájta, és az ol­dalánál fogva elkezdte rángatni. Malackának mégis szerencséje volt. A harapás csak az egyik lábát hasí­totta le, így tovább tudta magát von­szolni az erdőben. Eközben Mici­mackó magához tért a Malacka hát­só lába okozta ütéstől. Úgy gondol­ta, erre a nagy ijedelemre inni kell. Útközben, hogy kimelegedjék ug­rándozott, és jó nagyokat lépett. A hidegre való tekintettel énekelni kezdett: jó a sör, ha habzik, Mici­mackó elázik. így támolyogva-dalo- lászva fordult be a sarkon, s egy pil­lanat alatt hat rasszista vucli közt ta­lálta magát.- Na mi van, faszikám! Igen jó a kedved!- Kő valami, bazmeg?! - ordította Micimackó kikapva a baseballütőt az egyik vucli kezéből.- Úristen, hol vagyok? - vonaglott Malacka valahol a bokrok alatt. Közben besötétedett. Szegényke ad­renalinja az egekben járt. Minden ágroppanás égdöngésnek hallat­szott, a pislákoló csillagok éles lán­dzsaként szúrták a szemét. Egyszer­re égett és fázott, úgy érezte, bőre perceken belül leválik a testéről, és nyaka köré csavarodva magfojtja őt. Nem kétséges, Malacka belehalt volna a drogelvonásba, ha rá nem találnak a Boldogság gyermekei.- Dögölj, te rohadék!- A gyomrodba lépek, te szarevő! Láthatóan Micimackóék továbbra sem tudták rendezni etnikai nézet- különbségeiket, a sok ordibálástól már alig volt hangjuk. A vudik fele közben úgy berúgott, hogy a vere­kedéstől is elment már a kedvük, így pont jókor futott be Malacka, hogy felrázza a hangulatot az új, ki­vehető protézislábával, és azzal a 30-40 fős punk-hippi keverékkel a háta mögött, akik csak és csakis a békét jöttek hirdetni. A vuclik látva a béke túlerejét, el­mentek. Pont erre vártak a punkok. Mindegyik hátba szúrta az előre ki­szemelt áldozatot, Malackát és Mi­cimackót kerékbe törték, majd fel­koncolták. Micimackó híján nem maradt egyetlen „flegma csávó“ sem a vilá­gon, így a punkok átvették a világ­uralmat. Egész nap zenét hallgat­tak, ittak és ittak, amíg meg nem haltak. (Flaff) ÖZÖN VICC- Vizsgáznak a leendő rendőrök. Bemegy az első vizsgázó. Mutat­nak neki egy felvételt, amelyen a bűnöző profilból van lefényké­pezve.- Mi furcsát lát ezen a képen? -kérdezi a vizsgáztató.- Egy füle van - hangzik a válasz.- Nem jó, ki van rúgva! Jön a második rendőijelölt. Ő is megkapja a képet.- Mi furcsát talál ezen a felvéte­len? - kérdezik őt is.-Egy füle van - mondja a vizsgázó.- Nem jó! Ki van rúgva! A harmadik felelőt előre figyel­meztetik társai, nehogy azt mondja, hogy egy füle van, mert kirúgják. Bemegy. Felteszik neki is a sorsdöntő kér­dést:- Mi furcsát lát a képen?- Azt, hogy kontaktlencsét hord.- Nagyon jó! De honnan tudja?- Hát mivel egy füle van, szem­üveget nem tud hordani.- Két férfi ül a vonaton, az egyik megjegyzi:- Uram! Maga annyira hasonlít a feleségemre, csak a bajusz vala­hogy nem stimmel.- De kérem, nekem nincs is baju­szom.- Tudom, de a feleségemnek van. ♦ ♦ ♦- Jól ülsz, drágám?- Remekül, drágám!- Jól látsz, drágám? -Tökéletesen, drágám!- Nem érzel huzatot az ajtó fe­lől?- Nem, drágám.- Akkor cseréljünk helyet, drá­gám. ♦ ♦ ♦- Mama, én nem akarok Ameri­kába menni!- Ne nyafogj, kisfiam!- De mama, én igazán nem aka­rok Amerikába menni.- Elég legyen most már, mert ko­molyan megharagszom. Csukd be a szád szépen, és ússzál to­vább! ♦ ♦ ♦- Az elmegyógyintézet főorvosa örömmel értesül arról, hogy az egyik ápolt megmentette társa életét. A szerencsétlen ember a fürdőkádba akarta fullasztani magát. A főorvos magához hívja az életmentőt:- Kovács úr, eddigi megfigyelé­seink és a bátor viselkedése alap­ján önt gyógyultnak nyilvánítom és hazaengedem. Ön valóban mindent megtett, igazán nem magán múlott, hogy az a szeren­cséden végül mégiscsak fel­akasztotta magát.- Dehogy akasztotta fel magát, főorvos úr. Én akasztottam ki száradni! ♦ ♦ ♦-Hogyan veti a skót a búzát?- Egyet a fűidbe dug és rákiállt, oszolj! HAGYSZ ÜNFf Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom