Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-12 / 85. szám, péntek

2

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 12.

KOMMENTÁR 'IflHNHHi

Lassú észjárású káder?

TÓTH MIHÁLY

Nem keltett különösebb szenzációt Jozef Kalman távozása a HZDS- ból. Körülbelül annyira borzolta fel a közélet iszaposodó állóvizét, mmt amikor magas szakszervezeti funkcióból a Lupták-féle Munkásszövetségbe igazolt át alelnöknek, majd Eupták bukása után miniszterelnök-helyettesként a HZDS-ben kereste kenyerét. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató, ahogy Meciartól való távozását az egykor mégiscsak alkalmazotti érdekvédelemre szakosodott politikus megindokolta: Rájöttem, a HZDS hajlamos jobboldaliként működni. Tévedés ne essék, ezt nem a detvai postáskisasszony, nem is a duna- szerdahelyi hentes mondotta, hanem miniszterviselt ember állapította meg, akinek munkásmozgalmi gyökerei vannak, és aki baloldali pártot készül alapítani. Nekem erről elsősorban az juthatna az eszembe, hogy ez az ember nem egy gyors felfogású káder. Egy évtizedig tartott neki, amíg megállapította, hogy az a mozgalom, amelynek nevéhez a hazai tőkeképzó réteg létrehozása fűződik, nem baloldali. És tette ezt diplomával a zsebében, nem jelentéktelen nemzetközi-politikai tapasztalattal a háta mögött. Az utóbbi 12 esztendő történéseit, ezen belül Vladimír Meciar viselt dolgait ismerve Kalman disszidálásáról értesülve persze hogy fölhorgad az emberben a kérdés: vajon nem a HZDS elnökének a baloldal becserkészésére irányuló sakkhúzásáról van szó? Vajon nem további jelenete ez annak a politikai népszínműnek, amelynek előző felvonásai a szlovákiai politikai struktúra atomizálásáról szóltak? Legyünk jóhiszeműek, feltételezzük a nehezen feltehetőt, nevezetesen, hogy Jozef Kalmanban megszólalt a lelkiismeret, és elhatározta, baloldali pártban működve majd megpróbálja helyzrehozni azokat a hibákat, amelyeket baloldali indíttatású személyiségek a fordulat óta eltelt 12 év alatt a munkavállalók rovására elkövettek. Az ember jóhiszeműsége azonban teljesen becsődöl, mert kiderült, a szlovákiai baloldal szétforgácsolódásának összes többi előidézőjéhez hasonlóan Kalman is csak generálisként tudja elképzelni politikai jövőjét. Hogy a HZDS-ből való távozása után is Meciar embere marad, azt az valószínűsíti, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik, a baloldal fő erejének, az SDL-nek a szétbomlasztása után jelentős számú munkás és alkalmazott válik politikailag hontalanná. Az ő megszervezésükre egy Lupták kaliberű ember nem alkalmas. Nem lenne meglepő, ha rövidesen egyértelművé válna, hogy a „disszidens” Kalman továbbra is HZDS-es küldetést teljesít.

JEGYZET

Hullaház és esztergapad

GAÁL LÁSZLÓ

„Az új kormányrendelet szerint a községi hivatalban nem is alkalmazhatnék takarítónőt, hacsak nem takarít krematóriumot vagy legalább ravatalozót is, a rendelet ugyanis kizárólag a krematóriumokban végzett takarítói munka besorolásáról szól” - méltatlankodott a minap egy polgár- mester. Az április elsején hatályba lépett, a megyei és községi ön- kormányzatok alkalmazottainak fizetési osztályba való besorolásáról szóló kormányrendeletről van szó. Például a szellemi tevékenységet végzők esetében a legkülönfélébb munkaköröket sorolja, ugyanakkor megfeledkezik a könyvelőkről. A fizikai munkát végző alkalmazottakról szóló fejezet szerint az alkalmazottat a polgármester aszerint sorolhatja valamelyik fizetési osztályba, hogy melyik munkát végzi például a következők közül: 1. fizetési osztály: egyszerűbb alkatrészek marása előre beállított marógépen, alátétek esztergályozása

gömbvasból automata esztergagépen, 2. osztály: egyszerűbb hüvely készítése revolveres esztergagépen IT12-es szabványpontossággal, tengelycsap esztergályozása, 3. osztály: számvezérlésű marógép kezelése mles pontossággal, stb. „Kíváncsi lennék, van-e öt olyan önkormányzat az országban, amelynek esztergagéppel felszerelt műhelye van, de nem hiszem, hogy bármelyikben is a rendeletben felsorolt pontossággal készítenének tengelycsapokat” - jegyzi meg epésen a polgármester. •Ugyanakkor takarítónőt valószínűleg minden községházán alkalmaznak, ám az említett rendeletben a takarítónő besorolásáról nincs szó. Azazhogy egyetlen pontban foglalkozik ezzel: a „krematóriumok égetőhelyének, hullatárolójának, ravatalozó állványának, szertartási helyiségének tisztítása, mosása, fertőtlenítése” munkakört ellátó alkalmazottat sorolja megfelelő fizetési osztályba. „Nem tudom, hogy a rendeletet összeállító minisztériumi alkalmazottak ennyire alacsony szellemi szinten vannak-e, vagy tréfának szánták ezt a rendeletet?” - kérdezte keserűen a polgármester.

LEVÉLBONTÁS

Én is kaptam igazolványt

Nekem is van már magyarigazolványom. Igaz, nincs rajta a magyar címer és a korona, s nem is Magyarországon állították ki, hanem Csehszlovákiában, a Szudé- ta-vidéken, a zated rendőrparancsnokságon, 1947. november 13-án. Nem öt évre szólt, csak „po dobu pracov. prikázaní” (vagyis a kényszermunka idejére), de hivatalos papír, és a ,Jme- novany se hlásí k národnosti” (a nevezett nemzetisége) rubrikában az szerepel: „madarské” (magyar). Az igazolvány kézhezvételét sok „kedvezmény” előzte meg. Mivel nem reszlovakizál- tunk, 1947. január 9-én szerény ingóságainkkal beraktak egy fűtetlen marhavagonba és 4 nap múlva a zated vasútállomáson raktak ki. További „kedvezmény” volt, hogy odahaza elvették a földünket, a házunkba egy Romániából Szlovákiába települt családot tettek. Hontalanok, állampolgárság nélküliek voltunk. Később ugyan megkaptuk a csehszlovák állampolgárságot, ám házunkat, földünket csak 1950-ben adták vissza. Meghurcoltak, lelkileg összetörtek, és a mai napig senkinek eszébe nem jutott, hogy kárpótoljanak. Távol áll tőlem, hogy valakitől is irigyeljem a kedvezményeket, amelyeket a magyarigazolvány biztosít, de azért a magyar államnak el kellene gondolkodnia azon is, hogy voltak olyanok, akik meghurcoltatásuk ellenére is kitartottak a magyarságuk mellett. Ők voltak a „gyökerek”, amelyek nélkül a szlovákiai magyarságnak nem lenne „lombja”. Ezért is érzem úgy, hogy a Szudéta-vidéken kiállított igazolvány számomra igazi „magyarigazolvány”.

Id. Klebecska István

Farnad

TALLÓZÓ- Tudják, eddig csak az időjárási frontok viseltek meg,

pány is teljesen tönkretesz...

de ezekben a napokban a durva magyarországi kam- (Lehoczki István karikatúrája)

NOVY CAS

A lap szerint a képviselők csak segítettek Szlovákiának, amikor elutasították a KDH magyar kedvezménytörvény elleni jogszabály-tervezetét. - A javaslat ugyanis úgysem oldotta volna meg a státustörvény körüli problémákat, sőt, rontott volna Szlovákia tárgyalási pozídóján és fölöslegesen kiélezte volna a két ország közti viszonyt. Mindkettő az EU-csatlakozás küszöbén áll, az európai közösségben pedig nem divat a nacionalizmus. Ha a kedvezmény törvényt az Orbán-kormány nacionalista felhangjai kísérik, az elsősor ban az ő problémája - nincs ok arra, hogy hasonlóan „nem modem módon” viselkedjen a szlovák politika képviselet is. Ennek ellenére a szlovák politikát is ellentmondások jellemzik, s ez a HZDS példáján is be mutatható. A HZDS elnöke, Vladi mír Meciar „mérsékelten nyilatko zott a kedvezménytörvényről, í ugyancsak ismert, hogy a párt nyíl tan beszél az MKP-val folytatandó választások1 utáni esetleges együtt működésről is”. Ám a HZDS képvi selői az ellentörvény parlamenti vi tájában nem tudták megállni, hog; ne tegyenek tőlük megszokott náci onalista megjegyzéseket.

A sikerorientált ember számára a társadalmi előrelépés fontos, sok esetben ez a tényező a nemzeti értékek elé kerü

Az MKP választási dilemmái

A Magyar Koalíció Pártjának elnöksége néhány napja megtette arra vonatkozó javaslatát, hogy ki az a 15 ember, akit a lista előkelő helyein szeretne látni. Rövidesen sor kerül az MKP kongresszusára is, ahol végleg eldől, hogy kik szerepelnek majd a párt országos listáján az őszi választásokon.

HUNtÍK PÉTER

És ez így helyénvaló, hiszen a választópolgárok így időben megismerkedhetnek azokkal az emberekkel, akik képviselni fogják őket az elkövetkező négy esztendőben a törvényhozásban. Hiányérzetem viszont amiatt támadt, hogy nem tudom, milyen elvek szerint kerültek fel ezek az emberek ennek a pártnak a listájára. Vagyis értelmiségi ember lévén úgy gondolom, hogy a szimpatizánsokat ezzel egyidóben meg kellene ismertetni az MKP elképzeléseivel, stratégiájával is, hogy e konkrét tervek alapján tudjon majd gondolkodni arról, kik a legmegfelelőbb emberek ezen elképzelések megvalósítására.

Az elmúlt évek felmérései ugyanis néhány elgondolkodtató számadatra hívták fel a figyelmet. Először is arra, hogy az MKP bizony nem alakított ki túl jó kapcsolatot a fiatalsággal. Egyes források szerint a szlovákiai magyar fiataloknak közel 30%-a úgy érzi, hogy az MKP nem képviseli kellőképpen az ő érdekeiket. Több könyv, tanulmány jelent meg a fiatalok sajátságos jövőképéről az elmúlt időszakban, és egy új szakkifejezés is gyökeret vert a szókincsünkben. Ez pedig a sikerorientált ember fogalma. A sikerorientált ember számára az értékek rangsorában a társadalmi előrelépés és siker előkelő helyet foglal el, sok esetben ez a tényező a nemzeti értékek elé kerül. Áz viszont nem mondható el róluk, hogy emellett megfeledkeznének nemzetiségükről. Tehát továbbra is magyarok maradnak, és magyar pártot választanak, feltéve, ha ez a párt biztosítja számukra a sikeres társadalmi előrelépés feltételeit is. Ezen emberek nagy része vállalkozó szellemű vagy értelmiségi hátterű polgár, akik egyszerűen már egy más, modernebb nemzetképet alakítottak ki maguknak és olyan képviseleti formát keresnek, amelybe az ő világképük a legjobban illeszkedik. Ha az MKP lesz az a párt, amelyik felkínálja nekik ezt a lehetőséget, akkor ők rendkívül hasznos tagjai: háttérmunkásai vagy akár élharcosai lesznek ennek a pártnak, de ha az MKP-től nem kapják meg ezt a lehetőséget, akkor könnyen lehet, hogy más politikai képviseletet keresnek maguknak. Ha így történne, akkor az MKP megfosztaná magát a megújulás lehetőségétől és elvesztené azt a réteget, amelyik szakértelmével és fiatalos lendületével hosszú távon is biztosítja a párt sikeres működését és sikeresen tud válaszolni az új kihívásokra is.

Ezzel, a leegyszerűsítve generációs problémának nevezett jelenséggel szorosan összefügg a következő terület, a nemek optimális képviseletének kérdése. Nyu- gat-Európa több országában már bizonyos szabályok (kvóták) szerint kerülnek be az egyes pártok, illetve kormányok tagjai közé a nők. És ennek nemcsak udvarias- sági, vagy netán emberjogi okai vannak. Ä politika irányítói egyszerűen nem ignorálhatják azt a tényt, hogy a társadalom nagyobbik részét a nők alkotják. És ezek a nők (akárcsak a fiatalok) egyre markánsabban fogalmazzák meg speciális követeléseiket és elvárásaikat a politikával szemben. És akárcsak a fiatalok, a nők is kitermelték magukból azt a réteget, amelyik személyesen akar részt venni a jelenségek elemzésében, a döntések előkészítésében és végrehajtásában. Hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiak sokszor bizony érzéktelenek, vagy egyoldalúak bizonyos kérdések esetében (családpolitika, szociális ügyek stb.). A női agy másként érzékeli a társadalom bizonyos történéseit, és ezekre a női logika másfajta választ ad

Regionális pártként vállalhatná egész Dél- Szlovákia képviseletét.

(sokszor jobbat és hatékonyabbat) mint a férfigondolkodás.

Az MKP döntéshozóinak tehát azon is el kell majd töprengeni, hogy miként szólítsák meg a választópolgárok női nemhez tartozó csoportját. A leghatékonyabb módja a dolognak bizonyára az lenne, ha a jól felkészült, politikával foglalkozni kívánó nők létszáma szignifikánsan megemelkedne a képviselőjelöltek között. A harmadik problémakör is szorosan összefügg a párt jövőbeli stratégiájával. Milyen párt akar lenni az MKP? Továbbra is megmarad etnikai jellegű pártnak, vagy valamilyen más elképzelései vannak? Politikusaink nagyon sokszor beszélnek arról, hogy a jövő a régiók Európája lesz. A regionalizmust szoktuk megjelölni követendő politikának. Olyannak, amely képes légiesíteni a határokat és ezzel a kisebbségieket egyenrangúsítja a többséggel. Sokszor beszélünk a határokon átnyúló regionális együttműködésről, és többször azt vetjük a szlovák politikusok szemére, hogy akadályozzák az ilyen modern, együttműködési formákat és ezzel kirekesztik magukat és országukat a modern Európából. De ha így áll a dolog, akkor mi, magyarok miért nem teszünk valamit a regionalizmus meghonosításáért? Miért ne lehetne az MKP-ból egy jól működő, hatékony és az országos politikában is nagyobb szerepet játszó regionális pártot csinálni?

Véleményem szerint az MKP, mint regionális párt sikerrel vállalhatná egész Dél-Szlovákia kép- _ viseletét. Ebben a régióban jól működő struktúrái vannak, és nemcsak szakemberei ismerik a térség gondjait és lehetőségeit, hanem az itt élő szlovákok is elismerik ezeket az MKP-s szakembereket. Dél-Szlovákiáról, mint régióról sok tanulmány jelent meg az utóbbi években és ezek mindegyike megállapítja e térség hátrányos helyzetét beruházások, infrastruktúra, munkalehetőségek stb. szempontjából. És ezek miatt a hiányosságok miatt nemcsak a magyar, hanem a szlovák nemzetiségű állampolgár is hátrányos helyzetben van. Tehát egy jól kidolgozott, regionális jellegű programmal, amely a klasszikus kisebbségi, nemzeti érdekképviselet mellett regionális jellegű problémák vállalását és ezzel együtt országos jellegű gondok (jogalkotás, környezetvédelem, külpolitika, stb.) orvoslását is mégoldja, igenis meg lehet szólítani a szlovák nemzetiségű polgárokat is. Nem beszélve arról, hogy a szlovákiai magyarok számára is rendkívül fontos, hogy a nemzeti értékek érvényesítése mellett az országos jellegű problémák is megoldódjanak, hiszen gazdasági, szociális, jogi, pénzügyi stb. érdekeik is így kívánják. Közismert tény az is, hogy a szlovák politikai közeg már hosszú ideje dezolált állapotban van. Jelenleg csupán két olyan párt van az országban, melynek szilárd és kiegyensúlyozott támogatottsága van: a HZDS és az MKP. Politikusaink már több ízben elmondták, hogy az MKP magas preferenciaszintje annak is köszönhető, hogy a párt sok szlovák nemzetiségű polgár számára elfogadhatóbb alternatívát kínál, mint bármelyik

más szlovák párt. Ha vezetőin! azt akarják, hogy ezek a polgárol ne csak szimpatizánsok, hanen biztos választói is legyenek a: MKP-nak, akkor valamilyen gesz tust kell irányukba tenni.

Az egyik ilyen gesztus a már emlí tett regionális jellegű pártprog ram lehetne, a másik pedig a szlo vák nemzetiségű szakembere! bevonása e politika megvalósító sába. Tehát néhány, elsősorbai regionálisan ismert és elfogadót szlovák politikus megjelenése a MKP listáján, mégpedig választ ható helyen. Semmiféle kockáza tot nem látok egy ilyen lépésben hiszen különféle, jól működ* technikák segítségével tökélete sen biztosítani lehet azt, hogy

Leegyszerűsítve generációs problémának nevezhetnék a jelenséget.

listára kerülő szlovákok valóba olyan arányban kerülhessene majd be a parlamentbe az MK listájáról, amilyen mértékű szavt zatot hoztak a párt számára. Ezenkívül az MKP-nak jelenle olyan szilárd pozíciója van, hog most a párt vezetősége határo; hatná meg e változások milyensí gét, mennyiségét és menetét is, i arra sincs szükség, hogy a szlov; kok megjelenése a listán a párt v< zetésében, döntéshozatali mech; nizmusaiban bármiféle komol változást vagy kényszerű önregi lációt jelentsen. Vezetőinknek fi kellene ismerniük, hogy a jeleni« gi időszakban az MKP valóban d( mináns helyzetben van, míg szlovák választópolgárok egy rí sze tényleg kényszerhelyzetbe ki rült (hisz a modernül gondolki dó, Meciart elutasító, Európa fe! orientált szlovák polgárnak i MKP-n kívül nincs reális választó lehetősége) és önmaga a tén hogy az MKP megszólítja óke mobilizáló hatással lehet ráju (Nem biztos, hogy 2006-ban ilyen előnyös helyzetben lesz í MKP.) És hangsúlyozom, hoj mindemellett semmit sem keller „leadnunk” magyarságunkból, i a párt által korábban megjele prioritásokból.

Meggyőződésem, hogy egy ilye regionális párt 4-6%-kal is nőve ni tudná szavazótáborát, ami i MKP esetében 15-16% kört eredményt jelenthet, és ezzel ; eredménnyel az őszi választásé után az ország második le erősebb pártjává válhatna.

A szerző a Márai Alapítvány e nőké