Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-11 / 84. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 11 KOMMENTÁR Cinkelt lapokkal MALINÁK ISTVÁN Milyen fura fintora a történelemnek, hogy Sáron épp a holokauszt emléknapján, kedden közölte ki tudja hányadszor: az izraeü hadsereg nem vonul ki a palesztin területekről, csak akkor, ha befejezte feladatát. Nagyon véres feladatát, amellyel a demonstrált célt aligha éri el, hiszen a jelentésekből egyre nyilvánvalóbb, hogy az izraeli offenzívá- nak sokkal több civil esett és esik áldozatul, mint palesztin terrorista. Sáron elítélte az újjáéledő nemzetközi antiszemitizmust is, s közvetve bírálta az izraeli politikát határozottan ellenző európai politikusokat. Csakhogy Sáron is szívesen keveri a fogalmakat, a történelmet a mával. Az izraeli hadsereg mostani offenzívája túlment azon a határon, amit terrorizmus elleni harc címén az európaiak tűrőképessége elvisel, és Sáron politikájának bírálata még nem egyenlő a zsidóellenes- séggel. Politikai hiba volt megakadályozni, hogy az uniós küldöttség találkozhasson Arafattal, s ő sem ült le Solanáékkal tárgyaim. Teljesen fölöslegesen alázta meg Brüsszelt, szüksége lesz még Izraelnek az EU jóindulatára. Fölösleges volt ilyen durván kinyilvánítania, hogy a Közel-Keleten csak az számít, amit Washington mond, hiszen ezt az európai fővárosokban is tudják. Azt is, kivel van dolguk, ezért Brüsszel nagyobb presztízsveszteség nélkül elviseli Sáron diplomáciai melléfogásait. Soldcal megalázóbb, amikor - nincs rá szebb kifejezés - hülyének nézik a vüágot. Bush a nemzetközi nyomás miatt kénytelen volt vasárnap a térségbe küldeni Powellt, s tessék-lássék felszólította Izraelt a haladéktalan csapatkivonásra. Sáron azt mondta, felgyorsítják az offenzívát, ne féljen az amerikai külügyminiszter, mire odaér, vége lesz a katonai akciónak. Erre Powell elment Marokkóba, Kairóba, Madridba stb., és várhatóan csak ma érkezik meg Izraelbe. Átlátszó trükk, haladék a „haladéktalanulnak”, hiszen Powell fölösleges ingázásával további hat napot adott arra, hogy Izrael szédőhesse, lerombolhassa azt, amit csak akar, befejezze azt, amit már Izrael legfontosabb térségbeli szövetségese, Ecevit török kormányfő is népirtásnak nevezett. Ha Powell egyenesen Izraelbe megy, sok életet megmenthetett volna. Nem a terroristákét - Arafatot is beleértve -, hiszen az alaptétel érvényességét senki sem vitává: Izraelnek jogában áll megvédenie a biztonságát, polgárait az öngyilkos merénylőktől. Viszont az eddigi tapasztalat azt mutatja, minél több lesz a polgári áldozat, annál több az elvakult merénylő is. Az erőszaknak ez a számunkra értheteden körforgása azonban a két főszereplő, Arafat és Sáron számára bír logikával. Annyi fájdalmat akarnak okozni a másiknak, hogy megtörjön a társadalom egysége és a politikai vezetés irányváltásra kényszerüljön, tekintet nélkül arra, hogy ez hány emberéletbe kerül. Tehát ki bírja tovább? Az izraeliek azt, hogy a merényletektől rettegve éljék hétköznapjaikat, vagy a palesztinok az izraeli hadsereg pusztításait? Úgy tűnik, maguktól nem fogják abbahagyni, békességet csak Amerika tudna teremtem. Persze, ha nem cinkelt lapokkal játszana, mint most. JEGYZET Ötven dolcsi SZÁSZI ZOLTÁN Sanyi bát 1947-ben határon túlra telepítették ki. Országhatáron túlra, messze a Bakony alá. Mielőtt elment volna, szegény édesapja a nagy megrázkódtatásba egyszerűen belehalt. Eltemették hát annak rendje és módja szerint, aztán mentek Isten hírével, mert menni kellett. Most már majd, nyolcvan éves az öreg, vé- gigkőműveskedte Sztálinvárost meg Tiszalököt, meg egy-két nagyobb ipari központ építését, így Kazincbarcikáét is. Onnan pedig hazalátni a gömöri dombokra. Abba a kis faluba, ahol apja nyugszik, ahová, ha egészsége engedi, minden évben el is indul, hogy legalább egy gyertya fénye mellett, gyűrött szirmú krizantémokat simogatva emlékezzen az apjára meg az őseire. Meglátogatja még a sógorékat, akik maradhattak, mert ijedtükben resz- lovakizáltak. Az unokákkal már nem is tudnak szót érteni őseik anyanyelvén. De ez a sógor dolga. Attól még azért jó ácsmester maradt a Józsi. El is beszélgetnek vagy inkább hallgatgatnak nagyokat, mikor leülnek a kiskonyhába a vászonabrosz mellé egy kis karcos gömöri bort kóstolni. Eddig ment minden rendben. Csakhogy Sanyi bá nemrég rémülten hívta telefonon a sógort, hogy ha igaz a hír, akkor az idén bizony búcsúra nem jöhetnek három napra mind a hárman, mert az 450 dollár beváltását jelentené kötelezően. Ez meg testvérek között is majd száztizenöt ezer forint. Ha anyjukkal ketten összerakják, akkor sem ennyi az egész havi költségvetés. Mi lesz már most? Induljanak el mégis, aztán szorongjanak a határon, hátha visszafordítják őket a szülőföldjük előtt? Vagy vegyenek fel kölcsönt a búcsúra? Mert a szülőföld szigorú. A szülőföld bölcsnek nem nevezhető kormánya, főleg egy-két lelketlen határ- rendész ugyanis megkövetelheti, hogy Sanyi bá már pedig mutassa be a napi 50 dolcsit, mert különben nem nyílik fel előtte a határsorompó, ami boldogabb országokban már nincs is. WWW.UJSZO.COM ♦ Amit a Benes-dekrétumokról és a kedvezménytörvényről mondott az Új Szónak Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke, az sajnos, a határon túli magyarság többsége számára elfogadhatatlan. Úgy néz ki, hogy az új magyar külpolitika ezen a téren rosszul indul, illetve folytatódik. Nádasdi István ♦ Mi az MKP feladata ebben a helyzetben és a választások után, eredménytől függően? fehérsólyom ♦ Semmi. Az MKP-nak a mindenkori magyar kormánnyal kell jó kapcsolatokat kiépíteni, nem pártokkal. én is ♦ A szlovák pártoknak az fáj a legjobban, hogy szegény magyar szülő egy kis anyagi támogatást kap, ha gyerekét magyar oskolába íratja. Ha az MSZP alelnöke arra gondolt, hogy megreformálja a kedvezménytörvényt és nem akaija bosszantani a szlovákokat, akkor nem értem, hogy akarja az itteni magyarság identitását, kultúráját erősítem és legfőképpen, hogy a következő népszámlálás eredménye ne 400 ezer magyar legyen. De az MSZP inkább jópo- fáskodik és fecseg a jószomszédi viszonyokról, valaki A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ SME Magyar és szlovák kártyák címmel; magyar választások eddigi eredmé nyernek szlovákiai hatását elemzi; lap. Úgy véli, jó az esély, hogy az el következő négy évben a magyar na cionalizmus csillapodjék. „Hogy e: menyire hat majd a szlovák politika palettára, csak később tudjuk meg bár nem lehet túlzott reményeke táplálni, hogy az MSZP és az SZDS1 sikere kitörli a szlovákiai pártok esz köztárából a magyar kártyát. A ma gyár szocialisták és konzervatívol közti különbségek ugyanis a ké nemzeti párt, a HZDS vagy a Sme választói körében minden bi zonnyal nem lesznek mérvadóak” - jegyzi meg a Sme. A szlovák politi kai közeg érdekessége az, hogy bá programját tekintve a szlovák pár tok többsége a magyar konzervatí vökhöz áll közelebb, a közép-euró pai térség külpolitikai érzékenység miatt inkább Medgyessy Péter szó cialistáihoz fűznek reményeket. Vojiszlav Kostunica, a „szalonképes nacionalista" a bizonytalanul fékező mozdonyvezető szerepébe csúszott Mit hoz a szerbiai népszámlálás? Tito 1980 májusában halt meg. A kommunisták, rövid tanakodás után, a következő - nyilvánvalóan folyamatossági célzatú - jelszót eszeltek ki: Tito után is Tito. Kesernyés iróniával most azt mondhatnánk: Milosevics után Kostunica. SINKOVITS PÉTER Az óvatosabbak persze tisztán látták, hogy a 2000. október 5-én bekövetkezett fordulat kezdetben átmeneti időszakot feltételez. Ami azonban ma történik, az nem átmenet, hanem csapdahelyzet. Közismert tény, hogy a sorsdöntő napokban Kostunicát voltaképpen Djind- jics „találta ki”; egy viszonylag kis párt (Szerbiai Demokrata Párt) elnöke mindenki számára elfogadható volt, annak ellenére, hogy tudták, Kostunica erősen nemzeti beállítottságú konzervatív politikus. Akkor így mondták: „szalonképes nacionalista”. Kezdetben úgy tűnt, államfőként Kostunicát magával ragadja a forradalmi lendület, s külpolitikái színtéren tagadhatatlan eredményeket mutatott fel. A belső reformok lassulásával azonban államfőből mindinkább pártelnökké vedlett vissza, ráhangolódva a szerb nemzeti büszkeségre. Az elmúlt rövid periódus nagy kérdése az, Szerbia balkáni ország ma- rad-e, vagy felzárkózik Európához (ehhez minden segítséget megkapna). A tapasztalatok azt mutatják, hogy a maradék Kis-Jugoszlávia elfogadja ugyan az európai gazdasági irányvételt, civilizációs önszerveződése azonban nehezen tudja levetkőzni korábbi sajátos beidegződéseit. Némi megértést tanúsítva tegyük hozzá: Belgrádnak most azokkal kell kommunikálnia, akik nemrégiben a NATO kötelékében még az országot bombázták. Úgy véljük, Vojiszlav Kostunica ebben a bonyolult helyzetben nem talált önmaga számára tiszta képletet, s az országot a veszélyes hullámokon átszelő hajóskapitány helyett inkább a bizonytalanul fékező mozdonyvezető szerepébe csúszott. Kostunica és Djindjics szerb kormányfő útjai ezennel szétváltak, mindenekelőtt a háborús bűnösök hágai kiadatása révén. Még érthetőbb a kép, ha felelevenítjük, a müosevicsi rezsim megdöntését követően az új belgrádi vezetés először is a külügyi kapcsolatok újbóli felvételére törekedett, a pénzügyi segélyekre, az adósságok leírására, kölcsönökre, hogy egy megnyomo- rodott ország talpra tudjon állni. Viszont elmulasztotta a katonaság, a rendőrség és a bíróságok gyors átszervezését, még akkor, amikor Milosevics hívei, a szocialisták és a radikálisok padlón voltak. Ez mára megbosszulta magát, s áttekinthetetlenné tette a valós belső erőviszonyokat. A kronológiához hozzátartozik, hogy Jugoszlávia végnapjait éli, felváltja majd - a Nyugat energikus követelménye alapján - Szerbia és Crna Gora Uniója, amelynek valószínűsíthetően nem lesz közös államfője sem. Ez pedig kihúzná a szőnyeget Kostunica alól. Sonja Riszerko, a Helsinki Bizottság elnöke így fogalmaz: „Kostunica valójában a korábbi politika folytonosságát jelzi, mert nem mondott le azokról a tervekről, amelyeket tragikus módon Szlobodan Milosevics hajtott végre. Ugyanazoknak a köröknek a támogatását élvezi, amelyek hatalomra juttatták Milosevi- cset, s ez gátolja Szerbiát, hogy gyorsabb ütemben haladjon az átalakulás útján”. S ez esetben már nem is arról van szó, kiadható-e Hágának Müan Milutinovics jelenlegi szerb elnök, Nikola Sainovics volt „Egy nép nem bűnhődhet néhány személy miatt” - nyilatkozta Djindjics. miniszterelnök-helyettes, Dragoljub Ojdanics egykori katonai parancsnok és Vlajko Sztojilkovics volt szerb belügyminiszter, s hogy mindezért cserébe az USA befut-e a 120 millió dolláros támogatás. Hanem az a kérdés, valóban fontos, Szerbia közvéleménye tisztán látja-e helyzetét és esélyeit. „Egy nép nem bűnhődhet néhány személy miatt” - nyilatkozta a minap Zoran Djindjics, kérdés, szavai visszhangra találnak-e. Közben e napokban is tart Szerbiában (Koszovó tartomány nélkül) a népszámlálás, amelynek adataira mindenki kíváncsi. Hiszen a térség ben az elmúlt bő tíz esztendő sorá: földrengésszerű változások történ tek, mindenekelőtt a háború miat eltávozok, valamint a Boszniából é Horvátországból érkező szerb me nekültek miatt. Az 1991-es adató! szerint Vajdaságban megközelítőle; 350 ezer magyar élt. A becslése! alapján a válságos időszakban 41 ezren hagyták el szülőföldjükéi most viszont a visszatelepülés jele kitapinthatok. S talán az sem mellé kés, hogy az utóbbi három hónap ban a tartományban ötvenezrei igényeltek magyarigazolványt, i vajdasági Ideiglenes Magyar Nem zeti Tanács minapi budapesti sajté tájékoztatóján is elhangzott, a vaj dasági magyarok elsősorban az szeretnék tudni, mennyien marad tak. A remény szerint ez meghaladj a 300 ezres határt, ami egy kisebt séget képessé tesz az önszet veződésre. Elvárás továbbá, hog akik korábban (vegyes házasság é más okok miatt) a jugoszláv nem zethez tartozó megjelöléssel éltei most szabadon és nyugodtan vállal ják magyarságukat. Fontos szintér hogy a közelmúltban elfogadott ki sebbségvédelmi törvény általában 20 százalékos arányszámhoz köti jogok alkalmazását, üdomos lenn tehát ezt a szintet is számos város ban és faluban „teljesíteni”. A politi kusok szerint a vajdasági magyai ság „kikecmeregni látszik” letargia jából, s ezt remélhetően alátámaszi ják a május közepére várható előze tes adatok is. Csehországban 29 politikai tömörülés indul a júniusi parlamenti választásokon, több, mint 1998-ban Kampánytéma lett a dekrétumok kérdése KOKES JÁNOS Csehországban kedden éjfélkor a pártok és a mozgalmak számára lejárt az a határidő, ameddig hivatalosan be kellett jelenteniük a június 14-15-re kiírt képviselőházi választáson való részvétel szándékát. A szerdai közlemény szerint végül 29 párt és mozgalom jelezte részvételét, tehát több, mint 1998-ban. Négy éve 18 párt és mozgalom kívánt indulni, de végül is csak 13 szubjektum vett részt a választáson, mert a többi nem teljesítette a törvény előírásait. Jelenleg valószínűleg azért nagyobb az érdeklődés, mert az indulás feltételei könnyebbek. Míg korábban minden választókerületben 200 ezer koronás kauciót kellett letennie egy-egy pártnak, addig ma csak 15 ezer koronát. A választási törvény időközben elfogadott módosítása enyhítette az állami támogatások odaítélését is, ami szintén vonzó lehet. Korábban csak az a párt kapott állami támogatást, amely legalább három százalékot ért el a választáson, míg most ez a határ 1,5 százalék. Egy-egy megszerzett voksért 100 korona jár. A választási kerületek száma az új felosztás szerint 14-re emelkedett. Az öt parlamenti párt minden kerületben indul, míg több párt csak egy-egy régióban. A legnagyobb választék Prágában lesz, ahol 25 párt és mozgalom kíván a választók kegyeiért versengeni. Az ismert, illetve évek óta működő pártokon kívül több ismeretlen csoportosulás is bejegyeztette magát nem egyszer bizarr elnevezéssel. Közülük minden választói kerületben indulni kíván a Józan Ész Pártja, míg a Balbín Költői Pártja elnevezésű csoportosulás csak Prágában és két kerületben indít jelölteket. Csehországban kétkamarás a parlament. A 200 tagú képviselőházba az arányos, míg a 81 tagú szenátusba a többségi rendszer alapján választanak. Hivatalosan beindult a választási kampány is, amelynek középpontjában a jelek szerint a cseh nemzeti érdekek védelme, konkrétabban a Benes-dekrétumok állnak. A Polgári Demokratikus Párt (ODS) a nemzeti érdekeket választja - hangzik a Václav Klaus vezette legerősebb ellenzéki párt legfőbb választási mottója. Klausék hétfő kampányindítójára sem kerülhetett ezért másutt, mint az egykori Szudéta-vidék egyik fellegvárában, a II. világháború végéig döntő többségében németek lakta nyugat-csehországi Libe- recben. „Nem engedjük meg Európa háború után kialakult elrendezésének megváltoztatását, s erre biztosítékokat kívánunk az Európai Uniótól” - olvasható a párt röpiratán. Hasonló szellemben mozgósította híveit a kisebbségben kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) is. „A II. világháború eredményei megmásíthatatlanok. A Benes-dekrétumok ennek eredménye, s érvénytelenítésük megváltoztatná a háború utáni európai elrendezést is. Ez számunkra elfogadhatatlan” - jelentette ki Vladimír Spidla pártelnök. Mintegy 250 cseh értelmiségi ezért nyüt levélben szólította fel a politikusokat és a pártokat, hogy őrizzék meg nyugalmukat, s a dekrétumok ügyét ne tegyék választási témává, hanem majd egy későbbi, nyugodtabb időszakban foglalkozzanak vele felelős módon, mert komoly problémáról van szó, amelyet meg kell oldani. A cseh parlamer nyilatkozatban kíván reagálni arra külföldi nyomásra, hogy Csehoi szág érvénytelenítse a Benes-dekrt tumokat. A pártelnökök erről ked den este tárgyaltak Jan Káván kü! ügyminiszterrel. „Egyetértettem abban, hogy egy olyan, minden pái által támogatott határozatra va szükség, amely megnyugtatná a embereket, hogy a háború után kit lakúit jogi és vagyoni viszonyo nem fognak megváltozni a jövőbe sem” - nyilatkozta Káván. Szerint a külföldet is meg kell nyugtám mégpedig abban az értelember hogy a dekrétumok ma már senk sem diszkriminálnak. A dekrétt mok kérdésének parlamenti megv tatását és egy közös határozat elfc gadását, amely a hivatalos cseh a láspontot tükrözné, Milos Zema kormányfő és Václav Klaus képv selőházi elnök kezdeményezté pártjaik nevében. A kisebb pártok é több politikus is helyteleníti a ke 2 deményezést, mert attól tart, hogy közelgő választások hatására a vit kampánytémává válik, s a párto egymást fogják túllicitálni a nemze érdekek védelmében.- Látom, hogy ivott, sofőrkém. Nem tudna megkínálni engem is? (Peter Gossányi rajza)
