Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-06 / 55. szám, szerda
Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 6. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 9. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 27-30 millió koronára. E héten az 500-500 koronát Ambrus Mária bakai, Teknős Lajos ipolyhidvégi és Ádám Renáta gömörpéterfalai olvasónk nyerte. Gratulálunk! Dzsesszfotók a Koffer Galériában Pozsony. Somorja és Érsekújvár után holnap Pozsonyban is bemutatják a Koffer Galéria Jazz-foto Slovakia című tárlatát. A rendhagyó kiállítás megnyitójára klubest keretében kerül sor. A zenét a Deja vu együttes szolgáltatja, vendégként fellép Peter Lipa, Silvia Josifovska és Erich „Bobos” Procházka. A koncert és a kiállításmegnyitó helyszíne a ligetfalusi, Rovniankova utcai művelődési ház, a kezdés időpontja 20 óra. (ú) Ma kezdődik a Mozart-hét Pozsony. Ünnepi hangversennyel kezdődik ma 18 órától a Prímási palota Tükörtermében a Mozart-hét elnevezésű zenei rendezvény- sorozat ötödik évfolyama. Ezúttal nem csupán koncertek, hanem opera, szemináriumok és előadások is szerepelnek a március 18- áig tartó programban. A rendezvény célja, hogy megismertesse a közönséget Mozart kevésbé ismert műveivel. Idén cseh, magyar, osztrák és francia művészek tolmácsolják a zeneszerző, valamint kortársai darabjait. A nyitókoncerten egyebek mellett azt a szimfóniát is hallhatja a közönség, amelyet a zeneszerző tizenöt éves korában szerzett. (SITA) Komlós Juci is a Nemzet Színésze Budapest. Komlós Jucit választották a Nemzet Színészének az elismerő cím birtokosai hétfői ülésükön. A Jászai Mari-díjas érdemes művészt egyhangúlag ajánlották a kitüntető címre az elhunyt Lukács Margit helyére. Komlós Juci 1919-ben született Szabadkán. Rózsahegyi Kálmán színészképző iskolájában végzett 1935-ben. Pályáját a Király Színházban kezdte, azt követően játszott Szegeden, Miskolcon, majd a Fővárosi Operettszínházban. 1947 után a Művész Színház, a Magyar Színház és a Vidám Színpad közönsége előtt lépett fel. 1957-től a József Attila, 1965-től pedig a Thália Színházban játszott. Munkásságát elismerték Jászai Mari-díjjal (1957), érdemes művész címmel (1960), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével (1995), és beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé is (1998). (index) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Kék rózsa 13 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A tizedes meg a többiek 9.30, 13 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: Egy őrült naplója 19 Hamupipőke 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Egy csodálatos elme (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Moulin Rouge (amerikai) 18, 20 TATRA: Egy csodálatos elme (amerikai) 15.30,18, 20.30 MLADOST: Ghost World (amerikai) 15.30, 17.30 Zongoratanárnő (osztrák-francia) 20 ISTROPO- LIS: Sólyom végveszélyben (amerikai) 17, 20 Training Day (amerikai) 15.30, 18, 20.30 Sex Pistols: Szenny és düh (angol-amerikai) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Zongoratanárnő (osztrák-francia) 17.30, 20 Viliódzó fények (dán) 20.30 Csúcsformában 2 (amerikai) 17 Sötétkék világ (cseh) 18.30 Lázadók és szeretők (cseh) 17.30 Ottóka (cseh-angol) 18 Buena Vista Social Club (német) 20 Magányosok (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Szörny Rt. (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: The Plastic People of the Universe (cseh) 18 Paralel világok (cseh) 16, 20 CAPITOL: Training Day (amerikai) 15.30, 17.30 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 19.30 ÚSMEV: Sólyom végveszélyben (amerikai) 13.30, 16, 19 IMPULZ: Malena (olaszamerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Dögölj meg, drága Mona! (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai- új-zélandi) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Belphégor - A Louvre fantomja (francia) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Őszi visszatérés (cseh-görög) 17.30, 20 GYŐR PLAZA: Amélie csodálatos élete (francia-német) 20 Amerikai rapszódia (amerikai-magyar) 18, 20.15 Angyali szemek (amerikai) 13.15, 15.30, 20 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.30 Csajok a csúcson (német) 16.30, 18.30, 20.30 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 13.15 Csúcsformában 2. (amerikai) 19.45 Egy csodálatos elme (amerikai) 14.45, 17.30, 20.15 Ének a csodaszarvasról (magyar) 13.15 Fiúk az életemből (amerikai) 15.15, 17.45 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zé- landi) 13.45, 17, 20.30 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 13.30,16.30 Kémjátszma (angol-amerikai) 20 Moulin Rouge (amerikai) 15.30 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14, 16, 18 Valami Amerika (magyar) 17.45 Vanília égbolt (amerikai) 20 13 kísértet (amerikai) 14,16,18 Gondolatok Voigt Vilmos válogatott tanulmányainak a budapesti Universitas Kiadónál megjelent két kötetéről A folklórtól a folklorizmusig Történeti folklorisztikai tanulmányok Történeti folklorisztikai tanulmányok Voigt Vilmos a budapesti egyetem Folklore Tanszékének vezetője. Több mint négy évtizednyi oktató-kutató munkájának eredménye tucatnyi önálló kötet és több száz tanulmány. Ennek a rendkívül gazdag és szerteágazó életműnek egy kis töredékét a budapesti Universitas Kiadó az elmúlt években, két kötetbe gyűjtve, Történeti folklorisztikai tanulmányok alcímmel jelentette meg (Világnak kezdetétől fogva. Budapest 2000, A folklórtól a folklorizmusig. Budapest 2001). LISZKA JÓZSEF A szóbanforgó köteteket lapozgatva azon tűnődtem, hogy vajon hol lehetne egzakt módon utánanézni: a szerző valójában mennyit és hol publikált? Vannak ugyan kurrens magyar és nemzetközi néprajzi bibliográfiák, amelyek névmutatójából Voigt Vilmos neve már évtizedek óta nem hiányzik, ám csak ezekből képtelenség lenne egy Voigt-bibliográfiát összeállítani. Hiszen már csak a most bemutatásra kerülő kötetekbe felvett tanulmányok megjelenési helyei is Szabadkától Debrecenig, Budapesttől Ung- várig, Pécstől Nagykőrösig terjednek. S tudjuk, jelentek meg magyar nyelvű dolgozatai Újvidéken és Pozsonyban, Komáromban és Szegeden, az Iskolakultúrában és a Magyar Nyelvőrben, az Ethnographiá- ban és a Világosságban, az Irodalomtörténeti Közleményekben és az Irodalmi Szemlében. És ki tudja még hol mindenhol... S akkor még nem beszéltünk az idegen nyelveken megjelent írásairól! Nézzük azonban a most megjelent két válogatást. Mindkét összeállítás a szerző történeti-folklorisztikai munkáiból ad áttekintést (ezt azért kell hangsúlyozni, mivel további köteteket lehetne megtölteni Voigt Vilmos finnugrisztikai vagy éppen szemiotikái tárgyú írásaival is). Voltaképpen a második, átfogóbb cím (A folklórtól a folklorizmusig) érvényes az elsőre is, azzal, hogy abban különféle folklórtematikák (elsősorban a népköltészet és a néphit kérdései) kaptak helyet és a folk- lorizmus kérdésköre kevésbé. Ezzel szemben a második kötet inkább a folklór felfedezését, gyűjtésének kezdeteit, a folklorisztika kialakulását, továbbá a mai folklór jelenségeit, értelmezési lehetőségeit, illetve a folklorizmus megnyilvánulási formáit, kutathatóságának szempontjait tárgyalja. A két kötet dolgozatai a magyar ősvallás és a szibériai sámánizmus kérdéseinek taglalása és a május elseje hetvenes évekbeli budapesti megünneplésének dokumentációja közt feszülő ívhez kapcsolódnak. Ebben a sorban olyan tematikájú dolgozatok olvashatóak, mint egy - a szerző szerint - feltehetően kelta eredetű magyar szólás („ujjából szopta a tudást”), továbbá az id. Pieter Bruegel festményén látható németalföldi közmondások elemzése, valamint a garabonciás diák alakjának színpadi utóélete, a magyar folklór akkul- turációjának a kérdései. Képtelenség mindegyiket számba venni, így most csak a második kötet nyitódolgozatára utalnék, amely a népköltészet magyarországi felfedezésének kezdeteit tárgyalja. Már csak azért is érdekes ez számunkra, mivel az első, népdalok gyűjtésére buzdító magyar felhívás Pozsonyban, A Magyar Hírmondó hasábjain - Révai Miklós kezdeményezésére - látott napvilágot 1782-ben. A felhívásnak konkrét, kézzelfogható eredménye ugyan nem ismeretes, mégis ekkortól szokás számítani a magyar népköltészet iránti érdeklődést, holott Révai még nem különböztette meg egymástól a nép- és műköltészetet. Erre valamivel később került sor. Kultsár István a 19. század első évtizedeiben két ízben (1811: Hazai s Külföldi Tudósítások; 1818: Hasznos Mulatságok) is közreadott felhívást „a köznép dalainak” összegyűjtésére. Közben azonban - írja Voigt - „megtanultuk” a különbséget „mesék” és „népmesék” között. „Ekkor fedeztük fel a magyar népköltészetet”. Van abban valami jelképes, hogy amíg a komáromi származású Kultsár István két Pesten megjelenő lapban is a „köznép dalainak” összegyűjtésére buzdít (vélhetően először írva le ebben az összefüggésben a népdal szót), csaknem két évszázad múltán, 1999-ben Voigt Vilmos a Komáromban megjelenő Acta Etnologica Danubiana hasábjain a budapesti egyetem diákjai Ebben a pesszimizmusban hosszú távon mégis végtelen optimizmus lappang. farsangjának folklorisztikai leírását, elemzését adja. A szerző az 1965 és 1999 között keletkezett dolgozatokat (összesen negyvenötöt) az eredeti megjelenés formájában adja közre azzal, hogy általában utólagos, néhány esetben újabb kistanulmány- nyal felérő megjegyzéseket fűz hozzájuk. Ezekben a keletkezés körülményeit és a szakirodalom újabb vonatkozásait tárja az olvasó elé. A tanulmányok, eredetileg bárhová is íródtak, magukon viselik az egyetemi oktató, a tanár keze nyomát. Amellett, hogy egy-egy tudományos problémát tárgyalnak, példák ezek az éppen felnövő és a mindenkori kutatónemzedékek számára. Az ember ambivalens érzésekkel teszi le a köteteket. Egyrészt örömteli esemény, hogy végre összegyűjtve is olvasható néhány tucatnyi fontos, még ha a maga idejében - Voigt Vilmos szarkasztikus humorával élve - „hatástalannak” is bizonyult tanulmány. Másrészt a szerző mai megjegyzései, kommentárjai mindenre, csak derűlátásra nem sarkallják az olvasót. Az egykori megjelenés (vagy meg nem-jelenés) körülményeinek, a szerkesztők packázásainak az ecsetelése Csokonai Vitéz Mihály méla Tempefőijének alcímét juttatja az eszembe: „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban” (poéta helyett persze szinte minden egyéb, nem „praktikus” hivatás - művész vagy pedagógus, illetve folklorista! - behelyettesíthető). És ebben a pesszimizmusban hosszú távon mégis végtelen optimizmus lappang: milyen óriási szerencse, hogy Csokonai figyelmeztetése ellenére azóta (őt magát is beleértve!) hány „bolond” gazdagította maradandó művekkel a magyar (és ezáltal az európai) kultúrát, tudományt! A második kötet tájékoztató utószavában amolyan óhajként veti fel a szerző, hogy „akár folytatása is lehetne a mostani tanulmánykötetnek”. Az olvasó sem kívánhat ennél többet. De kevesebbet sem. Holnap mutatja be a Furcsa pár című vígjátékot a Teátrum Polgári Társulás FELHÍVÁS A táj olás hagyományait elevenítik fel ELŐZETESÜNK Komárom. Újabb bemutatóra készül a Teátrum Polgári Társulás: a Csókos asszony című operett után Neil Simon Furcsa pár című vígjátékát vitte színre. A társulás tavaly azzal a nem titkolt szándékkal alakult, hogy felelevenítse a tájolás hagyományait, és azokba a kis falvakba is elvigye az egyes előadásokat, ahol nagy színpadi műveket nem lehet eljátszani. „Évek óta szomorúan tapasztalom, hogy a Jókai Színház felhagyott a tájolással - mondta Dráfi Mátyás, a társulás művészeti vezetője. - A nagyobb városokba még csak-csak eljutunk, ám a falvakba szinte egyáltalán nem. A Bodrogközben talán harminc éve játszottunk utoljára. Tavaly Bártfa- fürdőn voltam gyógykezelésen, ahol nagyon sok magyar beutalt fordult hozzám azzal a kérdéssel, hogy miért nem látogatjuk már a falvakat. Bogarat ültettek a fülembe, és Héger Rudi barátommal megalakítottuk ezt a társulást. Az első darabot mindenképpen közön- ségcsalogatónak szántuk, hiszen vissza kell szoktatni az embereket a színházlátogatásra. Érdekességként említeném Bős példáját, ahol már az első alkalommal is szép számú közönség előtt játszottunk, ám másodszor még a csillárokon is lóg-/ tak. Eddig több mint húsz községben adtuk elő a darabot, és nagyon jó érzéssel tölt el, hogy mindenütt visszavárnak bennünket.” A társulat tagjai, akik tulajdonképpen egyDráfi Mátyás, a Furcsa pár színpadra állítója és egyik főszereplője (Dömötör Ede felvétele) egy produkcióra „szerződnek”, szabadidejüket áldozzák fel a próbákra és a fellépésekre. A holnap bemutatásra kerülő darabról az egyik főszerepet alakító Boráros Imrét kérdeztük. „Nagyszerűen megírt vígjátékról van szó, két olyan karakterszereppel, amely fantasztikus lehetőséget kínál az adott személyeket megformáló színészek számára. A darab tulajdonképpen egy elvált és egy válófélben lévő barátról szól, akik pókerparti ürügyén járnak össze, mígnem közös lakásba költöznek. Egyikük, Félix, zsémbes, sértődékeny megnyilvánulásaival szinte már átveszi a feleség szerepét. A végén természetesen minden jóra fordul, a szerző szavait idézve: házasságok jönnek, házasságok mennek, de egy pókerparti örök.” A premier - a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének támogatásával -19 órakor lesz a városi művelődési központ nagytermében. Boráros Imre és Dráfi Mátyás mellett Lelkes Simonát, Mák Ildikót, Németh Istvánt, Takács Emődöt és Tóth Attilát láthatja a közönség. A darabot Dráfi Mátyás rendezte, (vkm) Nagykanizsa Megyei Jogú Városi Önkormányzata és a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház meghirdeti az V. Csengey Dénes Vers- és Prózamondó Versenyt. Célja, hogy felkutassa és nyilvánossághoz juttassa az anyaországban és a határon túli területeken azokat az amatőr versmondókat, akik magas művészi fokon tolmácsolják a magyar irodalom remekeit. A nevezés feltételei: Nevezni az egyetemes magyar irodalomból választott öt vers vagy öt prózai mű megnevezésével lehet, ifjúsági (14-18 év) és felnőtt kategóriában. Egy-egy mű előadásának időtartama nem haladhatja meg a 7 percet. (Műfordításokat nem fogad el a bizottság.) A döntő és a díjkiosztó gálaest tervezett időpontja: 2002. május 3-5. A döntő zsűrijében országosan ismert, neves szakemberek vesznek részt, és arendezvényről televíziós felvétel is készül. A szlovákiai elődöntő helyszíne Udvard, időpontja március 12., 14 óra. Érdeklődni, illetve jelentkezni Kürthy Lajos versmondó-szerve- zőnél lehet a következő telefonszámokon: 035/6410-748, 0903/ 940-988. Voigt Vilmos Vo«1 Vil,nos . . 'V. • ' • Világnak kezdetétől fogva A folklórtól