Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-04 / 53. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 4. SZÍNHÁZ POZSONY A.HA SZÍNHÁZ: Vér 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Rimaszombatban) Lúdas Matyi 10.30 Caligula 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 18.30 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye 19.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Egy csodálatos elme (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OB- ZOR: Moulin Rouge (amerikai) 18,20 TATRA: Egy csodálatos elme (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Ghost World (amerikai) 15.30, 17.30 Zongoratanárnő (osztrák-francia) 20 MÚZEUM: Talán (francia) 19 ISTROPOLIS: Sólyom végveszélyben (amerikai) 17,20 Training Day (amerikai) 15.30,18,20.30 Sex Pistols: Szenny és düh (angol-amerikai) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Zongora- tanárnő (osztrák-francia) 17.30, 20 Viliódzó fények (dán) 20.30 Csúcsformában 2 (amerikai) 17 Sötétkék világ (cseh) 18.30 Lázadók és szeretők (cseh) 17.30 Ottóka (cseh-angol) 18 Buena Vista Social Club (német) 20 Magányosok (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Szörny Rt. (amerikai) 16,18 Amerikai pite 2 (amerikai) 20 TATRA: Mach és Sebestová (cseh) 16 Balladák (cseh) 18 Bíborlepedők (cseh) 20 CAPITOL: Training Day (amerikai) 15.30,17.30 A Gyűrűk ura -A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 19.30 ÚS- MEV: Sólyom végveszélyben (amerikai) 13.30,16,19 GYŐR PLAZA: Amélie csodálatos élete (francia-német) 20 Amerikai rapszódia (amerikai-magyar) 18, 20.15 Angyali szemek (amerikai) 13.15, 15.30, 20 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.30 Csajok a csúcson (német) 16.30,18.30, 20.30 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 13.15 Csúcsformában 2. (amerikai) 19.45 Egy csodálatos elme (amerikai) 14.45, 17.30, 20.15 Ének a csodaszarvasról (magyar) 13.15 Fiúk az életemből (amerikai) 15.15, 17.45 A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 13.45,17, 20.30 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 13.30,16.30 Kémjátszma (angol-amerikai) 20 Moulin Rouge (amerikai) 15.30 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14, 16, 18 Valami Amerika (magyar) 17.45 Vanília égbolt (amerikai) 20 13 kísértet (amerikai) 14, 16, 18 Több kategóriában is nyert az Amélie csodálatos élete Átadták a César-díjakat MTI-JELENTÉS Párizs. Szombat éjjel a párizsi Chatelet színházban kiosztották a César-díjakat, a francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia díjait. A fő elismerést, a 2001. év legjobb filmjének járó Césart Jean- Pierre Jeunet rendező Amélie csodálatos élete című alkotása kapta. Ez a film - amelyet 5 kategóriában Oscar-díjra is jelöltek - nyerte a legjobb rendezésért, a legjobb zenéért és a legjobb díszletért járó César- szobrot is. A legjobb színésznő Emmanuelle Devos lett, a Jacques Audiard rendezte Ajkaimon című filmben játszott szereppel. A legjobb színésznek Michel Bouquet bizonyult (Hogyan öltem meg apámat; rendezte: Anne Fontane), a legjobb külföldi film a Mulholland Drive lett (amerikai, rendezte: David Lynch). A legjobb forgató- könyvet Jacques Audiard és Tonino Benacquista jegyezte (Ajkaimon). Díjat kapott Annie Girardot, aki mellékszereplő volt Michael Hene- ke A zongoratanárnő című filmjében, továbbá a boszniai Danis Tan- ovis a Senkiföldje című filmjéért. Különdíjat kapott a 73 éves francia Claude Rich, aki legutóbb Panora- mix druidát játszotta az Astérix és Obélix kalandjait felelevenítő filmben és a brit Jeremy Irons, aki a Marcel Proust műve alapján készült Swann szerelme című alkotásban járult hozzá a francia filmművészet sikeréhez. Ugyancsak különdíjat kapott a 70 esztendős Anouk Áimée, aki Federico Fellini filmjei után (Édes élet; 8 és fél) Claude Lelouche öt alkotásában - pl. az Egy férfi és egy nőben - nyújtott maradandót. A francia filmművészetnek a közönség is jó osztályzatot adott: a honi filmek nézettsége Franciaországban a 2000. évi 28 százalékról tavaly 41 százalékra emelkedett. Jean-Pierre Jeunet Juliette Binoche-sal a díjátadáson (Reuters-felvétel) Szombaton átadták a Cseh Oroszlánokat, Jan Svérák Sötétkék világ című filmje öt kristályszobrot kapott Az Otesánelc bizonyult a legjobbnak CTK-TUDÓSÍTÁS Prága. Jan Svankmajer Otesánek című filmje bizonyult az elmúlt év legjobb cseh mozgóképének a Cseh Oroszlán díjak szombati átadásán a prágai Lucernában. Az alkotás a Cseh Filmes és Televíziós Akadémia döntése alapján még egy kristályszobrot kapott - a legjobb vizuális megoldásokért. Ennek ellenére - legalábbis a számokat tekintve - a cseh házibajnokságot az elmúlt évben Jan Svérák Sötétkék vüág című második világháborús története nyerte, amely öt Cseh Oroszlánt tudhat a magáénak: Jan Svérákot a rendezésért, Ondfej Soukupot a film zenéjéért, Vladimír Smutnyt az operatőri munkáért, Alois Fisáreket a vágásért díjazták, az ötödik Cseh Oroszlánt pedig mint a tavalyi év legnagyobb cseh közönségsikere zsebelte be az alkotás. Mindezeken túl a Sötétkék világ a cseh filmkritikusok, valamint a Cinema magazin olvasóinak díját is elvitte. Négy kristályszobrocskát vehetett át Vladimir Michálek Indián nyár című alkotása (legjobb forgató- könyv - Jifí Hubac, legjobb női főszereplő - Stella Zázvorková, legjobb férfi főszereplő - Vlastimil Brodsky, legjobb férfi mellékszereplő - Stanislav Zindulka), kettőt a Rebellisek (legjobb jelmez - Katerina Mírová, legjobb hangmérnöki munka - Radima Hladíka jr. és Otto Chlpka), továbbá egy Cseh Oroszlán jutott a Vadméheknek (legjobb női mellékszereplő - Zuzana Kronerová). Az elmúlt év legjobb külföldi alkotásának a szavazatok alapján francia film, az Amélie csodálatos élete bizonyult. Életműdíjjal Otakar Vávrát jutalmazta az Akadémia - az idén 91. életévét betöltő filmes alkotó pályáját még a két világháború közötti Barrandovban kezdte, nevéhez csaknem ötven egész estét betöltő játékfilm rendezése fűződik, s több évtizedes pedagógiai munkássága alatt olyan alkotók kerültek ki a keze alól, mint Evald Schorm, Vera Chytilová és Jifí Menzel. A tavalyi díjátadáshoz hasonlóan a Lucernában házigazdaként idén is az ismert cseh színész, Jaroslav Dusek szórakoztatta a közönséget. A hangulat fokozásához hozzájárult a szlovák kultuszminiszter, Milan Knazko is, aki egyebek között magyarul szólt az egybegyűltekhez. Mindenki nevetett, noha csak kevesen értették, hogy a miniszter Duseket arra szólította fel, ugyan, legyen olyan kedves, vonja vissza a benesi dekrétumokat. Bárdi Nándor: míg a kisebbségi politikai elitnek nincsenek kontrollcsoportjai, a közösség csak politikai konstrukció A magyar státustörvény gyökere a társnemzeti modell kudarca Pozsony. A magyar státustörvény körül kialakult vita kapcsán ugyancsak nagy érdeklődésre számot tartó témákról tartott előadást a közelmúltban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében - a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport meghívására - Bárdi Nándor történész, Közép-Európa-szakértő, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa. LAKATOS KRISZTINA Előadásában elsősorban a budapesti kormányzatok magyarságpolitikáját elemezte az 1918-tól 2000-ig terjedő időszakban, s természetesen érintette a magyarigazolványok kérdését, valamint a határon túli magyar közösségek megmaradásának, (át)alakulásának esélyeit is. Bárdi Nándor az egyes budapesti kormányzatok magyarságpolitikai stratégiáit fejtegetve a következő konstrukciót állította fel: a Trianont követő időszakban, 1938/ 1941-ig a magyar kormány alaptétele a revíziós jövőkép volt - ha már Magyarország területi integritása elveszett, legalább a kulturális, gazdasági integritást meg kell őrizni, s ha változnak a nemzetközi erőviszonyok, lesz mivel érvelni. Az elkövetkező években, 1944-ig az első és második bécsi döntés után is a határokon túl maradt magyar közösségek védelmében a magyar kormányzat a reciprocitás elvét alkalmazza, azaz olyan jogokat biztosít a Magyarország területén élő kisebbségeknek, amilyeneket azok anyaországai sem tagadnak meg a területükön élő magyarságtól. A történész véleménye szerint 1948-1966/1974 az automatizmus, az internacionalizmus korszakának tekinthető, amikor a magyar kormányzatot, külpolitikát furcsa kétarcúság jellemzi: egyrészt hivatalosan nem foglalkozik a kisebbségi kérdéssel, azt az érintett baráti országok belügyének tekinti, másrészt a diplomáciai szolgálatoknak köszönhetően - melyekben Bárdi meglátása szerint túlreprezentáltak voltak a határon túli gyökerekkel rendelkező magyarok - több tonnányi anyag gyűlik össze a kisebbségi magyarok sérelmeiről. A probléma fokozatos újrafelfedezése a hatvanas években indul el - a határon túli magyar közösségek iránt érdeklődést mutat a népi írók csoportja, a demokratikus ellenzék, valamint az MSZMP egy csoportja -, s a nyolcvanas évek végéig bezárólag a kisebbségek kettős kötődésének, híd szerepének hangsúlyozása dominál. A keleti blokk államaiban a ‘89-es demokratikus átalakulást követően a magyarságpolitika intézményesítése, a külmagyar politikai közösségek, intézményhálózatok megszervezésére kerül sor. Bárdi Nándor előadásának a mai helyzetet tekintve talán legizgalmasabb része az elmúlt bő egy évtized magyar kormányzatainak magyarságpolitikai prioritásainak értelmezése volt. Nem a határokat, hanem azok minőségét kell megváltoztatni; a kisebbség önálló intézményrendszerre jogosult; a „külmagyar élővüágok” politikai képviselőit egyenrangú partnerként kell kezelni; a kisebbség érdekeinek képviselete a nemzetközi fórumokon a mindenkori magyar kormányzatok feladata; a magyar költségvetésnek és közalapítványi struktúrának folyaNem a határokat, hanem azok minőségét kell megváltoztatni. matosan része a határon túli magyarság támogatása - sorolta fel azokat az irányelveket az előadó, amelyeket gyakorlatilag a kilencvenes évek valamennyi kormánya a magáénak vallott és vall. Az Antall- kormány tevékenységéből Bárdi azt emelte ki, hogy a magyar kisebbségi törvény elfogadásával igyekezett mértékadó közép-európai modellt teremteni, s megpróbálta érvényesíteni azt az elvet, hogy a határon túli magyarokról megkérdezésük nélkül ne szülessen döntés. A Hom- kormány számára a kisebbségek helyzete nem volt törzstéma, alárendelődött az európai integráció kérdésének, s nem veszélyeztethette a térség stabilitását, ugyanakkor a szocialista-szabaddemolorata kormányzat a határon túli alapítványi rendszer révén igyekezett szélesebb parmeri hálózatot kialakítani a kisebbségekkel. Az Orbán-kormány magyarságpolitikai programjából a történész azt a célkitűzést emelte ki, mely szerint az európai integráció közeledtével az egész nemzetet be kell vinni Európába, s ennek érdekében erős térségi összefogás szükséges, továbbá hogy az elmúlt években a kaotikus támogatásosztogatás helyébe egy áttekinthetőbb programfinanszírozási rendszer lépett. A státustörvényről szólva a történész annak gyökereit egy kudarcban vélte felfedezni: a határon túli kisebbségek esetében működésképtelennek bizonyult a társnemzeti modell, vagyis az az elképzelés, mely szerint a határon túli magyar közösségek a többségi nemzettel partneri kapcsolatot tartanának fenn. Válaszként a jelenlegi magyar kormányzat azt a doktrínát fogalmazta meg, melynek értelmében a határon túli magyarság kérdése része a magyar belpolitikának, s a szomszédos országokban élő magyar nemzetrészeket - a magyarigazolvány révén - Magyarország szempontjából kell jogüag csoportként megfogalmazni. Bárdi Nándor a státustörvény problémáit abban látja, hogy a magyar kormánynak nincs a szomszédos országokra (azok többségi nemzetére) kiteije- dő kulturális stratégiája. Megemlítette azt is, hogy véleménye szerint a határon túli magyar közösségek nincsenek felkészülve a találkozásra a magyar közigazgatással, magyarán a magyarországi hivatali bürokratizmussal, noha például az ajánlóirodák a magyar közigazgatás meghosszabbított kaijaiként működnek. Bárdi Nándor a Kárpát-medencei magyar kisebbségek várható jövőjét elemezve nagy fontosságot tulajdonított annak a kérdésnek, milyen minőségű az önszerveződésük, milyen intézményrendszereket mondhatnak magukénak az egyes nemzetrészek. Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban a magyar kisebbség kulturális közösségként létezik, azaz gyakorlatilag diaszpórának, szórványnak tekinthető. Ezzel szemben Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Jugoszláviában (a Vajdaságban) sikerült politikai közösséggé alakítani a kisebbséget. Ugyanakkor a történész nem hallA határon túh magyarság kérdése része a magyar belpolitikának. gatott arról sem, hogy a szlovákiai magyar közösségre is jellemző túlpolitizáltság, valamint hogy a politikai elitnek nem léteznek társadalmi kontrollcsoportjai (hiányzik a média, a szakértelmiség, a választópolgár véleménynyüvánítása), hátráltatja a kisebbségi társadalom szerves fejlődését, hiszen a politikai elit nyilvános ellenőrzése híján a közösség csak politikai konstrukciónak tekinthető. Bárdi szerint döntő tényező az egyes nemzettestek generációs megoszlása is: azzal, hogy Kárpátaljáról és a Vajdaságból több ezer fiatal már a középiskolát is Magyarországon végzi, gyorsítja a helyi magyar közösségek homogenizálódását, a történész prognózisa szerint ezek a nemzetrészek középosztályuk és jövőbeni közép- osztályuk elvesztésével fokozatosan paraszttársadalmakká alakulnak át. A határon túli közösségek azon vonása pedig, hogy társadalmi rétegzettségüket tekintve tagjaik többsége munkás és lakótelepen él, Bárdi szerint a jövőt tekintve azt eredményezi, hogy a lakóhelyükön való megmaradás, a közösségek fennmaradása a munkaerőpiacon elfoglalt pozíciójuk függvényében alakul majd. Jaroslav Dusek (balról) Jan Tríska színésszel, aki az egyik díjat átadni érkezett haza egy kanadai forgatásról (tTK-felvétel)
