Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-04 / 53. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 4. Kultúra Pablo Neruda egyetlen drámája Czajlik József rendezésében: nincs menekvés, megrendülünk a beavatás szertartásától, s ez az állapot már fárasztó - dolgozni kell! (Juraj Stasko felvételei) lehettek a szemük előtt zajló hát- borzongató eseményeknek. Sallai külön dicséretet érdemel, hiszen a vad, indulatos ritmusok méltán váltak a sámán zenéjének mai, megelevenedett társaivá. Pablo Neruda Joachim Murieta tündöklése és bukása című drá­mája Czajlik József rendezésében valószínűleg megosztja majd nem­csak a színházi szakmát, hanem, a közönséget is, bár a fiatal rendező és a darab dramaturgja, a tehetsé­ges Katka Mikulíková (A hozo­mány nélküli menyasszony című színmű dramaturgja is) állításuk szerint erre felkészültek, tisztában vannak a különböző averziókkal. Mindenesetre Czajliknak és alko­tógárdájának talán van még egy feladata: muszáj lesz „lejönniük“ a „színpadi drogról“, ami az utóbbi időben a hatalmába kerítette őket. Muszáj lesz holnaptól új időket él­niük, kicsit visszafogniuk az iram­ból, mert különben elpattannak, skizofféniás őrültekként végzik, széttrancsírozódnak szellemileg, s a dobját püfölő sámán az életre kelt lényekkel együtt végül az alvi­lágba tuszkolja őket is, oda, ahon­nan hátborzongató kísérletükkel előhívták őket. Úgy tűnik, a fiatal művészeknek si­került egy avantgárd értelmezést találni a Joachim Murieta tündök­lése és bukásának. A beteges ideo­lógiák helyett a cselekvésnek és az emberi szenvedés energiájának, a szeretetnek, a szerelemnek és az erőnek, a belső lényünkben lapuló ősenergiának állítanak emlékmű­vet. Nincs vége, nem lehet vége, a szelencéből kiszabadult a... Mi is?... Az, ami tovább sokkolja a kö­zönségét, s amit a földben lassan eltűnő zombik utolsó intésükkel tolmácsolnak: Nem lehetsz kö­zömbös, különben megdöglesz! Joachim Murieta tündöklése és bukása Immár együtt álmodhatnak a szebb jövőről fejét. Vagy meglapul. Lesüti a sze­mét, begubózik és összenyaklik. Nem akar tudomást venni a külvi­lágról. Reszket és fél. Kényelmetle­nül érzi magát, s ez a darabra néz­ve akár a végveszélyt is jelentheti! Megundorodunk önmagunktól, acsarkodhatunk, kinyithatjuk fé­lelmeink legtitkosabb szelencéjét, s a nézőtér sötétjében hangszála­inkat szabad portyára engedve az izmainkat gúzsba kötő feszültség­től végre ordíthatunk, s mint a sa­rokba szorított kutya a sintér kam- pós lándzsája előtt, támadásra késztető adrenalinunknak enge­delmeskedve kitörhetünk a meg­szokott és passzív nyugalmunkból. Fekete csuklyás alakok tódulnak a nézők közé, s az erős lámpafények kereszttüzében vallatni kezdik a békés szemlélődőket, s a pofájuk­ba sziszegik: „Csak a fehér faj!“ Czajlik a színészválasztásban sem hagyott semmit a véletlenre, s no­ha a Színművészeti Főiskola ne­gyedéves színészei között feltűn­tek olyan arcok is, akiket már most színházi világunk legreménytelje- sebb fiatal tehetségei között emle­getnek (Mónika Flilmerová, Lucia Gaziová, Kristina Turianová, Mol­nár Xénia), szó sem lehet egyéni tündöklésekről. Czajlik módszere­sen véget vet az egyéni akciók ki­bontakozásának. A Joachim Mu­rieta és kedvese, Teresa alakját megtestesítő Milan Ondríkról és Kristina Turianováról külön-külön is illene legalább néhány szót ejte­ni, de nem lehet. A művészek úgy váltak részeseivé a Nagy Egész­nek, mint ahogy a nappal és az éj­szaka, vagy a férfi és a női princí­pium olvad bele az Egyetemesbe. A társulat olyan energiákat szaba­dított fel a térben, amelyek két­ségkívül a hatalmukba kerítették a nézőt is. A mindent elsöprő ener­giának nem léteztek határai, s oly­kor megérett a kérdés, vajon kor­dában tartható-e ez a feneketlen hömpölygés? A szereplők ki-ki- csaptak a színpad adta határok közül, egyszerűen besodródtak a közönség közé, s úgy zúgtak el közvetlen közelről melletük, mint az újraéledt démonok. A díszlet és a kosztümök Éva Rácová művészi munkáját di­csérték. Puritán jelmezek a puri­tán térben, ahol nincs semmi, csak energia, lélegzet és hörgés, golyó ütötte lyukak, vér, izzadság, sötét és fény. Éva Rácová remekül meg­oldotta Czajlik sokkoló vízióinak Neruda darabjában újraértelme­zett és megtestesül kihívásait, s így a tucatnyi művész gyorsan és egy­ségesen válthatott jelmezeket. Ha figyelembe vesszük az idő villa­Fekete csuklyás alakok a pofájukba sziszegik: „Csak a fehér faj!“ násnyi töredékéből a semmiből előhalászott „emlékezés-történé­seket,“ amelyek szabálytalanul ke­veredtek a múlttal és a jövővel, kapcsolódtak, összefonódtak lát­szólag jellegtelenül, hogy onnan újra a jelenbe (vagy egy újabb vízi­óba) kerüljenek, megállapíthat­juk, egyáltalán nem volt könnyű dolga Éva Rácovának. Czajlik számlájára írható továbbá a darab remek zeneszerzőjének a választása is, akit a kassai Thália Színházban működő Sallai István személyében talált meg. Agresszív zenei betétek (több mint 50 féle hangeffektus) borzolják a kedélye­ket, s a fények (több mint 80 féle különböző megvilágítás) segítet­tek abban, hogy a nézők részesei A művészek úgy váltak részeseivé a Nagy Egésznek, mint ahogy a nappal és az éjszaka vagy a férfi és a női princípium olvad bele az Egyetemesbe. Pablo Neruda, a chilei, iro­dalmi Nobel-díjas költő egyetlen, Joachim Murieta tündöklése és bukása című drámája már az ősbemutató­ja óta megosztja a színházi közvéleményt. Chilén kívül talán csak a volt Szovjetuni­óban - bőséges ideológiai felhangoktól kísérve - mu­tatkozott be a darab, vala­mint a volt Csehszlovákiá­ban, valamikor a ’60-as és a ’70-es évek fordulóján. GYŐRY ATTILA A kommunista Csehszlovákiában aztán csendesen elfelejtődött. Mind ez ideig úgy tűnt, hogy a kommunista Neruda egyeden drá­mája a színházi élet süllyesztőjé­ben végzi a pályafutását. Talán ezért is övezte különös ér­deklődés nemcsak a szakma, ha­nem az ínyenc közönség részéről is a fiók mélyéről előkerült Neruda- drámát, amelyről annyi év után végre lefújták a port, hogy újra esélyt kapjon a bemutatkozásra. Szlovákiában Neruda drámája? - kérdezhetnénk. Minek? Miért? Mi értelme van újra előjönni vele? Mit mondhat nekünk annyi év után egy chilei kommunista költő da­rabja, amely eddigi értelmezései­ben is csak nyögött a harcias ideo­lógiai ráfogásoktól? Újra rákény­szerülünk, hogy végignézzünk egy számunkra már „érdektelen“ tör­ténetet? Mi közünk hozzá? Talán váltsunk egy újabb csatornára? Joachim Murieta a nép gyermeke. Az ó történetéről és társairól, a szerencsétlen chilei férfiak ezrei­ről szól ez a dráma, akik a nincste- lenség és a terror puskagolyói elől menekülve a mesés Amerikába vándorolnak. Hajón utaznak, ten­geribetegségtől fölfordult gyomor­ral, egy jobb és szabadabb világról álmodozva, végzetesen megfertő­ződve az aranyláztól. Mindannyi­an remélik és hiszik, hogy szülő­földjüktől oly távol találhatják csak meg a szerencséjüket, és gaz­dagságban térnek majd haza. Az Amerika felé úszó hajón Joachim megismerkedik a gyönyörű Tere- sával, s ez a találkozás mindkettő­jük számára végzetszerű, immár együtt álmodhatnak a szebb jövő­ről. Kemény munka, lemondás, iz­zadság. Munka és munka, ez az ígéret földje: Amerika. És szegény­ség és megalázottság. És rassziz­mus. És egy pici mulatság - amely pénzt követel, lenyúlva napok, he­tek fáradtságos munkáját. És a munkaadó fehérek pökhendi ma­gatartása. És az egyre erősödő ag­resszió, konfliktus, gyalázatos ön- törvényűség, durvaság. Aztán a fe­hérek csoportja megerőszakolja és megöli Teresát. A bosszú, termé­szetesen, nem marad el... Neruda drámája ezúttal Czajlik Jó­zsefnek, annak a fiatal és tehetsé­ges rendezőnknek a fókuszába ke­rült, akit a színházi szakma a 2001-es év öt legjobbja, öt legte­hetségesebb rendezője közé so­rolt. Czajlik eddigi pályafutása, mondhatni, színtiszta siker. Az el­múlt évben a komáromi Jókai Színházban rendezett fergeteges Amadeus vagy a pozsonyi Színmű­vészeti Főiskolán bemutatott Ho­MÉG LÁTHATÓ Az előadást legközelebb márciusban 11-én és 13-án 18 órától a pozsonyi Redut­ban láthatja a közönség. zomány nélküli menyasszony sor­ra halmozta a különböző fesztivál­sikereket belföldön és külföldön egyaránt. A Joachim Murieta tündöklése és bukása a pozsonyi Vigadóban (Re­dut), Czajlik rendezésében levetett magáról mindenfajta ideológiai értelmezést, s a nézőnek nem ma­radt más, csak a játék, a történet, amely lavinaként elsöpört min­denkit, aki az események útjába mert állni. Czajlik nem engedi, hogy a néző passzívan kikapcso­lódjon, a néző szüntelen párbe­szédre kényszerül a darab kontex­tusával. Ezt a provokatív szándé­kot Czajlik nem is rejti el. „Nem le­hetsz passzív - sulykolja a fejünk­be üzenetét. - Nyilatkoznod kell!“ „KELL!“ Utasít, s a székben kuksol­va nincs se üdítőital, se ropogta- tásra alkalmas nassolni való, s rá kell döbbennünk, hogy kíméletlen magányba löktek mindannyiun­kat! Nincs a közelben senki, csak a legbelső ÉN - ha egyáltalán szem­be merünk önmagunkkal nézni! Különös és főleg hajmeresztő a történetet életre keltő sámán dob­ját, ütemes kántálását hallgatni. Végignézni, ahogy a föld alól ki­gyömöszölik magukat a születésük előtti és a halál utáni lények, eltor­zulva, nyakladozva, groteszk, em­beren túli világuk grimaszába me­revedve, hogy a Mester szavaira életre keljenek. „Emlékezzünk...“ Merész és nehéz ilyen vehemens indulattal nekirugaszkodni a fo­lyamatosan bővülő értelmezések tucatjainak, állandó készenlétben állni. A befogadó utazó a höm­pölygő folyamat iramában akár többször is úgy érezheti, hogy ki­csúszott a lába alól a talaj, köztes létbe csöppent, egy veszélyes és zaklatott világrendbe, de hála a sá­mán által kidobolt ritmus szilajsá- gának, visszatalálhat a helyes útra. A misztikus és az okkult elemekkel dúsított dráma olyan energiával és lendülettel tárul a néző elé, hogy az érthetetlennek tűnő benyomá­sok szinte tudatosan bombázzák a kollektív tudatalattinkat. Nincs menekvés, megrendülünk a be­avatás szertartásától, s ez az álla­pot már fárasztó - dolgozni kell! Rákényszerülünk, hogy otthon fel­lapozzunk néhány okkult témával kapcsolatos könyvet, úgy érezzük, itt az ideje, nyitnunk kell a ben­nünket körülvevő párhuzamos vi­lágokra, hogy megtudjuk s meg­értsük a színházban tapasztalt ese­ményeket. Folyamatosan változ­nunk kell! Czajlik olykor elengedi a gyeplőt, ugyanakkor a felgyülemlett ener­giával kordában tartja a nézőt. S hogy ne legyenek illúzióink, mint az idomításra szánt kutyákon, ir­galmatlanul megrántja zabláinkat. És a néző visszahőköl. Felkapja a IV. PALÓC MESEMONDÓ VERSENY FELHÍVÁS PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Rozsnyó. Tegnap délután díjkiosz­tással ért véget a IV. Palóc Mese­mondó Verseny Rozsnyón. A törté­nelmi városháza nagytermében le­zajlott döntőn 60 versenyző képvi­selte a palóc nyelvterületet határon innen és túlról. A zsűri négy kate­góriában osztott ki nevesített és ní- vódíjakat. Az első kategóriában Őzike Palóc Nívódíját a rimaszom­bati Varga Gyula, a második kate­gória Sólyom Palóc Nívódíját a sajólenkei Koncz Gabriella, a har­madik kategória Táltos Palóc Nívó­díját Mézes Mátyás zselízi, a ne­gyedik kategória Griffmadár Palóc Nívódíját Szabó Bianka szentkirá­lyi mesemondó kapta. A legszeb­ben öltözött mesemondó lánynak járó Kisködmön-díjat Kapás Csilla kazári leány, a legszebben öltözött fiúnak járó Cifraszűr-díjat Kovács Boros Sándor kapta. Szépen szóló palóc nyelvjárásban előadott mesé­ikért Czibula Júlia és Várady István a Szóló szőlő-díjat kapták. A leg­furfangosabb meséért járó Róka- koma-díjat Rákota Bianka kőhíd- gyarmati mesemondó kapta. A zsűri számos további különdíjat és értékes ajándékot is kiosztott. A jó hangulatú, zenével, tánccal kísért rendezvényre közel 300 néző volt kíváncsi a hétvégén, (szász) A Csemadok Dunaszerdahelyi Te­rületi Választmánya és a Pódium Színházi Társaság 2002. március 22-24. között (péntek-vasárnap) országos gyermekszínjátszó-rende­ző tanfolyamot rendez Duna- szerdahelyen a Gorkij utcai Építé­szeti Szakközépiskola épületében Honti György és Sándor Zsuzsanna (Budapest) szakmai vezetésével. A rendezők elsősorban a Duna Menti Tavaszra készülő színjátszó csopor­tok vezetőire és a színjátszó csopor­tok alakításának gondolatával fog­lalkozókra számítanak, valamint azokra az óvónőkre és tanítókra, akik a színjátékot pedagógusi mun­kájukban - a tanításban, a szakköri foglalkozásokon - szeretnék hasz­nosítani. Az érdeklődők 2002. március 15-éig jelentkezhetnek az alábbi címen: Csemadok TV, P.O. Box 16, Trho- visko 825/8, 929 01 Dunajská Streda. e-maü: huszar@csemadds.sk , vagy huszar@csemadok-dsz.sk . Információ: Telefon, fax: 031/552 24 78, nap­közben Molnár Zsuzsánál, Takács Ottónál. Honlap: www.csemadok-dsz.sk . A tanfolyam részvételi díja 300.- korona. A Selye János Egyetemért Alapít­vány a Budapesti Közgazdaságtu­dományi és Államigazgatási Egye­tem együttműködésével verseny- pályázatot hirdet 15 tanársegédi státusra a Budapesti Közgazdaság- tudományi és Államigazgatási Egyetem révkomáromi képzési központjába szlovák állampolgár­ságú hallgatók részére, akik egy­ben PhD tanulmányaikat nappali tagozaton a Budapesti Közgazda­ságtudományi és Államigazgatási Egyetemen folytatják. A PhD ta­nulmányok költségmentesek, és emellett 50 ezer Ft/hónap ösztön­díjat biztosítunk. A pályázási határidőt a nagy ér­deklődésre való tekintettel 2002. március 15-ig meghosszabbítot­tuk. Pályázni az e célra készült pályá­zati űrlapokon lehet. A pályázati űrlapok és további információk be­szerezhetőek az alábbi címen és weboldalon: Selye János Egyetemért Alapít­vány Tiszti Pavilon 945 05 Komárno Tel/fax: 035/7713-819 E-mail: selyecollege@ ba.telecom. sk, weboldal: http:/ www.selye.sk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom