Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-16 / 64. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 16. VENDÉGKOMMENTÁR Egy russzofil a korzón BARAK LÁSZLÓ Március 14-én, a fasiszta szlovák állam létrejöttének hatvanharmadik évfordulóján a Slota-féle PSNS (Valódi Szlovák Nemzeti Párt) javaslatára, Bugár Béla parlamenti alelnök leváltása volt az aktuális műsorszám a pozsonyi törvényhozásban. Merthogy Bugár, állítólag, hazaárulóvá és esküszegővé lett, amikor elfogadta azt a magyarigazolványt - mit nem egészen biztos, hogy véleüenül - a Fidesz MPP budapesti kampánynyitó kongresszusán nyomtak a kezébe. Slotáék köztudottan kudarcot vallottak. Azon kívül, hogy tetszelegtek néhány bar- nainges, kopaszra nyírt, „véleüenül” épp a parlament előtt korzózó fajankó előtt. Nincsen ebben semmi, ámde, az legalább érthető, mondhatnék Karinthy Frigyes után szabadon. Hiszen a szóban forgó, nácizmussal kokettáló „valódi szlovákok” különösebb áttételek nélküli, közérthető, úgymond, jól olvasható, kiszámítható politikát folytatnak. Világos hát, hogy Ján Slota, aki a magyarokon kívül immár a NATO politikusait is gazembereknek és maffiózóknak tartja, soha nem fogja duettben elénekelni Bugár Bélával azt, hogy (elnézést!) „átdobták a szart a kerítésen”... Vajha, a szlovák parlament valamennyi pártja ilyen kiszámíthatóan politizálna. A dolog azonban korántsem Üyen gömbölyű... Itt van példának okáért Ján Camogursky, a tősgyökeres kereszténydemokrata, aki egyáltalán nem mellesleg ennek a NATO- ba tartó országnak az igazságügyminisztere. Ő, a Domino Fórum, közéleti hetilapban arról értekezett a minap - az általa fogékonynak remélt olvasóval cinkosan össze-összekacsintva -, hogy Jozef Tiso, a szlovák fasiszta bábállam első embere, „erkölcsi kompromisszumot” kötött, amikor lepaktált Adolf Hiüerrel. Deklarálta továbbá, hogy igenis russzofil, ami a jelen kontextusában azt üzenheti, Ján Slotával együtt inkább a nagy szláv testvér kebfelére kívánkozna, mintsem a NATO-ba. Ez itt a probléma! Korántsem a PSNS politoepileptikus vi- tustánca. Egyes megfigyelők szerint Ján Camogursky politikai megnyilatkozása sokkal nagyobb baklövésnek számít a politikában, mint Bili Clinton hírhedt szivaros lamúlja Mónikával avagy mint Ján Slota spontán vizelése a pozsonyi korzón. Szorongva várhatjuk most már, vajon ezek után üzennek-e igazságügyminiszterünknek is - ha igen, mit -, a NATO-sok meg az amerikaiak? Hiszen ebben az országban látnivalóan, már régen nem csak Meciar a hamiskártyás... Bukfenc és Jeromos BROGYÁNYI JUDIT Csányi Vilmos tekintélyes ember, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az etológia, azaz a magatartás-tudomány kiváló művelője és egyáltalán nem mellékesen két kutya, Bukfenc és Jeromos gazdája. Csányi Vilmos könyveket írt a kutyálo-ól, meg akarja érteni vüá- gukat, fejlődésüket, meg akarja fejteni magatartásuk, viselkedésük számunkra titokzatosnak tűnő jellemzőit. Arra int mindannyiunkat, hogy bánjunk humánusan, tehát emberségesen a kutyákkal. Tülaj- donképpen azt sugallja, hogy emberként bánjunk az állatokkal, és akkor cselekszünk a természet által megszabott biológiai rend szerint. Meg azt is tanítja, hogy roppant veszélyes dolog felborítani ezt a természeti rendet, mert azok, akik ezt megteszik (s mennyien voltak már ilyenek), azok az ember vüágára támadnak. Bukfenc és Jeromos életét vizsgálja egy komoly akadémikus, mert azt kívánja tudomásunkra hozni, hogy az ő viselkedésükben az emberi magatartás tükröződik. Csányi Vilmos minden bizonnyal nem Bukfenc és Jeromos gazdájának tartja magát, hanem a két eb barátjának, társának. „A kutyák gondolkodnak” - állítja, s nincs kétségem afelől, hogy ezzel a tételével műiket, embereket kíván gondolkodásra szorítani. Mostanában jelent meg egy interjúkötet vele: Hovanyecz László írta. Ebből egy Szent- Györgyi Albert formátumú tudós arcképe bontakozik ki. Mint tudható, Szent-Györgyi azért kapott Nobel-díjat, mert a paprikából C-vita- mint állított elő. Ám az is tudható, hogy Szent-Györgyi azért volt nagyon nagy tudós, mert képes volt az embert és a természetet egységben látni. Az élet érdekelte, Csányi Vilmost is az élet titkai izgatják, ezért figyelmeztet a kutyákra, s ezért tudható meg könyveiből, hogy milyen az ember. A tudomány sok ágazata, a történelemtől a biológiáig erről szól. Csányi Vilmos szerint a kutyák magatartását vizsgálva az emberről, illetve az élet módozatairól tudhatunk meg többet. És nehogy elfeledjem: Csányi Vilmos ugyancsak szórakoztatóan ír, beszél, nyilatkozik. Méltón kutatása tárgyához, az élethez. Mert izgalmas a kutyák világa, még izgalmasabb az emberek magatartása, ám a legérdekesebb, hogy Csányi Vilmos kutyakönyveinek olvasása nyomán az életet kezdjük mélyebben érteni. JEGYZET lánt, egy jó erőset, egy kutya- marcangolót... Aztán elgondolkodtam. Ki lehetett az az asz- szony? Bizonyára a kutyák gazdája. Miért kergette le a macskát? Talán az ebek hangszálait féltette? De hát azok egy idő után maguktól is megunták volna az ugatást, ez így szokás ku- tyáéknál! Ha pedig zavarta őt az ugatás, miért nem a kutyáit utasította rendre? Csak nem attól félt, hogy a macska hirtelen a nyakukba zúdul és kárt tesz bennük... Halványan derengeni kezdett valami, aztán hirtelen bekapcsolt az agyam. Igen, ez egy tipikus magatartás. Nem a gyengébbet kell védeni az erősebbtől, hanem az erősebbet a gyengébbtől. Ma egy macska, holnap egy gyerek... Aztán a másik fél zsebében is kinyílik a bicska, fájdalmában, tehetetlenségében bosszúért, oroszlánért kiált..., s folytatódik a mészárlás. Nem csak a szomszéd kertjében. A szerző szociológus Erősebbet a gyengébbtől? LAMPL ZSUZSANNA Barátnőmmel hétköznapi dolgokról beszélgettünk a telefonon. Egyszercsak felsikított. „Jaj, a macska! Elkapták a macskát!” Ijedten kérdeztem, „de hát miféle macska, kit kaptak el?” Reszkető hangon mesélte, hogy a szomszéd ház udvarában két kutya kergetett egy macskát, amelyik felmenekült a fára. Acsarkodva ugatták, de a macska már biztonságban volt, mire jött egy asszony és dühösen lekergette szegényt a fáról. Több sem kellett a kutyáknak! Elkapták és ott helyben marcangolni kezdték... „Jaj, nem bírom nézni, ez kész horror”, jajgatott felindultan a barátnőm. A beszélgetést befejeztük, s én csak egyet ismételgettem magamban: oda neki egy oroszTALLÓZÓ SME ........ * • A la p azt boncolgatja, hogy Csehország és Szlovákia másként értelmezi Günter Verheugennek, az EU bővítési főbiztosának szavait, mint Berlin, Bécs és Budapest. Prága például azt mondta, hogy kész módosítani az 1991-ben elfogadott cseh restitúciós törvényt, ha kiderül, hogy az összeegyeztethetetlen az európai jogrenddel. A lap szerint ezt Ausztria és Németország úgy „fordította le” a maga nyelvére, hogy a cseh kabinet kötelezi magát a benesi dekrétumok felülvizsgá- , latára. „Nagy félreértésről van szó, Verheugen ilyet ugyanis nem mondott, s nem is mondhatott volna, mert az Unió politikusa, tehát a kotinens jövőjéé, nem a múlté, amelyet az Unió Európa egyesítésével meg akar haladni. Egyébként Bugár Béla és Duray Miklós állásfoglalása közt is az a különbség, hogy míg az előbbi a régi törvények diszkriminatív következményeinek eltüntetését követeli, a másik a benesi dekrétumok eltörlését. Az MKP elnöke Verheugen, az MKP ügyvezető al- Nincs valamilyen ingyenes kiadványa arról, hogy miként tud egy nyugdíjas összespórolni legalább néhány elnöke pedig Orbán úr embere, százast egy jó könyvre? (Peter Gossányi rajza) Akkor kié az MKP?” - teszi fel a kérdés a Sme. HÉTVÉG(R)E (Gáz)műkedvelő szakértők A kormány tagjainak abban nem sikerült megegyezniük, hogy kevés-e vagy botrányosan kevés a gázmüvekért ajánlott 130 milliárd korona, de végül csak rábólintottak a vételárra. Ezért külön köszönet jár - nekem. HOLOP ZSOLT Az egy kivétel Pavel Koncos volt, ő nem szavazta meg az adásvételt, de ő nem is vett részt a roppant titkos helyen tető alá hozott, az elmúlt két hétben megszólaló minden szakértők szakbizottsági szakülésén. A Rigóban gyülekeztek az általam felkért koponyák, ott volt Ödön, a családcentrikus visszaeső, Sanyi segédmunkás, Hoppy Lőrinc mászolygó, Adorján pástétomsütő, a rendőr, a postás, a villanyszerelő, külföldről Hakape Szimaki, Botticelli, Görbe Nóra és, persze, Robert Fico. Köcöle befektető nem tudott eljönni, mert a parlament elé ment csendestársaival kiabálni, hogy mi fizessük meg az elveszett pénzét, de ez egy másik történet. Rudolf Schuster magát előttünk megnevezni nem kívánó szakértője azt mondta, a gázművek megér legalább 180 milliárdot. Vagy kétszázat. Béla rendelt egy kört. Attila azt mondta, aki szegény, az a legszegényebb, mert mindig drágán vesz, és ha valamit el kell adnia, azt csak olcsón tudja. Hoppy azt hajtogatta, amit Robert Fico. A postás kijelentette, hogy ő a díjbeszedő. Ezsau mindenkit óvott attól, hogy egy tál lencséért eladjuk a jussunkat. Fico közölte, neki 11-es lába van. Albert, a sofőr leszögezte, a pénznek nincs szaga, szemben Fico lábával, és ezt akár mindenki készpénznek veheti. Sanyi segédmunkás kölcsönkért hatvanezer forintot, mert Magyarországra megy a nyáron három hónapra hagymát pucolni magyarigazolvánnyal, és Őry Csaba azt mondta neki, eny- nyibe kerül a munkavállalási papírok elintézése. Para-Kovács Imre végül adott neki. Botticelli figyelmeztetett: ne fessünk ördögöt a falra. Józsi azt mondta, lehet, hogy a gázművek olcsó, de a sör az biztos hogy drága. Köcöle azt üzente, hogy a 130 milliárd botrányosan kevés a gázmüvekért, hiszen csak a BMG-sek összedobtak 17 milliárdot a Fruninak. A nagyapám azt mondta, mindennek annyi az értéke, ameny- nyit valaki hajlandó kifizetni érte. - A gázoláshoz én értek a legLehet, hogy a gázművek olcsó, de a sör az biztos hogy drága. jobban - mondta a rendőr. Magvasi határozottan cáfolta saját véleményét. Varjú azt mondta, legfeljebb ha három ember tudja megmondani az országban, mennyit ér a cég, de ő egyiket se ismeri. Ödön eredménytelenül győzködte Robert Ficót, hogy fizessen má’ neki egy kört, majd nagy dérrel-dúrral távozni akart, de visszaesett a székre. Adorján szerint a politikusok összevissza beszélnek, közben azt sem tudják, mennyibe kerül egy kenyér, nemhogy a gázművek. Hakape Szimaki nem szólalt meg, mert az egészből egy kukkot sem értett. Pavel Cupka sörgyáros kijelentette, ő akár 250 milliárdot is adna a vállalatért. A pincér azt mondta, kidob minket, ha nem hagyjuk abba, mire Görbe Nóra sikított egyet és kidobta őt. Vermerán hosszasan elemezte a kabátján levő hányásfoltokat. Szedlacsek azt mondta, ebben az országban ötmillió szakértő van, plusz a magyarok. Karaj azt visszhangozta, amit utoljára hallott. Bevérneky azt szeretné, ha a következő kormány szedné meg magát a gázművek eladásából, nem pedig ez, mert ez rossz és nem barátja a népnek. Ficóval ebben maradtak. A bizottságot végül nem sikerült felállítani a kocsmaasztaltól, de a kormány másnap diadalmasan jóváhagyta az adásvételt. Koncos- nak viszont elfelejtettünk szólni. Kezdődhet tehát a szigorúan szakmai vita a nyugdíjreformról, a pénz egy része meglesz rá a gázmüvekből. Én bármikor hajlandó vagyok összehívni a szakmai tanácsot. HETI GAZDA(G)SÁG Nyugdíjreform: pénz van, törvény nincs TUBA LAJOS Ha második nekifutásra is, de a kormány meghozta történelmi döntését a Szlovák Gázművek 49 százalékának privatizációjáról. Az SDL ugyan még riszálta egy kicsit magát, de ők is pontosan tudták, a magánosításon már akkor sem változtathatnak, ha az ellenzékkel összefogva megbuktatják a kormányt, így mindenki megnyugodhat, a pénz megérkezik, fizethetik az államadósságot és a nyugdíjreformot (ez utóbbihoz a mi ügyes vezetőinknek pénzük már lesz, törvényük viszont nem). Egyelőre abban is kitartanak, hogy más célra ebből nem adnak. Egy ilyen javaslatot a héten is visszautasítottak. Az elkótyavetyéléssel kapcsolatban pedig mindenképpen említésre méltó annak az ismert gázipari szakembernek a véleménye, aki szerint a céggel kapcsolatban nem is az ár a leglényegesebb, hanem a vásárlók. Ők szavatolják azt, hogy a tranzit gázvezeték a jövőben sem kerüli el az országot, vagyis nem kell aggódnunk az aranytojást tojó tyúkért. A kisebbségi részvénycsomaggal az új tulajdonos a vállalatirányítási jogot is megkapja, az állam legfeljebb a stratégiai döntésekbe szólhat bele (meg persze a haszonból is megkapja a nagyobb részt). Állítólag a győztes konzorcium elővásárlási jogot szerzett további három százalékra, vagyis biztosította magát arra az időre, amikor majd az állam a maradékot is eladja. Az elmúlt napokban ezenkívül felröppent a hír, hogy a kormány idén hangulatjavítás céljából lemondott a gázár emeléséről, ám emiatt is jövőre állítólag negyven százalékkal többet fizetünk majd. A gázmüvekért járó összegből hozzávetőleg 90 milliárd koronát ugyan az államadósság csökkenJövőre állítólag negyven százalékkal többet fizetünk a gázért. tésére fordítanak majd, de ezzel csak az utóbbi három évben, vagyis a jelenlegi kormány idején összeszedett adósságot egyenlítik ki. S hol vannak még az előző évek adósságai! De igazán jó lenne már kiegyenlített állami költségvetésben gondolkodni, hiszen a nemzetközi intézmények egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy Szlovákia sem élhet örökké adósságok felhalmozásából. A Horizont Slovakiába egy hónappal a kapuzárás után felügyelőt neveztek ki. Őt majd a csódbiztos követi, aki a hírek szerint az elmúlt három évből bármilyen eladást megtámadhat. Ez legalább reményt ad a betéteseknek, hogy valamennyit visszakapnak a pénzükből. De a remény csak halovány, a lókötőknek nyilván volt annyi eszük, hogy különböző csatornákon át eltüntessék vagy tisztára mossák az elsíbolt pénzt. A Drukosról is kiderült, miként forgatta eddig betétesei pénzét, s egyelőre csak adósságot halmozott fel. Vezetője viszont az ösz- szes sáros nagyfőnök közül a legközlékenyebb és egyben a legszó- rakoztatóbb (persze csak annak, akinek a pénze nem nála akadt el). A kormány pedig amellett, hogy hivatalosan is elutasította bármiféle kártérítés kifizetését, vizsgálni kezdte, vajon az állami intézmények mennyire tehetnek az ilyen hamiskártyás pénzgyárak elburjánzásáért. Áz eredmény az ígéret szerint április közepére várható. Egy nagyon bizarr ötlet is felvetődött az elmúlt napokban. Ez arra alapul, hogy egy vállalkozásban a csendestársak nemcsak a nyereség elosztásából, hanem a veszteség fedezéséből is kiveszik a részüket. Márpedig az említett cégek a betétek hozamaként nem nyereségrészesedést, hanem csak előleget fizettek. Márpedig eszerint veszteség A talpon maradt pénzügyi szolgáltatók tovább folytatják a gyűjtést. esetén ezt is vissza kell fizetni. Egyelőre nehezen hihető, hogy ezt meg merik tenni az évekig busás részesedést bezsebelő ügyfelekkel, de azért ez sincs teljesen kizárva. De vigyázat, hiába veszett el a sok milliárd, a talpon maradtak tovább folytatják a gyűjtést. Bármilyen hihetetlen, az emberek továbbra is nekik adják a pénzüket. Mi csak egyetlen dolgot kérünk tőlük, legalább kérdezzék meg, ki, mit fog tenni a pénzükkel. Változás viszont, hogy a kamatok húsz százalék körüli szintre csökkentek, ami azért mégiscsak hihetőbb, mint a negyven százalék.
