Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-05 / 30. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 5 KOMMENTÁR ízlik a gumicsont? PÁKOZDI GERTRÚD Az utólagos törvénykorrigálási szándék ismételten két táborra szakítja a koalíciós partnereket. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ha nem módosítják a munkatörvénykönyv több évig tartó egyeztetés eredményeként tavaly megszületett változatának újabban kifogásolt rendelkezéseit, április elsejével abban a változatban lép hatályba, amilyenre néhány hónapja a képviselők zöme habozás nélkül rábólintott. A törvényt minősítő nyilatkozatok a külső szemlélőben mindinkább megerősítik a gyanút, hogy érdemi megoldásra törekvés helyett ezúttal is politikai csatározásnak leszünk tanúi. És még jó, ha munkavállalóként csak tanúi leszünk egy üyen parlamenti vitának, nem pedig áldozatai egy esedeg újabb rossz kompromisszumnak. Egyelőre kérdéses, a parlamentben azok kerülnek-e többségbe, akik például némely szakmák esetében a ledolgozható heti munkaórák megszabott felső határát kifogásolják, vagy azok igazát (pl. Peter Magvasi munka- és szociális ügyi miniszterét, a szakszervezeti konföderációét stb.) erősíti meg a parlament, akik váltig állítják, hogy a törvény úgy jó, ahogy van. Nem utolsósorban azért, mert igazodik az uniós munkaügyi jogszabályokhoz. Ez utóbbi csoportba tartozók szerint elegendő lenne akkor módosítani a kifogásolt paragrafusokat, ha már a gyakorlat bizonyította ennek szükségességét. Mindenesetre érdekes, hogy a vitatkozó felek mindegyike a munkanélküliség csökkentését várja az általa javasolt megoldástól. Pedig nyilvánvaló, hogy főképp az egész parlamenten múlott, hogy 1998 ősze óta nem született hatékony megoldás a munkanélküliség csökkentésére. Se az egyik, se a másik tábornak nem volt életképes koncepciója. Szülte alig merik kimondani, hogy a munkaidő szabályozásával jelentősen nem csökkenthető a munkanélküliség. A politikusok közti vita gumicsont rágására emlékeztet. És akivel rágatják, az a munkavállaló. Jó lenne elhinni, hogy a jogszabály körül hirtelen támadt „nyüzsgés” szereplői valóban a munkanélküliséget akarnák enyhíteni, nem pedig az ősszel esedékes választások idejére szavazótáborukat növelni. Legyünk jóhiszeműek, higgyük el, hogy valóban még idejében tökéletesebbé akarják tenni a kifogásolt jogszabályokat, és képviselőink számára a munkanélküliek sorsa sem közömbös. A baj csak az, hogy törvényhozóink saját hibájukból módosításra szoruló törvények miatt kerülnek újra és újra időzavarba, aminek következtében újabb és újabb rossz törvények születnek. A választópolgár meg csak vár és vár... Hátha a következő törvény (illetve törvényhozó garnitúra) már jobb lesz. JEGYZET Egynyelvű vallomás KMOTRIK PÉTER Az egyik gömöri város önkormányzatának tagjait hidegen hagyja a kisebbségi nyelvhasználati törvény, pedig a település lakosságának több mint fele beszéli még a magyar nyelvet. Ráadásul, a tavalyi népszámlálás adatai szerint a lakosok 26 százaléka még mindig magyarnak is vallja magát. Ez pedig hattal nagyobb, mint a törvényben szereplő húsz százalékos álomhatár, ami lehetővé teszi a kisebbségek nyelvének hivatalos használatát. Mindezek ellenére a városháza az év elején olyan „szemétbevallási” űrlapokat küldött szét az egykori magyar királyi bányaváros polgárainak és vállalkozóinak, amelyen csak a Szlovák Köztársaság államnyelvén írt szöveg szerepelt. Vajon mi ennek az oka? „Nincs rá igény, még senki sem mondta a lakosok közül, hogy kétnylevűt szeretne. Ha valaki kérni fogja, készíttetünk a számára” - mondja a balodali polgármester. A főbíró helyettese, az alpolgármester sem rajong az ötletért. „Az utcanévtáblák már kétnyelvűek, a városi hivatalban pedig minden osztályon akad egy magyarul tudó alkalmazott” - szabadkozik a kisbíró, s hozzáteszi, „ismerem a polgárainkat, biztos vagyok benne, hogy kétnyelvű nyomtatványokra nem tartanak igényt”. Az év elején életbe lépett a státustörvény, ami kedvezményeivel a Magyarország határam túl élő magyarok öntudatának erősítését célozza. Megkérdeztem a kisbírót, aki a kétnyelvű bizonyítványokat és a nyelvhasználati törvényt kiharcoló párt egyik járási vezetője, kiváltja-e a magyarigazolványt. Azt felelte: igen... Kár, hogy az okmány kiváltása előtt a kisbíró nem próbálja meg először azokat a jogait érvényesíteni, amelyeket az adójából fentartott állam garantál számára, s amelyek szintén az ő és az általa képviselt közösség identitásának megőrzését segítik elő. Ennyivel a magyarországi adófizetőknek is tartozik, ha a magyarigazolványra és a velejáró előnyökre vágják. WWW.UJSZO.COM Olvastam egy cikket az Új Szóban a szlovák telecom tervezett áremeléséről. Siralmas!!!! Mégiscsak igaz, hogy itt műiden másképp működik?! Egyszerűen nem értem, müyen emberek vezetik a céget, nem ismerik a piac- gazdaság fogalmát vagy eszükben sincs lépést tartani a korral? Minden országban évről évre olcsóbb a telefon, a netezőknek újabb szolgáltatásokkal kedveskednek. A cikk Magyarországot is említi, hogy ott a liberalizáció nem hozott árcsökkentést. Dehogynem, hisz épp ennek köszönhetően az ADSL havi előfizetése 6900 HUF, ami napszaktól függetlenül biztosít akár 300 kb/s letöltési sebességet pluszdíj nélkül. Meg kellene említeni a már 5 éve működő éjszakai 150 forintos akciót is. Nálunk miért nincsenek ilyenek? Tényleg csak egy, a csehekéhez hasonló sztrájk segítene? Csatlakozna valaki? flatdeejay Az a baj a szlovák internettel, hogy itt mindenki magasról sz... az egészre. A kormány egy fikarcnyi támogatást nem hajlandó adni, a Telecom meg észvesztve emeli az árait. Miért éri meg a Telecomnak, hogy havonta több mint 10000-en jelentik le földi vonalukat és inkább mobüt választanak helyette?! Szerintem a versenyhivatalnak mindenképpen közbe kellene lépnie. A távközlési hivatalban meg tapsikolnak, hogy benne voltak végre az újságban, de semmilyen komolyabb erőfeszítést nem tesznek az önreklámozáson kívül. Hol vagyunk mi a Matáv (pedig Magyarországon mennyien utálják...) MindenkiNet csomagjától vagy az amerikaiak ingyenes helyi hívásaitól... purci A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Látjátok, ez a mamut. Már réges-régen kiveszett, mint manapság a szavatartó politikus! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁvo Vladimír Meciarhoz húz az SDL - áll a cseh napüap jegyzetében. / cikkíró utal Brigita Schmögnerov; távozására, egyben rámutat a balol dal kezdeményezésére az SPP pri vatizációjának módosításáról. Me dar pártja ugyanúgy bírált; Schmögnerovát és szintén megaka dályozná az SPP 49 százalékos rész vénycsomagjának eladását. Nem csak az SDL számára veszélyes ez; lépés, hanem Szlovákia számára is SME Nálunk nem kereskednek sem ha lottakkal, sem belső szerveikkel - hangsúlyozta a szlovákiai szervátül tetési központ igazgatója, aki meg jegyezte: az egészségügy helyzeti ugyan nem a legjobb, ám a szervek kel való kereskedést a törvény is tilt ja. A jogszabályok szerint élő embe: nem adhatja el valamelyik szervét A halottakból azonban kioperálhat ják, hacsak az illető még az életébei nyilatkozatott nem tett arról, hogi az eljárással nem ért egyet. Több mint egy évtizede nem talál meghallgatásra a szlovákiai magyar katolikusok kérelme A Szentszék mostohagyermekei? Előttem a kérelem másolata, amelyet a szlovákiai magyar hívek több mint 34 ezer aláírással intéztek II. János Pál pápához, 1990-ben. A hívek ezt a kérelmet a magyar püspökség megalapítása tárgyában írták. FÓTHY JÁNOS Lassan 12 éve, hogy az igény megfogalmazódott. A szlovákiai magyar katolikusok azóta is műiden évben türelemmel és alázattal zarándokolnak Komáromba imádkozni. Az imádságra nincs felelet! A jogos kérelmet az egyháznak kell megoldani. A Szentszék nem zárkózott el a kérelem elől, de hallgatása azokat igazolja, akik azt állítják, hogy a megoldás kulcsa a Szlovák Püspöki Kar kezében van. Ők időnként felröppentenek a sajtóban egy-egy hírt: nem lesz magyar püspök. Pedig voltak évek, amikor a Komáromi Imanapokon az ország érseke celebrálta a szentmisét. Jó lenne tudni, müyen szándékkal... Legutóbb pedig az a hír látott nap- vüágot, hogy esetleg magyar segédpüspök kinevezéséről lehet szó. A nekünk szánt gesztus sajnos nem jelent többet annál, mint ha azt mondták volna: nesze semmi, fogd meg jól! Hiszen a segédpüspök jogköre annyi, amennyit a püspök engedélyez számára. Ez a megoldás semmit sem változtatna eddigi siralmas helyzetünkön. A Pozsony-nagyszombati Egyházmegye magyarok által lakott településeiben 54 plébánia üres, húsz községben nyugdíjas lelkész tevékenykedik, huszonötben pedig szlovák anyanyelvű. Szlovákiában magyar nyelvű katolikus papképzés nem létezik. A jelenlegi, mintegy ötven szlovákiai magyar kispap többsége Magyarországon tanul, s tanulmányaik befejezése után állítólag nem kapnak idehaza az illeté- kes szlovák megyés püspöktől működési engedélyt. A Szlovákiai Magyar Papok Társulása, a GLÓRIA is csak kiadói tevékenységet végezhet. A magyar hitoktatók helyzete is rendezetlen. Aki Szlovákiában szakképzett hitoktató akar lenni, az csak szlovákul tanulhat! A Pannonhalmi Hittudományi Főiskola által szervezett, Komáromba kihelyezett hitoktatóképző képesítését nem ismerik el, s a végzett hallgatók nem kapnak szakképesítésükhöz méltó besorolást. Hasonlóképpen a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán végzett 1-4-es pedagógusainkhoz. Ott a katolikus egyház, itt az oktatási minisztérium rendelkezik ekképpen. Szólni kell arról is, hogy sok magyarlakta településen olyan papok működnek, akik nem tudnak jól magyarul. A pedagógusnak, a színésznek, a papnak a beszéd, a szó a munkaeszköze. Ha egy misét celebráló pap töri a nyelvet, a nyelvi és stiláris botlások prózaivá alacso- nyítják, tönkreteszik a szertartás lényegét, misztériumát és a felemelő ünnepi érzés helyett megbotránkozást váltanak ki. (Dél-Szlovákiában történt egy esküvői szertartáson, hogy az eskető lelkiatya az „anya- szennyház nevében” üdvözölte a fiatal párt és azzal bocsátotta útjukra őket, hogy „ezentúl a szeretet fog bennetek lakkozni!...”) Mi úgy gondoljuk, hogy Isten igéje becsesebb annál, minthogy olyanok hirdessék, akik csak törik a nyelvet. Frantisek Tondra püspök, a Szlovák Püspöki Kar elnöke (Plus 7 dní, 2001. május 21.) azt nyüatkozta: „Tisztán egyházi szempontból nem látom szükségét magyar püspök kinevezésének. Ha valakinek más indítékai vannak, az más lapra tartozik.” Itt szeretném elmondani a püspök úrnak, hogy mi úgy hisszük és gondoljuk, hogy nyüatkozatával ellentétben pontosan egyházi szempontból van szükség magyar püspökre. Az egyház küldetése: Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése. Az egyház az embert kereső Isten szolgálója is egyben, s mivel emberrel kapcsolatos transzcendens küldetése van - éppen küldetése révén - köze van mindenhez, az emberi élet teljes dimenziójában. Köze van a nemzethez, az anyanyelvhez, az emberek teljes életéhez. Hogyan? A keresztény egyének által, akikben a transzcendens immanens vüág megvalósul. Mikor élhet a hívő telAz eskető lelkiatya az „anyaszennyház nevében” üdvözölte a párt. jes hitéletet? Akkor, ha anyanyelvén hallgathatja az evangéliumot, az igehirdetést és kapja a szentségek kegyelmét. Ehhez a II. Vatikáni zsinat biztosít jogalapot. Továbbá szeretném a püspök úr figyelmébe ajánlani azt a pápai enciklikát is, amely kimondja, hogy műiden népnek a maga soraiból legyen főpásztora és egyházi vezetője! A magyar keresztények Szlovákiában nem kérnek különleges kegyet, csupán azt, ami jár nekik. Hiszen például az úgynevezett „ezeréves elnyomás” idején Magyarország hercegprímásainak nagy hányada szlovák származású volt (csak néhány nevet a teljesség igénye nélkül: Sci- tovszky János, Rudnay Sándor, Csemoch János és mások, csak e kell látogatni az esztergomi bazüik; kriptájába, ott a teljes névsor.) Ha a Szlovák Püspöki Kar nem ké pes vagy nem akar kegyet gyakorol ni a szlovákiai magyar kisebbség fe lé, nem tart attól, hogy ezt az Istei számonkéri majd? Tudatában van-< a Püspöki Kar annak, hogy elutasít! magatartásával nem szolgálja a: egyház nemzetek felett álló és nem zeteket összebékítő küldetését? Hi szén közös történelmünk során ; két nép életében a Mária-kultusz i meghatározó szerepet játszott. í szlovákok a Hétfájdalmú Szűzanyá kérik (Oroduj aj za nás národ), : magyarok pedig a Boldogasszon; Anyánkhoz imádkoznak, hogy ni feledkezzen meg róluk. A magyar nyelv sajátos kifejezése hogy az egyházat anyaszentegyház nak nevezi. Az egyház irányunkbai nem akar jó anya lenni, hogy gon doskodjon gyermekei igényeiről' Milyen szolgálói az Úrnak azok akik nem veszik figyelembe az Istei által rájuk bízott nyáj kérését, imá ját, könyörgését, 12 éve tartó búcsú járását? Zörgessetek és megnyitta tik, kérjetek és adatik nektek ■ mondja a szentírás. Vajon a „Vox po puli vox Dei” üzenete sem érvénye már tájainkon? Különös aggoda lommal tölti el szívünket hitéletiül] siralmas állapota, és felvetődik ben nünk a kérdés, hogy a Szentszék é püspökeink mostoha gyermekkén kezelnek bennünket. Talán az el nemzetlemtés sorsát szánták ne künk, szlovákiai magyar katoliku soknak? Mi elsősorban vagyunk ka tolikusok, és csak azután magyarok Hasonló magatartást várnánk el ; szlovák egyházi méltóságoktól is. A szerző a Somorja és Vidéke Kul turális Társulás elnöke VISSZHANG A nuncius és a csángók A szentpéteri Sárközi János jegyzetét (Új Szó, február 1.) szeretném néhány szemponttal kiegészítem. Én is láttam egy részt a Panoráma csángókról készített műsorából, de elég alaposan ismerem a népcsoport történelmi útját és a román hatalom kétszáz esztendeje alatt gyakorolt kemény nemzeti politikáját a moldvai szigetmagyarság nyelve- kultúrája ellen. Ha a riporter székében ülök, megkérdeztem volna a Vatikán nagykövetétől, aki főpap, s azt hajtogatta, hogy a csángók nyelve nem magyar, hanem egy másik nyelv, hogy akkor mi a véleménye a két, egymás számára érthetetlen holland nyelvjárásról: hollandok-e ők, s ha igen, melyik a holland, a másik pedig micsoda; miként vélekedik az egymástól igen távoli német dialektusokról s a svájci németről, amelyet csak az illető svájci völgy lakói értenek; mit szól az egymástól fényévnyi távolságra levő északolasz (milánói) és szicíliai olasz tájnyelvről: olaszok-e ők vagy sem, s az Egyesült Államok angol nyelvjárásairól, amelyek ma már kölcsönösen fordítják egymás irodalmi szövegeit. Angolok-e ők vagy sem? Ha pedig nem, akkor mifélék? Shakespeare nyelvét az angolok szótárazva olvassák - angol-e a XVI-XVII. századi drámaíró nyelve? Görög-e Szophoklész óhellénje és az Újszövetség közgörögje, a koiné? Franda-e a Sándor-regény és Villon középkori idiómája? Magyar-e az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti Beszéd 12. századi nyelvalakja? A csángók nyelve, s ez egzakt hang-, szó- és alaktani összehasonlítással bizonyítható, közelebb áll a köznyelvi magyarhoz, mint a nyugati szlovák a keletihez. Megkérdeztem volna, milyen nyelven oktatják a szicíliai olaszokat, a különböző régiók hollandjait, németjeit, angoljait. Nem az illető nyelv irodalmi alakjában-e? Ahogy az olasz Dante, a német Luther, a holland bibliafordítók vagy a szlovák Stúrék megalapozták? Úgyanilyen alapon a csángóknak is joguk van ahhoz, hogy Károli Gáspár és Káldi Márk bibliafordításának magyar köznyelvén - mely az övék is, mint a palócoké, csallóközieké, szegedieké, vasiaké - tanuljanak és imádkozzanak. Ebben az egész szomorújátékban az a legkiábrándítóbb, hogy a nun- dus művelt, világlátott ember, s a fentieket mind tudja. Ha tehát tudja, és mást hajtogat, akkor hazudik. Átvesz egy több száz éves román politikai hazugságot, és annak szócsöve lesz. Ez nem papi erény! Egyházfegyelmet is sért, amikor a pápát hazudtolja meg: II. János Pál el ismerte, hogy a csángók magyarok tehát a vatikáni zsinat határozata szerint rájuk is ki kell terjeszteni az anyanyelvű egyházi szertartások jc gát. Végül a Vatikán diplomatája egy világszervezet tudományosan megalapozott ítéletével is szembeszegül. Persze, diplomata, bukares ti jelenléte egyházpolitikai célt szol gál, tehát nem adhatja ki magát tel jesen a vüágnak, de annyit elmond hatott volna, hogy ő ugyan magyarul sem ért, csak hallotta szavahihető forrásokból, Róma és Brüsszel felől, hogy a csángók is magyarok, de ő ebbe a vitába hatalmi szóval nem szólhat bele, csak sugalmazha stb. Nem hazudott volna, s nem hozta volna szégyenbe azt a férfit, aki Bukarestbe küldte, II. János Pált. Ilyen félelmes volna a kétszázezerre zsugorodott moldvai magyarok isteni és emberi igazsága? Roncsol László
