Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-07 / 5. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 7. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 A.HA SZÍNHÁZ: Karel Plíhal újévi koncertje 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: A szerelemmel nem szabad játszani 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14.30, 17 Zoolander, a trendkívüli (amerikai) 19.30, 21.05 OBZOR: Horrorra akadva 2 (amerikai) 18, 20 MLADOSÍ: Traffic (amerikai) 14.30, 17.15, 20 MÚZEUM: Luzsin védelme (angol) 19 CHARLIE CENTRUM: Táncos a sötétben (dán-svéd) 17 Krisztus utolsó megkísérlése (amerikai) 17.15 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Moulin Rouge (amerikai) 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 20.30 Ikrek (japán) 20 Három kívánság (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 16, 19 TATRA: Fűben járó bűn (angol) 16, 18, 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 16, 19 ÚSMEV: Jalla! Jalla! (svéd) 14 Traffic (amerikai) 16,19 GYŐR PLAZA: Amerika kedvencei (amerikai) 17.45, 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.15, 16.15 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 15.30, 17.45 Dr. Szöszi (amerikai) 13.30, 15.30 Hamvadó cigarettavég (magyar) 15, 17.30, 20 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14, 17, 20 Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 14, 16, 18, 20 Kéjutazás (amerikai) 20 Kémkölykök (amerikai) 13 Kutyák és macskák (amerikai) 13.15 Lovagregény (amerikai) 17.30, 20 Ne szólj száj (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Nő a baj (amerikai) 14, 16, 18, 20 Zoolander, a trendkívüli (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Kedvezménytörvény: oktatási juttatások, új ösztöndíj Diákoknak, tanároknak Budapest. Az Oktatási Minisztérium előzetes becslése szerint várhatóan mintegy 100-150 ezer határon túli magyar tanuló igényel majd a kedvezménytörvényhez kapcsolódóan diákigazolványt. Pálinkás József oktatási miniszter pénteken Budapesten, sajtóbeszélgetésen az MTI érdeklődésére közölte: diákigazolványt a közoktatásban magyar nyelven tanuló diákok, valamint bármilyen nyelven, de felsőoktatási tanulmányaikat a szülőföldjükön folytató hallgatók kaphatnak. Jelenleg mintegy 270 ezer magyar ajkú diák, illetve 30 ezer pedagógus él a környező országokban. A szaktárca vezetője tudatta: a diák- igazolvánnyal - amelyhez térítés- mentesen juthatnak hozzá - a hallgatók ugyanazokat a kedvezményeket vehetik igénybe Magyarország területén, mint anyaországi társaik. A törvény értelmében minden magyar nyelven tanító pedagógus igényelhet pedagógus igazolványt, illetve oktatói kártyát, amely Magyarországon utazási, kulturális kedvezményekre, szakkönywásár- lási támogatásra ad lehetőséget. Pálinkás József jelezte: egy diákigazolvány előállítása mintegy 300 forintba kerül. A diákigazolványok és a pedagógus kártyák előállítására a minisztérium 27 millió forintot különített el. Az igényléseket az Országos Közoktatási Értékelési Vizsga- központokhoz kell benyújtani. A kedvezménytörvény jogot biztosít a magyar nyelven tanító pedagógusoknak magyarországi továbbképzésen való részvételre, amelynek költségeit túlnyomórészt a magyar állam vállalja. A jogszabály értelmében évente nevelési-oktatási támogatás vehető igénybe, amelynek összege 2002-ben minden olyan családban, ahol legalább két kiskorú gyermek van, és taníttatásuk magyar nyelven történik, gyermekenként 20 ezer forint. Pálinkás József kitért arra: a magyarországi felsőoktatásban - az eddigi gyakorlathoz hasonlóan - továbbra is be lehet kapcsolódni olyan alap- és kiegészítő alapképzésekbe, amelyek az adott régióban mutatkozó hiányszakmákat pótolják.- A tárca elsősorban a részképzéseket kívánja a jövőben támogatni, és ennek időtartamát bővíteni - mutatott rá a miniszter. Pálinkás József bejelentette: évente tíz, külföldön élő kutató-oktató részesülhet a jövőben Szent-Györgyi Albert Ösztöndíjban. Az ösztöndíj a nemzetközi tudományos életben elismert kutatók magyarországi oktató-kutató tevékenységének elősegítését célozza. A 12 hónapra szóló juttatás összege havonta 1 millió forint. Emellett a nyertesek a dologi költségek finanszírozására további 1-2 millió forintos támogatást remélhetnek. A közeli napokban fejezte be új filmje, a Szökés Budára forgatását Miloslav Luther. A képen Lenka Vlasáková és Bólék Polívka a film egyik jelenetében. (Ivan Nagy felvétele) „Úgy tűnik, a mai költőben elmosódnak az érzelmi határok, valami örök androgün semlegességben él" Metafizika a küszöbön Az új esztendő kapcsán a múló időről, a költészet jelenéről és jövőjéről kérdeztük irodalmunk jeles személyiségét, Tőzsér Árpád költőt. LACZA ÉVA Ilyenkor, az új esztendő elején megérint bennünket az egyébként láthataüan és megfoghatatlan múló idő. Az elégikus hangulatokra, nosztalgiára nemigen fogékony mai költő hogyan lépi át ezt a bizonyos küszöböt? A mai költő szégyelli az érzelmeit. Versben sohasem szomorú és sohasem vidám, nem szerelmes és nem csalódott, nem ír elégiát az idő múlásáról, s nem ír rapszódiát a szerelmi és egyéb csalódásairól. Úgy tűnik, a mai költőben elmosódnak az érzelmi határok, valami örök androgün semlegességben, érzelmi időtlenségben él. S mivel az „időküszöbök” megélése kimondottan érzelmi tevékenység, egyszerűen nem vesz tudomást a küszöbökről. Más szóval a modern és posztmodern költészetben nehezen lehet elképzelni az olyanfajta petőfis vagy Arany János-os verscímeket, mint Az év végén vagy, az Új esztendő napján. Én azért mindenesetre írtam egy verset a 2001-es év utolsó napjaiban, kifejezetten század végi és század eleji hangulatokat akartam a tengelyébe tenni, s végül mégis az lett a címe, hogy Héra és Zeusz veszekszik, s a mélyebb jelentéssíkjaiból valami olyasmi került elő, hogy az ég és föld között megszűnőben van a termékeny ellentét, a vonzás, hogy az élet akarása az emberben és a világban gyengülni látszik. Azaz az érzelmi kimerültség már a nyelvünket is megfertőzte, a mai versnyelv önmozgása egyre egyfajta kozmikus spleen irányába alakítja, korrigálja a mű-tervet. Mi valamikor még úgy tanultuk, hogy a lírai költő az érzelmeivel azonosítja magát. Az érzelemhiányos vers mennyire költészet még? Másként teszem fel a kérdést: a 21. században milyen lesz a vers? Vagy talán egyenesen azt kellene kérdeznem, hogy a most kezdődő század későbbi szakaszaiban lesz- e még egyáltalán költészet? Jós természetesen nem vagyok, „Az érzelmi kimerültség már a nyelvünket is megfertőzte, a mai versnyelv önmozgása egyre egyfajta kozmikus spleen irányába alakítja, korrigálja a mű-tervet.” (Dömötör Ede felvétele) nem tudhatom, ötyen-száz év múlva milyen lesz a vers. Egy biztos: egyfajta objektivizálódási folyamat a költészetben már a század első negyedében, Rilke ún. fenomenológiai tárgyiasságával s az avantgárddal elkezdődött. Ezt a folyamatot viszi a posztmodern vers ad absurdum, mikor a teoretikusai azt mondják, hogy nem a költő írja a verset, hanem a nyelv, s hogy alkotó mint olyan tulajdonképpen nincs is, csak kombi- nátorok vannak. Nekem erről persze különbejáratú véleményem van. Szerintem a verset a nyelv csak külsőleg formálja, de belsőleg éppen az alkotó hiányától formálódik. Nem akarok itt filozófiai fejtegetésekbe bonyolódni, de pontosan azóta, amióta az előbb említett objektivizálódási folyamat elkezdődött, nagyon komoly elméletek szólnak arról, hogy a művészetben megvalósuló emberi metafizika éppen a szakrális hiány világi ellensúlya, hogy a filozófia által a küszöbre kitett metafizikát éppen a vers találja meg és hozza vissza a társadalomba. Érthetőbben: a vers a felületen, a különböző formákban az érzelmek és az azzal összefüggő értékek pusztulását, hiányát mondja, mégis elsősorban az által formálódik, ami nincs, illetve csak lehetséges emberi metafizikaként, emberi lényegként van jelen a versben. Még érthetőbben s kicsit már vulgarizálva a dolgot: a vers a rejtett és tulajdonképpen megfoghatatlan, mert csak az alkotásban létező alkotó szubjektum keresése. A kérdés ezek után az, hogy mit szól mindehhez maga a vers, hogy lehet-e még - ennyi elmélettel terhelve - verset olvasni, élvezni? Az új esztendő küszöbétől, az óesztendő elégiájától, az érzelmektől indítottuk el a beszélgetésünket, még egyszer felteszem a kérdést: hogy érinti meg Tőzsér Árpádot a múló idő élménye? Arany Jánost emlegette az előbb: hajói számolok, ön az Őszikék Arany Jánosát már egy évvel túlélte. Lesznek-e az ön 66 évének élményéből „őszikék”? Mostanában az irodalmi sajtó egyre gyakrabban emlegeti a koromat. Úgy látszik, az irodalmunknak szüksége van egy ügyeletes „öregre”, kineveztek hát engem. Pedig ugye az emberi életkor nagyon relatív dolog. Arany a halála előtt, a maga 65 évével valóban aggastyán volt, s ilyenféleképpen már én is írhatnám akár az „őszikéimet” is, de Goethe 74 évesen kérte meg a 19 éves Ulrike von Lewetzowot, Jókai meg, amint tudjuk, hajszálra ugyanannyi idős korában nemcsak megkérte, hanem feleségül is vette a vv írtam egy verset a ** 2001-es év utolsó napjaiban, kifejezetten század végi és század eleji hangulatokat akartam a tengelyébe tenni, s végül mégis az lett a címe, hogy Héra és . . Zeusz veszekszik. \N 20 éves Nagy Bellát. Az egyik 83 évet élt, a másik egy híján 80-at. Ezekhez a virgonc örökifjakhoz képest én a szerény 66 évemmel akár fiatal, sőt kezdő költőnek is érezhetném magamat. De félre a tréfával: az Őszikék a múlt-jelen- jövő körforgásának a kesernyés, önironikus tudomásul vétele, a belenyugvás költészete. A mai költőtől ez a belenyugvás valóban idegen, idegen tőlem is, de az irónia nyelvén tudomásul vett „örök visszatérés mítosza” (Eliade) egyáltalán nem az. Csak minden a felszíni pusztulás, értékfinitizmus mögé van rejtve, mint az előbb fejtegetett világi metafizika. Egy újévi hangversenytől mindenki ugyanazt várja: optimizmust, stíluskavalkádot, színvonalas szórakozást A körülményekhez képest JUHÁSZ KATALIN „Jó szokás, hogy az emberek értékelik az elmúlt évet, jót, rosszat egyaránt, és megfogalmaznak bizonyos elképzeléseket az új évre. A zene világa mindenkit összeköt, ezért jó, ha a zene segítségével teszik ezt. Nem lesz könnyű az idei év, de ha összefogunk, és kiirtjuk a viszálykodást magunk közül, eredményesek lehetünk” - mondta Duka Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció Pártjának alelnö- ke a kassai újévi hangverseny előtt. Egy újévi hangversenytől mindenki ugyanazt várja. Óptimizmust, stíluskavalkádot, színvonalas szórakozást, és nem utolsósorban nézőtéri divatbemutatót. El vagyunk kényeztetve, a tévében az utóbbi napokban egymást érték az ilyen rendezvények, versenyre kelni a krém krémjével lehetetlen, elég, ha csak a terem díszítését vizsgáljuk. A kassai Művészetek Házában két koszorú árválkodott a falon, a színpadot eléggé „cikis” arany szalag volt hivatott feldobni, a szélen árválkodó, az orgona mögé tolt karácsonyfáról pedig inkább ne essék szó. Immár negyedszer hívott vendégeket a kassai Csermely kórus január ötödikére. Mivel az előző években beharangozott nagy sztárok az utolsó pillanatban sorra lemondták a részvételt, idén kisebb nevekben gondolkodtak a szervezők, illetve a jól bevált megoldásokat részesítették előnyben. Évről évre üdítő színfolt a Musica Iuvenalis vonós kamarazenekar. Közép- és főiskolások alkotják, jelenleg Igor Dohovic, a kassai Állami Színház fiatal karnagya vezényli őket, és bizony nincs okuk szégyenkezésre. A Csermely kórus is dicséretet érdemel, főleg a kulisszatitkok ismeretében. Csupán szeptembertől próbálták hetente kétszer a rendkívül igényes repertoárt, kevesebben vannak, mint fénykorukban, a kicsikkel, azaz a Csengettyű kórussal közösen előadott Karácsonyi misét pedig összesen egyszer próbálták el, ráadásul úgy, hogy mindkét kórus Aki nem tudja kiénekelni az ária legmagasabb hangját, válasszon mást. más-más tempóban tanulta meg Halmos László művét. A gyerekeket és Homolya Éva kórusvezetőt elismerés illeti, annál is inkább, mivel több szakértő néző szerint is néha jobbak voltak, mint a „nagyok”. Nem csoda, hiszen a kassai magyar alapiskola kórusára idén több nemzetközi megmérettetés is vár. Havasi József, a Csermely kórus karnagya, valamint az egész rendezvény motorja remekül összeállította az újévi hangverseny programját. Volt kórusmű, opera, operett, musical, rockopera, barokk zene, humor és komolyság, népi és modern gyökerek. Érdekes módon a Time to Say Goodbye nagyobb közönségsikert aratott, mint a Bánk bán áriája, a Hazám, hazám, te mindenem, hiába, az ilyesmi kiszámíthatatlan. Ám mivel el vagyunk kényeztetve, és a Daróczi Tamás által kiválasztott népszerű tenoráriák maestro Pavarotti előadásában fészkelték be magukat fülünkbe, az ennél kevésbé zseniális interpretációt nem mindig fogadjuk kellő tisztelettel. Számomra ezért tűnhetett közepesnek Daróczi Tamás budapesti művész teljesítménye. És mivel a Varázsfuvola Éjkirálynő-áriáját is Miklósa Erika tökéletes előadásában szerettem meg, Vajda Margaréta csalódást okozott nekem. Aki nem tudja kiénekelni az ária mindenki által várva várt legmagasabb hangját, az válasszon inkább mást, jegyzem meg margóra. Szintén a besztercebányai Állami Opera művésznőjének üzenem, hogy nem tanácsos „meglógni” a zenekar elől, mert nagyon nehéz utolérni azt, aki ennyire felpörgeti a ritmust, illetve ennyire öntörvényű módon „száll be”. Számomra a hangverseny legemlékezeteA hangverseny legemlékezetesebb alakja Hundzsa István volt. sebb alakja Hundzsa István volt, aki a kassai Állami Színház tagja, emellett a Csermely kórusra is van ideje, és jelenléte bizony jót tesz az énekkarnak. Ez a fiatalember, bár hivatalosan basszusként jegyzik, probléma nélkül énekli Jézus áriáját a Szupersztárból, meglepő biztonsággal vált át tenorba. Talán több teret is megérdemelt volna ezen az estén. A hangverseny után egyébként farsangnyitó bál következett, ez a kissé bizarr ötlet a körülményekhez képest remekül bevált. Az idei első kassai bált Kupa Mihály volt magyar pénzügyminiszter, újdonsült pártelnök nyitotta meg, ám talán még nála is emlékezetesebbek maradnak a szepsi Twingi- mazsorettek, akik voltak már Eu- rópa-bajnokok is.
