Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-17 / 14. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 1 KOMMENTÁR Külügyi naivitás MOLNÁR NORBERT Senki sem kételkedhet abban, hogy sikeres évet zárt a szlovák diplomácia. A pezsgőbontás azonban két okból is elmarad: egy normális irányultságú, külföldön is elfogadott kormánynak nem nagy kunszt eredményeket produkálnia, másrészt mehetünk a sóhivatalba a tavalyi eredményekkel, ha az idei év balul üt ki. Bár Murphy szerint minden elromolhat, a kedvezménytörvény körül kialakult szlovák-magyar vita elharapózása olyan üzenetet is tartalmazhat, hogy Pozsony nem törekszik kompromisszumokra (Budapestnek már nem kell bizonyítania, a NATO-ból bámul ránk kifele), ami semmiképpen sem jó. Eduard Kukán külügyminiszter szerényen csak stratégiainak nevezte az idei évet, fordulópontot emlegetett mind a NATO, mind az Európai Unió szempontjából. Gondolatmenete azonban helyenként naivnak tűnt, utoljára Meciar külügyesei adták elő terveiket annyira leegyszerűsítve, mint Kukán. Ezzel nem arra célzok, hogy Kukán is Meciar oldalán kezdte, csupán arra, hogy a HZDS-kormányok idején próbálták úgy eladni a külpolitikát, hogy teljesen függeden a belpolitikától. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne év végéig lezárni az összes csatlakozási fejezetet az Európai Unióval, de valljuk meg, erre igen kicsi az esély. Gazdasági felkészültségünk alapján inkább 2006-ra tehető be-lépésünk, de minden bizonnyal nem ez lesz a legkomolyabb csatlakozási feltétel. A NATO-ról a külügyminiszter, ha lehet, még gyermetegebben nyilatkozott. Meghívásunk - szerinte - a NATO-misszió januári látogatásától, a márciusi brüsszeli megbeszélésektől és az Atlanti Tanács májusi ülésétől, a hadsereg reformjától és a közvélemény megnyerésétől függ. Mindkét esetben kihagyta a legfontosabb tényezőt: ki nyeri a parlamenti választásokat, pontosabban kinek sikerül kormányt alakítania. Mert történhet bármi Reykjavíkban, Brüszszelben, Prágában, bárhol, ha Pozsonyban nem az történik, aminek kell. JEGYZET Biztos urak JUHÁSZ KATALIN Nem lehet minden rendőr mellé állampolgárt állítani, belülről kell megindítani a gyógyító folyamatot, a szabálysértő, alkoholizáló, rendbontó rendőröket ki kell rúgni, bűnelkövető rendőrnek megkegyelmezni pedig legalább akkora vétek, mint maga a bűnelkövetés. Ezt mondhatta a minap Ivan Simko a kerületi rendőrkapitányoknak. Mostanában egyre nyíltabban beszélnek arról, amiről eddig csak suttogtak, hogy a testületen belül nincs minden rendben, virágzik a korrupció, a pandúrok összejátszanak a rablókkal, sőt olykor szerepet is cserélnek velük. Tavaly 256 rendőr ellen indult eljárás, 196 esetben fegyelmivel végződött az ügy. Legtöbben egyenruhájukkal, azaz hatalmukkal éltek vissza, huszonheten bántalmazták polgártársaikat és huszonnyolc rendőrről bizonyosodott be a kenőpénz elfogadása. Hogy teljes legyen a bizalom- tépázás, az osztrák belügyminiszterjelezte szlovák kollégájának, jó lenne, ha szétnézne ebben a furcsa országban. Történt, hogy egy osztrák polgár autóját ellopták, másnap a rendőrségen megadott mobilszámon hívták őt a tolvajok, és négyezer márkáért visszavásárlásra kínálták fel a kocsit' A tranzakció helyszínére a rablók egyenruhás pandúrok kíséretében érkeztek. A trencséni kerületi kapitány sem igyekszik menteni a mundér becsületét, nem és nem akar lemondani azért, mert helyettese tökrészegen súlyos közlekedési balesetet okozott. Azt mondja, ő ártatlan, hiszen figyelmeztette munkatársait, hogy lehetőleg ne vezessenek ittasan. Két nyitrai rendőr egy vállalkozót végzett ki tavaly, egy másik saját kollégáját puffantotta le, majd magával is végzett, ketten munkálkodó betörőket „őriztek” munka közben, és akkor még nem beszéltünk az embercsempészpárti határőrökről. A remek felderítettségi arányokkal kapcsolatban meg azt suttogják, hogy az eleve reménytelennek tűnő, statisztikarontó lakossági bejelentéseket a szerv egyszerűen nem evidálja, a fülön csípett kiskorúakra pedig négyöt lopást, betörést is rávarrnak, hogy javuljon a mérleg. Biztos azért, mert ők az urak! LEVELBONTAS Újra a magyar kártya A „valódi” és a „nem valódi” nemzeti párt politikusaitól már megszoktuk, hogy ha egy mód van rá, akkor nem hagyják ki az alkalmat, hogy az ellenünk indított támadásokból politikai tőkét kovácsoljanak. így van ez most is, és Anna Malíková szerint igyekezni fognak, hogy a kedvezménytörvény Szlovákia területén ne legyen alkalmazható. Ján Slota a szlovák-magyar alapszerződés felmondását akarja. Rajtuk kívül szinte minden párt, legyen az ellenzéki vagy kormányon levő, képviselői alapjában egyetértenek ezekkel az elképzelésekkel, csak más színben adják a közvélemény tudtára. Románián kívül a többi érintett országgal nem akadtak nehézségek, sőt olyan kijelentések is elhangzottak, hogy semmi akadály annak, hogy az anyaország támogassa a más országokban rekedt kisebbségben élő honfitársait. Romániával nehezen, de mégis létrejött az egyezség. Úgy látszik, hogy a magyargyűlöletben Szlovákia viszi a prímet. Ahányszor a szlovák politikusok kijelentéseit hallom, azon tűnődöm, hogy milyen kimondottan alacsony politikai és morális szintre tudnak süllyedni egyes szlovákiai politikusok, ha rólunk, itt élő magyarokról van szó. Szerintem annak csak örülnünk lehet, hogy ez a törvény, ha kissé megkésve is, de napvüágot látott, és az a szlovákiai magyar, aki magyarnak vallja magát, élni is fog az adott lehetőséggel. Nekem a magyarigazolvány - a szent korona jelképével - mintegy lelki kárpótlásul is fog szolgálni, ha rátekintek, és talán valamivel könnyebben tudok fátylat borítani azokra a borzalmakra, amelyeket a háború utáni Csehországba való kihurcoltatás alatt szüleimmel átéltem, de mindeddig szlovák részről még egy bocsánatkérésre sem tellett, pedig édesapám nem volt háborús bűnös, csak magyarnak vallotta magát - de hisz az is volt élete végéig. Benyovszky László Léva TALLÓZÓ SME A katolikus és az evangélikus eg; ház tiltakozik a vasárnapi munka e len; főleg az üzletek, szupermarkf tek vasárnapi nyitva tartását szere nék betiltani. A katolikus egyhá szándékát pásztorlevél kiadásával megerősítette; a levelet vasárna minden katolikus templomban fe olvasnak. Az egyházak szerint v; sámap, a hetedik nap szent és sér heteden a keresztények számár: „Napjaink irányvonala ellentétbe áll a háromezer éves tradícióval” mondta Marián Gavenda, a püspöl kar titkára. Július Filo evangéliki főpüspök szerint a vasárnapi zárv tartás nem akadályozná a gazdas; gi fejlődést; az üzletek inkább hé köznapi nyitvatartási idejük: hosszabbíthatnák meg. Marta Ce ná, a Fogyasztók Fórumának v: zetője szerint az áruházak túlságc san is szolgálják a vásárlók kénye mét a nonstop nyitva tartással, m közben az elárusítók „rabszolg;- Sajnos, ennél jobb helyiséget egyelőre nem tudtunk találni a megyei önkormányzatnak... (Gossányi Péter rajza) mód” dolgoznak, gyakran hétvé; vagy ünnepnapi pótiék nélkül. Minél tovább tárgyalnak, annál jobban kitűnik: csak két rossz megoldás van a rendezési folyamatban Búcsú, esetleg jugoszláv FÁK A montenegrói-szerbiai rendezési folyamatban csak két rossz megoldás van, vagyis Jugoszlávia fenntartása legalább olyan értelmetlen, mint a két tagköztársaság elválása. Az idei év azonban lehet, hogy mégis a döntés éve lesz. VARGA SZILVESZTER A műtét nem sikerült, a beteg élve maradt! Felelőtlenség lenne bármiféle jóslatokba bocsátkozni, a jelek azonban arra utalnak, hogy a Belgrád és Podgorica közötti tárgyalások még sokáig elhúzódnak vagy éppen eredménytelenül zárulnak, vagyis Montenegrónak nem sikerül amputálnia magát Jugoszláviáról. A jugoszláv föderáció sorsáról eddig nem született döntés, ezért az új jugoszláv alkotmány vagy az új köz- társasági alaptörvények tervezete még kéziratban sem létezhet, nem is szólva arról, hogy a koszovói helyzet megnyugtató rendezése nélkül szintén értelmetlen a szövegezéshez hozzálátni. A szerb-monteneg- rói tárgyalások még nem mozdultak el a holtpontról, ezért az egyik montenegrói szakértő nemrégiben dühösen fakadt ki, és felszólította a politikusokat, hogy oldják meg maguk a problémákat, ha már ennyire összebogozták a szálakat. A szakértők feladata az alkotmányjogi, gazdasági, szociális, monetáris, biztonsági és külpolitikai kérdések mindkét két fél számára elfogadható megválaszolása, ám eddig az európai uniós nyomás ellenére sem jutottak előbbre, mert egyelőre hiányzik a rendezéshez feltétlenül szükséges politikai szándék. Javier Solana, az EU kül- és belpolitikai megbízottja a múlt év végén arra biztatta a belgrádi és podgoricai tárgyalóküldöttséget, hogy a jugoszláv föderáció fenntartására törekedjenek, és hogy csak tartalék változat legyen a jelenlegi ország felszámolása. A tárgyalásokat enyhe tömjénfüst lengi be, Podgoricában ugyanis leginkább Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnökre haragszanak, és azzal vádolják, hogy egy kleronacionalista állam megteremtését tűzte ki célul, miközben semmibe se veszi a montenegrói és a szerbiai demokratikus törekvéseket. A montenegrói küldöttség azonban, belátva, hogy nem hátrálhat ki egykönnyen a maradék Jugoszláviából, felkínálta, hogy Szerbia és Montenegró hozza létre a délszláv államok független közösségét, ami a Mátyás királyról szóló egyik népmese „hozott is, nem is” kategóriájába tartozna. A két köztársaság közötti eddigi tárgyalásokon a legtöbb szó a közös pénz visszaállításáról esett. A podgoricai küldöttség hallani sem akar arról, hogy jegybanki kérdésekben Belg- rádban döntsenek, vagyis a kisebb tagköztársaság kitart monetáris szuverenitásának megőrzése, azaz a német márkát felváltó euró mellett. A Szerbiát, még inkább pedig a jugoszláv központi kormányzatot képviselő tárgyalócsoport ezzel szemben azt tartaná egyedüli üdvözítő megoldásnak, ha Montenegró visszatérne a dinárhoz mint egyedüli hivatalos fizetőeszközhöz, ami automatikusan a belgrádi fennhatóság helyreállítását jelentené. A montenegrói küldöttség ezt természetesen elutasította, és kompromisszumos megoldásként javasolta, hogy Szerbiában is vezessék be az eurót, amivel Jugoszlávia a hátsó udvari léckerítést átugorva tornászná be magát az euróövezetbe, vagyis hamarabb vezetné be a közös európai pénzt, mint Nagy-Britannia. A montenegrói ötlettől az uniós megfigyelőket verte ki a hideg verejték, és igencsak fellégeztek, amikor a jugoszláv érdekeket képviselő delegáció elzárkózott az euró szerbiai bevezetésétől. A közös nyelvet nem sikerült megtalálni akkor sem, amikor a montenegrói-szerb vámunió megteremtése került szóba. Podgorica azzal érvelt, hogy a kis köztársaság által bevezetett behozatali vámok igencsak alacsonyak, ami a sajátos gazdasági struktúra következménye. Montenegró bevételének több mint ötven százaléka a szolgáltatásokból származik, Szerbia viszont gazdasága védelme miatt a minél magasabb behozatali vámok fenntartásában érdekelt. A podgori: cai küldöttség emiatt is indokoltnak látja, hogy a két köztársaság búcsút intsen egymásnak vagy hogy a legrosszabb esetben a délszláv FÁK-at hozza létre, ami a gyakorlatban szinte ugyanazt jelenti. A podgoricai kabinet a szerbiai szándékoktól és az európai nyomástól függetlenül az önállóságra készül. Filip Vujano- vics a montenegrói kormány által rendezett újévi koktélon kijelentette, hogy az idei év a montenegrói állam és a jószomszédi kapcsolatok megteremtésének éve lesz, a szomszédok között pedig első helyen Szerbiát említette. Lehet, hogy ez csak újévi jókívánság marad, viszont azt jól jelzi, hogy a montenegrói-szerbiai rendezési folyamatban csak két rossz megoldás van, vagyis Jugoszlávia fenntartása legalább olyan értelmetlen, mint a két tag- köztársaság elválása. Az idei év azonban lehet, hogy mégis a döntés éve lesz, Szerbiában és Montenegróban ugyanis alkotmányos kötelezettség az elnökválasztás megtartása, és ha már a nemzeti érdekek nem sarkallják a vezető politikusokat a szövetségi állam jövőjének felvázolására, akkor talán majd a túlélési kényszer viszi rá őket erre. Vojiszlav Kostunica, miután elfoglalta a jugoszláv államfői posztot, ígéretet tett arra, hogy hamarosan új elnökválasztást ír ki, ezt az ígéretét azonban mindeddig nem váltotta be. Számára egyértelmű megoldást az jelentene, hogy ha tisztázódna, mi lesz Jugoszlávia sorsa, mert ha a szövetségi állam szétesik, akkor indulhatna a szerbiai köztársasági elnökválasztásokon, és nem kellene annak kimódolásával bajlódnia, hogy szövetségi államfőként miként szóljon bele a szerbiai belpolitikai folyamatokba. Mellékesen vagy talán nem is teljesen mellékesen szólva a szerbiai államfői tisztséget Szlobodan Milosevics, aki szerencsére már csak a hágai bírák életét keseríti meg, annyira megerősítette, hogy Kostunica befolyása szerbiai elnökként sokkal nagyobb lenne, mint legelszántabb ellenlábasáé, Zoran Djindjicsé, aki a köztársaság miniszterelnökeként jelenleg mindennek a legfőbb megmondhatója Szerbiában. A szerbiai közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a köztársaságielnöl választás egyesélyes, hogy ha az ir dulók között lesz Kostunica is, szerb közvéleményben kialaku kép szerint ugyanis ő az egyetle politikus, aki nem korrupt és net kompromittálható, s aki valóba foglalkozik az állam ügyeivel. Be nyolultabb a helyzet, ha Kostunic nem jelölteti magát vagy ha a jugc szláv elnök pártja nem Kostunic; indítja a köztársaságielnök-válas; táson, mert addig nem dől el, hog mi lesz a szövetségi állam sorsa. El ben az esetben Kostunica bármelyi párttársa szinte esélytelen, ha Szerbiai Demokrata Párttal hadakc zó Szerbiai Demokratikus Ellenzé saját jelöltet állít. Az ellenzék lehe séges elnökjelöltjei között ernleg: tik Belgrádban Miroljub Labusz szc vetségi miniszterelnök-helyettest é Nebojsza Csovicsot, a szerb ko: mányfő helyettesét, aki a milosev esi időkben Belgrad polgármester volt. Csovics a felvetésre azzal re; gált, hogy túl fiatal még ennek tisztségnek a betöltésére, és ross példaként Müo Djukanovicsot ho: ta fel. A montenegrói köztársasáj elnöknek is az idén jár le a megbíz; tása, és minden bizonnyal ismét ir dúl, ám ha nyerni szeretne, akkc eredményeket kell felmutatnia. A igazi eredmény számára Montenej ró teljes függetlenségének megtí remtése lenne, ám „tartalék erec menyként” elfogadható a jugoszlá FÁK tető alá hozása is, mert hivai kozhatna arra, hogy ő minder megtett, csak a jelenlegi körűim: nyék között nem lehetett többet v; lóra váltani. Öt évvel ezelőtt a vilá Djukanovicsnak szurkolt, mert bér ne látta Müosevics első igazi elleni: lét, és nem a többnyire megveszt: gethető szerbiai ellenzéki v: zetőkben, a „népi megoldásra” p: dig jóformán senki sem tett. A hel; zet öt év alatt azonban jócskán mej változott, és a Jugoszlávia szétes: sét jelenleg gátolni igyekvő Nyug; nem ujjong Djukanovicsért, és ir kább Kostunicát támogatja mint szövetségi állam megőrzésének e szánt harcosát, ám hogy melyi harc lesz a végső, az a Balkáno előre soha nem tudható, és néha b zonyos ideig még utólag sem. Václav Klaus szerint nagyon rosszkor hangzott el a nyilatkozat, s a miniszterelnök csak olajat öntött a tűzre Zeman: „egyfajta csalás” a Temelín-népszavazás MTI-HÁTTÉR Milos Zeman csalásnak tartja az ausztriai népszavazást a temelíni atomerőműről, mert az szerinte valójában Csehország uniós csatlakozásáról szól. „A népszavazást egyfajta csalásnak tartom. Ha Teme- línről szólna, akkor minden politikai pártnak joga lenne véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben. De ez a népszavazás valójában Csehország európai uniós csatlakozásáról szól” - jelentette ki a cseh miniszter- elnök. Úgy véli, hogy Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) volt elnöke ezt eltitkolja a választók előtt. „Más szóval: Haider úr nem atomipari vagy környezetvédelmi szakértő. Haider úr a populizmuson kívül semmihez sem ért” - szögezte le a kormányfő, aki meg van győződve arról, hogy az ausztriai népszavazás nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni a cseh energiaipari szektor folyamatban levő magánosítását. A kormányfő a hét elején is keményen bírálta a népszavazást kezdeményező FPÖ-t, s Haidert „posztfasisztának” minősítette, ami erélyes osztrák tiltakozást váltott ki. A kijelentés miatt Zemant otthon is bírálják. „Nagyon szerencsétlen, s nagyon rosszkor hangzott el. Úgyis elég bajunk van az osztrákokkal, s ez csak olajat öntött a tűzre” - jelentette ki\Václav Klaus képviselőhá; elnök. A sajtó szerint Zemanna zseniális tehetsége van ahhoz, hog a legkevésbé kívánatos dolgok; mindig a legrosszabb helyzetben t: gye meg. Bár a kormányfőnek a 1: nyeget tekintve igaza van, kijelent: se tulajdonképpen segítségnyújtá Haidemek. Ráadásul Csehorszá nagyon ráfizethet, ha esetleg Ausz riában valóban népszavazást írni nak ki Prága uniós csatlakozásáró
