Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-15 / 12. szám, kedd

2 ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 1£ VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR KOMMENTÁR Mímelt adószigor PÁKOZDI GERTRÚD Újfent az állampolgár öntudatára épít az állami bürokrácia. Az ál­lampolgárra hárítja saját vagyona nagyságának felbecsülését, rábíz­za, mérje fel, ingóságainak és esetleges új ingatlanának értéke meg­haladja-e a másfél millió koronát. Az indoklás szerint a lakosság va­gyoni gyarapodásának ily módon történő felmérésére a pénzmosás és az adócsalás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében van szük­ség. Vagy a tehetetlenség, vagy a hozzá nem értés jele... A cél aligha szentesíti az állam által választott eszközt. Senki sem hiheti komo­lyan, hogy az adóhivatalok vagy a gazdasági bűnüldöző szervek munkával túlterhelt munkatársai majd a több mint négymülió va­gyonnyilatkozat, illetve -bevallás adatainak tüzetes átvizsgálásával az eddiginél eredményesebben leleplezik a pénzmosókat és az adó­csalókat. Próbálkoztak e módszerrel a világ más országaiban is. Van, ahol már rájöttek, így nem mérsékelhető a gazdasági bűnözés. De még vannak országok, ahol ilyen „rafinált” indoklással kérik a lakosságot, adjon számot vagyonának gyarapodásáról. Nálunk első ízben történik meg, hogy a komfort nélküli kis családi házban élő falusi nyugdíjastól éppúgy követelik a vagyoni állapotáról szóló nyi­latkozat megtételét, mint attól az újgazdagtól, akinek vállalkozása a kimutatott eredmények szerint korántsem megy olyan jól, hogy ab­ból szemet szúróan nagy lábon élhessen. Az állam egyvalamiben le­het biztos: hogy az omladozó falú ház nyugdíjas lakója becsületesen kitölti vagyonnyilatkozatát. Nem csupán azért, mert számára nagy pénz a kötelességmulasztás esetére kilátásba helyezett 2000 koro­nás bírság. Hanem mert törvénytisztelő. Tapasztalataink alapján azonban gyanítható, hogy a „hirtelengazdaggá” váltak többnyire nemcsak azt tudják, vagyonuk gyarapítására miként lehet kihasz­nálni a joghézagokat, hanem azt is, miként lehet törvényesnek mu­tatni a törvénytelent. A gyanús forrásokból származó, megadózat- lan pénzek útja kifürkészhetetlenebb annál, semhogy erre vonatko­zóan a vagyonbevallásokból bárki bármilyen visszaélésre is követ­keztemi tudna. Tudja ezt a vagyontalan, de vagyonnyilatkozatot be­nyújtó állampolgár is, így nem csoda, hogy fölösleges zaklatásnak tartja az egész „nyilatkozatosdit”. Nyilvánvaló, minél nagyobb a bü­rokrácia, annál nagyobb a káosz esélye. Nem lenne jobb, ha a va­gyonnyilatkozatok és -bevallások behajtására fordított pénzt az adó­hivatalok és a gazdasági bűnüldöző szervek munkakörülményeinek korszerűsítésére fordítanák? Koncos farbája MALINÁK ISTVÁN Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az össz-szlovák hisztéria már nem a magyar kedvezménytörvényről szól, hanem a szlovákiai állapotok­ról. Csak sajnálni lehet, hogy Dzurinda is hozzátette a magáét, s nem kormányfőként mérlegelt, hanem úgy kellette magát a nemzeti ér­zelmű nagyérdemű előtt, mint egy harmadrangú pártelnököcske. Az ő felelőssége ugyanis összehasonlíthatadanul nagyobb, mint koalíci­ós pertnereié, például a mélynemzeti talajra visszacsúszott külügyi bizottsági elnöké, Peter Weissé vagy a ma már nem tudni mitől ke­resztény demokratáké. (A primitivizmusban egymással versengő Slota-Malíková tandemre nem érdemes szót vesztegetni.) Dzurinda ugyanis, tetszik vagy sem, de őszig, tehát addig, amíg katasztrofális vereséget nem szenved a választásokon, közjogi méltóság marad. Protokollárisán a harmadik, ténylegesen az első a sorban. Nem először nem tudott ehhez felnőni. Nyilvánvaló az is, mire megy most ki a politikai játék. Ha a hónap végéig Pozsonynak és Budapestnek nem sikerül különalkut kötnie státustörvényügyben, akkor az ellen­zék és néhány kormánypárt összefogásával a január 29-én kezdődő parlamenti ülés napirendjére tűzik, s ott kezdődik csak igazán a ma­gyarellenes cirkusz. Ezt a lehetőséget az atyafiak nem hagyják ki, túl sokan akarják ugyanazt a sovány gebét meglovagolni. Másodsorban ez bizonyítja, hogy nem a státustörvénnyel van itt a gond. Elsősor­ban pedig az, hogy még senki sem olvashatott egy korrekt, tényekkel alátámasztott elemzést arról, mit kifogásol Pozsony a törvényből, ha­nem csak általánosan megfogalmazott, egyedül hangulatkeltésre al­kalmas frázisokat. S fura módon még az utóbbi napok legpozitívabb eredménye is ezt támasztja alá. A Koalíciós Tanács múlt keddi ülésén sikerült elérni azt, hogy a kedvezménytörvény miatt ne hívják össze a parlament rendkívüli ülését. Természetesen az MKP ágált ellene a legvehemensebben, mondván, csak arra szolgálna, hogy elszabadul­janak a nacionalista indulatok. Végül is ez az álláspont győzött, s lás­sunk csodát: a baloldal elnökének köszönhetően. A magyarfaló Kon­cos most a magyarok mellé állt. De még a megfejthetedennek tűnő rejtélyek is megfejthetők. Képzeljük el a rendkívüli ülést, amelyen valószínűleg a külügyi bizottság „dokumentuma” vitte volna a prí­met. E bizottság elnöke történetesen Peter Weiss, Koncos egyik leg­nagyobb pártbéli ellenfele. Koncos tehát hirtelen magyarbarát lett, hogy Weiss ne tündökölhessen. Ennyit az elvekről, a veszélybe került szlovák szuverenitásról. Érdekes lesz megfigyelni, mikor áll elő az SDK elnöke az igazi Koncos-féle farbával. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma ♦ Ha így megy tovább ez a do­log, a volt Jugoszláviából is behí­vunk jó pár munkáskezet, és ak­kor lassan meg lehet alakítani a Balkáni Ifjak Demokratikus Szö­vetségét. Aha, a BIDESZ-t... Pócsi ♦ Az ATV-n betelefonált egy vál­lalkozó. Az idén már nem tálált 250 Ft/óra díjért magyart az al­maszüretre, csak horvátországi magyarokat. Ő nagyon várja jövőre az erdélyieket. Ugye, ő nem a hazaiakat fogja felvenni? Kíváncsi vagyok, mennyit fog fi­zetni az almaszedésért: 150-200 . forintot? És ehhez még magyarul sem kell tudnod. Mami ♦ Mami, magyar ember nem fog neked 150 forintért dolgozni. Melyik vállalkozó akar fizetni? Egyik se, nem érdeke, hogy a ma­gyarnak fizessen 300-400 forin­tot, ha talál olyan hülyét, aki fil­lérekért dolgozik neki. A magyar talál magának jó pénzért mun­kát, vagy nem megy el dolgozni. Akárki A közölt vélemények nem fel- tédenül tükrözik az Új Szó ál­láspontját. TALLÓZÓ DIE PRESSE A nyugati nagykövetek elismeri! Szlovákia lakossága a parlamenl választásokon szabadon voksolha a politikai képviselőkre, ugyanal kor óva intenek Vladimír Mecia esetleges visszatérésétől. Óvato nyilatkozataikban George Robert son NATO-főtitkár szavaira hivat koznak, aki azt ajánlotta a szlová kiaiaknak: nyitott szemmel voksol janak. Ellenkező esetben előfoi dúlhat, hogy az összes biztató jós lat ellenére Szlovákia mégsem ka meghívót a NATO-ba, és az unió csadakozással is lehetnek gondol Másrészt arról sem szabad elfeled kezni, hogy a Demokratikus Szlc vákiáért Mozgalomnak Vladimi Meciar volt kormányfőn kívül má személyiségei is vannak - mutat r az osztrák napilap. Olga Keltosov parlamenti képviselő például a újság szerint a nemzetközi politik számára elfogadhatóbb Meciai nál. Ugyanakkor a mozgalor „erőszakosan nacionalista” szár nyán kívül a párt imázsához a ké tes újgazdagok is hozzájárulna! akiket ideológiailag nehéz bárhc vá is sorolni. A jelenlegi kormány ban a polgárok csalódtak, é Meciar is tanult hibáiból, ráadásé szimpatizánsainak többsége a NA TO-tagság híve. Egy esztendő leforgása alatt háromszor járulnak az urnákhoz a polgárok, majd az új államfőről szavaz a parlament- Neked vagyonbevallási kell tenned, vagy elég a vagyonnyilatkozat? (Gossányi Péter rajza) Csehország: szuperválasztási év Még jószerivel meg sem kezdődött, de a sajtó máris „szuperválasztásinak” keresztelte el az idei évet Csehországban. KOKES JÁNOS A jelző ezúttal nagyon is találó, hi­szen tavasszal parlamenti válasz­tások lesznek, ősszel helyhatósági voksolásra kerül sor, ugyanakkor ismét megújul a parlamenti felső­ház, a szenátus egyharmada. A három megméretés közül az első eredménye önmagán is túlmutat, mert a legkomolyabb hatással lesz a soron következő, de már a jövő év januárjában sorra kerülő, to­vábbi választásra. Lejár ugyanis Václav Havel második négyéves megbízatási ideje, így a cseheknek új államfőt kell választaniuk. Te­kintettel arra, hogy a jelenleg ér­vényes szabályozás szerint a köz- társasági elnököt a parlament vá­lasztja, alapvető fontosságú, hogy milyen lesz a 200 tagú új képvi­selőház összetétele. Fel-felbukkan ugyan az az elképzelés is, hogy változzon meg a törvény, s legyen közveden elnökválasztás, de a mai erőviszonyok mellett nincs túl sok esély erre a módosításra. A várhatóan júniusban lebonyolí­tásra kerülő parlamenti választá­sok háromesélyesek. A felmérések szerint a kisebbségben kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártnak, a Václav Klaus vezette ellenzéki Pol­gári Demokratikus Pártnak és a négyes koalíciónak van esélye s ki­látása a győzelemre. A szociálde­mokraták támogatottsága a felmé­rések szerint 20-22 százalékos, és mérsékelten növekszik. Klausékat stabilan a megkérdezettek 23-25 százaléka választaná, a négyes ko­alíció támogatottsága pedig ettől is általában egy-két százalékkal magasabb. Azonban bármelyik párt vagy koalíció nyeri is a válasz­tásokat, nem tud egyedül kor­mányt alakítani, ehhez partnerre lesz szüksége. Itt is gyakorlatilag minden változat elképzelhető. A szociáldemokraták és a polgári demokraták kormányfőjelöltjüket is megnevezték: Vladimír Spidla, illetve Václav Klaus pártelnököt. Ez a két párt ismert, s az emberek nagyjából tudják, mit várhatnak tőlük. A négyes koalíció új csapat, de csak látszólag, mert két parla­menti tagja, a Kereszténydemok­rata Unió-Csehszlovák Néppárt, illetve a Szabadság Unió politiku­sai már részt vettek a Klaus-kor- mányoknak, illetve Josef Tosovsky kabinetjének a munkájában. Per­sze az uniósok akkor még Klaus pártjának mezében rúgták a lab­dát, csak miután összevesztek a főnökkel, alakították meg saját pártjukat, melynek programja szinte semmiben sem különbözik a polgári demokratákétól. Kormány­párt volt valamikor a Polgári De­mokrata Unió is, de mára már je­lentéktelen tömörülés, s a Demok­ratikus Unió támogatottsága sem haladta meg soha a parlamentbe való jutáshoz szükséges öt százalé­kot. A Demokratikus Unió egyéb­ként január elsejével beolvadt a Szabadság Unióba, így a négyes koalíció valójában már csak három pártot jelent. E három párt között azonban elég sok a viszály, a néze­teltérés, ezért a tömörülés jövője nagy kérdés. Negyedikként min­denképpen bejut a parlamentbe Cseh- és Morvaország Kommunis­ta Pártja, amelynek támogatottsá­ga 15 százalék körüli, tehát né­hány százalékkal magasabb, mint A júniusban sorra ke­rülő parlamenti válasz­tások háromesélyesek. 1998-ban. Eddig a kommunisták­kal a legfelsőbb szinten senki sem akart együttműködni. Meglehet azonban, hogy a választások után fokozatosan változik a helyzet, s ez újabb erőeltolódásokat hozhat a politikai színpadon, hiszen 15 szá­zalék jelentős erő. Más pártoknak minimális a támogatottságuk, s nincs esélyük a parlamentbe való bejutásra. A szenátus összételének egyhar­mada változik, s ez sokkal kisebb hatást fejt ki majd a politikai erővi­szonyokra, mint az új parlament. A szenátort mandátum Csehország­ban hat évre szól, s a stabilitást az­zal biztosítják, hogy kétévent megújul a felsőház egyharmada. i szenátusi választásokkal egy idő ben, várhatóan novemberbe] helyhatósági voksolást is tartana! Itt jegyzem meg, hogy helyi szin ten a kommunisták már régót; nincsenek elszigetelve, s az együtt működés normálisnak mondható Ami az államfőválasztást illeti egy év van még hátra, de má akadnak lehetséges jelöltek. Né hány a leggyakrabban emlegetet nevek közül: Petr Pithart, Václa' Klaus, Otakar Motejl, Zdének Sve rák, Tomás Halík, Václav Fischei Milos Zeman. Mindez azonbai még csak találgatás, tapogatózás A pártoktól kiszivárogtatott hírei szerint azonban abban már többé kevésbé egységes a politikai szín tér, hogy az esetleges jelölt kom munista múltja nem lesz akadály Olyan elképzelés is van, hogy h; bejönne a közvetlen elnökválasz tás, akkor esetleg Havel is indul hatna. Az államfő erről az es hetőségről nem nyilatkozott. Ze man pedig, aki már egy éve beje lentette, hogy nyugdíjba vonul azt mondta: ha nem tudnának ; pártok egyetlen személyben sen megegyezni, akkor ó is vállalná ; köztársasági elnöki tisztséget Szóval az ő nyugdíjba vonulás; sem egészen biztos. A cseh „szu perválasztási” évben tehát a meg lepetések sincsenek kizárva. A szerző prágai munkatársunk A jogászok szerint a kormány beavatkozik az igazságszolgáltatásba, a politikusok viszont „államcsínyt" emlegetnek Olasz bírók és ügyészek lázadnak a kabinet ellen GARZÓ FERENC Valóságos háború tört ki Olaszor­szágban a bírói és a végrehajtói ha­talom között: az igazságügyi év megnyitása alkalmából tartott ün­nepségeken a bírók és az ügyészek egy része éles bírálatokkal illette a kormányt, amiért az szerintük be­avatkozik az igazságszolgáltatás munkájába, a kormánypárti politi­kusok ugyanakkor „államcsínnyel” vádolják a jogászokat. A hét végén valóságos lázadás színhelyei voltak a különféle olasz városokban az igazságügyi épüle­tek, ahol az igazságügyi év meg­nyitására gyűltek össze a bírók, ügyészek és politikusok. A bírói testület és Silvio Berlusconi jobb­közép kormánya között már több hónapja zajlik a háborúskodás, mert az igazságügyi illetékesek úgy látják: a kormány nyomást gyakorol a bírói hatalomra, elsősorban magának a miniszterel­nöknek a függőben levő bírósági ügyeit befolyásolandó. Ezt a legmarkánsabban Francesco Saverio Borrelli müánói főügyész fo­galmazta meg. Vihart aratott beszé­dében felszólította szakmája képvi­selőit: minden erejükkel próbálja­nak ellenállni a politika részéről ér­kező nyomásnak. A kormányt szá­mos váddal illette, például azzal, Valóságos lázadás szín­helyei voltak az olasz igazságügyi épületek. hogy politikai okokból akaija befe­ketíteni a bírói testületeket, amikor pártossággal vádolja őket. Borrelli volt egyébként annak a mi­lánói ügyészcsoportnak a vezetője, amely a küencvenes évek első felé­ben a „Tiszta Kezek” kampány kere­tében sok politikust fogott perbe korrupció vádjával, s ez a csoport indított meg sok más ügyet is az ak­kor még csak vállalkozói tevékeny­séget folytató Berlusconi ellen. A mostani miniszterelnök viszontvá­dolta az ügyészeket, mondván: a baloldal utasítására cselekszenek. Borrelli ezúttal is célzott erre, azzal vádolva a kormányt, hogy az utóbbi időben valósággal bosszút állt a ne­ki nem tetsző igazságügyi személye­ken. Utalt arra, hogy a maffia elleni küzdelemben élen járó néhány ügyésztől bosszúból megvonták a rendőri védelmet. Felidézte azt is, hogy a napokban olyan ügyészt he­lyeztek át más munkakörbe, aki ép­pen egy Berlusconi ellen folyó per főszereplője volt. A főügyész ezen­kívül általános célzásokat is tett ar­ra, hogy a kormány köreiből késlel­tetnek bírósági pereket, vagy titko: megegyezés révén befolyásolnál ítéleteket. Claudio Scajola belügy miniszter elhatározta, hogy feljelen tést tesz Borelli ellen az elhangzót A maffia elleni küzdelem­ben élenjáró ügyészektől megvonták a védelmet. állítások miatt. Több kormánypoli tikus fogalmazott úgy, hogy a bírói és ügyészek „államcsínyt” akamal végrehajtani. A milánói főügyés; véleményét azonban többen is oszt hatják, mert az évadnyitó összejőve telekre az ország több mint ötszá: bírája és ügyésze az ilyenkor szoká sós vörös tóga helyett fekete tógá öltött a kormány elleni tiltakozásul A szerző az MTI tudósítója

Next

/
Oldalképek
Tartalom