Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-11 / 9. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 11. ■■■■■I KOMMENTÁR ■HHHHI A pártelnök „anyósa” TÓTH MIHÁLY A kényelmes parlamenti többség birtoklásának egyik jele, hogy a kor­mányfő a kabinet bármelyik tagját, a hatáskörébe tartozó bármelyik állami nagyvállalat vezetőjét belátása szerint megtarthatja vagy me­nesztheti. Ezernyi oka lehet a leváltásnak; a skála a miniszteri szexaf­fértól az előre kitervelt korrupció legordenárébb formáiig terjed. Népszerűtlen miniszter kölönc a kormány nyakán. Hogy mennyire odalett a kormány kényelmes többsége, azt mindennél ékesebben bi­zonyítja, ahogy Mikulás Dzurinda miniszterelnök Lubomír Harach gazdasági minisztert védelmezi a kassai vasmű részvénycsomagjának eladásából származó több száz milliós veszteség keletkezésével kap­csolatban: „Illetékessége keretében döntött a miniszter úr”-, és e kor­mányfői mondatot akárhogy elemezhetjük, csak a megvédhetetlen védelmezésének minősíthető. Az állam veszteségének mentéséről, a részvényeladás leállításáról szóló hírek között ott vibrál a megalapo­zott gyanú: valami nagyon nincs rendben az állami vagyon kezelésé­vel megbízott főhivatalnokok kiválasztásában. Ez a kormány se tudta megváltoztatni azt az elődjei által meghonosított gyakorlatot, amely­nek lényege: az állami vállalatok meghatározó vezetői pozícióinak kormánypártok közötti elosztása. Időnként kiderül, majdnem ott tar­tunk, ahol 1994 novembere után, amikor az állami vállalatok gazda­sági funkcióinak elosztása során egyikük felügyelőbizottságában a munkásszövetségnek is dukált egy hely. Ezt a helyet egészen véletle­nül Ján Eupták anyósával foglaltatták el. Mennyivel jobb, ha valakit anyósi alapon kvalifikálnak bizalmi pozícióba, mint amikor egy másik káder azért bizonyul alkalmasnak, mert azonos utcában lakik a kine­vezést eldöntő pártelnökkel? Szlovákia kis ország, itt mindenki tudja, ki kivel lakik egy utcában. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezt a minisz­terelnök is tudja. S vajon tudatosan vétett a gazdasági miniszter és a Transpetrol főnösége a részvénytranzakció során, akiknek irányításá­val a vasmúrészvények forgalmazása a „drágán venni - olcsón eladni” közgazdaságtani nonszensz alapján valósult meg, vagy pedig „csak” hozzánemértéséről van szó? A politikai kultúrának jót tenne, ha ki­derülne. Tény, olyan helyzetbe került a kormányfő, hogy százmilliós nagyságrendű kárt észlelve koalíciós megfontolásból nem merészeli nevükön nevezni a dolgokat. Az, hogy kompetens, nemcsak az illeté­kességre utal; a hozzáértésre is utalnia kellene. JEGYZET- Mit gondolsz, haver, ennek a Harach miniszternek marad legalább két deci borra pénze, ha olyan tisztessé­ges volt a Transpetrol-ügyben, s ennek ellenére mégis lemondatják? (Gossányi Péter rajza) Zorán Djindjics szerb kormányfőnek sokba kerülhet a Vajdaság autonómiája Felemás megoldások Jól nézünk Miki! JUHÁSZ KATALIN Mi a fenét akarnak ezek? - fa­kadt ki tegnap egy betelefonáló olvasó, aki ott volt azon a hétfői összejövetelen, melyet a ma­gyarigazolványokkal kapcsolatos tudnivalókról tartottak a leendő kassai iroda munkatársai. A szervezők ötven-hatvan érdek­lődőt vártak, ehhez képest csak­nem háromszázan jelentek meg a helyszínen, és bizony kevesen mondhatták volna el, hogy az ausztriai magyarokkal egy kalap alá vehetők. Persze, ekkor még nem hallatta szavát Dzurinda, aki bőszen kampányolni kezdett. A tájékoztató irodák megnyitása körüli nagy vehemencia láttán ugyan többen óvatosságra intet­tek, ám ekkora ellentámadásra kevesen számítottak. (Remél­hetőleg a sebtiben vagdalkozó képviselők mára elolvasták a státustörvény szövegét, amelyről egyébként azt sem tudni, meg- van-e egyáltalán szlovák nyel­Kedvezmény és státus A Levélbontásból megismerjük az egyes „olvasókat”, véleményü­ket, elkötelezettségüket a felvidé­ki magyarság dolgaiért. Ezért volt meglepő Motesiky Árpád le­vele a megalázásról és diszkrimi­nációról, ám minderre gyógyírt jelentett Hajtman Kornélia nánai olvasó cikke Indokolatlan aggá­lyok címmel. Az elsőre nem sze­retnék reagálni, a másikban vi­szont megragadott egy gondolat: „Úgy gondolom, hogy a státusi­gazolványt csak azok fogják kér­ni, akik talpig magyar embe­rek. ..” Attól tartok, nagyon sok látszatmagyart épp az adomá­nyok vakítanak el. Naponta ol­vassuk, mekkora az érdeklődés. Tartok tőle, ez nemcsak a gerin­ces, magyar családapák, családa­nyák érdeklődése, hanem nagy százalékban ott lapulnak a ha­szonlesők is. Nagyon jól fejtegeti Hajtman Kornélia, a vegyes há­ven.) Megemlíthető itt a magyar kormány bénázása, amely Romá­niát keményebb diónak vélte, ám az eddig is számos érdemet fel­halmozó Chlebo államtitkár sem hazudtolta meg önmagát. „Fog­ják ők még szégyellni magukat”- ezt már a kassai iroda vezetője mondta, akinél egyébként folya­matosan cseng a telefon. A pol­gárok nyugtalanok, várják a ked­vezményes utazásokat, a múze­umlátogatásokat, csupa ártadan kedvtelésre vágynak, amint ez a hétfői összejövetelen is bebizo­nyosodott. Az érdeklődés akkora, hogy a kassai főkonzulátust szinte megszállták a kérvé­nyezők. A nyílt politikai állás- foglalásoktól mindeddig tartóz­kodó édesanyám pedig kimondta az ilyenkor kimondható legfrap- pánsabb mondatot: hogy bár ő nemigen fog Magyarországon utazgatni és dolgozni, igencsak nagy örömmel venné, ha lapulna a zsebében egy igazolvány, amelyben benne van, hogy tulaj­donosa magyar nemzetiségű. Ezt a kis „kicsapongást”, a formális összetartozás érzését ellenzi egy emberként a szlovák többség. Jól nézünk „Miki”! zasságok említése nem jogos. Az a családapa, aki nem szégyellte apja, nagyapja, dédapja nyelvét, magyar iskolába íratta gyerme­két. Mert mennyi március 15-i büszke versmondó íratta szlovák iskolába gyermekeit? Mert ugye, a helyzet! - magyarázza, de most sunyin ott téblábol, hogy az elsők között neki is jusson már egy nyomtatvány, egy státusigazol­vány. Igen, ez a karrieristák, kö­nyöklők megvetendő kasztja, azoké, akik számára most épp a magyarkodás az, ami valami hasznot hozhat. Ók még most is úgy „gerincesek”, ahogy az aktu­ális politikai helyzet kívánja. Erre számítanunk kellett, hogy az ilyenek és a hozzájuk hasonlóak is magyarigazolványért folya­modnak. Ez a mai Szlovákia, ez is a magyar Felvidék. Ezért vi­gasztaló Hajtman Kornélia hit­vallása, ő boldogan fogja meg­szólítani az igazi magyar csalá­dokat és segítem nekik. Csak ígérni tudom, tudjuk, én is, mi is! Bencze István Tardoskedd A szerbiai parlamentnek ja­nuár 15-én kellene megvitat­nia a vajdasági autonóm jo­gok visszaszármaztatásának tárgykörét, de a dátum is bi­zonytalanná vált, hiszen a képviselők az ülésre szóló meghívót a kötelező előzetes határidőig nem kapták meg. SINKOVITS PÉTER Közben tovább éleződött Belgrad és Újvidék viszonya, ugyanakkor meg­oszlás tapasztalható a vajdasági pártok között is. Ez utóbbit illetően világossá vált, hogy a tartomány meghatározó szereplői közül a Mile Iszakov vezette Vajdasági Reformis­ták, valamint a Nenad Csanak által irányított Szociáldemokrata Liga a radikális megoldások híve, a máso­dik csoportba a mérsékeltebbek tar­toznak (így például a Vajdasági Ma­gyar Szövetség is), míg egyes pártok és mozgalmak közömbösek a tarto­mány autonómiája iránt. Belgrád- ban viszont a konzervatív és a refor­mirányzat párviadala követhető nyomon, különösen a decentralizá­ciós folyamatokban, így születnek meg rendre a felemás megoldások, amelyek valószínűsítik a 18 pártból verbuválódott hatalmi tömörülés szétesését. Az újabb erőpróbát ép­pen a köznyelvben omnibusztör­vényként meghonosodott törvény- csomag sorsa képezheti. Az már bi­zonyos, hogy Vojiszlav Kostunica ál­lamfő hívei (a Szerbiai Demokrata Párt képviselői) nem szavazzák meg a vajdasági autonómiáról szóló tervezetet, hasonlóképpen termé­szetesen a szocialisták és a radikáli­sok sem. Ennek ellenére a 250 tagú szerb szkupstinában az úgynevezett Szerbiai Demokratikus Ellenzék to­vábbi 17 pártja (beleértve Zoran Djindjics szerb kormányfő Demok­rata Pártját is) ez ügyben a bőven elegendő 131 igenlő szavazatra szá­míthat. Hogy mégsem „előre lefu­tott mérkőzésről” van szó, jelzi, a vajdasági pártok máris bejelentet­ték, ha az omnibusztörvény mégis Jan Káván cseh külügyminiszter szerint kizárólag a Szabad Európa Rádión (SZER) múlik, hogy el­hagyja-e Csehországot. „A Szabad Európának kell döntenie. Kérésün­ket, hogy a Cseh Köztársaságon belül költözzön más helyre, lehe­tetlen úgy értelmezni, hogy az a Szabad Európa Rádiónak 1995- ben adott meghívás visszavonása lenne, vagy azt jelentené, hogy működése Csehországban nem kí­vánatos. Ezt visszautasítom” - nyi­latkozta Káván. A SZER 1995-ben költözött át Mün­chenből Prágába, ahol a városköz­elbukna, 19 képviselőjük más kér­désekben megvonja a bizalmat a köztársasági kormánytól. Ez pedig a továbbiakban megkérdőjelezné a parlamenti többség szavatolását, egyben Djindjics pozícióját is. Á szerb és a vajdasági kormány rész­vételével megtartott egyeztetések nyomán ugyanis éppen a szerb mi­niszterelnök vállalt garanciát a do­kumentum tető alá hozatalára, s az esetleges következményeket is neki kell viselnie. A belgrádi körök egy részében ezt zsarolásnak minősítet­ték, hasonlóképpen azt is, hogy a Vajdaság - nem várva meg a szerbi­ai alkotmány elkészültét - máris hozzálátott saját alkotmányának megszövegezéséhez, mi több, refe­rendumot helyezett kilátásba. Nem véletlenül, hiszen a tartomány la­kosságának mintegy hetven száza­léka véli ésszerűnek és jogosnak az autonómia kibővítését. Tegyük hoz­zá: Újvidék sietsége is érthető, hi­A továbbiakban meg­kérdőjelezné a parlamen­ti többség szavatolását. szén az érkező hírek szerint a le­endő szerb alkotmány egyik válto­zata öt régiót irányoz elő (Belgrad körzet, Kelet-Szerbia, Nyugat-Szer- bia, a Vajdaság és Koszovó), ami a külföld felé szemre ugyan mutatós, ám belül annál inkább veszélye­sebb, mert nem nyújt szilárd tám­pontokat a központi hatalom leépí­tését illetően. De nézzük most már, mit is tartalmaz a kérdéses törvény- csomag. Nos, ha elfogadják, akkor az a tíz esztendeje hatályos szerbiai alaptörvény 102 jogcsorbító rende­letéből mintegy 70-et szüntetne meg. Ily módon a Vajdaság vissza­kapná hatásköreinek egy részét; mindez huszonöt területet ölel fel, egyebek között a gazdaságot, a mezőgazdaságot, a víz- és erdőgaz­dálkodást, az egészségügyet, az igazságügyet, a nyugdíjbiztosítást és a tájékoztatást. Lényeges továb­bá, hogy a tartományban megte­pontban jelképes egy koronáért megkapta a volt csehszlovák szö­vetségi parlament épületét. A cseh kormány biztonsági okokra hivat­kozva a szeptemberi egyesült álla­mokbeli terrortámadások után szó­lította fel a SZER-t, hogy egyezzen bele székhelyének máshová költö­zésébe Prágán belül vagy akár azon kívül is. Thomas Dine, a SZER elnö­ke ezt visszautasította, s azt állítot­ta, hogy ez a terroristák előtti meg­hátrálást jelentené, ami az ameri­kaiak számára elfogadhatatlan. A The Prague Post e heti számában közölt nyilatkozatában ugyanakkor leszögezte: a csehek tudták, milyen kockázatot vállaltak magukra a remtett javak háromnegyed része felett eleddig automatikusan Belg­rad rendelkezett, ez most negyven százalékra mérséklődne. Egy továb­bi megállapodás értelmében a vaj­dasági vállalatok privatizálásából származó pénz két egyenlő részre oszlana, fele tehát a köztársaságot, fele pedig a tartományt illemé meg. A vajdaságiak szerint mindez átme­neti megoldásként értelmezendő, amolyan „szükséges rosszként” az adott erőviszonyok közepette. Ami azonban mégis rendkívül fontos lé­pés, hiszen tíz év után a tartomány ismét valódi autonóm területként működhet, eszközei jelentős ré­széből maga gazdálkodhat. Tekin­tettel arra, hogy 2002 Jugoszláviá­ban a magánosítás esztendeje lesz, nyüvánvaló, hogy az úgynevezett omnibusztörvény elfogadtatása a Szerb Köztársaság északi tartomá­nyában vitális érdek. Kedvező föld­rajzi adottságai révén a Magyaror­szággal határos Vajdaság a regioná­lis együttműködés terén pedig messze lekörözhetné Szerbiát. így a beterjesztett felemás megoldás is egészen új állapotokat teremtene. Ezzel persze tisztában vannak Belg- rádban is... A Vajdaság autonómiá­jának helyreállítása az akkor még a müosevicsi rendszerrel harcoló Szerbiai Demokratikus Ellenzék programjának az élén szerepelt, a 2000. október 5-e utáni fordulattól a tartomány polgárai joggal várták az elképzelés megvalósítását. A munka azonban igen vontatottan haladt, elsősorban a Szerbiai De­mokrata Párt fékező magatartása miatt. A vajdasági parlament a múlt év márciusában készítette el a ren­dezésre vonatkozó platformját, azt az illetékes két kormány november végén véglegesítette, s a szkupstiná­ban eredetileg már a mögöttünk levő év legvégén napirendre is kel­lett volna tűzni. Ez csúszott át nap­jainkra, s ha a január 15-i dátum is elodázódna, az azt jelentené, hogy a kulisszák mögött még tart az egyeztetés. Rövidesen ez is kiderül. A szerző újvidéki munkatársunk SZER-rel. Ha a cseh kormány to­vábbra is kitart amellett, hogy a rá­diót ki kell költöztetni a városköz­pontból, akkor mérlegelni fogják, hogy esetleg más országba költöz­nek. A The Prague Post szerint a volt szovjet utódállamokról, ületve volt szocialista államokról lehetne szó. A Lidové Noviny című konzer­vatív napilap szerdán megjegyezte, hogy a SZER berkeiben a Budapest­re költözésről is beszélnek. Milos Zeman cseh miniszterelnök szer­dán este a kabinet ülése utáni sajtó- értekezleten megerősítette: a kor­mány álláspontja változatlan, azt a SZER elnökének véleménye sem­miképpen sem befolyásolja. TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A svájci lapban Andreas Oplatka foglalkozik a kedvezménytör­vénnyel. Ismerteti Mikulás Dzurin­da szlovák kormányfő állásfoglalá­sát arról, hogy Ausztriához hason­lóan Szlovákiát is vonják ki a jog­szabály hatálya alól, s bevezetőjé­ben megemlíti: nem valószínű, hogy Budapest teljesíti Pozsony kí­vánságát. Ä szerző ismerteti a ma­gyar külügyi szóvivő utalását arra, hogy Ausztriában mindössze mint­egy tízezer az őshonos (nem áttele­pült, nem emigráns) magyar nem­zetiségű állampolgárok száma, vi­szont Szlovákiában a magyar ki­sebbség száma messze meghaladja a félmilliót, s ők a maguk számára mindig is kívánták ezt a törvényt. Ezzel kapcsolatban megállapítja: „A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Ausztria esetében az Európai Unió jelentett be aggályokat, mivel nem megengedett egy EU-tagállam állampolgárainak eltérő kezelése. Magyarországon ennek megfe­lelően Ausztriának a törvény hatá­lya alóli kiemelésekor azt mondták, hogy ha Szlovákia az EU tagja lesz, felül kell vizsgálni a törvény alkal­mazását.” Oplatka megemlíti, hogy a határon túli magyarok politikai vezetőik szerdai budapesti állásfog­lalásai szerint a törvény mellett áll­nak, viszont ők Magyarországon nem jogosultak a szavazásra. „Ez­zel szemben Szlovákia magatartása alighanem újabb érvekkel szolgál a magyar ellenzéknek. Az utóbbi na­pokban egyre vüágosabban kirajzo­lódott, hogy a szocialisták és a sza­bad demokraták a választási harc témájává teszik meg a kedvez­ménytörvényt és nevezetesen a ma­gyar munkaerőpiacra gyakorolt le­hetséges kihatásait” - írja a szerző. KURIER A bécsi lapban Jana Patsch pozsonyi keltezésű írásában rámutat: a ked­vezménytörvény ügyében ritka egyetértés uralkodik a szlovákiai pártok között, ez alól egyedül a Ma­gyar Koalíció Pártja a kivétel. Az elutasítás leggyakoribb indoklása­ként azt említik, hogy a kedvez­ménytörvény nem egyeztethető össze az EU jogrendjével, s a kvázi kettős állampolgárság a legtöbb ma­gyarnak otthont adó Dél-Szlovákia elszakadásának első lépése lehet. Patsch szerint a szlovák politikusok magatartása csak a követelt mód­szerekben tér el egymástól. A ma­gyarok pedig emlékeztetnek arra, hogy éppen Pozsony áhított ki már évekkel ezelőtt igazolványt a külföl­dön élő szlovákoknak. „Ez az igazol­vány tulajdonosának előnyöket biz­tosít más külföldiekkel szemben” - hangsúlyozza Patsch. Georg Bere- nyi kiemeli: „Románia hozzájárulá­sát Orbán vitatott kompromisszum­mal tudta megvásárolni: Románia minden polgárára kiterjesztik a határokon túli magyarok azon jo­gát, hogy évente három hónapot Magyarországon dolgozzanak. Ezt az árat a magyar ellenzék, de a kü­lönböző színezetű szakszervezetek is túl nagynak tartják. Az olcsó ro­mán munkaerő inváziójától tarta­nak, s ezzel a magas - hivatalosan 350 ezres, nem hivatalosan ennek háromszorosát kitevő - munkanél­küliség által amúgy is terhelt mun­kaerőpiac súlyos veszélyezteté­sétől” - emeli ki Berenyi. Káván elmondta, hogy a kormány és a SZER képviselői között már megkezdődtek a tárgyalások a köl­tözéssel kapcsolatban. A cseh vé­delmi minisztérium adott néhány ajánlatot is, de a miniszter nem kí­vánta nyilvánosságra hozni őket. Megjegyezte, hogy a cseh kor­mányzat hajlandó részt vállalni a költözés költségeiből is. Megismé­telte: a cseh kormány a SZER al­kalmazottainak, illetve a főváros lakosságának biztonsága érdeké­ben akarja a rádió székhelyének áthelyezését. A közvélemény, vala­mint a mérvadó cseh politikai pár­tok is támogatják a SZER kiköltö­zését a prágai városközpontból. LEVÉLBONTÁS Csehország: a Zeman-kormány köti az ebet a karóhoz: a rádiónak mindenképpen ki kell költöznie a belvárosból Káván: a SZER-en múlik, hogy elhagyja-e Prágát MTI-HÁTÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom