Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-08 / 257. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 8. KOMMENTÁR Ködösítések és tények SZILVÁSSY JÓZSEF A státustörvény alkalmazhatóságának ügyében elvben ma sokkal egyértelműbb a helyzet, mint akár csak néhány héttel ezelőtt. A neves európai jogászok alkotta velencei bizottság ugyanis kimondta, hogy a kisebbségvédelem elsősorban annak az országnak a kötelessége, amelynek az érintett személyek a polgárai. Ezen a téren is elsődleges szerepük van a több- vagy kétoldalú államközi egyezményeknek, ám az anyaország egyoldalúan is alkothat jogszabályokat más országokban élő nemzetrészek identitástudatának, kulturális kötődéseinek erősítésére. Ha ezt saját határain kívül teszi, akkor ajánlatos a preferenciák érvényesítéséről szót érteni a szomszédos állammal. A velencei dokumentum kifogásolta az ajánló szervezetek szerepét, ezért a szükséges igazolások kiállítását az anyaország külképviseletére, leginkább a konzulátusokra bízná. Mindezek ismeretében néhány nappal ezelőtt a Magyar Állandó Értekezlet döntött az ajánló szervezetek feladatköréről, ám ezzel a sátustörvény még nincs sínen. Románia ugyanis minden áron akadályozza, Szlovákia pedig nehezíti a végrehajtást. Bukarest kétszínű politikáját mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a moldovai románoknak önhatalmúan kettős állampolgárságot adott, és semmi kifogása az ellen, hogy német tartományok és alapítványok jelentős összegekkel támogassák a bánáti és az erdélyi, részben német ajkú települések iskoláit és szociális intézményeit. Ködösít a szlovák fél is, hiszen nem igaz, hogy Európában csak a magyar jogi norma bizonyos rendelkezései érvényesülnének más állam területén. Például a római kormány költségvetése idén 9 milliárd lírát irányoz elő a Szlovéniában és Horvátországban élő olasz kisebbség támogatására. Nehéz feladat előtt áll az idő szorításával is szembesülő magyar fél, hiszen odahaza összhangba kell hoznia a végrehajtó rendelkezéseket a kerettörvénnyel, illetve az Alkotmánybíróság határozataival és a velencei bizottság ajánlásaival. Ezzel egy időben pedig kölcsönösen elfogadható egyezségre kellene jutnia főleg Bukaresttel és Pozsonnyal. Nagy a tét, hiszen a kisebbségvédelem korszerű és hatékonyabb módszerei csak akkor érik el a céljukat, ha nem sérülnek a jószomszédi kapcsolatok, nem törnek fel a térség stabilitását és integrációs esélyeit veszélyeztető indulatok, amelyek újra csak főleg a magyar kisebbséget sújtanák. Ilyen megoldás kivajúdására csak akkor van esély, ha a felek lépéseit ezúttal sem az elfogultság és a nacionalista kizárólagosság, hanem a kölcsönös jóindulat és empátia vezérli. Begyűrűzött a baj __ SIDÓ H. ZOLTÁN A német Volkswagen kezében levő Mladá Boleslav-i Škoda Auto rövid időn belül másodszor kénytelen leállítani a gyártósorokat, mivel a világgazdaság növekedésének megtorpanása, sőt stagnálása miatt túltermelési válság van kialakulóban. A kassai vasművet birtokló amerikai U. S. Steel szintén jelezte; a kelet-szlovákiai vasmű december 22. és január 7. között részben leáll, szintén a gazdasági recesszió miatt. Nem kizárt, hogy rövidesen a pozsonyi Volkswagen is hasonló lépésre kényszerül. Szlovákia hosszú időn át kivonta magát a világgazdasági folyamatokból, például a Mečiar-korszakra eső 1997-es pénzügyi válság idején minden tőzsde megbolondult, leszámítva a pozsonyi és a mongol ulánbátari börzét, ahol a maga provinciális nyugalmában minden ment tovább. Az utóbbi években azonban közel milliárd dollár áramlott be az országba, és a működőtőke a ma- gánosított bankokban, vállalatokban kamatozik tovább. Ennek eredményeként, ha megkésve is, de számos meghatározó fontosságú hazai cég és pénzintézet jóval hatékonyabbá vált, és a legújabb irányzatok szerint működik. Azonban mi sem kerülhetjük el a későn jövők balszerencséjét. A még csak alig bimbózó prosperitás, fellendülés korszakának máris véget vetett az Amerikai Egyesült Államok elleni terrortámadások nélkül is biztosan érkező gazdasági lefékeződés. Bár a Szlovák Nemzeti Bank és a többi gazdaságkutató intézet szerint az ország bruttó hazai összterméke az idén és jövőre eléri a 2,5 százalékot, ez korántsem elég arra, hogy legalább részben felzárkózzunk az Európai Unió „alsóházát” jelentő Görögország vagy Portugália szintjére. A külföldi befektetések révén a világ- gazdaság vérkeringésébe végre intenzíven bekapcsolódó ország, sajnos, máris szembesül a globalizáció hátulütőjével: ha valamelyik gazdasági hatalom tüsszent, mi máris megfertóződünk tőle. Ez ellen viszont nincs antibiotikum. A visszaesés korszakát egyszerűen át kell vészelnünk, s a majdani fellendülésből pedig remélhetőeg profitálunk. VISSZHANG Elemér-párti vagyok A szombaton megjelent, Könyvbarát bűnöző című jegyzetre szeretnék reagálni. Elismerem, hogy a szerző „Elemér” nevű ismerőse hibát követett el, magam is átéltem hasonlót, csak éppen rendőrök nélkül. Talán néhány csere- könyvajándékkal meg lehetne oldani, ezt a „szigorú”, a törvény embereinek segítségét nem nélkülözhető problémát. Igaz, itt csak egy elfoglalt, bizonyára túlterhelt (ami nem csoda), feledékeny, túlhajszolt értelmiségiről van szó, tehát nem félnek a „bátor rendfenntartók”. Elvégre nem kell félniük az ellenállástól. Az újságokban segítséget kérnek a bűnügyek megoldásában a lakosságtól, de sok esetben néven nevezett tolvajok ellen, különféle kifogásokkal élve, nem mernek fellépni. Könnyebb az átlagembert büntetni, amint ez történt „Elemér” esetében. Kívánom neki, ez legyen az összes kapcsolata a „rend bátor fenntartóival”. Horváth Ferenc Nagymegyer A közölt vélemény nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Hétfőn egy százötven kilós medve kergette meg a szlovák védelmi minisztérium által szervezett demén- völgyi 'nemzetközi NATO-konferen- cia néhány résztvevőjét a helyi Grand Szálloda parkolójában. Három amerikai vendég csak hajszál híján menekült meg a maci karmai elől - olvasható a szlovák lapban. Az állat az autók között kóborolt, és az egyik kocsiból kiszálló gyanútlan vendégek rémülten rohantak a szállodába. Štefan Packa, a hotel alkalmazottja szerint este szinte lehetetlen kimenni az épületből, mert a vérszomjas medve már többször a kijárat elé állt, sőt néhányszor mancsaival megpróbálta betaszítani az ajtót. A szálloda vezetősége már figyelmeztette a rendőrséget és a környezetvédelmi hivatalt is. Két évvel ezelőtt kóbor medvék két embert téptek szét ezen a helyen, és a macik négy napig tartották fogva a szállo- Ami a folytonosságot illeti, tökéletesen egyetértek George Robertsonnal. A következő parlamenti választó- dában tartózkodókat. Az illetékesek soktól már folytonosan szeretném kormányozni az országot. (Agócs Ernő karikatúrája) csak az eset nyilvánosságra hozatala után intézkedtek. Vélhetően törvénymódosítással az elkövetkező hetekben a tartomány visszakapja autonóm jogainak egy részét Csanak és csapata a Vajdaságért A minap sikertelenül zárult Zoran Djindjics szerb kormányfő kísérlete, hogy a tartományi képviselőház elnöki tisztjéről leváltsa Nenad Csanakot. Ez az erővonalak kiegyensúlyozottságát jelzi, s miután a „próbamérkőzés” döntetlennel zárult, mindkét fél azonnal visszakozót fújt. SINKOVITS PÉTER A gyorsjelentések általában Djindjics komoly vereségéről szólnak, ám tudni kell, a vajdasági parlamentben a nagyobb tömböt a tartományi székhelyű pártok jelentik (Vajdasági Szociáldemokrata Liga, Vajdasági Reformisták, Vajdasági Magyar Szövetség), a Belgrádból (is) irányított pártok helyzete viszont időnként ellentmondásos és felemás. Tény, hogy a Djindjics, illetve Kostanica nevével fémjelzett politikai szervezetek (Demokrata Párt, Szerbiai Demokrata Párt) vajdasági honatyái lényegében rendre a tartomány lakosságának érdekeit jelenítik meg, belgrádi „beintésre” azonban esetenként ettől eltérő alapállásba kényszerülnek. Ez azonban - mint az „incidens” is mutatja - már nem igazán alkalmazható módszer. Ugyanakkor mindkét fél nyilvánvalóan belátta, a viszonyok további elmérgesedése akár rendkívüli választások kiírásához is vezetne, az pedig egy időre megbénítaná a tartományi parlament munkáját, ami még nagyobb veszélyeket rejt magában. Ha ideiglenesen is, de megtörtént tehát a kiegyezés, s ebben jelentős szerepet játszott az ügyben egyébként semleges VMSZ. A tartományi képviselőház 113 jelen levő képviselője közül ugyanis 54 elvetette a Demokrata Párt által benyújtott bizalmadansági indítványt, Csanak menesztésére mindössze 36-an szavaztak, 23-an pedig tartózkodtak. A VMSZ magatartása ellentétes megítélésre adott alkalmat, szemmel látható azonban, hogy a hangadó magyar párt tartózkodó szavazataival nem hagyta cserben a képviselőházi elnököt, ugyanakkor Kasza József pártelnök, szerbiai miniszterelnök-helyettes pozíciója sem vált kiélezetté „közvetlen” fö- löttesével, a szerb kormányfővel szemben. Vagy ahogyan Dimitrije Boarov, a Vreme (Idők) című hetiA VMSZ magatartása ellentétes megítélésre adott alkalmat. lap tekintélyes kommentátora megállapítja: „Á magyarok a Vajdaság politikai színterén szinte sorsdöntő tényezővé váltak; nélkülük, szavazataik nélkül semmilyen szolid eredményt sem lehet elérni.” Az utóbbi másfél hétben egyéb jelentős történéseket is jegyezhettünk. Az ENSZ-felügyelet alatt álló déli tartomány szerbségét a szövetségi és a szerb kormány s maga Vo- jiszlav Kostunica elnök is - szinte az utolsó pillanatig kivárva - arra intette, vegyenek részt november 17- én a koszovói választásokon. Az időközben tartott tárgyalások ugyanis azt eredményezték, hogy a nem albán lakosság (szerbek, bos- nyákok, romák, törökök) „beépített” százalékelőnyei révén meggátolhatnák a nagyjából 90 százalékos albánokat abban, hogy kétharmados többséget szerezzenek az új pristinai parlamentben. E pillanatban azonban még nincs hír arról, hogyan helyezkednek végül a koszovói szerbek, akik - nem egészen indokolatlanul - attól tartanak, hogy az új testület első lépése a referendum kiírása lesz, hiszen mind a 20 induló párt a függetlenség megszerzését tűzte zászlajára. A Vajdaság szempontjából azonban nagyobb figyelmet érdemel, hogy a jugoszláv fővárosban sikertelenül zárultak Szerbia és Crna Gora vezetőinek tárgyalásai a föderáció fenntartásáról. Djindjics ekkor Kostunica mellé állt, elutasítván a későbbi két függeden ország állam- szövetségének képletét. A monte- negróiaknak nyilván nem marad más választásuk, mint hogy jövő év áprilisában kiírják a - bizonytalan kimenetelű - referendumot Crna Gora végleges elszakadásáról. Crna Gora tehát önálló életet kezdhet. És akkor? „Ez önálló Szerbiát is jelent - mondta egy korábbi interjú során Nenad Csanak -, a Vajdaság viszont sohasem volt egy önálló szerb államban; ez egy új momentum, és nekünk pontosan meg kell határoznunk, hogyan viselkedjünk.” Hozzátette, helyben kell dönteni, „mert ha az alkotmányt Szerbiában a vajdaságiak akaratának a leszavazásával hozzák meg, az számunkra elfogadhatatlan: egy ilyen alkotmány egy megszálló dokumentuma volna”. A politikus feltételezése szerint referendum útján szükséges ellenőrizni a vajdasági polgárok akaratát, s ennek alapján kész megoldási javaslattal előállni. Tegyük hozzá: a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint az észald tartomány polgárainak már a 70 százaléka elégedetlen a Vajdaság alkotmányjogi státusával, s ez meghaladja a Milosevics-korszakban mért legmagasabb arányszámot is. „Milosevics elrabolta a Vajdaság autonómiáját, a Szerbiai Demokrata Párt (emlékeztetőként: Kostunica pártja) pedig most arra törekszik, hogy teljesen megsemmisítse azt” - vélte Csanak az említett interjúban. A politikust egy évtizeden át a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetőjeként, békeharcosként tartottuk számon. A szóösszetételt illetően a harcos maradt, csak éppen annak tárgya változott meg. „Nem vagyok hajlandó bábuként viselkedni” - mondja, s nyilván ez okoz most főfájást Belgrádnak. Vélhetően törvénymódosítással az elkövetkező hetekben a Vajdaság visszakapja autonóm jogainak egy részét, a végleges megoldással azonban várni kell, azaz mi lesz Koszovóval és Montenegróval. Addig Szerbia (vagy a legújabb Jugoszlávia?) alkotmánya sem születhet meg. A szerző újvidéki munkatársunk New York új republikánus polgármestere előtt kitaposott út áll, csak haladnia kell Rudy Giuliani nyomdokaiban Mike Bloomberg leszüretelte a Nagy Almát JUHÁSZ LÁSZLÓ Elkelt New York polgármesterének posztja. A vevő, az 59 éves Michael Bloomberg áron alul, mindössze 50 millió dollárért jutott hozzá. Mielőtt bárki megütközne a fentieken, gyorsan szögezzük le, a republikánus Bloomberg, a vüág egyik legnagyobb pénzügyiinformációszolgáltató cégének tulajdonosa öt- venmülió amerikai dollárt költött választási kampányára. Legalábbis a hivatalos közlemény szerint. Arról megoszlanak a vélemények, valójában hány millió dollárjába került, hogy kiüsse a ringből ellenfelét, a mindössze ötmilliót költő demokrata párti Mark Greent. Ugyanis meglepően szoros volt a verseny a médiamogul és a New York-i kerületi ügyész között. A legnagyobb esélye természetesen a második megbízatási időszakát töltő eddigi polgármesternek, Rudolph Giulianinak lett volna, azonban az amerikai törvények értelmében ő harmadszor már nem indulhatott a megméretésen. Giuliani - „hála” a New Yorkot ért szeptember 11-i terrortámadásnak - népszerűsége csúcsán állt. Egyik utolsó intézkedéseként pártfogásába vette Mike Bloombergöt, hasonlóan cselekedett John McCain szenátor, volt elnökjelölt és Ed Koch egykori polgármester. Az ő támogatásuk - az amerikai hagyományok szerint - nagyon sokat nyomott a latban. De ki is Michael Bloomberg, a legnagyobb amerikai város új polgármestere? A középosztálybeli szülők gyermekét a hatvanas években a jó nevű John Hopkins Egyetemen, majd a Harvardon találjuk, ahonnan egyenesen a vüág gazdasági központjába, a Waü Streetre vezet az útja, ahol a Solomon fivérek brókercégében kap állást, majd nem sokkal később betársul az üzletbe. Idegesítem kezdi, hogy a régebbi tőzsdei információkhoz csak úgy tud hozzáférni, ha fellapozza a The Waü Street Journal megfelelő számait. Nem is érti, a számítógépek helyett miért dohos iratszekrényekben tárolják ezeket az adatokat. Mikor kiszáü a Solomonból, 1981-ben saját céget alapít, húsz évvel később már 160 ezer előfizetője van vüágszerte számítógépes pénzügyi adatszolgáltató-rendszerének. A médiabizniszbe 1990-ben tör be a Bloomberg News hírügynökséggel, amelynek 1200 riportere mára a világ 82 irodájából száüít friss híreket a New York-i központba. Nemcsak pénzügyi és gazdasági híreket gyártanak, hanem a politika és a sport történéseit is figyelik az újságírói. A Bloomberg Rádió 1993-ban kezdi meg adását, egy évvel később Mike megalapítja a Bloomberg Televíziót, amely mára tíz nyelven sugároz, tíz televíziós hálózatot szindikálva. A hírügynökség, a rádió és a televízió után már csak az hitemet következhetett, a bloomberg.com 1995-ben kerül fel a vüághálóra. A Big Apple új polgármestere 8000 embert foglalkoztató cége két könyvsorozatot és öt folyóiratot ad ki. A Bloomberg médiabirodalom becsült értéke 1,3 müliárd dollár. Volt tehát miből kigazdálkodni azt a több százezer dollárt, amellyel kongresszusi képviselőjelöltek, szenátorjelöltek és elnökjelöltek kampányát támogatta. Sokáig döntetlenre állt a verseny, hiszen szeptember 11-e után a New York-iak egyik felét egyáltalán nem érdekelte, a két jelölt közül ki kerül ki győztesen a megméretésből, a többiek pedig legszívesebben ismét Rudy Giulianit szólították volna polgármester úrnak, aki mellett valóban elhalványult Green és Bloomberg. New York első emberének, aki hatalmas vagyona eüenére zöldfülű a politikában, nem lesz nehéz dolga. A feladat vüágos: miután pályafutása kezdete óta felépítette a Wall Street infomációs szupersztrádáját, most újjá keü építenie az alapjaiban megrendült manhattani üzleti negyedet. A mediális jelenléttel aligha lesz gondja, lapjai, rádió- és tévéállomásai eddig is megtették a magukét, Giuliani nyomdokaiban haladva csupán folytatnia kell elődje munkáját. Tapasztalata ugyan alig, pénze, kapcsolatai és a sajtója viszont megvan hozzá.
