Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-24 / 270. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 24. MINDENNAPI KENYERÜNK A levél ÉDES ÁRPÁD Ige: „hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.” (Pál levele Filemonhoz 1:14) Vannak abszurd helyzetek, amelyekről általában azt mondja az ember, hogy talán a mesében megtörténhet, de még ott sem valószínű. Egy ilyen „lehetetlen” helyzetről számol be Pál apostol legrövidebb és talán legszemélyesebb fennmaradt levele, melyet Filemonhoz írt Kolossé városába. Megpróbálom elképzelni a kézbesítés pillanatát: A levél átadója egy szökött rabszolga, Onézi- mosz, aki valószínűleg az urától lopott pénzen már az akkor ismert világ másik felére, Rómáig eljutott. Olyan lehetett ez számára, mint álmaink Amerikája; a „szabadság” és a „korlátlan lehetőségek” országa. Rá kellett jönnie azonban, hogy ott a préri kőkemény törvényei mellett a mindig kísértő múlt árnyéka és a lebukás állandó veszélye le- rázhatadan útitársaivá lettek. Ma talán a Barátok közt Novák Lacijára emlékeztet, aki hazugságot hazugsággal leplez, és vagy éppen valamelyikbe belebukott, vagy most fog belebukni. De vajon csak ők ilyenek? A levél kézhez vevője Filemon, a tehetős polgár, akinek oldalán ott a jog és a hatalom is. Szinte korlátlanul rendelkezhet a tulajdonát képező rabszolga fölött, és minden eszköze megvan, hogy e jogát és hatalmát gyakorolja. Nehezen tudok elképzelni olyan logikai érvet, amely Onézimoszt arra késztetné Rómában, hogy önként visszatéijen urához. Hacsak nem láncokban, rendőri kísérettel. Filemon sem engedhetné meg magának, hogy egy ilyen esetben gyengének látszódjék. Ha másért nem, legalább önbecsüléséért, a hozzá rangban hasonlóak miatt, és főleg a többi rabszolga előtt, példát kellene statuálnia. Döntés- kényszerek sora fűződik egybe előttünk az adott történetben, s mintha ez a sor mindmáig tartana. A rabszolgaság intézménye megszűnt ugyan, de hányán és hányán érzik rabnak magukat egy házassági kapcsolatban, és próbálnak kitömi, menekülni belőle. Hányszor próbálnak szökni szülői ölelésből. Hányszor kényszerülünk mi magunk is megalkudni csöppségeink Barbie-láza vagy éppen Pokemon-fertőzése miatt. De ugyanezek a döntés- kényszerek követhetők nyomon a politikától a gazdaságig az élet szinte minden területén. Onézimosz mégis önként indult Rómából Kolosséba, hogy megálljon egykori ura előtt. És File- montól is azt vátja Pál, hogy jótette „ne kényszerű, hanem önkéntes legyen”. Mert mindkettejük életében történt valami, ami az előző irányhoz képest teljes megfordulást, megtérést jelent. S mert Onézimosz tarsolyában ott lapul egy kis levél, mely ennek a fordulatnak a bizonyságát mondja el. Sőt még azt is hozzáteszi: „ha valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel” (18. vers). Itt nem Pál apostol személyének szuggesztív, varázslatos ||f hatásáról van szó. Ami H mindhármukat megváltoztatta, az Krisztus golgotái keresztjének az ereje. Az az elégtétel, amellyel azt mondja Atyjának: ‘tartozásait nekem ródd fel!’ Érzem a jogos fölvetést az olvasóban, hogy itt a pap beszél belőlem, s azért mondom, mert ezt tanultam. De nem tanultam volna, ha nem hittem volna és nem hinném! Meggyőződésem, hogy egyedül ez az isteni kegyelem az, mely a szökött rabszolga önként fölrakott menekülésbilincseit leoldja, és erősebb azoknál a láncoknál is, melyek őt volt ura elé vonszolni tudnák. Ami ma is éppúgy hat, mint akkor: önmagunk és Isten előtt leplez le bennünket, és rámutat önként fölrakott bilincseinkre, amelyeket mikor bekattantak, már nincs módunkban kinyitni. Megláttatja döntés- és cselekvéskényszereinket, és azt mondja: ‘Krisztus által a kereszt alatt megtörik ez az ördögi kör, és kiléphetek belőle.’ A Filemonék gyülekezetének - s rajtuk keresztül ma nekünk is - azt úja Pál, hogy Krisztus „eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kolossé lev. 2:14) Egyképpen győződhetünk meg arról, hogy ez így van: ha kipróbáljuk! kamaszaink a fojtogatónak érzett A szerző református lelkész NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Rokfortos sajttekercs Hozzávalók: 30 dkg félkemény sajt, 15 dkg rokfort, 15 dkg vaj, 15 dkg dió, néhány salátalevél, paradicsom, paprika. Elkészítése: Egy fazékban vizet forralunk, amikor forr, takarékra állítjuk a tűzhelyet, belerakjuk a félkemény sajtot egészben, lefedjük az edényt, és negyed óráig pu- hulni hagyjuk. A puha vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a lereszelt vagy összemorzsolt rokfortot, és jól kikeverjük. A megpuhult sajtot lapátkanállal márványlapra tesszük, nyújtófával kinyújtjuk és megkenjük a rokfortkrémmel, majd durvára vágott dióval megszórjuk. Feltekerjük, mint a bejglit, és egy-két órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt a tekercset kissé ferdén felszeleteljük, diógerezdekkel és friss zöldségekkel díszítve tálaljuk. Jó vendégváró. Tippek a szeleteléshez: A márványlap alufóliával is helyettesíthető. Forró vízbe mártott, vékony pengéjű, éles késsel tudjuk szeletelni a kihűlt sajttekercset. Zeneterápiás és drámapedagógiai fejlesztő foglalkozások mentálisan sérült fiataloknak Dunaszerdahelyen Élményekkel teli két nap TÓTH ERIKA A Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás országos szervezete érdekes projektumot való- ———— sított meg az idén. A társulás néhány alapszervezetében iskoláskorú és huszonéves fiataloknak kétnapos zeneterápiás és drámapedagógiai foglalkozásokat tartottak. Jelenleg a tapasztalatok összegzése folyik. A Szlovákia Gyermekei Alapítvány kezdeményezését anyagilag az Egy Óra a Gyermekekért Alap táNOVEMBER 25. SZENT KATALIN ÜNNEPE Az alexandriai keresztény szűz 310 körül halt vértanú halált. A filozófia és a filozófusok védőszentje, továbbá a tanulásé és a tanulóké - főként a tanulólányoké-, továbbá a keresztény tan védelmezőié, a könyvtárosoké és a könyvtáraké, a fiatal nőké és a dajkáké.- Maximinus császár idejében élt. A legenda szerint mint keresztény nem akart részt venni a bálványok tiszteletére rendezett áldozati szertartásokban, és nyíltan szembe szegült a császár parancsával. Börtönbe vetették, ötven tudós próbálta a pogányság számára visszanyerni, de Katalin bölcs érvei mindannyiukat keresztény hitre térítették. Sőt Maximinus felesége is igaz hitre tért. Ezért vastüskés keréken kellett volna kínhalált halnia, de az darabokra törött. Akkor lefejezték. A legenda szerint testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ott temették el. Katalin a Tizennégy Segítő Szent egyike. ösztönözni, hogy vegyék át a stafétabotot, és a későbbiekben maguk is szervezzenek ezeknek a gyerekeknek hasonló foglalkozásokat. A projektumot egy tömör módszertani útmutatóval zárnánk, amely pedagógusok, nevelők, önkéntes segítők, szociális munkások, tehát mindenki számára, aki sérült gyerekekkel foglalkozik, kézikönyvként szolgálhatna, hogy tudjanak dolgozni ezekkel a nonverbális eszközökkel az iskolában és azon kívül is. Önkénteseket azért vontunk be a Balázs és segítője, Krisztina projektumba, mert egyik célunk a sérült gyermekek kommunikációjának fejlesztése, az idegenekkel való kapcsolatteremtés. De segítőink nemcsak adnak, kapnak is. Munkám során gyakran találkozom olyan diákokkal, akik még nem dolgoztak sérült gyerekekkel. Bizonyos korlátok léteznek közöttük, de ezekkel a nonverbális eszközökkel közelebb kerülnek egymáshoz, érzelmi kötődés is kialakul, s a találkozó végére a korlátok eltűnnek. A diákok kicserélődve mennek haza, s tapasztalataikat évfolyamtársaiknak is átadhatják. romnapos foglalkozást, s akkor már jelentősebb eredmény is mutatkozna a gyermek személyiségének fejlődésében, s a munkánk hatékonyabb lenne. Szabó Krisztina pszichológia szakos egyetemi hallgató a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás dunaszerdahelyi szervezetének munkájából már korábban is kivette a részét, rendezvényeiken szívesen vállalja a gyerekek felügyeletét. - Számomra új a zeneterápia. Az egyetemen elsősorban elméleti ismereteket oktatmogatja. Az alapszervezeteket úgy választották ki, hogy minden régió képviselve legyen. A foglalkozásokon hangszeres játék váltakozott ritmikus mozgással, zenével összekötött játékkal, volt relaxáció, rögtönzések, szerepjáték, bábozás; és a szervezők ügyeltek arra is, hogy mind az öt érzékszerv részt vegyen a tevékenységben. A projektum célja a gyermekek önkifejezése, a pszichomotorika, reakciókészség fejlesztése, a mozgás koordinálása. A munkába önkénteseket: középiskolásokat és egyetemistákat is bevontak. Úgy kellett segíteniük a gyerekeknek, hogy bár képességeik korlátozottak, a lehető legtöbb dologgal egyedül is megbirkózzanak. A szervezők a magyarlakta vidékek közül a Dunaszerdahelyi járást választották. A Magyar Tannyelvű Speciális Alapiskolában megtartott foglalkozások itt is szlovákul zajlottak, de a segítők fordították védenceiknek az instrukciókat, így minden zökkenőmentes volt. Ľubica Kövérová gyermekpszichológus, a Gyermekpszichológiai és Pszichopatológiai Kutatóintézet munkatársa elmondta, hogy Dunaszerdahely sorrendben az ötödik helyszín, s eddig mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kaptak a gyerekektől, szüleiktől és a segítőktől egyaránt. - A szülők örömmel újságolták, hogy a gyerekek az első nap után alig bírták kivárni a másnapot, amikor ismét játszhatnak, táncolhatnak, énekelhetnek, zenélhetnek a hangszereken. És ez volt a célunk, hogy motiváljuk őket. A projektum hátránya, hogy a gyerekek számára csak két napig tart ez az aktív alkotótevékenység, s aztán életük hirtelen visszazökken a megszokott kerékvágásba. Ezért az önkéntes segítőinket próbálom arra Felszabadító éneklés A bábozás örömteli pillanatai A program hatását most vizsgáljuk. Ezek a sérült gyerekek és fiatalok a két nap alatt fölengedtek, tudtak együttműködni, harmoni- kusabbá vált a mozgásuk. Nagy élményt, új tapasztalatot jelentett számukra az Orff-instrumentári- um, sőt a diáklányoknak is újdonság volt. A gyerekek először tartottak a kezükben különböző méretű dobokat, tamburint, triangulumot, kasztanyettet, fa ütőhangszereket, de van a hangszerek között csengettyű és harangjáték is. Biztosan jp dolog ez, de egy mélyebb kutatáshoz, módszertani tapasztalatszerzéshez talán az kellene, hogy egy gyerekcsoporttal tartsunk, mondjuk, tíz két- vagy hának, nagyon kevés alkalom adódik gyakorlati tapasztalatszerzésre, ezért szívesen jövök közéjük; és hát szeretem ezeket a gyerekeket - mosolyog védencére, a 18 éves Down-kóros Balázsra Krisztina. - A foglalkozások során minden gyereknek van segítője. Bemutatkozásképpen mindenki rajzolt valamit, érdekes módon a legtöbben napot és szívet, ezek a melegséget és a szeretetet szimbolizálják. - Én három szívet rajzoltam: egyet apunak, egyet anyunak és egyet a testvéremnek - kapcsolódik a beszélgetésbe Balázs. - Jól érzem magam, Krisztinával is jól kijövünk. Lehet itt táncolni, mozogni, dobolni. (Bíró Ágnes felvételei) Bíró Ágnes, a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás dunaszerdahelyi szervezetének elnöke lelkesen beszél a zeneterápiás és drámapedagógiai foglalkozásokkal teli két napról. - A zeneterápia azért fantasztikusan jó ezeknek a gyerekeknek, mert a zenében és a táncban jól ki tudnak bontakozni. Előnyt jelentett, hogy a részt vevő tíz gyermek, illetve fiatal egyéb klubfoglalkozások révén már korábban összeszokott. Négyen a szociális szanatóriumot látogatják, a többiek a helyi magyar tannyelvű speciális alapiskola és foglalkoztató tanulói, többen közülük nagyon súlyosan sérültek. A kiváló szakértelemmel összeállított program révén a két nap alatt mintegy húsz feladatot oldottak meg a gyerekek. Olyan összhang alakult ki a szakvezetők, a segítők, a gyerekek és a szülők között, hogy én a karácsony meghittségéhez tudom csak hasonlítani. Ez a különös alkalom, az együtt megélt örömpillanatok még a feladatok igényességét is feledtették. A súlyosan agykárosodott Karcsikát például anyukája azzal hozta el, hogy még az első napot sem fogja kibírni, ezzel szemben Karcsika másnap reggel, mivel beszélni nem tud, összetett kézzel kérte anyukáját, hogy vigye őt el ismét. Akkora élmény volt ez a gyerekeknek, hogy azt hiszem, még hónapokig beszédtéma lesz. Ezért a szervezet klubhelyiségében mindenképpen tervezünk hasonló jellegű, bár kisebb méretű foglalkozásokat. Abban reménykedem, hogy a diáklányok is kedvet kaptak a folytatáshoz. Elhangzott a RÁDIO Patria Segítsünk c. műsorában. NOVEMBER 30. SZENT ANDRÁS ÜNNEPE A12 apostol egyike 60 körül halt vértanú halált. A halászok védőszentje, továbbá Oroszországé - bár ott sohasem járt; Görögországnak és Skóciának is patrónusa. (Szent) Péter fivére volt, s Jézus első négy tanítványa közé tartozott. Az ókeresztény írók szerint Krisztus halála után Kis-Ázsiában, a Fekete-tengertől délre fekvő országokban, valamint Trákiá- ban és Görögországban térített. 60 táján valószínűleg Pat- roszban szenvedett vértanú halált, a későbbi leírás szerint X alakú (ún. András-) kereszten. Konstantinápolyban Andrást Bizánc alapítójaként tartották számon. A néphit szerint az András-éj- szaka a jeles forduló, amelyen a fiatal lányok megláthatják jövendőbelijük arcát, ha elvégeznek tájanként változó cselekedeteket és imákat.
