Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-02 / 252. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 2. Ízvilág AZ ÍZVILAG KONYHÁJA Sós-borsos hajtovány HÁZI KOSZT Az ízvilág gazdasszonya, Czafik Rozália remekül ért a kelt tész­ták készítéséhez is. Nem kell hozzá neki semmi csodaeszköz, csak egy tál, s a csodálatos két keze. „Nem olyan nagy dolog ám dagasztani, csak tudni kell a fortélyát. Sokan azt mondják, leszakad a kezem. Hát, én hat­szor kétkilós adagokat dagasz­tottam a doborgazi ízek feszti­váljára, s dagaszthattam volna még kétszer annyit, ha lett vol­na idő, mert úgy elfogyott pilla­natok alatt, mint a huzat” - mondja, s nagyot kacag csilinge­lő hangján. S valóban, a borsos hajtoványnak, melyet Rózsi né­ni nekünk sütött, visszaérkez­vén a szerkesztőségbe, még morzsája sem maradt, (gy) 1 kg félsima lisztet veszünk, átszitáljuk, mert úgy lazább lesz a tészta. Kevés tejben fölfuttatjuk az élesztőt. Ugye, nem felejtettük el, hogy a tejbe mindig tegyünk egy kis cukrot is, mert úgy jobban feljön? Mikor már szépen fölfutott, akkor langyos tejjel átdagasztjuk, hogy le­pény keménységű legyen. Aztán, hogy pontosan hány decit teszek be­le, azt nem tudom, azt érzi a kezem, egy hetvenéves asszony becsu­kott szemmel is tudja már. A fiataloknak meg azt mondom, kicsinyen­ként öntsék hozzá a tejet, s érezni fogják, mikor jó. A lényeg az, hogy ne legyen se túl kemény, se túl lágy. 1. Mikor már kezd elválni az edénytől, akkor kell hozzátenni a zsira­dékot. Ez lehet zsír, öreg Hera, sőt olyan vaj, amit a kenyérre kenege- tünk, s abból kimarad, azt is bele lehet rakni. Nálam fő szempont a praktikusság és a takarékosság. Ezzel átdolgozzuk, s mikor már egé­szen bevette a zsiradékot, akkorra lesz olyan jó, hogy elválik a kéztől is, meg az edény falától is. 2. Letakarva meleg helyen kelni hagyjuk. _______________■___ 3. Mikor megkelt, levájoljuk, rom egyenlő részre osztjuk, s li karva még egy kicsit pihentetj 4. Gömbölyűre kisodorjuk. 5. Megzsírozzuk, megsózzuk, tetszés szerint borsozzuk vagy paprikáz­zuk, de szoktuk cimettel (törött fahéj) is készíteni a gyerekek kedvéért. 6. A széleit behajtogatjuk, balról, jobbról s a két végét, és így is pihentet­jük egy kicsit. 7. Megkenjük zsírral, és előmelegített sütőben közepes lángon megsüt­jük. Nem szabad hirtelen, hogy jól átsüljön. 8. Mikor megsült, még átkenjük zsírral a tetejét, s akkor sokáig foszlós, zamatos lesz. Ha ugyan marad... (Somogyi Tibor felvételei) ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 4. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak sze­melvényeket korhű nyelvezet­ben és helyesírással. Rák-leves A rák tisztítás módját nem min­denki ismeri, sőt félnek is tőle, pe­dig könnyen ellehet vele bánni a következő módon: a rákot bal ke­zünkbe fogjuk és a két ollóját jól összeszorítjuk, a bajuszos felét te­nyerünk felé fordítva, a farkát meg kifelé; a farkának középső uszószárnyát jobbra-balra meg­csavarjuk és csendesen kihúzzuk azt a kis vékony, fekete fonalforma belét, mely végigfut a farkán. A még mindig élő és mozgó rákot a fent irt módon erősen tartva, (t.i. a hátánál fogva felül) újunkkal vált­suk le a farkát és szedjük ki a hátá­ban levő belét. Az oldalrészekről és nyaka körül késsel kaparjuk le a tisztátalan részeket, az apró lába­kat vágjuk le; csak az olló és a to­rok maradjon összefüggve a hát­tal. Hogy ezek szét ne hulljanak, arra különös gondot fordítsunk, mert másképpen nehéz elbánni a töltéskor vele. A rákokat igen sok vízben, kefével addig mossuk, mig csak a mosó viz tiszta nem marad; akkor töltsük meg rizskásával, vagy felvert ga­luskával. Az apró lábait tegyük mozsárba és jól törjük össze a mennyire a szívós, héjas rész enge­di. Tegyünk egy kis lábasba, egy kanál zsírt, vagy vajat; ha a zsir forró lesz, rakjuk hozzá a tört rák­lábakat és mindig keverve süssük addig, mig szép piros lesz a vaj és száraz a rák törmelék, azután ve­gyük le a tűzről, mert könnyen megég és elbarnul s akkor nem lesz szép piros a leves; öntsünk hozzá egy nagy kanál húslevest, aztán tálaláskor finom szitán szűrjük át a kész ráklevesbe. A rákba való töltelék Minden személyre kell legalább két nagyobb, vagy három kisebb rákot számítani; egy rákhoz egy bádogkanál rizskását vegyünk, te­gyünk hozzá egy késhegynyi tört borsot, egy késhegynyi zöld petre­zselyem levelet apróra vágva, ke­vés sót és minden személyre egy mogyoró nagyságú zsírt. Ezeket keverjük jól össze és a rákok hátát félig töltsük még; tele azért nem kell tömni, mert ha fő, kidagad és ha helye nincsen, kemény marad a rizs, meg a farkát is nehéz lenne akkor visszadugni, mert avval kell elzárni a tölteléket, hogy főzés közben ki ne fusson. Hajó félóráig fő, akkor a töltelékből kimaradt fűszeres rizskását is a levesbe kell tölteni, hogy avval is főjjön, mig szépen megpuhul, de igen lágy ne legyen. Ha készen van: a rákvajat hozzá kell szűrni. Pörkölt- vagy „Árva"-levesek Rák-leves Három személyre egy liter vizet számítsunk és adjunk hozzá sót, fe­kete tört borsot egy jó késhegynyit; továbbá mindenféle zöldséget, u.m.: répát, petrezselymet, veres­hagymát és zellert; egy fél óráig főzzük, akkor készítsünk egy kanál zsírból egy kanál liszttel sžép, hig, gyenge piros rántást, öntsük ezt a forró zöldséges lébe - ha kevés ide­ig együtt főtt, szűrjük át sürü szi­tán, adjunk kevés sáfránt bele és a készen megtöltve levő rákokat főz­zük benne fél óráig, azután öntsük bele a rákvajat, ekkor készen van. Tüdő-táska-leves Gyúrjunk jó tojásos tésztát, nyújtsuk el vékonyra, nagy levelek­be és szórjuk be az egész tésztát a következő módon készült tüdővel: fél kiló borjú, vagy sertés-tüdőt főzzünk meg jól; ha megfőtt, vag­daljuk meg vágókéssel apróra, te­gyük egy kanál forró zsírba, fél fej apróra vágott vereshagymával és apróra vágott zöld petrezselyem­levéllel, tört borssal és sóval kever­jük jól össze. Ha kihűlt, hintsük be a fenn leirt anyaggal a tésztát; egy másik épen olyan levél behintetlen tésztával pedig borítsuk le a behin­tett tésztát és derelye metszővel vágjuk két ujjnyi szalagokba az összehajtott tésztát, azután szab­junk belőle csinos, rézsutas koczkákat. Zöldséges vízbe te­gyünk kevés zsíros rántást, sáfránt és borsot, szűrjük át szitán, aztán tegyük újra forrni a levest; ha forr, főzzük bele a tüdőstáskát. Tálaljuk gyorsan, mert hamar szétázik. Gombaleves Egy fazékba tegyünk forrni annyi vizet, a mennyire szükségünk van: három személyre mindenkor egy liter vizet számíthatunk. Tegyünk a vízbe mindenféle zöldséget, sót és borsot; azalatt mig a viz forr, egy lábasba tegyünk egy kanál zsírt rántásnak, három személyre egy fakanál lisztet számítva. A rántást öntsük a zöldséges lébe és ha a le­ves a rántással együtt jól felforrt, szűrjük át szitán, tegyünk bele sáfránt és apróra vágott zöld petre­zselyem levelet, azután újra forral­juk fel. Ha fő, tegyünk bele szépen megmosott és felvágott csiperke gombát; mindezt negyedóráig főz­zük. Tálaláskor tegyünk a tányérra zsírban pirított zsemlyekoczkákat. Zöldségleves Három személyre egy liter vizet te­gyünk a fazékba forrni; adjunk bele sót és borsot. Egy kanál zsírba pirítsunk lisztet, úgy, hogy a rántás inkább zsíros, mint lisztes legyen; ha szép vörösre pirult, öntsük a rán­tást a forró fűszeres vízbe; forraljuk mindezt kevés ideig és ha a rántás csomósán maradna a lében, szüljük át szitán. A fazékba tegyünk kevés sáfránt is; továbbá tegyünk hozzá és főzzünk bele laskára vágott zöld ba­bot, sárga répát, zellert, petrezse­lyemgyökeret, koczka burgonyát zöld borsót és bombát. Ha mind megfőtt, feltálalhatjuk. Darával töltött tésztaleves Két tojással és két tojáshéjba ön­tött vízzel gyúrjunk levesbe való tésztát, nyújtsuk ezt elég vékony­ra, de ügyelve, hogy ki ne szakad­jon a tészta, mert akkor kifoly be­lőle a töltelék. Száradni egy perczig se hagyjuk a kinyujtás után, hanem azonnal töltsük meg a következő töltelékkel: egy jó ka­nál zsírt tegyünk lábasba és ha for­ró lesz öntsünk bele annyi bádog­kanál nagyszemü darát, a hány személyre levest főzünk. Kissé pirítsuk ezt meg, de csak igen hal­vány rózsaszínre. Ha piros már a dara, öntsünk reá negyed liter vi­zet (például 6 személyre) tegyünk kevés sót is bele és azonnal végjük le a tűzről. Ha az anyag kissé hült, akkor szórjuk a kinyújtott levél tésztára egyenlően elsimítva, de nem vastagon; azután hajtsuk fel a tésztát úgy, hogy kétszer legyen egymáson és úgy nézzen ki, mint­egy gömbölyű rudacska, vagyis olyan vastag legyen, mint a kis uj­junk és végül derelye-metszővel vágjuk végig a tésztát, hogy a na­gyobb résztől elváljon. Az egész tésztából pedig hosszú, gömbölyű szallagokat csináljunk. Ha mind összesodortuk és szépen készen vannak a töltött tészták, vagdaljuk el jó arasz hosszúságú darabkák­ba, a két elvágott végét nyomjuk ujjunkkal össze, hogy a főzéskor a dara ki ne hulljon belőle. Éhez a levest a következő módon készítsük: három személyre ve­gyünk egy liter vizet, tegyünk bele mindenféle zöldséget, kevés bor­sot; egy kanál zsírban egy kanál liszttel gyenge rózsaszínű rántást készítsünk; ezt tegyük a zöldséges lébe; ha aztán együtt jól felfőztük, szűrjük át sürü szitán és újra te­gyük forrni kevés sáfránnal; ha felforrt, főzzük belé a fent leirt tésztát és gyorsan tálaljuk fel, mert igen hamar szétázik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom