Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-20 / 242. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 20. MINDENNAPI KENYERÜNK A fenyítő szeretet ÉDES ÁRPÁD Ige: Aki kíméli botját, gyűlöli fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. (Példabeszédek könyve 13:24) A családi körrel kapcsolatban legtöbbször Arany János azonos című versének idilli sorai jutnak eszünkbe. Benne a lenyugvó nap meleg fénye, mely beragyog és bemutat egy ideálisnak mondható családi közösséget. Szinte egy szeretetszige- ten érezzük magunkat, ahol férj és hitvese, gyermekek és szülők, de még a betévedő idegen is boldogságban él. Türelmetlenség, idegesség, stressz pedig csírájában sem lelhető föl közöttük. Aztán egy nagyot sóhajtunk, és hozzátesszük, bizony, nagyot változott azóta a világ, és nem biztos, hogy a javára. Pedig a mai kornak olyan lehetőségei vannak, amilyenekről még Jules Verne bátor fantáziája sem álmodott akkor. És mi, a mai kor emberei, tényleg igyekszünk megadni minden lehetőt és lehetetlent is gyermekeinknek. Miben van akkor mégis a hiba?! Hol tévedtünk zsákutcába? Nem szeretnék általánosítani, de úgy látom, hogy a mostani idők sok bálványa között az egyik legfőbb helyen istenített a gyermek. Ha már vállalunk, akkor egyet, legfeljebb kettőt, de az, minőségi legyen! (Nagy félelemmel gondolok arra az időre, amikor a tudósok megfejtik az emberi géntérkép rejtelmeit!) A gyermeket saját tulajdonunknak tekintjük, és nehogy egy tanító, vagy bárki más hozzányúljon, netán bántsa! Mindezt pedig a szülői szeretettel indokoljuk, és védjük csemetéinknek a Szívtipró gimi és más ehhez hasonló sorozatokból vett viselkedésmintáit. Mikor aztán a szülőknek is fejükre nőnek, megkezdődik a szülők és az iskola egymásra mutogatása. Sok bölcs, gyakran közmondássá vagy szólássá vált igét olvashatunk a salamoni Példabeszédek könyvében. A felvidéki reformátusoknál használt Bibliaolvasó vezérfonal szerint a napi olvasmányokban éppen ez van soron. Ha nem a Szentírás tekintélyével szólna, talán kétségbe is vonnánk a fent idézett paradoxonnak tűnő mondatot. Hogyan fér össze a szeretet és a bot? Köszönöm, de nem kérek olyan szeretetet, amely csak ver! De a Biblia nem is ezt mondja. A jutalmazás és a fenyítés nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő dolgok. S míg a jóra való nevelésben a jutalmazás, a rossztól való óvásban a fenyítés az eszköz. És ez nem összetévesztendő a büntetéssel, mert a büntetésnek megtorló jellege van valami elkövetett rossz miatt. A fenyítés viszont sokkal inkább óv, javunkat szolgálja. A fenyítést, ha nem a féltő szeretet motiválja, akkor törjük el botunkat! Haragból vagy hirtelen felindulásból nem lehet fenyíteni, csak büntetni és bosz- szút állni. Ezeket pedig Isten a maga jogkörében tartja (és vonatkoznak rá mindazok, amikről az előző írásban szó volt). A fenyítés talán jobban fáj a fe- nyítőnek, mint a megfenyített- nek, hiszen akit szívből szeretek, azt nem fenyíthetem kárörömmel, vagy beteges kéjjel. Ám azt sem nézhetem, hogy aki fontos nekem, vesztébe rohanjon, vagy kárt tegyen magában, még akkor sem, ha a fenyítés számomra is fájdalmas. Mert tudom azt is, hogy a megszívlelt fenyítés javunkra válik. Ahogy egy későbbi helyen olvasható: „A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.” (Péld. 29:15) (Ha mindezt jól megértenénk, sokat javulna a kapcsolat a szülők, a pedagógusok és a diákok között.) És végül Isten sosem követel tőlünk olyat, amiben Ő maga ne volna következetes. Ő ezt mondja magáról: „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint az apa a fiát, akit kedvel.” (Péld. 3:11,12) S hogy valóban átérezte dorgálásunk minden fájdalmát, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ő maga Jézus Krisztusban testet öltve minden bűnünk büntetését és fájdalmát fölvitte a golgotái keresztre. Hogy érdemébe vetett hit által bűnbocsánatot, feltámadása által örök életet nyerjünk! A szerző református lelkész NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Kertész omlett Hozzávalók: 8 tojás, 4 kanál tejföl, 10 dkg cukkini, 10 dkg sárgarépa, 1 csomó újhagyma, 10 dkg gomba, só, őrölt bors, petrezselyemzöld, citromlé, olaj. Elkészítése: A cukkinit apróra vágjuk, meglocsoljuk citromlével. A többi zöldséget vékonyan felszeleteljük. Kevés olajon megfuttatjuk a hagymát, a répát és a cukkinit, pici vizet öntünk alá, és félpuhára pároljük. Hozzáadjuk a gombát, fűszerezzük, és erős tűzön kevergetve addig pároljuk, míg a leve elfő. Egy-egy omletthez két tojást keverünk el csapott evőkanál tejföllel, megsózzuk, majd egy kiolajozott, forró serpenyőbe öntjük. Erős tűzön addig kevergetjük, amíg a tojás sűrűsödni kezd, utána csak rázogatjuk. A szilárduló tojás egyik felére rátesszük a zöldségeket, és ráhajtjuk a tojás másik felét, majd enyhébb tűzön készre sütjük. Gyermekeinkért teljes mértékben felelősek vagyunk, nagyrészt a tőlünk kapott családmintát viszik tovább A válás néma tanúi II. kapcsolatot tervez, nagyon megfontoltan és körültekintően kell eljárnia! Csak pozitív tapasztalatok után szánja rá magát a végső lépésre! Szem előtt kell tartania gyermeke érdekeit, és mindenképpen jó, ha a jövendő élettárs is tudatosítja, hogy mibe indul, ha mérlegeli, az új feladatokkal képes lesz-e megbirkózni. Legyen az bár a gyermeknevelés, vagy a pubertáskori problémák megoldása. Sajnos, nagyon gyakori példa, amikor éretlen személyiség kerül a társas kapcsolatba, ahol nagyobb gyermek van, mert a nevelés problémáit a szülő a nevelés során tanulja meg, erre az új családtagnak nincs lehetősége. A szülő társra éhsége, esetleg szexualitása nem lehet elsődleges szempont! dott példát elemzünk, amely tanulságként szolgálhat, hiszen bár minden eset egyedi, a jellemző jegyek valahol mégis hasonlóak: Amikor az anya új kapcsolatának áldozata a saját gyermeke Anita elvált szülők gyermeke, szülei akkor váltak el, amikor a kislány egyéves volt, tehát a válás körülményeire végképp nem emlékezett. Áz édesanyja nevelte, és intenzív, mondhatni, jó kapcsolatot tartottak fenn az édesapával is. A két szülő a gyermek érdekében még közös programokat is szervezett. A gond akkor kezdődött, amikor az anyuka életében megjelent egy másik férfi. Anita ekkor hétéves volt, és nehezen fogadta, hogy egy idegen lépett az életükbe. Áz új apukának teljesen más beállítottsága volt, új nevelési módszere, új értékrendszere, és igen rossz szemmel nézte, hogy a kislány továbbra is látogatta az édesapját. A probléma akkor mélyült el igazán, helyzet, a lány agresszívvé vált, a szülőkre nem hallgatott, engedetlen lett, bántalmazni kezdte a kistestvérét. Később, mivel már nem tudtak vele mit kezdeni, a gyötrés és kínzás határát súrolták a szülők megtorló intézkedései és büntetései. Megtörtént, hogy egész éjjel olyan mondatokat másoltattak vele, mint a „Többet nem leszek rossz!” és hasonlók, vagy reggel négy órakor felkeltették és térdepeltették őt órák hosszat, hogy tudatosítsa, ők a szülők, őket kell respektálnia. Tulajdonképpen a szomszédok és a tanítónő vette észre, hogy a kislány kialvatlan, karikás szemmel jár az iskolába, ők hívták fel a szociális osztály figyelmét erre. Az édesanya két malom között őrlődött. Nem tudott dönteni a gyermeke és az új családja, a kisfia apja között, mert csak úgy lehetett volna megoldani a problémát, ha választ. A választás azonban teljesen kizárta volna a másik felet. Anyagilag függött az új férjétől, fiatal volt még, érzelmileg is szüksége volt a társra. Az édesapa új családja elfogadta volna a kislányt, de Anita addigra már olyan állapotba jutott, hogy nem tudottvolna beilleszkedni és alkalmazkodni hozzájuk. Ekkor került a mi intézetünkbe. Nálunk viszonylag sok időt töltött, majdnem kétszer annyit, mint a szokásos. Az első egy-két hónapban mi is nagyon nehezen tudtunk közeledni hozzá, nagyon lassan illeszkedett be, akaratos volt, de aztán fokozatos javulást tapasztalhattunk, kezdett együttműködni, mivel itt stabilak voltak az elvárások, szilárd hátteret érzett, s világos értékrend uralkodott. Az anyuka látogatta a kislányt, erős lelkiismeret-furdalása volt, hogy így döntött, de mivel elválni nem akart, ezzel a fiatal, éretlen férfival képtelenség lett volna tovább nevelni a lányt. Anita gyermekotthonba került... A történetből levonható a tanulság: itt csakis a szülők hibáztathatok ezért a szomorú gyermeksorsért. Az anyának, bármennyire vágyott is egy élettárs után, sokkal meggondoltabban kellett volna viselkednie, mint ahogy azt tette. A nagyon nagy korkülönbség veszélyes. Előtte ki kellett volna próbálnia az új kapcsolatot, s csak ha a gyermek szempontjainak is megfelel, akkor lett volna szabad nekivágni. Nem játszottak nyílt kártyákkal, a férfi tulajdonképpen nem is fogadta el a gyereket. A kistestvér is túl gyorsan jött, nem volt idejük megismerni nélküle egymást. Ha az anya nem köti magát a férfihoz, akkor ennek a tragédiának nem kellett volna megtörténnie. Annak a szülőnek, aki újabb társas OKTÓBER 24. SZENT ANTAL ÜNNEPE Az 1807-1870 között élt spanyol katolikus pap, püspök, prédikátor, misszionárius a takácsok és a takarékpénztárak védőszentje. Igyekezett megszigorítani és szervezettebbé tenni a hitéletet, de emiatt sok ellenséget szerzett magának. Szigorú fellépését Madridban, a királyi udvarban sem fogadták osztatlan örömmel. Fő vigasza az általa alapított rend volt, amely a gyermekek, a rászorulók menedéke lett. 1870-ben elhagyatottan halt meg a fontfroi- dei kolostorban. 1950-ben avatták szentté. Múlt heti számunk fő témája a válás volt. Akkor ígértük, hogy az elkövetkezőkben néhány szomorú gyermeksorsot is közzéteszünk Gál Vera pszichológus praxisából - okulásul. íme, az első. Továbbra is figyeljék a Családi Kört! MALIK ÉVA A válás után a gyermek I gyakran manipuláció I tárgyává válik, a szüli lök féligazságokkal, a dolgok eltúlzásával olyan helyzetet teremtenek, melyben a másik felet gonosz, agresszív, kegyetlen monstrumnak állítják be. A kicsi fokozatosan negatív érzéseket formál a másik szülő iránt. Az ilyen gyermeknél gyakran viselkedési zavarok jelentkeznek, agresszív lesz, nem tud együttműködni a korosztályával, nehezen teremt kapcsolatot, nevelési problémák léphetnek fel, Ne feledjük: gyermekeinkért teljes mértékben felelősek vagyunk. A tőlünk kapott családmintát viszik tovább. Ha felnőnek, ők is hasonlóan fogják megoldani konfliktusaikat házastársukkal. Ha önmagunkért nem is, legalább az ő érdekükben tegyünk meg mindent azért, hogy kapcsolatunk, házasságunk emberi értékeken, egymás tiszteletén, szeretetén, elismerésén, kölcsönös bizalmon alapuljon. Az alábbiakban Gál Vera pszichológussal néhány, az életből kiragaOKTÓBER 23. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPE Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának emlékére ezt a napot az 1990. május 2-án összeült szabadon választott Országgyűlés az elsőként elfogadott törvényben Magyarország nemzeti ünnepévé nyüvánította. amikor megszületett a kistestvér. A mostohaapa a saját gyermekét helyezte előtérbe, őt szerette jobban, sőt a kislánytól megkövetelte, hogy rendelje magát alá a kistestvérnek. A lány lassan pubertáskorba lépett, s mivel előtte már az édesapja viselkedési sémáját fogadta el, nem lehetett tőle megkövetelni, hogy mostantól törölje őt ki az érzésvilágából, feledje el, mintha nem is létezne. Pedig a mostohaapa erre törekedetett: nem engedte őt hétvégére édesapjához, megtiltotta neki, hogy telefonon beszéljen vele. Az új apa több mint tíz évvel volt fiatalabb az anyától, lassan inkább a kislányhoz illett volna férjként. Egy ilyen húsz év körüli férfitól nem lehet elvárni, hogy ha készen kap egy pubertáskor körüli lánygyermeket, meg is tudja őt érteni. Az iskolában nem voltak problémák Anitával, jó volt a tanulmányi előmenetele, sőt átlagon felüli. Otthon viszont nem bírtak vele. Amint múlt az idő, egyre romlott a
