Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-04 / 228. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 4. Digitália A sok létező mellett újabb csoportosítási szempont kezd kialakulni: az informáltaké és az informálatlanoké Csak látszólagos valóság JEGYZET Saját magának küldte 30 éves az e-mail A manapság hétköznapi dolog akko­riban forradalmi újdonságnak szá­mított: az első elektronikus üzenet először 1971 őszén küzdötte le a két számítógép közti távolságot. Az első e-mail küldője nem emlék­szik az üzenet szövegére, azt azon­ban vissza tudja idézni, hogy saját magának küldte. A sokak által egy­szerűen az „e-mail atyjának” neve­zett Ray Tomlinson szerint talál­mánya egyáltalán nem volt eget rengető, az újítás mindössze egy 200 soros programból állt. „Mind­össze két, már addig is létező prog­ramot kellett ötvöznöm” - állítja Tomlinson, aki az Arpanet, az Amerikai Védelmi Hivatal kísérleti hálózatának fejlesztésén dolgo­zott. A két alkalmazás egyike - egy egyszerű üzenőprogram, a SNDMSG - lehetővé tette, hogy a felhasználó egy másik mailcímre küldjön üzenetet. Az apró bökkenő mindössze annyi volt, hogy ez a program - mivel a munkatársak közötti információcserét szolgálta - kizárólag akkor működött, ha a küldő és a címzett levelesládája egy gépen volt. Tomlinson ezt a kis hiányosságot küszöbölte ki azáltal, hogy az ép­pen fejlesztés alatt álló CYPNET hálózati fájltovábbító protokollt adaptálta a SNDMSG üzenőrend­szerbe. Ezzel lehetővé vált, hogy az Arpanet akkori felhasználói a hálón keresztül kommunikáljanak egymással. Szintén ő volt az, aki a „@” jel használatát bevezette az elektronikus levélcímekben. Miu­tán sikerült egy számítógépről egy másikra küldenie egy e-mailt a sa­ját címére, a kollégáinak is elküld­te az üzenetet, így az első hálóza­ton keresztül is működő kommu­nikációs megoldás mintegy saját maga jelentette be létezését. Tomlinson szerint az újdonság­nak akkoriban még volt gyakorla­ti fontossága. Az Arpanetet mind­össze néhány százan használták és a hálózat akkori maximális át­viteli sebessége mindössze 300 baud volt, amely a mai 56,6 Kb/s- os modemek sebességének egy huszada. Az e-mail terjedése a nyolcvanas évek elején, a PC-k népszerűsödésével gyorsult fel, az igazi áttörést pedig a világháló mindennapi életbe történő beszi­várgása jelentette. Az internet az­óta történt változása az e-mail tö­meges használatát vonta maga után, ugyanakkor elmondható, hogy az elektronikus kommuni­káció a hang- és képanyag átvi­telének terjedésével új utakra is lépett, [origo] EZT RÖGZÍTSD! Most ráfaragtál, haver, hogy felhívtál! Vírust töltök a mo­bilodra, törlőm a telefon­könyved, de előbb mindenki­nek megy a nevedben egy disznó sms! Megváltoztatom a pinkódodat! Sőt, mindörök­ké lekapcsollak a hálózatról! Kétlem hogy ezek után képes leszel üzenetet hagyni. anapság, ebben az értékrendjét vesz­tett és kereső világ­ban egyre többször fogalmazódik meg szociológusok, pszi­chológusok és egyéb társadalomtu­dományokkal foglalkozó szakem­berek, gondolkodók fejében a kér­dés, hogy a bődületes tempóban fejlődő kommunikációs és mformá- ciós-technológiai berendezések mi­lyen irányban változtatják meg az embereket, interperszonális kap­csolataikat, és müyen hatással lehet ez a társadalom egészére. Fölösleges lenne filozófia magassá­gokba emelni a témát, de nyilvánva­lóan annál összetettebb dologról van szó, semmint azt egyeden toll­vonással elintézhetnénk. Tulajdon­képpen létezik egy alapprobléma, ami műszaki szemmel figyelve kel­lemes bizsergést kelt az ember tar­kóján, és ebből a szemszögből kizár- hatadan következő lépések összes­ségének, szükségszerűségének tű­nik. Mert a fejlődés, kérem szépen, kötelező és megállíthatadan! Ennek emberi, társadalmi vonatko­zásai azonban jelenleg borús képet festenek eénk. Sokan legyintenek most, elbagatellizálva a kérdéskört. A legtöbb ember úgy véli, hogy a mai kor félvezető-technológiájára és a mikrochipek fokozott fejlődé­sének alapjaira épülő apró Ids be­rendezések hatásaikat tekintve ha­sonlatosak az anno hirtelen felbuk­kanó gőzgépekhez, vagy autókhoz, amik igazából nem változtattak semmin sem, a tudomány haladt a maga útján, a társadalomban pedig óriási változások zajlottak le ettől függedenül is. Hogy ezek nem vol­tak hatással a társadalom átszerve- ződésére, az éppen úgy nem igaz, mint ahogy üledenség párhuzamot vonni a két kor között. Még akkor is, ha csak a korábban említett technikai forradalom eset­leg katalizátora volt bizonyos szo­ciálpolitikai folyamatoknak, ma­napság az információáramlás és a társadalmi szerkezetek fokozatos módosulása keményen összekap­csolódó fogalmak. De van, ami még ennél is félelmetesebb árnyé­kot von a fejünk fölé. A sok létező mellett, újabb csoporto­sítási szempont kezd kialakulni: az informáltaké és az informálatíano- ké. Ez nem neofóbia. Esélyegyenlő­ségről még csak ne is beszéljünk, mert sok ember nem ért és nem is kíván a számítógépekhez, vagy más elektronikus eszközökhöz nyúlni. Ami érméi is rosszabb és veszélye­sebb, hogy náluk sokkal többen nem juthatnak, nem tudnak hozzá­jutni a szükséges eszközökhöz. Óri­ási különbség, rés a szakadékban. Mert míg az egyik kényelmesen át­hidalható, a másik kínos csendre és szemlehunyásra késztet. Nem kell ám messzire menni. Tes­sék körbenézni itthon! Politiku­sok divatból használnak minden olyan szót, amiben szerepel az in­formáció, informatika, miközben valójában nem történik semmi a látszatintézkedéseken kívül. Ne tessék most felszisszenni, nem csak az aktuális kormányra gon­doltam, és nem kimondottan ma­gyarjellegzetesség ez. ...ők csak értünk vannak De vegyük a következő problémát. Elközgazdaságiasodtunk és el­árasztott minket a mindenhol je­lenlevő hasznos vagy éppen ha­szontalan információ, ami néha ró­zsaszín szemüveget ránk kénysze­rítő multicégek reklámjaiként ke­rül hozzánk, mi pedig fogyasztunk és globalizálódunk egy olyan világ­ban, ahol a legtöbb ember nem ta­lálja a helyét, és pótcselekvésekbe menekül, ahelyett, hogy energiát áldozna saját, barátai, hozzátarto­zói vagy más emberek, területek, kultúrák megismerésére. Senki nem állítja, hogy a kommunikáció fejlődése ne volna hasznos, hiszen az. Elérjük a távol élő szerettein­ket, barátainkat. De van, akinek ez tölti ki az életét, és esedeg elfeled­kezik a mellette élőkről. Mondják, hogy egyre több embernek van szorosabb virtuális kapcsolata ide­genekkel, mint a családtagokkal, barátokkal a környezetében, így van ez? Hát, nézzünk szét óvato­san magunk körül, ha éppen nem megint a számítógép foglalja az amúgy már nem is olyan drága időnket. Na, itt jöjjön az a nagy só­haj! Kéz a szívre. Napi hányat? Mármint hány órát töltünk a tech­nika előtt, mellett? Mennyit fog­lalkozom én a számítógéppel, elektronikus játékokkal, a mobil­lal, az internettel, a tévével, a sok minden mással? És vajon mennyi időt töltök azzal, hogy valakivel beszélgetek egy jót személyesen, átélem, hogyan rea­gál a különböző témákra, minek örül és mitől bánatos, hogy együtt sportolunk a fiammal, lányommal, barátokkal, mert a sport, kihívás összeköt és erősíti a kapcsolatokat. Vagy valakire rámosolygok csak úgy, mert ma jó kedvem van, hét­végére kirándulást szervezek, mert jobb a szabadban, könyvet ol­vasok, vagy este a városban sétá­lok az asszonnyal, és nem a mul­tiplexbe ülünk be, egy nagy adag kólával és cukorkákkal. Miért hiányoznak ezek az emberi dolgok legtöbbünk életéből? És hi­ányoznak egyáltalán? Persze, hogy hiányoznak. Csak esetleg nem vesszük észre. Időnk csak ar­ra van, amire szánunk. Eltelt több mint tíz év a rendszer- váltás óta. Ránk zuhant a nagy sza­badság, hirtelen beáramlott az or­szágba a nyugati jó és a rossz is. So­sem tapasztalt lehetőségek tárul­tak föl, sokan kihasználták azon­nal, sokan még csak ébredeznek. És beindult a mókuskerék, íme, itt a fogyasztói társadalom, a maga felesleges termékeivel, az idegesítő reklámjaival. Az újgaz­dag réteg, vagy a fiatal vezetőré­teg, műszakiak, közgazdászok, de mindenki más, akire a betelepülő cégeknek szükségük volt, elkezd­hettek sokat dolgozni és sokat ke­resni. Mert manapság erre divatos hivatkozni. Sokat dolgozom. Nem marad idő erre, vagy arra. Vagyis a legfontosabb dolgokra. Mert a monitor, a tévé és a mobil azért este is be van kapcsolva. Hogy pihenjünk. Napközben meg azért, mert dolgozunk. Visszás ez egy kicsit, nem? Több jót is meg­érdemelnénk. De azért ennyire nem sötét a hely­zet. Az igazság az, hogy ma tényleg szorosabban kapcsolódik egymás­hoz a társadalom és a technológiai fejlődés fogalma, aminek sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak, sokan pedig máris az áldozataivá Az amerikai versenyhivatal bezá­ratott több ezer honlapot, ame­lyek eltérítették az internetezőket és popup-hirdetésekkel bombáz­ták le a képernyőt. A hivatal sze­rint a philadelhpiai John Zuccari- ni több mint 5500 szex- és szeren­csejáték-hirdetést futtató oldalt működtetett. Zuccarini rengeteg olyan domaint regisztrált be, amelyek népszerű oldalak, mint például a Cartoonnetwork.com elgépelt címe esetén jelentek meg. Az oldalak látogatói gyak­váltak. Magyarán szólva, feladták nekünk a magas labdát. Amit persze kár lenne nem lecsapni. Mert én nem azt mondtam, hogy a bekövetkező változások, azok elő­idézői vagy maga a technika feltét­lenül rossz és káros. Ugyan! Műsza­ki ember lévén szentségtörés lenne részemről ilyet kinyilatkoztatni. De nem erről szól a történet. Ha­nem arról, hogy rajtunk múlik, mennyire és hogyan épülnek be ezek a kis ketyerék az életünkbe. Mert a technológia, a tudomány csak egy eszköz, ami újabb eszkö­zöket ad a kezünkbe, hogy még kényelmesebbek lehessünk. Sze­retjük azonban elfelejteni, hogy ezek az eszközök értünk vannak és nem fordítva! Néha eszünkbe kell juttatni. Előbb- utóbb beépülnek a hétköznapjaink­ba, és nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget nekik, mint mondjuk egy kávéfőzőnek vagy mikro- sütónek a konyhában. Használjuk, elmegyünk mellettük, és ennyi. Mindenki keres valamit. Divatos manapság, és hiányzik az ember­ség? Ősi módszerek és tanok? Du­ma, kérem szépen, duma! Minden, ami emberi és természetes, az itt van, volt és lesz végig előttünk, ben­nünk. Csak figyelni kellene a való­ban fontos dolgokra. És ebből nem lehet közhelyet kreálni, mert ez nyíltan, vagy titokban, de mindenki által kívánt szükségszerűség. Sót, alapvető létszükséglet. Állandóan legyünk a gép előtt, én ezt mondom. Előzzük meg őket mindig egy lépéssel. Magyarán szól­va, mutassuk meg, hogy hol a he­lyük. De főleg, hogy hol a mi he­lyünk! Mert mi élünk, fontosak va­gyunk és ők csak vannak. Értünk. Es ha most megsértődtél, vagy ri­adalmat okoz a gondolat, hogy a gépedet kikapcsold akár csak egy órácskára is, akkor ideje komo­lyan elgondolkoznod. Győzd le azt a masinát! És kapcsold ki... Nem vagyok naiv, csak idealista. Itt most kéne valami szépet és okosat mondanom, vagy idézni valakitől, aki szélesebb rálátással rendelkezik a világ fölött. De minek? Egyszerűbb magunkba nézni. A vüág csodaszép és az em­berek kedvesek, ha mi is azok va­gyunk... (hwsw.hu) ran popup-örvénybe kerültek, ugyanis a megnyíló oldalakról „vissza” gombbal nem lehetett ki­hátrálni, kikapcsolásukkor pedig újabb ablakok nyíltak meg. Ä ver­senyhivatal az oldalak leállítására kötelezte, az egyebek közt az An- nakurnikova.com és Britney Spe­ars nevének 41 változatát bere­gisztráló Zuccarinit. Az üzletem­bert az utóbbi két évben legalább 63 alkalommal perelték be meg­tévesztő domanjei miatt, amely­ből 53 pert elveszített és közel 200 domaint visszajuttatott a védjegyek tulajdonosainak, (ix) Print screen (Internetfotó) Az site-ok látogatói gyakran popup-örvénybe kerültek Bezárnak a pornóoldalak NETVILÁG Az SWH szoftverfejlesztő cég multimédiás tantermet adott át Zsolnán Ajándék a szülinapostól LÉNÁRT ILDKÓ eptember 20-án a SWH szoftver- fejlesztő" cég, valamint a PSE Siemens AG Ausztria képvi­selői multimédiás tantermet adtak át a Zsolnai Egyetemnek. Az elő­adóterem a legkorszerűbb techni­kával van felszerelve - 900 ezer korona értékben. Udo Scheiblau- er, a PSE Siemens AG Ausztria ve­zérigazgatója szimbolikusan átad­ta a Zsolnai Egyetem rektorának, Milan Dadonak a multimédiás tan­terem alapjául szolgáló LCD-pa­nelt. Az érinthető panel használa­tával az előadó működésbe hoz­hatja a segédeszközöket (DVD, vi­deo, videókamra), lehetővé válik a két- és háromdimenziós tervek be­mutatása. A modern technika mel­lett helyet kap a már klasszikusnak számító diafilmvetítés, valamint az írásvetítő használata. Szintén az LCD-panel segítségével szabá­lyozható a terem megvilágítása, beállítható a megfelelő hanginte- zitás, valamint ki- és bekapcsolha­tó a légkondicionáló. így minimá­lisra csökkenthető a technikai se­gédeszközök előkészítésére. Jelen esetben is érvényes „Az idő pénz!” - örök érvényű mondás. Minnél kevesebb időt vesznek igénybe az előkészületek, annál több idő for­dítható a tanulásra. „Az SWH a kezdetektől tisztában van azzal a ténnyel, hogy elen­gedhetetlen az együttműködés főleg a technikai irányzatú főis­kolákkal. A jövő szakemberei ezeken az egyetemeken szerzik meg a kellő ismereteket. Ezért a kiválasztott főiskolákat az SWH megpróbálja maximálisan támo­gatni” - mondta Gejza Büchler, az SWH vezérigazgatója. A szofterfejlesztési cég a multi­médiás terem átadásával ünne­pelte szlovákiai fennállásának 10. évfordulóját. Botrány Jackson CD-je körül A digitális világ jogi aktivis­tái a napokban felemelték hangjukat az ellen, hogy Mi­chael Jackson legújabb, Rock Your World címet vise­lő CD-je nem játszható le a személyi számítógépek CD- ROM meghajtójában. Az angliai Digital Rights cég szakértői szerint a Sony min­den határt átlépett akkor, amikor az általa kiadott Jackson CD PC-ken történő lejátszását megakadályozta. Szakértők véleménye szerint az egész dologban az a legal­jasabb, hogy a kiadó a CD bo­rítóján egyáltalán nem tüntet­te fel, hogy a lemez kizáróla­gosan hifi CD-lejátszókban játszható le, vagyis ezzel meg­téveszti a vásárlókat. A kiadó szerint az ilyen és hasonló lé­pésekkel lehet garantálni, hogy a felhasználók a számí­tógépek segítségével ne rip- peljék le a zeneszámokat, és ne másolják le őket. Feltétele­zések szerint egyébként a So­ny a Macrovision által kifej­lesztett SafeAudio védelmi rendszer egyik variánsát al­kalmazta a Michael Jackson CD-ken, mely technológia lé­nyege, hogy szándékosan hi­bás adatokat helyez el az au- dio-CD-ken. Zenei szakértők szerint azonban az ily módon kódolt lemezek annyira meg vannak „fertőzve” szándéko­san hibás adatokkal, hogy még a hifi CD-lejátszókban történő lejátszás mellett is csökkenhet a hangminőség. Ellenszernek álcázott vírus A SecurityFocus és a Trend- Micro szerint a vüághálón egy, magát a Nimda eltávolítójának álcázó vírus bukkant fel. A Se- corityFocus biztonsági cég közleményében egy olyan, elektronikus levelek mellékle­teként terjedő vírusról tájékoz­tat, mely leírása szerint a Nim­da eltávolítására alkalmas. A közlemény figyelmeztet, hogy semmi esetben ne nyissuk meg a SecriryFocus.com-tól érkező e-maüekhez csatolt FK_NIM- DA.exe elnevezésű csatolt fáj­lokat. Bár a TrendMicro kibo­csátott egy FK_NIMDA.com névvel ellátott ingyenes patch- et, ezt nem teijesztik kéretlen e-mailen keresztül. A cég egy­előre nem nyüatkozott részle­tesen arról, hogy a vírus mi­lyen tevékenységet fejt ki a fer­tőzött gépeken, az első infor­mációk szerint a csatolt fájl végrehajtása után létrehoz egy FK_NIMDA elnevezésű könyvtárat, benne a következő fájlokkal: FK:NIMDA.exe, re- adme.txt, slide.dat és sli- de.exe. Érdekesség, hogy a re- adme.exe azonos a TrendMic­ro által közzétett antivírus-esz- köz mellett találhatóval, (o) 1 EZT RÖGZÍTSD! Várjon a kezelő jelentkezé­sére! Itt a kezelő. A kezelés jelen pillanatban a szakren­delőben folytatóik. Törje el máskor a lábát vagy hagyjon üzenetet a sípszó elhangzá­sa után.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom