Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-22 / 243. szám, hétfő

8 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 22. Sikeresen szerepeltek a füleki tanulók Salgótarján. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban pénteken osztották ki a Kárpát-medencei Mesemondó Verseny dí­jait. Az előző évekhez hasonlóan a füleki speciális alapiskola tanu­lói az idén is remekeltek, és összesen kilenc díjjal tértek haza. A foglalkoztató osztályok kategóriájában Horváth Ágoston első he­lyezést ért el. A tizenöt éves Horváth Iván elnyerte a zsűri elnöké­nek dicsérő oklevelét. Mindkét versenyző felkészítő tanára Bene Valéria. A meseillusztrációs munkákért a szakmai zsűri hét külön­böző dijat ítélt a fülekieknek, akik három ország 26 speciális intéz­ményének részt vevő diákjai közül a legtöbb díjat kapták, (fo) SZÍNHÁZ ____________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 KASSA ÁLLAMI SZ.: Táncműhely, avagy hogyan születik a balettelőadás 10 MOZI POZSONY OBZOR: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 15.30, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Közönyösök (ol.-fr.) 18 Montmartre-i Amélia (fr.) 18 Sötétkék vüág (cseh) 20.30 Kiűzetés a paradicsomból (cseh) 17.15 Pearl Harbor - Égi háború (am.) 19.30 Égyszerű vér (am.) 21 Láza­dók és szeretők (cseh) 17.30 KASSA DRUŽBA: Kémkölykök (am.) 16,18, 20 TATRA: Taxi 2. (fr.) 16,18, 20 CAPITOL: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: A majmok bolygója (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Elfe­lejtett szenvedély (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA-VMK: Gladiátor (am.) 19 GYŐR PLAZA: A. L- Mesterséges értelem (am.) 17.30, 20.15 Bridget Jo­nes naplója (ang.-am.) 14, 16, 18, 20 Corelli kapitány mandolin­ja (am.-ang.-fr.) 17.30, 20 Get Carter (am.) 13, 15.15 Horrorra akadva 2 (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Jurassic Park 3. (am.) 18, 20 Kémkölykök (am.) 14, 16 A majmok bolygója (am.) 15, 17.30, 20 Moulin Rouge (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Neveletlen hercegnő (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Megtartották az idei országos pedagógiai találkozót X. Katedra Napok ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Hujber Ferenc: „A Szökés Budára és a Luther úrral való találkozás megváltoztatta az életemet" Nem svihák, csak talpraesett Dunaszerdahely. Csicsay Alajos, a Katedra Társaság elnöke és Hodos- sy Gyula, a Katedra Alapítvány igazgatója megnyitóbeszédével kezdődtek hétvégén Dunaszerda- helyen a X. Katedra Napok. Az idei országos pedagógiai találkozó né­hány meghívott előadó távolléte miatt a meghirdetett programtól eltérően zajlott. A vendégek sorá­ban azok a hazai és külföldi szak­emberek votlak, akik a korábbi Ka­tedra Napok hallgatósága a leg­jobb előadóknak ítélt. A jelenlevők érdeklődéssel hallgatták Hajdú Katalin, Czeizel Endre, Lanstyák István, Stredl Terézia, László Béla, Szarka László és Zombori Ottó elő­adásait. A találkozó előadásai idén a szokástól eltérően nem egyetlen téma köré csoportosultak. A részt­vevők egyetértettek abban, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Léva. Az autonóm iskolák egyik alapértéke és meghatározó jellem­zője lesz az intézmény pedagógiai programja. Az ez ideig elsősorban a magyarországi oktatási refor­mokra figyelők körében ismert fo­galmat az elmúlt héten az SZK Ok­tatási Minisztériuma által nyilvá­nos vitára bocsájtott közoktatási törvény tervezete is tartalmazza. A tervek szerint 2002. szeptember 1- jétől hatályba lépő új közoktatási törvény minden iskolának kötelező feladatul adja az iskola nevelési­oktatási programja megalkotását. A múlt héten csütörtöktől szomba­tig Léván húszórás pedagógus-to­vábbképzésen a pedagógiaiprog- ram-készítés alapjaival ismerked­tek az érdeklődő pedagógusok. Az Szövetségének és a Katedra Társa­ságnak szorosabb együttműködést kellene kialakítania. Szigeti László oktatási államtitkár beszédében széles körű társadalmi vitára és szakmai véleményének megfogal­mazására szólította fel a pedagó­gustársadalmat a közoktatási tör­vénytervezettel kapcsolatban. A találkozó másnapján kiosztották a Katedra Díjakat, a Katedra folyó­irat okleveleit és a Szlovákiai Ma­gyar Iskolákért Emlékplakettet. Katedra Díjban részesült Janda Iván, Öllős László és Tóth Erzsé­bet. A Katedra folyóirat oklevelét Andruskó Imre, Horváth Géza és Tóth Lehel kapta. A Szlovákiai Ma­gyar Iskolákért Emékplakettet Szabó Zoltán kapta. A Katedra Na­pok idén is lehetőséget biztosított a pedagógusoknak a véleménycse­rére és színvonalas előadásaival hozzájárult a pedagógus-tovább­képzéshez is. (érvé) SZMPSZ Pedagógiai Intézete és Lévai Területi Választmánya közös szervezésében megvalósult to­vábbképzés vezetője Szekszárdról Palotás Zoltán közoktatási szakér­tő volt, aki Magyarországon az ön- kormányzati iskolarendszer műkö­désének egyik legkiválóbb kutató­ja, elemzője és fejlesztője. A résztvevők rövid elméleti elő­adások és gyakorlati feladatok se­gítségével ismerkedtek meg a centralizált és a decentralizált ok­tatásirányítás közti eltérésekkel, az autonóm iskola működésének jelentős másságával, a helyzet- elemzés és önértékelés küldetésé­vel és technikáival. A tanfolyam hallgatói a harmadik nap végére kidolgozták a pedagógiai program elkészítésének részletes ütem­tervét. (F. A.) Csalódottan tenné le Vladis­lav Vančura Szökés Budára című regényét, aki Boráros Attila, a felvidéki pálinkake­reskedő kalandos útjait, csehországi kiruccanásait szeretné fellapozni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Boráros Attila alakja ugyanis nem szerepel a kötetben. A nemesi csa­ládból származó Vladislav Vanču­ra, aki orvosi hivatása mellett ver­seket és forgatókönyveket is írt, Já­nos, a pék címmel pedig a cseh szo­cialista irodalom egyik kiemelkedő regényét alkotta meg, a Szökés Bu­dára oldalain még csak említést sem tesz Boráros Attiláról. Ezt a fi­gurát Miloslav Luther, a Vančura- regény alapján most készülő játék- és ötrészes tévéfilm rendezője írta bele a történetbe. A cseh szlovák és magyar koprodukcióban születő alkotás ily módon olyan szereplő­vel gazdagodott, aki ugyan az író fantáziájában nem volt jelen, az ál­tala megteremtett történetbe azon­ban pontosan beilleszkedik. A Monarchia széthullását követő években, amikor már működnek az új határvonalak Európa szívé­ben, egymásba szeret egy polgári családból származó prágai lány és egy tehetős szlovák gazda fia. Sze­relmüket Budára „szöktetik”, hogy zavartalanul adhassák át magukat a nagy érzelmeknek. Kapcsolatuk azonban így sem marad viharmen­tes. És amíg ők egymás karjaiban keresik a boldogságot, addig Borá­ros Attila, a kassai szeszital-forgal- mazó keresztül-kasul utazgat az országban anyagi boldogulását si­ettetve. Nem érdeklik sem az újon­nan kijelölt határvonalak, sem a gazdasági-politikai változások. Az ő életét nem kavarhatja fel semmi­féle társadalmi rendszer. Őt nem lehet falhoz szorítani, ó nem ismer lehetetlent. Boráros Attila ajég há­tán is megél, és még a legveszélye­sebb helyzetből is épen kerül ki. Színésznek életművészt játszani a leghálásabb feladatok egyike. Miloslav Luther nagyítóval kereste azt a színészt, aki az arcán hordoz­za a figura jellemét. Hujber Ferenc, a vígszínházi Víz­kereszt Sebastianja, rendezői teli­találat. Eszményi Boráros Attila. Műiden gesztusával hozzátesz va­lamit a szerephez. Játékával cseh partnereit is remek helyzetbe hoz­za. Nyelvérzéke kitűnő. Szövegé­nek cseh és szlovák részeit szivacs­ként szívja magába. Vladimír Hollóš kamerája a legapróbb rez­zenéseit sem hagyja veszni. Érzé­keny alakítása a film egyik nagy nyeresége lesz. A vártnál is nagyobb siker Magyar napok Kassán Kassa. A Magyar Kulturális Napok első négy napja alatt háromszor fordult elő, hogy a közönség nem fért be a rendezvény helyszínére. Koltay Gábor Sacra Coronájának vetítésén sokan állva nézték végig a 130 perces filmet a Tatra mozi­ban. Sebestyén Márta és a Muzsi­kás együttes koncertjére szintén sokan nem jutottak be, annak elle­nére, hogy az együttes idén tavasz- szal már vendégszerepeit Kassán. A népi ritmusokat követően, szom­bat este Faludy György, Kossuth- díjas költő estjén kellett improvi­zálniuk a szervezőknek, akik ere­detileg a Thália kávézójába tervez­ték a találkozót, ám a hatalmas ér­deklődés miatt a színházterembe kellett irányítani a mintegy két­száz fős közönséget. Faludy mű­sorvezető nélkül is remekül boldo­gult, nézői kérdésekre is válaszolt, felejthetetlen élményt szerezve a jelenlévőknek. Úgy tűnik, a kassai magyarság ki van éhezve a kultu­rális rendezvényekre, nagy sikerre számíthat a mai Mácsai Pál-est is. Címe: Azt meséld el, Pista, (juk) „Valaki mindig rám talál..." Leleményes, csavaros eszű férfit játszik, akit az isten is üzletem­bernek teremtett. Ismerős életfilozófiája van Boráros Attilának - vélekedik Hujber Fe­renc. - Rájött, hogyan és mivel le­het sok pénzt keresni, tudja, kik azok az emberek, akik igazán fon­tosak számára, a többiekre pedig egyáltalán nem figyel. Eldöntötte, hogy jól fog élni, és meg is tesz mindent, hogy a lehető legrövi­debb úton haladjon a célja felé. Én vagyok a fontos, mondja, és én pontosan tudom, mit várok az élettől. Külföldi produkcióba próbafel­vétel nélkül bekerülni szinte le­hetetlen. Én még nem is hallottam ilyet. Miloslav Luthert már a fotóival megnyerte. Olyan képeket látott önről, amelyek egytől egyig „be­széltek”. Nyugodtan mondhatom, mert ezerszer átgondoltam már: a Szö­kés Budára és a Luther úrral való találkozás teljesen megváltoztat­ta az életemet. Minden eddigi munkámat átértékeltem, és arra jöttem rá, hogy még sosem érez­tem magam olyan biztos kezek­ben, mint ebben a filmben. Ha lé­tezik tökéletes biztonság, akkor én most ezt élvezem. Rendező és operatőr úgy figyel rám, hogy el­Dunaszerdahely. Szombaton és vasárnap mintegy háromszáz résztvevője volt a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő III. évfolyama döntőjének. A gyer­mekkategória résztvevői a művé­szeti alapiskolában mérték össze tudásukat, s az ifjúságiak és a felnőttek a Városi Művelődési Központban vetélkedtek. Hang­szeres szólisták és népdalkörök, zenekarok és szólóénekesek bizo­nyították be, hogy a folklór, és azon belül is a népdal, a népzene az eltűnő paraszti világon kívül is lehet értelmes tevékenység, egyéni tehetséget és közösséget formáló szellemi erő. A Csemadok Dunaszerdahelyi Já­rási Titkársága a Bíborpiros szép rózsa megrendezésével immár ha­gyományt teremtve, ismét egy or­szágos kisugárzással rendelkező rendezvénysorozatot tart életben. Ennek eredménye volt az is, hogy Nagytárkánytól Somoijáig sok-sok faluból, városból jöttek el Duna- szerdahelyre. Az is felemelő érzés­sel tölthette el a résztvevőket, képesztő erőt sugároznak felém. Minden instrukció mögött végte­len bizalmat és szeretetet olvasok ki a szemükből. Prágában és Brünnben dolgoztam a stábbal. Minden egyes alkalommal éjsza­ka, előadás után, a Vígszínházból vittek a forgatás helyszínére, de a kamera előtt soha, egyetlenegy­szer sem éreztem fáradtnak ma­gam, mert a sminkestől az első asszisztensig, a kellékestől a fod­rászig mindenkitől plusz energiát kaptam. S ami ugyancsak érde­kes: ha magyar filmben játszom ilyen vagy ehhez hasonló szere­pet, tuti, hogy elveszítem a bará­taim háromnegyedét. Azt fogják ugyanis hinni, hogy valóban meg­változtam. Hogy a figura hatása alatt ilyenné váltam. De én csak arra az időre váltok jellemet, amíg tart a forgatás. Tehát nem örökre. Amint befejeztük a filmet, feleresztek, új frizurát csinálta­tok, veszek egy-két új trikót, nad­rágot, és pár nap alatt minden visszaáll a régi kerékvágásba. A Közel a szerelemhez után sajnos egy évembe telt a visszazökkenés, annyira rám telepedett a figura. Álarccal közlekedni persze sokkal könnyebb. Ezt már megtanultam. Már el is tudom érni, hogy szeres­senek. Ha kell, kedves és varázs­latos vagyok, de vannak pillana­tok, amikor képes vagyok iszonyú ellenszenves lenni. hogy Ág Tibor népzenekutató ve­zetésével a közös éneklések során arra a Vass Lajosra is emlékeztek, aki nemcsak zeneszerzőként és a Repülj páva mozgalomban, hanem a szlovákiai magyar kórusmozga­lomban is jelentősét alkotott. Nem kevésbé arra, hogy egy egész nem­zetet tanított meg újra közösségi alkalmakkor népdalt énekelni. Ezt a jó hangulatot az eredmény- hirdetés sem rontotta el. A vasár­nap délutáni gálaműsorban har­minckét részt vevő szólista és cso­port lépett közönség elé. Köztük szép számmal a díjazottak. Az első kategóriában Bíborpiros Szép Rózsa Díjat kapott Gulyás Anna (Nagymegyer) szólóénekes, Csiba Júlia (Medve) szólóénekes, Gáspár Ágnes és Gáspár Tünde (Naszvad) énekesduó, Pusko Már­ton (Tornaija) hegedűszólista és a Kis Csali (Somorja) zenekar. A fesztivál nívódíjasai lettek: Bog­nár Mónika (Nagymegyer) szóló­énekes, Patai Boglárka (Dunaszer­dahely) szólóénekes, Kovács Ló­ránt (Alistál) szólóénekes, a péderi Csitri leánykórus és a Kisgéresi Gyermekénekcsoport. Mire jó ez? Tanulok a reagálásokból. A szak­mában persze csak egyféle ember lehetsz, mert mindenki lát. Ott megpróbálok a lehető legsemle­gesebben viselkedni, és csak azoknak mutatom meg az igazi arcomat, akik valóban közel áll­nak hozzám. Borzasztóan nehéz szakma a miénk. Itt egyetlen pil­lanat alatt a padlóra kerülhetsz, és ha nem vagy elég erős, sosem állsz fel. Ehhez elég egy rossz kri­tika, egy gyilkos megjegyzés, és már el is húzták a kést a torkod előtt. Színpadi szerepeivel is ilyen erős szimbiózisban él? Előadás közben igen, de ahogy le­megy a függöny, vége. A színházi szerepet otthagyom a színpadon. A próbák során olyan vagyok, ami­lyennek lennem kell, de a bemuta­tó után már csak esténként veszem magamra a figura jellemét. A film­szerepet azonban még a forgatás után is érzékelem magamon. Szabad napjaiba hogyan ékeli be a játékot? Úgy, hogy folyamatosan provoká­lom az embereket. Milyen módszerrel? Az előbb mondtam. Különböző dolgokat csinálok, és figyelem a reakciókat. A legváratlanabb hely­zetekben a legvadabb ötletekkel állok elő. Produkál? Nem. Provokálok. Kinél, hogy. De nem kell rosszra gondolni. Provo­káció az is, ha valamilyen ingert akarok kiváltani. Addig nem ha­gyom abba, amíg meg nem ka­pom. Fordított helyzetben hogyan re­agál? Ha engem provokálnak? Beleme­gyek. Vagy úgy teszek, mintha nem tudnék róla, s egy váratlan pillanatban én is előállók valami­vel. De ártani nem akarok senki­nek. Én nem vagyok, soha nem voltam, és remélem, nem is leszek soha bajkeverő. így legalább nyugodt az élete. Azt azért nem állítom. Nem is sze­retném, ha olyan nyugodt volna. Mi hajtana, mi vinne előre? Inkább azt mondom? Jól élem az élete­met. Szerintem ezért kaptam sze­repet Miloslav Luthertől is. Valaki mindig rám talál. Egyszer csak jön, ad valamit, vagy a segítségemre lesz. Nem tudom, hogy van ez, de jó, hogy így van. Nekem csak az a dolgom, hogy figyeljek a következ­ményekre. Közülük került ki az a hat résztve­vő is, akik jövő novemberben a Vass Lajos Népzenei Verseny dön­tőjében a felvidéki magyarokat képviselik. Jövő áprilisban hár­man a III. Országos Zeneiskolai Népzenei Verseny résztvevői lesz­nek Gödöllőn. A második kategória fesztiváldíja­sai a következők lettek: Süttő Mó­nika (Kolon) szólóénekes, a Szesz- tai Női Éneklőcsoport, a koloni Gyöngykoszorú éneklőcsoport, a Nagycétényi Vegyes Éneklőcso­port, Mag Albert Péter (Medves- hidegkút) hegedűs, a nyárasdi Sarló citerazenekar és a dunaszer­dahelyi Gyeplős zenekar. Nívódíjat kapott a Nyárasdi Nép­dalkor, a Szepsi Asszonykórus, a Zsarnói Női Népdalkor, a naszvadi Búzavirág citerazenekar és Csémy Zoltán (Gúta) furulyás. Közülük ugyancsak hatan vesznek részt a Vass Lajos Népzenei Verseny dön­tőjében és hárman a zeneiskolák népzenei versenyében, ahová Gál Ildikó a Losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia népdalcso­portjának a vezetője is meghívást kapott. Hogyan készítsünk pedagógiai programot? Háromnapos tanfolyam ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Befejeződött a Bíborpiros szép rózsa Országos Népzenei Vetélkedő döntője Hagyományápolás, hagyományátadás DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom