Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-19 / 241. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 19. AZ ÍZVILÁG KONYHÁJA Sült nyúl borral locsolva Hérával vastagon kikenjük a tepsit... 1 es 1/2 deci szaraz fehérbort öntünk alá, szórunk rá egy csipet őrölt sze­recsendiót, kakukkfüvet. Előmelegített sütőben pirosra sütjük. HÁZI KOSZT A múlt alkalommal, mikor az ízvi­lág gazdasszonya, Czafik Rozália az ínycsiklandozó, különlegesen finom krumplis siska készítési módját mutatta be, ígértük a nyúl- pecsenyét is, melyhez az egyéb­ként önállóan is helyt álló finom­ságot köretként tálalta. Mikor ér­kezésünk után megláttam a tálban előkészített megnyúzott, megtisz­tított szegény párát, valószínűleg felakadhatott a szemem, mert fo­tós kollégám, Somogyi Tibor csak annyit mondott csöndeskén: „Há, jó van, no!” Rózsi néni félreérthet­te, mert így szólt: „Látom, nem szereti a nyulat, pedig arra is szük­ség van. Majd meglátja, milyen fi­nom lesz, arról nem is beszélve, hogy egészséges.” Hallgattam, nem árultam el, hogy sajnálom lá­nyom kedvenc négylábúját, s jól tettem, mert a fenséges ízek végül teljesen feledtették velem az első, szomorú benyomást, (gy) ... lyukakat fúrunk bele, s azokba szúrjuk a szolannacsíkokat. Rakunk rá citromkarikákat, de vigyázat, kizárólag a héja nélkül, mert az szeret megkeseredni. Megszórjuk hagymakarikákkal és a maradék sza­lonnaszeletekkel. A házinyulat megtisztítjuk, megmossuk, papírkendővel felitatjuk róla a vizet, vagy hagyjuk megszáradni. Kívül-belül alaposan megsózzuk. Megspékeljük szalonnával úgy, hogy éles késsel felmetsszük a húsát... ...s belehelyezzük a nyulat. (Somogyi Tibor felvételei) ETELTORTENELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 3. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melynek receptgyűjteménye iz­galmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Az elkövetkezőkben ebből olvas­hatnak szemelvényeket korhű nyelvezetben és helyesírással. Levesek Alig ismertem egyént - különösen a férfiak között, a ki a levest csak­nem minden étel fölé ne helyezné. Mégis aránylag kevés gazdasszony tud jó levest készíteni. Ennek okát csak abban lelem, hogy a leves készítése igen könnyűnek látszik s ezért kevés gondot szoktak reá fordítani. Pedig a ki azt hiszi, hogy könnyű, téved. Ahhoz, hogy valald kevés húsból jó levest tudjon csi­nálni, valóságos művészet kell. Ál­talánosan ismert dolog, hogy a leghitelesebb nagyvendéglőkben sincsen jó leves. Hja mert azoknak a jól fizetett szakácsok és szakács- néknak sehogyse tetszik a leves jó elkészítésével járó sok apró babrá- lás. Pedig egy kis vegyes zöldség zsírba pirításával és többféle fűszer használatával együtt bámu­latosan meg lehet a leveseket javítani. Természetesen az ilyesmi­ket csak gyakorlat után szemmel látott példából lehet megtanulni. A kissebb családok számára, lehet leírás után is legizletesebb levese­ket készíteni. Közönséges húsleves Vegyünk egy kiló marhahúst, fel- sárt vagy hátszint. (Ezekből tisz­tább a leves.) Tegyünk egy hibátlan mázzal ellátott vasfazékba 5 liter vizet. Ha jó forró, akkor tegyük a megmosott húst, félmarék sóval a vízbe. Hol a gyakorlat még kevés a főzéshez, minden személyre egy fél kávéskanál sót kell számítani. Öt liter vízből lesz 8-10 személynek való leves. Ha 4 liternyire főzzük le, főzés közben töltögetni keil, mert a hús igen sok főzést kíván, a viz pedig elpárolog. A legkemé­nyebb hús is megfő 2 és fél óra alatt, ha mindég forrhat. Gyön­gébb hús másfél óra alatt is elké­szül. Ha már egy óráig főtt a hús, tegyünk hozzá: két középnagyságú sárgarépát, két petrezselyem gyö­keret, fél zellert, egy egész veres­hagymát, fél karalábét, két czikk fokhagymát és tíz szem borsót; mindezt jól megtisztítva és mosva. Ezekkel is addig kell főzni a levest, a mig leszűrhetjük. Ha sertés vagy boiju pecsenyénk van délre, az ab­ból ki szedett nyers csontokat is rakjuk a levesbe. Minél többféle friss husfajta van, a leves annál jobb. Közbe habszedő (lyukas) ka­nállal le-le habozzuk. Ha készen van, sürü drótszitán egy tálba átszűrjük és néhány perczig ott­hagyjuk, hogy teljesen leülepedjék, így arany tiszta levest nyerünk. Az­tán gondosan be kell a levest a tál­ból a fazékba tölteni s egy kis kés­hegynyi lisztfinomra törött sáfránt kell beletenni: ekkor újra forraljuk fel és tegyünk belé, Ízlésünk és mó­dunk szerint, a levesbe való dol­gokból. Barna leves Egy lapos vasedénybe tegyünk egy kanál zsírt. Ha meleg, adjunk hoz­zá egy jókora felvágott vereshagy­mát, zellert, sárgarépát, petrezse­lyem gyökeret, mind karikára vág­va (két-két szál elég). Sózzuk meg és tegyük gyors tűzre hogy sötét­barnára megpiruljon. Kavarás köz­ben egy pár darabka marhamáját is lehet közé tenni. Ha egészen barna lett, akkor a fent leirt, de még le nem szűrt, hús lébe öntsük bele. Fél óráig avval főzzük; akkor­ra igen szép barna lesz az egész tö­meg. Egy Ids koczka czukrot is ad­junk bele ebbe a levesbe; sáfrány nem kell hozzá. Különben éppen úgy használjuk, mint a fehér le­vest; bármit lehet bele főzni. Tyuk leves Ha a tyuk fiatal, akkor együtt kell forró vízbe főni tenni mindenféle zöldséggel: répa, zeller, kalarábé, petrezselyem-gyökér, vereshagyma és néhány szem fekete borssal, só­val. Egy jó nagy kövér tyúkhoz ve­gyünk 4 liter vizet; ha a hús gyenge, töltögetni nem kell, csak csende­sen, de folyton forralni; ha öreg a tyuk akkor úgy járjunk el vele, mint a marhahússal; csak egy órai főzés után kell a zöldséget hozzáadni. Ha megpuhult a hús, le kell ezt is sürü szitán szűrni és kevés sáfránt, kés­hegynyi szerecsendió-virágot ad­junk bele. Főzzünk e levesbe vé­kony tojással gyúrt laskát, vagy háznál készített csiga tésztát. Tiszta borsos-leves Két kis csirkét szépen megtisztítva vagdaljunk fel részeire; a czombját, szárnyát, mellét, hátát, külön csi­nos darabkákba. Két liter jó meleg vizbe tegyünk bele sót és a követke­ző zöldséget: 15 darab apró burgo­nyát nyersen, egy koczkára vágott kissebb zellert, egy nem nagy sárga répát, ezt is koczkára vágva, kevés petrezselyem gyökeret, egy marok gyönge zöld borsót, 20 szem egész fekete borsót, egy kis fej vereshagy­mát igen apróra vagdalva és kevés zöld petrezselyem levelet apróra vágva; mindezt egy fél óráig főz­zük, de vigyázzunk hogy szét ne menjen, azután egy diónyi zsírral egy bádog kanál lisztet gyenge pi­ros rántásnak készítünk: ezt a leves közé öntjük és akkor egy fél tojás- nyi zsírba egy egész tojással, két kanál lisztből felvert galuskát keve­rünk s kávés kanállal bele rakjuk a forró húsos zöldséges levesbe; ev­vel is legalább 6 perczig főzzük, az­tán fel lehet tálalni. Gulyáshus Egy kiló felsár-szélt jó nagy fala­tokba vágunk, egy tojásnyi zsírt lá­basba teszünk és a felvágott húst bele tesszük sóval, egy nagy fej ap­róra vágott vereshagymával és egy kávéskanál paprikával; fél óráig fedő alatt pároljuk, akkor öntsünk reá 3 liter forró vizet és főzzük másfél óráig: ha a hús puha lesz, tegyünk hozzá még egy tányér nyersen megtisztított felnégyelt burgonyát; ha- az is megfőtt, fel le­het tálalni. Gulyáshus másképpen Egy kiló húst falatokba vágva 2 li­ter forró vizbe tesszük sóval és egy kávéskanál törtborssal. Ha forr, le­habozzuk és egy órai főzés után te­szünk hozzá mindenféle zöldség­bűi koczkára vágva egy-egy dara­bot; vereshagymát, karalábét, zel­lert, petrezselyem-gyökeret, sárga­répát, zöldborsót és a mi épen idényszerü; kevés burgonyát is te­gyünk bele és ha ezeket mind pu­hára megfőztük, egy pár marok csi­pegetett, keményre-gyurt tésztát is adjunk hozzá és igy együtt találjuk fel: - estére igen kedvelt leves. Kaszás lé Egy négy literes fazékba tegyünk három liter vizet és a vizbe rak­junk egy kilo fris disznóhust, az tarjából vagy a lábszár részéből, a húst vagdaljuk fel porcziokba a vizbe, tegyünk sót és három, négy czikk megtisztított fokhagymát. Ezt lehet füstös húsból is készíteni sokan épen füstölt disznó lábbal szeretik a kaszás lét. Ha a hús jó puhára megfőtt, szűrjük le a le­vest szitán keresztül, azért hogy a húsból kihullott apró csontokat eltávolitsuk a léből, azután a húst újra tegyük a tiszta lébe és készítsünk hozzá habarást. Egy tálba tegyünk négy fakanál lisz­tet, hat fakanál igen jó savanyu tejfelt, egy pár egész tojást, ezeket keverjük jól el a liszttel együtt, ha a habarás sima lesz lassankint öntsük a tálba a habarás közé a forró húsos levet; azután fordítsuk megint vissza a fazékba a levest, és öntsünk közé annyi eczetet, hogy jó savanyu legyen. Ha valaki úgy szereti, hogy a fok­hagymajói megérezzék benne, az elkészítés után is lehet a lébe fok­hagymát tenni, jól össze vagdal­va. Tálalásig meleg helyen tart­suk, de ne forraljuk sok ideig, mert össze turosodik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom