Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-12 / 235. szám, péntek
2001. október 12., péntek 1. évfolyam, 1. szám A szellem embereinek tekintélye és morális hitele akkor volt mindig nagy, amikor az értelmiségiek képesek voltak az önreflexióra Fonnyadó bokréta a kalapon Önösszeszedésünk ideje Az úgynevezett koppanós hírek, a szenzációhajhász tudósítások, mindezekkel együtt pedig a bulvárlapok virágzásának - elburjánzásának? - korában valóságos szerkesztőségi ön- gyilkosságnak tűnhet, ha egy napilap olyan mellékletet indít, amely kéthetente az együttgondolkodás fóruma kíván lenni. A látszólag kedvezőtlen körülmények ellenére hiszünk abban, hogy sok olvasónk másra is kíváncsi. Például szeretne minél többet megtudni nemzeti közösségünkről, megmaradásunk, boldogulásunk sorskérdéseiről. Miként a Duna völgyében élő magyarok és nem magyarok szellemi életének eseményeiről, együttélésének gondjairól is. Ennek az igénynek óhajtunk legalább részben megfelelni, habár tisztában vagyunk azzal, hogy terjedelmi lehetőségeink szerények. Ezért elsősorban állapotrajzra, tudományos részeredmények közlésére, továbbá értelmes eszmecserék és viták kezdeményezésére vállalkozhatunk. Ez a melléklet addig él majd, ameddig a hazai szerzők és a szomszédos országokban élő munkatársaink, valamint az ambiciózus terveket szövő tudományos intézményeink fontosnak, olvasóink pedig tartalmasnak tartják. Szilvássy József GRENDEL LAJOS mikor a New York-i, washingtoni és penn- sylvániai tragédia után elolvastam a Népszabadságban a világhírű amerikai írónő, Susan Sontag írását, amely eredetileg a Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg - bevallom, megrökönyödtem. Az amerikai írónő azelőtt sem kímélte hazáját, igazságkereső, indulatos és nemegyszer elfogult könyveire és nyilatkozataira azonban úgy tekintettem, mint egy szabad ország szabad polgárának a véleményére. S a szabad ország, egyebek között, attól szabad, hogy benne büntetőjogi következmények nélkül lehetséges az ország jogrendjének vagy intézmény- rendszerének a hibáit bírálni. Akár egyoldalúan vagy elfogultan is. Ez is lehet hazafiság, talán még különb, mint a mi nemzeti színezetű, kelet-európai melldöngetésünk. Ezúttal azonban a kitűnő amerikai írónő elvetette a sulykot, s olyan platformra csúszott, ahonnan a szélsőjobb és a szélsőbal ágál Amerika és a globalizáció ellen. Politikus és értelmiségi viszonya ritkán volt felhődén az éppen csak letűnt 20. évszázadban, noha anta- gonisztikus szembeállításukat sohasem tudtam elfogadni. A totalitárius vagy egyszerűen „csak” diktatórikus rezsimek intézményrendszerének belülről történő bírálatát bátor, önfeláldozó tettnek tekintettem. Hiszen ezekben a rendszerekben a rendszerbírálók a saját bőrüket vitték vásárra. Bátor tett volt annak idején Thomas Mann vagy Bartók Béla emigrálása, Szolzse- nyicin és Szaharov kiállása az emberi jogok mellett, bátor tett volt Martin Luther King polgárjogi küzdelme - és a sort folytathatnám. Bátor és kiváló emberek fogalmazták meg és írták alá a Charta 77 nyilatkozatait, s bátor és kiváló értelmiségiek vállaltak velük szolidaritást a kádári Magyarországon. Azt üzenték a számomra, hogy vannak olyan összemberi, civilizációs értékek, amelyeket a legelnyo- móbb rezsimek sem képesek kiirtani. A bátor emberek kiállásának és tiltakozásának volt tétje. Mindamellett nem hiszem, hogy politikus és értelmiségi vitájában csak az értelmiségi embernek lehet igaza. Ezt elsősorban a 90-es évek magyarországi és szlovákiai tapasztalatai mondatják velem. A hidegháború elmúltával s a keleteurópai diktatúrák összeomlásával a „szabad” értelmiségiek vagy értelmiségi csoportok ilyen-amolyan nyilatkozatainak a presztízse és súlya csökkent. A szabad és nyitott társadalmakban minden állampolgárnak nemcsak joga, hanem, véleményem szerint, kötelessége is fellépni az olyan társadalmi-politikai visszásságok ellen, amelyek a szabadságot és a demokráciát veszélyeztetik. Ezt nálunk ma bárki megteheti anélkül, hogy börtönbe zárnák vagy másféle retorzióknak lenne kitéve. Szereptévesztésnek tartom, ha stabil Politikus és értelmiségi viszonya ritkán volt felhőtlen az éppen csak letűnt 20. évszázadban... demokráciákban értelmiségiek vagy értelmiségi csoportok abban vélik megtalálni küldetésüket, hogy, ha nenfi is pártkatonákká, de legalábbis pártpartizánokká képezik át magukat abban a tévhitben ringatózva, hogy szavukra ugyanolyan lélegzetvisszafojtva figyel oda a társadalom, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Ilyenkor az emberben fölmerül a gyanú, hogy tényleg összemberi értékek és érdekek diktálják-e közéleti állásfoglalásaik szövegét, vagy pedig egy olyan értelmiségi arisztokratizmussal állunk szemben, amely magát (még ha kimondatlanul is) a nemzet agytrösztjének, legfelsőbb morális instanciájának, kiválasztottak kasztja tagjának tekinti? Nem a hidegháború évtizedeiből örökölt reflexek dolgoznak még sokunkban egy évtizeddel a régi rezsim bukása után is? A közelmúltban két olyan jeles értelmiségiek által jegyzett dokumentumot is olvastam, amelyek kétségeket ébresztettek bennem és elkedvetlenítettek. Az egyik a zá- molyi romák ügyében fogant levél, amelyet aláírói a francia miniszter- elnöknek küldtek el. Eszem ágában sincs bagatellizálni a roma problémát, s a rasszizmust éppúgy megvetem, mint a magyarországi levél aláírói. Mégsem értem, hogy az aláírók miért a francia miniszterelnökkel leveleznek, s miért nem a magyarral? S még az is az eszembe jutott, hogy a rövid távú szenzációt keltett egyszeri akció helyett nem lenne-e célravezetőbb, ha az aláírók, karöltve a magyarországi cigány szervezetekkel és önkormányzatokkal, kidolgoznának egy olyan hosszú távú projektet, amely a roma-nem roma feszültségeket képes lenne kezelni s a térségünkben kétségtelenül erősbödő rasszizmust visszaszorítani. így akarva-akaratianul fölmerül bennem a gyanú, hogy ez az egész csupán azt a célt szolgálta, hogy egyesek borsot törjenek az Orbán-kormány orra alá. De nem lelkesített föl a vezető szlovák értelmiségieknek az MKP- hoz intézett nyári felhívása sem. Minden jószándékuk ellenére is tulajdonképpen arra szólították fel Bugárékat, hogy téljenek napirendre az olyan kormánypolitika fölött, amely elszabotálja a saját programját, azt a programot, amellyel a felhívás aláírói maguk is maradéktalanul egyetértenek. A szellem embereinek tekintélye és morális hitele akkor volt mindig nagy, amikor, az értelmiségiek képesek voltak az önreflexióra. Az elmúlt évtized pártcsatározásai és az értelmiségi csoportok között dúló hideg polgárháború nem kedveztek az értelmiségi önvizsgálatnak. Václav Havelból, Adam Michnikből vagy Konrád Györgyből mára élő legenda lett, a rendszerváltás éthoszából pedig alig maradt valami. A szellemi élet mértéktelen átpolitizálódása és hangnemének döbbenetes eldurvulása a legtöbbet nem a politikai pártoknak, hanem a társadalom higiéniájának ártott - végső soron annak az értelmiségi elitnek, amely bokréta lehet egyik-másik politikus vagy politikai párt kalapján, szavaira azonban egyre kevesebben figyelnek oda. Kelet-szlovákiai premier: október 18-án kezdődnek Kassán a Magyar Intézet által rendezett Magyar Kulturális Napok Több műfajú, látványos programsorozat Prikler László felvétele MISLAY EDIT elentós eseményre készül a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete: október 18-től 23-ig Magyar Kulturális Napokat rendez Kassán. A hónap nagyszabású eseménysorozatáról az intézet igazgatójával, Czimbalmosné Molnár Évával beszélgettünk. Miért éppen Kassa mellett döntöttek? Szeretnénk, ha a Magyar Intézet minden évben egy összefogott programsorozattal mutatkozhatna be Szlovákia egy-egy nagyobb városában. Mivel Pozsonyban már 1998-ban és 2000-ben is volt egy- egy nagyszabású rendezvényünk, így most Kassára esett a választásunk. Ez az ország második legnagyobb városa, ráadásul a nemzetek közötti megértésről, a közép-európai népek békés egymás mellett éléséről is ismert. Kassán az őszi időszakban rendszeresen kulturális napokat tartanak az ott működő főkonzulátusok. A Magyar Köztársaság főkonzulátusának tavalyi megnyitása jó alkalmat nyújt arra, hogy intézetünk egy több műfajú, látványos kulturális programsorozattal szerepeljen az őszi rendezvényeken. A Magyar Kulturális Napok felett Rockenbauer Zoltán, a Magyar Köztársaság kulturális minisztere vállalt védnökséget. Milyen programot kínálnak az öt nap folyamán? Az volt a szándékunk, hogy a magyar kultúra egy-egy szeletét mutassuk be az érdeklődők számára. Megpróbálunk minden művészeti ágból egy kis ízelítőt nyújtani a közönségnek. Október 18-án a Keletszlovákiai Galériában, Nemes Csaba és Szépfalvi Ágnes A fény háza című kiállításának megnyitójával kezdődik a Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata. A két művész öt éve dolgozik együtt, és úgynevezett story-boardokat alkot. Október 19-én a magyar népzene utazó nagykövetei, azaz a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta ad koncertet a Thália Színházban. Ők nem először járnak Kassán, de reméljük, hogy koncertjük ezúttal is sokunknak jelent majd felejthetetlen élményt. Október 20-ai Irodalmi társalgónk vendége Faludy György Kossuth-díjas író, költő lesz. Nem volt nehéz meggyőzni Faludy Györgyöt, hogy vállalkozzon az útira? Amint a kassai programról tájékoztattam, egy percig sem habozott. Elfoglaltságai, tiszteletreméltó magas kora ellenére örömmel fogadta meghívásunkat. Számunkra is nagy megtiszteltetés, hogy vendégül láthatjuk Márai városában. Köztudott, hogy rendkívül eseménydús évtizedek állnak mögötte, több kontinenst bejárt, nem véletlen, hogy Pomogáts Béla a modem magyar költészet Odysseusa- ként jellemezte. Biztos vagyok benne, hogy a közönséget ezúttal is lenyűgözi bámulatos memóriájával és színes történeteivel. Mivel folytatódik a programsorozat? Természetesen a színház sem hiányzik a Magyar Kulturális Napok rendezvényei közül. Örkény István alakját idézi meg Azt meséld el, Pista című önálló estjében Mácsai Pál színművész. Nagy sikerű előadását október 22-én mutatja be a Thália Színházban. Szerepel a programunkban Az utolsó festőfejedelem címmel egy nagyszabású Benczúr Gyula-kiállítás is, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria alkotásaiból állított össze Bellák Gábor művészettörténész. A kiállításiak október 23-tól a Kelet-szlovákiai Galéria nyújt otthont, és ebben az intézményben is található néhány Benczúr-kép, amely helyet kapott a bemutatásra szánt alkotások között. A kulturális napok keretében a legutóbbi magyar filmszemlén bemutatott alkotásokból kínálunk válogatást a Tatra filmszínházban. A magyar filmművészet iránt érdeklődők a rendezvénysorozat első napján a történelmünk egyik korai fejezetét feldolgozó Sacra Corona című alkotást tekinthetik meg. A vetítésen jelen lesz Nemes- kürty István millenniumi kormánybiztos, a forgatókönyv írója és a rendező, Koltay Gábor is, így a nézők személyesen is találkozhatnak az alkotókkal. A következő napokon Mészáros Márta Csodálatos mandarin című filmjét, Tímár Péter Vakvagányok című alkotását, Schilling Árpád Nexxxt című munkáját, valamint az Oscar-díjas Szabó István A napfény íze című rendezését láthatja közönség. A Magyar Kulturális Napokat Ránki Dezső és Klukon Edit zongorahangversenye zárja október 23-án a Művészetek Házában. Egy többnapos rendezvénysorozat megszervezése nem kevés munkát igényel. Nem merültek fel a szervezés során előre nem látott nehézségek? Szerencsére ilyesmi nem adódott. Ez bizonyára a jó szakmai kapcsolatainknak is köszönhető, hiszen a kassai intézmények, múzeumok, galériák és a magyar szervezetek támogatást nyújtottak. Bízom abban, hogy a Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata még közelebb hozza az igényes kassai közönséget a magyar kultúrához. ' Nagy József grafikusművész Nagy József grafikusművész 1959-ben végezte el a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát, ahol Vincent Hložník és Orest Dubay voltak a mesterei. A szabad grafikán kívül könyveket - tankönyveket, katekizmusokat, imakönyveket, bibliai tárgyú kiadványokat - illusztrál, templombelsőket, oltárképeket festett, valamint faliszőnyegeket tervez és készít. 1996-ban, a hetvenedik születésnapja alkalmából rendezett kiállításra készítette el Angyalok és az Őröm útja című sorozatait. Ezeken a korábban tőle megszokott realista ábrázolásmóddal ellentétben az absztrakt elemeit és eszközeit alkalmazza, ám olyan formában, hogy a képeken ne a látványelemek, hanem a mondanivaló kerüljön előtérbe. Vallja, hogy a művészet mindig is kommunikáció volt, s az elvont művészetnek is meg kell maradnia kommunikációs eszköznek. „Olyat szerettem volna alkotni mindig, ami emberközeli, hogy a néző fel tudja fogni a gondolatot. Ha meg akarok maradni az érthetőség határán, bizonyos egyezményes jelekhez kell tartanom magamat, olyan jelekhez, amelyek nem konkrét tárgynak a képei, de általánosan értelmezhetőek.” Nagy József ma, hetvenöt évesen is fiatalos érdeklődéssel nyílik meg minden iránt, ami érdemes rá. Nemrég készült el Gyógyító képeivel: ezek a színek és az absztrakt formák révén a gyógyulásra, az emberi lélekre lehetnek pozitív hatással. Jelenleg az Emberi színjáték című sorozaton dolgozik, amely negyven képből áll majd, s valamennyi olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a jelenkor emberét érintik, (tébé) Nagy József: Síkföldi páros (a Síkföldi képek sorozatból) 2001, toll- rajz, vázlat NÉVJEGY Kéthetenként megjelenő mellékletünket hazai magyar képzőművészeink alkotásaival illusztráljuk. A Gondolat első számába Nagy József legújabb grafikáiból válogattunk.
