Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-06 / 205. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 6. KOMMENTÁR Államhatalmiatlanítás MOLNÁR NORBERT Elfogadta a szlovák kormány a hatásköri törvényt, amely állító­lag megnyitja az utat az állami jogkörök „alacsonyabb szintre juttatása” előtt. Azért csak állítólag, mert tegnap még sokan csak sejtették, mire is szavazott a kabinet. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) például üdvö­zölte a döntést, mert azt hitte, a kabinet figyelembe vette észre­vételeit. Bár a ZMOS szerint még így is egy elfogadható javaslat kerül a képviselők elé, akik még módosíthatják a kormány terve­zetét. Ez akár jó jel is lehetne, de ismerve a szlovákiai viszonyo­kat, legalább annyira veszélyes is. Kiderül, folytatódik-e a De­mokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) hallgatólagos parlamenti együttműködése Mečiar HZDS-ével. A hagyományosan közpon- tihatalom-párti baloldalnak amúgy sem kell ellenzéki ráhatás ahhoz, hogy a decentralizációt a rendelkezésére álló kvázi tisz­tességes eszközökkel elszabotálja. Mikuláš Dzurinda kormányfő diadalittasan jelentette be a terve­zet konszenzusos elfogadását. Miniszterei ezzel mindent megtet­tek a kormány egyben tartásáért, hiszen sürgősségi eljárással a parlament szeptember végéig áldását adhatja a javaslatra, így a Magyar Koalíció Pártjának sem kell átülnie a Malíkováék mellet­ti padsorokba (már ha akkorra még az SNS elnök asszonya a nőklubon kívül tagja lesz még egy másiknak is). Rengeteget kö­szönhet a miniszterelnök az MKP-nak, hiszen olyan feltételeket kapott tőle, amelyek valójában nem is feltételek. A Magyar Koalíció Pártja augusztus végi OT-ülése után mindenki forró parlamenti és koalíciós szeptembert jósolt. Ehelyett meg­jött a hideg, a kijózanító eső, és valószínűleg egy olyan parla­menti ülésszak, amely mindenkinek jó lesz. S ha a hatáskörökből esetleg nem sikerül mindent leosztani októberig, majd megte­szik később, vagy elodázzák a messzi távolba. De a szándék megvan. A sarokba szorítások ideje lejárt. JEGYZET Ez már a kampány? DUSZA ISTVÁN Nincs mit tagadnom: újságírói kíváncsiságom hatása alatt el- csábultam, és vettem húsz deka virslit. Nincs ebben semmi külö­nös, illetve nem lenne, ha nem az ún. mečiarovky nevű, mű­anyagba töltött, vékony, hen­geralakú izét vásároltam volna. En ezt a húsipari terméket most láttam először. Ebben a pilla­natban a tapasztaltabb vásárlók talán már rám is legyintettek, mennyire elmaradott vagyok a piacon kapható virsliválaszték tekintetében. Mit tagadjam: meglehetősen. Ezért is lehetsé­ges, hogy ez az óskövület még az autósztráda-avatós kam­pányidőkből maradt itt, vala­mely Meéiar-hívő hentes talál­mányaként. Annyi azonban bi­zonyos, hogy virslit csak pénz­tárcám tartalmának kényszer­hatása alatt eszem. És most tessék, jött egy másmi­lyen kényszer. Valami gasztro­nómiai csodát vártam, mond­juk, amilyen a svájci ementáli sajt vagy a csokoládé, ha már a virsli névadója kisebbfajta Sváj­cot ígért a szlovákoknak. Nem csalódtam. Ez a „mečiarovky” nevű izé, pontosan megfelel an­nak, amit Mečiar a Szlovák Köz­társaság állampolgárainak kí­nál. Miután lehántottam az un­dorító és környezetszennyező műanyagot a hengerré szilár­dult pépről, a lobogó vízbe dob­tam néhány virslit. Méla undor­ral figyeltem a fejleményeket. A forró víz felszínén habzó zsírfol­tok jelentek meg, s a vékony hengerek alaktalan csigákká ha- sadoztak. Miután kihalásztam a fazékból a virslire már nem ha­sonlító húscafatokat, jóllakott kutya módjára szaglásztam kö­rül azt, ami a tányéromra ke­rült. Fura állagánál már csak nehéz, zsíros szaga volt furább. Addigra már körbevette a tá­nyérra folyt undorító színű, híg mosogatóléhez hasonlítható fo­lyadék. Fohászkodtam egy na­gyot, s óvatosan beleharaptam a még meleg virslibe. Az volt a legkevesebb, hogy zsíros lé fröccsent az ingemre. Kötöttem volna partedlit a nyakamba! Hanem ez a csigaalakúra főtt virsli, igencsak makacs gumi­ként kezdett viselkedni. Minden harapdálás és rángatás ellenére sem akart elszakadni a nagyob­bik felétől. Miközben nagy nehezen legyűr­tem az első és utolsó falatot az ízeden valamiből, mindegyre az újságírói kíváncsiság veszélyei­re gondoltam. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota-kultúra (58238313), Urbán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. .Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 .og fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával Minden szerzői jog fenntartva. Az íi 'eértve azok elektronikus formáj: . lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, i«dii8íwuazellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. Crt CiKulátióOS E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Miről szól az adóháború címmel je­lentetett meg cikket a napüapban a pénzügyminiszter. Brigita Schmög- nerová írása elején leszögezi: min­denki, aki Szlovákiában felelősség- tudattal beszél az adózásról, koc­káztatja, hogy reformellenesnek bélyegezik; a nemfizetőkből pedig hősök válnak. Külön kiemeli: min­denki támogatja az adócsökken­tést, ám eltérnek a nézetek arról, hogy ez müyen tételeket érintsen és müyen gyors legyen a folyamat. Az ezzel kapcsolatos törvényjavas­latokat a kormányprogramot fi­gyelembe véve állította össze a tár­ca. A kormányban azonban a jobb­oldal tervezete győzött, ám Brigita Schmögnerová szerint az eddigi adócsökkentések nem tükröződ­nek a munkanélküliség arányá­ban. A jobboldal további intézke­désekre készül, amelyek a lakos­ság legalacsonyabb bevételekkel rendelkező rétegét is érintik. Cikke- Én nem matematikus, hanem egyszerű szlovákiai polgár vagyok. Ezért jól tudom, hogy nálunk minden műve- végén a baloldal adócsökkentési lethez hozzá kell számítani a kenőpénzt... (Gossányi Péter rajza) elképzeléseit is ismerteti a pénz­ügyminiszter asszony. A beneši dekrétumok nem tekinthetők történelemmé szelídült dokumentumoknak, mert szellemiségük nem múlt ki Ami semmiképp sem lehet tabu A rendszerváltozás utáni szlovákiai törvényhozásban a beneši törvénykezési stig­ma ugyanúgy tetten érhető, mint korábban. Filozófiája a csúsztatásra, a hazugságra, a félretájékoztatásra, de mindenekelőtt a magyarel- lenességre alapozódik. SOÓKY LÁSZLÓ A kérdés most úgy merül fel, hogy a beneši dekrétumok miért jelente­nek tabutémát az EU-tagállamok némelyike számára A válasz kézen­fekvő: kényelmeden lenne számuk­ra felülbírálni azt az 1946. október 12-én aláírt békeszerződést, amely­ben maguk is támogatták a kollektív bűnösség elvét. Ma a kérdéskört ü- letően több szempontot figyelembe véve is meg kell szólalni az európai politikai színtéren. Azért Európá­ban, mert itthon erre nincs befo­gadó közeg. Az egyik szempont az, hogy az MKP kormánykoalíciós szerződésben rögzített egyik ígére­te, mely szerint kormányté­nyezőként nem nyitja meg a beneši dekrétumok problémakörét, meg­erősítette egyes nyugati diploma­táknak azt a kényelmes álláspont­ját, hogy ezeknek a rendelkezések­nek a jelenlegi feszegetése okafo- gyottá vált. Egyébként pedig - hangzott el több ízben is az Európai Parlamentben - jelenleg nem lehet politikai súlyuk a már történelem­mé szelídült dekrétumoknak, ha a Szlovákiában élő magyarok képvi­selői is úgy vélekednek, hogy a múl­tat fölösleges megbolygatni. Csak­hogy - s ez a kérdés más irányú megközelítése - a jelenlegi szlovák törvények egy részének rejtett ma- gyarellenessége a beneši dekrétu­mok szellemiségéből táplálkozik. Párhuzam vonható a köztársasági elnök 1945. augusztus 2-án kelt, 33. számú alkotmánydekrétuma, amely a németek és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampol­gárságának rendezéséről szól, vala­mint a jelenleg érvényben levő szlo­vák alkotmány között. Összevethető és a gyakorlatban is tetten érhető a köztársasági elnök 1945. június 21- én kelt, 12. számú dekrétuma (a né­metek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellen­ségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásá­ról), továbbá a köztársasági elnök 1945. július 20-án kelt, 28. számú dekrétuma (a németek, a magyarok és az állam más ellenségei mező­gazdasági földjeinek cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről) s az ide vonatkozó 1945. március 10-én kelt, 24. számú SZNT-rendelet, valamint a ma ér­vényben levő szlovák földtörvény (229/1991. Tt.) és a termőföld ren­dezéséről szóló törvény (330/1991. Tt.) között. Ugyanis az utóbbi jogi normák biztosítják a dekrétumok jogfolytonosságát. Ugyanígy párhuzamba vehető a köztársasági elnök 1945. szeptem­ber 19-én kelt, 71. számú dekrétu­ma azoknak a személyeknek a mun- kakötelességéról, akik elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, a köztársasági elnök 1945. október 25-én kelt, 108 számú dekrétuma az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról, valamint az SZNT1945. június 5-én kelt, 50. számú törvényerejű rende­leté a vagyon állami kezeléséről, az SZNT 1945. augusztus 23-án kelt, 105. számú törvényerejű rendelete a munkatáborok létrehozásáról és a ma érvényben levő kárpótlási törvé­Azért Európában, mert itthon erre nincs be­fogadó közeg. nyék között, amelyek az itt élő ma­gyarokat diszkriminálják, s kizárják a kárpótlásból. Összefonódásokat fedezhetünk fel az SZNT 1944. szeptember 6-án kelt, 6. számú törvényerejű rendele­te (a németek és a magyar nemzeti kisebbség oktatásügyének és isten­tiszteleti nyelvének rendezéséről szól) s a jelenleg érvényben levő, felmagasztalt szlovákiai nyelvtör­vény között. Hosszan folytathat­nánk a felsorolást. Ma az alapvető problémát mégsem az jelenti, hogy 1945-ben megszü­lettek Beneš elnöki dekrétumai, ha­nem az, hogy a szlovák törvényho­zás beépítette őket a ma is érvényes törvényekbe, valamint az, hogy csi- novnyikmódszereket alkalmazva különböző körlevelekkel és utasítá­sokkal arra készteti például a földhi­vatalokat, hogy törvényt szegve fosszák meg a magyarokat és a ma­gyar többségű önkormányzatokat mezőgazdasági vagyonuktól. Ezzel kapcsolatban két példaértékű dokumentumra szeretném ráirányí­tani a figyelmet. Az első egy ad hoc tárgyalásról 1996. június 6-án ké­szült jegyzőkönyv. A megbeszélésen a kormányhivatal, a Legfelsőbb Bí­róság, a Pozsonyi Kerületi Hivatal, a Pozsony-vidéki Földhivatal, a Po­zsonyi Kerületi Bíróság, valamint a földművelési minisztérium képvi­seltette magát. A Legfelsőbb Bíróság részéről dr. Jozef Stefanko volt je­len, akihez egy másik dokumentum kapcsán még visszatérünk. A jegyzőkönyvben rögzített megbe­szélés té^e az volt, hogy müyen mó­don lehetne megkerülni a földtör­vényt, és állami kezelés alá vonni azt a termőföldterületet, amelyet a megbízotti hivatal végzés által 1945 és 1948 között cseh és szlovák földműveseknek utalt ki, de az új birtokosok nem teljesítették a ren­deletben leírt feltételeket. Ezek a földek 1990-ben a delimitációs tör­vény értelmében, a jegyzőkönyvek aláírása után a közigazgatásüag ille­tékes önkormányzatok vagyonába kerültek. Az említett dokumentum, valamint a mezőgazdasági minisz­térium 1999. március 19-én kelt, 126/1999-740. számú körlevele közreműködésével a földhivatalok és a kataszteri hivatalok bírósági és egyéb más törvényességi eljárás nél­kül vették le a földvagyont, zömé­ben a magyar többségű önkormány­zatok tulajdoni lapjairól, s adták át állami kezelésbe a jelenlegi kor­mánykoalíció tevékenysége idején. A harmadik dokumentum, mely bi- zonyítia a beneši dekrétumok jog­folytonosságát, egy legfelsőbb bíró­sági ítélet 1994 novemberéből, mely perben érdekes módon ugyanaz a Stefanko elnökölt, aki aktív részese volt az ominózus jegyzőkönyv meg­fogalmazásának is. A per felperese egy szlovákiai magyar család, amelynek vagyonát a 108/1945. számú SZNT-rendelet alapján elko­bozták, még az akkori körülménye­ket figyelembe véve is jogsértően. Az édesanyát kitelepítették, a há­rom gyermeket (5,4 és 2 éveset!) vi­szont leszállították a párkányi vas­útállomáson, mert nem szerepeltek A három gyermeket leszállították a párkányi vasútállomáson. a kitelepítettek névsorában. Később kiderült, hogy az anya neve sem szerepel a vagyonelkobzásra ítéltek jegyzékében, de mire hazatért, a tu­lajdoni lapon már egy új tulajdonos, tételesen a Csehszlovák Néphadse­reg neve szerepelt, a későbbi alpere­sé. A járásbíróság és a fellebbviteli kerületi bíróság is egyértelműen a felperes javára hozott döntést, a leg­felsőbb bíróság viszont egy nagyon homályos és kusza indoklás alapján elutasította a magyar felperes kérel­mét. Az ok egyértelmű és kézen­fekvő: a legfelsőbb bíróság határo­zata törvényerővel bír, kötelező ér­vényű minden más bíróságra. Amennyiben helyt ad a felperes ké­relmének, precedens értékével megkérdőjelezte volna a beneši dekrétumok törvényességi mivoltát, ami a jelenlegi Szlovákiában nem lenne szalonképes. Ugyanakkor fel­merül bennünk a kérdés: hány szlo­vákiai magyar családot ért már a rendszerváltozás után is hasonló megaláztatás? A szerző a Magyarok Világszövet­sége Szlovákiai Országos Taná­csának elnöke OLVASÓI LEVÉL Megindult a nevelőmunka Amikor nemzeti közösségünk vala­mely tagja az ifjabb nemzedék jövőjére gondol, bizonyára vegyes érzelmek kíséretében teszi min­dezt. A továbbképzés, a munkale­hetőségek területe, a politikai élet mind-mind eüentmondásokkal telí­tett. A többször félretájékoztatott polgár hogyan alkosson pontos ké­pet, ha az ületékes politikusok is ha­tározatlanok alapvető programjuk megvalósításakor. Az egyházak képviseletei is nehezen tájékozód­nak a demokrácia jelenlegi gyakor­latában, amely kihat az egyházi is­kolák működésére. A nagyszombati főpásztor a komáromi imanapon történtek után is úgy nyüatkozik, ő azért szereti a magyar hívőket is. (Remélhetőleg nem csupán a ri­portkészítő láttatja így!) A főpász­tor is fájlalta, hogy kevés a magyar anyanyelvű, papi hivatást választó egyén. A legutóbbi események vi­szont az együttérzésnek eüentmon- danak. Az első szóbeli közlés sze­rint a jelenlegi tanévre mind a hat magyar anyanyelvű jelentkező fel­vételt nyert Pozsonyban teológiai képzésre. írásbeli értesítés viszont már csak két felvételt nyert számára érkezett. A kihagyottakat közben felvették Magyarországon. Ha ott végeznek, az érsek atya nem fogad­ja vissza őket. Miután nem ele­gendő a magyar papi utánpótlás, az érseki hivatal „kénytelen” szlovák lelkipásztort küldeni a magyarlakta hitközségekbe is. Mint ismeretes, a közelmúltban elutasították a ma­gyar anyanyelvű püspök kinevezé­sének lehetőségét is. Ugyanakkor nehéz elmarasztalni a katolikus egyházat, ha például az egyházi is­kolák létrehozása során többször személyi, netán felekezeti érdekből kilátástalan helyzetet teremtünk. Megmutatkozott ez részben annak idején Ipolyságon és jelenleg Zselí- zen, valamint Léván is. Sajnos, még mindig hiányzik a korszerű, a szak- maüag és a szervezés szempontjá­ból megfelelő, elfogulatlanul irányí­tó fórum, amely az állami iskoláink mellett más típusú intézményeink gondjait is felvállalná. Magyaror­szágon ezen a téren már példaér­tékű, eredményekkel igazolt fejlődés tapasztalható. A pozitív példa követése nem szégyen. Tóth János Komárom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom